Tolnai Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)
1956-03-11 / 61. szám
1956. MÁRCIUS 11. TOLNAI NAPLÓ S Jészerencsét Látogatás a két mányoki új tsz-ben A baranyai határ mellett található megyénk két bányász községe, Kismányok és nagymányok. A községek szorgalmas lakóinak egy része a föld gyomrában, a bányák mélyén fejtik a szenet, a fekete aranyat. Míg a bányászok a tárnák mélyén dolgoznak, hősiesen teljesítve napi, heti tervüket, addig a föld igazi művelői, a parasztok tér melik a búzát, a kenyér magját, tenyésztik a sertést, a ke. nvér mellé valót. Mindkét községben eddig a gazdák külön- külön apró parcelláikon gazdálkodtak, éjt nappallá tettek, hogy biztosítsák a család részére a mindennapi kenyeret, hogy becsülettel teljesíteni tudják állam iránti kötelezett ségüket. Gondolkodtak, tervezgettek a mányokiak, mert számukra sem volt mindegy az, hogy szűkösen és gondokkal teli, vagy bőségesen, gondtalanul élnek. Két éven keresztül gondolkodtak a kismányoki- ak is, míg két Héttel ezelőtt szilárd elhatározásra jutottak és Március 9 név alatt megalakították kis bányász-községük első termelőszövetkezetét. Tizenhét család, köztük Orbán Antal 8 holdas gazda családjával együtt elindult az új úton, amely számukra járatlan, ismeretlen talán, amelyet bátran kezdenek el, hisz valamennyiöknek csak jobbat hozhat. — Mi jól megfontoltuk elhatározásunkat — mondotta Orbán néni — miközben serényen mosogat tovább. — Nyolc hold földön gazdálkodtunk férjemmel együtt, látástól va. kulásig. Mindenünk volt és van szépen. Becsülettel tudtuk teljesíteni állam iránti kö telezettségünket. Igaz, még vasárnapunk sem volt. Előfor dúlt nem egyszer, hogy megebédeltünk, de délután újra a réten voltunk, gyűjtöttük össze a szénát, nehogy megázzon. Volt olyan év bizony, amikor hiába iparkodtunk, egy nap alatt tönkre mentünk amikor a malacok, a hízóknak valók elhullottak. Bizony ne. héz volt kivárni a következő év telét, amikor vághattunk. — Érdemes volt, ha nagyon sokat is kellett dolgozni, ma legalább nem semmi nélkül,, hanem egy kis alappal kezdhetjük az új életet. Mi is egy jó lovat, és egy tehenet viszünk a közösbe, másik tehenünk meg a háztájiban marad. — Bizakodva nézünk a jövőbe, amely nekünk parasztoknak csak jobbat hozhat. Mint egyéniek sokat dolgoztunk, mert a föld nem adta ingyen holdanként a 18 mázsa búzát, mégis úgy gondoljuk, hogy összefogva többre megyünk. Nem olyan sok, tizenhét család alkotja még kis közösségünket, de reméljük, hogy később már többen leszünk. Ezz@3 is gyarapodik a közös vagyon A simontornyai Alkotmány Termelőszövetkezet tagsága új üzemág létesítését kezdte meg a téli hetek alatt. A tsz tagok mintegy 50 000 forintos költséggel építettek egy üvegházat teljesen sajáterőből. A tetőszerkezetet elkészítették, jelenleg az üvegek felrakását végzik. Képünkön Harsányi István és Gáíis Károly a tetőszerkezet építésén dolgoznak. Szorgalmas munkával telnek a téli napok A nagyszokolyi Béke Termelőszövetkezet tagjai gondoskodnak arról, hogy földjeik jó táperőben legyenek. Ennek érdekében a télen felgyülemlett istállótrágyát vontatókkal hordták ki a trágyázandó terület szélére, hogy amikor az idő engedi, a trágyát szétteregessék és alászántsák. A trágyaszállítást megkönnyítette az iregszemcsei gépállomás, amikor e célra két vontatót adott a tsz-nek. ÍZ" ismányoktól alig pár kilométerre lévő Nagymányok községben pár nappal előbb alakították meg „Jószerencsét“ név alatt első termelőszövetkezetüket. Az új tsz egyik tagja Bilkó József, volt 8 holdas gazda az elkövetkezendő első közös tavaszi munkákról beszél. — Az idei tavaszi munkáié időbeni és jó elvégzése valamennyiünk számára nagyon fontos, mert nem közömbös számunkra, hogy az első próbálkozást, munkát, milyen si. kér koronázza. Ezért valamennyien úgy határoztunk, hogy amint a földre lehet men ni, elvégezzük az őszi szántások simítózását, az őszi gabonák hengerezését és később a fejtrágyázást. A szükséges pétisó biztosítva van. Amíg ezek a munkák megkezdődnek, addig a tagok udvaraiból a közös területre hordjuk ki a trágyát, amely becslésem szerint 8 hold trágyázásra elég. — Tavaszi árpát nem vetünk, mivel annakidején őszi árpát vetettünk eleget. Tervünk szerint amennyiben lucerna, baltacím, vagy egyéb pillangósvirágú vetőmagot kapunk, akkor tavasszal 5 holdon vetünk pillangósnövényt. Szükséges is. hiszen eddig 9 darab tehenünk, 6 pár lovunk, és 4 darab növendék szarvasmarhánk van, amelyek takarmányszükségletéről gon doskodni kell. A pillangósokon kívül takarmánynak még 5 holdon vetünk tavaszi zabosbükkönyt. — Nem olyan sokan, alig húszán vagyunk még, de számunk napról napra gyarapodik és ha többen dolgozunk, gazdagabbak leszünk, mert jut erő arra, hogy nagyobb területen kertészkedjünk és létrehozzunk egy halastavat. A megvalósításra adva van a lehetőség, amelyet ki is fogunk használni. Ezenkívül ba romfitenyésztésre is jó területi adottságunk van. — A felsoroltak, a kertészet a halászat, baromfitenyésztés, ha az idén nem is, de pár év múlva komoly jövedelmet biztosít valamennyiönknek. J gy, tervezgetve múlnak az első napok, hetek. Az új élet első úttörői bizakodva néznek a jövőbe, mert tudják, hogy munkájuk eredménye nem marad el. Néha az asszonynak is igaza van Történetünk egy évvel ezelőtt kezdődött, amikor Aparhanton az egyik napon tanácsülésre jöttek össze, hogy beszélgessenek a soronkövetkező feladatokról és nem utolsósorban a szövetkezésről. Éppen a titkár beszélt arról, hogy községük két termelőszövetkezete az elmúlt hónapok alatt milyen szép eredményeket ért el. Juhász Antal 13 holdas gazda hallgatta, amit a titkár beszélt, de azzal, hogy őneki is be kellene lépni, nem akart egyetérteni. Mondanivalóját nem is rejtette véka alá, hanem meg is mondta: — Én még nem határoztam el végleg, hogy maradok-e, vagy a tsz-be megyek. Majd alszom erre egyet és ha úgy gondolom. hogy valamelyik tsz-be belépek, akkor magam fogok jelentkezni. Antal bácsit jól ismerték a községben, tudták róla azt is, hogy amit egyszer megmond, annak úgy kell lenni. Természetesen a dolgot nem hagyták annyiba, újra és újra beszélgettek vele, meg aztán Antal bácsi is elgondolkodott a hallottakon, mert ha makacs ember is volt, de a saját kárát nem akarta. Míg ő gondolkodott, addig gazdatársai közül sokan elhatározásra jutottak. — Egyik a Felszabadulás, a másik a Március 9 Tsz-t választotta. Juhász néni többször gondolt arra, hogy komolyan beszéljen élete párjával arról, hogy lépjenek be, mert könnyebb lesz ott, ezt azonban nem merte előhozni, mert ilyen fontos esetben mindig a férjéé volt a döntő szó, de nem késett soká. Antal bácsi minden oldalról jól meggondolva elhatározását, aláírta a belépési nyilatkozatot. Belépése óta már több hónap telt el. Antal bácsi szorgalmasan dolgozott Zsuzsa lányával együtt a tsz-ben. Nem olyan régen felkerestük Antal bácsit, hogy megkérdezzük, hogyan született meg az elhatározás. A kapu előtt találkoztunk, amint nem a „legbarátságosabban” biztatta lovait, megsűlyedtek, a silóval megrakott kocsit nem akarták kihúzni. — Ne taníts, te gyerek, tudom én, hogy merre induljak a lovakkal. Nem akarom eltöretni a kocsikereket — mondogatta és hirtelen haragja annak a gyereknek szólt, aki „őneki’’ próbált tanácsot adni. — Vigyázz ... azt a ... — emelte fel hangját és végigvágott ostorával a lovakon. Azok megrántották a kocsit és csakhamar a célnál voltak. Míg rakta le a kocsiról a silót, beszélgettünk: — Elmondom én, miért ne mondanám, őszinte ember voltam mindig, Sőt, elárulhatom azt is, hogy bizony sokat gondolkodtam, amíg arra az elhatározásra jutottam, hogy felvételemet kérem a Március 9 Tsz-be. Kicsit visszatartott az is, hogy milyen élet lesz ott a közösben. Biztosan majd parancsolgatnak, ide tesznek, oda tesznek. Én meg nem szoktam meg azt, hogy nekem paracsoljanak, a magam gázdája voltam 11 éves korom óta. De azért figyeltem hogyan dolgoznak, mennyit osztanak, aztán így jutottam arra az elhatározásra, hogy nem lehet ott rossz, hiszen ott is emberek vannak. Dolgozni meg szerettem, meg szeretek is. Azóta itt vagyok. — Megváltozott már a véleménye? — De meg ám. Pár hónapon keresztül dolgoztam az elmúlt gazdasági évben, igaz, a lányommal együtt, aztán szépen kaptunk a teljesített munkaegységekre. Amikor megkaptam a pénzt, több, mint 10.000 forintot, kedvtelve számolgattam. Ennyi pénzem együtt még soha nem volt. Na, sebaj, ezután majd lesz. Most már elárulja az asszony, hogy jó lett volna már előbb is bejönni, csak nem mert nekem szólni. Pedig most szólhatott volna, mert néha az asszonynak is igaza van. BODOLAY. Tollhegyre kívánkozik Mindig nagy megtiszteltetésben részesítettem az olyan embereket, akik a maguk munkaterületén kiváló eredményeket tudtak elérni. Az ilyen embereket meg kell becsülni, hiszen nem nézve a fáradságot dolgoznak, hogy tervüket teljesíteni tudják. Mégegyszer dicséret az ilyen embereknek, na, de nem szabad elhallgatni és\nem beszélve arról, hogy megdicsérni az olyan túlbuzgó embereket, akik csak a saját tervük teljesítését nézik, bármily áron is. Pakson hallottam egy ilyen sajnálatos példáról, a Nagydorogi Dohánybeváltó vezetője, Füzesi László túlbuzgóságáról. Hetekkel ezelőtt történt, hogy Füzesi felkereste a németkéri Kossuth Tsz elnökét, szíves szóval arra kérte, hogy legalább egy hold dohánytermesztésre kössenek szerződést. A dohány jó védelmet biztosít — gondolta az elnök, igen ám, de az újonnan alakult tsz a szerződéses növények termesztésére már megkötötték a szerződést. így saláta és sárgarépa mag termesztését vállalták. Túlbuzgó emberünk azonban ennyivel nem érte be és azt mondotta: — Majd én elintézem, hogy ne kelljen sárgarépamagot termelni, kössenek csak egy hold dohány termesztésére szerződést. A Kossuth Tsz elnöke elhitte amit Füzesi elvtárs ígért és megkötötte a szerződést. A járási tanács illetékes osztályán dolgozó elvtársak véleménye szerint Füzesi elvtárs arra nem tehet ígéretet, hogy a jóval előbb, a sárgarépamag termesztésére megkötött szerződést felbontassa, elintézze. Ehhez sem joga^ sem köze nincs. „Szemes embernek áll a világ.” Na, de azért ilyet mégsem szabad tenni. > B. R. A lelkiismeretes munka meghozta gyümölcsét A dunaszentgyörgyi gépál, lomás igazgatójának, Faludi Imre elvtársnak a fiókjában békés egyetértésben két papírlap húzódik meg az iratok között, az egyik figyel meztetés, a másik dicséret és az érdekes ebben az, hegy mindkettőt a gépjavításért kapta. Hogy lehet ez? Hosszú ideig, mintha odaláncolták volna a dunaszentgyör- gyieket az utolsó helyre, nem ment a gépjavítás. Valamelyest munka folyt a műhelyben, de az emberek és gépek zöme kint dolgozott a határban. Szántottak, ameddig csak lehetett, a gépjavítás meg csak éppen, hogy döcögött. Előfordult az is, hogy a vezetők közül csak a főmezőgazdász volt bent, a többiek szabadságon, vagy beteg ség miatt távol. így a kellő irányítás hiánya miatt kapkodó, szervezetlen volt a munka. A gépállomási igazgatóság legelőször január 26-án találta rendben a gépjavítást, addig azonban amíg idáig eljutottak, igen komoly munka folyt Duna szentgyörgyön. — Ha rosszul gomboltam be reggel a mellényemet* délben, mikor észre veszem, átgombolom jól — mondta Faludi elvtárs, az igazgató. — Elkészítettük az új munkatervet, amely ott függött az iroda és a műhely falán is, hogy mindenki lássa, hogy hol tartunk, menynyi az előrehaladás. Január 5-én pártvezetőség- választó taggyűlés volt, ahol a beszámoló részletesen foglalkozott a gépjavítással, személy szerint megbírálta a vezetőket. Ettől kezdve megváltozott a munka. A gépeket és embereket fokozottabb mértékben von. ták be, a brigádok élére kommu nisták álltak. — Amikor aztán hozzáfogtunk, minden kéznél volt, mert gondosan összeállítottuk és beszereztük az összes szükséges alkatrészeket, ha pedig valami sürgős munkánk akadt, a bölcs keiek segítettek. Az ottani gépállomással megszerveztük a tapasztalatcseréket és ez sokat lendített rajtunk. így kezdtünk neki — magyarázta Faludi elvtárs — és büszke vagyok a gépállomás dolgozóira ezért a munkáért. — És miért nem tudta ezt más gépállomás is megcsinálni — kérdeztem — hiszen máshol is voltak tapasztalatcserék és megbeszélések. — Nem tudom másutt hogy volt, de annyit mondhatok, nálunk, amit elhatároztunk, azt meg is csináltuk. Olyan elvtársak vannak itt, akikre mindig lehet számítani. A minőségi ellenőrünk, Horváth János, a „Gépállomás Kiváló Dolgozója“ Vajda Sándor szintén kitüntetett szerelő, mindketten párttagok. Gyöngyösi Ferenc tagjelölt, a múltévi gépjavítás alatt került hozzánk, de már most úgy dolgozott DISZ brigádjával, hogy hiba nélkül adták át a rájuk bízott munkagépeket. — S milyen következtetést lehet ebből az elég furcsán ala. kult helyzetből levonni? — Mindenesetre azt, hogy első követelmény tisztában lenni mennyi a munka és meny nyi idő alatt lehet elvégezni, de van még valami, a rendeletek jók, helyesek, a végrehajtásukat azonban mindig az egyes gépállomások helyi adottságai tulajdonságai szabják meg. Itt kint dől el, hogy milyen munkabeosztással tudtunk egyszerre szántani is, javítani is. Talán van egy-két pont a dunaszentgyörgyi gépállomás módszereiben, ami nem helyes, de az, hogy utolsó helyről a nyolcadikra, hetedik, ötödik, majd a második helyre kerültek a gép javítási rangsorban s végül jól vizsgáztak a szemlén, mindenképpen dicséretreméltó, a lelkiismeretes munka ered. ménye. B. L. Á DISZ fiatalok vállalták DISZ-gyűlést tartottak az iregszemcsei gépállomáson, — ahol a gépállomás vezetősége és pártvezetősége, „ovábbá a járási DISZ-bizottságtól Cselov- szki elvtárs jelent meg. A DISZ-gyűlésen a fiatalok verseny vállalást tettek április 4-re, felszabadulásunk 11. évfordulójára. Vállalták: 1. Hogy tavaszi tervüket 115 százalékra teljesítik. 2. Még egyszer átnézik gépeiket, az esetleges hibákat kijavítják, hogy mire a tavaszi munka megkezdődik, késedelem nélkül indulhassanak. 3. Vállalták továbbá, hogy a tavaszi munkák során a legnagyobb anyagtakarékossággal fognak dolgozni. A versenyvállaláson kívül a DISZ-fiatalok beszélgettek arról is, hogy tevékenyebben kiveszik részüket a tsz-agitáció- ból, községük fiataljai körében. A fiatalok, közöttük Biczó Anna ígéretet tett arra, hogy községük fiataljaival többször elbeszélget a termelőszövetkezetről. azok munkájáról, eredményéről. SZONDI SÁNDOR VB titkár.
