Tolnai Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-14 / 63. szám

2. TOLNAI NAPLÓ 1956. MÁRCIUS 14. Elhunyt Boleslaw Bicéül, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára Varsó (PAP). A Lengyel Egye sült Munkáspárt Központi Bi­zottsága, a Lengyel Népköztár­saság Államtanácsa és kormá­nya minden dolgozóhoz, a len­gyel néphez! A Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottsága, a Lengyel Népköztársaság Állam­tanácsa és kormánya mélységes megrendüléssel tudatja a len­gyel néppel — országunk mun­kásaival, parasztjaival, értelmi­ségével és ifjúságával —\ hogy március 12-én 21 óra 35 perckor Moszkvában súlyos betegség után elhúnyt Boleslaw Bierut elvtárs , a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsá­gának első titkára. Súlyos veszteség ez a lengyel munkásosztály számára, amely-, nek Bierut elvtárs fáradhatat­lan harcosa volt, a dolgozók számára, akiknek hű fia volt, a nép számára, amelynek szabad­ságáért és jobb jövőjéért ifjú éveitől kezdve egész életében harcolt. Boleslaw Bierut nyomdász­ként lépett a szocializmus ügyé ért harcolók soraiba. Mint a Lengyel Szocialista Párt bal Szárnyának harcosa, megedző­dött a cári hódítók, a német— osztrák megszállók elleni harc­ban. A Lengyel Kommunista Fárt megalakulásának kezdeté­től fogva annak zászlaja alatt állt. A két háború közti évek­ben az üldöztetéstől és a több­szörös letartóztatástól meg nem törve, lelkesen és önfeláldozás­sal szervezte harcra a munká­sokat, a dolgozó parasztokat, az értelmiséget, valamint az ifjú­ságot a kapitalisták és a nagy- birtokosok hatalma ellen a ke­nyérért és a munkáért, a de­mokratikus szabadságjogokért, a békéért és a nép hatalmáért. Boleslaw Bierut, mint a nem­zetközi munkásmozgalom har­cosa résztvett a testvérpártok forradalmi harcában. Népünknek a hitleri megszál­lók elleni harca legsúlyosabb napjaiban Bierut — „Tornász“ elvtárs neve elszakíthatatlanul összekapcsolódott a Lengyel Munkáspárt hősi történetével. Ö volt a Lengyel Munkáspárt egyik megteremtője. Tornász elvtárs szervezője és elnöke volt a Krajowa Rada Narodo- wának, a nemzeti és társadalmi felszabadulásért harcoló len­gyel nép első demokratikus kormányának. A népi Lengyelország évei el­szakíthatatlan kapcsolatban vannak Bierut elvtársnak, a köztársasági elnöknek, a mi­nisztertanács elnökének, a Len­gyel Nemzeti Front Országos Bizottsága elnökének, a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága első titkárá­nak munkájával. Bierut elvtárs a néphatalom szilárdításáért, Lengyelország Odra-Nysa men­ti határáért, a munkásosztály nak a marxizmus—leninizmus alapján való egyesítéséért, az ország újjáépítéséért, gazda­ságának és kultúrájának fej­lesztéséért, Lengyelország világ helyzetének szilárdításáért, a szocializmusért küzdő rendü­letlen harcosként él a nép em lékében. Boleslaw Bierut lelkes hazafi volt, bajnoka a népi Lengyel- ország és a Szovjetunió, min­den szocialista ország testvéri barátságának, bajnoka a dolgo­zók nemzetközi szolidaritásá­nak; a békéért és a népek ba­rátságáért küzdő lánglelkű harcos volt. A munkásosztály, az egész nép úgy ismerte őt, mint a párt nak — amely a munkásosztályt, a népet, munkájában és harcá­ban vezeti — élvonalbeli har­cosát. A párt, amelyet utolsó leheletéig szolgált, a kommu­nizmusért küzdő rendíthetetlen harcosként ismerte őt. Dicsőség emlékének. Varsó (PAP). Boleslaw Bierut elvtérs az év február végén in­fluenzában és tüdőgyulladásban megbetegedett. Március 11-én szívizominfarktus keletkezett, március 12-én pedig fokozott szívérelégtelenség tünetei köze­pette beállott a halál. N. Vaszilenko professzor, a Szovjetunió Orvostudományi Akadémiájának levelező tag­ja, M. Feigin professzor, a Len­gyel Népköztársaság Egész­ségügyi Minisztériuma gyógy­intézetének főbelgyógyásza, A. Markov professzor, a Szovjetunió Egészségügyi Mi­nisztériuma IV. osztályának vezetője. Eriander svéd miniszterelnök március 29-én a Szovjetunióba utazik Stockholm (TASZSZ). A Morgen Tidningen című svéd lap a svéd külügyminisztérium közleményéről ad hírt, amely szerint Eriander miniszterelnök március végén a Szovjetunióba utazik. A . közlemény többek között rámutat, hogy „a látoga­tás ugyanolyan jellegű lesz, mint a dán és a norvég minisz­terelnök korábbi szovjetunió­beli látogatásai.“ A stockholmi rádió közlése szerint Eriander miniszterelnök március 29-én utazik a Szovjet­unióba és április 10-én tér visz- sza Stockholmba. I Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának ás a Szovjetunió Minisztertanácsának közleménye Moszkva (TASZSZ). A Szov­jetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a Szov­jetunió Minisztertanácsa mély szomorúsággal közli, hogy már­cius 12-én 23 óra 35 perckor (moszkvai idő szerint) súlyos betegség után (szívizominfark­tus) Moszkvában elhúnyt Bo­leslaw Bierut, a nemzetközi Boleslaw Bierut egész párt­munkájában és állami tevé­kenységében szilárdan a prole­tár-internacionalizmus állás­pontjára helyezkedett, rendűiét lenül követte a lengyel munkás osztály és pártja harcos hagyo­mányait. A lengyel munkás- osztály pártját félévszázados közös forradalmi harc, az esz­mei közösség, a barátság és a testvériség kötelékei szorosan összefűzték a Szovjetunió Kom­munista Pártjával. Miwrut elvtárs megnyilatko­zásaiban fáradhatatlanul hang­súlyozta i\ lengyel és a szovjet nép megbonthatatlan barátsá­gának nagy jelentőségét, han­goztatta, hogy tovább kell tömó rib ni a szocialista táber erőit. Legutóbb lelkesülten mondotta az SZKP XX. kongresszusának szónoki emelvényéről: „A len­gyel munkásosztály forradalmi hagyományai, politikai egysége, az egész szocialista tábor né­peinek barátsága és összetar­tása, a nemzetközi munkásmoz­galom növekvő harci aktivitása a Szovjetunió népeinek törté­nelmi hőstettei által lelkesített elnyomott népek felszabadító harca szilárdítja a lengyel dol­gozó tömegek akaratát a szoci­alizmus teljes győzelméért folyó harcban.“ Bierut elvtársat a nemzetközi kommunista és munkásmozga­lom kipróbált harcosának is­merik. A lengyel munkásosz­tály, a lengyel nép Boleslaw Bierut személyében olyan ki­váló politikust és államférfit adott, aki igen sokat tett az új, népi Lengyelország megterem­téséért a szocialista országok nagy közösségének megalkotá­koirmunista és munkásmozga­lom kiemelkedő személyisége, a lengyel nép nagy fia, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága A Szovjetunió Miniszter- tanácsa. sáért. Boleslaw Bierut tevéke­nyen részt vett a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bi­zottságának munkájában. A há ború után részt vett a Kom­munista és Munkáspártok Tá­jékoztató Irodájának munkájá­ban. Boleslaw Bierut személyében Lengyelország és valamennyi ország dolgozói olyan szilárd harcost vesztettek el, aki egész életében utolsó leheletéig oda adóan szolgálta a munkásosz­tály ügyét, a kommunizmusért folyó harc nagy művét. 1952-ben, 60. születésnapján Boleslaw Bierut büszkén jelen­tette ki, hogy á szellemi és az erkölcsi erők forrása, mind­egyikünk növekedésének és fej lődésének forrása: a marxizmus —leninizmus eszméi. Boleslaw Bierut szellemi arculatának fő vonása a marxizmus—leniniz- mushoz való határtalan hűség. Bierut elvtárs egész élete nagyszerű példa a békéért, a demokráciáért és a szocializ­musért, a népek boldogságéért küzdő minden harcos számára. Boleslaw Bierut ragyogó alakja sohasem tűnik el emlékezetünk bői. Búcsúzunk Tőled feledhetet­len barátunk és harcos elv- t ásunk! N. Bulganyin N. Hruscsov K. Vorosilov G.- Zsukov L. Kaganovics L. Brezsnyev A. Kiricsenko N. Muhitdinov G. Malenkov D. Sepilov A. Mikojan J. Furceva V. Molotov N. Svernyik M. Pervuhin A. Arisztov M. Szaburov N. Beljajev M. Szuszlov P. Poszpjelov. * A Lengyel Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának, A Lengyel Népköztársaság Mimsztr , tanácsénak, A Lengyel Népköztársaság Államtanácsának Kedves Barátaink! A Szovjet­unió Komunista Pártjának Köz­ponti Bizottsága, a Szovjetunió Minisztertanácsa és a Szovjet­unió Legfelső Tanácsának El­nöksége mélységes részvéttel együttérez a Lengyel Egyesült Munkáspárttal, Lengyelország kormányával és népével most, hogy elhunyt Boleslaw Bierut elvtárs, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsá­gának első titkára, a lengyel nép nagy fia, a nemzetközi kommunista és munkásmozga­lom kiváló harcosa. Boleslaw Bierut halála súlyos vesztesége a lengyel népnek, a Szovjetunió népeinek, a szocia­lista országok nagy közösségé­nek ,az egész világ dolgozóinak. A Lengyel Egyesült Munkás­párt és az egész lengyel nép ki­próbált politikai vezetőjét és a szocializmus építéséért folyó harc szervezőjét vesztette el Bierut elvtárs személyében. Boleslaw Bierut dicső élete és tevékenysége lelkesítő példa lesz a kommunizmus eszméinek győzelméért folyó harcban. Bierut elvtárs minden erejé­vel ezeket az eszméket szol­gálta. A Szovjetunió Komunista Pártjának Központi Bizottsága A Szovjetunió Minisztertanácsa A Szovjetunió Legfelső Janácsának Elnöksége Boleslaw Bierut íluni Géza: %&gtúláJU (ELBESZÉLÉS) ív. Sándor arcán különös mosoly suhant át .amikor megfogta a lány vállát és mereven a sze­mébe nézett. Közel álltak egy­máshoz, máskor ilyenkor mo­solyogtak, vagy kellemes me­legség futott át a testükön, de most csak néztek egymás sze­mébe, mintha támadni készül­nének és egymás szeméből akar nák kiolvasni a mozdulatot. — Akkor nem is leszel azé — suttogta sokára a fiú. — Mit akarsz? — szaladt ki a lány ajkán a féltő, szinte fel- sikoltó kérdés. — Még nem tudom. Ne félj. Ismét elindultak, most már csendesen beszélgetve, egymás mellett hazafelé. Sándor egész a kapuig kísérte Ilonkát, de nem ment be. Onnét visszafordult s csak az ő kapujukban állt meg és nézett vissza, de a lány ak­kor már eltűnt. Ilonka úgy ment be a kony­hába, mint egy alvajáró, aki nem tudja, hogy hol jár, csak megy. Nem vette észre, hogy apja és anyja hallgatagon ül­nek, egyik a sarokban a tűzhely mellett, másik pedig a másik sarokban, az asztal végében. — Elfoglalták saját gondolatai. — Azon gondolkozott, hogy oko­san cselekedett-e, amikor Sán­dornak megmondta, hogy Bá­lint valóban volt náluk és hogy ma este hozzájuk mennek tollat fosztani. Igaz, úgy is megtudta volna a többi fiútól, meg a lá­nyoktól, akik ott lesznek, jobb, ha az ő szájából hallotta először. De, hát miért kell tulajdonkép­pen neki oda elmenni, mikor ő nem szereti azt a fiút és soha nem akar a felesége lenni. Nem is tudna vele egy életet leélni... Már ki is rakta köténye zsebé­ből a vásárolt holmit, amikor feltűnt a szokatlan csend. — Szülei máskor mindig beszél­getni szoktak. Mindig akadt be- szélgetnivaló bőven. Hol a ter­mésről, hol a jövőévi vetésről beszélgettek, de az utóbbi idő­ben mindig sűrűbben került szóba a termelőszövetkezet is. Anyja csak el-elszólta magát, hogy a komaasszonyának most egy új kötényre, most meg egy fejkendőre jutott, pedig a kö­zösbe járt dolgozni egész nyá­ron. Neki meg nem jut. Ilyen­kor aztán szóváltás támadt köz­tük, de komoly veszekedést még nem hallott, mióta tudja az eszét. Az apja oda-odavágta, hogy menj el te is a közösbe, föld nélkül. A földet én vettem, azt én akarom dolgozni. — Három holdat közösen vet­tünk, annak fele az enyém — vágta az ember felé a tűzhely mellől az asszony, hogy Ilonka szinte megijedt. — Megkapod, ha csak az a kívánságod, aztán mehetsz amerre látsz. — Nagyon mondogatod, hogy mehetek. — Hát mondogatom, mer nem hagysz nyugtomat. Majd csak lesz valahogy, csak ne ve­szekedj folyton. — Már hogyne veszekedjek, amikor látom, hogy könnyebben is lehet. — Már megint veszekszenek — szólalt meg halkan Ilonka és elindult apja felé. — Hallgass — förmedt rá ke­ményen az apja. — Te miattad van minden. Te vagy az oka. — Én? — Te bizony, mert téeszcsés legény csavargatja a fejedet. — Tudják azok, hogy kell szer­vezni a közöst. Udvarolgatni, hogy lépjen be a lány, aztán meg otthagyni. Ismerem az ilyent. — De édesapám ... — Csönd, mert beverem a szád. Itt én parancsolok és úgy lesz ,ahogy én akarom. Én fele­lek a te jövődért is. Én nem akarom, hogy engem átkozz valamikor, hogy hozzáadtalak egy olyan senkiházi cselédhez, aki leadta a földjét, hogy ne kelljen dolgozni. — Nem igaz — csúszott ki Ilonka száján a szó. — Nem igaz? Hát te tudod, vagy én? — Én — felelte határozottan a lány, pedig apja már megin­dult feléje, s fenyegetően fel­emelte a kezét. — Te tu ... dód? — sziszegte az apa és keze lendült. A lány kicsit megtántorodott a pofontól, de visszanyerte egyensúlyát, ismét szembené­zett apjával. — Én. — Még a második pofon után is ezt mondta, de könnyei már foly­tak az arcán, s másodszor már úgy nyögte ki a szót. Kerekesné odaállt a két em­ber közé és csitítani próbálta a férfit. —Dezső, ne. Hát nem illik már ekkora lányt ütni. — Nekem nem illik. Még agyon is vágom, ha ellenkezik, velem. Még én tartom el az anyja istenit. És amíg az én kenyeremet eszi, az én házam­ban, addig az igaz, amit én mondok. — Jól van már, na. Hát ne mérgelődj, na ... — simogatta, noszogatta a férfit, míg az visszaült az asztal sarkára, az­tán a lányt kezdte vigasztalni. — Ne sírj, kislányom. Apád mérges. Hiszen tudod, hogy mennyi gondja van neki. Nem szabad ellenkezni vele. Ilonka nem szólt, nem azért, mert elhatározta, hogy bele­egyezik mindenbe, amit apja, akar, inkább az ellenkezőjét tervezte. Azt fogja csinálni, amit maga jónak lát. Kerekesné becsoszogott a szo­bába és nagykendővel a hátán tért vissza. — Menjünk, mert már besö­tétedett. Gyere lányom. Aztán viselkedj ám rendesen, ne mu­tass annak a legénynek semmit. Fogadni kell a széptevésit. Majd aztán eldől valamerre a dolog. Apád se lesz mindig ilyen mérges. — Én nem a szövetkezetnek neveltem a lányomat, hanem a maga gazdájának — dörmögte mérgesen Kerekes az asztal sarkára hajtva fejét, ’ mint aki elfáradt. — Jól van, csak ne mo­rogj. — Te is olyan vagy, mint a lányod. Nagyon rád fajtázott. — Akkor rendes asszony lesz, de ha rád, akkor mindig porol majd az urával. — Jól van na, csak menjetek már. Majd elmegyek értetek. A két asszony mögött becsu­kódott az ajtó, Kerekes pedig egyedül maradt temérdek gon­dolatával. Mert bármennyire titkolta is, azért csak foglalkoz­tatta a szövetkezeti gondolat. Nemcsak most, már régebben is, de a világért se említette volna senkinek. Még a család­ban sem ismerte el, hogy gon­dolt már arra, hogy milyen is lenne a termelőszövetkezet. Az ilyen gazdák, már mint ő, mind a szövetkezetben voltak. Még a tehetősebbek is. Talán rá is szánta volna már a fejét, ha nem tartozott volna a Kovács komájának azzal a zsák árpá­val. De hát azt nem tudta meg­adni, most meg a kukoricából se nagyon futja, aztán rösteli a dolgot... Meg mostanában a Bálint is sokat beszélt vele, hogy kettőjüknek kellene össze­fogni, aztán dolgoztatni a föl­dekben, mert hogy ő nem na­gyon bír a magáéval, aztán meg osztanák ketten. Aztán leg­utóbb még arra is tett célzást, hogy a lány is tetszik neki. Hát csak nem bolond, hogy egy olyan legényhez adja, akinek csak nyolc holdja volt, mikor olyan is elvenné, akinek talán húsz is van, meg kereskedésük is volt régen. Hátha még lesz is. Aztán milyen jó lenne, ha az ő lánya tésasszony lehetne a boltban. Sóhajtott nagyot, tetszett ne­ki a gondolat, csak néha vil­lant az agyába, hogy az ő apja valamikor a Bálinték cselédje volt, és sokat mesélt arról, hogy kegyetlen ember volt a Bálint apja. Amíg éltek az öregek, nem is beszéltek egymással. De azt a fel-felvillanó gondola­tot, mindjobban elhomályosí­totta a jólmenő gazdaság, ami­ről Bálint olyan sokat beszélt. Uj istálló, tehenek, két pár fo­gat, jó búzatermések, ősszel egy góré kukorica ... Nagyon tetsze tősen beszélt a Bálint és Kere­kes gazdának, ha eleinte eszébe is jutott gondolkozni a mondá­sain, később már megfeledke­zett róla és csak gyönyörködött a szép tervekben. Persze leg­jobban az tetszett neki, hogy ebből a gazdaságból ő is része­sülhet majd á lánya után, ha Bálint elveszi... Milyen jó föl­dek vannak ott. Régen is irigy­kedtek még a nagygazdák is rájuk; hogy a jó földek mind­azok kezén voltak. És most ő is gazdálkodhatna ezeken a jó föl­deken. Mit lehetne ott megter­melni. Haj, csak az övé lehetne, csak ő parancsolhatna annyi föld felett. Olyan terméseket érnének el, hogy jobb se kel­lene ... (Folytatjuk.) Orvsa jelentés Boleslaw Bierut betegségériil és haláláról

Next

/
Oldalképek
Tartalom