Tolnai Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-10 / 60. szám

1956. MÁRCIUS 10. TOLNAI NAPLÓ 3. PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS Néhány megjegyzés \. ' az áj pártmunkások módszereihez A Központi Vezetőség fel­hívására többszáz elvtárs je­lentkezett falusi pártmunká­ra és közülük igen sok került megyénk falvaiba. Ezeket az elvtársakat nagy bizakodással, reménnyel várták a termelő- szövetkezetek tagjai, a gépál. lomások és állami gazdaságok dolgozói. Azt várták és vár­ják a városból jött elvtársak- tól, hogy a lehető legnagyobb segítséget adják napi feladata ik végrehajtásához. Ezt a vá­rakozásukat arra építették, hogy tudták róluk: a legjobb pártmunkások, nagy elméleti és gyakorlati felkészültségük van a szervezési munkában és ami talán a legfontosabb, áldozatkész elvtársak. Ezi mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy vállalták a vá­rosi élet viszonylagos kényel­me után a falusi élet nem egyszer kellemetlenségeit egész családjukkal együtt. A megyénkbe érkezett pártmun kások között olyan is van, aki részt vett az illegális mozgalomban, hű harcosa a pártnak. Általában két hónap óta tevékenykednek az új munka­helyeiken ezek az elvtársalc, így nyilván nem is lehet el dönteni, hogy melyikük állta meg jól vggy rosszul a helyét. Néhány tanulságot azonban már most is levonhatunk mull kájukról. Szinte valamennyien nagy lendülettel, tettvággyal fog­tak munkához és áldozatkész­ségüknek mutatkoznak az első eredményei is. Legtöbb elvtárs a kommunisták moz­gósítása, aktivizálása terén ért el szép eredményeket és ez abban érezteti hatását, hogy javulnak a gazdaság, a termelőszövetkezet eredmé­nyei. A teveli Alkotmány Tsz-ben például az új elnök és párttitkár munkája nyo­mán jelentős előrehaladás van az állattenyésztésben és a munkafegyelem terén. Volt olyan elvtárs, aki a kezdeti nehézségek láttán megtorpant, és nem tudta, hogy milyen módon fogjon munkához, mert közben nem kapta meg a kellő segítséget sem. Ez aztán olyan gondo­latokat váltott ki benne, „hogy talán mégis csak jobb lenne ott dolgozni, - a megszokott munkahelyen, az*1 üzemben ... A régebb óta falun élő pártmun­kások azonban segítségükre- siettek tanácsaikkal, javasla­taikkal és így ezek az elvtár­sak is visszanyerték önbizal­mukat s azóta már eredmé­nyesen dolgoznak a legnehe­zebb helyeken. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy legtöbb új pártmunkás igyekszik bővíteni a mezőgaz­dasági szakismereteit is, mert az eredményes pártmunkának ez alapvető feltétele. . Nem hallgathatjuk el azon­ban módszereiknek néhány olyan hibáját, sem, amelyek már jelenleg is gátolják, hogy mély gyökeret tudjanak verni új munkahelyükön és eredmé­nyesen tudják leküzdeni a legnagyobb nehézségeket is. Több elvtárs • munkájában az első napok'heves küzdeni­akarása után bizonyos admi­nisztratív módszerek lettek úrrá: irodában igyekeznek vé gezni a pártmunkát, mint va­lami hivatalnok. így nincse­nek szoros kapcsolatban a napi élet eseményeivel, már­pedig a tetszetős jelentésekkel és beszámolókkal nem tudják elősegíteni kellő mértékben a feladatok végrehajtását. Akad olyan elvtárs is, .aki valami­féle „hivatalos“, „tiszta" párt­munkát akar kialakítani, mert amint mondja, eddig semmi sem volt jó, mindent újjá kell szervezni és majd ő megmutatja... Ennek is rend szerint az szokott a következ­ménye lenni, hogy a nagy „át. szervezés“ közben megfeled­keznek a napi feladatok vég­rehajtáséról. Ezzel a gyakor­lattal sem lehet egyetérteni, mert nem igaz egy területen sem. hogy az előző vezetők „nem tettek semmit.“ A gya­korlat mindenütt azt igazolja, hogy .a hibák ellenére is az eredmények voltak túlsúly­ban, a régi vezető elvtársak munkájában is volt sok jó vo­nás és mindezt nyilván nem lehet lebecsülni. Ezekből az adminisztratív módszerekből aztán az adó. dik, hogy keveset vannak kint a gyakorlatban, a dolgo­zók között, ahol elsősorban tevékenykedniök kellene. Ez azt vonja maga után, hogy nem ismerik megfelelően a problémákat, az embereket, nem tanulnak megfelelően tő­lük, nem tudnak kellően épí­teni az egyszerű dolgozók kéz deményezéseire, javaslataira és így nyilván bizalmukat sem tudják megnyerni. Még sajnos, nem minden új elvtárs dolgozik olyan jó módszerek­kel mint Lensyelné elvtársnő, a Kajmádi Állami Gazdaság függetlenített párttitkára. Ezt az elvtársnőt csak véletle­nül lehet megtalálni az irodá­ban, akár telefonon, akár sze­mélyesen keresik, de annál gyakrabban a dolgozók között. Ezek még csak kezdeti hi- bák és nincs késő hozzáfogni a kijavításukhoz és erre an­nál is inkább szükség van, mert a további eredményes tevékenységüknek ez az alap­vető előfeltétele. Teljesítik kötelezettségüket a györkönyi gazdák Az első negyedévi begyűjtési tervet a múlt hónap végéig sertésből 90 százalékra, tejből 108 százalékra, baromfiból 78, tojásból 26 százalékra teljesítet­tük — adja meg a felvilágQSÍ- tást Lakatos István, a györkö­nyi begyűjtési megbízott. — A tcjásbegyűjtésbén vagyunk el. maradva, de megvan a lehető­ség arra, hogy a negyedév vé­géig pótolni tudjuk. Ezt arra alapozzuk, hogy a februári tervet már 162 szá­zalékra teljesítették a gazdák. É száraz tények mögött, a néhány egyszerű szó mögött na­gyon Sok minden van: a györ­könyi dolgozó parasztok köteles ségtudása, a tanács jó munkája, melyet a begyűjtés érdekében végzett, a népnevelők tevé­kenysége s ezt semmi sem fe­jezi ki jobban, mint az a tény, hogy nincs a községben olyan dolgozó paraszt, aki hátralék­ban lenne a sertésbeadással. Rejtő Ádám 5 holdas dolgozó paraszt így beszél a beadásról: — „Tudjuk a kötelességünket, azt, hogy milyen fontos a be­adás teljesítése. Én jó magam azt tartom, hogy időben rendez­zek mindent, ne tartozzak sem­mivel, mert ha egyszer valaki­nek hátraléka van, azt mindig nehezebb kiegyenlíteni, nehe­zebben éri utol magát az em­ber. Azonkívül zaklatásnak sincs kitéve, nem kell szégyen­kezni senki előtt.“ Rejtő Adám bizonyítani is tudja megállapítását: a múlt hónapban teljesítette sertés­beadását és baromfibeadását is egész évre rendezte. A négy süldő közül kiszemelte már azt is, amit a jövő évben ad majd le. Számtalan gazda ne vét lehetne még felsorolni, akik úgy gondolkodnak, mint Rejtő 4 gyerekek perszte mitsem sejtettek szüleik gondjából. — Aprócskák voltak, s mint az orgonasípok állták körül estén­ként a csíkos tarisznyát. Mindig találtak benne valamit, ha mást nem, hát madárlátta kenyérda« rabkát. Varga János pedig kö­zöttük, karján a fiával, az aranygyerekkel (így hívta Já­noskát), egy pillanatra megfe­ledkezett gondjairól. Élt, halt a gyerekeiért, a családjáért. Végre megépült a ház: adós­ságra. Hatszáz koronát vett fel Varga János a takarékban, az­tán a rokonság segítségével fel­épült az alacsony, tömöttfalú, nádtetős kis házacska, egy szo­ba, konyha. Még jó is, hogy Varga János kistermetű ember volt, mert különben beverte volna fejét a mestergerendába. A ház elkészültével sem enge, dett a gond abroncsa Varga Já­nos feje körül, hiszen ott volt a nagy adósság. Keresetüket, mert a felesége is eljárt nap­számba. fölélte a család, még a kamatot sem tudta fizetni be­lőle, nemhogy a törlesztést. Valaki a magafajta r.zegények közül aztán kisütötte, hogy meg kellene próbálni Amerikát. Le­gendás hírek jártak a faluban Amerikáról, ahonnan gazdagon tárnak vissza az emberek. Ad­dig, addig beszéltek róla, tana­kodtak, míg egy nap Varga Já­nos néhány társával és kis mo- tyójával útrakelt. Szégyen, vagy nem szégyen, de férfiember lé­tére sírva búcsúzott családjától, feleségének százszor is a lelké­re kötötte, hogy az aranygye­rekre mennyire vigyázzon. Az egyedüllét és tehetetlenség ér. zése azonban a tengeren fogta el igazán. Akkor ijedt meg vál­lalkozásának nagyságától az is­meretlen borzalmaitól, amikor a hajó III. osztályú fedélzetéről már semmi mást nem látott, csak a végtelen tengert és ég­boltot. Tíz napig tartott az út és egy rézbányában ért véget. Varga János hozzá volt szokva a mun­kához, de itt mégis kétszeresen nehéz volt neki. Otthon a sza­bad ég borult föléje, a szántó­vető ember madara: pacsirta énekelt a feje fölött, nem a föld alatt túrt, mint a vakondok. De nem törődött már semmivel, csak dolgozott, mint egy állat. Minden garast élére rakott. — gyűjtötte és néha egy keveset az asszonynak is küldött kenyérre. Már csak a házat látta maga előtt állandóan amelynek nád- fedeles te* éjét 600 korona adós­ság nyomja, majd meg a gyere­keket. Jánoskát, aki alig totyo­gotty mikor még eljött. Nem lehet ott, mikor az első szava­két formálja kicsi szája. Addig, addig töprengett, hogy komája, akivel együtt dolgozott, elővette egy nap. — Hallod-e, te János, — azt mondja — nem jó van ez így, veled valami nincs rendben. — Csak nézlék, hogy meg-meg- állsz, rátámaszkodsz a csákány nyélre és úgy nézel magad elé, mint aki meghibbant. — Tényleg? — csodálkozik rá Varga. — Hát máskor szólj rám, ha így látsz. Varga Jánost másfél évig szó- longatta a komája, féltve a megőrüléstől. Egyszer Varga odavágLa a csákányt és haza­indult. Szűkén együtt volt a pénz az adósság megváltására. Kezén, lábán nem hozott haza egyetlen körmöt sem ab­ból, amit másfél évvel előbb kivitt rajta. Mind leverődött a rézbányában. Teste, leiké tele volt heggel, így tért vissza és boldogan ölelte, csókolta öt gye­rekét és feleségét. így, ilyen áron épült fel nagy apám háza 50 évvel ezelőtt, — mert az én öregapámról szól e kis történet. Nagyanyámtól hallottam és leírtam, mivel ne­künk sem árt, ha emlékezünk. KÁDÁR KATA. Ádám. Muck János például még a múlt évben teljesítette ezévi sertésbeadását. A györkönyi gazdák tehát ele­get tesznek kötelezettségüknek, amely most az első negyedév­ben rájuk hárul, de nem ha­nyagolják el a későbbiek folya­mán sem. Erre a kötelességtu- dásra a pártszervezet népneve­lői, a tanácstagok — maguk is dolgozó parasztok — nevelik őket. A népnevelők például a tervfelbontások során foglal­koztak a gazdákkal; kinek, milyen problémája van, hogyan tudja összeegyez tetni a maga érdekét az ál­lam érdekével és milyen mó­don tudják teljesíteni be­adási kötelezettségüket. Bujáki Emil irányításával te­vékeny munkát végez a begvűj tési állandó bizottság is, a terv­felbontással többek között kü­lön gazdagyűlésen foglalkoz­tak. Az állandó bizottság tagjai, tanácstagok, a maguk körzeté­ben tevékenykedtek s az ered­mény az, hogy a tojás kivételé­vel nincsenek hátralékban a györkönviek. Természetesen ezt sem hagy. ják annyiban. A sertésbegyű.i- téssel nincs különösebb gond; Balogh Ferenc, idős Hábn Já­nos. Pető Imréné, Józsa Gábor hamarosan leadják sertésüket, már csak az övék hiányzik a 100 százalékhoz. Főleg a tojás­beadást kell tehát szorgalmazni. A begyűjtési megbízott, a tanácstagok, a népnevelők most azon tevékenykednek, hogy a tojásbeadásból is tel­jesítsék a negyedévre eső kö­telezettségüket a gazdák, nehogy ezen szenvedjenek csor­bát a többi eredmények. Az előző években komoly gon dot okozott Györkönvben a be. evűités. egyre-másra'gyűltek a hátralékok. Ma már javult a helyzet. Szükség vap még ugyan a felvilágosító munkára, a népnevelők, a tanácstagok te­vékenységére, de mindez már nem múlik el eredrrénv nélkül. Muck János, Reitő Ádám és a többi gazdák példamutató mun káia azt Ieaznlia, hoev tudják kötelességüket és teljesítik is becsülettel. Tudják, hogy amit az államnak adnak, valamilyen formában visszatérül. Ünnepségek a Nemzetközi Nőnap alkalmából A Nemzetközi Nőnap harc­ban fogant és harcba hívó ün­nepét Bátaszéken is ünnepélyes keretek között tartották meg az asszonyok. Már az előkészü­letek a „Minden asszonyhoz eljutunk március 8-ig” mozga­lom jegyében folytak. Az ün­nepi est azt bizonyította, hogy a vasúti és a területi MNDSZ- szervezet asszonyai valóban — minden asszonyhoz eljutottak, hisz a kultúrotthon nagyterme zsúfolásig megtelt az ünneplő asszonyokkal. De nemcsak eljutattak min­den asszonyhoz, nemcsak be­szélgetlek velük a békeharc legfontosabb kérdéseiről, ha­nem ezt felhasználták szerve­zetük számszerű erősítésére is. Ennek eredményeképpen mint­egy 70 új tagot szerveztek be az előkészítés során az MNDSZ- szervezetbe. Az előkészítésbefi különösen kitűnt lelkes munká­jával Gegő Imréné, a falusi alapszervezet elnöke és 25—30 asszonytársa. Az ünnepi beszédet Takács Mihályné elvtársnő, a megyei MNDSZ ágit. prop. titkára tar­totta. Beszélt a nőmozgalom eddigi hatalmas eredményeiről s a további feladatokról. „Mai Nemzetközi Nőnapunkon, tehát ne csak a béke erői növekedé­sének örüljünk — mondotta többek között —, hanem tekint­sük ezt 3 napot új harcok és új győzelmek kiindulópontjának is. Fogadjuk meg ,hogy ki-ki a maga posztján, a munkahelyen, vagy a családban azon leszünk, hogy erőnk, tudásunk legjavát adjuk gyermekeink, drága ha­zánk, s az egész világon élő ba­rátnőink, a gyermekeiket, sze­retteiket féltő édesanyák, asz- szonyok, leányok, a béke min­den híve nagy közös ügyé*ek szolgálatában. ' A lelkes ünnepség keretében 3 sokgyermekes családanyát ju­talmaztak meg a Magyar Nép- köztársaság Érdeméremével, s 7 MNDSZ-asszonyt a megyei — MNDSZ elnöksége jutalmazott meg emlékéremmel. Ezek kö­zött voltak Rozgonyi Pálné, Lukács Lajosné és mások is, akik a társadalmi és termelő- munkában jó eredményeket ér. tek el. Az ünnepséget a területi és a vasúti MNDSZ-szervezet együt­tes rendezésében tartották meg. Ez alkalomból a vasúti párt- szervezet és szakszervezet — ajándékokkal lepték meg az asszonyokat. Ez alkalomból adták át Kovács Lajosné, a vasúti MNDSZ-szervezet elnö­kének a vasutpolitikai osztály 1000 forintos pénzjutalmát. Az estet színvonalas kultúr­műsor zárta be, amelyre olyan lelkesen készítitek a vasúti énekkar, a színjátszók s az ál­talános iskolások a pedagógu­sok segítségével, hogy a fővá­rosban is megállták volna he­lyüket. Simontornyán is közel 500 résztvevője volt a Nemzetközi Nőnap alkalmával rendezett ünnepségnek, melyet a Bőrgyár kultúrtermében tartottak meg az üzemi és falusi MNDSZ- szervezet közös rendezésében. Az ünnepi beszéd után itt is megjutalmazták például özvegy Botos Ferencné sokgyermekes családanyát az Anyasági Érdem éremmel, valamint az üzemi és falusi MNDSZ-szervezet 300 forinttal. Utána az üzemi tánc­zenekar és kultúrcsoport adott színvonalas műsort az asszo­nyok tiszteletére. A várdombi gépállomáson az erőgépeket jól kijavították, ott álltak szépen felsorakozva, katonás rendben, rajvonalban várva a vizsgát a nehéz „kor­mos” traktorok és fürge zeto- rok. A Gépállomási Igazgató­ság szakemberei azonban nem csak erre, hanem a brigád­szállás gépeire is kíváncsiak voltak. De hogy jussanak oda? Autó nincs, gyalogosnak messze is van, meg nyákig- érő a sár, az idő viszont sür­get; gyorsan ide egy zetort. Ki van javítva? Üzemanyag elég? Ez jó lesz! Fölkapasz­kodtak egy jól ápolt, szép pi- roskerekű gépre, a motor föl­berregett és vidáman kigurul­tak a gépállomásról. Már visszafelé jöttek a kö- vesúton, amikor furcsa do­log történt. Az egyik kerék fittyet hányva minden össze­tartozásra, elhagyva testvéreit egy merész kanyarral gurulni kezde't a vízzel teli árok felé. önállósüotta magát. A zetor nem engedelmeskedve a kor­mánynak, — de szerencsére engedelmeskedve a féknek — hűtlen alkatrésze után eredt, s csak az árok szélén volt hajlandó megállni. Mi volt a baj? Semmi, hi­szen a gépre azt mondták, hogy jó, mindössze egy csavar hiányzott, — azt még javí­tották. A másik kevésbé veszélyes eset, de élénken mintázza, mi­lyen veszélyt rejt magába a hóolvadás. A bölcskei gépállo­más dunaföldvári brigádszál­lásán szépen előkészítették a szemlére a munkagépeket, — köztük az ekéket is. Kijaví­tották, bezsírozták őket, de csak addig, ameddig a hóból kilátszottak. Elérkezett a szemle ideje és oh kegyetlen termesze*, a hó csaknem egé­szen elolvadt, s az ekék ott­maradták rozsdás, kenetlen kormánylemezekkel. A szemlebizottság ebből két dolgot állapított meg: az idén nagy volt a hó és egyes helye­ken nem fordítottak elég gon­dot a munkagépekre. Csak röviden .. . „Ötletes“ tervszerűség Ezekben a napokban az alapszervezetek megyeszerte taggyűléseket, tartanak. Nyilván az lenne a helyes, ha a járási pártbizottságok összehangolnák a taggyűlések időpontját, mert így tudnának adni megfelelő segítséget, sőt, a Megyei Párt-végrehajtóbizottság meg is követeli tőlük, hogy ütemter­vet készítsenek és annak alapján dolgozzanak. A járási pártbizottságok sem a felsőbb szerv utasítása ellen nem akar­nak véteni, de a tervszerűtlenséget sem akarják felszámolni, ezért hát úgy igyekeznek megoldani a problémát, hogy utó­lag készítik el és küldik meg a felsőbb szerveknek az ütem­tervet, amikor a taggyűlések jelentős részét már megtartot­ták. így tehát még akkor is „ütemterv szerint“ dolgoznak, ha a valóságban szervezetlenség uralkodik ezen a téren. A szekszárdi jb. még ennél is „ötletesebben“ oldotta meg a kérdést, egyszerűen nem is készített ütemtervet. Ilyen is van ...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom