Tolnai Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)
1956-03-25 / 73. szám
1SS6 MÁRCIUS 25. TOLNAI NAPLÓ 3 PÁRT ÉS PARTÉPÍTÉS Tizennégy bogyiszlói kommunista A hatalmas áradat még min-- tííg ott Hullámzik Bogyiszló utcáin. Gerendákat, fából ácsolt disznóólakat táncoltat a hátán és tovább rombolja, aprítja a már összedűlt épületeket, és kikezdte a még lábon álló kőházakat is. Itt-ott csónak siklik végig a vízen, a benne ülő ember megfeszíti izmait és ütemes csapásokkal segíti előre a ladikot. Körülbelül ilyen a mindennapi kép, és noha már sokat apadt a víz, még mindig csak egy-két' utcában lehet csónak nélkül-közlekedni. Az. emberek pedig a környező községekben laknak, főleg Tolnán. A múlt napokban, amikor a kilakolta- tottak körében egyre inkább erőt vett a csüggedés, sőt, né- hol'már azt kezdték hangoztatni, hogy Bogyiszlói nem építik újjá, nevét letörlik a térképről, csónakba ült 14 ember. A falu legbizakodóbb emberei voltak, valamennyien kommunisták. Néhány órai evezés után már ott kanyarogtak a szűk utcákon, kerülgették a romot, a pusztulást. Egy épen maradt épületbe mentek és nem sokkal utána határozott hang. szűrődött ki az ablakon: — Üdvözlöm az elvtársakat és a mai rendkívüli taggyűlésünket megnyitom... Egyszerű szavak, ki tudná megmondani, hányszor hangzottak el a gyűlés elnökének a szájából, de most mégis volt benne valami ünnepélyesség, valami bizakodó lelkesedés. — Elvtársak — mondta — meg kell indítani az életet ismét a községben. Tervszerű munkát kell végezni, mert nagyon sok a teendő, a romokból kell elővarázsolni a pezsgő, lüktető életet. Ránk, kommunistákra vár ez a feladat. Mindenekelőtt megtárgyalták hogy kinek mi lesz a feladata, tennivalója. Ideiglenes funkció kát. állapítottak meg. Úgy hatá roztak, hogy ideiglenesen a titkár távollétében Herceg Gábor elvtárs irányítja a munkát. Elhatározták, hogy elsőnek a Petőfi Ts?-ben kezdik meg a normális életet, mert ott vannak meg erre leginkább a lehetőségek. Nem dűlt össze az istállójuk, persze kár ott is van éppen elég és sok munkát igényel, míg helyre áll az élet. Éppen ezért azt a megbízatást adták Zsidi József, Zsidi Mihály és Szűcs Lajos tsz-tag kommunistáknak, hogy teremtsék meg a termelőszövetkezetben annak a lehetőségeit, Ajánlás a pártba A tagfelvételi kérelmen nincsenek különös dolgok: a szokásos személyi adatok, a kérelmező aláírása, az ajánlók és a vezetőség egy-két mondatos véleménye, ezenkívül a taggyűlés határozata. Ám sokkal többet mond Hanák Péterről a mindennapi élet, a leghitelesebb „ajánló”. A község legjobb kommunistáinak a tanácsára ezév elején ő is a szövetkezés mellé állt. A faluban akkor még nem volt tsz és hozzátehetjük, nagyon sokan hallani sem akartak róla. Hanák'volt az első a pártonkívüliek között, aki a szövetkezést kezdeményező kommunisták mellé állt. Tekintélyes gazda volt egyéni korában és így számítani lehetett arra, hogyha ő megy a szövetkezetbe, akkor követői is lesznek. Erre sokan le akarták beszélni elhatározásáról. — Csak nem ment el a jobbik eszed Péter szomszéd — mondogatták neki, de ő mindenkinek világos, egyértelmű választ adott: — Nem ment el, hanem éppen most jött meg — és ezzel türelmes magyarázásba kezdett, bizonygatta, mit jelent az, hogy „most jött meg a jobbik esze’’, bizonygatta, hogy miért jobb a szövetkezés a kisparcelláknál és ez így ment napról- napra. Nem egyszer még arról is elfeledkezett, hogy otthon a család ebéddel várja és már harmadszor melegítik a levest. Ennek nyomán a kétkedők közül is egyre többen kérik magukat a tsz-be. Amikor megalakult az Uj Korszak Tsz, a tagság egyhangúlag megválasztotta elnöknek. — Olyan ember kell ide vezetőnek, aki érti a gazdálkodás módját, akinek tekintélye van, aki tud szervezni, irányítani. Tehát rátermett embert kell megválasztani, — határoztak egyhangúlag és Hanák Pétert találták ilyen embernek. Uj gondok szakadtak a vállára, az egész kollektíva gondjai és noha a tsz többi tagjai is magukénak érzik a közöst, dolgoznak felvirágzásán, a legnagyobb gond mégis csak az elnök vállán van. Most fáradoznak a közös gazdaság kialakításán: a közös állattenyésztés megteremtésén, a tavaszi munkák megkezdésén — és mindez körültekintő szervező munkát igényel. Úgy határozták, hogy az állattenyészetükben elsősorban szarvasmarha és sertéstenyésztéssel foglalkoznak. Ennek pedig már most meg kell vetni az alapjait, mindenekelőtt a takarmánybázis biztosítása nagy gond. Darálót üzemeltetnek és a vámot már a közös állatállomány takarmányozására fordítják. Míg nem kezdődnek meg a mezei munkálatok, a fogatokkal fuvaroznak, a pénz pedig már a közös kasszába kerül. Az elmúlt hetekben megtörtént az , első ' próbálkozás a közös munkában: közös famunkán voltak. Ha az első napon elnézték volna, hogy valaki kihúzza magát a közös munkából, vagy egyenlősdi alapon részesül a közösen termelt tüzelőből, nyilván nem lett volna jó hatással a későbbi közös munkára. Az elnök ügyelt rá, hogy minden munkaképes férfi pontosan megjelenjen a közös munkán, és ettől tették függővé a részer sedést is. Úgy határoztak, hogyha valaki igazolatlanul nem jelenik megt az nem is részesülhet a fából. A kitermelt fának csak egy részét osztották ki: a szálfát félrerakták azzal, hogy majd az építkezéseknél, használják fel. Az elnöknek fontos feladata, hogy a tagsággal karöltve őrködjék a közös vagyon felett, mert azt nem lehet megengedni, hogy valaki, akár egy kosár takarmánnyal is, megkárosítsa a valamennyiőjük vagyonát. Hanák Péternek nagy gondja van erre, ellenőrzi, hogy megfelelően használják-e fel a kiadott takarmányt, nem csorbítja-e meg valaki a közösség vagyonát. Ez csak rövid, közel sem teljes leírása Hanák Péter munkájának, annak■ hogyan küzd az új gondolat további térhódításáért, hogyan irányítja ,szervezi a tagságot a szövetkezet megerősítésére és ez mindmegannyi „ajánlás”, olyan ajánlás, amely nincs benne a kérdőívben, de azt bizonyítja, hogy fíanák Péternek a pártban van a helye és megérdemli, hogy tagjelöltség nélkül párttaggá felvegyék. hogy a tagság a faluban elsőnek visszaköltözhessen, visz- szahozhassák az állatállományt és megindulhasson az élet. A községben több épület csak megsérült, de nem dűlt össze, így ahhoz, hogy lakhatóvá váljon, csak javítási munkákra van szükség. Igen ám, de ehhez tervszerű összefogás kell, hogy kéz a kézben, egymást segítve dolgozzon minden ember. Eddig ez nem volt meg. Most Boda Ignác elvtársat azzal bízták meg, hogy szer vezze meg a megsérült épületek kijavítását, vegye számba hol, mit kell tenni és a más községekből érkező társadalmi segítőket is megfelelő helyre irányítsa, hogy a leghasznosabban tudják kihasználni az újjáépítésnél az erőket. Boda Ignác elvtárs feladata a rom- eltakarítás megszervezése is. öttagú brigádokat szerveznek és ebbe bevonják anpak a lakó háznak a tulajdonosát, amelynek a romjait takarítják. Az egyik legnagyobb probléma a községben az élelmiszer és ivóvízellátás. Azoknak a szá mára, akik a községbe visszamentek dolgozni, Tolnáról hordják csónakokban az ivóvizet és az élelmiszert. A be szerzés, szállítás felelősségteL jes munka. A legkisebb fennakadás is nagy zavart okozhat az újjászülető falu életében. E feladat ellátásával Barna Tibor elvtársat, bízták meg, a földmű vesszövetkezet ügyvezetőjét. Eddig még nem lépett fel fér tőző betegség, de megelőzése körültekintő munkát igényel és felelősségteljes feladat. Bocs István elvtársat tették felelőssé az egészségügyi problémák megoldásáért, ügy kapta a meg bízatást, hogy Szentes József orvossal karöltve irányítsa a fertőtlenítést és az egyéb egész ségügyi munkálatokat. Pilis 'Ferenc elvtárs a Tolna és Bogyiszló közti személy- forgalom lebonyolításáért felelős. Ez szintén fontos' megbízatás, mert egyelőre még nem vált lehetővé, hogy mindenkit beengedhessenek a községbe, arra viszont szükség van, hogy a férfiakat, akik tudnak segíteni a romeltakarításban, újjáépítésben, beszállítsák. Pilisi elvtárs nem egyszer 10—12 órát is evez egyfolytában. Kornóczi József és Erdei Béni elvtársak is fontos megbízatást kaptak, éppúgy, mint a többi elvtársak, akiknek a nevét nem említettük. Még csak egy-két nap múlt el e rendkívüli taggyűlés óta, de a kommunisták munkájának máris érződik a hatása: Megteremtik az élet meginduld sának az előfeltételeit a lakosság segítségével, lelkesítik, szervezik az embereket és nem kétséges, hogy a bogyiszlóiak bebizonyítják: ha az árvíz pusztított is, de a végső győzelem az élni akaró Emberé lesz. Egy elhanyagolt mozgalom A fiatalok pártolói az újnak, a szebbnek. Érzik és tud- ják, hogy a szocialista társadalmi rend építésében sokat vár tőlük a párt, a dolgozó nép, s igyekeznek megfelelni e várakozásnak. E tudat tanújelei azok a mozgalmak is, melyeket a' fiatalság indít, s melyek komoly sikereket, szép eredményeket hoznak az egész ország javára. Az ifjúság lelkesedése, alkotás vágy a láttán az a jóleső érzés támad az idősebb, harcedzett nemzedékben, hogy az utódok, a mű folytatói, nem fognak elmaradni elődeiktől. Annál fájdalmasabb látni, hogy az ifjúság által indított mozgalmak néha „elalszanak“, mert itt vagy ott valaki, aki sokat tehetne a mozgalom elterjesztése érdekében, szervezési hibát vét. A tények tanúsága szerint erre a sorsra jutott az a verseny is, amelyet a faddi Kossuth Tsz és a Kajmádi Állami Gazdaság fiataljai indítottak a termelőszövetkezetek, illetve az állami gazdaságok DISZ-szervezetei között a gazdagabb, bőségesebb kukoricatermésért. Az egész megye területén csupán 1200 hold négyzetesen vetett kukorica megművelését ajánlották fel eddig a fiatalok. Iía figyelembevesszük, hogy a faddi Győzelem Tsz fiataljai már több mint két hónappal ezelőtt megindították a versenyt — ez nem nagy eredmény. Kezdetben úgy látszott, hogy a verseny mihamar elterjed és lelkes visszhangra talál, ugyanis röviddel a versenyfelhívás után csatlakozott két faddi tsz: a Kossuth és a Búzakalász fiatalsága. A verseny azonban nem terjedt el a megyében, csupán a szekszárdi járásban. Az 1200 holdból 700-at a szekszárdi járás fiataljai ajánlottak fel, a többi járásban együttvéve 500 hold az eredmény. Miért ért el viszonylag szép eredményt a szekszárdi járás, és miért nem a többi? A magyarázat egyszerű: azért, mert Rell János elvtárs, a szekszárdi járási bizottság titkára és munkatársai a tagkönyvkiosztó gyűlések idején állandóan foglalkoztak a verseny szervezésével. A termelőszövetkezetekben felhívták a fiatalok figyelmét a versenyre és megbeszélték velük, a tsz DISZ-szervezete mit tud tenni a jobb kukoricatermelés érdekében. így született a szekszárdi járásban a 700 holdas eredmény. A többi járásban azonban a DISZ-bizottságok nem foglalkoztak megfelelően a verseny terjesztésével, aminek következtében a faddi és kajmádi fiatalok példája nem tudta megyeszerte mozgósítani a tsz-ek és állami gazdaságok DISZ fiataljait. Elérkezett a .tavaszi munkák ideje. Most már nem lehet várni az ifjúsági munkacsapatok megalakításával. A járási BISZ-bizottságok csak tevékeny, gyors ütemű munkával tudják pótolni a mulasztást, csak úgy tudnak hozzájárulni e nemzetgazdasági szempontból jelentős ifjúsági mozgalom sikeréhez, ami egyébként számukra nem önként vállat társadalmi munka, hanem hivatásukból eredő kötelesség. Felhasználják' a XX. kongresszus tapasztalatait a szekszárdi járási pártértekezleten A szekszárdi járásban is készülnek a pártértekezletre, amelyen a JB beszámol az elmúlt két év munká járóig á küldöttek pedig elmondják községük, termelőszövetkezetük eredményeit, megvitatják a pártbizottság tevékenységét és javaslatokat tesznek a pártmunka további javítására. — Hogy mennyire lesz eredményes a tanácskozás, az elsősorban az előkészítéstől függ. A járási pártvégrehajtóbizott ság igyekszik körültekintően f előkészíteni a tanácskozást. A ^beszámoló már elkészült és az I kollektív munka eredményé. ^ Az előkészítésnél nagy. gon- idot fordítanak arra, hogy a tanácskozáson felhasználják az II SZKP XX. kongresszusának tapasztalatait és annak a szellemében igyekeznek meghatározni a tennivalókat. Erre már a .beszámoló elkészítésénél is ügyeltek. Nem arra törekedtek, hogy minden kérdést elvileg magyarázzanak, amelyet a kongresszus új módon vetett fel, mert hiszen erre nem lehet lehetőség egy beszámoló keretében, hanem megvizsgálják, hogyan, milyen formában mutatkoznak meg azok a hibák a járás pártmunkájában, amelyekre a kongresszus, főleg a KB beszámolója rámutatott. A kongresszusi beszámoló például igen élesen vetette fel a kollektív irányítás kérdését és rámutatott arra, hogy milyen hiányosságok származhatnak a kollektív munka hiányából. A szekszárdi járás területén különösen az alapszervezeteknél volt hiba ezen a téren ég ezzel foglalkozik a pártértekezletre készült beszámoló is. Megállapítja többek" között, hogy ezt sok esetben a járási pártbizottság is elősegítette, ■— mert ha elmentek egy községbe, ott rendszerint csak a titkárral foglalkoztak. Ennek pedig az lett a következménye, hogy mivel minden feladattal a titkárt bízták meg, a vezetőség többi tagjai nem is dolgoztak, szerepük nem egy esetben csak a vezetőségi ülésekre korlátozódott. Természetesen ez nem elég, ha csak a beszámoló foglalkozik a kongresszus tapasztalataival, szükséges, hogy majd a hozzászólók is annak a szellemében mutassanak 'rá a hibákra és azok kijavításának módjára. — Ezt pedig elérni nem lehet „előkészített” hozzászólásokkal és az ilyen módszer nem is lenne helyes. Helyette azt a helyes módszert alakítják ki, hogy foglalkoznak a küldöttekkel, a - titkárok és osztályvezetők személyesen beszélgetnek velük, nevelik őket, tanácsokat adnak milyen módon lehet és kell megoldani a feladatokat. Javasolják a küldötteknek, tartsanak kisgyűléseket azon a területen, ahol dolgoznak és ott ismertessék a pártértekezlet jelentőségét, beszélgessenek el a pártonkívüliekkel is munkájukról, kérjenek tőlük javaslatot és így igyekezzenek képviselői lenni a pártértekezleten annak a területnek, amelyiken őket küldöttnek választották. Egy pártmunkás életétől — A MÜLTKORÄBAN na- fgyon kipellengéreztek bennün- >ket a portánk sáros ú'tjai miatt I— ezzel kezdődött beszélgetésünk Kék Jánosné elvtársnő- [vel, az aparhanti Március 9 ; Tsz pártszervezetének titkáráéval. — A tagság még zúgolódott is egy kicsit érté — teszi | hozzá Kék elvtársnő moso► lyogva. A zúgolódás ellenére azon- f ban amint látjuk, lett foganatba az akaratlan célzásnak, mert [most száraz lábbal érünk az 1 irodához. Azóta kőtörmelékkel ^javították meg az utat. Mielőtt azonban tovább folyatatnánk beszélgetésünket, sür- fgősen elhívják Kék elvtársnőt. ► Később tudódik ki, hogy a gép- r állomástól voltak kint. Nem sok ’idő mulva már jön is vissza az ! elvtársnő, de most meg újabb jbaj akadt: a sertések marakodjak össze s az egyik malacot | alaposan megsebezték. Nosza, ► mindjárt együtt van néhány [ember, a könyvelő is csatlakozik hozzájuk, előkerül az or- ■ vosságos táska s indulnak rendbehozni a dolgot. Lám, ennyiből is jó volt, hogy Kék elvtársnő akaratlanul is körülnézett kint. — HA SZÁZ SZEME lenne az embernek, az is kevés volna — mondja mosolyogva. — ö már nem ment a segélycsapattal, elintézik nélküle is. Természetesen nem azért nem ment, mert fél a munkától. Nem, nem fél, ezt már jó néhányszor bebizonyította. Kellett is ez, mert először „pesti naccságának” gondolták a kívülállók. Kék elvtársnő ugyanis egyike azoknak a pártmunkásoknak, akik a Központi Vezetőség felhívására jelentkeztek falusi pártmunkára. — Megmutatta a jégkitermelésnél, a borjúistállóban és a többi munkahelyeken, hogy szeret és tud is dolgozni. így került közelebb szinte napról-napra a tsz-tagokhoz, de a falu népéhez is. Amint meséli, néhányszor elment szabás-varrás tanfolyamra, s mikor egyszer más elfoglaltság miatt nem tudott elmenni, már megszólították, hogy miért nem megy közéjük. EDDIGI tapasztalatairól, a a pártépítés helyzetéről is kimerítően beszél. — Különösen , arra kell törekednem, — mondja, — hogy az eddigieknél, még jobban értékelni tudják a tsz- tagok is a párttagság megtisztelő fogalmát. — Egy esetet mond el erre, hogy amikor kocsiban együtt ment B, elvtárssal, megkérdezte tőle, mi a véleménye a párttagságról. —■ Minek az, — felelte — meg nem is foglalkoztam még vele, de sokat kell fizetni... — Elég volt megmagyaráznom, — mondja Kék elvtársnő —, hogy milyen megtiszteltetés párttagnak lenni, s hogy népünk legjobbjai közt elsősorban ott találjuk a'kommunistákat. Éreztem azonban, hogy ez nem elég, e rövid idő és magyarázat kevés. Az olvasásra, a könyvekre tereltem a szót. — Örömmel hallottam, hogy B. elvtárs szeret olvasni.. — Sok könyve’ van, s ajánlottam, sőt, adtam is neki könyveket. — természetesen azzal a szándékkal, hogy megismerje a kommunistákat és tetteiket, — mint például a 16 év a fegyház- ban, vagy a Rákosi-per. Másik problémaként a kommunisták személyszerinti felelősségének továbbfejlesztéséről beszél. — Az megvan a kommunistáinkban, hogyha valami rendellenességet látnak, azonnal szólnak a vezetőségnek. — Csak még azt kell elérnünk, hogy ott a helyszínen mindjárt szóljanak a hibák elkövetőinek is. — Ebben az esetben tudnak ugyanis igazán jó munkát végezni, ha ott a helyszínen felvilágosító munkájukkal meggyőzik a hibák elkövetőit, hogy javítsanak munkájukon, hisz ez nemcsak a közös gazdaság, hanem a saját egyéni érdekük is. VAN TEHÁT GOND Kék elvtársnő és a kommunisták vállán, de beszélgetésünk és eddigi eredményeik, a tsz kpm- munistáinak akarata, azt mutatják, hogy e nehézségeket le- küzdik, hisz közös erővel harcolnak érte. (i—e.)
