Tolnai Napló, 1956. április (13. évfolyam, 79-102. szám)

1956-04-04 / 81. szám

2 TOLNAI NAPLÓ 1956 ÁPRILIS 4. Koszorúzási ünnepség a Szabadság téri szovjet hősi emlékműnél Hazáink felszabadulásának 11. évfordulója alkalmából kedden délelőtt koszorúzási ünnepsé­get rendeztek a népünk szabad­ságáért és függetlenségéért hősi halált halt szovjet harcosok Szabadság téri emlékművénél. A koszorúzási ünnepségen résztvettek a párt és a kormány vezetői közül: Apró Antal, Dobi István, Hegedűs András, Kovács István, Mekis József, Rákosi Mátyás, Szalai Béla, Bata István, Piros László, ott volt Boldoczki János külügymi. niszter, továbbá az MDP Köz­ponti Vezetősége, a Népköz- társaság Elnöki Tanácsa, a Mi­nisztertanács sok tagja, a kül­ügyminisztérium és a honvé­delmi minisztérium több vezető munkatársa. Jelen volt a koszorúzásnál J. V. Andropov, a Szovjetunió magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, to­vábbá a nagykövetség tagjai. Ott voltak a budapesti diplo­máciai képviseletek vezetői. — Megjelentek a külföldi sajtó hazánkban tartózkodó képvi­selői is. A díszőrség parancsnokának jelentését Bata István vezér- ezredes, honvédelmi miniszter fogadta, majd a szovjet és a magyar Himnusz elhangzása után megkezdődött a koszorú­zás. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének koszo­rúját Apró Antal, Rákosi Má­tyás és Szalai Béla, a Politikai Bizottság tagjai helyezték el. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében Dobi István, az Elnö­ki Tanács elnöke, Kristóf Ist­ván, az Elnöki Tanács titkára és Nezvál Ferenc, az 'Elnöki Tanács tagja koszorúzott. — A Minisztertanács koszorúját He­gedűs András, a Miniszterta­nács elnöke, Pogácsás György, az állami gazdaságok minisz­tere és Altomáre Iván élelmi- szeripari miniszter helyezte el az emlékmű talapzatán. A Szovjetunió nagykövetsé­gének koszorúját J. V. Andro­pov, a Szovjetunió magyaror­szági rendkívüli és meghatal­mazott nagykövete helyezte el. A diplomáciai testület nevében Stefan Major, a Csehszlovák Köztársaság rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövete, a dip­lomáciai testület doyenje ko­szorúzott. A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa nevében Szabó Pál, a Hazafia.-, Népfront Or­szágos Tanácsának elnöke, Győri Gáspár, a Népfront osz­tályvezetője és Horváth Vince, a budapesti népfront-bizottság titkára, a fegyveres testületek nevében Bata István vezérezre­des, honvédelmi miniszter, Pi­rog László altábornagy, bel­ügyminiszter, Hazai Jenő ve­zérőrnagy, a honvédelmi mi­niszter helyettese, Gábri Mi­hály, a belügyminiszter első helyettese, Dékán István vezér­őrnagy, belügyminiszterhelyet- tes és Gyurkó Lajos vezérőr­nagy koszorúzott. A Szakszer­vezetek Országos Tanácsának koszorúját Gáspár Sándor, a SZOT elnöke, Cseterki Lajos, a SZOT titkára és Foek Jenő, a SZOT tagja, a Dolgozó Ifjúság Szövetsége Központi Vezetősé­gének koszorúját Szakali Jó­zsef, a DISZ KV első titkára, Gosztonyi János és Molnár Já­nos a DISZ KV titkárai helyez­ték el. Ezután a budapesti üzemek, hivatalok, intézmények dolgozói rakták le az emlékmű talapza­tára a hála és a megemlékezés virágait. A koszorúzási ünnepség vé­gén a zenekar eljátszotta az Internacionálét, majd a dí'szőr- ség díszmenetben vonult el az emlékmű előtt. Koszorúzási ünnepség a Beliért hegyi szovjet hősi emlékműnél Hazánk felszabadulása 11. évfordulója alkalmából kedden délelőtt koszorúzási ünnepséget rendeztek a Gellért-hegyi szov­jet hősi emlékműnél. A ma­gyar és a szovjet Himnusz el­hangzása után a Magyar Dol­gozók Pártja Központi Vezető­sége nevében Ács Lajos, az MDP Politikai Bizottságának tagja, Vég Béla, a Központi Vezetőség titkára ég Tausz Já­nos, a Központi Vezetőség tagja helyezett koszorút az emlékmű talapzatára. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnök- helyettese és Mihályfi Ernő, a Minisztertanács nevében Hidas István, a Minisztertanács el­nökhelyettese és Szabó János város és községgazdálkodási miniszter koszorúzott. A Haza­fias Népfront Országos Taná­csa koszorúját Harrer Ferenc, az országos tanács alelnöke, — Parragi György és Mezősi Já­nos helyezte el. A fegyveres testületek nevében Tóth Lajos vezérőrnagy, a magyar néphad­sereg vezérkari főnöke, Bartos Antal belügyminiszterhelyettes, K. Hídvégi Ferenc ég Mada­rász Ferenc vezérőrnagy, Pőcze Tibor rendőrvezérőrnagy, bel­ügyminiszterhelyettes és Fekete Károly koszorúzták meg az emlékművet. A Magyar Dolgo­zók Pártja Budapesti Pártbi­zottsága és Budapest főváros tanácsa nevében Mező Imre, a pártbizottság elnökhelyettese, az I. kerületi pártbizottság ne­vében Anda János, a pártbizott ság első tikára, Kondorosi Gyula és Tóh Károlyné koszo­rúzott. Elhelyezte koszorúit az em­lékművön számos budapesti üzem és hivatal dolgozóinak küldöttsége is. Az ünnepség az Internacio- nálé hangjaival ért véget. Leleplezték a szabadságért és függetlenségért elesett hősek emlékművét Dolgozó népünk a Hősök- terén emlékművet emelt a ha­zánk szabadságáért és függet­lenségéért elesett hősök emlé­kére. Az emlékművet kedden ünnepélyesen leplezték le. Az emlékműavatási ünnep­ségen megjelent a párt és a kormány vezetői közül Dobi István, Erdei Ferenc, Hegedűs András, Kovács István, Mekis József, Rákosi Mátyás, Bata István, Piros László, Egri Gyula Ott volt az ünnepségen a Ma­gyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának és Minisztertanácsának és a tá­bornoki karnak számos tagja, a politikai, gazdasági és kultu­rális élet sok vezetőszemélyi­sége. Megjelentek az ünnepségen a nagykövetségek és követségek vezetői. Ott voltak a Budapes- pesten akkreditált katonai és légügyi attasék és helyetteseik. Az ünnepségen Mihályfi Er­nő, a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának főtitkára mon­dott beszédet, majd Hazai Jenő vezérőrnagy, a honvédelmi mi­niszter helyettesének beszéde után a hősi emlékműre koszo­rúkat helyeztek el. Felhívás az öntevékeny művészeti csoportokhoz A hazánkat ért súlyos árvízi csapás megmozgatta a társada­lom úgyszólván minden rétegé­nek segítő készségét. A károk aránya azonban olyan hatalmas, hogy minden lehetőséget ki kell használ­nunk: minden egyes dolgozó közreműködésére szükség van. A Művészeti Dolgozók Szak- szervezete a • közelmúltban minden magyar művészt felszó­lított arra, hogy csatlakozzék az országos gyűjtési akcióhoz. Az öntevékeny művészeti csoportok eddig is példamutató áldozatkészségükről tettek tanú sógot. Szükséges azonban ezen a területen is a szervezett segít ségnyújtás, ezért a SZOT, a Népművelési Minisztérium, a DISZ és a Népművészeti Inté­zet felhív valamennyi öntevé­keny művészeti csoportot, hogy rendezzenek önálló műsoros es­teket, amelyeknek bevételét tel jes egészében az árvízkárosul­tak javára fordítsák. Kormányzatunk helyesli a Művészeti Dolgozók Szakszer­vezetének kezdeményezését és hozzájárult ahhoz, hogy a hi­vatásos és öntevékeny művé­szek közösen segítsék elő az egyik súlyos kárt szenvedett sárközi község, Sióagárd felépí­tését. •Ügy érezzük, hogy a hivatá­sos és öntevékeny művészek közös megmozdulásából jelen­tős eredmény származik a ször­nyű csapás enyhítésére folyó küzdelemben. Bízunk abban, hogy megért­ve a helyzet súlyosságát és fel­ismerve a károk nagyságát az öntevékeny művészet munkásai jelentősen hozzájárulnak az ár­vízkárok helyreállításához. A bevételből befolyt összegek a 800—5 OTP csekkszámlára fizetendők be. Az árvízkárok helyreállítására alakult kormánybizottság közleménye Az árvízkárok helyreállításá­ról, valamint az árvízkárosul­tak támogatásáról szóló mi­nisztertanácsi határozat fel­hívja a vállalatokat, intézmé­nyeket és üzemeket, hogy ku­tassanak fel telepeiken -olyan anyagokat, különösen építő- ányagokat, ajtókat és' ablako­kat, amelyek az építkezések­hez felhasználhatók. Az egész ország dolgozó népe megmozdult, hogy segítséget nyújtson az árvízkárok helyre- állításához. Emellett a helyre- állítási kormánybizottság szá­mít a vállalatok, az intézmé­nyek és az üzemek építőanyag felajánlásaira. Ezért felkéri a vállalatok, az intézmények és az üzemek dolgozóit, hogy ku­tassák fel a munkahelyeiken elfekvő felesleges vágy nélkü­lözhető ajtókat, ablakokat és egyéb építőanyagokat és azokat továbbítás végett a munkahe­lyükhöz közei lévő Tüzép, illet­ve földművesszövétkezeti építő­anyag telepeknek adják át. Az ország egész területén a Tüzép-vállalatok, valamint a földművesszövetkezeti építő­anyagtelepek kaptak megbízást a felajánlott építőanyagok át­vételére és annak megfelelő módon való továbbítására a felhasználó területekre. Az akció lebonyolítása érde­kében a közeli napokban rész­letes tájékoztatót bocsátunk ki, amelyet az illetékesekhez eljut­tatunk. Népművelési Minisztérium Dolgozó Ifjúság Szövetsége Szakszervezetek Országos Tanácsa Népművészeti Intézet A marokkói szultán választávirata Vorosiiovhoz V. Mohammed marokkói szultán a következő választáv­iratot intézte Vorosilov elv­társhoz: Megindított bennünket Ex- cellenciád távirata, amelyet a saját nevében és a szovjet nép képviseletében intézett hozzánk az ország függetlenségének ki­kiáltása alkalmából. Köszöne­tét mondunk önnek őszinte üd. vözleteiért és jókívánságaiért, sok szerencsét és felvirágzást kívánunk a Szovjetuniónak és Legfelső Tanácsának. A Magyar Népköztársaság honvédelmi miniszterének parancsa Budapest, hó 4-én. 1956. évi április Elvtársak! Honvédek, tiszthelyettesek, tisztek, tábornokok! Üdvözlöm Önöket hazánk fel szabadulásának II. évfordulója alkalmából, dolgozó népünk a szocializmus építésének újabb eredményeivel köszönti április 4-ét, legnagyobb nemzeti ün­nepünket. 11 esztendő alatt a magyar nép pártunk vezetésé­vel valóra váltotta mindazokat a célkitűzéseket, amelyekért dicső elődeink évszázadokon át harcoltak. Szabadságunk születésének évfordulóján őszinte hálánkat fejezzük ki felszabadítónknak, Igaz barátunknak, a nagy Szov­jetuniónak és mindazon né­peknek, melyek a szovjet had­sereg oldalán résztvettek a ma­gyar nép szabadságának kiví­vásában. Erővel és bizalommal tölt el bennünket az a tudat, hogy harcunkat a Szovjetunió ve­zette szocialista tábor testvéri népeivel vállvetve vívhatjuk, hogy mindenkor számíthatunk a szocialista tábor népeinek ön­zetlen, baráti segítségére, mely szabadságunk, békénk megvé­désének és további felemelkedő sének biztos záloga. Felszabadulásunk ünnepén hitet teszünk hűségünkről a béke, a szabadság, a szocializ­mus, az emberi haladás nagy és magasztos ügye mellett. A magyar néphadsereg har­cosai, tiszthelyettesei és tiszt­jei, a katonai és politikai isme­retek növelésével, a harcké­szültség fokozásával, a korsze­rű technika kezelésének mes­teri elsajátításával, a fegyelem erősítésével járulnak hozzá a béke erőinek gyarapításához és bizonyítják hűségüket dolgozó népünkhöz, pártunkhoz és a Magyar Népköztársaság kor­mányához. ,Az az áldozatkész, bátor ma­gatartás, amelyet katonáink az árvíz elleni küzdelemben tanú­sítottak, a nép ügye iránti oda­adásuknak, izzó hazaszeretetük nek lelkesítő példája s mutatja azt is, hogy biztosítéka. A kö­zös harcban még szilárdabban összeforrott a nép és a hadse­reg, tovább mélyült népünk szeretete néphadseregünk iránt. Kívánom, hogy a kiképzés nyári időszakában újabb sike­reket érjenek el a harci és poli­tikai kiképzésben, • a harcké­szültség fokozásában. Előre elvtársak, -pártunk ve­zetésével, hazánk és néphad­seregünk további erősítéséért! Hazánk felszabadítása 11. év­fordulójának nagy ünnepén megparancsolom: hazánk fővá­rosában 1956 április 4-én tüzér­ségi dísztűz, 24 löveg 20 össz­tüze köszöntse felszabadulá­sunk 11. évfordulóját. Éljen április 4-e, hazánk fel- szabadulásának nagy ünnepe! Éljen felszabadítónk és nagy barátunk, a népek békéjének hatalmas védelmezője, a kom­munizmust építő Szovjetunió! Éljen a szocialista tábor né­peinek szilárd egysége! Éljen a szocialista Magyar- országot építő dolgozó nép és győzelmeinek szervezője, a harcokban edzett Magyar Dol­gozók Pártja és annak Köz­ponti Vezetősége! Bata István vezérezredes s. k. a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere Fogadás Svédország moszkvai nagykövetségén R. Sohlman, Svédország rend kívüli és meghatalmazott mosz­kvai nagykövete április 2-án fogadást rendezett a svéd kor­mányküldöttség moszkvai tar­tózkodása alkalmából. A fogadáson megjelent a Ünnepélyesen kiosztották az 1956. évi irodalmi- és művészeti díjakat Kedden délelőtt a Művészeti Szövetségek Házában ünnepé­lyesen kiosztották az 1956. évi irodalmi és művészeti díjakat. Az ünnepségen jelen volt Dar­vas József népművelési mi­niszter, valamint az írók és művészek társadalmi szerveze­teinek vezetői, a kulturális élet számos képviselője. Kállai Gyula népművelési miniszterhelyettes mondott be­szédet, majd átnyújtotta a dí­jakat. A kitüntetettek nevében Inke László mondott köszönetét. szovjet kormány meghívására Moszkvában tartózkodó T. Erlander svéd miniszterelnök feleségével, G. Hedlung svéd belügyminiszter feleségével, G. Jarring, a svéd külügyminisz­térium politikai osztályának vezetője feleségével és a svéd újságírók egy csoportja. Szovjet részről megjelent a fogadáson N. A. Bulganyin, L. M. Kaganovics, V. M. Molotov, M„ Z. Szaburov, N. Sz. Hrus­csov, továbbá a Szovjetunió több minisztere, a Szovjetunió marsall ja, a szovjet kulturális élet, közélet és a sajtó kép­viselői. A fogadáson résztvettek a moszkvai diplomáciai képvise­letek vezetői és munkatársai is. Hogyan ismerkedtem meg Leninnel... Irta: Vlagyimir Boncs-Brujevics, a történelmi tudományok doktora V. Boncs-Brujevics, e cikk írója, a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának legrégibb tagja. A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom előtt te­vékenyen résztvett a forradal­mi munkában. A forradalom után három éven át a Népbiz­tosok Tanácsának ügyvezetői tisztét töltötte be. Jelenleg irodalmi és tudományos mun­kásságot végez. Moszkva, 1894... Abban a szerencsében volt részem, hogy hosszú éveken át . ifjú koromtól kezdve Vlagyi­mir II jics Lenin vezetése alatt dolgozhattam. Leninnel 1894. elején ismerkedtem meg Moszkvában.^ Megismerkedé­sem a következőképpen tör­tént. V. I. Lenin nénje, Anna Ul- janova, férje nevén Jelizaro- va, jó ismerősöm volt. 1894 januárjának első nap­jaiban Anna egyszer így szólt hozzám: — Nem akar résztvenni azon az esten, amelyen V. V. (V. Voroncov, a narodnyik- mozgalom teoretikusa) tartja a referátumot, az opponensek pedig a „mieink” lesznek? Nagyon szívesen beleegyez­tem. Január 9-én felkeres­tem Annát, s megkaptam tő­le a címet, ahol az összejöve­telt akarják megtartani. Este 7 óra tájban beléptem a Zaleszkaja-féle könyves­boltba, ahol mindenki ismert és érdeklődni kezdtem az új könyvek felől. Rövid idő múl­va odamentem az üzlet tulaj­donosnőjéhez és néhány mon­datot váltottam vele, majd megmondtam a jelszót. Az asz- szony elmosolyodott és vidá­man, elég hangosan mondta: — Hát ez nagyszerű! Na­gyon érdekes! Menjünk a dol­gozószobámba ... Előretessékelt s én beléptem. A háziasszony becsukta az aj­tót, s nem szólt egy szót sem, hanem ujjúval a másik, belső ajtóra mutatott, odavezetett és nagy barna szemével rám- mosolygott: — Menjen be, már várják. Ez az én laká­som. Az ajtó zajtalanul nyílt. Egy félig sötét szobában talál, tam magam. Hozzámlépett egy 18 év körüli „lány”, alig­hanem tanfolyamhallgató le­hetett. — Jöjjön csak — mondta, majd kézenfogott és hozzá­tette: — Vigyázzon, itt sötét van! Végigmentünk a folyosón és bejutottunk egy tágas, pet­róleumlámpával megvilágított szobába, ahol már több felöltő lógott. A leány bevezetett egy terembe, amelynek közepén hatalmas ebédlőasztal állt, kö­rülötte székek. A szobában már vagy 15-en lehettek, javarésze szomszéd­szobába, — a vendégszobába — vezető széles tölgyfaajtó nál csoportosultak. A vendégszobából csakha­mar kijött Anna Uljanova. — Amint meglátott, kedvesen el. mosolyodott és odajött hoz­zám. Szemével egy középter­metű, szemüveges, körszakál­las férfi felé intett és halkan mondta: V. Voroncov. Ekkor láttam először a na- rodnyikoknak ezt a hírességét akinek rendkívül unalmas könyveit nagy türelemmel mégis csak sikerült végig­olvasnom. Megkezdődött a referátum. Mennél többet beszélt a roz­márképű Voroncov, sűrű ba­juszát mulatságosan pödör- getve, annál többet járkált fel s alá a vendégszobában egy ismeretlen fiatal férfi. Hol felugrott a helyéről, hol vissza ült, hol összeráncolta szemöl­dökét, hol elmosolyodott. Voroncov végre befejezte mondanivalóját és szinte bele­dőlt a párnás karosszékbe, amelyet a fiatal tanfolyam­hallgató leány tóit oda neki, aki egyre csak őt nézte sze­relmes szemével. Az ismeretlen férfi beszélni kezd Az elismert teoretikusnak számító előadóval senki sem szállt vitába. Ekkor azonban a vendégszobából felcsendült egy hang. — Szót kérek — s láttam, hogy az emberek feje felett

Next

/
Oldalképek
Tartalom