Tolnai Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-17 / 66. szám

Világ proletárjai egyesüljetek TOLN I Al NDP TO IMAHI8YSI PÁBTBII0TTSÁ6 AHAK IAPJA I III. ÉVFOLYAM, 66 SZÁM. ARA: 50 FILLÉR SZOMBAT, 1956. MÁRCIUS 17. 25 millió forint gyorssegélyt szavazott meg a minisztertanács az árvízkárosult lakosság támogatására Árvízvédelmi intézkedések. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és a Minisztertanács megvizsgálta az árvízveszéllyel kapcsolatos helyzetsí, s tekintettel annak súlyosságára, megbízta Apró Antalt és Erdei Ferencet, a Minisztertanács elnökhelyetteseit az árvízvédelmi munka megszervezésének, irányításának a helyszínen való segítésével. A Központi Vezetőség javaslatára a Minisztertanács az árvízvédelemre fordított hatalmas anyagi erőkön felül 25 millió forint gyorssegélyt szavazott meg az árvízkárosult la­kosság támogatására. Legfontosabb tennivalónk Egyre közelebb kerülünk a ivaszhoz, rohamosan közele­ik az az idő, amikor kint a Sldeken munkához lehet lát- I Rendkívül sok lesz a ten- ivaló a késői kitavaszodás datt. Nem egyszerűen a min- en évben megismétlődő ántási vetési munkákat ell csupán elvégezni, de meg sll birkózni a tavaszi mun- ákat megnehezítő körülmé- yekkel is. Gyorsabban, rö- idebb idő alatt kell elvégezni tavaszi szántási, vetési mun- ákat, hogy pótolni tudjuk a edvezőtlen időjárás miatti iesést. Azzal a jelszóval kell iegkezdeni a munkákat, mindent elvetünk a legrövi- ebb időn belül.“ Most, amikor még nem lehet ímenni a földekre, kell meg- íremteni a feltételekét a mun ük gyors, mielőbbi elvégzé­shez. Mik lehetnek ezek a fel ítelek? A vetőmagszükséglet iztosítása tavaszi kalászosok­éi, takarmányfélékből egy- ránt. Fel kell mérni, melyik íunkát kell előbb végezni, ogyan tudunk sok munkát yorsan elvégezni. Mindig a Bgfontosabb tennivalóra kell art keríteni. Melyek a legfontosabb ten- ivalók? Vegyük a legfonto- abbakat, a kenyérgabonát, lindenki előtt ismert dolog, ogy az ősszel megyénk sem etette el a terv Szerint elő- rányzott őszi gabonamennyi- éget, amely bizony jelentős hménykiesést jelent majd az v folyamán, őszi vetéseink agnagyöbb része jól áttelelt. kora tavaszi ápolásra azon- ian rendkívül nagy szükség an. Amint lehet, azonnal el ell végezni a felfagyott gabo­nák hengerezését és a meg- évő műtrágyát is fejtrágyá- ásra kell elsősorban felhasz- lálni. Mivel nem áll rendel- :ezésre elegendő műtrágya, termelőszövetkezeteinknek, gyéni gazdáinknak felültrá- iyázással is segíteni kell a gu- iönák megerősödését, a maga- abb termés biztosítását. Min- lent el kell követniök, hogy V vetéskiesést gondosan vég­ett ápolással pótolják. A vár- lombi gazdák például túlérett stállótrágyát szórnak ki őszi vetéseikre. Rendkívül fontos tennivaló nőst a jelenlegi időben a bel­vizek levezetése a mélyebben ekvő területekről, annál is in íább, mert több helyen víz­iló került az őszi gabonák egy •észe is. A vízlevezetést hala­déktalanul meg kell kezdeni ;s a legrövidebb időn bélül se kell fejezni, amíg az őszi Vetések komolyabb kárt nem szenvednek. Rendkívül nagy nehézséget okozott megyénk­ben az árvíz is, jelentős nagyságú területek kerültek víz alá. Amint az árhullám el­vonult, azonnal le kell vezetni az elöntött területeken visz- szamaradt vizet, és amint a Eöld megszikkad, azonnal el kell végezni az ápolási munka kát. Mindent el kell követ­nünk, hogy őszi vetéseink gyorsan fejlődésnek indulja­nak. A tavaszi tennivalókat nö­veli az is, hogy az ősszel el nem végzett őszi mélyszántáso kát pótolni kell, azonkívül a tavaly elmulasztott trágyázá­sokat is. Ez utóbbi igen rosszul haladt a megyében. viszont k. V most a tél folyamán termelő- szövetkezeteink, egyéni dol­gozó parasztjaink igyekeztek a kedvező időt kihasználva, ki­hordani a földekre a felgyü­lemlett trágyát. Habár nem a legjobb módszer a tavaszi szántás, most mégis pótolni kell az ősz folyamán elmulasz­tottakat. Helyes volt az, hogy gépállomásaink igyekeztek ki használni a januári kedvező időjárást, a lehetőségek szerint igyekeztek elvégezni a szántási munkákat. Most, amint a talaj eléggé felszikkadt, újból meg kell kezdeni a szántást, és mi­előbb el kell végezni. A gyors munkának azonban nem sza­bad a minőség rovására men­ni, mert amit „megnyernénk a réven, elveszítjük á vámon,“ vagyis a rosszul , előkészített földben gyengébb lesz a ter­més. A szántások mellett ■ a legnagyobb gonddal kell vé­gezni a- többi talajmunkát, az őszi szántások simítózását, kul tivátorozását is. Olyan talaj­szerkezetet kell kialakítanunk, amely biztosítja a növény fej­lődéséhez szükséges tápanya­got és nedvességet. Az újonnan alakult termelő- szövetkezeteknek próbatételt jelentenek a rövidesen meg­induló tavaszi munkák. Ké­sőbbi fejlődésükre nagy ha­tást jelent, hogyan kezdik meg most a közös munkát. Nem egynek még nincs tago- sítva - a földterülete, gondot okoz majd a munkák helyes megszervezése. Ajánlatos azért, ha egy-egy növényfélét egymáshoz közeleső földdara­bokon vetnek, a későbbiek fo­lyamán így könnyebbé válik azok megmunkálása, ápolása, betakarítása. A meginduló tavaszi mun­kák egyúttal a szövetkezetek megerősítésének, megszilár­dításának tényezői is legye­nek. A gépállomások az elmúlt napokban, hetekben vizsgáz­tak a tavaszi felkészülésből a gépjavítások során. A vizs­ga próbáját kiállták, a való­ságban azonban majd a -mun­kák megkezdésekor tudódik ki, hogyan készültek erre az évre, milyen segítséget tudnak ad­ni a termelőszövetkezeteknek, egyéni dolgozó parasztoknak a terméseredmények növelésé­hez. Az agronómusok képes­ségeinek' kibontakoztatására nagy lehetőség nyílik. Irányí­tó, szervező ellenőrző munká­juktól nem kis mértékben függnek az előbb elmondottak. A tavaszi munkák tehát ko­moly feladat elé állítanak minden egyes embert, aki csak a mezőgazdasággal foglalkozik. A'Stermelőszövetkezetek tagja­it, állami gazdaságok, gépállo­mások dolgozóit, egyéni- dol­gozó parasztokat, az irányító szakembereket. A pártszerve­zetekre ugyancsak sok tenni­való hárul. Széleskörű moz­gósító munkával, a munkaver­seny lendítő erejét felhasz­nálva mindent el kell követni­ök, hogy a tavaszi munkákon mielőbb túljussanak. Megyénk termelőszövetkezeteinek tag­sága, állami gazdaságaink, gépállomásaink dolgozói, egyéni dolgozó parasztságunk azzal a célkitűzéssel, azzal az elhatározással kezdje meg a munkát, hogy mielőbb jus­sunk túl a tavaszi munkák zö­mén. KÜZDELEM AZ ÁR ELLEN! Megkezdték a Szekszárd—mözsi vasútvonal helyreállítását Hétfőn a késő esti órákban a megáradt Sió. áttörte a Buda­pest—Szekszárd közötti vasút­vonal egy részét, Szekszárd és Mözs között. A nagy erővel át­zúduló víz elmosta a vasúti töltést és elsodorta az egyik 4 méter hosszú hidat is. Ezen a szakaszon kedd óta szünetel a forgalom, mert a sínpálya egy része még most is víz alatt áll. A vasutas dolgozók azonban a vízmentes részeken már pénte­ken délután megkezdték a szét­rombolt sínek helyreállítását. Pénteken 300 pályamunkás dol­gozott a töltésen, s a víz vissza­vonulásával egy időben végzik a fontos közlekedési vonal mi­előbbi helyreállítását. Ismét megindult a Dunán a teherhajósás A februári szokatlan hideg, majd a zajló, áradó Duna meg­szakította a magyar teherhajó- zást. Néhány nap óta azonban, amióta a hajók már át tudnak „bújni” a hidak alatt az árvíz- védelemmel kapcsolatos szállí­tásokkal, megkezdődött a for­galom. A Duna alsó szakaszán A mözsiek segítsége a bogyiszlóiaknak Az árvízveszély elől menekülő bogyiszlói lakosok nagyrésze —• kb. 2000 ember Mözsön kapott hajlékot. A mözsiek, akiknek egyrésze a Felvidékről telepe­dett a községbe, nagy szívesség­gel fogadta a bogyiszlóiakat. — Ott laktak annakidején a Vág mentén, nem egyszer szenved­tek ők is az árvíztől, magától- értetődőnek tartották, hogy se­gítsék őket, ámennyire képes­ségeik, körülményeik lehetővé teszik. mindjárt gyűjtéshez láttak, — hogy a bogyiszlóiak megmentett állatállományát elláthassák. Az Úttörő Termelőszövetkezet a bogyiszlói Uj Élet állatállomá­nyát — 19 szarvasmarhát és 72 sertést fogadta be és vállalta a takarmányozást. A község la­kossága pedig tehetségéhez mérten adott kukoricát, takar­mányt. Légrádí József két anyakoca ellátását vállalta, — Pintér Vilmos 150 kiló kukori­cát és egy félszekér takarmány­Az árvízkárosultakért Közös ünnepélyt rendeztek Máza község asszonyai és bá­nyászai. A Nemzetközi Nőna­pot és a magyar—szovjet ba­rátságot ünnepelték. A meg­rendezésben segített a bánya­üzem, a téglagyár vezetősége és a tanács. A zenét a bányász zenekar szolgáltatta. Különö­sen sikeres volt az iskolások műsora és két DISZ-fiatal szavalata. Ünnepi beszédet Bencze Istvánná községi párt. titkár mondott. Felhívta a je­lenlevők figyelmét arra, hogy az ünnepséget igen szomorú körülmények között tartják, amikor is hazánk egy részét, beleértve megyénket is, sú­lyos árvíz sújtotta. — Arra kérte az asszonyokat, hogy a legkisebb kerteket is vessék be veteménnyel, s szer vezzék meg a kertészetet, — melyhez minden adottság meg van, — hogy ezzel hozzájárul­janak az árvtesujtottd területe ken fellépő terméshiány ki- egyenlítéséhez. A gyűlésen önkéntes adományokból 940 forintot gyűjtöttek össze, — mellyel az árvízsujtotta la­kosságot segítik meg. szalmát adott, Pintér Ferenc tsz-tag 50 kiló takarmányt. — Steiner Béla 25 kiló, Grác Já- nosné 20 kiló, Barna István 15 kiló, Pintér Dénes 30 kiló kuko­ricát, Széchenyi István 50 kiló burgonyát, Horváth Ferenc az I. típusú csoport tagja, 50 kiló takarmányt adott és még hosz- szan lehetne felsorolni azok ne­vét akik kukoricával, takar­mánnyal vagy más terménnyel segítettek a bajbajutottakon. A mözsiek önzetlenségének ered­ményeként a községbe telepí­tett kétezerből csak ötszáz em­bert kellett ellátni központi készletből. a terelőkben horgonyzó, kö­vekkel megrakott uszályok azonnal a szükséges helyre vit­ték rakományukat. Ezzel egyidőben a Duna felső szakaszán, Komárom—Bécs— Linz között, 7 magyar vontató már rendszeres teherforgalmat bonyolít le. II nép fiai... Kozsel főtiszt elvtárs pán­célos ■ katonái is itt dolgoznak a gáton Szekszárd, Öcsény, Decs, Sárpilis védelmében. Az egyik kék munkaruhás csoportnál különösen serényen folyt a munka. Ez a brigád, harckocsivezetőkből, szerelők­ből állt. Szinte mindnyájan bu­dapesti vasasok voltak bevonu­lásuk előtt. Most itt a gáton, né_ hány óra alatt közel ezer homok­zsákot töltöttek még, hogy mi­nél gyorsabban lehessen tömni a szivárgásokat. Lelkes mun­kájuk átterjedt a közelben dol­gozó vasutas élvtársákra is. Az ő szakaszukon is gyorsan fel­épült a gát. A gépállomás is segít Napokon keresztül folytak az árvíz elleni védelmi mun­kák Sióagárdon, a község lakossága honvédségi alakulatok segítségével dolgozott a községet. védő körtöltés erősítésén. A kedden beállt apadás folytán csökkent a községet fe­nyegető veszély, a mélyebb fekvésű helyeken azonban na­gyobb mennyiségű víz maradt vissza, amit a község lakos­sága a maga erejével sem tud levezetni. A gépállomások nyújtanak most segítséget a községnek, hogy mielőbb megindulhasson a munka. Motoros szivattyú­kat szállítanak a községbe, amelyekkel a Sióba emelik a mélyebb területeken levő vízmennyiséget. A szedresi gépállo­más tegnap két szivattyút szállított a községbe. Nem elsőízben fenyegette most árvíz Bátát. Azonban ilyen nagy veszedelemben még nem volt a falu. A 91 éves Angyal Sándor bácsi, a falu leg öregebb embere sem emlékszik rá, hogy ennyire megvadult volna a Duna. A község mélyebben fekvő, a Dunához közel eső részére be­jött a víz. Szomorú képet mu­tatnak ezek az utcák. A vert falból, vályogból, épült házak összedőltek. A falu közepén erős gát védi a község nyugati részét. Debre­cenig miskolci pályamunkások és a helyi lakosság dolgozik éjjel-nappal a gát megerősíté­sén. Az ár azonban visszavonu­lóban van, százhetven centit apadt csütörtök délig. Lassan megindul az élet az elöntött ré­szeken is. Alátámasszák azokat a házakat, amelyek nem dőltek össze, menthetik a menthetőt a rombadőlt házakból is. Bizakodás Az egyik utcában, ahonnét már visszavonult az ár, kis csoportosuláshoz érünk, beszél­getnek. „A reményt ne adjuk fel, még az idén felépítjük új házainkat’’ — biztatja a többie­A hátai példa... két egy idősebb bácsi, Keresz­tes Mózes. — „Meg aztán biz­tosan segítséget is kapunk az államtól. Én hetvenhárom éves vagyok, de mondtam a fiam­nak, most megint élőiről kez­dünk mindent.’’ összefogott kö­tényéből %gy ’ macska dugja ki fejét, ezt találta csak élve rom­badőlt tanyáján, amikor oda­ment körülnézni. Mindenük odaveszett. Cserepesnek Pesti Istvánék istállóját cse- repezik. Amikor látták, hogy jön a víz, a lakóházat geren­dákkal alátámasztották, hogy ne dőljön össze. Az istállóról leszedték a cserepeket, hogy a cserepek ne törjenek össze. A félméteres víz már visszament, most összefognak Pestiékkel a szomszéd Ángyó Sándorék, visszarakják a tetőre a csere­peket. As életmentők Sokat beszélnek most a falu­ban azokról, a bátor férfiakról, akik ladikokkal járták a vizet, mentették azokat, akik az ár elől a háztetőkre, fákra mene­kültek. Fejes István, a községi pártbizottság titkára Berger Istvánnal, a tanács népművelési előadójával mentette csónakkal az embereket. Á leghősiesebb munkát — Meksz István hattagú mentő­brigádja végezte. Harminchat katonát hoztak át ladikkal a Duna túloldalán lévő gátcsonk­ról. Harminchat katonát, akik a Dunafalva fölötti gát erősíté­sén dolgoztak, a víz áttörte a gátat és ők ottmaradtak, kö­rülzárva. Kedden délben négy helyen szakadt át a gát, a töl­tésnek egy százméternyi szaka­sza maradt csak ép, odaszorult a kis csoport, víztengerrel kö­rülzárva. Nyúlgátakat építettek maguk körül úgy védték ma- 'gukat a víz ellen. Életjelt sem tudtak adni magukról. Szerdán délelőtt vették észre őket a bátaiak, akik a hegyről távcsővel nézték, mi van a túl­oldalon. Meksz István elvtárs, a falu pártszervezetének titkára szinte perce’k alatt toborozta össze hattagú mentőbrigádot, la­dikba ültek és azonnal nekivág­tak a víznek. Nem riadtak vissza attól sem, hogy esetleg felülről, ahol két kilométerre áll a jég, megindulhat a jégzaj­lás. Nehéz volt odajutni a ka­tonákhoz, az őket körülvevő víz az éjszaka befagyott, az útnak egykilométeres szakaszán négy­öt centi vastag jégrétegen kel­lett keresztültömi magát a kis mentőcsapatnak. Leírhatatlan örömmel fogad­ták őket a honvédek, amikor a kis szigethez érkeztek. Élelmet, rumot, cigarettát hoztak, a hi­deg víztől, éhségtől elcsigá­zott katonáknak, majd az első csoporttal elindultak vissza­felé. Ötször fordultak csütörtök délig, amikor az utoljára ottma­radt három embert, Laczkovics Antal hadnagyot, Kökény Ist­ván törzsőrmestert és Szabados Pál szakaszvezetőt is áthozták. A kis brigád azonban tovább folytatta a mentést. Láttak em­bereket omlófélben lévő ház te­tején, fákon, akikhez előbbi út­jukon átkiabáltak, „Né féljetek, tartsatok ki, jövünk.”A nagy la­dikba egy kisebbet tettek, hogy oda is eljussanak, ahol a ve­szélyben lévő embereket nem tudják a naggyal megközelíteni. I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom