Tolnai Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-15 / 64. szám

TOLNA! NA 8» I. ö

1956. MÁRCIUS 15.

Gyásargyűlós a moszkvai repülőtéren

Varsóba szállították ISicrut bolttestét

Moszkva (TASZSZ). A moszkvai központi repülőtéren szerdán délelőtt 10 óra 30 perckor gyászgyűlésen búcsúztetták Boleslaw Bierutot.

A moszkvai dolgozók tízezrei jelentek meg a repülőtéren, hogy búcsút vegyenek Boleslaw Bieruttól. A gyászgyűlést J. Furceva, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára nyitotta meg.

A gyűlésen N. A. .Bu'ganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, Sz. Orlov, a moszkvai Lenin-kerület pártbizottságának titkára, 7. Blazse- nov mozdonyvezető és A. Za- wadzki, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsának elnöke, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja mondott beszédét.

Moszkva búesi&zik Bieruttól

Moszkva (TASZSZ). Nincs többé Boleslaw Bierut, a lengyel nép nagy fia. Ez a hír a vi. lág minden részében mély szomorúsággal töltötte el a békéért, a demokrácia és a szocializmus nagy ügyéért harcoló milliók szívét. Ennek az ügynek áldozta egész életét Boleslaw Bierut is utolsó leheletéig.

... A Szakszervezetek Házának oszlopcsarnoka gyászbabo- rult, fekete fátyol vonja be a csillárok kristályait, a falakat borító zászlókat: a Szovjetunió vörös zászlaját, a 16 szövetséges szovjet köztársaság zászlóit, Lengyelország állami lobogóját. A avat álon virágerdőtől körülvéve emelkedik a vörös koporsó, amelyben Bierut alussza örök álmát.

A Puskin-utcában, a Szak- szervezetek Háza felé végeláthatatlan sorban gyülekeznek a moszkvaiak, hogy búcsút vegyenek az elhunyttól, akinek élete ragyogó példa a marxizmus—leninizmus halhatatlan eszméinek szolgálatára.

Délután három óra. Megnyílnak a Szakszervezetek Házának kapui. Az oszlopcsarnok^ ban hatalmas áradatban vonul át ■ tömeg.

A ravatalnál három percenk>—• ■,':v.k egymást a díszőrségek. Szovjet kátonák állnak őrs g i. annak a hadseregnek katonái, amely vállvetve harcolt a lengyel hadsereg dicső katonáival és felszabadította Lengyelországot a hitleri zsarnokság alól.

Rengeteg koszorút hoznak a terembe. A ravatalhoz ^gy élő virágból álló koszorút helyeznek, vörös selyem szalagján arany betűkkel ez a felirat: „A Leng;, el Egyesült Munkáspárt :;,'t vezetőjének, az új Lengyelország harcosának, a Szovjetunió hű barátjának, Bo- Icbaw Bierut elvtársnak az SZKP Központi Bizottságától.’’ Koszorút helyeznek el a Szov- jeíunié Legfelső Tanácsának Elnöksége, a Szovjetunió. Minisztertanácsa, az OSZSZSZK Legfelső Tanácsának Elnöksége és Minisztertanácsa, valamint a népi demokratikus országok diplomáciai képviselői részéről.

Délután három óra múlt 10 perccel. A díszőrségben N. A. Bulganyin, K. J. Vorosilov, L. M. Kaganovics, G. M. Malenkov, A. I. Mikojan, V. M. Molotov, M. G. Pervuhin, M. Z. S. aburov, M. A. Szuszlov, G. K. Zsukov, L. I. Brezsnyev, D. T. Sepilov, J. A. Furceva,, A. B. Arisztov, N. I. Beljajev, P. N. Poszpjelov és az elhúnyt küzdő társai, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagjai: J. Berman és F. Mazur állnak a ravatal mellett.

Az oszlopcsarnokba újabb és újabb koszorúkat hoznak .*..

Moszkvában leszáll az est. A ravatal előtt már tízezrek vonultak el, de a várakozók sora nem fogy, sőt, egyre növekszik, már egészen a Puskin-téríg nyúlik. Az emberek órákig állnak, annyira fűti őket a vágy, hogy leróják kegyeletüket a testvéri lengyel nép nagy fia, a Szovjetunió hű barátja előtt. A gyászzene hangjai összefonódnak a csendes végeláthatatlan emberáradat lépteinek neszével.

A ravatalnál moszkvai munkások, pártmunkások a tanácsok dolgozói, komszomolisták, marsallok és tábornokok, lengyel tisztek állnak díszőrséget. Díszőrséget állnak A. N. Koszigin, V. A. Kucserenko, V. A. Malisev, I. F. Tevoszjan, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettesei, M. A. Jasznov, A. A. Andrejev, Dolores Ibárruri, a népi demokratikus országok nagykövetségének munkatársai.

A Lengyel Egyesült Munkáspártnak a gyászszertartásra érkezett küldöttsége koszorúkat helyez el a ravatalnál.

18 óra 05 perc. Ismét N. A. Bulganyin K. J. Vorosilov, L. M. Kaganovics, G. M. Malenkov, A. I. Mikojan, V. M. Molotov, M. G. Pervuhin, M. Z. Szaburov, M. A. Szuszlov, G. K. Zsukov, L. I. Brezsnyev, D. T. Sepilov, J. A. Furceva, A. B. Arisztov, N. I. Beljajev P. N. Poszpjelov áll díszőrséget. A Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet kormány vezetőivel együtt áll díszőrséget Bierut ravatalánál J. Berman, J. Cyrankiewicz, F. Mazur, E. Ochab, a Zawadzki és a lengyel küldöttség többi tagja.

Több, mint százezer moszkvai dolgozó vonul keresztül az oszlopcsarnokon és búcsúzott Boleslaw Bieruttól, a lengyel nép nagy fiától.

Ä lengyel nép

gyászolja Beleslcsvr Bierutot

Varsó (TASZSZ). Az egész lengyel nép mélységesen gyászolja Boleslaw Bierut elvtársat, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárát, a kommunista és munkásmozgalom kipróbált harcosát. Kora reggel az ország minden részében eljuttatta a rádió a súlyos veszteség hírét. A sziléziai bányászok és a balti partvidék hajóépítői, a lub lini gépkocsiipari munkások és a czenstochowai kohászok, a póznái vajdaság földművelői és a távoli Gorái falvak lakói, az 5ij, népi Lengyelország .egésá munkásosztálya, dolgozó parasztsága, értelmisége és ifjúsága mélységes fájdalommal fogadta a hírt. Bierut elvtársnak,

a.nagytehetségű államférfiúnak és közéleti férfiúnak nevével összefűződtek azok a győzelmek; amelyeket a lengyel nép az óriási arányú átalakító mun. kában, a szocialista Lengyel- ország építésében aratott.

Varsó, a népi Lengyelország fővárosa gyászban van. Félár- bócra eresztett lobogó leng a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának, a Lengyel Népköztársaság Miniszter- tanácsának és Nemzetgyűlésének épületén, a kormányintézmények és társadalmi szervek épületein. Az állami-épületek, a gyárak, üzemek, főiskolák, iskolák homlokzatán Boleslaw Bierut feketekeretes arcképe

látható.

A főváros ipari üzemeiben,

tanintézeteiben és építkezésein gyászgyűléseket tartanak. A

dolgozók kifejezik a súlyos vesz teség miatti fájdalmukat és hangsúlyozzák, hogy egységesen tömörülnek a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága és a kormánya körül.

Szovjeí kormányküldöttség utazik Varsába Boleslaw Bierut Temetésére

Moszkva (TASZSZ). Boles:a>v Bierut elvtársnak, a' Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának temetésére szovjet kormány küldöttség utazik Varsóba. A kormányküldöttség a következő elvtársakból áll: N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja, az SZKP Központi Bizottságának első titkára (a küldöttség vezetője), M. A. Jasznov, az OSZSZSZK Minisztertanecs"nak elnöke, N. T. Kalcsenko, az Ukrán SZSZK Minisztertanácsának elnöke, V. I. Kozlov, a Bjelcrusz SZSZK Legfels > Tanácsa Elnökségének elnöke J. I. Paleckisz, a Litván SZSZK Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke, I. Sz. Konyev, a Szovjetunió marsallja, N. I. Bobrov, nyikov, a moszkvai városi tanács elnöke, V. L. Vasziljev- szkája írónő, P. K. Pont mar varsói'szovjet nagykövet.

Opyo§i zárójelentés Boleslaw Bierut elv társ betegségéről és halálának okáról

Moszkva (TASZSZ). Boleslaw Bierut elvtárs ez év február végén influenzában és tüdő- gyulladásban megbetegedett. — Március 12-re virradó éjjel heveny szívérgyengeségi roham lépett fel . koszorúér-keringési zavarral (szívizom-infarktus,'.

Március 12-én 23 óra 35 perckor a szívműködés megszűnése következtében beállott a halál. A szívműködés megszűnését — mint a kórbonctani vizsgálat megmutatta — a tddőartéria fokozódó trombózisa okozta.

N. Vaszilenko, a Szovjetunió

Oí'vostudományi Akadémiájának tagja;

Mieczeslaw Feigin professzor a Lengyel Népköztársaság Egész ségügyi Minisztériuma gyógyintézetének főbelgyógyásza;

A. SztrUkov professzor, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagj i;

N. V. Scsanova, az or/ostu lo- mányok kandidátusa;

A. Markov professzor, a Szovjetunió Egészségügyi Vi- nisztériuma IV. osziUyaiak vezetője.

1956. március 13.

Az MDP Központi Vezetőségének ulese

A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége 1956 március 12—13-án kibővített ülést tartott. A Központi Vezetőség ülésén Rákosi Mátyás elvtárs, a Központi Vezetőség első titkára tartott beszámolót a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusáról. A beszámolót széleskörű vita követte.

A Központi Vezetőség a beszámolót, valamint az előterjesztett határozati javaslatot egyhangúlag jóváhagyta.

Vincent Áurioi nyilatkozata Moszkvából való elutazásakor

Moszkva (TASZSZ). Vincent Auriol, a Francia Kóz- társáság volt elnöke, a kiváló francia közéleti személyiség, ala K. J. Vorosilovnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökének vendégeként tartózkodott a Szovjetunióban, feleségével együtt- március 13-án repülőgépen hazautazott Moszkvából.

Vincent Auriol két hetet töltött a Szovjetunióban. Moszkvából való elutazása előtt a repülőtéren a sajtó kép viselőinek többek között kijelentette.

— Igen érdekeltek az ipari haladás és a technikai vívmányok példái, amelyeket a Szovjetunióban tett látogatásom során láttam. Ennek a haladásnak a gyorsasága nagy hatással volt rám, annál is inkább, mert a Szovjetuniónak e területen nagy elmaradottságot kellett leküzdenie, ezenkívül, akárcsak nekünk, meg kellett birkóznia a pusztító háború által okozott nehézségekkel.

— Nem vagyok technikai szakember s azonkívül nem sok időt töltöttem a Szovjetunióban, ezért nem merem összevetni azokat az eredményeket, amelyeket országaink gazdasági téren elértek. De az volt a benyomásom, hogy vannak olyan téríttetek, amelyeken a Szovjetunió előttünk jár és vannak területek, amelyeken nálunk tapasztalhatjuk a nagyobb fejlődést.

Teljesen világos, hogy mindez az országaink közötti műszaki csere javára szól.

Nagy hatással voltak rám a Moszkvai Állami Egyetem és a műszaki főiskolák diákjai, a középiskolai tanulók. Különösen kellemes volt látnom a francia nép iránti forró rokon- szenv megnyilvánulását. Ezért ügy gondolom, hegy a diákok és az előadók cseréje e téren igen hasznos szerepet tölthet be. Az ilyen érintkezések kibővítésével mindkét ország csak nyerhet. Erről a napokban beszéltem a hivatalos szentélyekkel. Azt mondottam, elő kell segíteni, hogy minél több francia utazzék a Szovjetunióba és minél több szovjet állampolgár látogasson el Franciaországba.

Szállítható kukorica-malom

I Magfar Dslgazák Pártja XSzpsüti Vezetősíp, az Eiaöki tanács és a Minisztertanács részvéüávirata

A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsának, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának,

V a r s ó

Mély fájdalommal értesültünk Boleszlgw Bierut elvtársnak, a lengyel nép hű fiának, az újjászületett Lengyelország kiemelkedő személyiségének, a szocializmusért, a népek békéjéért, a társadalmi haladásért folyó nagy küzdelem bátor harcosának elhúnytáról.

Az egész magyar dolgozó nép mélyen együttérez Lengyel, ország testvéri népével, osztozik mély gyászában és őszinte részvétét fejezi ki a szocializmus építésén, a nép felemelkedésén olyan lankadatlanul munkálkodó nagy lengyel hazafi halála alkalmából.

A magyar nép kegyelettel megőrzi Bierut elvtárs emlékét és még szorosabbra fűzi a barátság és a testvéri szövetség el- íépheíetlen szálait a lengyel néppel, a szocializmus és a béke ügyének győzelméért folytatott küzdelemben.

A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa

Harkovban újfajta szállítható kisméretű kukorica-malmot — szerkesztettek és készítettek, amely naponta 20 tonna kukoricát őröl. A malom több . gépcsoportból áll. Ezek egyike leválasztja a kukoricaszemeket

a csutkáról és különböző nagyságúra őrli őket. Valamennyi munkafolyamatot teljesen gépesítették. A malmot két ember kezeli.

A képen: Az új szállítható malom. (Foto J. Jaszenov.)

Buni Gézíi:

'Mentáidét

(ELBESZÉLÉS)

V.

III. FEJEZET.

Bálintéknál sokan jöttek ösz- sze ezen az estén. A szomszédokon kívül még ott voltak a rokonok, meg egy-lsét legény is, Bálint barátai. Három leány ült az asztal körül, Ilonka, Madarász Vilma ,meg Szabó Irén. A háziasszony már a harmadik halom tollat vette az asztalra. Hamar fogyott, mert sokan voltak a kerek asztal körül.

A legények bementek a másik szobába és kártyáztak, csak a nevetésük halla'tszott ki néha, amikor valamelyik sokat vesztett, mert pénzre kárytáztak. Huszonegyeztek ... A szoba ajtaja ritkán nyílott, csak akkor, ha Bálint az üres korsóval a

pincébe indult, hogy bort zon a jóivó társaságnak.

hozA három lányon kívül .még négy asszony ült a kerek asztal mellett. Az anyák és a háziasz- szony. A család feje, a kályha mellett a sarokba húzódva pofé kelt. öreg volt már, ő nem szólt bele se az asszonyok pletykájába, se a legények játékába..— Be se ment a másik szobába.

Bentről most hangos kacagás hallatszott ki, s Ilonka hátán végigfutott a hideg, amikor ráismert Bálint hangjára. Borzasztó. Nehéznek érezte a szívét, amikor arra gondolt, hogy ez a legény ülne vele egy asztalhoz és ő főzne, és hogy meg kellene csókolni... Nem tehetett róla, pedig Bálint nem volt csúnya legény. Nem is úgy nem tetszett Ilonkának, hogy talán csúnya lett volna, de nem tudta vc’ í megértetni magát. Bálint mindig bolondságokat beszélt, olyanokat, hogy ő elpirult, s amit ő mondott, mindig kinevette. Sanyi egészen más volt. És ő szívesebben gondolt- rá, mint Bálintra. Folyton azon járt az esze, hogy rpilyen boldogan is élnének ők ketten Sándorral. Most is arra gondolt, hogy ha úgy külön mehetnének lakni, mi lyen boldogan is. élnének ők két ten. És a keze megállt, elfeledkezve arról, hogy nem .egyedül van, nézte a tollat a kézében, amit éppen megfosztott pelyhé- től és mosolygott, mintha a fiú szemébe nézne.

'— Mi az, kislányom? — szólította meg az anyja kedvesen, de a könyökével keményen ol- dalbalökte, mert nem illik így szomorkodni ennyi asszony előtt.

— Talán szerelmes, — mondta hangosan nevetve az egyik asszony.

— Nem is csoda, — felelt rá a másik, — hisz itt van a szomszéd‘szobában a legény, akiért a szíve melegszik. Igaz-e, Ilonkám?

Ilonka nem felelt, csak a fejét hajtotta lejebb, hogy ne vegyék észre a keserű mosolyt, ami önkénytelenül is a szája köré lopódzott.

— Hát amikor én leány voltam, — szólt közbe a háziasz- szony, — akkor még nem ilyen világ volt, mint most. Akkor még a leánynak nem volt szabad a legényre nézni se, amíg ki nem kérték. Aztán is csak félszemel. Nem ám, mint most ,hogy már együtt járnak, sétálnak az utcán, meg a moziba. Jó lett volna. Az anyám le is ütötte volna a derekamat. Igaz-e, Aptyuk?

— Ühüm ... de azért meg- megtapogattalak a kiskapunál,