Tolnai Napló, 1956. április (13. évfolyam, 79-102. szám)

1956-04-26 / 99. szám

1956 ÁPRILIS 26.

TOLNAI NAPLÓ

a

PÁRT ÉS PARTÉPÍTÉS +

SZERETLEK EMBERISÉG!

A Juhépusztai Állami Gazdaság pártszervezetének i karca a hozam növeléséért

A Juhépusztai Állami Gazdaság fennállása óta immár ötöd- ízben nyerte el a büszke éi- üzem címet. S minden reményük megvan arra, hogy hatodszorra is elnyerik. Nem volt könnyű e jó eredmények elérése, de ahogy a gazdaság fejlődött, úgy szaporodtak az eredmények is. — Mikor én ide jöttem 1949-ben — mondotta Komáromi Sándor elvtárs. a pártvezetőség tagja —, akkor még csak egy traktorunk volt. — A beszélgetésnél jelenlévő Varga Károly is közbeszólt; — Mikor én idejöttem 1950-ben, akkor már két traktor volt. — Azóta aztán komoly műhellyel, több erőgéppel, univerzális

f

aktorokkal rendelkezik a izdaság.

HASONLÓ FEJLŐDÉS TAPASZTALHATÓ

az állattenyésztés területén is, különösen 1952 óta, amióta törzsállattenyésztő gazdaság lett. Itt is évről-évre igyekeztek a gazdaság dolgozói egyre jobb eredményeket elérni, ami azon is meglátszik, hogy 1952- ben egyszer sikerült elnyerni az élüzem címet, de 1955-ben egész évben végig megtartották.

E fejlődést a dolgozókon is lehet tapasztalni. Ma már öt kormány kitüntetéses dolgozója van a gazdaságnak, negyvennégyen kapták meg a Kiváló Dolgozó jelvényt és többen l^aptak oklevelet. Életük is 'egyre szebbé válik. Erre csak egy példát. Az egyik üzemegységben, Csurgón az elmúlt év május 1-re vezették be a villanyt, s amint Strázsi József elvtárs elmondotta, szinte másnap már 13 rádió szólt a dolgozók otthonában, s nem is akármilyen, hanem világvevő.

A JÓ EREDMÉNYEK ELÉRÉSÉBEN

oroszlánrésze van a pártszervezet munkájának. Annak a pártszervezetnek, amely 1949- ben három taggal alakult meg. Azóta természetesen nemcsak számbelileg erősödött a párt- szervezet, hanem munkája is állandóan javult. A sorozatos sikerek titka főként abban keresendő, hogy a pártszervezet igyekszik a termelés pártellenőrzését állandóan javítani, rendszeresen beszámoltatja a pártvezetőség a gazdaság igazgatóját, főállattenyésztőjét, a gépcsoport vezetőt, főkönyvelőt a maguk területén végzett munkák állásáról.

S A MÉG MEGLÉVŐ HIÁNYOSSÁGOK

kiküszöbölésére mozgósítja elsősorban a kommunistákat, s a kommunistákon keresztül az egész gazdaság vezetőit és dolgozóit.

Az igaz, hogy a fent említetteket más helyeken is többé kevésbé megteszik, s éppen ezért, mert többé-kevésbé teszik meg, nem olyan eredményes, mint itt. Amikor a pártvezetőség egy-egy terület felelősét megbízza azzal, hogy számoljon be a munkákról, ezzel a pártvezetőség nem tartja elintézettnek az ügyet. Közben maguk is alaposan megvizsgálják az adott terület helyzetét, beszélgetnek az ott dolgozókkal, valójában tehát már a beszámoltatás előtt alaposan tájékozódnak az ottani helyzetről. így aztán nemcsak ellenőrzik, hogy a beszámoló a való helyzetet mutatja-e, hanem

A DOLGOZÓK

JAVASLATAIT

FIGYELEMBEVÉVE

megfelelő intézkedések megtételét is javasolhatják.

így történt ez például legutóbb a főállattenyésztő beszámoltatásánál is. A tejhozam emelése területén jó eredményt ért el a gazdaság, de ezt — amint a beszámoltatás előtti vizsgálat során a pártvezetőség tagjai megállapították — még tovább lehetett volna növelni. Azt tapasztalták ugyanis, hogy az egyedi takarmányozás szigorú betartására van szükség. Az itt dolgozókkal elbeszélgetve jöttek rá a pártvezetőség tagjai, hogy a szakvezetés ezen a területen csak egyhelyben topog. Ennek következtében nem minden esetben érvényesült, hogy a tehenek a tejtermelésüknek megfelelő takarmánymennyiséget kapják meg. A pártvezetőség azt javasolta, hogy a brigádvezetőkre nagyobb felelősséget hárítson ezért a szakvezetés. Markács György elvtárs a brigádvezető és még többen is külön pártmegbízatásként is megkapták ezt a feladatot.

Egyúttal

A VERSENYMOZGALOM JELENTŐSÉGÉRŐL

és fontosságáról is beszélgettek a pártvezetőség tagjai az itt dolgozó kommunistákkal és pártonkívüli dolgozókkal. Ennek eredményeként az április 4-re indított versenyben a vállalt 30 000 literes hozamnöveléssel szemben 42.134 liter tejjel fejtek többet a betervezettnél.

Hasonló körültekintéssel jár el a pártszervezet a baromfi- tenyésztés, a mezőgazdasági munkák területén is. így érték el, hogy a tavaszi aprómagvakat is, a kukorica kivételével, a vállalt 5 nap helyett 4 és fél nap alatt tették földbe.

így akarják valóraváltani nagy feladataikat, melyeket a Központi Vezetőség 1956. május 1-i jelszavai közt jelöl meg: „35. Állami gazdaságok dolgozói! A munkafegyelem megszilárdításával, az önköltség csökkentésével, a népvagyon fokozott védelmével — előre a mezőgazdaság terméshozamának növeléséért! Adjatok több és jobb minőségű vetőmagot, kiváló tenyészállatot a mezőgazdaságnak! Jó munkával küzd- jetek népünk ellátásának állandó javulásáért!“

A pártvezetőség és a párttagok ilyenirányú további munkája komoly biztosítéka annak, hogy a Juhépusztai Állami Gazdaság továbbra is birtokosa maradjon a büszke élüzem címnek, egyre több terméket adjon dolgozó népünknek az életszínvonal emeléséhez, s újabb munkahősök nevelődjenek a gazdaságban.

A „Munkaérdemérmes“ bíró

A dombóvári járásbíróság tárgyalótermében egy paraszt, ember áll a bírák előtt. Azzal vádolják, hogy erdő széléről két rönk akácfát vitt lakására. Látszik rajta, hogy nem megrögzött bűnöző, — őszinte beismerése, megbánást tanúsító magatartása bizonyítják ezt. Mégis vétett a társadalmi tulajdon ellen. Lopott. A tanácsvezető — Ras- koványi János — 50 év kö- * rüli, őszeshajú, magas férfi, fürkészve tekint az előtte álló vádlottra. Hátrasimítja a haját és mgszólal.

— Ember, hát érdemes a becsületet, a tisztességet kockára tenni. Nem gondolt családjára? ...

A vádlotton látszik, hogy nagyon szégyelli magát. Této. vázva néz körül és fogadko- zik:

— Soha többé ... Csak most bocsássanak meg.

A bíróság ítéletet hirdet. Az ítélet enyhe, nevelő célzatú. Az indoklás szívhez, értelemhez szóló, érezzük, hogy ez az ember többet nem lép a bűnözés útjára.

A tárgyalást követő szünetben felkeressük Raskoványi elvtársat szobájában, hogy gratuláljunk a két nappal ez- előtt kapott kitüntetéséhez, a Munkaérdeméremhez.

Raskoványi elvtárs szerényen hárítja el magáról a dicséretet. — Nem, nem az én érdemem, a kollektíváé, bírótársaimé, munkatársaimé, az ő jó munkájuknak is nagy része van abban, hogy oly kitüntetés ért, amelyet a múltban sohasem remélhettem. 1921-ben kezdte munkáját az igazságügy szolgálatában, — mint díjnok, és csak 1943-ban érte el, hogy aljegyző lehessen. Valóban érvényesülni azonban csak a felszabadulás után tudott, mikoris jó munkájának elismeréséül megkapta járásbírói kinevezését,

majd 1952-ben a dombóvári járásbíróság vezetője lett.

A törvényesség szigorú betartása, a dolgozó nép érdekének megvédése, osztályharcos ítélkezés. Ezek jellemzik Raskoványi elvtárs ítélkezéseit. Határozott tárgyalásvezetés, meg nem dlkuvás, humanitás tartoznak érdemei közé.

— Hogy áll Önöknél a tárgyalások elnapolásának a kérdése? — vetem fel előtte ezt a bíróságokat igen erősen foglalkoztató kérdést.

— Hát ez nálunk nagyon minimális — tárja szét kezeit

— legfeljebb 2—3 egy hónapban.

— Hogyan csinálják ezt, milyen módszereket alkalmaznak — folytatom tovább a kérdezést, hiszen megyei viszonylatban az elnapolások száma 30—35 százalék. Szerényen mosolyog, néhány pillanatig gondolkodik, majd ezt válaszolja: — Mindenekelőtt a legszorosabb kapcsolat a párt, tanács és a rendőrségi szervekkel. Ez döntően fontos ennél a kérdésnél, továbbá a terület alapos ismerete és végül, de nem utolsó sorban a tárgyalásokra való jó felkészülés és a tárgyalandó ügyek alapos előkészítése. Sokat segített ezen a valóban áldatlan helyzeten az, hogy következetesen büntetik meg mindazokat, akik hanyagságból, nemtörődömségből nem jelentek meg a tárgyalásokon.

— Nagyon örülök a kitüntetésnek, amely arra ösztökél, hogy a jövőben még jobban, még odaadóbban harcoljak a dolgozó nép érdekében a törvényesség betartásáért, a reális igazság felderítéséért

— mondja búcsúzóul és sietve megy a tárgyalóterembe, hogy újabb peres ügyben tegyen igazságot.

A. F.

Ahogy egy üzemi bizottságnak dolgozni keli

em fedné egészen valóságot, ha azt mondanánk, hogy ’ a Nagytormási Állami Gazdaságban mindig dolgozott az üzemi bizottság. Inkább csak létezett. Munkájának ugyanis kevés nyoma maradt, de létezésének van egy bizonyítéka: az egyik üzemegységből írtak a gazdaság központjába, hogy küldjék el az ÜB elnökének fényképét, mert szeretnék megismerni.

És most mit szói mindehhez Bernhardt István kombájnos?

— örültünk annak, hogy a régi vezetőt leváltották, örülünk annak, hogy Török elvtárs lépett ideiglenesen a helyébe. A közeljövőben új ÜB elnökünk lesz, szeretnénk, ha legalább annyit törődne velünk, mint a mostani. Jó vezetőt akarunk mert rossz már volt, most meg látjuk mennyit tehet egy olyan ember, aki törődik velünk.

— Az utóbbi időkben milyen ügyekkel foglalkozott legtöbbet — fordulok Török elvtárshoz.

Abbahagyja a permetezőgép alkatrész reszelését és egy kicsit huncutul mosolyog a válaszhoz.

— Mostanában a legtöbb gondot a gyerekek okoztak. Képzelje el, 30 gyerek született ebben az évben a gazdaságban. Annyi pénzünk nincs is egyszerre, hogy mindenkinek segélyt adjunk, így beosztjuk őket és megkapják később. A harmincegyedik csöppség Szajkó Józsefé, nemrég rendeztem el a papírjaikat. Az SZTK-tól 1000 forintot, tőlünk meg körülbelül 600 forint segélyt kap.

Természetesen van az üzemi bizottságnak egyéb dolga is, jönnek a különböző panaszok, el kell intézni őket. Lakás keli egy dolgozónak, megszerzik, pedig nem könnyű dolog. Ebben az évben 8 lakás lesz és legalább 30 kellene a gazdaságnak. Minden üzemegységben beteglátogató csoport működik. A közelmúltban kapott négy dolgozó a táppénzen felül gyorssegélyt, egyenként 400 forintot. Kéj rád Imre sertésgondozót pedig üdülni küldik, útiköltséget sem kell fizetnie. Van azonban az emberekről való gondoskodásnak egy másik fajtája is.

— Van bizony, ezt én is aláírom — bizonygatja Hirth József kovács, mellékesen, de teljes szívvel sportköri vezetőségi tag és szurkoló. — Amióta rend van az ÜB portáján, jobban megy a sportolás is. Negyven tagja van az egyesületnek és beszervezzük még a távolabbi üzemegységek fiataljait is.

— De ne higyje, hogy valami' újfajta, vagy nagy erőfeszítést kívánó módszerrel javítottunk a munkánkon — szól közbe Török elvtárs. — Mindössze ennyit tartottunk szemelőtt: csak úgy kaphatunk, ha adunk is. Megszerveztük a tavaszi munkákat, megmondtuk az embereknek, most minden erőt ide. Dolgoznak is szépen, május 1-re talán a kukorica is földben lesz.

— Mi viszont ezt el is várhattuk, mert amikor szórakozási lehetőséget kívántak dolgozóink, csináltunk mozit, május 1-re meg zenegép is lesz a nagytormási üzemegységben. Tekepályákat készítünk és kiegészítjük a könyvtárakat május 30-ig. így lehet eredményeket elérni, mert az emberek látják, hogy nem hiába dolgoznak, az ő kívánságaik is teljesülnek.

Szeretlek emberiség, mert békét akarsz. Békét és nyugalmat, hogy boldog legyen a kis családi otthonod, hogy békében békésen dolgozhass önmagadért és embertársaidért. — De hogy a béke uralkodjék továbbra is e földön, nem elég ölhetett kézzel várni, hanem tenni is kell érte valamit, és Te emberiség, cselekszel a békéért. Magatok bizonyítjátok, hogy igen, mert szeretitek a békét.

Előttem, az asztalomon, Béke védelmi Szerződések sokasodnak: pedagógusok, DlSZ-fiata- lok, egyszerű parasztemberek és asszonyok, kacskaringós betűkkel és némelyekben helyesírási hibákkal, de odaírták, hogy az 1956-os esztendőben mit tesznek a békéért. Nem a helyesírási hibák itt a fontosak, hanem az, hogy hisznek az emberek a békében és bíznak abban, hogy az ő munkájuk, az ő felajánlásaik is elősegítik a békét... Hitetek és bizalmatok helytállóak emberek: minden százalék, minden talpalatnyi megművelt föld, min den DISZ-megmozdulás, minden hivatásszeretetből végzett pedagógus-munka egy-egy alap köve a békének.

... Szabó Gyula a dunaszent- györgyi általános iskola tanára: „Az első osztályban a tanulmányi fegyelmet napról napra, következetes munkával erősítem. A gyengébb tanulókkal a heti egy órai korrepetálás helyett naponként foglalkozom. A közösségi szellemben való nevelést elsőrendű fontosságúnak tartom, s ennek fejlesztésére minden erőmmel törekszem. A tanulmányi átlagot a félévi 3.03-ról 3.1-re emelem.’’

Bernáth Lajosné, a duna- szentgyörgyi Szabadság Termelőszövetkezet tagja megfogadta: „Az 1956-os gazdasági évben kétszáz munkaegységet teljesítek.’’ Döbröközről érkezett a következő jelentés: „A

Döbrököz-szőlőhegyi DISZ- szervezet, mint járásunk egyik legjobb szervezete, továbbra is

— Igen, így van. De hogy nem tudjuk azt adni, amit kellene, nem rajtunk múlik —

— kezdte Szatóri János tanár.

— Elmondok magának egy példát. Itt van például az Ireg- szemcsei Kísérleti Kutatóintézet, ahol többnyire lányok dolgoznak, ugyanakkor az állami gazdaságban meg fiúk. És mégis azt kell mondanom, hogy nem képesek egy komolyabb darab megtanulására. — Hogy miért? Annak is megvan a magyarázata. A lányok any- nyira elzárkóznak a fiúktól, hogy még a fiú szerepeket is lányok akarták megtanulni. Beszéltem velük és a két agronó- must ennek a beszélgetésnek kö vetkeztében bevették a kultúr- csoportjukba, de senki mást. Meg akartuk tanulni Móricz Légy jó mindhalálig című színművét, a szerepeket ki is osztottuk, de hol ez nem jött el, hol az nem jött el. Végül is abba kellett hagyni az egészet. Helyette a lányok egyfelvoná- sos „könnyű” darabokat kezdtek tanulni. Ez azonban Ireg- szemcse igényeit nem elégíti ki. Iregszemcse többet vár a szereplőktől, Iregszemcse komoly színművekhez és jó operettekhez szokott. Igényes ez a közönség.

— A többi kultúrcsoport- nál is fennállnak hasonló hibák?

— Én például a termelőszövetkezet DISZ-szervezetének a színjátszóit tanítom. Lelkesek is a fiatalok, különösen a lányok, de az nehezíti meg a munkámat, hogy kevesen vannak és több szereplőt igénylő komoly darab betanulásához nincs elég színjátszónk. — így kénytelenek vagyunk egyfel- vonásosok betanulására fordítani az erőnket és időnket.

olyan munkát fog kifejteni, hogy ezzel hozzájárulhassunk a béke ügyének a megvalósításához és megvédéséhez ,hogy ezzel is a népiek békeharcát segítsük elő.

Tovább növeljük szervezetünk tekintélyét, létszámát, erősítjük tömegbefolyását az idősebbek — mint pártoló tagok — bevonásával, szervezetünkön belül növeljük a párttagok létszámát a DISZ-tagok párttaggá való felvételével. A mezőgazdasági munkákat, vala mint a társadalmi munkát a szervezetünk időben megszer_ vezi és végrehajtja.” Majosiak írják a következőket: Szőts József felvilágosító munkát fejt ki a tsz-tagok körében és meggyőzi őket a közös gazdálkodás előnyeiről, Szabó Vilmos tanár megszervezi és vezeti a DISZ_ politikai iskolát, korrep>etálja a földrajzban lemaradó gyengébb tanulókat, részt vesz a pártszervezet oktatási munkájában és gondoskodik a rendszeres hallgatóságról, Czobot Vilmos gaz- da egész évi beszolgáltatásának száz százalékban eleget tesz ez év október 31-ig, a könyvtáros megfogadta, hogy az olvasók létszáma szervező munkája nyomán meghaladja a háromszáz főt, megszervezi a József Attila olvasómozgalmat, egy ankétot tart Jókai Mór: A kőszívű ember fiái című regényéről ... Sorolhatnék még számtalan példát, de úgy gondolom, ennyi is elég annak bizonyítására: az emberek munkájuk minden apró mozzanatával, tudatosan, vagy akár ösztönösen, a béke további fennmaradását akarják elősegíteni, a békéért küzdenek, mert csak békében lehet alkotni, építeni országunkat ég boldogan élni... A béke óhajtása és vallomásai ezek a fogadalmak.

... Szeretlek emberiség, mert békét akarsz! Akarod a szocialista álmodozást, amely valósággá válik a békében. Szeretlek emberiség, mert akarod a békét és megvéded, ha kelL

KOVÁCS JÓZSEF.

— Tehát ez a kultúrcsoport sem képes komoly színmű játszására.

— Nem.

— Bizonyára sok fiatal él itt ebben az ötezer lelket számláló községben. Hogyan működnek a községi DISZ-fiatalok?

— Őszintén szólva, nem tudok róluk véleményt mondani. Nem én irányítom őket. Any- nyit tudok, hogy Soós: Pettyes című darabját kezdték el tanulni és amint hallottam, nagyon vontatottan haladnak előre.

Van tehát három „hivatalosan’’ működő színjátszó csoport a községben és van még egy műkedvelő gárda a lakosság idősebbjéiből, akik azonban tavaly szeptember óta nem léptek színpadra. Tehetség mind a négy kulíúrcsoportban adódik, de egy nagyszerű ég a közönségnek sokáig élményt nyújtó szereplésre nem képesek az erők nagymérvű szétforgácso- lása miatt.

Vajon nem lenne-e helyes, ha a négy műkedvelő gárdából kettőt alakítanának, mert erre a mód és lehetőség megvan, s így lehetővé válna, hogy Iregszemcse lakossága sűrűbben gyönyörködhessék a színjátszók színvonalas játékában? E terv megvalósításának, gondolom, csak örülne Iregszemcse lakossága. S ha e tervet megvalósítják az iragszemcseiek, akkor megdől az az állítás: „Nem tudjuk azt adni, ami kellene.”

Igaz az, hogy nagymértékben befolyásolja a színjátszók sikeres szereplését a kultúrház hiánya is, de a községi tanács bizonyára gondoskodik arról, hogy minél előbb legyen.-k. j. —

„Iregszemcse jobbra és többre képes“