Tolnai Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)
1956-03-14 / 63. szám
2. TOLNAI NAPLÓ 1956. MÁRCIUS 14. Elhunyt Boleslaw Bicéül, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára Varsó (PAP). A Lengyel Egye sült Munkáspárt Központi Bizottsága, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsa és kormánya minden dolgozóhoz, a lengyel néphez! A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsa és kormánya mélységes megrendüléssel tudatja a lengyel néppel — országunk munkásaival, parasztjaival, értelmiségével és ifjúságával —\ hogy március 12-én 21 óra 35 perckor Moszkvában súlyos betegség után elhúnyt Boleslaw Bierut elvtárs , a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. Súlyos veszteség ez a lengyel munkásosztály számára, amely-, nek Bierut elvtárs fáradhatatlan harcosa volt, a dolgozók számára, akiknek hű fia volt, a nép számára, amelynek szabadságáért és jobb jövőjéért ifjú éveitől kezdve egész életében harcolt. Boleslaw Bierut nyomdászként lépett a szocializmus ügyé ért harcolók soraiba. Mint a Lengyel Szocialista Párt bal Szárnyának harcosa, megedződött a cári hódítók, a német— osztrák megszállók elleni harcban. A Lengyel Kommunista Fárt megalakulásának kezdetétől fogva annak zászlaja alatt állt. A két háború közti években az üldöztetéstől és a többszörös letartóztatástól meg nem törve, lelkesen és önfeláldozással szervezte harcra a munkásokat, a dolgozó parasztokat, az értelmiséget, valamint az ifjúságot a kapitalisták és a nagy- birtokosok hatalma ellen a kenyérért és a munkáért, a demokratikus szabadságjogokért, a békéért és a nép hatalmáért. Boleslaw Bierut, mint a nemzetközi munkásmozgalom harcosa résztvett a testvérpártok forradalmi harcában. Népünknek a hitleri megszállók elleni harca legsúlyosabb napjaiban Bierut — „Tornász“ elvtárs neve elszakíthatatlanul összekapcsolódott a Lengyel Munkáspárt hősi történetével. Ö volt a Lengyel Munkáspárt egyik megteremtője. Tornász elvtárs szervezője és elnöke volt a Krajowa Rada Narodo- wának, a nemzeti és társadalmi felszabadulásért harcoló lengyel nép első demokratikus kormányának. A népi Lengyelország évei elszakíthatatlan kapcsolatban vannak Bierut elvtársnak, a köztársasági elnöknek, a minisztertanács elnökének, a Lengyel Nemzeti Front Országos Bizottsága elnökének, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának munkájával. Bierut elvtárs a néphatalom szilárdításáért, Lengyelország Odra-Nysa menti határáért, a munkásosztály nak a marxizmus—leninizmus alapján való egyesítéséért, az ország újjáépítéséért, gazdaságának és kultúrájának fejlesztéséért, Lengyelország világ helyzetének szilárdításáért, a szocializmusért küzdő rendületlen harcosként él a nép em lékében. Boleslaw Bierut lelkes hazafi volt, bajnoka a népi Lengyel- ország és a Szovjetunió, minden szocialista ország testvéri barátságának, bajnoka a dolgozók nemzetközi szolidaritásának; a békéért és a népek barátságáért küzdő lánglelkű harcos volt. A munkásosztály, az egész nép úgy ismerte őt, mint a párt nak — amely a munkásosztályt, a népet, munkájában és harcában vezeti — élvonalbeli harcosát. A párt, amelyet utolsó leheletéig szolgált, a kommunizmusért küzdő rendíthetetlen harcosként ismerte őt. Dicsőség emlékének. Varsó (PAP). Boleslaw Bierut elvtérs az év február végén influenzában és tüdőgyulladásban megbetegedett. Március 11-én szívizominfarktus keletkezett, március 12-én pedig fokozott szívérelégtelenség tünetei közepette beállott a halál. N. Vaszilenko professzor, a Szovjetunió Orvostudományi Akadémiájának levelező tagja, M. Feigin professzor, a Lengyel Népköztársaság Egészségügyi Minisztériuma gyógyintézetének főbelgyógyásza, A. Markov professzor, a Szovjetunió Egészségügyi Minisztériuma IV. osztályának vezetője. Eriander svéd miniszterelnök március 29-én a Szovjetunióba utazik Stockholm (TASZSZ). A Morgen Tidningen című svéd lap a svéd külügyminisztérium közleményéről ad hírt, amely szerint Eriander miniszterelnök március végén a Szovjetunióba utazik. A . közlemény többek között rámutat, hogy „a látogatás ugyanolyan jellegű lesz, mint a dán és a norvég miniszterelnök korábbi szovjetunióbeli látogatásai.“ A stockholmi rádió közlése szerint Eriander miniszterelnök március 29-én utazik a Szovjetunióba és április 10-én tér visz- sza Stockholmba. I Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának ás a Szovjetunió Minisztertanácsának közleménye Moszkva (TASZSZ). A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa mély szomorúsággal közli, hogy március 12-én 23 óra 35 perckor (moszkvai idő szerint) súlyos betegség után (szívizominfarktus) Moszkvában elhúnyt Boleslaw Bierut, a nemzetközi Boleslaw Bierut egész pártmunkájában és állami tevékenységében szilárdan a proletár-internacionalizmus álláspontjára helyezkedett, rendűiét lenül követte a lengyel munkás osztály és pártja harcos hagyományait. A lengyel munkás- osztály pártját félévszázados közös forradalmi harc, az eszmei közösség, a barátság és a testvériség kötelékei szorosan összefűzték a Szovjetunió Kommunista Pártjával. Miwrut elvtárs megnyilatkozásaiban fáradhatatlanul hangsúlyozta i\ lengyel és a szovjet nép megbonthatatlan barátságának nagy jelentőségét, hangoztatta, hogy tovább kell tömó rib ni a szocialista táber erőit. Legutóbb lelkesülten mondotta az SZKP XX. kongresszusának szónoki emelvényéről: „A lengyel munkásosztály forradalmi hagyományai, politikai egysége, az egész szocialista tábor népeinek barátsága és összetartása, a nemzetközi munkásmozgalom növekvő harci aktivitása a Szovjetunió népeinek történelmi hőstettei által lelkesített elnyomott népek felszabadító harca szilárdítja a lengyel dolgozó tömegek akaratát a szocializmus teljes győzelméért folyó harcban.“ Bierut elvtársat a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kipróbált harcosának ismerik. A lengyel munkásosztály, a lengyel nép Boleslaw Bierut személyében olyan kiváló politikust és államférfit adott, aki igen sokat tett az új, népi Lengyelország megteremtéséért a szocialista országok nagy közösségének megalkotákoirmunista és munkásmozgalom kiemelkedő személyisége, a lengyel nép nagy fia, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága A Szovjetunió Miniszter- tanácsa. sáért. Boleslaw Bierut tevékenyen részt vett a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottságának munkájában. A há ború után részt vett a Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának munkájában. Boleslaw Bierut személyében Lengyelország és valamennyi ország dolgozói olyan szilárd harcost vesztettek el, aki egész életében utolsó leheletéig oda adóan szolgálta a munkásosztály ügyét, a kommunizmusért folyó harc nagy művét. 1952-ben, 60. születésnapján Boleslaw Bierut büszkén jelentette ki, hogy á szellemi és az erkölcsi erők forrása, mindegyikünk növekedésének és fej lődésének forrása: a marxizmus —leninizmus eszméi. Boleslaw Bierut szellemi arculatának fő vonása a marxizmus—leniniz- mushoz való határtalan hűség. Bierut elvtárs egész élete nagyszerű példa a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért, a népek boldogságéért küzdő minden harcos számára. Boleslaw Bierut ragyogó alakja sohasem tűnik el emlékezetünk bői. Búcsúzunk Tőled feledhetetlen barátunk és harcos elv- t ásunk! N. Bulganyin N. Hruscsov K. Vorosilov G.- Zsukov L. Kaganovics L. Brezsnyev A. Kiricsenko N. Muhitdinov G. Malenkov D. Sepilov A. Mikojan J. Furceva V. Molotov N. Svernyik M. Pervuhin A. Arisztov M. Szaburov N. Beljajev M. Szuszlov P. Poszpjelov. * A Lengyel Munkáspárt Központi Bizottságának, A Lengyel Népköztársaság Mimsztr , tanácsénak, A Lengyel Népköztársaság Államtanácsának Kedves Barátaink! A Szovjetunió Komunista Pártjának Központi Bizottsága, a Szovjetunió Minisztertanácsa és a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége mélységes részvéttel együttérez a Lengyel Egyesült Munkáspárttal, Lengyelország kormányával és népével most, hogy elhunyt Boleslaw Bierut elvtárs, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a lengyel nép nagy fia, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kiváló harcosa. Boleslaw Bierut halála súlyos vesztesége a lengyel népnek, a Szovjetunió népeinek, a szocialista országok nagy közösségének ,az egész világ dolgozóinak. A Lengyel Egyesült Munkáspárt és az egész lengyel nép kipróbált politikai vezetőjét és a szocializmus építéséért folyó harc szervezőjét vesztette el Bierut elvtárs személyében. Boleslaw Bierut dicső élete és tevékenysége lelkesítő példa lesz a kommunizmus eszméinek győzelméért folyó harcban. Bierut elvtárs minden erejével ezeket az eszméket szolgálta. A Szovjetunió Komunista Pártjának Központi Bizottsága A Szovjetunió Minisztertanácsa A Szovjetunió Legfelső Janácsának Elnöksége Boleslaw Bierut íluni Géza: %>úláJU (ELBESZÉLÉS) ív. Sándor arcán különös mosoly suhant át .amikor megfogta a lány vállát és mereven a szemébe nézett. Közel álltak egymáshoz, máskor ilyenkor mosolyogtak, vagy kellemes melegség futott át a testükön, de most csak néztek egymás szemébe, mintha támadni készülnének és egymás szeméből akar nák kiolvasni a mozdulatot. — Akkor nem is leszel azé — suttogta sokára a fiú. — Mit akarsz? — szaladt ki a lány ajkán a féltő, szinte fel- sikoltó kérdés. — Még nem tudom. Ne félj. Ismét elindultak, most már csendesen beszélgetve, egymás mellett hazafelé. Sándor egész a kapuig kísérte Ilonkát, de nem ment be. Onnét visszafordult s csak az ő kapujukban állt meg és nézett vissza, de a lány akkor már eltűnt. Ilonka úgy ment be a konyhába, mint egy alvajáró, aki nem tudja, hogy hol jár, csak megy. Nem vette észre, hogy apja és anyja hallgatagon ülnek, egyik a sarokban a tűzhely mellett, másik pedig a másik sarokban, az asztal végében. — Elfoglalták saját gondolatai. — Azon gondolkozott, hogy okosan cselekedett-e, amikor Sándornak megmondta, hogy Bálint valóban volt náluk és hogy ma este hozzájuk mennek tollat fosztani. Igaz, úgy is megtudta volna a többi fiútól, meg a lányoktól, akik ott lesznek, jobb, ha az ő szájából hallotta először. De, hát miért kell tulajdonképpen neki oda elmenni, mikor ő nem szereti azt a fiút és soha nem akar a felesége lenni. Nem is tudna vele egy életet leélni... Már ki is rakta köténye zsebéből a vásárolt holmit, amikor feltűnt a szokatlan csend. — Szülei máskor mindig beszélgetni szoktak. Mindig akadt be- szélgetnivaló bőven. Hol a termésről, hol a jövőévi vetésről beszélgettek, de az utóbbi időben mindig sűrűbben került szóba a termelőszövetkezet is. Anyja csak el-elszólta magát, hogy a komaasszonyának most egy új kötényre, most meg egy fejkendőre jutott, pedig a közösbe járt dolgozni egész nyáron. Neki meg nem jut. Ilyenkor aztán szóváltás támadt köztük, de komoly veszekedést még nem hallott, mióta tudja az eszét. Az apja oda-odavágta, hogy menj el te is a közösbe, föld nélkül. A földet én vettem, azt én akarom dolgozni. — Három holdat közösen vettünk, annak fele az enyém — vágta az ember felé a tűzhely mellől az asszony, hogy Ilonka szinte megijedt. — Megkapod, ha csak az a kívánságod, aztán mehetsz amerre látsz. — Nagyon mondogatod, hogy mehetek. — Hát mondogatom, mer nem hagysz nyugtomat. Majd csak lesz valahogy, csak ne veszekedj folyton. — Már hogyne veszekedjek, amikor látom, hogy könnyebben is lehet. — Már megint veszekszenek — szólalt meg halkan Ilonka és elindult apja felé. — Hallgass — förmedt rá keményen az apja. — Te miattad van minden. Te vagy az oka. — Én? — Te bizony, mert téeszcsés legény csavargatja a fejedet. — Tudják azok, hogy kell szervezni a közöst. Udvarolgatni, hogy lépjen be a lány, aztán meg otthagyni. Ismerem az ilyent. — De édesapám ... — Csönd, mert beverem a szád. Itt én parancsolok és úgy lesz ,ahogy én akarom. Én felelek a te jövődért is. Én nem akarom, hogy engem átkozz valamikor, hogy hozzáadtalak egy olyan senkiházi cselédhez, aki leadta a földjét, hogy ne kelljen dolgozni. — Nem igaz — csúszott ki Ilonka száján a szó. — Nem igaz? Hát te tudod, vagy én? — Én — felelte határozottan a lány, pedig apja már megindult feléje, s fenyegetően felemelte a kezét. — Te tu ... dód? — sziszegte az apa és keze lendült. A lány kicsit megtántorodott a pofontól, de visszanyerte egyensúlyát, ismét szembenézett apjával. — Én. — Még a második pofon után is ezt mondta, de könnyei már folytak az arcán, s másodszor már úgy nyögte ki a szót. Kerekesné odaállt a két ember közé és csitítani próbálta a férfit. —Dezső, ne. Hát nem illik már ekkora lányt ütni. — Nekem nem illik. Még agyon is vágom, ha ellenkezik, velem. Még én tartom el az anyja istenit. És amíg az én kenyeremet eszi, az én házamban, addig az igaz, amit én mondok. — Jól van már, na. Hát ne mérgelődj, na ... — simogatta, noszogatta a férfit, míg az visszaült az asztal sarkára, aztán a lányt kezdte vigasztalni. — Ne sírj, kislányom. Apád mérges. Hiszen tudod, hogy mennyi gondja van neki. Nem szabad ellenkezni vele. Ilonka nem szólt, nem azért, mert elhatározta, hogy beleegyezik mindenbe, amit apja, akar, inkább az ellenkezőjét tervezte. Azt fogja csinálni, amit maga jónak lát. Kerekesné becsoszogott a szobába és nagykendővel a hátán tért vissza. — Menjünk, mert már besötétedett. Gyere lányom. Aztán viselkedj ám rendesen, ne mutass annak a legénynek semmit. Fogadni kell a széptevésit. Majd aztán eldől valamerre a dolog. Apád se lesz mindig ilyen mérges. — Én nem a szövetkezetnek neveltem a lányomat, hanem a maga gazdájának — dörmögte mérgesen Kerekes az asztal sarkára hajtva fejét, ’ mint aki elfáradt. — Jól van, csak ne morogj. — Te is olyan vagy, mint a lányod. Nagyon rád fajtázott. — Akkor rendes asszony lesz, de ha rád, akkor mindig porol majd az urával. — Jól van na, csak menjetek már. Majd elmegyek értetek. A két asszony mögött becsukódott az ajtó, Kerekes pedig egyedül maradt temérdek gondolatával. Mert bármennyire titkolta is, azért csak foglalkoztatta a szövetkezeti gondolat. Nemcsak most, már régebben is, de a világért se említette volna senkinek. Még a családban sem ismerte el, hogy gondolt már arra, hogy milyen is lenne a termelőszövetkezet. Az ilyen gazdák, már mint ő, mind a szövetkezetben voltak. Még a tehetősebbek is. Talán rá is szánta volna már a fejét, ha nem tartozott volna a Kovács komájának azzal a zsák árpával. De hát azt nem tudta megadni, most meg a kukoricából se nagyon futja, aztán rösteli a dolgot... Meg mostanában a Bálint is sokat beszélt vele, hogy kettőjüknek kellene összefogni, aztán dolgoztatni a földekben, mert hogy ő nem nagyon bír a magáéval, aztán meg osztanák ketten. Aztán legutóbb még arra is tett célzást, hogy a lány is tetszik neki. Hát csak nem bolond, hogy egy olyan legényhez adja, akinek csak nyolc holdja volt, mikor olyan is elvenné, akinek talán húsz is van, meg kereskedésük is volt régen. Hátha még lesz is. Aztán milyen jó lenne, ha az ő lánya tésasszony lehetne a boltban. Sóhajtott nagyot, tetszett neki a gondolat, csak néha villant az agyába, hogy az ő apja valamikor a Bálinték cselédje volt, és sokat mesélt arról, hogy kegyetlen ember volt a Bálint apja. Amíg éltek az öregek, nem is beszéltek egymással. De azt a fel-felvillanó gondolatot, mindjobban elhomályosította a jólmenő gazdaság, amiről Bálint olyan sokat beszélt. Uj istálló, tehenek, két pár fogat, jó búzatermések, ősszel egy góré kukorica ... Nagyon tetsze tősen beszélt a Bálint és Kerekes gazdának, ha eleinte eszébe is jutott gondolkozni a mondásain, később már megfeledkezett róla és csak gyönyörködött a szép tervekben. Persze legjobban az tetszett neki, hogy ebből a gazdaságból ő is részesülhet majd á lánya után, ha Bálint elveszi... Milyen jó földek vannak ott. Régen is irigykedtek még a nagygazdák is rájuk; hogy a jó földek mindazok kezén voltak. És most ő is gazdálkodhatna ezeken a jó földeken. Mit lehetne ott megtermelni. Haj, csak az övé lehetne, csak ő parancsolhatna annyi föld felett. Olyan terméseket érnének el, hogy jobb se kellene ... (Folytatjuk.) Orvsa jelentés Boleslaw Bierut betegségériil és haláláról
