Tolnai Napló, 1956. április (13. évfolyam, 79-102. szám)

1956-04-11 / 86. szám

195« ÁPRILIS 11 TOLNAI NAPLÓ S PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS » Pártértekezlet Szekszárd városban Szekszárd város küldöttei is megtartották tanácskozásukat, amelynek az volt a célja, hogy megvitassa a pártbizottság és a revíziós bizottság tevékenysé­gét, meghatározza a tennivaló­kat és megválassza az új párt és revíziós bizottság tagjait, va­lamint a küldötteket a megyei pártértekezletre. A pártbizottság beszámolóját Szendi Pál elvtárs, első titkár mondotta el. A legfontosabb nemzetközi események ismerte­tése után méltatta a XX. kong­resszus jelentőségét és elemez­te, hogy milyen nagy jelentő­ségű a kongresszusi tapasztala­tok felhasználása a helyi viszo­nyoknak megfelelően. Részlete­sen ismertette a pártbizottság elmúlt két évi munkáját. Megállapította, hogy ezidő alatt különösen a márciusi határozat óta, komoly fej­lődés tapasztalható a pártbi­zottság és ennek következté­ben az alapszervezeíek mun­kájában. Részletesen megvizsgálta, hogy azok a hiányosságok, amelyek­re a XX. kongresszus felhívta a figyelmet, milyen formában mutatkoztak meg a pártbizott­ság munkájában. Különösen rá­mutatott a kollektív vezetés problémáira. Megállapította, hogy hiányosságok voltak a kollektív munka területén, bí­rálta azokat a pártbizottsági ta­gokat, akik nem dolgoztak ak­tívan a pártbizottság előtti fel­adatok végrehajtásán. A beszámoló a konkrét té­nyek, példák alapján elemezte a pártbizottság munkáját és szabta meg a feladatokat. A revíziós bizottság munká­járól Sziráczki István elvtárs a bizottság elnöke számolt be. A pártbizottság és a revíziós bizottság beszámolója után megkezdődött a vita Szekszárd város pártéletéről, a feladatok­ról. a küldött elvtársak sorra felálltak és elmondották párt- szervezetük-véleményét a külön féle problémákról és megvitat­ták a beszámoló egyes részeit. A küldöttek szinte kivétel nél­kül elismerték azt a fejlődést, amely a pártbizottság munká­jában tapasztalható. Dr. Erdélyi János elvtárs például így jel­lemezte a pártbizottság munká­ját: — Elsősorban a pártbizott­ság munkamódszereiben látok nagy fejlődést, és ez azt mutat­ja, hogy az elmúlt két év alatt a hibák ellenére is jó úton ha­ladt a pártmunka. A hozzászólók az eredmények mellett főleg a problémákkal foglalkoztak, igyekeztek felhív­ni a figyelmet azokra a hiá­nyosságokra, amelyek gátolták a még nagyobb eredmények el­érését. Ez mindenekelőtt arra mutatott, hogy a pártértekezle­tet mélységesen áthatotta a XX. kongresszus szelleme: a hibák elleni kérlelhetetlen harc, a legjobb módszerek ki­alakítására való törekvés. Vég­helyi Miklósné, a Vasipari Vál­lalat küldötte, megbírálta a Megyei Tanács ipari osztályá­nak rossz munkamódszerét. Amint mondotta: — Mi igen sok támogatást várnánk az ipari osztálytól, azt szeretnénk, ha a gyakor­latban adnának segítséget, tanácsot. El is jönnek néha hozzánk „segíteni“, dé ez abból áll, hogy egy „brigádba“ összeverődve megbeszélik a vasárnapi labda­rúgó eredményeket és esetleg ledorongolják a vezetőket, s mennek tovább ... Hell Árpádné elvtársnő, a bel városi alapszervezet küldötte arról beszélt, hogy milyen mód­szerekkel dolgoznak a- pártépí­tési munka megjavítása érdeké ben és hogyan segítették a DISZ-élet megjavulását. Kiss Antal elvtárs, a Béke Tsz küldötte a termelőszövet­kezet idei terveiről számolt be. Elmondotta, hogy a tervek tel­jesítésével mintegy 60 forintot tudnak szétosztani egy-egy munka­egységre és ezt úgy igyekez­nek biztosítani, hogy kialakí­tották a munkaszervezeteket, | minden egyes munkacsapat­ban megszervezték a pártcso­portot. Ezenkívül azt elemezte, hogy milyen hatással van a tsz fejlesztésére az, hogy a város­ban bizonyos „osztálybéke“ han gúlát lett úrrá, nem igyekeznek szétválasztani a középparasztot a kulákságtól. Bolyás Józsefné elvtársnő az MNDSZ asszonyok munkájáról beszélt. — Sok nehézséget kell leküzdenünk — mondotta —, mert több helyen még mindig nem akarják elismerni, hogy milyen nagy szerepük van a nőknek a termelésben. Fokoz­ni fogjuk a nevelő munkánkat, hogy a nők munkájára bátrab­ban építsenek, mert az asszo­nyok már nem egy esetben be­bizonyították, hogy lehet számi tani helytálló munkájukra. Bí­rálta a pártbizottságot, hogy nem egyszer, ha esetleg valami­lyen dologban téves nézetet val lőtt, az érvelés, meggyőzés he­lyett ledorongolták. Felszólalt a pártértekezleten Győré József elvtárs, a Megyei Pártbizottság első titkára is. — A XX. kongresszus felmérhe­tetlen jelentőségű tapasztalato­kat nyújtott, és ezeket nekünk is fel kell használnunk — mon­dotta. — A munka megjavítá­sát főleg abban látom, hogy meg kell javítani az üzemek­ben, elsősorban a nagyobb je­lentőségű üzemekben a munká­kat. Fel kell tárni azokat a prob­lémákat, amelyek a termelé­kenységet gátolják és meg kell tenni kijavításukhoz a szükséges intézkedéseket. Különösen azzal kell törőd­nünk, hogy a kommunisták hogyan állják meg a helyü­ket. A város mezőgazdasága kétség­telenül nagyot fejlődött, de lát­ni kell azokat az egészségtelen tüneteket, amelyek károsan be­folyásolják az előrehaladást. A középparasztsággal nem foglal­kozott a városi pártbizottság megfelelően és a tsz-tagok is el­hanyagolták körükben a felvi­lágosító munkát. Nem engedhe tők meg a durva módszerek, a türelmetlenség a parasztság kö rében végzett munka során, mert ezzel nem barátokat, ha­nem ellenséget szerzünk. Vá­rosunkban igen sok értelmiségi van, és munkájuk nagymérték ben elősegítheti céljaink eléré­sét. Ehhez pedig az kell, hogy különösen a pedagógusokkal, az eddiginél sokkal rendszere­sebben foglalkozzunk és nevel­jük őket.— Ezenkívül beszélt még Győré elvtárs a DISZ munkájáról és a revíziós bizott­ság tevékenységéről. Kovács Lajos elvtárs, a Víz és Csatornázási Vállalat küldőt te mondta: — Nem egyszer kér­tünk segítséget munkánk meg­javításához, bíráltuk is az ille­tékes felsőbb szerveket, de ez bedugott fülekre talált. Nem egyszer megtörtént, hogy a Megyei Tanács VKG osztálya megfélemlítéssel vá­laszolt a bírálatunkra, ez pe­dig nem tűrhető, mert gátol­ja munkánkat és a pártnak ki kell harcolni minden szerv nél ennek a tűrhetetlen álla­potnak a megszüntetését. Farkas Istvánná elvtársnő bí­rálta a pártbizottságot, mert összehívtak mintegy 120 kül­döttet megbeszélésre, de a vita­vezető nem készült fel, így min­denki csalódottan ment el az értekezletről. — A párttagság lebecsülése nem engedhető meg, mert csak rontja az aktivitá­sukat. Bírálat illeti a pártbi­zottságot, mert a nagyobb prob­lémák megoldásához nem fo­gott hozzá, inkább igyekezett azokat „elnapolni.“ Ezenkívül felszólalt még szá­mos elvtárs. A hozzászólásokra szinte kivétel nélkül az volt jellemző, hogy egy egész sor problémára mutattak rá. Ez azonban a V. B. munkájának egy súlyos fogyatékosságára is rámutatott, arra, hogy nem jártak eleget a párttagság kö­rében, idejük zömét irodában töltötték. Hiba volt, hogy több hozzászóló, noha komoly prob­lémára hívta fel a figyelmet, nem beszélt arról, hogy saját pártszervezetük hogyan, mi­lyen módszerekkel küzd a fel­adatok végrehajtásáért. A vita után a pártdemokrá­cia követelményeinek megfele­lően, megválasztották a párt- bizottság, a revíziós bizottság tagjait és a küldötteket a me­gyei pártértekezletre. Nem ilyen segítségre van szükség i 1 az elmúlt hónap során a teveli gépállomásra elküldtük 11 Sí egy fogatunkat egy gatterfűrészhez és egy fűkaszáló- < | géphez való alkatrésszel, kérve a gépállomás pártszervezetét * és igazgatóját, amennyiben lehetséges, a két alkatrészt soron- ^ kívül javítsák meg, mert főleg a gatterfűrésznél mindennapi , I kiesés komoly veszteséget jelent. 4I A gépállomás vezetői ígéretet tettek arra, hogy kérésünket ú teljesítik. Ezzel nem is volt baj. Azzal inkább, hogy aki javí- f tóttá ,nem sokat törődött azzal, hogy megfelelően elvégezze a javítást Másnap hazahoztuk az alkatrészeket, felszereltük, jakkor láttuk, hogy nincs jól elkészítve. A következő napon ’, visszavittük a gépállomásra, legyenek szívesek újból kijaví- (i tani a hibás alkatrészt. (I Csodák-csodája, azonban az esztergapadnak eltűnt az i egyik kelléke, ami miatt nem lehetett elvégezni a javítást. — f Emberünket azzal bocsátották el, hogy menjen vissza három l* nap múlva, akkorra majd csak előkerül valahogyan az a 1 ( bizonyos esztergapad-alkatrészí s elvégzik a kért munkát. Em- 1 bérünk kétkedve fogadta ezt a kijelentést, látva, hogy az illető elvtárs nem akarja elvégezni a javítást. Mit volt mit tenni, haza kellett jönnie üres kézzel. % Mivel a tavaszi munkák ideje itt van, nem könnyű ki­vonni egy fogatot a munkákból, azért mégis elküldtünk egy fogatot a munkákból, azért mégis elküldtühk egy fogatot a meghatározott időben, hozza haza a két alkatrészt, akár kija­vították, akár nem_ legfeljebb elvisszük máshova megjavít­tatni. Éppen a.z utóbbi történt meg. Félnapi ígérgetés után Horváth Károly elvtárs kereken megmondja, őt nem érdekli a mi munkánk — „ha akarom, megcsinálom, ha akarom, nem”. A zombai Béke Tsz ezúton mond „köszönetét” Horváth elv ! társnak ezen, hivatásához nem méltó magatartásáért. Meg- 1 kérdezzük azér* azt is, miért lett erre a munkahelyre állítva, 1 ha mm érzi kötelességének a termelőszövetkezet segítését. LÁNG LAJOS ■ tsz-elnök. 1» Végül, hogy mindez teljes legyen. A két alkatrészt a ter- ) melőszöve'kezet elvitte a Juhéi Állami Gazdaságba, ahol azo- 1 Icát szívesen és készséggel kijavították. Úgy látszik a teveli 1 gépállomás egyes dolgozói még mindig nem veszik figyelembe ' hogy „a gépállomás nem egyszerűen szántó-vető vállalat” s ha t akarják, segítenek a termelőszövetkezetnek, ha akarják nem. Uj gyártási eljárások t a Tolnai Selyemfonóban Az 1956. évi műszaki intéz­kedési terv megvalósítása során több új technológiai eljárást ^kísérleteznek ki, illetve vezet­őnek be .a Tolnai Selyenfonó­ő gyárban. Főkép a fonodában ^folynak e kísérletek, itt van Jmég a legtöbb tartaléka a mű- északi fejlesztésnek itt van a ^legtöbb lehetőség arra, hogy ^gazdaságosabban, jobb minő- őségben dolgozzák fel a selyem- Jgubókat, takarékoskodjanak a " nyersanyaggal. A műszaki szín­vonal emelése itt hat ki leg­jobban az egész üzem eredmé­nyeire. Az egyik fonógépsornál fel­emelt fonóasztalok mellett, két medencéből dolgoznak a fonók. Az eddigi eredmények azt mu­tatják, hogy az új módszer be- * válik, lehet, hogy nem is lesz | (Szükség olyan nagymértékű és ((költséges átalakításokra, amit fa 20 fonófejes egységek beveze­tése igényelt volna és ugyan, ((olyan eredményt lehet elérni. <*Az új módszert — Szabad Imre ](gyárvezető elgondolása alapján vezették be és alkalmazzák. Eredményesen folynak a kí- jsérletek a kövesedés megszün­tetésére is. Az eddigi módszer­énél gyakran fordult elő, hogy a »motollára kerülő fonal a bor- ódáknál megkövesedik, össze- kragad, azt a levétel után ki kell áztatni és szétcsipkedni. Most kísérletképpen — Kovács Já­nos technikus javaslatára — az I-es gépcsoport Duna felőli 14 fonóegységénél az eddig használtnál olcsóbb, de mégis jobban bevált „Imprimor’-olaj- jal kenik be az olajozórudat, a motollaszekrénybe pedig meleg levegőt fúvatnak állandóan be. Ez megakadályozza a kövese- dést, így ki lehet küszöbölni a a kiáztatást és szétcsipkedést. Október 31-ig az egész fonodá­ban bevezetik ezt az eljárást. A III-as gépcsoport egyik fonóegységénél érdekes kísérlet folyik. Straubinger Mihály TMK brigádvezető úgy alakí­totta át a fonógépet, hogy az­zal közvetlen csévére lehessen fonni. A fonál a fonófejről elő­ször a szekrénybe megy, azon­ban ott nem fut fel a motollá­ra. hanem a motolla helyére fűtőtestet szereltek be a fonal megszárad. A szekrényből ki­jövő fonal ezután kerül közvet. lenül a csévére. Négy munka- folyamatot lehet ezzel az eljá­rással kiküszöbölni, a selyem­tisztítást, az áztatást-csipke- dést, a besodrást és a gombolyí- tást. Amennyiben a kísérlet be­válik — és a gyár szakemberei szerint erre minden lehetőség megvan — évi 800.000 Ft meg­takarítást eredményez. A jó együttműködés a siker biztos alapja fiz öcsényi mezőgazdasági állandó bizottság munkájáról A mezőgazdaság termésho­zamának 3 százalékos emelé­séről szóló párt- és kormány- határozat egyénileg gazdálko­dó dolgozó parasztjainkra is vonatkozik. A nagyobb ke­nyér- és takarmánygabona átlagtermés nemcsak egyéni, hanem elsősorban országos érdek is, mert a népgazdaság számára sem egyforma, hogy egy hold többet, vagy keve­sebbet terem-e. A dolgozó pa­rasztság megértette és magá­évá tette a párt- és kormány■ határozatát, és a szántóterüle­tek trágyázásával_ az őszi ga­bonák fejirágyázásával és valamennyi mezőgazdasági munka időbeni elvégzésével válaszolnak, Ezeket az ered­ményeket segítik győzelemre vinni a tanácsok munkáját segítő mezőgazdasági állandó bizottságok is. E mezőgazda- sági állandó bizottságoknak tagjai egy-egy község legjob­ban dolgozó egyéni gazdái, termelőszövetkezeti tagjai, — akik személyes példamutatá­suk mellett feladatuknak te­kintik paraszt társaik segítését A tanács és az állandó bi­zottság együttműködése min­den esetben jó eredményekre vezet, melyet igazol az őcsé- nyi példa is. Március 30-án Öcsényben a szokásos mezőgazdasági ál­landó bizottsági ülést tartot­ták a bizottság tagjai és aktí­vái. Ezen az ülésen a tavaszi munkák megkezdéséről és mielőbbi elvégzéséről volt szó. Olvassuk csak át mit örö­kített meg erről a jegyző­könyv. „A községben több gazdá­nak van gyümölcsöse, — mon­dotta Molnár Albert 6 holdas dolgozó paraszt, bizottsági tag. — Jó lenne ezekkel a gaz­dákkal beszélni arról, hogy a nagyobb termés érdekében végezzék el a szántás-vetés megkezdése előtt a gyümölcs­fák ápolását, permetezését. — A szántást-vetést és az ősziek ápolását szinte egy­szerre kell elvégezni — mon­dotta Schulteisz János 16 hol­das középparaszt> a bizottság egyik aktívája. — Ezért ja­vasolom, hogy a gépállomás erőgépeit jobban kell kihasz­nálni, mint tavaly. Úgy gon­dolom, hogy először azoknál a gazdáknál szántson a traktor, akik már befizették a szán­tási díjat, utána pedig, akik­nek nincs fogatuk.” A jegyzőkönyvben számta­lan jó javaslatról lehet olvas­ni, amelyek arra engednek következtetni, hogy a mező- gazdasági állandó bizottság valamennyi tagja és aktívája szívügyének tekinti a mező- gazdasági munkák időbeni el­végzését, a magas termés biz­tosítását. A továbbiakban pe­dig győződjünk meg arról, hogy ezek a javaslatok milyen formában láttak napvilágot. Erről Farkas László elvtárs, VB elnökhelyettes nyilatko­zik. — A mezőgazdasági állandó bizottság tagjai és aktívái na­gyon sokat segítenek annak érdekében, hogy községünk­ben még szebb eredmények születhessenek. A rendszere­sen megtartott bizottsági ülé­seken a VB egy tagja állan­dóan résztvesz. Az ülé­seken, elhangzott javaslatokat a végrehajtóbizottság meg­tárgyalja, az eredményt han­goshíradón keresztül és dob­szóval tudtára adja a község gazdáinak. Molnár Albert ja­vaslatára felvettük a kapcso­latot a fácánkerti Növényvédő Állomással, ahonnan gyü­mölcsfa permetezőgépeket kaptunk, amelyeket több gaz­da igénybe is vett. Megszívle­lendő volt Schulteisz gazda javaslata is. A gépállomás brigádvezetője azóta az elmon dottak alapján irányítja a munkát. Követésre méltó az öcsényi mezőgazdasági állandó bi­zottság munkája, amelynek tagjai munkájukkal, javasla­taikkal hozzájárulnak a mező- gazdaság fejlesztéséről szóló határozat megvalósításához. Gyors és pontos beszállítással segítik a zökkenőmentes üzemmenetet a 25-ös AKÖV gépkocsivezetői Már lassan hét hónapja lesz, hogy a Dombóvári Vajüzemhez a tej beszállítását és a tejter­mékek kiszállítását a 25. sz. Autóközlekedési Vállalat végzi. Ez idő alatt üzemünk üzem­menetében lényeges változás történt, mivel a 25-ös AKÖV ve zetősége kifogástalan, jó gépko­csikat és nem utolsósorban lel­kiismeretes, szakmájukhoz értő gépkocsivezetőket küld hoz­zánk dolgozni. Rácz Ferenc, Jéhn János Cosztonyi Imre és Hidasi Já­nos gépkocsivezetők nem ismer nek fáradságot, ha kell, éjjelü­ket, nappalukat feláldozzák, hogy a beszállításnál az üzem menetében kiesés ne forduljon elő. Megmutatkozik a gép­kocsivezetők lelkiismeretes munkája abban is, hogy amikor a beszállítás megengedi, min­den idejüket a gépkocsi kar­bantartására fordítják, hogy a következő napi beszállítást se akadályozza üzemzavar. Jó munkájuk megmutatko­zik a komlói tej kiszállításánál is. Eddig még nem fordult elő, hogy e bánj'ászváros lakóinak tejellátásában fennakadás tör­tént volna. Litter József levelező Dombóvári Vajüzem. Ilj gyártmány a paksi ás a mázai téglagyárban Uj téglafajta gyártását kezd­ték meg a Tolnamegyei Tégla­gyári Egyesülés üzemeiben. Az űj gyártmány: A tizenkilenc lyukú ikersejt-tégla. Az új gyártmánynak sok elő­nye van mind a gyártásnál,' mind a felhasználásnál az épít­kezéseken. Mérete kétszerese a közönséges, kisméretű tégláé­nak, így a nyersgyártásnál na­gyobb tömegűt tudnak előállí­tani belőle, csak a szájnyílást kell kicserélni a présgépen. Ez különösen nagyjelentőségű most, amikor nemcsak az ez- évre tervbevett építkezések, hanem az árvízkárok helyreál­lítása is nagymennyiségű tég­lát igényel. Mivel a tégla üreges, így a gyor sabban szárad, a kemencében gyorsabban megy az égetése is, kevesebb tüzelőanyagfogyasz­tással. Súlya mintegy 25 szá­zalékkal kisebb, mint két kis­méretű falazótégláé, tehát töb­bet lehet belőle szállítani is egy-egy vagonban, gépkocsin, uszályon. Az előnyök megmutatkoznak nagyrészt a felhasználásnál is. Ezenkívül gyorsabban lehet vele falazni, jobban köt, jobb hő- és hangszigetelő is. Felülete rovátkolt, ezért jobban köti meg a vakolatot. Ebben az -évben két üzem, a paksi és a mázai téglagyár tál­át e téglafajta gyártására. Pak­son — ahol a múlt héten gyúj­tották be a kemencéket — már ki is hordták az első hétezer darab 19 lyukú kettős méretű téglát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom