Tolnai Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-11 / 61. szám

1956. MÁRCIUS 11. TOLNAI NAPLÓ S Jészerencsét Látogatás a két mányoki új tsz-ben A baranyai határ mellett található megyénk két bányász községe, Kismányok és nagymányok. A községek szorgalmas lakóinak egy része a föld gyomrában, a bányák mélyén fejtik a szenet, a fe­kete aranyat. Míg a bányá­szok a tárnák mélyén dolgoz­nak, hősiesen teljesítve napi, heti tervüket, addig a föld igazi művelői, a parasztok tér melik a búzát, a kenyér mag­ját, tenyésztik a sertést, a ke. nvér mellé valót. Mindkét köz­ségben eddig a gazdák külön- külön apró parcelláikon gaz­dálkodtak, éjt nappallá tettek, hogy biztosítsák a család ré­szére a mindennapi kenyeret, hogy becsülettel teljesíteni tudják állam iránti kötelezett ségüket. Gondolkodtak, tervezgettek a mányokiak, mert számukra sem volt mindegy az, hogy szűkösen és gondokkal teli, vagy bőségesen, gondtalanul élnek. Két éven keresztül gondolkodtak a kismányoki- ak is, míg két Héttel ezelőtt szilárd elhatározásra jutottak és Március 9 név alatt meg­alakították kis bányász-közsé­gük első termelőszövetkezetét. Tizenhét család, köztük Orbán Antal 8 holdas gazda családjával együtt el­indult az új úton, amely szá­mukra járatlan, ismeretlen ta­lán, amelyet bátran kezdenek el, hisz valamennyiöknek csak jobbat hozhat. — Mi jól megfontoltuk el­határozásunkat — mondotta Orbán néni — miközben seré­nyen mosogat tovább. — Nyolc hold földön gazdálkodtunk férjemmel együtt, látástól va. kulásig. Mindenünk volt és van szépen. Becsülettel tud­tuk teljesíteni állam iránti kö telezettségünket. Igaz, még vasárnapunk sem volt. Előfor dúlt nem egyszer, hogy meg­ebédeltünk, de délután újra a réten voltunk, gyűjtöttük össze a szénát, nehogy meg­ázzon. Volt olyan év bizony, amikor hiába iparkodtunk, egy nap alatt tönkre mentünk amikor a malacok, a hízóknak valók elhullottak. Bizony ne. héz volt kivárni a következő év telét, amikor vághattunk. — Érdemes volt, ha nagyon sokat is kellett dolgozni, ma legalább nem semmi nélkül,, hanem egy kis alappal kezd­hetjük az új életet. Mi is egy jó lovat, és egy tehenet vi­szünk a közösbe, másik tehe­nünk meg a háztájiban ma­rad. — Bizakodva nézünk a jö­vőbe, amely nekünk parasz­toknak csak jobbat hozhat. Mint egyéniek sokat dolgoz­tunk, mert a föld nem adta ingyen holdanként a 18 má­zsa búzát, mégis úgy gondol­juk, hogy összefogva többre megyünk. Nem olyan sok, ti­zenhét család alkotja még kis közösségünket, de reméljük, hogy később már többen le­szünk. Ezz@3 is gyarapodik a közös vagyon A simontornyai Alkotmány Termelőszövetkezet tagsága új üzemág létesítését kezdte meg a téli hetek alatt. A tsz tagok mintegy 50 000 forintos költséggel építettek egy üvegházat teljesen sajáterőből. A tetőszerkezetet elkészítették, jelenleg az üvegek felrakását végzik. Képünkön Harsányi István és Gáíis Károly a tetőszerkezet építésén dolgoznak. Szorgalmas munkával telnek a téli napok A nagyszokolyi Béke Termelőszövetkezet tagjai gondos­kodnak arról, hogy földjeik jó táperőben legyenek. Ennek érdekében a télen felgyülemlett istállótrágyát vontatókkal hordták ki a trágyázandó terület szélére, hogy amikor az idő engedi, a trágyát szétteregessék és alászántsák. A trágyaszállítást megkönnyítette az iregszemcsei gépál­lomás, amikor e célra két vontatót adott a tsz-nek. ÍZ" ismányoktól alig pár kilométerre lévő Nagy­mányok községben pár nappal előbb alakították meg „Jósze­rencsét“ név alatt első ter­melőszövetkezetüket. Az új tsz egyik tagja Bilkó József, volt 8 holdas gazda az elkö­vetkezendő első közös tavaszi munkákról beszél. — Az idei tavaszi munkáié időbeni és jó elvégzése vala­mennyiünk számára nagyon fontos, mert nem közömbös számunkra, hogy az első pró­bálkozást, munkát, milyen si. kér koronázza. Ezért vala­mennyien úgy határoztunk, hogy amint a földre lehet men ni, elvégezzük az őszi szán­tások simítózását, az őszi ga­bonák hengerezését és később a fejtrágyázást. A szükséges pétisó biztosítva van. Amíg ezek a munkák megkezdőd­nek, addig a tagok udvaraiból a közös területre hordjuk ki a trágyát, amely becslésem sze­rint 8 hold trágyázásra elég. — Tavaszi árpát nem ve­tünk, mivel annakidején őszi árpát vetettünk eleget. Ter­vünk szerint amennyiben lu­cerna, baltacím, vagy egyéb pillangósvirágú vetőmagot ka­punk, akkor tavasszal 5 holdon vetünk pillangósnö­vényt. Szükséges is. hiszen eddig 9 darab tehenünk, 6 pár lovunk, és 4 darab növendék szarvasmarhánk van, amelyek takarmányszükségletéről gon doskodni kell. A pillangóso­kon kívül takarmánynak még 5 holdon vetünk tavaszi za­bosbükkönyt. — Nem olyan sokan, alig húszán vagyunk még, de számunk napról napra gyara­podik és ha többen dolgozunk, gazdagabbak leszünk, mert jut erő arra, hogy nagyobb te­rületen kertészkedjünk és létrehozzunk egy halastavat. A megvalósításra adva van a lehetőség, amelyet ki is fo­gunk használni. Ezenkívül ba romfitenyésztésre is jó terüle­ti adottságunk van. — A felsoroltak, a kertészet a halászat, baromfitenyésztés, ha az idén nem is, de pár év múlva komoly jövedelmet biz­tosít valamennyiönknek. J gy, tervezgetve múlnak az első napok, hetek. Az új élet első úttörői bizakodva néznek a jövőbe, mert tud­ják, hogy munkájuk eredmé­nye nem marad el. Néha az asszonynak is igaza van Történetünk egy évvel ezelőtt kezdő­dött, amikor Aparhanton az egyik napon tanácsülésre jöttek össze, hogy beszélges­senek a soronkövetkező feladatokról és nem utolsósorban a szövetkezésről. Ép­pen a titkár beszélt arról, hogy közsé­gük két termelőszövetkezete az elmúlt hónapok alatt milyen szép eredményeket ért el. Juhász Antal 13 holdas gazda hallgatta, amit a titkár beszélt, de azzal, hogy őneki is be kellene lépni, nem akart egyetérteni. Mondanivalóját nem is rej­tette véka alá, hanem meg is mondta: — Én még nem határoztam el végleg, hogy maradok-e, vagy a tsz-be megyek. Majd alszom erre egyet és ha úgy gon­dolom. hogy valamelyik tsz-be belépek, akkor magam fogok jelentkezni. Antal bácsit jól ismerték a községben, tudták róla azt is, hogy amit egyszer megmond, annak úgy kell lenni. Termé­szetesen a dolgot nem hagyták annyiba, újra és újra beszélgettek vele, meg az­tán Antal bácsi is elgondolkodott a hal­lottakon, mert ha makacs ember is volt, de a saját kárát nem akarta. Míg ő gondolkodott, addig gazdatársai közül sokan elhatározásra jutottak. — Egyik a Felszabadulás, a másik a Már­cius 9 Tsz-t választotta. Juhász néni többször gondolt arra, hogy komolyan beszéljen élete párjával arról, hogy lépjenek be, mert könnyebb lesz ott, ezt azonban nem merte előhozni, mert ilyen fontos esetben mindig a férjéé volt a döntő szó, de nem késett soká. Antal bácsi minden oldalról jól meggondolva elhatározását, aláírta a be­lépési nyilatkozatot. Belépése óta már több hónap telt el. Antal bácsi szorgalmasan dolgozott Zsuzsa lányával együtt a tsz-ben. Nem olyan régen felkerestük Antal bácsit, hogy megkérdezzük, hogyan született meg az elhatározás. A kapu előtt talál­koztunk, amint nem a „legbarátságo­sabban” biztatta lovait, megsűlyedtek, a silóval megrakott kocsit nem akarták ki­húzni. — Ne taníts, te gyerek, tudom én, hogy merre induljak a lovakkal. Nem akarom eltöretni a kocsikereket — mon­dogatta és hirtelen haragja annak a gye­reknek szólt, aki „őneki’’ próbált taná­csot adni. — Vigyázz ... azt a ... — emelte fel hangját és végigvágott ostorával a lova­kon. Azok megrántották a kocsit és csakhamar a célnál voltak. Míg rakta le a kocsiról a silót, beszélgettünk: — Elmondom én, miért ne monda­nám, őszinte ember voltam mindig, Sőt, elárulhatom azt is, hogy bizony sokat gondolkodtam, amíg arra az elhatározás­ra jutottam, hogy felvételemet kérem a Március 9 Tsz-be. Kicsit visszatartott az is, hogy milyen élet lesz ott a közösben. Biztosan majd parancsolgatnak, ide tesz­nek, oda tesznek. Én meg nem szoktam meg azt, hogy nekem paracsoljanak, a magam gázdája voltam 11 éves korom óta. De azért figyeltem hogyan dolgoz­nak, mennyit osztanak, aztán így jutot­tam arra az elhatározásra, hogy nem lehet ott rossz, hiszen ott is emberek vannak. Dolgozni meg szerettem, meg szeretek is. Azóta itt vagyok. — Megváltozott már a véleménye? — De meg ám. Pár hónapon keresz­tül dolgoztam az elmúlt gazdasági évben, igaz, a lányommal együtt, aztán szépen kaptunk a teljesített munkaegységekre. Amikor megkaptam a pénzt, több, mint 10.000 forintot, kedvtelve számolgattam. Ennyi pénzem együtt még soha nem volt. Na, sebaj, ezután majd lesz. Most már elárulja az asszony, hogy jó lett volna már előbb is bejönni, csak nem mert nekem szólni. Pedig most szólha­tott volna, mert néha az asszonynak is igaza van. BODOLAY. Tollhegyre kívánkozik Mindig nagy megtiszteltetésben részesítettem az olyan embereket, akik a maguk munkaterületén kiváló eredménye­ket tudtak elérni. Az ilyen embereket meg kell becsülni, hiszen nem nézve a fáradságot dolgoznak, hogy tervüket teljesí­teni tudják. Mégegyszer dicséret az ilyen embereknek, na, de nem szabad elhallgatni és\nem beszélve arról, hogy megdicsérni az olyan túlbuzgó embereket, akik csak a saját tervük telje­sítését nézik, bármily áron is. Pakson hallottam egy ilyen sajnálatos példáról, a Nagy­dorogi Dohánybeváltó vezetője, Füzesi László túlbuzgó­ságáról. Hetekkel ezelőtt történt, hogy Füzesi felkereste a német­kéri Kossuth Tsz elnökét, szíves szóval arra kérte, hogy leg­alább egy hold dohánytermesztésre kössenek szerződést. A dohány jó védelmet biztosít — gondolta az elnök, igen ám, de az újonnan alakult tsz a szerződéses növények ter­mesztésére már megkötötték a szerződést. így saláta és sárga­répa mag termesztését vállalták. Túlbuzgó emberünk azonban ennyivel nem érte be és azt mondotta: — Majd én elintézem, hogy ne kelljen sárgarépamagot termelni, kössenek csak egy hold dohány termesztésére szerződést. A Kossuth Tsz elnöke elhitte amit Füzesi elvtárs ígért és megkötötte a szerződést. A járási tanács illetékes osztályán dolgozó elvtársak véle­ménye szerint Füzesi elvtárs arra nem tehet ígéretet, hogy a jóval előbb, a sárgarépamag termesztésére megkötött szer­ződést felbontassa, elintézze. Ehhez sem joga^ sem köze nincs. „Szemes embernek áll a világ.” Na, de azért ilyet még­sem szabad tenni. > B. R. A lelkiismeretes munka meghozta gyümölcsét A dunaszentgyörgyi gépál, lomás igazgatójának, Faludi Imre elvtársnak a fiókjá­ban békés egyetértésben két papírlap húzódik meg az iratok között, az egyik figyel meztetés, a másik dicséret és az érdekes ebben az, hegy mind­kettőt a gépjavításért kapta. Hogy lehet ez? Hosszú ideig, mintha odalán­colták volna a dunaszentgyör- gyieket az utolsó helyre, nem ment a gépjavítás. Valamelyest munka folyt a műhelyben, de az emberek és gépek zöme kint dolgozott a határban. Szántot­tak, ameddig csak lehetett, a gépjavítás meg csak éppen, hogy döcögött. Előfordult az is, hogy a vezetők közül csak a főmezőgazdász volt bent, a töb­biek szabadságon, vagy beteg ség miatt távol. így a kellő irá­nyítás hiánya miatt kapkodó, szervezetlen volt a munka. A gépállomási igazgatóság legelőször január 26-án találta rendben a gépjavítást, addig azonban amíg idáig eljutottak, igen komoly munka folyt Duna szentgyörgyön. — Ha rosszul gomboltam be reggel a mellényemet* délben, mikor észre veszem, átgombo­lom jól — mondta Faludi elv­társ, az igazgató. — Elkészítet­tük az új munkatervet, amely ott függött az iroda és a mű­hely falán is, hogy mindenki lássa, hogy hol tartunk, meny­nyi az előrehaladás. Január 5-én pártvezetőség- választó taggyűlés volt, ahol a beszámoló részletesen foglalko­zott a gépjavítással, személy szerint megbírálta a vezetőket. Ettől kezdve megváltozott a munka. A gépeket és embere­ket fokozottabb mértékben von. ták be, a brigádok élére kommu nisták álltak. — Amikor aztán hozzáfog­tunk, minden kéznél volt, mert gondosan összeállítottuk és be­szereztük az összes szükséges alkatrészeket, ha pedig valami sürgős munkánk akadt, a bölcs keiek segítettek. Az ottani gépállomással megszerveztük a tapasztalatcseréket és ez so­kat lendített rajtunk. így kezd­tünk neki — magyarázta Faludi elvtárs — és büszke vagyok a gépállomás dolgozóira ezért a munkáért. — És miért nem tudta ezt más gépállomás is megcsinálni — kérdeztem — hiszen máshol is voltak tapasztalatcserék és megbeszélések. — Nem tudom másutt hogy volt, de annyit mondhatok, ná­lunk, amit elhatároztunk, azt meg is csináltuk. Olyan elvtár­sak vannak itt, akikre mindig lehet számítani. A minőségi el­lenőrünk, Horváth János, a „Gépállomás Kiváló Dolgozója“ Vajda Sándor szintén kitünte­tett szerelő, mindketten pártta­gok. Gyöngyösi Ferenc tagje­lölt, a múltévi gépjavítás alatt került hozzánk, de már most úgy dolgozott DISZ brigádjá­val, hogy hiba nélkül adták át a rájuk bízott munkagépeket. — S milyen következtetést lehet ebből az elég furcsán ala. kult helyzetből levonni? — Mindenesetre azt, hogy első követelmény tisztában lenni mennyi a munka és meny nyi idő alatt lehet elvégezni, de van még valami, a rendeletek jók, helyesek, a végrehajtásu­kat azonban mindig az egyes gépállomások helyi adottságai tulajdonságai szabják meg. Itt kint dől el, hogy milyen mun­kabeosztással tudtunk egy­szerre szántani is, javítani is. Talán van egy-két pont a dunaszentgyörgyi gépállomás módszereiben, ami nem helyes, de az, hogy utolsó helyről a nyolcadikra, hetedik, ötödik, majd a második helyre kerül­tek a gép javítási rangsorban s végül jól vizsgáztak a szemlén, mindenképpen dicséretreméltó, a lelkiismeretes munka ered. ménye. B. L. Á DISZ fiatalok vállalták DISZ-gyűlést tartottak az iregszemcsei gépállomáson, — ahol a gépállomás vezetősége és pártvezetősége, „ovábbá a já­rási DISZ-bizottságtól Cselov- szki elvtárs jelent meg. A DISZ-gyűlésen a fiatalok verseny vállalást tettek április 4-re, felszabadulásunk 11. év­fordulójára. Vállalták: 1. Hogy tavaszi tervüket 115 százalékra teljesítik. 2. Még egyszer átnézik gépei­ket, az esetleges hibákat kija­vítják, hogy mire a tavaszi munka megkezdődik, késede­lem nélkül indulhassanak. 3. Vállalták továbbá, hogy a tavaszi munkák során a legna­gyobb anyagtakarékossággal fognak dolgozni. A versenyvállaláson kívül a DISZ-fiatalok beszélgettek ar­ról is, hogy tevékenyebben ki­veszik részüket a tsz-agitáció- ból, községük fiataljai körében. A fiatalok, közöttük Biczó An­na ígéretet tett arra, hogy köz­ségük fiataljaival többször el­beszélget a termelőszövetkezet­ről. azok munkájáról, eredmé­nyéről. SZONDI SÁNDOR VB titkár.

Next

/
Oldalképek
Tartalom