Tolnai Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-04 / 55. szám

1956. MÁRCIUS 4. TOLNAI NAPLÓ 5 Nem volt ok az elbizakodottságra Szemle az iregszemcsei gépállomáson A gépállomásokon most meg­tartott szemlék nagyjelentösé- gűek, hiszen a téli gépjavítás nagy vizsgája ez. Nem lehet senkinek sem közömbös tehát, hogy a vizsga milyen eredmény nyel zárul. Lapunk korábbi számában ír­tunk már arról, hogy az ireg­szemcsei gépállomáson nerr tor dítottak kellő gondot — különő sen a munkagépeknél — a javí tás minőségi elvégzésére. Körül belül 2 héttel ezelőtt tapasztalta e hiányosságokat a gépállomás] igazgatóság körzeti mechaniku­sa, Bölcsföldi Ferenc elvtárs. Azóta eltelt idő alatt egyember ként kellett volna az iregszem cseleknek arra törekedni, hogy a hibákat — amire felhívták fi gyelmüket — a gépjavítás befe­jezésének határidejéig kijavít sák. A VALÓSÁGBAN AZONBAN NEM SOKAT TETTEK hogy a szemlére a munkagépe­ket tökéletesen kijavítsák, amit bizonyít az is, hogy 14 dar°b traktoros ekét, 19 darab trak toros tárcsát *és 9 darab sima hengert a szemlebizottság nem vett át. Egy percig sem vitás, hogy az ilyen és ehhez hasonló dolgok kissé kellemetlenül érinthették az iregszemcsei gépállomás ve­zetőségét, igazgatóját, különö­sen ha azt nézzük, hogy az el múlt szemlék során ez nem for­dult elő. Az egyik traktoros sza­vait idézve: „eddig minden év ben könnyen átmentünk a szem­lén.’' Könnyen lehet, hogy ezek után valamennyien arra gondol­tak a gépállomáson: „nálunk hi­bát találni talán nem is lehet”. Talán ezért nem akarta elis­merni a gépállomás igazgatója, Magyar Sándor elvtárs a körzeti mechanikus által ellenőrzéskor talált hibákat. Talán ezért tilt - kozott erélyesen, hogy kohol­mány, amit az újság ír, amit a jegyzőkönyvbe írtak. Valóság volt az, de NYILATKOZZON ERRŐL A LEGILLETÉKESEBB, a szemlebizottság elnöke, Sipter Géza elvtárs, a Gépállomási Igaz gatóság főmérnöke. ,.A téli gépjavítás során több szőr tartottunk ellenőrzést a gép állomáson. Észrevételünket i jegyzőkönyvek alapján és szó ban is tudomására hoztuk a gép­állomás vezetőségének. Most a szemle során sajnos azt kell ta­pasztalnom, hogy a hibákat egyáltalán nem javították ki. Váí tozatlanul fennáll például, hogy az ekefarkerék tengelyének nagy a kotyogása, a zsírzógombok hiányoznak. A 13-as számú eke sasszegét ki kell cserélni. A ket­tes eke leeresztő rugó feszítő csavarának menete kopott, a ka­paszkodók kopottak, farkerék- (tfcngelye nem forog, kormány lemezén a csavarok 4 milliméter­re kiállnak. A tárcsáknál az anya csavarokat nem húzták meg, mo zognak a tárcsalemezek, a sár kaparok nincsenek jól felszerel ve, két tárcsán hiányoznak. A hengereknél kopottak a perse lyek. Két vetőgépnél ellenőrizni kell a rugósnyelveket.” A szemle során tehát a mun­kagépeken komoly hibákat, hiá­nyosságot -találtak, amelyeket y legsürgősebben kell kijavítaniok. Ezen a napon nemcsak a gépja vitás minőségét ellenőrizték, ha nem megnézték azt is, hogy SZERVEZÉSI VONALON MIT, HOGYAN TETTEK. Erről Höss Péter elvtárs a kö­vetkezőket mondotta: „Az eddigi szemlék során ta­pasztaltak után azt mondhatom, hogy a szervezés vonalán Ireg szemcse jelesre vizsgázott. A gépállomás tervét brigádokra, traktorosokra lebontották, ame­lyet a brigádvezetőkkel és a traktorosokkal ismertettek is. Kidolgozták a tavaszi munkák végrehajtásával kapcsolatos ter­vet. A tervteljesítés biztosítása érdekében a községi tanácsokon keresztül beindították az egyéni szerződéskötéseket. Elkészítették továbbá a -gépállomási és az egyes brigádok karbantartási tervét. Megtörtént a brigádszer­vezetek kialakítása és valameny- nyi termelőszövetkezettel meg kötöttték a szerződéseket.” Megtörtént a szemle, amely során a hibák, eredmények egy­aránt napvilágra kerültek. Szép és dícséretreméltó az, amit az erőgépek javításánál és a szerve zésnél elérték, amelyek azt bizo nyitják ,hogy a jó eredmények elérésének Iregszemcsén is meg van az előfeltétele, csak élni kell vele és nem utolsó sorban meg­szívlelni az ellenőrzéskor ta­pasztaltakat és törekedni azok mielőbbi kijavítására. B. R. Nemesített vetőmaggal akarnak nagyobb termést biztosítani a harci gazdák Még hótakaró borítja a harci határt, de a gazdák nem tétlen­kednek. Javában folyik a trágyahordás a termelőszövet­kezeteknél és az egyéni dol­gozó parasztoknál egyaránt. — Készülnek a tavaszra. A trágya­hordás' mellett a vetőmagokat is tisztítják. Az egyéni gazdák ezt úgy oldják meg, hogy aki­nek triőrje van, kölcsönadja a többi gazdának. A tél folyamán gazdagyűlé­seken, előadások során sokat beszéltek, hallottak a nagyobb terméseredmények elérésének lehetőségeiről, s azt ki is akarják használni. A termelőszövetke­zetek az elmúlt évben igen jó kukoricatermést értek el — át­lagban 45 mázsát — egyebek között azért is, mert nemesí­tett vetőmagot vetettek el. Az elmúlt évben néhány egyéni gazda is felhasználta ezt a le­hetőséget és a termelőszövetke­zetekhez hasonló termésered­ményeket ért el. A harci dolgozó parasztok ebben az évben már maguk is hasznosítani akarják a terme­lőszövetkezetek és a néhány egyéni gazda tapasztalatát, hogy eleget tegyenek a minisz­tertanács 3 százalékos termés­növelésről hozott határozatá­nak, nemesített vetőmagot hasz nálnak fel. Az egyéni gazdák­nak mintegy 90 százaléka igé­nyelt például hibridkukorica­vetőmagot, összesen 10 mázsát. Zámbó József tanácstag pél­dául egy mázsa vetőmagot igé­nyelt a saját, valamint rokon sága és ismerősei részére, Virág János pedig 45 kilót. Azonkívül 80 mázsa nemesített vetőbur­gonyát is igényelt csereképpen a község dolgozó parasztsága. Az őszi gabonák termésátla­gának a növelését műtrágyá­zással akarják biztosítani, amint arra az időjárás meg­felelő lesz. A földművesszövet­kezethez már megérkezett a szükséges mennyiségű pétisó amelynek szétosztását a napok­ban megkezdik, hogy amint le­het, elvégezhessék a gazdák az őszi vetések fejtrágyázását. Készülünk a tavaszi munkák megkezdésére Elmondja: Veaekény La jos tanácselnök A minisztertanácsnak az a határozata, amely megállapítja, hogy ez évben a mezőgazdasági tervek maradéktalan teljesítése terén milyen feladatok hárul­nak az egyéni gazdákra is, azt községünk, a szakadáti dolgozó parasztok is maradéktalanul teljesíteni akarják. Az elmúlt évben is szép eredményeket ér­tek el a dolgozó parasztok, ame lyet a kezdődő tavaszi munkák­kal tovább akarnak fokozni. Tudjuk, hogy legfontosabb fel­adatunk az őszről maradt őszi mélyszántások pótlásává trágya hordás, a vetőmagtisztítás és végül, de nem utolsósorban az őszi kalászosok tavaszi ápo­lása. Örömmel mondhatom azt, — hogy a szakadáti határban alig 20 hold van olyan terület, ame­lyik mélyszántásra vár még. A gazdákkal beszélgetve, azt tu­dom mondani, hogy a kedvező idő beálltával azonnal hozzá­látnak a 20 hold felszántásá­hoz. Egész télen hordták a trágyát a földekre, amelyet — amikor a földre rá lehet menni, alászántanak. Községünk vala­mennyi gazdája befejezte már a vetőmagtisztítást, többen vé­geztek már próbacsíráztatást is. A gazdák arról beszélgetnek, hogy amikor lehet, azonnal hozzálátnak az őszi kalászosok fejtrágyázásához, hengerezésé- hez és fogasolásához. Meg va­gyok győződve arról, hogy a szakadáti gazdák teljesíteni fogják a Minisztertanács hatá­rozatát, teljesítik a tervet és mindent megtesznek a nagyobb terméseredmény elérése érde­kében. Majd a papír9 ceruza eldönti. . . Már az ősszel, a kölcsönjegyzés idején megpendítették a népnevelők Z. Kovács Péter előtt: — Nem lenne jobb, ha még néhány jól gazdálkodó gazdával termelő­szövetkezetet alakítanának? — Nem lehet azt itt Regőlyben meg­csinálni — legyintett az — a majsaiak sem tudtak sokra menni. — Nem ajánlanák ennyire, ha nem lenne jobb — vetette közbe a felesége. — Biztosan többre mennénk, mint így, — amikor 22 hold föld mellett alig jut kap- cáravaló. Persze te ilyesmivel nem sokat törődsz. — Én magam egyedül csak nem fog­hatok hozzá a szövetkezet alakításához — ütötte el a szót a gazda. Azért nem úgy van az egészen, ahogy te mondod. Eddig még került mindenre, a nevemet sem említették még soha, hogy hátralékr ban vagyok az adóval, vagy a beadással. — Es ha történetesen Regőlyben is alakulna termelőszövetkezet — kérdezték a népnevelők, — akkor hogyan hatá­rozna? Majd a papír, ceruza döntené el, ho­gyan jövök ki jobban, a 22 hold földön, vagy a termelőszövetkezetben. Tudják azt az elvtársak is, az ember mindig oda­húz, ahonnan többre számít, ami job­ban jövedelmez. Aztán megt majd el­dönti a családi értekezlet... Teltek, múltak a napok, lejárt az óév, kezdődött az új. A regőlyiek közben hoz­záláttak a termelőszövetkezet megalakí­tásához is. Azt mondani sem kell, hogy a kommunisták voltak a fő kezdemé­nyezők. Miután aláírták a belépési nyi­latkozatot, felkeresték a többi gazdát, az ismerősöket, szomszédokat, hogy meg­nyerjék őket a közös gazdálkodás szá­mára. Betévedtek Z. Kovács Péterhez is. — Beszéljék rá ezt az embert már a belé­pésre — fogadta a népnevelőket az asz- szony. — Egyre bíztatom, hogy ne gon­dolkodjon sokáig, de nem akarja rászán­ni magát. — Ne félj, nem vonat az, hogy lekés­sen róla az ember — kontrázott vissza a gazda — mégcsak most alakult meg a tsz., lesz időnk még belépni, amíg a munka megkezdődik. — Hát a számadást megcsinálta-e? — kérdezték meg a népnevelők beszélgetés közben. — Még nem, de ha beválik a számí­tásom, magam megyek a belépési nyilat­kozatért. Egyik nap csakugyan beállított a tanácselnökhöz. — Csapó elvtárs, lehet kapni belé­pési nyilatkozatot? — Azt éppen lehet. Hát a számítás mire jött ki? — Arra, hogy legalább 50.000 forin­tot tudok megtakarítani, ha belépek a szövetkezetbe. A költségvetés, amit csi­náltam, végkép meggyőzött. A termelő- szövetkezetben legalább megkapom a megfelelő értéket, amiért megdolgoztam, meg aztán az asszony is erősködött... — No, pénteken majd behozom a be­lépési nyilatkozatot. Elmúlt péntek, de Z. Kovács Péter nem jelentkezett. — Na, ez is csak ígérgette, hogy be­lép, de visszatáncolt, amikor dönteni kel­lett — jegyezte meg valaki a rákövetkező napon beszélgetés közben. Farkas János párttitkárnak más volt a véleménye. — Nem hiszem, hogy Z. Kovács meg­változtatta volna véleményét. Hiszen ő maga jött el a belépési nyilatkozatiért. Tudjátok mit? Úgyis arrafelé megyünk, nézzünk be hozzá. Este csakugyan felkeresték Z. Ková- csékat. A gazda mentegetőzve fogadta őket. — Úgy jött a dolgom, hogy nem tud­tam bemenni, de amit mondtam, azt megtartottam. Itt van a belépési nyilat­kozat, aláírtam. Viszem a É2 hold földet, az összes felszerelést és belép az asz- szony is... BOGNÁR. Legfontosabb növényeink egyike a kukorica Az ankéton elhangzott felszólalásból A Tolna megyei Állami Gazda­ságok Igazgatósága február 28-án Pakson növénytermesz­tési ankétot hívott össze. Ezen az ankéton előadást tartót; a kukoricatermesztésröl és a gö­döllői ikersoros új kukorica termesztési módszerről Kolbai Károly egyetemi tanár. Az elő- • adáson többen felszólaltak. Az alábbiakban közöljük Kovács János, a Kajmádi Állami Gaz­daság főagronómusának hozzá, szólását. Röviden szeretném elmonda­ni hogy a kukoricának min­denféle tekintetben milyen nagy jelentősége van. A Köz­ponti Vezetőség múlt évi júniu­si határozata is kimondja, hogy a mezőgazdaság fejlesztése so­rán a kukoricát fontosság sor­rendjében az elsők közé kell sorolni. Ugyanebben az évben a Bábolnán megtartott ankét résztvevői elhatározták, hogy a kukorica jelenlegi vetésterüle­tét 30—40 százalékkal emelik. A kukoricát többféle formában fel lehet használni. Ne csak a kukorica szemes termékét te­kintsük takarmánynak, mert a kukorica, mint takarmány, többféle formában is haszno­sítható. Etethetjük állatainkkal mint száraz kukorica, mint száraz kukoricaszár, zöld csa- lamádé, silókukorica és etet­hetjük, mint tartósított zöld siló. Arra vonatkozóan, hogy a legtöbb tápértékét mikor adja a kukorica, most vannak folyamatban a kísérletek, illet­ve azok kiértékelése. Vannak olyan kísérletek, hogy mikor ad több tápértékét a kukorica, ha teljesen behagyjuk érni, vagy viaszérésben leszedjük és így silózzuk be. Az utóbbi eset­ben zöld szárat is kapunk, amit besilózunk és így takar- mányozunk fel. A zöld kukorica­szár kétséget kizáróan jobb és több takarmányt biztosít, mint a száraz kukoricaszár. Hogy melyik lesz gazdaságosabb a viaszérésben silózott kukorica-e vagy ha be hagyjuk érni a ku­koricát, még nem vagyunk tá­jékozottak, amelyet a későbbi eredmények majd igazolni fog­nak. Egy pár adattal azonban r-onyítani tudom, hogy a ku­korica mikor ad több keményí­tő és fehérjeértéket. Kísérletet több társgazdaság végzett, amelynek eredményét szeret­ném elmondani: — A Küngösi Állami Gazdaságban másod­vetésként vetettek 12 hetes iregi kukoricát, amelynek a zöld termése 5986, ebből csőter­més 3136, zöld szártermés pe­dig 2850 kiló volt. Ha ezt át­számítjuk fehérje- és keményí­tőértékre, akkor végeredmény, ben a csőtermés keményítő­iteké 573 kiló, a zöld szárter­més keményítőértéke pedig 287 kiló, összesen 860 kiló. A csőtermés fehérjeértéke 47.98 kiló, a szártermés fehérjeértéke pedig 11.97 kiló. Az összes emészthető fehérje értéke te­hát 59.95 kiló. A másik egyholdas parcella óvári 5-össel volt elvetve, — amelynek össztermése 114.50 mázsa volt. Ebből csőtermés 59.50 mázsa, zöld szártermés pe­dig 55 mázsa volt. Ennél a ki sérletnél a csőtermés és a zöld- szártermés keményítőértéke 1682.50 kiló, a csőtermés és zöldszártermés fehérjeértéke pedig összesen 110.62 kiló. Ha ezzel szembeállítjuk a tel­jesen beérett kukoricatermést, akkor a következő képet kap­juk. Egy hold területen szá­mítsunk átlag 25 mázsa csöves kukoricatermést, — amelynek keményítőértéke (beleszámítva a kukoricaszár keményítőérté­két is) összesen 11.48 mázsa, az emészthető fehérjeértéke pedig 147 kiló. E két példát vizsgál­va a mérleg az óvári 5-ös kuko­rica javára billen, amelyet zöld állapotban szednek le és silóz­tak be. Az a tény, hogy a zöl­den leszedett kukorica az_ el­mondott esetben 534.5 kiló ke­mény ítőértékkel többet adott, bár az emészthető fehérje ér­téke 37 kilóval alulmaradt, ér­demes a jövőben ezzel a kísér­lettel nagyobb területen is fog­lalkozni különösen ha figye­lembevesszük a Kolbai-féle ve. tési technikát, ahol a kukorica talaját egész nyáron át trakto­ros tárcsával, vagy kultivátor- ral porhanyíthatjük. Végeznek olyan irányú kí­sérletet is, hogy a kukorica után még ebben az évben ismét korai kukoricát vessenek. Ezek a kísérletek azonban még nem hoztak kielégítő eredményt. — Ilyen kísérlet volt például az Alsópéli Állami Gazdaságban, ahol április végén vetettek 70 centiméter sor és 60 centiméter tótávolságra F. korai kukoricát. A termést augusztfls 23-án ta­karították be, holdanként ösz- szesen 98 mázsát. Ez fél silóter­mésnek felel meg, amely annyit jelent, hogy 15 mázsa keményí­tő és 80 kiló emészthető fehér­je értéket adott, ami a májusi morzsolt kukorica értékével — majdnem arányban áll, utána szeptember 2-án F. korai ku­koricát vetettek, amely rende­sen kikelt, meg is kapálták, a korán beköszöntő hideg idő azonban tönkretette, így az eredményt nem lehetett érté­kelni. Hasonló eredmény volt az Alsóleperdi Állami Gazda­ságban is, ahol 197.60 mázsa összes zöld termést értek el, tehát kétszerese az előbbinek amelyet befolyásolt a kukorica­mag megválasztása is, mivel Alsóleperden sárga lófogú . ku­koricát vetettek. Ebből az a tanulság, hogy silónak a hosszú tenyészidejű kukoricát vessük, mert ezek adják a legnagyobb tömeget, ha pedig másodvetés­ként akarjuk vetni, akkor a rövid tenyészidejű kukorica mellett kell dönteni akkor is, ha kevesebb termést biztosít. Természetesen a kukorica termése függ attól is, hogy a talajt hogyan készítették elő, kapott-e istállótrágyát • és mennyit és ugyanez vonatkozik a műtrágyára is. A terméseredmény függ a szerves trágyázás mennyiségé­től és minőségétől, de attól is, hogyan dolgoztuk azt a talajba. Sok vita merül fel a tekintet­ben, hogy a kukorica alá ősszel szántsuk le az istállótrágyát, vagy tavasszal. A nagyüzemi gazdaságok lehetősége szerint, ezt a munkát ősszel kell elvé­gezni és magam is emellett ál­lok. Egyéni gazdaságokban ez nem igen valósítható meg. — Egyben azonban egyetértünk mindannyian, hogy a kukorica alá holdanként 150—200 mázsa jó érett istállótrágyát adjunk. Az eredmény természetesen függ attól is, hogyan vetjük a kukoricát. Függetlenül attól hogy a vetés négyzetes-e, vagy soros, de a növény sűrűségének a holdankénti 14—16.000 szál­nak mindenhogyan meg kell lenni. A négyzetes vetésű ku­korica abban az esetben válik be, ha négyzetbevető géppel ve­tették. Kézi vetésnél eredményt csak akkor kapunk, ha lelkiis­meretesen, alapos körültekin­téssel végezzük ezt a munkát. Szerintem a négyzetes vetés ak­kor lesz legelőnyösebb, ha már tökéletes négyzetbevető géppel tudunk vetni, amely feltétlen biztosítja a keresztbe-hosszába történő művelés lehetőségeit. A négyzetes és a soros veté­sek mellett meg kell említeni a legújabb kukoricatermesztési módszert, a gödöllői ikersoros kukoricavetést, amelyről ezen az ankéton bővebben hallot­tunk. Itt az ikersorok 40 centi, méterre vannak egymástól, a széles sorköz pedig 260 centi­méter, ami lehetővé teszi a széles sorköz állandó gyomta­lanítását. A kukoricatermesztés több módszeréről beszéltem, ame­lyek kísérletei végeredményben még nem értek véget. Vala­mennyiünknek kísérletet kell végezni a maga területén, ho­gyan, milyen módon tudunk nagyobb kukoricatermést el­érni. KOVÁCS JÁNOS főagronómus.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom