Tolnai Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-17 / 66. szám

1956. MÁRCIUS 17. TOLNAI NAPLÓ PART ÉS PARTÉPÍTÉS A tavaszi munkák időbeni elvégzéséért A Bonyhádi Községi Pártbizottság munkájáról Pártszervezeteinkre igen nagy feladat hárul ezen a tava­szon. Nemcsak azért, mert az el húzódó tél miatt rövid idő áll majd rendelkezésre a tavaszi munkák elvégzésére, hanem azért is, mert ennek ellenére meg kell valósítani a mezőgaz­dasági termelés 3 százalékos nö velését. S erre megvan minden lehetőség, különösen ott, ahol már eddig is a megfelelő előké­szítő munka megindult. Ez nagyban függött attól, hogy a pártszervezetek milyen mérték, ben mozgósítottak e fontos munkára. Ennek megfelelően igyekezett dolgozni az újjáválasztott bony hádi községi pártbizottság is. Rövid egy hónapja történt ez, de máris érezhető egyre mdz- gósítóbb hatása. Főként annak tudható ez be, hogy NEM CSUPÁN SZERVEZÉSI FELADATNAK TEKINTETTÉK a község területén lévő párt alapszervezetek gazdasági el­lenőrző, segítő munkájának javítását, hanem összekötötték a pártszervezetek számszerű erősítéséért folytatott munká­val. Az elmúlt években például csak^a végrehajtóbizottság tag­jai vállalták, hogy személyesen is segítenek egy-egy alapszer­vezet munkája megjavításában. Most azonban az egész pártbi­zottság fontos feladatának tart­ja. Elsősorban abban segítenek az alapszervezeteknek, hogy s^in vonalas, gyakorlatias pártmun­kát végezhessenek. Eredményei ennek a munká­nak már látszanak. A Szabad Föld Tsz-nél például évek óta nem volt tag- és tagjelöltfelvé­tel s a legutóbbi taggyűlésen már vettek fel tagjelöltet, Szőcs Imre személyében. Most rendszeresen folyik a politikai oktatás is. KÉT PARTCSOPORTOT ALAKÍTOTTAK itt már azóta. Ez a magva a népnevelőgárdának, melyet még 5—6 pártonkívüli legjobb tsz taggal egészítettek ki. Nagy részük van abban, hogy a szer­számokat kijavították s a brigá­doknak jegyzőkönyvileg átad­ták s a vetőmagvakat is kitiszti tották, előcsíráztatták. Arra is gondoltak, hogy a 3 százalékos átlagtermés-emelés a talajerő utánpótlásától is nagyban függ. Éppen ezért már mintegy 200 holdat letrágyáztak. Hasonló jó eredményekről számolhatnak be a ladományi Haladás Tsz kommunistái is, azonfelül, hogy nemrég válasz­tották a fejlettebb típusú nagy­üzemi gazdálkodás útját. To­vábbá ilyen lelkes munkájuk náluk is meghozza azt az ered­ményt, mint a Szabad Földnél, hegy szinte duplájára emelke­dik taglétszámuk és földterü­letük. A TAVASZI FELKÉSZÜLÉS SEGÍTÉSÉBEN — s mindezt a Központi Veze­tőség júniusi határozatának szellemében —T a bonyhádi köz ségi pártbizottság a kezdeti lé­péseket megtette. Tovább kell azt folytatni, hisz például a Dózsa Népe Tsz-nél még nin­csenek hasonló eredmények. Az újjáválasztott alapszervezeti vezetőségnek nagyobb segítsé. get kell kapnia a pártbizottság­tól az eddigieknél. Itt már nem megy úgy a talajerő utánpótlás, mint a fentieknél. Különösen a munkafegyelem megszilárdítá­sában, a vezetés javításában vannak halaszthatatlan tenni­valók. Még nagyobb segítségre van szükségük a községi alapszer­vezet kommunistáinak. A me­zőgazdaság fejlesztése, termeié, sének növelése itt is parancso- lóan megköveteli, hogy az alap­szervezet közelebb kerüljön az élethez, a termeléshez. Fel­tétlenül szükséges ehhez, hogy az alapszervezetben az eddigieknél sokkal többen legyenek élenjáró dolgozó pa­rasztok. Nyilvánvaló, hogy első. sorban ők tudják eredménye­sebből! megmagyarázni a bel­vizek levezetésének fontossá­gát, az őszi kalászosok ápolásá­nak, a felfagyás okezta káról;’ sürgős megakadályozásának szükségességét. MEGGYŐZŐBB LEHET AZ Ö SZAVUK, példamutatásukkal is alátá masztva, az előcsíráztatás ese. tőben is. Elmondhatják, hogy semmi különösebb fáradságot nem igényel az, ha például száz szem kukoricát elvetnek egy edénybe és a kelés alapján kiszámítják: kell-e több vető­mag holdanként, mint más esz­tendőkben, vagy egyáltalán megfelelö-e a mag. Ugyanez vonatkozik a trágyázás és a többi mezőgazdasági munkákra is. A% 1956. évi Kostmíh-díjtisok 1. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa a tudományok, találmányok, újítások, a termelőmunka módszerének alapvető tökéletesítése terén elért eredményeiért Ja Kossuth-díj I. FOKOZATÁ­VAL és a velejáró 50 000 fo- |rintps pénzjutalommal tüntette >ki: Fonó Albertet, a Magyar »Tudományos Akadémia levele- Iző tagját, gépészmérnököt, Uiszr.yák Istvánt, a Magyar [Tudományos Akadémia elnö­két, egyetemi^tanárt. A Kossuth-díj II. FOKOZA­TÁVAL és a velejáró 35 000 forintos pénzjutalommal tün­tette ki: Ernst Jenő akadémi­kust, egyetemi tanárt (Pécsi Orvostudományi Egyetemi, Fekete Lajost, a Magyar Tudo­mányos Akadémia levelező tag­ját, egyetemi tanárt, (Eötvös Loránd Tudományegyetem). Gorup Ferenc főkonstruktőrt (MÁVAG), Jordán Károlyt, a Magyar Tudományos Akadé­mia levelező tagját, Mátrai Gyula építészmérnököt, Építés­ügyi Minisztérium (Ipari és Mezőgazdasági Épülettervező Vállalat), Mészöly Gyulát, a Duna—Tisza közi Mezőgazda- sági Kísérleti Intézet igazgató­ját, Szabó Imrét, a Magyar Tu­dományos Akadémia levelező 'tagját, egyetemi tanárt, Tury Pált, az Egyesült Izzó főtech­nológusát, Varga Lászlót, a Ma­gyar Tudományos Akadémia levelező tagját, Bognár Gézát, a Magyar Tudományos Aka­démia levelező tagját, a Táv­közlési Kutató Intézet igaz­gatóhelyettesét és Willoner Gedeon egyetemi docensei, (a |díj 20 000 és 15 000 arány­ban megosztva), Erdcy-Gruz Tibor és Schay Géza akadémi­kusokat, egyetemi tanárokat, a díj egyenlően megosztva), zentmdrtony Aladár mérnö­köt (Villamosipari Központi Kutatólaboratórium), Ninausz István mérnököt (Villamosgép és Kábelgyár), Henrich Kál­mán mérnököt (KGM Tervező Irodái). (A díj 15 000, 10 000.' 10 000 arányban megosztva.) A Kossuth-díj III. FOKO­ZATÁVAL és a velejáró 20 000 forintos pénzjutalommal tün­tette ki: Bencze Miklós vájárt (Iszkaszentgyörgyi Bauxit­bánya), Csanádi Györgyöt, a MÁV vezérigazgatóját, Dabis László egyetemi tanárt (Buda­pesti Orvostudományi Egye­tem), Egerszegi Sándort, a Magyar Tudományos Akadé­mia Agrokémiai Kutató Inté­Békegyűlés Máj oson A napokban Majoson béke­gyűlést tartottak, melyen Ked­ves Henrik iskolaigazgató is­mertette a nemzetközi helyze­tet. A gyűlésen 146-an jelentek meg. Különösen nagy számban jelentek meg a nők, akik egybe hangzóan helyeselték a lefegy­verzés, a tartós béke megőrzé­sének gondolatát. Részvettek idősebb emberek is, akik sokat szenvedtek a második világ­háború idején és mindenüket elvesztették menekülés közben. Az ünnepi békegyűlést kedves szavalatok tették színessé. Az ünnepi hangulatot nagyban nö­velte az, hogy a gyűlés végén kitüntetést nyújtottak át a sok- gyermekes anyáknak. A községben jól használják fel a Békeharcost és a Béke­mozgalmi Útmutatót. A boltke­zelőik a vevőknek adják át, s így kézről-kézre jár minden háznál. * MAJOR MÁTYÁS. A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Nagymányokró! jelentjük... Az üzemi kutltúrcsoport lel­kesen készült Szigligeti Ede Ci­gány című színművének a be­mutatására. Az első előadás óta még háromszor lejátszották, de készülnek Hidasra is, hogy ott is előadják a színművet. A vén cigány szerepében jól alakít Ferenc József, Petit Wuschin Ádám, Rózsit Füzesi Pálné ala­kította. Dicséretet érdemel a többi szereplő is: Gölc András és Dormány Lászlóné, Falc Te­réz, Deák Ferenc, Hübner And­rás, Markó József és Wushing Pál. * ... Galyer József tanító veze­tésével állandó könyvnapokat tartunk. A lakosság a könyvna­pok alkalmából már 16.000 fo­rint értékű könyvet vásárolt. A falusi könyvtár részére a tanács végrehajtóbizottéága ezer fo­rint értékű könyvet adományo­zott, többek között megvásárol­ta a Hazádnak rendületlenül c. könyvet is, hogy elősegítse a község dolgozóinak kulturáló- dását. A könyvnapok alkalmából tartott előadás célja, hogy mi­nél több embert bevonjunk mindenféle tömegmegmozdulás­ba. Ezeket az előadásokat a kö­vetkező negyedévben is meg­tartjuk. Két hultúrhír Nésretkérről Hosszú szünet után ismét működik a németkéri MNDSZ. Működését azzal kezdte, hogy műsoros estet rendeznek a Nemzetközi Nőnap alkalmából — nagy sikerrel. Ezt a rendez­vényt megismételték 11-én is, melynek bevételét az. árvízká­rosultak megsegítésére ajánlot­ták fel. * Március 7-én este az Állami „Déryné” Faluszínház nagy si­kerrel és zsúfolásig telt ház előtt játszotta a Gazdag szegé­nyék című háromfelvonásos színművet. A Faluszínttáz mű­vészei a kiváló alakításokkal ismételten megnyerték a német kéri közönség tetszését. Kivá­lóan alakítottak Polgár Ferenc Kapor András címszerepében és Donáth Lidi a feleség szere­pében. A németkéri közönség az előadás után elégedetten tá­vozott, és a továbbiak során is­mét örömmel várja a Faluszín­ház mindgyakoribb vendégsze­replését. FENYVESI ALADÁR. zetének tudományos munka­társát, Gallai Tibor egyetemi tanárt, (Budapesti Műszaki Egyetem), Hárrer Antal vas­betonszerelőt (Közlekedési Építő Vállalat), Horváth Lász­ló főmérnököt (Ruggyantaáru- gyár), Húsz tics Lajos vájárt (Dorogi Szénbányászati Tröszt, pilisi bányaüzem), Kardos Ti­bort, a Magyar Tudómányos Akadémia levelező tagját, egyetemi tanárt (Eötvös Lo­ránd Tudományegyetem), Ka- zinczi László vájárt (Nógrádi Szénbányászati Tröszt, Kazár), Kálmán György bányamérnö­köt (Tatabányai Szénbányá­szati Tröszt), Lipták János fő­építésvezetőt (ÉM 31/2. sz. Vállalat, Tiszapalkonya), Lo- sonczi Pált, a barcsi Vörös Csil lag Termelőszövetkezet elnö­két, Macsali Sándor kőműves brigádvezetőt (41. sz. Állami Építőipari Vállalat), Makoldi Mihályné tanszékvezetőt (Bu­dapesti Pedagógus továbbkép­ző Intézet), Pál József szer­számlakatost (Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek), Pálkúti Keresztélyt, a Palotabczsoki Gépállomás igazgatóját, Raj­kai Pált, az Országos Gabona- és Lisztkísérleti Intézet osz­tályvezetőjét, Somos András akadémikust, egyetemi tanárt (Kertészeti és Szőlészeti Fő­iskola), Schmidt Eligius Ró­bert osztályvezetőt (Magyar Állami Földtani Iritézet), Sza­kái Pál főmérnököt (Inotai Aluminiumkohó), Tóth Lász­lót, a Nagyszentjánosi Állami Gazdaság igazgatóját, Zorkó- czy Béla gépészmérnököt egye térni tanárt (Vasipari Kutató Intézet), Zsigmond András fő­mérnököt (Élelmiszeripari Mi­nisztérium Cukoripari Igazga­tóság), Szigeth László gépész- mérnököt (Vegyiműveket Ter­vező Vállalat és Gond Ferenc gépészmérnököt (Rákosi Má­tyás Vas és Fémművek). (A díj egyenlő arányban megosztva.) Tyczynski Zsigmond elektro­mérnököt (Műszeripari Kutató Intézet) és Boromissza Gyula gépészmérnököt (Műszeripari Kutató Intézet), (a díj 12 000, S000 arányban megosztva), Zilahi Márton egyetemi tanárt (budapesti Műszaki Egyetem) és Oszvald Lóránd tanársegé­det (a díj egyenlően megoszt­va). Pártunk mindig a javunkat akarta... Saili Józsefet — mert ha­marosan híre futott Szakály- ban. hogy aláírta a belépési nyilatkozatot — megállította au utcán egy „jóakarója”. — Igaz, hogy aláírtad a be­lépési nyilatkozatot? — Aláírtam. No és mi van abban? — Hehehe, te is jó lóra tet­tél fel — nevet kárörvendő gúnnyal a jóakaró, majd ájta- tos szemforgatással folytatja. — Hogy csinálhattál ilyet? — Egy ilyen jó dolgos, igyekvő ember, mint te, hogyan lép­hetett be? Persze, szükségük van néhány emberre, aki dol­gozik, hogy a többiek munka nélkül élhessenek. Ezért van a csoport. — Nekem ne beszéljen itt össze-vissza mindenféle mar­haságot. Az alapszabály sze­rint úgy részesedik mindenki, ahogyan dolgozott. Ezért nem tetszik ez magának, meg a többi kuláknak. Talán most is az kellene, hogy könyörög­jünk egy kis részes aratásért — vág vissza Szili József. — Arra ugyan hiába várnak. A tsz-ben legalább egyenlőség van. — Egyenlőség? Teszem fel, te beviszed a lovaidat, az ekét, a szekeret. De belépett a tanácselnök, a Takács Gyu­la is. Hát az beviszi a fizeté­sét? Hol van itt az egyenlő­ség? — Legyen megnyugodva, megvan ott az egyenlőség, — magyaráz tovább nyugodtan Szili —, mert ha én beviszem a lovamat, meg az ekémet, aZ értékét nekem visszafizetik. A fizetést meg fizessük vissza? Bolond gondolkodás az ilyen. Aztán ha éppen tudni akarja, a Takács Gyula is beviszi a lovát, meg a felszerelését. Na, mit szól ehhez? — Hát... beviszi... be­viszi ... — hímez-hámoz a „jóakaró”, mert nem számi- tott ilyen válaszra. Azt hitte, Szili Józsefet le tudja venni a lábáról. — Meglátod, megbá­nod még, hogy beléptél. — Ennél nyomosabb érvre már nem is tud hivatkozni. — Eb, aki bánja — felel vissza Szili József — nem fé­lek attól, hogy nem élek majd jobban a szövetkezetben, mint így, magamban. A „jóakaró” ezekután szó nélkül kullogott tovább. Pocok Varga János messzi­re akarta vetni a sulykot, azt kezdte híresztelni: — Szili Jó­zsef azért állt be a cso­portba, nehogy a börtönbe ke­rüljön, mert életfogytiglani fegyházra ítélték volna. — Persze, ezt az aljas rágalmat nem hitte el senki, sőt, kine­vették Pocok Vargát, akit úgy emlegetnek Szakályban: „Na, ez is elmenne a munka teme­tésére.’’ Hogyan is adhattak volna hitelt az ilyen rágalomnak, — amikor mindenki tudja Szili, Józsefről, hogy képes éjjel, nappal egyfolytában dolgozni. Kaszonics József azt mondja róla: — Nem tudnám meg­mondani, hányszor láttam Szili Jóskát éjjel későn mun- kába menni valahova, amikor gyűlésekről mentünk haza. Szili Józsefet igyekvő, szor­galmas, dolgos embernek is­merik a községben, akit az élet tanított meg a munkára. Mi is így ismertük meg. Saját életéről, így beszél: — ötéves koromban meg­halt az anyám. 13 éves vol­tam, amikor apámat is elve­szítettem. Cseléd voltam, min­denki lába-kapcája, akinek nemhogy jó szó, de kenyér is alig jutott. Eddig egész életem csak a munkából állt, és ép­pen azért léptem be a szövet­kezetbe, hogy ezután tanul­hassak is. Miért ne legyen nekem is lehetőségem a tanu­lásra? Eddigi életem során ilyesmire nem gondolhattam soha, most viszont alkalom adódik a tanulásra, nem aka­rom elszalasztani. Dolgozni j i ugyan a szövetkezetben is<i kell, — habár nem éjt nappal­lá téve — dolgozom is szíve­sen, dé sokkal könnyebben élek majd a munkám után, mint eddig. Pártunk eddig mindig a mi javunkat akarta, azt tanítja, jobb életünk lesz, ha a szövetkezeti gazdálko­dást választjuk. Én azt hi­szem, nem csalódunk ebben az útmutatásban. így mondta: „pártunk”, ha­bár nem is párttag. De hallgat a pártra, hallgatott tizenegy éven keresztül hallga­tott a maga józan eszére — gondolkodására. Nem adott a rágalmazásokra, nem hallga­tott a mézes-mázos szavakra, úgy határozott, nem áll ellent a hívó szónak, azok közé áll, akik könnyebbé, jobbá akarják tenni szorgos munkájukkal, közös erővel a paraszti életet. BOGNÁR ISTVÁN. II. A Minisztertanács a művészet és irodalom terén kifejtett munkásságáért a Kossuth-díj I. FOKOZATÁ­VAL és a velejáró 50 000 fo­rintos pénzjutalommal tüntet­te ki: Darvas József írót. A Kossuth-díj II. FOKOZA­TÁVAL és a velejáró 35 000 forintos pénzjutalommal tün­tette ki: Barta Lajos írót, Bul­la Elma színművésznőt, Do- manovszky Endre festőmű­vészt, ' Gergely Sándor írót. Harangozó Gyula vezető kore­ográfust, szólótáncost, Hernádi Lajos zongoraművészt, a Zene művészeti Főiskola tanárát. Jankovich Ferenc költőt, Lo- sonczy György operaénekest, Orosz Julia operaénekesnőt, Takács Paula operaénekesnőt, Tompa Sándor színművészt, Viski János zeneszerzőt, a Ze­neművészeti Főiskola tanárát, Varga Mátyás díszlettervezőt és Nagyajtai Teréz jelmezter­vezőt, (a díj egyenlően meg­osztva). A Kossuth-díj III. FOKOZA TAVAL és a velejáró 20 000 forintos pénzjutalommal tün­tette ki: Ascher Oszkár előadó művészt, Dómján József gra­fikusművészt, Kaesz Gyufát, a Magyar Iparművészeti Főis­kola főigazgatóját, Kőhalmi Eéla könyvtárost, Máriássy Félix filmrendezőt, Molnár Tibor színművészt, Radnódy László filmrendezőt, Várkonyi Zoltán rendezőt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom