Tolnai Napló, 1956. április (13. évfolyam, 79-102. szám)

1956-04-04 / 81. szám

1956. ÁPRILIS 4. TOLNAI NAPLÓ 1 A kistormás! díszesek Valamikor eleven kultúráiét volt a kistormási DISZ szerve­zetben. A. sikerek sikerek után következtek, majd a sikersoro­zat folytatódott a tavaszi kul­turális seregszemlén. Az össze­gyűjtött pénzből rádiót, füg­gönyt vásároltak. Két. éve tör­tént ez. Azóta nem hallottunk róluk. A HIBÁK GYÖKERE A jól vezető és irányító fia­talok elkerültek a faluból: is­kolákba mentek, sokan bevonul tak katonának. Ott maradt a DISZ-szervezet, nem volt a fia­talok között olyan, aki kezében tudta volna tartani az irányí­tást. Ez az idő nem tartott so­káig. Két fiatal agronómus ke- r'út a községbe. A tanács és a párt vezetői bíztak bennük, gondolták, hogy képesek a ve­zetésre. A fiatalok megválasz­tották a vezetőségbe Kertai és Majdik fiatalokat. Csalódtak bennük. Nemcsak, hogy nem volak képesek irányítani a fia­talokat, de egyenesen tönkre­tették a DISZ-t. SEGÍTETT A PÁRT Látva a pártszervezet a hibá­kat, a DISZ megsegítésére sie­tett. Kertait és Majdikot levál­tották a fiatalok s helyükbe új vezetőket választottak. A DISZ titkár, Vallus József lett. Ö sem termett teljes egészében vezetésre, de a rábízott feladat­nak becsülettel eleget tesz. A pártszervezet mellette áll és segíti, ha munkája közben ne­hézségekkel kell megbirkóznia. Vezetése alatt ismét felfelé ível a fiatalok munkája. Szín­darabokat tanulnak, eljárnak rendszeresen a Petőfi iskolára. Naszvetter Lajos községi és Évinger Sándor tsz-pártíitkár elvtársak mindenben segítik a fiatalokat. A községi tanács el­nökével, Bozsó elvtárssal rend­szeresen eljárnak gyűléseikre és ott a helyszínen segítik taná­csaikkal őket. Nagy Mihály csúcstitkár pedig a Petőfi is­kola előadásain neveli, formál­ja a község fiatalságát. A párt- szervezet segítségének eredmé­nyeképpen ismét a helyes útra tért a kistormási DISZ fiatal­ság. Rendszeresen folyik szer­vezetükben a politikai nevelő munka s emellett ismét sokat foglalkoznak a fiatalok a kul- túrmunkával. KUCZMANN ERZSÉBET Fiatal óvónő. Nemrégen ke­rült a községbe, nemrégóta vá­lasztották meg a DlSZ-szerve- zet kultúrfelelősének. Bozsó elvtárs, a községi tanács elnöke úgy nyilatkozik róla, hogy ügyes, szorgalmas, szolid lány­ka, aki becsülettel ellátja a rá­bízott feladatot. Munkája nyo­mán jelentősen megváltozott a DISZ fiatalok kultúrmunká- ja. Igaz, hogy még most is sok­szor megbántják • önérzetében, de a község vezetői bíznak ab­ban, hogy a fiatalság előbb- utóbb meglátja benne a segí- teniakarót. Három hónapja dolgozik eb­ben a beosztásban, s azóta nem múlt el ünnep, hogy a diszisták ne adtak volna műsort az ün­nepélyen. Most a seregszemle alkalmából három egyfelvoná- sos színművet is betanultak: az ,.Átkáderozom a családomat“, „Az elfoglalt férj“-et és a „Ta­nyai történet“-et. Ezzel az utób bival nemrégiben resztvettek Kölesden, a területi bemuta­tón. Nem éppen fényesen szere­peltek, de amit adtak a közön­ségnek, elég volt ahhoz, hogy részt vehessenek a járási be­mutatón. A legközelebbi tervek: szere­pelni akarnak április 4-én, majd május 1-én. S tanulják már Soós: Pettyes című szín­művét. Kuczmann Erzsébetet az a terv is foglalkoztatja, hogy a felbomlott táncszak­kört újraszervezi, újabb fiatalo kát von be, s eredeti megyei táncokat tanít be a lányoknak. ÚJRA A HELYES ÚTON Évek múltak el. A hibák ja­varésze már a múlté. A kistor­mási díszesek most ismét a he­lyes úton járnak, a helyes úton azért, mert elfogadták a párt segítő tanácsát, s mert olyan ember vette kezébe a DISZ- szervezet irányítását, mint Val­lus József, s mert olyan ember irányítja a fiatalok kultúrmun- káját, mint Kuczmann Erzsébet. Hogy újra a helyes úton jár nak a kistormási fiatalok, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy elhatározták egy ifjúsági park létesítését. He­lyet kapnak ott a diszisták, az úttörők, az óvódások, de még az idősebbeknek is kellemes szórakozási lehetőséget nyújt majd. Ennek a parknak a léte­sítését jobbára társadalmi mun kával végzik el a kistormási díszesek. Helyes ez az út. Csak így to­vább. K. J. Megjelennek Garay válogatott versei Befejeződött ■■ a Szovjet Film Ünnepe A Megyei Könyvtár április hó végére megjelenteti a költő válogatott verseit. Az utóbbi év tizedekben majdnem feledésbe­ment költő művei utoljára mint egy 3 évtizede jelentek meg, amelyből már-már alig pár példány található. Két és félévvel ezelőtt a köl­tő halálának 100 éves évfordu­lója alkalmából megemlékez­tünk ugyan életéről és költé­szetéről, műveit azonban a nagyközönségnek nem sikerült megismernie. Szülőföldje la­kóinak márpedig kötelességük, hegy megismerjék a múlt szá­zad reform és szabadságtörek­vés harcosának, a hazaszeretet dalnokának verseit, hiszen egy­kor — a sors bárhová is vetet­te — ő is határtalan szeretet­tel fordult szülőföldje felé, s megénekelte a ÉSartina tövében húzódó város és Sárköz történe tét és haladását. A könyv körülbelül 160 ol­dalas terjedelemben életrajzi bevezetővel s 8 képpel (arckép, szobor és a szülőház képe, il­lusztrációk „Az obsitosához) jelenik meg. A kötet ára önköltségen alu­li: fűzve 9 forint, műbőrkötés­ben 12 forint. A Megyei Könyvtár arra ké­ri a könyvre igényttartókat, hogy a kiadványra jegyezzenek elő, mert korlátolt példányszám ban került kinyomtatásra. A .szülők elsősorban gyermekeik útján rendeljék meg az iskolá­ban. A vállalati kultúrfelelősö- ket ezúton is felkérjük, hogy a dolgozóik körében jegyeztesse­nek elő a könyvre, s azt leg­később április 10-ig küldjék meg a Megyei Könyvtárnak. Akinek ilyen módon nincs le­hetősége előjegyezni, azok a Megyei Könyvtárnál is bejelent hetik igényüket. Kovács Antal A szocialista filmművészet, amely művészi realitásával nap mint nap újabb területeket hó­dít meg, komoly visszhangra ta Iáit megyénkben is. Néhány számadatban mérhetjük le az eredményt legjobban. Az ár­víz ellenére Tolna megye terü­letén 75 032 látogatója volt a szovjet filmnek, a Szovjet Film ünnepe alatt. Szépnek mond­ható ez az eredmény, mert az árvízveszély alatt 22 filmszín­házban 64 előadás maradt el. Szekszárdon a Garay Film­színházban a Szovjet Film Ün­nepén bemutatásra került fil­meknek 12 091 látogatója volt. Az elmúlt évben kedvezőbb körülmények között csak 10 691. Ezt a fejlődést azonban nemcsak normál filmszínháza­inkban tapasztalhattuk, hanem a keskenyeknél is. Sok helyen születtek kiemelkedő eredmé­nyek, például Pincehelyen, ahol a Balkezes újonc című film­nek 1239 látogatója volt. \ bonyhádi III. kiskörzetben az Őserdő foglyai című filmet 1146-an nézték meg. Üzemvezetőink újszerű, öt­letes propagandával keltették fel a dolgozók figyelmét a fil­mek iránt. Németkéren példá­ul a Világbajnok című film díszbemutatója előtt helyi bir­kózók és boxolók tartottak ba­rátságos mérkőzést. A díszelő­adást reggelig tartó bál követ­te, melynek tiszta bevételét, 700 forintot az árvízkárosultak megsegítésére küldtek el. Ehhez hasonlóan még sok jó és új módszert alkalmaztak üzem­vezetőink és filmszínházaink dolgozói, kedves meglepetések­kel lepték meg a nézőközönsé­get annak érdekében, hogy a Szovjet Film Ünnepének si­kere teljes legyen. Fertőszegi Béláné A kulák, a disznó, meg a tizenharmadika . . . ? Éjszaka történt március 13-án. Bogyiszlói, a több, mint 900 házból álló községet, köröskörül az áradat övezte. A haragosan tajtékos víz már a szélső házak alját nyaldosta, amikor a honvédségi ponto­nok az utolsókat fordulták a bogyiszlóiak állatainak meg­mentéséért. Ifj. Boda János 15 holdas középparaszt és Szító Lajos földnélküli paraszt, községi begyűjtési megbízott, a többi bogyiszlói dolgozó paraszttal együtt nyugodtan — már amennyire nyugodt lehet ilyen körülmények között az ember — mentették a kisebb értékű ingóságokat is, abban bízva, hogy állataik, disznaik, szarvasmarháik a magasab­ban fekvő szomszédos község­ben, Tolnán biztonságban vannak. — Voltak azonban „nyugtalanabb” emberek is . Bogyiszlón ezen az éjszakán. Bencze Béni 30 holdas ku­lák portáján olyan rend ural­kodott, mintha Csipke Rózsi- ka álmát aludná a család és a sok állat is. Hiába szólította fel a tanács, a honvédség és bárki más Bencze Bénit, hogy hagyja el lakását és engedje állatait, értékesebb ingósá­gait biztonságba helyezni, — megmenteni — nem hajlott a jó szóra. — 13-án ő az Isten­nek sem hagyja el a házat, s az állataihoz se nyúljon hozzá senki ember fia, mert!... — zsörtölődött a Bencze-család. Nem is nyúlt hozzájuk sen­ki, mert 2—3 órával később az erősen sodródó áradatban az niár lehetetlen volt. Bencze Béni viszont nemhogy állatait, de még saját magát is alig tudta biztonságba helyezni. Két lova — két szarvasmar­hája és több disznaja fulladt meg, az istállót és disznóólakat sem kímélő vízben. Azt hihetné az ember, hogy „szegény kulák” az ilyen ter­mészeti csapás hatása alatt összetört, s talán az élettől is elment a kedve. Pedig de­hogy. Sőt. — A kulák kulák marad, külsőleg bárhogy is alkalmaz­kodik a nem éppen kedvére való környezetéhez — tartjuk mi kommunisták, s miért ép­pen ő, Bencze Béni tagadná, meg kulák jellemét. — Az ügyes, leleményes nagygazda az árvíz idején is életrevaló, soha nem hagyja őt cserben harácsoló étvágya — tartotta ő. így történt aztán, hogy bár disznók nélkül, mentette át életét a szomszédos Tolnára, mégis pár nappal később teli láda disznóval akart vissza­költözni. A 15 holdas Boda János vi­szont hiába kereste az árvíz­től megmentett szép két disz­naját. A földnélküli Szító La­jos és még három gazdatársa is tűvé tették egész Tolnát. A disznóknak . azonban nyoma veszett, mintha a föld nyelte volna el őket. A nagy keres­gélésben egyszer arra lett fi­gyelmes a fiatal Szító, hogy az egyik nagy ládán a nap tavaszi meleg sugaraiban bé­késen szunyókáló Bencze Béni alatt „disztnóságok” van­nak. Odament a ládához, s amikor felnyitotta azt, szeme- szája elállt a csodálkozástól. A többi között saját szép sül­dőjét is ott találta. Mindjárt ki is emelte az övét a „kulák disznai” közül. Pár perccel később a 15 hol­das Boda János is Bencze Béni ládájában lelt saját disz­najára, s ott találta meg a másik három középparaszt is az eltűnt disznóját. „Szegény Bencze” csak ak­kor keseredett el, amikor új­ból üres lett a láda. Az élete javarészében jól bevált hará- csolása a nálánál kisebb, gaz­daságilag gyengébbnek vélt parasztok vérének a szipolyo­zása. Meglopása ezúttal nem járt sikerrel. Hiába, a szá­mára szerencsétlenséget hozó 13-a és a szerencséthozó disz­nók nem fértek meg egymás mellett, minthogy a kulák és a becsület is távol esik egyi­ke a másikától. De e történetből megismer­ték a bogyiszlóiak is a kulák igazi arcát, s valamennyien megjegyezhetjük, hogy a ku­lák amíg lélegzik, ellensége, vérszopója a kisparasztnak és a középparasztnak, még a legnagyobb veszélyben a sor­sukat egyformán fenyegető árvíz idején is. NAGY FERENC. Munkával ünnepelnek Készülődés a bálba A Kajmádi Állami Gazdaság dolgozói azzal ünnepük felsza­badulásunk 11. évfordulóját, hogy teljesítették felajánlásu­kat. A tehenészek vállalták a 8 literes istállóátlagot és ezzel szemben 10 literes fejési átla­got értek el. Az istállóátlag 8.5 liter, de a fejési átlaguk is túl­szárnyalta felajánlásukat. A III. számú istállóban 10 literes istáüó és 11 literes fejési átla­got értek el. Tegnap délután ünnepség ke­retében emlékeztek meg fel- szabadulásunkról: Lengyel Jó- zsefné, a gazdaság párttitkara tartott ünnepi beszédet. Utána kultúrműsor volt és táncmulat­ság. Ma, a felszabadulás napján munkával ünnepelnek a gazda­ság dolgozói: egy brigád Sió­agárdra ment, segíteni az árvíz_ okozta károk helyreállítását; a többiek pedig vetik a tavaszia­kat. Nemcsak a megyében, hanem annak határain túl is isme­rik a sióagárdi népviseletet. Bármerre járnak a sióagárdi lá­nyok, menyecskék, mindenütt csodálattal adóznak a ruha és nem utolsó sorban a viselőjük szépségének. Lakos Katica ép­pen bálba készül. Az öltöztetésnél Balázs Mihályné és Fekete Istvánné segédkezik. A paksi járási kultúrház programjából Mostanában a mi kultűrottho- nunk is azon volt, hogy segítsen az árvízkárosultakon. Ezért 22-én este a Vöröskereszt kezdeménye, zésére műsoros estet tartottunk. A kultúrház színjátszói adták a műsort: jeleneteket, táncszámo kát. szavalatokat, ének számokat. Április 4-én a konzervgyár kezdeményezésére előadjuk Kálmán Imre: Csárdás királynő című operettjét. Az előbbinek és ennek is a teljes bevételét az árvízkárosultak megsegítésére fordítjuk. Tehát egyszerre két dolgot is megol­dunk: segítünk és szórakozta. tunk. Ugyancsak ebből a célbói, a gimnazisták előadásában újra láthatja Paks közönsége Bródy Sándor: Nagymama című da rabját. Egészen zsúfolt a kultúrház áprilisi programja. Az egyéb kulturális megmozdulásokon kí­vül április végén, vagy május elején a mi újonnan alakult köz­ponti együttesünk is megajándé kozza szereplésével a nézőközön­séget. Ugyanis akkor mutatkoz nak be Bródy Sándor „Tanító nő’’-jével. Ez lesz az első komoly drámai szerepünk. A helybeli bemutató után ellátogatunk Dunaf öldvárra, N agydorogra Németkérre, Bölcskére, Duna. szentgyörgyre és Sárszentlőrinc re. A darab sikere érdekében r>. kultúrház olyan áldozatokat ho­zott, hogy előbb a főbb és ká sőbb a mellékszereplőket is fel küldje Pestre, s az ottani művé szék előadásában nézhessék vé­gig a Tanltónő-t, s ki-ki a maga szerepében hasznosítsa a látot­takat. A Tanítónő adása után rögtön Urbán Ernő Tűzkeresztség-ét já<v szűk. Igaz. 'hogy ez csupán fel­újítás lenne, mert négy-öt évvel ezelőtt már játszottuk. Ezzel a darabbal is, mint az előbbivel, az a célunk, hogy kimenjünk a járás községeibe Tanuljuk a Mág nás Miská-t is. Előreláthatólag ezt is április végén játszuk le a kultúrházban. Áprilisban láthatja még a közönség Schiller:.Armátfy és szerelem című darabját a bonyhádiak előadásában, akik csereműsorként játsszák székbe lyűnkön. Még egy csereműsor lesz: a bölcskei fiatalok jönn°k majd Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül című színművével. Hogy mik a további terveink? A nyárra megtanulunk egy ze­nés darabot. Előre még nem tu­dom, hogy melyiket, ősszel pe dig egy nagy magyar drámát szeretnénk adni. Vagy a Bánk bán-t, vagy a Fáklyaláng-ot, vagy a Talpalatnyi föld-et. Ezé ken kívül természetesen még számtalan kisebb darabot tanu­lunk be. A mi munkánkat a Faluszínház is elősegíti, mert minden hónapban megörvendez, tetik Paks lakosságát legalább egy színművel. Későbbi tervek, sőt mondhat nám, hogy még csak álmok: szeretnénk majd lehozni a Pécsi Nemzeti Színház művészeit, akik valóban magasszínvonalű e'ö adásaikkal sokszor megörvendez­tetnék Paks közönségét. Erre azonban csak akkor kerülhet sor ,ha a szabadtéri színpadot télj esen rendbehozzuk. Úgy gon­dolom, erre Is előbb utóbb sor kerül. Elmondotta: KANTOR ANTALNE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom