Tolnai Napló, 1956. április (13. évfolyam, 79-102. szám)

1956-04-10 / 85. szám

1956 ÁPRILIS 10. TOLNAI NAPLÓ S Két év munkájáréi és a további feladatokról tanácskozott a tamási járási pártértekezlet Az elmúlt hét szombatján Tamási községben pártértekez­letre gyűltek össze a járás párt- szervezeteinek küldöttei, hogy meghallgassák a járási pártbi­zottság két éves munkájáról szólá beszámolót, s a vita alap­ján megszabják az újjáválasz­tott pártbizottságnak a további feladatokat. A kultúrotthon nagyterme feldíszítve várta a küldötteket. Megjelent a párt­értekezleten Szügyi Elek elv­társ, a megyei pártbizottság tit­kára és Orbán János elvtárs, a megyei párt végrehajtóbizott­ság ágit. prop. titkára is. A BESZÁMOLÓ A járási pártbizottság beszá­molóját Papp Károly elvtárs, a járási pártbizottság első titkára mondotta el. A beszámoló be­vezető részében elemezte a je­lenlegi nemzetközi helyzetet, méltatta a Szovjetunió Kom­munista Pártja XX. Kongresz- szusának határozatait, irányel­veit, majd ennek fényében vizs­gálva, rátért a járásban eddig végzett gazdasági, politikai és kulturális munka eredményei­re és hiányosságaira, valamint ismertette a feladatokat. — Az elmúlt évek munkáját értékel­ve — mondotta többek között — le kell szögezni, hogy a Központi Vezetőség 1953 júniusi határozata óta nőtt a járás dolgozó parasztjainak termelési kedve. Termelőszö­vetkezeteink politikailag és gazdaságilag megszilárdultak. A jobboldali elhajlás azonban egy sor helytelen gyakorlatra vezetett. Ez a kötelezettségek teljesítésénél mutatkozott meg és gyengült a pártpolitikai munka a tsz-ek felé, de elha­nyagoltuk a tsz-ekre való tá­maszkodást is, a tanács és ezt megelőzően a népfrontbizottsá gok létrehozásánál. Ezt mutatja hogy 1954-ben a tanácsválasz­táskor mindössze 44 tsz-tag ke­rült be a községi és járási ta­nácsokba. Súlyosabb ez az egyes községekben, mint a pari, a nagykónyi tanácsoknál, ahol a tanács végrehajtóbizottság- ban egyetlen tsz-tag sincs. csak 8 családot vettek fel, s ez évben még egyet sem, pedig a tsz itt is, de máshol is bebizo­nyította, hogy fölényben van az egyéni gazdálkodással szemben. Részletesen elemezte a be­számoló a gépállomások, az ál­lami gazdaságok és az egyéni­leg dolgozó parasztok munkáját a pártszervezetek itteni tevé­kenységét és feladatait. Eköz­ben beszélt Papp elvtárs a leg­sürgősebb jelen feladatokkal, mint az őszi vetések tavaszi ápolása, valamint a többi ta­vaszi munkák sürgős elvégzésé­nek szükségességéről, s ebben a munkában a pártszervezetek és tanácsok felelősségéről. A beszámoló hangsúlyozta, hogy az eddigi eredményeket a pártszervezetek javuló mun kajának segítségével érték el s a további sikerek is csak úgy biztosíthatók, ha tovább javul a pártpolitikai munka, a XX. kongresszus tapasztala tai nyomán közelebb kerül és jobban segíti a gazdasági munkákat. — A kollektív vezetésben ér­tünk el eredményeket — mon­dotta Papp elvtárs —, de még ez nem elég, még mindig ta­pasztalható volt a márciusi ha­tározat után is a járási pártbi­zottság első titkárának és a többiek részéről is a parancsol­gatás. Ezt aztán az osztályveze­tők is lemásolták. Hiba volt azon a téren is, hogy nem tájé­koztatták a bizottság tagjait megfelelően, s így azok nem is tudtak megfelelően dolgozni. Megemlítette, hogy a kollektív vezetés erősítése területén a megyei párt végrehajtóbizott­ság is több segítséget adhatott volna. Részletesen elemezte a bírálat és önbírálat fegyveré­nek használata területén elért eredményeket és hibákat. Arról beszélt, hogy a bírálat területén értek el komoly eredményt, de az ön­bírálat kifejlesztése területén még sok tennivaló van. Befejezésül következetes harc­ra hívta fel a kommunistákat a kollektív vezetés betartásá­ért, a pártdemokrácia, a bírálat, A járás kommunistái nagy örömmel fogadták a Központi ■ >oooooooooooocoocccooooooooocxxwocxioooooooooooooooooooooooooooc Vezetőség 1955 márciusi és júniusi határozatát. Azóta nemcsak a tsz számszerű fej­lesztése, de a mezőgazdasági termelés terén is komoly eredményeket értünk el. A tez-l'ejlesztés terén 1955-ben és 1956 első negyedében tsz- eink létszáma megkétszerező­dött. önbírálat elmélyítéséért, hogy még jobban kiszélesedjen, erő­södjön a párt kapcsolata a tö­megekkel, szorosabbra zárulja­nak a párt sorai. — Minden kommunista — mondotta Papp elvtárs — szakadatlanul harcoljon a határozatok végrehajtásáért, felhasználva az SZKP XX. Kongresszusának tapasztala­tait. A revíziós bizottság beszámo­lójának elhangzása után, ame­lyet Kálóczi István elvtárs, a revíziós bizottság elnöke mon­dott el, élénk vita indult meg, szinte valamennyi hozzászóló s a beszámoló is részletesen fog­lalkozott a tanács, a DISZ-szer vezetek munkájával, s főként a termelőszövetkezeti munka megjavításának kérdéseivel. Bátran bírálták a járási párt- bizottság és a végrehajtóbizott­ság eddigi munkamódszerét. Ezeknek fényében mutattak utat a küldöttek a később meg­választott új pártbizottságnak és revíziós bizottságnak további munkájukhoz. Takács Vencel elvtárs, a nagykónyi községi párttitkár például elmondotta, hogy a DISZ-szervezet munká­ja azután javult meg, hogy a pártszervezet komoly segítséget adott számukra. Sógorka Mi­hály elvtárs, a pári Béke Tsz- ből, és még többen is, arról be­széltek, hogy a járás vezetői, a párt és a tanács vezetői és munkatár­sai több helyszíni, gyakorlati segítséget adjanak számuk­ra. Sógorka elvtárs elmondotta, hogy a legutóbbi taggyűlésü­kön a kommunisták fogadalmat tettek: úgy dolgoznak, hogy május 1-re a másodvetést ki­véve, mindent elvetnek. Nagy érdeme volt a hozzászólások­nak, hogy amikor élesen bírál­ták a felsőbb szerveket, egyút­tal önkritikusan a saját hibá­jukat is elmondották. Nagy La­jos elvtárs, Felsőnyékről, arról beszélt, hogy a tsz-ükben mpg- lévő hibákért elsősorban 5 a felelős, mert mindent maga akart elvégezni, ami természe­tesen lehetetlen. ígérte, hogy változtat e helytelen módsze­rén. A kollektív vezetés megszilár­dításának fontosságáról beszélt többek között Mészáros Béla elvtárs, a tamási gépállomás párttitkára is, aki nemrég ke­rült falura. Felszólalt Orbán János elvtárs, a megyei párt végrehajtóbizottság ágit. prop. vezetője is. Különös élességgel vetette fel a kollektív vezetés megerősí­tésével kapcsolatban a hatá­rozatok ellenőrzésének meg­szervezését. Arról is beszélt, hogy az eddigi­eknél megfelelőbb helyet kell adni a bírálatnak. Valamint ar­ról, hogy kimenve a területre ne csak a vezetőkig jussanak el a járás vezetői. Ezt azzal hozta kapcsolatban, hogy nemcsak az íróasztal mellől lehet bürokra­tikusán vezetni, hanem kint a területen is, ha az nem ad gya­korlati segítséget. Részletesen beszélt az őszinteségről a töme­gek felvilágosítása érdekében, s azért, hogy így egyre többeket lehessen bevonni a nehézségek leküzdéséért vívott harcba. Még több hozzászólás után került sor a járási pártbizottság tagjainak és póttagjainak, a re­víziós bizottság tagjainak, vala­mint a megyei pártértekezlet demokratikus megválasztására, majd az internacionálé elének- lésével véget ért a pártértekez­let. összegezve röviden a párt­értekezlet tanulságait, elmond­hatjuk, hogy betöltötte szere­pét. Levonták a következtetése­ket az eddigi munkák eredmé­nyeiről, s igyekeztek olyan párt bizottsági tagokat megválaszta­ni, akik az elkövetkezendő idő­ben igyekeznek együtt élni a dolgozó tömegekkel, akikben meg van a képesség ahhoz, hogy szervezzék, lelkesítsék a járás dolgozóit az előttünk álló nagy feladatok sikeres végre­hajtására. Üzemeink életéből Alig egy hete ,hogy a me­gye ipari üzemeinek dolgozói hozzáfogtak a második negyed­éves terv teljesítéséhez. Az ed­digi eredmények azt mutat­ják, hogy sok helyen nem te­remtették meg már az indulás­kor az egyenletes, naponkénti tervteljesítés feltételeit, az üze. mek rosszul kezdik a negyed­évet. Gyors intézkedésre van szük­ség az üzemekben, hogy még a ngyedév elején pótolják a le­maradást, javítsák meg a mű­szaki feltételeket, biztosítsák, hogy a felszabadulási verseny lendületével folyhassék tovább a munka. A BONYHÁDI CIPŐGYÁR mennyiségben 99.2 százalékra teljesítette a hónap elejétől esedékes tervét. Nagyobb lema­radás a minőségnél, ahol a ke­reskedelmi I. osztályú cipők aránya tervezett 86.2 százalék helyett csak 82.9 százalék volt a hónap első hat munkanapján. A gyár műszaki vezetőinek fi­gyelmét lekötötte a hónap ele­jén induló goyser-cipőgyártás bevezetése, itt az induláskor voltak kisebb-nagyobb zökke­nők, azonban már folyamato­san megy a gyártás, az első száz darab férfi goyser félcipőt hét­főn már leszedték a futószalag­ról. Most az a feladat, hogy a minőség terén mutatkozó lema­radást behozzák a gyár dol­gozói. A TOLNAI TEXTILGYÁR februári és márciusi tervét tel­jesítette. Azonban januárról még húszezer négyzetméter pa­mutszövettel adós a gyár a nép­gazdaságnak. Olyan vállalást tettek a gyár dolgozói, hogy ezt a második negyedévben pótol­ják. A hónap első napjaiban azonban tovább növelték az adósságot a gyárban. Ezervetés tervét 87.4, négyzetmétertervét 83.2 százalékra teljesítette a gyár április 1-től 7-ig. A lema­radás oka főképp az, hogy az irelő nem tudja elegendő lánc­hengerrel ellátni a szövőgépe­ket. Most elsősorban az irelő üzemben kell jobban megszer­vezni a munkát, hogy a gyár teljesíteni tudja nemcsak máso­dik negyedévi tervét, hanem törlessze az első negyedévi adósságot is. A BONYHÁDI ZOMÁNCGYÁRBAN a hónap elején már az új zo­máncozócsarnokban indult a munka. Itt is lemaradás van mind a mennyiségi, mind a mi­nőségi tervteljesítéssel. A sa- vazóműhely szárítóját nem tud­ja ellátni megfelelő hőfokú le­vegővel az üzemben lévő hat égetőkemence, ezért a nyers edényeket kétszer kell száríta­ni. Ez akadályozza a terv teljesí­tését, a minőség javítását. — Nem tudták még jól megszer­vezni a készáruk megfelelő fo­lyamatos átvételét, raktározá­sát sem. Most e hibák kijaví­tása a vezetők fontos feladata. Nemcsak a tanulásban állnak helyt Fiatal DISZ-szervezete van a tolnai I. számú általános isko­lának. Alig egyhónapos múltra tekinthet vissza. De tevékeny­ségével, tetteivel máris elisme­rést és megbecsülést szerzett. A fiatal, alig 14 éves fiúk és lányok e rövid idő alatt is több ízben bebizonyították, hogy méltó tagjai lesznek a Dolgozó Ifjúság Szövetségének. — Az árvíz idején és később a rom- eltakarítás, a helyreállítás idő­Jobb volt a munkaszervezés, s emelkedett a tsz-tagok jövedel­me is. Míg 1954-ben a tsz-tagok 9 házat építettek, addig 1955- bea huszonnégyet. A pári Béke Tsz tagsága 92 százalékának van nagy rádiója. Az ozorai Petőfiben 40 család vett mo­dern asztaltűzhelyet. Az eredmények mellett azon­ban számos hiba is van. A tsz Számszerű fejlesztése terén az eredmények mellett is elmarad­tunk a.megye többi járása mö­gött az országos átlag mögött is. Ezután arról beszélt Papp elv társ, hogy ezért elsősorban a járási pártbizottság és a végre­hajtóbizottság felelős. Felelős azért, mert határozatokat ugyan hoztak, de azok végre­hajtásánál nem nyújtottak-meg felelő segítséget. Megállapítot­ta azonban azt is, hogy a tsz- ekben dolgozó kommunistáknak is többet kell foglalkozni a tsz-ek számszerű fejlesztésével. Itt példának megemlítette a pári Béke termelőszövetkezetet, ahol az oszthatatlan alap 200 százalékkal, s az egy munkaegy §égre jutó jövedelem 100 szá­zalékkal nőtt, mégis 1955-ben £ Bíznak saját erejükben Látogatás as árvíssájtotta alsónyéki Világssahadság Tss-ben Alsónyék, a Világszabadság Tsz földje... A víz még jófor mán az épületek lábát mossa, a mélyen felázott föld ven- dégmarasztalóan akarja lehúz ni az ember lábáról a cipőt. A földeken, vetéseken még víz hullámzik. Sehol egy teremtett lelket nem látni, ki­haltnak tűnik minden. De még sem. Az egyik épü­letből egy férfi lép ki. — Ke­rüljön csak az elvtárs arra körül az istálló felé, arra a legkisebb a sár. Sikerül át­vergődnöm. Már előbb is észrevehettem volna a ké­ményből szálló füstöt. Beme­gyünk a szobába — vagy öten hatan ülnek benn, szalmazsá­kon, széken, vagy éppen az ablakpárkányon. Egyikük ép­pen egy főtt krumplival telt lábast emelt le a tűzhelyről. — Jöjjön, tartson velünk. — invitálnak, miközben a főtt krumpli, kenyér mellé előke­rül a szalonna is. Közben folyik a beszélgetés az elmúlt hetek eseményeiről, az árvízről, amely elől nekik is menekülniök kellett. — Amikor Pörbölynél átszakadt a gát, mentenünk kellet a jó­szágokat, vagyont, mindent, s most bent vagyunk a község­ben. Az épületekbe, mivel magasabban vannak, nem ment be a víz, a földjeinknek viszont legalább 70—80 száza­lékát elöntötte, — mesélik. Még az a szerencsénk, hogy az őszi vetéseknek csak a fe­lét öntötte meg a víz, kenye­rünk azért lesz — így az egyik. — Dolgozunk majd, lesz azért termésünk, jószá­gaink megvannak, majd abból hozzuk ki a jövedelmet. — Most mivel foglalkoznak, hiszen nem lehet semmit csi­nálni? — kérdezem. — Készülünk a visszaköltö- zésre, kimeszeljük fertőtle­nítjük az összes épületeket, kutakból kimerjük a vizet. Most éppen az istállókat hoz­zuk rendbe, utána a lakóépü­letekre kerül a sor. Ha min­dennel rendben leszünk, a hét folyamán megkezdjük a visz- szaköltözést. Nézem ezeket az embere­ket, a fiatal Kákái Istvánt, az idős Fehér Józsefet, — aki a tsz egyik alapító tagja — Túrós Józsefet, Bodnár Ernőt, Patonai Józsefet — nem lát­szik rajtuk csüggedés a pusz­tító árvíz csapása miatt. Sőt, derűsek, vidámak, tréfálkoz­nak egymással, Fehér bácsi fiatalkori élményeit meséli, — amelyeken jót nevetnek a többiek. Miért is csüggednének? — Bíznak saját erejükben, tud­ják azt, hogy rajtuk is segít az ország népe. Most tudják csak meg igazán, mit jelent közösben gazdálkodni — így könnyebben elviselik az árvíz által okozott károkat is. Amikor már bent vagyunk a faluban, a szövetkezet ideig­lenes „főhadiszállásán” ezt a bizakodást látom ott jelenle­vők, jórészt asszonyok, lányok között. Nem látni rajtuk csüg gedést, de alig várják, hogy munkához láthassanak. — El kell menni Zombára vontatóval takarmányért. — Hajnalban 3 órakor kell in­dulni — mondja az elnök, — Lázár elvtárs. Vagy hatan- nyolcan jelentkeznek. — Csak három fő kell — szabódik az elnök a jelentke- . zők láttán, majd magyarázóan teszi hozzá — ugyanis a zom- bai szövetkezetek adnak takar mányt. — Újból csak az ár­vízre terelődik a szó. — Nem sok reményt ha­gyott maga után az árvíz, — mondja 111 István, de nem csüggedünk, hanem még job­ban megfogjuk a munka vé­gét. — Ha visszaköltözünk — amelyre a héten kerül sor — elsősorban az állatállományt kell feljavítanunk — mondja Lázár elvtárs. mert nagyon visszaestek, hogy idegen hely­re kerültek és az ellátás is nehézségekbe ütközött. Nem csoda, hiszen 14 helyen van­nak elhelyezve. És neki a ta­vaszi munkának. Csináljuk, amit tehetünk. Harminc hold őszi szántásunk szárazon ma­radt, oda 20 hold -zabosbük könyt, 5 hold takarmányrépát, 4 hold borsót vetünk. Remél­jük, hamarosan visszahúzódik a víz, felszikkad a föld, mire! a kukoricát vetni kell, merif majd azt, meg takarmányfélé-j két akarunk termelni, hogyi legyen elég a jószágállomáhy- nak. Most jövedelemre főleg! abból számíthatunk. Az árvízsujtotta alsónyéki Világszabadság Tsz-ben új­ból megindul az élet, munká­hoz lát a tagság, hogy pótolja] az okozott károkat. A múlt héten újabb 2 családot vettek fel a tagok sorába, ehhez már nem kell sokat mondani. Aj kívülállók is bíznak abban, j hogy a szövetkezet gyorsan) lábraáll az árvíz pusztítása] után is. ' BOGNÁR. S szakában számtalan példáját adták az áldozatkészségnek. Az árvíz idején hírvivő szol­gálatot teljesítettek. Segítettek abban, hogy a gátakon és a a mentésben dolgozó emberek és az árvízvédelmi szervek kö­zött állandó legyen az összeköt­tetés. Amikor az ár visszahúzódott, s meg lehetett kezdeni a romok eltakarítását, a megrongált épületek helyreállítását, az ál­talános iskola diszistái ismét munkához láttak. Április 1-én egész napon át, három hétközi napon délután, 3—10 tagú bri­gádjuk dolgozott. A pedagógu­sok és a tanulók összeforottsá- gának, egymás iránti szereteté- nek szép példáját nyújtották, amikor részt vettek Bucher Mária tanítónő lakásának bon­tásában. s a romok eltakarítá­sában. Miközben, a helyreállítási — munkában is részt vettek, a DISZ-szervezet vezetősége meg szervezte az iskolában a gyűj­tést. Rövid idő alatt 406 forintot gyűjtöttek össze a DISZ fiata­lok az árvízkárosultak megse­gítésére. Tettek beszélnek a tolnai gimnázium DISZ fiataljainak segílő szándékáról is. Bebizo­nyították, ..hogy nemcsak a ta­nulásban állják meg helyüket, hanem, ha kell, a munkában is. Vasárnapjaikat szívesen áldoz­zák fel annak a célnak a*, érde­kében, hogy az. árvízokozta ká­rokat minél előbb helyreállít-, sák, s újra a régi medrébe tér­jen vissza az élet az árvízsuj­totta falvakban is. Április 4-ét, felszabadulásunk ünneoét is e célnak szentelték. A. DISZ ve­zetőség szervezése nyomán a fiatalok között három munka­csapat alakult, amelvek a peda­gógusok vezetésével Tolnán, — Bogyiszlón és Faddon egész na­pon át dolgoztak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom