Tolnai Napló, 1956. április (13. évfolyam, 79-102. szám)
1956-04-15 / 90. szám
19*36 ÁPRILIS 15. TOLNAI NAPLÓ Mi az oka a lemaradásnak a Paksi Konzervgyár építkezésén? ^ Az elmúlt év tavaszán kezdte meg a munkát a Tolnamegyei Építőipari Vállalat a Paksi Konzervgyár építkezésén. Az egyes munkák befejezési határidőit úgy ütemezték be, hogy a gyár az építkezés időtartama alatt is termelhessen, teljesíthesse tervét. Az üzemnek az a része, ahol a borsófeldolgozást tervezték, május 15-re kellett volna, hogy készen legyen. A második ütem augusztus 15-re, a harmadik pedig december 31-re. Ezzel szemben az építővállalat az első ütemet két hét, a másodikat hat hét késéssel adta készen át. A harmadik ütem és a raktár, melynek befejezési határideje december 31 lett volna, még ma sem kész, í, sőt — amennyiben úgy halad a munka, mint az elmúlt hónapokban — az új konzerv- gyártási idény kezdetéig sem készül el. A vállalat paksi építésvezetősége — melynek Pirgi Ferenc volt a vezetője — múlt •évi tervét az összes építésvezetőségek közül a legrosszabbul 67,2 százalékra teljesítette. MI A LEMARADÁS OKA? — „Anyaghiány, munkaerő- hiány.“ — panaszkodtak gyakran az építkezés vezetői. Az utóbbira, a munkaerőhiányra könnyű rácáfolni. Az építésvezetőség a tervezettnél 13,5 százalékkal magasabb létszámmal dolgozott. Az anyaghiány tény leg fennállt, a vállalat nem tudott megfelelő mennyiségű v faanyagot biztosítani. A Azonban jobb munkaszervezéssel, gazdaságsabb anyag felhasználással Sietett volna ezen segíteni, hiszen jelentős mennyiségű faanyagot bocsátott a gyár' is az építővállalat rendelkezésére. AZ IGAZI OK a rossz munkaszervezés, tervszerűtlen munka, a laza munkafegyelem. Ilyen nagy építkezésen a munkaszervezés akkor jó, ha az egyes munkáltát úgy ütemezik, hogy az egyes szakmunkás-brigádok egymást váltva tudnak dolgozni rajta. Míg az egyik részen az ácsok dolgoznak, a másikon a vasbetonszerelők, másutt a betonozok, a kőművesek. Mindegyik brigád 1 munkája befejeztével a másik nak adja át a munkahelyet, teremt a másiknak munkafeltételeket. Különösen fontos ez akkor, ha a faanyagban hiány van, hiszen az egyik helyről kiszedett zsaluzó és állvány- anyaggal a másik helyen kell dolgozni. Ezzel szemben a konzervgyári munkán egyszerre kezdték a két építkezést, a harmadik ütem és a raktár építését, egyidőben került volna minden munkára sor. NEM TUDTAK ZAVARTALANUL DOLGOZNI A BRIGÁDOK, gyakran fordult elő, hogy nem volt munkaterületük. Míg az ácsok zsaluztak, a vasbetonszerelők előre elkészíthették volna a szereléseket, hogy azokat csak elhelyezni kelljen a kész zsaluzásba. Ténylegesen akkor kezdtek munkához, amikor az ácsok már készen voltak, így például az üzemépület nél hónapokig volt beépítve a drága és külföldről nehezen beszerezhető faanyag, egy-két vasbetonszerelő dolgozott csak. így a raktárépületnél faanyag hiányában jóformán egyáltalán nem tudtak dolgozni. Meg kell jegyezni, hogy a vállalatnál az értékes faanyag „befagyasztásával“ máshol is lehet találkozni. Ugyanakkor, amikor a vállalat egyik legnagyobb problémája a faanyaghiány, a tamási víztorony építkezésnél november óta van beépítve mintegy tíz köbméter zsaludeszka, 300 folyóméter állványlétra, rengeteg palló. Ha ott azonnal hozzáfognak (esetleg előregyártva) a vasbetonszereléshez, bebetonozzák, egy hónap alatt felszabadult volna a faanyag és máshol lehetett volna felhasználni. Ezzel szemben november óta jóformán semmit sem dolgoztak a víztornyon, jóllehet, bizonyára ott is szükség lenne rá, hogy azt mielőbb üzembehelyezhessék. A paksi munkán dolgozó Nagy Lajos ácsbrigádja több ötletes újítással segített a faanyaghiányon, azonban elsősorban az építésvezető, de a központ hibájából is hónapokig tartó huzavona akadályozta az ácsoknak az anyagtakarér kossági prémium kifizetését. KAPKODÁS, TERVSZERÜTLEN3ÉG jellemezte a paksi munkát. Gyakran fordult elő, hogy oda rendelték a kőműveseket, az odaérkező Pukszler-brigád (a vállalat egyik legjobb kőművesbrigádja) nem tudott vakolni, mert nem volt készen a tetőszigetelés, vagy nem volt kész a betonozás, nem tudtak falazni, utazhattak vissza. (A vállalatnál komoly összeget tett ki a várakozási időre, állásidőre, utazási időre kifizetett pénz (ami jórészt ilyen szervezetlenségből eredt). Á.z áruraktárnál kiásták a sávalapokat, utána hat hétig nem betonozták be. Ezalatt ott felszivárgott a talajvíz, nem tudtak dolgozni. Sok hiba fordult elő a betonozásnál, rosszul osztották be az embereket, míg fent a betonozásnál nem győzték a munkát, a keverőnél pedig sok volt az ember, vagy fordítva. A munkaerővel való rossz gazdálkodásnak kirívó példája az az eset, amikor az üzemépület vakolásához a raktártól, 120—140 méterről hordták a habarcsot, bár az üzemben, vagy mellett is lehetett volna habarcsot keverni. A ROSSZ MUNKASZERVEZÉS KÖVETKEZMÉNYE: Alacsony kereset. Ezért aztán sokan hagyták ott a dolgozók közül a paksi munkahelyet. Egy év alatt a vállalat munkás létszáma szinte teljesen kicserélődött. (Majdnem annyi volt a kilépés, mint ahányan beléptek a vállalat kötelékébe.) A legnagyobb munkaerővándorlás Pakson volt. Amikor rosszul szervezik a munkát, a munkások nem tudnak zavartalanul dolgozni, nem lehet a munkafegyel met sem betartani. Az igazolatlan és az utólag „igazolt“ mulasztásoknak se szeri, se száma az építkezésen. Előfordult, hogy reggel esett az eső, nyolc órakor mindenki hazament, gondolván, majd a vállalat kifizeti az esős időre járó munkabért. Fél kilenckor kisütött a nap, de a dolgozókat már nem lehetett visszahozni. Nem folyhatott verseny sem ilyen körülmények között az építkezésen, hiszen senki sem tudta, hogy holnap, vagy a jövő héten mit fog dolgozni, mire tegyen vállalást. Termelési értekezletet mindössze kétszer tartottak. Mindezek a hibák azért for-' dúlhattak elő, mert a vállalat központja sem segítette, ellen- ( őrizte kellőképpen a paksi ( építésvezetőséget. Januártól áp i rilisig építésvezető sem volt i itt. A LEMARADÁS KOMOLY, az üzemnek és az áruraktárnak i már régen kész kellene lennie.' I Az újabb határidő: Május 31.1 Nem könnyű feladat ekkorra 1 befejezni az építkezést, azonban megvan rá a lehetőség. Az építkezés dolgozói most ( arra készülnek, hogy május | 1-re felajánlást tesznek, hogy az épületeket határidőre, készen, minőségileg1 kifogástalan állapotban átadják. Ehhez mindenekelőtt arra < van szükség, hogy JAVÍTSÁK MEG < A MUNKASZERVEZÉST, 1 a vállalat központja pedig job- ( ban ellenőrizze és jobban se-, gííse a Paksi Konzervgyár i építkezését. Nem úgy, mint i még most is, amikor az új1 építésvezető, Rottler elvtárs 1 faanyagot kért, azt ki is készí- ] tette a vállalat fatelepén, { azonban közel egy hét óta áll ott az anyag kikészítve, nem szállították el. A gyárnak nagy szüksége van az új épületekre, hiszen , ebben az évben sokkal többet i kell termelnie, mint az elmúlt < esztendőben, nőtt a vállalat i exportterve is. A Tolnamegyei1 Építőipari Vállalat dolgozói feladata az, hogy jó munkával járuljanak hozzá a Paksi Konzervgyár zavartalan termeléséhez. J. J. Uj gépállomás r ii s ■■ g ■■ epul Goyánkon Bővítik a várdombi gépállomást Uj gépállomás építését kéz. dik meg ebben az évben Gyön- kön. Még az idén elkészül a gépállomás műhelye, két lakóház és egy pihenőépület, melyre több, mint kétmillió forintot fordít államunk. A Tolname- gyei Építőipari Vállalat már megkezdte a felvonulást az épít kezés helyére rövidesen megkezdik a műhely építését. — A korábbi gyakorlattól eltérően, a műhely vasbeton tartószerkezetét teljesen előregyártva készítik el és állítják fel, így nagymennyiségű faanyagot takarítanak meg. A várdombi gépállomáson — másfélmillió forintos beruházással lakóházat, raktárt és hangárszint építenek ebben az évben. Rövidesen itt is megkezdődik a munka. KOREAI LEVEL IV. ... Ahogy nálunk a mi népünknek vannak szokásai — s ezek a szokások évszázadok alatt alakultak ki, — úgy a koreai nép is megőrzött hasonló hagyományokat. Érdekes náluk például a születés, névadás, esküvő, temetés. Szokásaik merőben mások, mint az európai népek szokásai. A fiúgyermek igen nagy érték születése még ma is sokkal többet jelent egy családban, mint egy lányé. Ha a feleség otthon szül, a ház kapuja fenyőágakkal van díszítve. E díszítés jelentősége kettős: jelenti, hogy a család ünnepel — de csak a legszűkebb családi körben — és a feldíszített kapu intő jel egyben, hogy oda idegen most ne látogasson, mert a család nem olyan állapotban van, hogy azt fogadhassa. A névadásnál mindig az apa dönt, a családtagok csak tanácsot adhatnak. Gyakori nevek még a „Mosolygó’’, .Halkszavú”, „Szerelem gyöngye’’ és a virágnevek számtalan változata. A férfi és női nevek között nincs különbség. A gyermek az apa nevét hordja vezetéknévként. A feleség viszont nem viseli a férj nevét. Régen, ha a férj meghalt, a feleségnek szégyen volt férjhez menni sőt, még akkor is, ha a a férj elhagyta..-. A többnejű- séget csak a közelmúltban törölték el. Különös szokás a lakodalmi szokás is. Ennek az ünnepsége rendszerint a menyasszony házánál zajlik le a 10 centiméter magas kis asztalok mellett. A fő asztal a menyasszony és a vőlegény helye, melyen jelképként élő összekötözött kakas és tyúk áll előttük, egy-egy tál rizs mely szimbóluma a közös életnek. Az ünnepség elején a menyasszony nem tartózkodik a szobában, csak később jön be, amikor kintről zaj hallatszik. A zajt a vőlegény barátai okozzák, akik azt vissza akarják tartani elhatározásától; ütik, rugdossák, hogy az utolsó pillanatban még eltántorítsák ettől a ballépéstől. Ha a vőlegény sípcsonttörés és bokaficam nélkül végre bejut a menyasszony hoz, az leteríti eléje selyempap- lanát, rátérdel és földig hajolva jelzi, hogy a vőlegényt elfogadta további életére, urává, pa- rancsolójává. (Folytatjuk.) Tanácsi Téglagyárak: Másfélmillió tégla terven felül az árvízkárok helyreállítására A kedvező időjárás beálltával megindult a termelés a tanácsi téglagyárakban is. Az árvíz okozta károk mielőbbi helyreállítása érdekében más- félmillió tégla terven felüli legyártását vállalták a Tolnamegyei Tanács Bánya- és Építőanyagipari Egyesülés téglagyárainak dolgozói. Különösen kiemelkedő válla lást tettek a bonyhádi gyár dolgozói, akik háromszázötvenezer tégla terven felüli gyártását vállalták. A szakcsi gyár háromszázezer a hőgyészi 270 ezer darab téglát gyárt terven felül. Több üzemben már hozzáláttak a vállalás teljesítéséhez. A bonyhádi és a teveli gyár napok óta kétszeresére teljesíti napi gyártási tervét. A tamási üzemben — bár ott kézi nyersgyártás folyik — napról napra túlteljesíti esedékes tervét. A keszőhidegkúti gyárban szerdán eltört a présgép tengelye. Máskor többnapos kiesést okozott az ilyen üzemzavar, most szerda éjjel a szekszárdi Vasipari Vállalat esztergályosa, Zámbó István soronkívül elkészítette az új tengelvt, azt még az éjjel felszerelték és reggel újra indulhatott a munka a keszőhidegkúti gyárban. Az Egyesülés dolgozói nemcsak téglát gyártanak terven felül az árvízkárok helyreállítására, hanem előregyártott fö dém elemeket is. 35 000 darab, tehát mintegy 500 lakáshoz elegendő födémelem terven felüli gyártására készülnek. Gondüzés Icöiesdi módra Különös, szinte a bogyiszlói parasztok „legégetőbb“ problémájával foglalkozó levelet tettek elém a tanácsházán. Amolyan hivatalos írás, szép lilapecséttel ellátva, a Tolnamegyei tejipari Vállalat Kölesdi Vajüzemétől. A levél arról szól, hogy március 5-én, az árvíz miatti kiürítés elrendelésének napján, a nagy zűr-zavarban egy véletlenül megszökött és megriadt sertés feldöntött az utcán egy tejeskannát. Jólehet, a tej- gyűjtő kartárs hanyagságából történhetett ez így, de az is lehet, hogy a szegény disznó vesztét érezte s még az árbafulla- dás előtt egyszer utoljára tejbe akart fürdeni. A nagy csetepatéban azonban ez nem sikerült sertéskének, mégcsak mégsem kóstolhatta a kidőlt tejet. A tejbegyűjtő kartárs azonban nem hagyta ennyiben. — lía már vízkárról beszélünk, miért ne beszélhetnénk tejkárról is — gondolta magában, s panaszt emelt az ismeretlen sertés ügyében a Kölesdi Tejüzemnél. A kölesdiek helybenhagyták a tejgyűjtő kartárs panaszát s még melegében megszövegezték a hivatalos írást Fekete Jenő elvtárshoz, a bogyiszlói tanács elnökéhez. De had idézzem a levelet: „Értesíteni a Községi Tanács VB. Elnökét, hogy Tejkezelő Kartárs panasz tárgyává tette, hogy folyó hó 5-én egy gazdátlan sertés 1 drb. tejeskanna tejet feldöntött és a sertés tulajdonosa nem hajlandó a tej árát megtéríteni. Nézetünk szerint és a fennálló rendelkezések értelmében állatok az utcán őrizetlenül nem lehetnek és mivel egyedüli sertés volt, a sertés tulajdonosa tartozik az okozott kárt megtéríteni. 'Tejkezelő Kartárs a levél kézhezvétele után jelentkezzen a Községi Tanács VB. elnökénél, ahol a megfelelő támogatást meg fogja kapni. Mivel Tejkezelő Kartársnak a beszedett tej árát a gazdáknak ki kell fizetnie, kérjük a Községi Tanács VB. Elnökét, hogy az ügyben 25x3 Ft, azaz 75 forint kár / behajtásáról gondoskodni szíveskedjen. A tett intézkedésről kérjük Elnök Elvtárs értesítését a Kölesdi Vajüzem, Kölesd címre.“ Eddig a levél. S a szegény tanács elnök éppen körözvényt akart kiadni a tejkártérítésre ítélt sertés felkutatására, de a tanácsházára érkezett sok segíteni akaró ember annyira lefoglalta az idejét, hogy sehogysem kerülhetett rá sor. A megyei állatorvos a nagy árvízbe fulladt állatok sorsáról számoltatta be az elnököt. A kárfelvételi bizottság és az újjáépítési bizottság pontosan 480 összeomlott családi ház felépítésének megszervezéséről és mintegy 190 nagyobb sérülést szenvedett ház sürgős helyreállításáról tárgyalt vele. A MÁV műszaki emberei, az árvízsújtotta község és a Duna közötti 4 kilométeres szakaszon építendő kisvasúti pálya ügyében, a községi szükségkonyha vezetője pedig több mint 3000 ember étkeztetése miatt keresték az elnököt. Az iskolából is jöttek, hogy egy teherautó gyermekruhát küldtek az ország különböző részéről a bogyiszlói kis iskolásoknak és ideiglenesen száraz helyen kellene ezeket a ruhácskákat raktározni. Az Ercsi Cukorgyár arról értesítette a tanácsot, hogy a gyár összes kisvasúti pályáját, mintegy 5000 métert segítségképpen kölcsön ad a bogyiszlóiaknak. A postások az újjáépítési bizottság távbeszélő- állomásának rendkívüli bekötéséről biztosították Fekete elvtársat. A Szedresi Gépállomástól meg azért jöttek a tanácshoz, hogy bejelentsék: az első 2 traktor csütörtökön szántani kezdett a bogyiszlói határban. Ilyen sokirányú munkában, a község ennyi gondjában nem csoda, ha a jóerőben lévő elnöknek ezüstösödni kezdenek a hajszálai. S az ország ilyen szeretettel teli gondoskodásai cegítő kezei közé mint a villámcsapás jött a Kölesdi Vajüzem levele. Megvallom, egyetértettem a tanácstagokkal abban, hogy a világtól nagyon elzárt irodában szövegezheíték a saját lelkiismeretükben fuldokló „kartársak“ a levelet. De az is lehet, hogy talán éppen Fekete elvtársnak a gondjain akartak könnyíteni, gondűzésnek szánták azt. Azon gondolkozhatunk, hogy az állam már eddig is sokkal több mint egy millió forinttal segítette a bogyiszlóiakat s az igazi nagy segítséget, az újjáépítést, a tavaszi gépimunkát, a vetőmagot és a segítésnek sok száz formáját még csak ezután fogják érezni. Ezek- után ugyan lenne-e olyan gazdaember Bogyiszlón, aki azokban a rettenetes napokban az őket ért 25 literes tejkár megtérítéséért, melyből egy egy gazdára még csak féldeciliter tej károsodása sem jut — jelentkezne a tejbegyűjtő kartársnál, vagy csak meg is említené azt. A bogyiszlói gazdáknak sajnos még ma, vasárnap is sokkal nagyobb a gondjuk, mint a Kölesdi Vajüzem „lelkiismeretes“ te jelszámolójának. Az ő helyükben a bogyiszlóiak biztosan nem így tettek volna. Nagy Ferenc Minit a hat téglagyárban loiyik a nyersgyáriás a Tolna megvet Téglagyári Egyesülésnél A sokáig elhúzódó tél komoly akadályokat gördített a téglagyárakban a nyersgyártás elé. A Tolnamegyei Téglagyári Egyesülés az elmúlt negyedévben hétszázezer téglával gyártott kevesebbet a tervezettnél, ez az adósság áprilisban tovább nőtt, az első napok fagyos éjszakái, valamint a pa- lánki gyárat elöntő árvíz miatt. A jó idő beálltával a gyárak ban mindenütt megkezdődött a nyersgyártás. A mázai, a három dombóvári üzemben — a gépi nyersgyártás mellett meg kezdték munkájukat a kézivetők is, hogy ebben a hónapban teljesítsék a tervet és pótolják a márciusi hétszázezres és az áprilisi 150 ezer darabos elmaradást, utána pedig terven felül minél több téglát gyártsanak az árvízkárok helyreállítására. Paks után -— ahol már kész téglákat hordanak ki a kemencéből — begyújtották a kernen cét Mázán is. A többi gyárakban két hét múlva — amikor lesz kellő mennyiségű tartalék nverstégla — kezdik meg az égetést. Gyors ütemben folyik a hely reállítási munka a Szekszárd —n^lánki gyárban, hogy minél előbb teljes üzemben termelhessen a gyár. A nyersgyártást már egy héttel ezelőtt meg kezdték, a gyár magasabban fekvő részein, a kemence körül szárítják a nyerstéglákat, most javítják a mélyebben fekvő szárítószínekhez vezető utakat, kisvasúti pályákat, hogy a préstől ide is kihordhas sák száradni a nyerstéglát. Napról napra emelkedik a gyár termelése. Szerdán 12 000, csü törtökön 19 600 nyerstéglát gyártottak. Elsőnek kezdte meg a munkát csütörtökön Perecz Mihály kézivető brigádja, szombaton már az ösz- szes kézivető dolgozott. Hétfőtől kezdve előreláthatólag már rendszeresen teljesíti napi tervét a gyár. Még bent állt a víz a gyárban, csak csónakkal lehetett megközelíteni a rombadőlt munkáslakásokat, amikor a Tolnamegyei Állami Építőipari Vállalat tervezőirodája megkapta a megbízást az új munkáslakások tervezésére. Azóta a felépítésükhöz szükséges pénzösszeget is biztosította az Építésügyi Minisztérium. Az Egyesülés rövidesen megkezdi az új házak építését és a gvár dolgozói, akiknek vályogból épített lakását pusztította el az árvíz, még az idén beköltözhetnek az új. a gyártelep legmagasabb, árvízmentes nontiain, téglából épített lakóházakba.
