Tolnai Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-16 / 65. szám

1956. MÁRCIUS 16.

TOLNA! NAPLÓ

3.

Rákosi Mátyás elvtárs beszámolója a Központi Vezetőség 1956. március 12—13-i ülésén

(Folytatás a 2. oldalról.) a szocialista ipar, benne külön a nehézipar fejlesztését.

Ez az álláspont téves. A szocialista tábor államai közti együttműködés eredményeképpen megindult a termelés, komoly kooperációja. Ez any- nyit jelent, hogy ha például Lengyelországban lényegesen jobbak, gazdaságosabbak a széntermelés feltételei, mint nálunk, akkor mi szívesen hoz zájórulunk az ottani szénleld helyek feltárásához, és onnan fedezzük szénszükségletünk egy részét. De ugyanakkor a márciusi határozatoknak meg felelően továbbfejlesztjük saA XX. kongresszus munkáját óriási figyelemmel kísérte nemcsak a szovjet nép, de szerte a világon a dolgozók százmilliói is. Ez vonatkozik hazánkra is. Az elvtársak saját tapasztalatukból állapíthatják meg, milyen érdeklődéssel kísérték a magyar dolgozók a kongresszus beszámolóit, a hatodik ötéves tervet, a kongresszus egész munkáját, menynyire helyeselték és egyetértet tek vele, mennyi erőt, önbizalmat, lelkesedést merítettek belőle. El lehet- mondani, hogy

hosszú esztendők óta nem volt olyan kérdés, amely annyira az egész magyar dolgozó nép érdeklődésének középpontjában állott volna, mint ez a kongresszus. A mi feladatunk most, hogy a Szov jetiimé Kommunista Pártja XX. kongresszusa határozatait minden részletében tanulmányozzuk, ismertessük és tanulságait minél gyorsab. ban és minél alaposabban alkalmazzuk a saját viszonyainkra.

Túlzás nélkül el lehet mondani, hogy a XX. kongresszus határozatainak alig van olyan tétele, amelyet megfelelő változásokkal nem lehet a mi viszo. nyainkra alkalmazni.

A XX. kongresszus munkáján vörös fonalként húzódott végig a dolgozókról való gondoskodás és az életszínvonal állandó eme lésének kérdése. Ez az a kérdés, amely a dolgozók legszélesebb rétegeit foglalkoztatja. Ha a Szovjetunió és a népi demokratikus országok évről évre emelik az életszínvonalat, akkor még azok a dolgozók is, akik egyébként nem értenek egyet velünk, előbb utóbb elismerik a szocializmus fölényét a kapitalizmussal szemben. A szocializmust építő nép azt várja, hogy ne csak a következő nem. zedék élete legyen szebb és jobb, hanem már a mai nemzedék is minél inkább részesüljön a szocializmus gyümölcseiből.

Az életszínvonal állandó és je lentős emelése a Szovjetunió, ban és a népi demokratikus államokban egyben a legnagyobb segítség a kapitalista országokban hasonló testvér- pártok számára.

Ha a kapitalista országok dolgozói azt látják, hogy a szocialista tábor országaiban állandóan nő az életszínvonal, sokkal hamarabb válnak a kommunizmus híveivé.

Láttuk, hogy milyen lelkesítő és mozgósító hatást váltott ki a népgazdaság fejlesztésének hatodik ötéves terve nemcsak magában a Szovjetunióban. de szerte a világon a dolgozók között s különösen a terv nek a szovjet nép életszínvonalát emelő részei keltettek mély hatást. Ezt nekünk is szem előtt kell tartanunk második ötéves tervünk kidolgozásánál.

Remélhető, hogy a szocializmus többi országával való konzultáció és összeegyeztetés után ez év májusában a második ötéves terv irányelveit a Központi Vezetőség és

ját nehéziparunkat is, főleg azokat az ágakat, amelyek növelésére hazánkban jók az elő feltételek, pl. az alúmínium- termelést, a kőolajtermelést, miközben tovább emeljük a hazai szén és vasérc termelését is.

Itt tehát arról van szó, hogy a szocialista kooperáció segítségével a nehézipar általános növelése mellett legerőteljesebben azokat az ága Icát fejlesszük, amelyekre or szágunkban legmegfelelőbbek az adottságok.

Ilyenek a gépgyártás azon ágai, amelyeknek hazánkban régi tradíciói vannak és megfő

a dolgozó nép elé tudjuk terjeszteni.

A mi második ötéves tervünk nek legfontosabb feladata lesz a szocializmus alapjainak lerakása országunkban a termelő erők továbbfejlesztése, az ipar műszaki színvonalának emelése és mindezek segítségével a nép életszínvonalának emelése. Mint mondottam, a Szovjetunió hatodik ötéves tervéből nálunk is az ipari munkásság és a műszaki értelmiség figyelmét első. sorban a dolgozó nép anyagi és kulturális színvonalának emelésére foganatosított olyan rendszabályok ragadták meg, mint a hétórás munkanapra való áttérés és hasonlók. Ez érthető is. Hangsúlyoznunk kell hogy az, amit a Szovjetunió e

lelő szakkáderek állnak rendelkezésre, a kevésbé anyag- igényes géptermelés és a többi. A magyar népgazdaság ilyen adottságainak fokozottabb kihasználását most következetesebben vesszük figyelembe. A szocialista ipar fejlesztésének ezt a módját elősegíti az a körülmény, hogy a Kölcsönös Gazdasági Segítés Tanácsa melynek a Magyar Népköztársaság is tagja, a Szovjetunióval és a többi népi demokratikus államokkal együtt hasonló irányban dolgozik és most meggyorsítja a szocialista országok közötti munkamegosztás fontos ügyét.

téren tervez, a mi politikánk is. Nekünk is feltétlenül biztosítani kell lehetőségeinkhez mérten az életszínvonal fokozatos és állandó emelkedését. Erre annál is inkább szükség van, mert az első ötéves tervünknek az életszínvonal emelésére vonatkozó részét nem tud tűk teljesíteni.

Mi nem vagyunk megelégedve a dolgozók jelenlegi anya. gi és kulturális életszínvonalával. Tovább akarunk és tovább fogunk menni.

Ennek megfelelően a második ötéves terv irányelveiben bele kell munkálnunk mindazokat a rendszabályokat, melyeket a dolgozó nép életszínvonalának emelésére meg akarunk valósi tani.

hogy az előttünk álló esztendőkben a termelés növekedését a termelőszövetkezetek létrehozásával párhuzamosan kell megvalósítanunk. Ezt csak akkor tudjuk végrehajtani, ha szakadatlanul figyelmet szentelünk a termelőszövetkezetek munkájának, szakadatlanul, minden téren segítjük őket, és nem engedjük, hogy egyes jó termelőszövetkezetek kiugró eredményei eltereljék a figyelmet a meglévő nehézségekről, amelyek legyőzése nélkül terveinket megvalósítani nem tudjuk. A termelőszövetkezetek megerősödése és állandó növekedése azt mutatja, hogy e téren is időszerűek és helyesek voltak Központi Vezetőségünk múlt év márciusi határozatai.

A XX. kongresszus anyagából láttuk, hogy a Szovjetunióban az elmúlt két esztendő alatt 750 ezer fővel csökkentették az adminisztratív apparátust. Nálunk is átgondoltan, szervezetten, de tovább kell csökkenteni az igazgató és irányító apparátus létszámát. Meg kell javítani a termelésben dől. gozók javára a termelésben és a termelésen kívül dolgozók arányát. Ez nem kampányfeladat.

Állandóan foglalkozni kell azzal, hogyan lehet egyszerűsíteni, kevesebb munkaerővel megoldani a feladatokat és az apparátust rendszeresen úgy csökkenteni, hogy ez sehol zavart ne okozzon.

Nálunk még nagy lehetőségek vannak arra, hogy egyes szerveket megszüntessünk, más szerveket összevonjunk. Mindezek a kérdések szorosan összefüggnek az életszínvonal emelé. sével, s minél komolyabb eredményeket érünk el e téren, annál gyorsabban tudjuk a dogozó nép anyagi és kulturális színvonalát emelni.

Meg kell tanulni a külfölddel kereskedni

Meg kell tanulnunk kereskedni. Lenin egy időben azt a feladatot állította a kommunisták elé, hogy tanuljanak meg kereskedni. Nálunk, a belkereskedelem terén vannak bizonyos eredmények. De

azoknak az elvtársaknak, aki. két a párt a külkereskedelem frontjára állított — köztük a külkereskedelemre dolgozó üzemek vezetőinek is — meg kell tanulniok végre a külfölddel kereskedni, mert különben nem tudják megoldani az előttünk álló feladatokat. Elég megemlíteni, hogy bár az utolsó fél esztendőben párt- és állami szerveink figyelmének központjába állítottuk a külkereskedelmet, ez év elején mégis a népi demokratikus országok felé lényegesen kevesebbet exportáltunk, mint a múlt év január, február havában.

Napirendre kell tűznünk a párt- és állami szervek, valamint a funkcionáriusok munka- módszerét és munkastílusát. A XX. kongresszus élesen bírálta az általános direktívákkal való vezetés módszerét, a fecsegő funkcionáriusokat, akik nem is. merik alaposan a rájuk bízott kérdéseket, akik nem tudnak konkrét tanácsokat adni munka területükön.

Az ülésezések helyett nálunk is elsősorban a kérdések helyszínen való tanulmányozását, konkrét rendszabályokat — és ami ennek előfeltétele — szaktudást kell megkövetelni a párt- és az állami funkcionáriusoktól.

A kongresszuson több felszó laló rámutatott arra, hogy a központi bizottság munkája és munkamódszere e tekintetben is példamutató, és hogy az elnökség tagjai is gyakran járnak üzemekbe, kolhozokba, a helyszínen tanulmányozzák a megoldandó kérdéseket, tanácskoznak az egyszerű párttagokkal és aktivistákkal, s maguk is hasznos, szakszerű, gyakorlati

tanácsokat tudnak adni. Azt

hiszem, hogy e munkamódszert mi is sürgősen átvehetjük.

A jó jártmunka eredményét a Szovjetunióban a gazdasági eredményekkel mérik.

A kongresszus nyomatékosan aláhúzta a párt- és gazdasági funkcionáriusok nagy felelősségét, s rámutatott arra, hogy a munka színvonala és eredménye elsősorban a vezetőtől függ. A vezetés színvonalának emelése a kongresszuson gyakran felmerült. Számos felszólaló felvetette a kérdést, hogy miért van egymás mellett jó, közepes és gyenge kolhoz vagy ipari üzem. Elsősorban azért, mert a vezetés egyik helyen jó, a másik helyen közepes, a harmadik helyen gyenge.

A XX., pártkongresszus tapasztalatai alapján újra rá kell irányítani a figyelmet a kollektív vezetés és a személyi kultusz kérdésére. A kollektív vezetés megvalósításában értünk el bizonyos eredményeket, de távolról sem lehetünk ezekkel t az eredményekkel megelégedve. A Politikai Bizottság kollektív munkájában kétségtelenül van javulás. Azt azonban még nem tudtuk eléggé elérni, hogy a Központi Vezetőség pártunk valóban kollektív vezetője legyen, hogy a Központi Vezetőség tárgyalja meg és döntse el az összes fontos kérdéseket és irányítsa a párt politikáját. Ezt látnunk kell és tovább kell munkálkodnunk azon, hogy ez a helyzet javuljon.

Telj es erővel tovább kell szilárdítanunk a kollektiv vezetést

A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának egyik legnagyobb tanulsága, hogy a kollektív vezetés rendkí vül elmélyíti a párt befolyását a tömegek között, létrehívja, serkenti a dolgozók atktivitá- 'láf, kezdeményezését, megerősíti a párt és a dolgozó nép ősz- szeforrottságát és megfordítva: a személyi kultusz fékezi a tö- hnegrk. alkotó tevékenységét. Teljes erővel tovább kell szi. iárdítanunk mindenütt, nemcsak a Központi Vezetőségben, hanem a megyei, járási és helyi pártbizottságokban és szervekben a kollektív vezetést.

Tovább kell fejlesztenünk a pártdemokráciát, bátorítartunk kail a kritikát és önkritikát, különösen az alulról jövő kritikát, az egyszerű dolgozók bírálatának kibontakozását.

Ezzel párhuzamosan változat, lan erővel harcolni kell a személyi kultusz mihden megnyilvánulásával szemben. Erre annál inkább is szükség van, mert nem egy jel azt mutatja, hogy újra kezdi felütni a fejét; ez a veszedelem, különösen az al sóbb párt- és állami szervekben.

Látnunk kell, hogy a személyi kultusz elleni küzdelem nem egyszeri kampányfeladat, hogy a személyi kultusz feltámadása állandó veszély, amelyet táplálnak a talpnyalók, a karrieristák, nemegyszer tudatosan az ősz. tályellenség is, s melynek min den megjelenési formáját csírájában kell elfojtani.

Azt is látnunk kell, hogy a személyi kultusznak életünk minden területén van táptalaja. Az irodalomban, a művészetben, a filozófia, a tudomány, a gazdasági élet és az államigazgatás nem egy helyén találhatók helyi diktátorok és vezérek, akik csalhatatlanok, akár a oápa, ellentmondást vagy ellenvetést nem tűrnek, gyakran nem a meggyőzéssel, hanem a ledorongolással, az adminisztratív eszközök használatával érvelnek. Körülöttük kialakul a

fejbólongatók, hízelgők tábora, klikkje, akik helyi „vezérük" minden szavát kritika nélkül el fogadják, szentírásnak veszik. Világos, hogy az ilyen elterjedt jelenségek ellen is szakadatlanul harcolni kell.

Azok a hibák, amelyeket a pártmunkával, az ideológiai munkával kapcsolatban a XX. kongresszuson felvetettek - és kijavításukra határozatokat hoztak, szinte kivétel nélkül a m; munkánkban is fellelhetők. A kongresszuson rámutattak arra, hogy a Szovjetunió és a népi demokratikus országok éle tét tanulmányozó közgazdászok gyakran felszínen mozognak, nem hatolnak a mélyre, nem bocsátkoznak komoly elemzés- . be és általánosításba, az ideológiai front munkásai elmaradnak az élettől, holott a közgazdászoknak, történészeknek, filozófusoknak, jogászoknak lépést kell tartaniok a párttal, az élettel. Nem szabad elmaradniok és gondoskodniok kell a marxizmus—leninizmus alkotó gazdagításáról. A kongresszusi beszámoló kifogásolta, hogy az irodalom és a művészet elmarad az élettől, a szovjet valóságtól, mert egyes írók és művészek kapcsolata meglazult az élettel. Harcolni kell a valóság hamis, megszépítő ábrázolása ellen, de azok ellen is, akik fitymálják, lebecsülik azt, amit a szovjet nép kivívott.

A beszámoló azt követeli, hogy az irodalmi és művészeti alkotó munkát hassa át a kommunizmusért vívott harc szelleme és öntsön bátorságot, szilárd meggyőző, dést a szívekbe, fejlessze a szocialista öntudatot és az elvtársi fegyelmet.

Azt hiszem, tisztelt Központi Vezetőség, hogy ezeknek a meg állapításoknak — melyekhez ha sonlót mi nemegyszer hangoztattunk — minden szavát és minden betűjét a magyar tudomány, irodalom és művészet dolgozói is megszívlelhetik.

Nagyon fontosak számunkra azok a tanúlságok, melyeket a XX. kongresszus határozataiból az agitációs és propaganda, valamint a tudományos és kulturális munka megjavítására levonhatunk. Egy sor felszólaló élesen bírálta az élettől távolálló, a szocializmus építése gyakorlati kérdéseitől elszakadt ideológiai munkát.

Olyan tudományos munkát követelt a kongresszus, melynek a lehető legjobb közvetlen gyakorlati jelentőségű eredményei legyenek.

Az agitációnak ás propagandának elsősorban arra kell irányulnia, hogy a gazdasági feladatok megoldását segítse elő, megmutassa, hogyan kell az új életet építeni. Ennek megfelelőien a propagandamunka központjába a politikai gazdaságtant és a gyakorlati gazdaságtan tanítását kell helyezni.

Nekünk is látnunk kell, hogy a mi pártoktatásunk is elvont, távol áll az élettől és a gyakorlati gazdaság kérdéseivel foglalkozik aránylag legkevésbé. — Ezen változtatnunk kell. Át kell vizsgálnunk és újra meg kell írnunk a pártunk, történetéről szóló könyveinket, amelyek — nem emelik ki eléggé a tömegek történelemalkotó jelentőségét, s amelyekben emiatt nem egyszer ferdítések, a történelmi igazságnak meg nem felelő tények és a személyi kultusz maradványai is fellelhetők. Ezen túlmenően át kell vizsgálni a tankönyveket és az iskolai oktatást, mert azok a hibák, melyek a pártoktatásban előfordulnak, ugyanúgy fellelhetők az iskolákon és az egyetemeken is. Mindez gondos tanulmányozást és fáradságos munkát igényel, de végre kell hajtanunk.

A népjólét emelése csak akkor lehetséges, ha minden részletéhen teljesítjük a tervet

A megfelelő határozatok értelmében már ebben az esztendőben megvalósítjuk a bérek olyan korrekcióját, mely egész esztendőre kivetítve 800 millió forinttal emeli a dolgozók jövedelmét. A második ötéves terv folyamán tovább folytatjuk az árleszállítás és a szociális juttatások növelésének politi kaját. Ugyancsak

megkezdjük a második ötéves terv folyamán a rövi- debb munkaidőre való áttérést úgy, ahogy azt a Szovjetunió teszi. Lehetséges, hogy ezen a téren egyet-mást csak a következő ötéves tervben fogunk megvalósítani. Ez jelentékeny részben attól függ, hogy terveinket hogyan teljesítjük,

illetve hogyan teljesítjük túl. Figyelembe kell venni, hogy a Szovjetunió fejlődésében mesz- sze előttünk jár. 39. éve van ott proletárdiktatúra s ezért különösen a nehézipar termelésének fő mutatóiban messze megelőz bennünket. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy egyes rendszabályokat, melyeket a Szovjetunió most foganatosít, nálunk már részben megvalósítottak. Az alkalmazottak nagy részének munkaideje nálunk már régen 45 óra, a munkásoknak megfizetik az ebédidőt, s a nem régiben életbe 'lépett új nyugdíj rendszer is komoly lépés előre. Az ilyen tények azt mutatják, hogy mi bizony helyenként előreszaladtunk, tovább nyújtózkodtunk, mint ameddig a takarónk ér. Azt is látnunk kell, hogy a második ötéves terv első esztendeiben a népjólét emelését bizonyos fokig fékezni fogják annak a felelőtlen és demagóg gazdaság politikának súlyos következményei melynek pártunk Központi Vezetősége tavaly márciusi határozatával vetett véget.

Az elvtársak látták, hogy milyen élességgel vetették fel a XX. kongresszuson a munkafegyelem kérdését. Pedig e téren a Szovjetunióban összehasonlíthatatlanul jobb a helyzet, mint nálunk. Meg kell nyíltan mondani: hogy mikor és hogyan tudunk áttérni a rövidebb munkaidőre, az igen nagymértékben függ a műszaki haladás tói, az új, korszerű technika bevezetésétől, de függ attól, hogy a munkaidőt ténylegesen fegyelmezetten használják.ki. Ha szervezettebb volna a termelés, ha nem volna anyaghiány és jobb lenne a munkafegyelem, akkor ezen a térén sokkal gyorsabban haladhat, nánk előre.

Ezért a XX. kongresszus célkitűzéseit fel kell használnunk annak tudatosítására, hogy a nép jólét emelése csak akkor le. hetséges, ha a terv és minden mutatója teljesül, ha nő a termelékenység, csökken az önköltség, javul a minőség, ha fejlődik az ipar műszaki színvonala és ha mindenütt következetesen érvényesítjük a takarékosság, a munkafegyelem el. veit. Végül, de nem utolsósorban meg kell találnunk a módját annak, hogy —; amint azt Lenin követelte — minden dolgozó anyagilag érdekelt legyen a rábízott munka minél jobb elvégzésében.

A XX. kongresszus e célokra mozgósította a szovjet dolgozókat és nem kétséges, hogy példájukat a magyar dolgozók is követik.

Fel kell hívni a Központi Ve. .zetőség figyelmét, hogy a januári, de különösen a februári termelési és exporteredményeink em kielégítőek Kedvezőtlenek a termelékenység és az önköltség számai is. Ahhoz, hogy állandóan emelkedjék az élet- színvonal, elengedhetetlen terveink teljesítése és túlteljesítése. Minthogy még az év elején vagyunk, be tudjuk hozni az első két hónap elmaradását. Ehhez az is kell, hogy pártszervezeteink és álla- ,mi szerveink az eddiginél sokkal behatóbban foglalkozzanak a termelés műszaki színvonalának emelésével, mert bár e téren van valamelyes javulás, de a haladás ütemével távolról sem elégedhetünk meg.

Az életszínvonal emelése szorosan összefügg mezőgazdaságunk fejlesztésével.

Ami a mezőgazdaságot illeti, a feladatok, amiket magunk elé tűztünk, rendkívül komolyak. Tekintetbe kell vennünk,

Növeljük pártunk vezető szerepét, erősítsük kapcsolatait a dolgozó néppel

Tanulmányozzuk minden részletében a XX. kongresszus határozatait és tanulságait minél gyorsabban, alaposabban alkalmazzuk

A XX. partkongresszus egyik legbiztatóbb jelensége volt — mint említettem —, hogy a

párt jó munkája folyamán szorosabbá vált és elmélyült a kap- (Folytatás a 4. oldalon.)