Tolnai Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-13 / 62. szám

1956, MÁRCIUS 13. TOLNAI NAPLÓ 3. PÄRT ÉS PÁRTÉPiTÉS « A tsz-ekben végzett politikai munka is fontos feladata a gépállomási pártszervezeteknek Elektromos energiatermelés és a liatsdik ötéves terv A gépállomások dolgozói, do még egyes vezetői is gyakran leszűkítik a termelőszövetkeze- zetekkel kapcsolatos feladatu­kat á gazdasági munkára, a szántásra, vetésre és amire szer ződést kötöttek. Kétségtelen, nagyon fontos e feladatok jó elvégzése, mert a tsz gyarapo­dása nem kis mértékben múlik azon, hogy a gépállomás erő és munkagépeivel milyen segítsé­get ad a tszek-nek. A jó gépi munka olcsóbbá és lcifizetőbbé teszi a termelést, éppen ezért a termelőszövetkezetek évről évre fokozottabb mértékben támasz­kodnak a gépállomások gépi se­gítségére is. De nem csak „gazdasági“ se­gítséget várnak a termelőszö­vetkezetek a gépállomásoktól, hanem politikai támogatást is. Erre is nagy szükségük van a termelőszövetkezeteknek gaz­daságuk megerősítéséhez. A gépállomásoknak pedig alap­vető feladatuk, hogy a „gazda­sági segítség“ mellett megadják a kellő politikai támogatást is. Annak a gépállomásnak a se­gítségadása nem teljes és nem kielégítő, amelyik csak a szerződésben vállalt kötele­zettségekkel törődik. A politi­kai segítségadásra nincs kü- lö* szerződés, de a párt elvár­ja a gépállomásoktól, hogy ilyen téren is szilárd bázisai legyenek a munkásosztály­nak. Mindenekelőtt a kommunis- táknalí kell biztosítaniok, hogy a gépállomás egyszerre töltse be ezt a kétoldalú, de szorosan egybefüggő hivatását, mert a termelőszövetkezetek szám­szerű fejlesztésének és megerő­sítésének ez is fontos előfelté­tele. Nézzük csak sorjában, hogy elsősorban milyen területeken kell politikai munkát' végezni a termelőszövetkezeti mozga­lom szélesítése érdekében. Mmdenekelőtt segíteniük kell a gépállomási kommunistáknak és élenjáró dolgozóknak a ter­melőszövetkezeti agitációt. Most, a téli, koratavaszi időszak — amíg el nem kezdődik a ta­vaszi munkák nagy hajrája — különösen alkalmas erre. A pártszervezeteknek ezek­ben a hetekben fontos fel­adatuk a tavaszi munkák elő­készületeire majd pedig a megkezdésére való mozgósí­tás, de ez mellett nem feled­kezhetnek meg a tsz-agitáció- ra való mozgósításról sem. Ezt a kettős feladatot jól ösz- szehangolta a bölcskei gépállo­más. Összehívta egy rövid meg­beszélésre a gépállomás kommu nistáit és legjobb dolgozóit, megbeszélte velük, hogy körze­tükben milyen tennivalók van­nak a termelőszövetkezeti moz­galom terén és mit kell tennie a gépállomásnak. Először a kom­munisták, majd pedig a párton- kívüliek vállalták, hogy munka idő' után a szomszédos községek be mennek termelőszövetkezeti agitációra. A pártvezetőség a községi pártszervezetekkel karöltve a feladatoknak meg­felelően elosztotta a gépállomá- si agitátorokat. Munkájukat már eddig is eredmény kísérte. Nekik is nagy szerepük van abban, hogy Bölcskén új ter­melőszövetkezet alakult és Maöocsán is igen sok dolgozó paraszt választotta a nagy­üzemi gazdálkodás útját. A gépállomás pártszervezete széleskörű felvilágosító munkát végez a gépállomási dolgozók körében is, mert! több dolgozója kétlaki, vagy szülei gazdálkod­nak a néhány holdnyi kispar- .cellákon. Az ezekkel az elvtár­sakkal való foglalkozást főleg a pártvezetőségi tagokra bízták. Maga Ziska Jenő elvtárs, a pártszervezet függetlenített tit­kára is gyakran elbeszélget az ilyen elvtársakkal. A gépállo­más dolgozói körében végzett szívós nevelőmunkájuk is ered­ményes. Joó Dezsőnek, a gépál­lomás egyik pártonkívüli dolgo­zójának eddig fuvaros volt az apja, most ő is belépett az új bölcskei termelőszövetkezetbe és magával vitte a fogatát is. Kánai András kommunista brigádvezetőnek a felesége lé­pett be a madocsai Igazság Ter­melőszövetkezetbe. Horváth Imre elvtársnak a szülei eddig öt hold földön gazdálkodtak, pár héttel ezelőtt beléptek a bölcskei Vörös Október Ter­melőszövetkezetbe. A termelőszövetkezetek je­lentős részében még nem kielé­gítő a politikai munka, gyen­gén dolgozik a pártszervezet. Elsősorban a községi és járási pártbizottságok feladata e pártszervezetek megerősítése, ‘ de a gépállomási kommunis­ták is felelősek érte. A gépállomásokon általában szervezettebb, jobban irányított a pártmunká, kiforrottabbak a vezetés módszerei. Éppen ezért súlyos hibát követne el az a gép állomási pártszervezet, amelyik nem adná át ezeket a tapaszta­latokat a termelőszövetkezeti pártszervezeteknek. A járási pártbizottságoktól olyan párt­megbízatást is kaptak a gépál­lomási pártvezetőségek, hogy só gítsék a termelőszövetkezetek­ben az önálló, eredményes párt­munka kialakulását. A kommunisták és az egész tsz-tagság mozgósításának, a pártellenőrzés kialakításának módszerei terén várnak segít­séget, elvtársi tanácsot a termelőszövetkezetekben a gépállomási pártvezetőségek­től. Több új tsz-ben még meg sem lehetett alakítani a pártszerve­zetet, vagy még egészen kislét- számú. Nyilvánvalóan az a gép­állomás segíti megfelelően az ilyen termelőszövetkezeteknek a megerősítését, amelyiknek a kommunistái rendszeres politi­kai munkát végeznek az ilyen, tsz-ekben és igyekeznek úgy ne vélni a legjobb tsz-tagokat. hogy azokat felvehessék a párt tagjelöltjei, később pedig tagjai sorába. A termelőszövetkezetekben végzett politikai munka ter­mészetesen nem korlátozható a téli időszakra, mert arra ál­landóan szükség van, és ami­kor megkezdődnek a szántó­földi munkálatok, nem csök­kenteni, hanem fokozni kell. Erre a lehetőség is megvan, an­nál is inkább, mert akkor a gép állomások dolgozóinak, kommu­nistáinak zöme a termelőszövet kezetekben lesz. Az azonban, hogy ezek az elvtársak csam szántanak-e, vagy emellett poli­tikai munkát is végeznek, a gép állomási pártvezetőség szervező munkáján múlik. Tavaly, a var sádi gépállomásnak több kom­munistája dolgozott rendszere­sen á termelőszövetkezetekben, de mivel nem kaptak megbíza­tást, nem is igen törődtek más­sal, csalt a szántással. Ebből a tanulság az, hogy megbízatást kell adni az elvtársaknák, hogy segítsék még a munka- szervezést is —- természetesen a napi munkájuk elvégzése mel lett, mert ez nem gátolja, ha­nem éppen megkönnyíti majd számukra a tervteljesítést. Az ötödik ötéves terv ideje alatt a Szovjetunió villamos- energia-termelésének üteme — messze elhagyta a legfontosabb tőkés államok elektromosener­gia termelési növekedésének ütemét. A Szovjetunióban az elektromos energiatermelés fej­lődési üteme 14 százalék átla­gosan évente. Ennyi volt az ötö­dik ötéves tervben és ennyit ír elő a hatodik ötéves terv is. Ez a fejlődési ütem egyrészt gyor­sabb a Szovjetunió ipara átla­gos fejlődési üteménél, más­részt sokkal gyorsabb, mint a főbb kapitalista országokban a villamosenergia termelés növe­kedése. Nagyságrendileg két­szer akkora, 14 százalék, mint Magyarország ötévi villamos energia termelése. Az a tény, hogy a termelés növekedését meghaladja a vil­lamosenergia termelés növeke­dése, utal arra, hogy a munka áramellátottságát fokozzák. A hatodik ötéves tervben a mun­ka áramellátottsága 65 száza­lékkal nő. A villamosenergia termelést meg fogja haladni a villamos­energia termelés kapacitás nö­vekedése. Itt 110 százalékos nö­vekedés következik be, aminek a következtében a termelőké­pesség 2.2-szerese lesz 1960-ban az 1955. évinek. Ez azt jelenti, hogy a termelőképesség a villa­mosenergiában évente majd­nem 20 százalékkal nő. Ezzel kettős eredményt ér­nek el: 1. Csökkent az energiatermelő üzemek terhelése. 2. Esetleges üzem- és egyéb zavarok esetén 10 százalék ter­melőképesség tartalék áll a ha­todik ötéves terv végén a szov­jet ipar rendelkezésére. A növekedés mellett jelentős intézkedések történtek arra vo­natkozóan is, hogy olcsóbb le­gyen a termelés. Ezt főleg azzal érik el, hogy a villamoserőmű­veknél a kis- és középteljesít-' ménvű agregátorokat nagyokkal váltják fel, a nagyobb erőmű­vek által termelt villamosener­gia önköltségét így 15—30 szá­zalékkal lehet csökkenteni. Nem felejtkezhetünk meg arról sem, hogy mindezek mel­lett különös gondot fordítanak az iparilag alacsonyabb fejlett­ségű vidékek fejlesztésére. Szi­bériában, Kazahsztánban, Észt­országban- 2—3-szorosára, Tad­jik SZSZSZK-ban pedig négy­szeresére nő a termelés. A villamosenergia termelés növekedése jelentős lépés a kommunizmus felé. Biztosítja, hogy növekszik az ipar techni­kai fejlettségeim komplex gé- I pesítés, automatizálás alapja, a villamosenergia-ellátás. Ezen keresztül egyre jobban eltűnik a nehéz testi munka, helyette szakmunkásokra lesz egyre in­kább szükség, még hozzá olyan szakmunkásokra, akik a mér­nöki színvonalat megközelítik. GACSÁLYI ISTVÁN. ."Téli munka a simoníornyai & N * Alkoímány Tsz-ben A simontornyai Alkotmány Tsz tag­jai szorgos munká­val töltötték el a téli napokat. A tél folyamán 200 000 kéve nádat termel­tek ki, amelynek nagy részéből nád- pallót készítettek és így 209—250 000 forint jövedelemre tettek szert. Képünkön Szíjj István, a tsz egyik tagja készíti a „Szolomit“ nevű nádpallót. Bodri Ferenc pedig he­lyére teszi a kész feÄi: nádpallókat. Januárban még 37.000 négy­zetméter pamutszövettel ma­radt adósa az országnak a Tol­nai Textilgyár. Februári tervét már 102 százalékra teljesítette, márciusban pedig 106—108 szá­zalékra áll esedékes terve telje­sítésével. Van olyan nap, hogy 112 százalékra teljesítik a napi tervet. Ha így megy tovább, a munka, a hónap végéig nem­csak a januári adósságot tör­lesztik a gyár dolgozói, hanem tűi is teljesítik a negyedéves tervet. Hogyan sikerült ezt elérni ? — Különböző műszaki intéz­kedésekkel, a technológiai fe­gyelem megszilárdításával, a dolgozók közötti politikai neve­lőmunka megjavításával. Az eredmények legfontosabb ténye zője azonban — ami egyébként szorosan összefügg az előbbiek­kel — az, hogy az utóbbi he­tekben fellendült a gyárban a szocialista munkaverseny. A gyár udvarán — a kapuval szemben — díszes táblák hirde­tik a versenyeredményeket. — Hány százalékra teljesítette előző napi tervét a gyár, hogyan áll a havi esedékes ré­sze teljesítésével, hogyan alakult a minőség, melyik mű­szak volt a legjobb, kik a leg­jobb szövők stb. Ez nem új a gyárban, csinálták régebben is. Azonban az üzemi versenytáb­lákon más a ' kép, különböző színű krétával két-két nevet írtak egymás mellé. A páros­versenyben lévő dolgozók ered­ményeit tüntetik fel a táblákon. Az üzem dolgozóinak kilencven Párosverseny a Tolnai Textilgyárban rekkel érték el jó eredményei­ket és hogyan tudnák segíteni a gyengébbeket. százaléka áll párosversenyben. Januárban, a szakszervezeti választások után fogott hozzá a gyár új üzemi bizottsága a pá­rosverseny megszervezéséhez. Korábban csak a műszakok, az egyes partik’ versenyeztek egy­mással, most az egyes dolgozók közti párosverseny megszerve­zését tekintette egyik legfonto­sabb feladatának az új üzemi bizottság. A pártszervezet út­mutatása alapján, a DlSZ-szer- vezet vezetőségével együtt megbeszélték a feladatokat, — majd a bizalmiak bevonásával kezdtek hozzá a szervezéshez. Elkészítették közben a gyár éves versenyvállalását, — ezen belül az április 4-i vállalást — amit a' termelési értekezleten elfogadtak a dolgozók. E válla­lások teljesítésére mozgósítot­ták azután a dolgozókat. Nagy figyelmet fordítottak arra is, hogy ne csak az élenjárók versenyezzenek egymással, hanem a közepes, vagy az alacsony teljesítmé­nyűek is. Körülbelül egyforma teljesítményű szövők lépjenek egymással párosversenyre. így aztán nemcsak azok teljesít­ménye — és keresete — emel­kedik, akik máskor is az elsők között voltak, hanem szinte — minden dolgozóé. A bizalmiak aztán egyenként keresték fel a szövőket, beszél­ték meg velük, hogy ki kivel fog versenyezni. Résztvettek e munkában az üzemi bizottság tagjai is. Zámbó Lászlónét pél­dául Ganczer elvtárs, a terme­lési felelős kereste fel. — „Én szívesen versenyeznék szomszé­dommal, Bajzánéval, de most nem lehet” — mondta. — Mi a baj? — Nézze meg ezt a gépet, Ganczer elvtárs, zsebkendő — megy rajta, rossz a lánc, állan­dóan szakad. Bajzáné két szá­zalékkal van előttem. — Miért nem szól a műveze­tőnek. Rosszul van beállítva a gép azért szakítja a láncfona­lat. — Tényleg, csak ez a hiba? Ha megjavítják, vállalom a ver­senyt. — A szomszéd, Bajza András né mosolygott eddig, tudta mi­ről van szó, de ő nem akart szólni Zámbónénak, most elég baja van a rossz lánccal. — Majd összenevettek kész volt a „versenyszerződés’’. Tíz perc sem telt el, Zámbó- né szaladt a művezetőhöz, Ja- roczki elvtárshoz, ö azonban nem ért rá, három másik javí­tanivaló gépe volt. Zámbóné azonban nem hagyta annyiban a dolgot, a főművezetőhöz ment: „Versenyben vagyok, nem tu­dok rossz géppel dolgozni.” A gépet megiavították, most már jól megy Zámbónénak mind a négy gépe. Méhes Mária is húzódozott a versenytől. „Mintahiba miatt le minősítették a Marika-anyago- mat, szóltam a művezetőnek, — nem segít jól beállítani a gé­pet” — mondta Prancz Antal- nénak, az üzemi bizottság elnö­kének. „No, majd intézke­dünk.” — mondta Prancz elv­társnő. Azóta Méhes Mária Mi- norovics Józseffel versenyez, — hol egyikük, hol másikuk előzi meg versenytársát egy-két szá­zalékkal, de mindketten jobban dolgoznak, mint azelőtt. „Igazságot tett" Prancz elvtársnő Koródi Gézá- né és Guld Katalin vitájában is. — A Guld Katalin nagyon tud sietni — így Koródiné. — Koródinénak meg a minő­sége jobb — mondta Guld Ka­talin. — Mindegyik a másikról akarta' bebizonyítani, hogy jobb. — Rendben van. Most ne azon versenyezzetek, hogy a másik legyen jobb, hanem hogy „én leszek a jobb’’. Nemcsak a szövők léptek pá­rosversenyre egymással, hanem az előkészítők is. Versenyeznek az irezők, versenyednek a segéd művezetők, művezetők is. — Jagicza Sándor segédművezető, a gyár DISZ-titkára Pahlína Rezsőt hív*a versenyre, melyi­küknél lesz kevesebb a szerelé­si idő, az állásidő. Az üzemi versenytáblákon naponta értékelik a párosver­senyben állók eredményeit. De a versenytársak nem elégednek meg ezzel, munkaközben is fi­gyelik egymást. Horváth Feri és Németh Ilonka — mindket­ten hatgépesek — szinte órán­ként átfutnak egymás gépéhez megnézni, mit mutat az óra. Az üzemi bizottság egyre sokoldalúbban színesebb eszközökkel, módszerekkel irá­nyítja, szervezi a versenyt. A versenyben jó eredményt elérő dolgozókat külön levélben üd- zölik, gyakran a szülőknek, — hozzátartozóknak is írnak leve­let. Az egyik ilyen levél pél­dául így szól: „Kedves Tanos elvtárs! Örömmel üdvözöljük abból az alka’omból, hogy Éva lánya, mint a Tolnai Textilgyár szövő­nője, januári tervét 120.5 szá­zalékra, a minőséget 98.9 száza­lékra teljesítette. Eredményes munkájával, példás magatartá­sával a legnagyobb megbecsü­lést szerezte magának. Kívá­nunk további sikert, ami a szü­lőknek is büszkeséget jelent.’’ Tervezik azt is, hogy a ver­seny legjobbjainak részvételé­vel ankétokat tartanak,'ahol — megbeszélik, milyen módsze­A páresverse«7 mozgalom eredményei lemérhetők a gyár tervteljesítésének javulásán. — Január óta nemcsak a mennyi­ségi tervteljesítés emelkedett, hanem a minőség is (bár e té­ren még fél százalékkal elma­radtak a tervtől). A verseny eredményeit legjobban az V-ös parti tervteljesítése mutatja. — Itt DISZ-fiatalok dolgoznak, valamennyien nyolc szövőgépet kezelnek. Január óta folyik a két műszak közt párosverseny, a műszakokon belül pedig az egyes szövők vannak párosver­senyben. Az „A” műszak de­cemberben 86.1, januárban 92, februárban pedig 102.2 száza­lékra teljesítette tervét. A „C” műszak decemberben 88.9, ja­nuárban 88.8, februárban pedig 102.3 százalékos tervteljesítést ért el. A két műszak tervtelje­sítése tehát a verseny eredmé­nyeképpen 15—16 százalékkal emelte termelését decembertől februárig. A minőség ez idő alatt 2 százalékkal javult. A negyedév végéig pótolhatja lemaradását a gyár, ennek egyik legfontosabb feltétele, a dolgozók versenymozgalma ad­va van. Most az a feladat, hogy a műszaki vezetők az eddiginél jobban biztosítsák a műszaki feltételeket, hogy a minőség te­rén is teljesíthesse a gyár a tervet. / J. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom