Tolnai Napló, 1956. február (13. évfolyam, 27-51. szám)
1956-02-03 / 29. szám
Tolnai N Világ proletárjai egyesüljetek! Egyotemi Könyvtár PÉCS í •—t A MAI SZÁMBAN: Megnyílt a DÍVSZ Végrehajtókizottságának ülése (2. o.) — Ezek a határidők... (3. o.) — A hatodik ötéves terv irányelveiről (3. a) — Vezetőségválasztó taggyűlés a bikácsi Viharsarok Tsz-ben (3. o.) — A kultúra terjesztője (4. o.l _______—J AZ MDP TOLNAMEGYEI PARTBIZOTT5AGANAK LAPJA XIII. ÉVFOLYAM, 29. SZÁM. AKA: 5U HLLEK. FENTEK, 1956. FEBRUÁR 3. Szemcsés-műtrágya üzem Sióagárdon „Kormányzatunk új mező- - gazdaságfejlesztési programjához kívánunk hozzájárulni az alábbi újítási javaslattal..." így kezdődik az a javaslat, melyet Szénás Gyula főmérnök és Perényi János fődiszpécser, a Tolna megyei Ta. nács Bánya és Építőanyagipari Egyesülés dolgozói a múlt évben elkészítettek. Az újítási javaslat megvalósítása nyomán pedig már működik, termel egy új üzem Sióagárdon, a Sió partján. — Valamikor téglagyárnak építették, azonban már régóta nem dolgozik. Föld, agyag lenne elég, hiszen, hegyoldalba építették annakidején, de nem felel meg téglagyártásra, nagyon homokos, csak legfeljebb harmadosztályú minőségű téglát lehetett itt előállítani. Kevés volt a hely is, túlságosan költséges a gyártás, — azért évekkel ezelőtt határozott az Egyesülés vezetősége, úgyhogy leállítja itt a téglagyártást, inkább a többi — kedvezőbb feltételekkel dolgozó — üzemet fejleszti. Dolgozói közül többen máshova mentek, mások meg más tégla gyárakban helyezkedtek el. . Most azonban újra füstöl a kémény. Paolini Ernő, az olasz származású égető, kinek apja, nagyapja is téglaégetőként került az országba, — most is fűti a kemencét, de nem téglának, hanem egy új ...vágnák, a szemcsés műtráv Anak. Ezt szárítják az égető kemencében. A dolgozók egyrésze dombóvári. Ök már ismerik a szakmát, ők tanítják be a helybeli munkásokat. Győri Pál, az üzem vezetője lelkesen beszél gyártmányukról, a „bioszuper” szemcsés műtrágyáról. Tavaly egyszer, áprilisban otthon tövig elfagyott kertünkben egy oleander. Egy marék ilyen szemcsés műtrágyát — szórtunk a tövéhez, erre ismét kihajtott és szeptemberben már virágzott. Simon Erzsi, a dombóvári üzem udvarán, a köves földbe hajnalkát vetett, megszórta műtrágyával. — A hajnalkák hamarosan olyan növésnek indultak, hogy felfutottak a tetőre. A „Biöszuper’’ szemcsés mű trágya tőzegből, szuperfoszfátból, pétisóból, nikotinsalakból és pektin, vagy melasz kötőanyagból készül. Ezt összekeverik, szemcsézik, szárítják, majd csomagolják. — Tavaly kezdték meg a gyártását Dombóvárott, Azonban ott szűk volt a hely, csak napon tudtak szárítani, ezért keveset tudtak termelni. A tervek szerint — egymilliószáznegy- venezer forintos költséggel új üzemet akartak építeni. Erre rém, találtak megfelelő helyet, ekkor vetődött fel a gondolat, hogy egy üzemen kívüli tégla- várat is be lehetne rendezni erre a célra. Szénás és Perényi elvtársak újítása arra irányul, hogy a téglaégetőkemencét átalakítók szárításra, a meglévő épülete)^ átalakításával, bővítésével biztosítanak helyet a keveréshez és a szemcsézéshéz. Nyáron pedig nemcsak a kemencében, hanem a szabadban is szárítanak,, a szárítóhe- lyekíiez pedig fedett színekét építenek, ahova eső esetén gyorsan be tudják vinni a száradó anyagot. A sióagárdi gyár átalakítása mindösszé 128.000 forintba kerül, kapacitása ugyanakkora — napi egy vagonos — lesz, mint a tervezett új üzemé. — így több, mint egymillió forintot takarítanak meg, jelentősen csökken az önköltség is. „ A múlt hónap elején kezdték meg a kísérleti gyártást Sióagárdon, főkép a kemence fűtésének szabályozását kísérletezték ki. E kísérletek beváltak. ma már folyamatosan termel az üzem, rövidesen napi egy vagon szemcsés műtrágya gyártásával segíti a mezőgazdaságot. Győri Pál üzemvezető a grranvlálóffépnél vizsgálja a ,,Bioszuper" minőségét. Biró Gyuláné, Simon Erzsébet és Völgyi Piroska papírzsákpk- b.i csomagolja a kész mű rágyái A Magyar Dolgozók Pártja» Központi Vezetőségének ülése A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége 1956. február 2-án ülést tartott, amelyen meghallgatta Matolcsl János elvtárs, földművelésügyi, Szobek András elvtárs begyűjtési, Csergő János elvtárs kohó- és gépipari, Kiss Árpád elvtárs vegyipari és energiaügyi miniszternek, valamint Pogácsás György elvtársnak, az állami gazdaságok miniszterének beszámolóját, a Központi Vezetőség 1955 júniusi határozatának végrehajtásáról és az 1956. évre tervezett intézkedésekről. A Központi Vezetőség a beszámolót megvitatta és az 1956-ra tervezett intézkedéseket tudomásul vette (MTI). Téli munkák a harci Alkotmány Tsz-ben A harci Alkotmány Tsz tagjairól igazán nem lehet azt mondani, hogy meleg szobában várják a kikeletet, a tavaszt. Télen is megtalálják a munkát, mint ahogyan akad is mindig belőle bőven egy akkora gazdaságban, mint a harciaké. A férfiak, az állatgondozók — a kocsisok kivételével — fűrészt, fejszét fogtak és a tsz 20 holdas erdejében termelik a szerfának, a tüzelőnek valót. Mire a sok tavaszi munka megkezdődik, addigra már minden tsz-tag udvarában ott lesz az egész évre való tűzifa, — a tüzelővel se legyen gond a tsz- fseknek házatáján. A kitermelt akác legvastagát meghagyják szerszámfának, oszlopokat ' faragnak, lécet fűrészelnek belőle. Tavaly két darab dohánypajtát építettek az évekkel ezelőtt kitermelt iából. Az idén 10 vagonos kukoricagórét építenek saját anyagból, a góré téglalábazata már cl is készült. Az idei kukoricatermés már az új góréba kerül. A íogatcsok trágyahordással foglálkcznak. Hat fogat állandóan hordja az istállók mellett felgyülemlett trágyát. A tavaszig 2000 mázsányit akarnak kihordani és 30—40 holdat addigra meg is trágyázni. — Nálunk március végére földben lesz a trágya — mondják a férfiak. A nők öregje fiatalja meleg szobákban vidám tereiére mellett dohányt símítgatnak. A tavalyi 5 hold dohány jól sikerüli, 50 mázsán felüli termést takarítottak be róla. De sok sárgás barna levélen kell végighúzogatni a tenyereket, mire kisimulnak a levél-gyűrődések és a ráncok. Mégis öröm ez a munka, különösen akkor, ha olyan gondtalan, ránctalan homlokú, nevetgélő asszonyok végzik. mint a harci Alkotmány. tszrbeliek. t A közöst vál... Levelezőnk írja; A tsz-tcsgok jövedelme felülmúlj« <a középparcsszf jövedelmét Árki István levelezőnk, a gyulaji Uj Barázda Termelő- szövetkezet tagjainak munkájáról, eredményéről írt szerkesztőségünkhöz küldött levelében. Gyulajon is mind több azok rak az egyéni gazdáknak a száma, akik a termelőszövetkezeti utat választják. Ez az elhatározás érthető is, hiszen termelőszövetkezetünk valamennyi tagjának sokkal nagyobb jövedelme van, mint a jól dolgozó egyéni gazdák akármelyikének. Csak egy-két tagot említ- tek. Barkóczi János valamikor jómódú középparaszt volt, ma már termelőszövetkezetünk egyik boldog, elégedett tagja és hogy ez így van, azt bizonyítja az a mennyiség, amit Az Országos Béketanács „Mi van a nagyvilágban?’’ c. külpolitikai füzetsorozatában megjelent Szilágyi Éva: „India tegnap és ma" című írása. A füzet a szovjet vezetők indiai fogadtatásával kapcsolatban bemutatja India fejlődését. Az egykori elnyomott angol gyarmat gyors fejlődése, békés célkitűzései világos választ adnak arra a kérdésre: évi munkája után kapott. Barkóczi János harmadmagéval dolgozik .a tsz-ben. A család- munkaegységei után 32.5 mázsa búzát, 14 mázsa árpát, közel 16 mázsa kukoricát, 5 mázsa burgonyát, 4 mázsa borsót, 1 má-„ zsa cukrot és még sok-sok min dent kapott. Fenyő István 400 munkaegységet teljesített az elmúlt év ben. Munkaegységei után 12.5 mázsa búzát, 5.5 mázsa árpát, 5 mázsa kukoricát, 2 mázsa burgonyát kapott. Ez a két példa azt mutatja, hogy a termelőszövetkezetben becsületesen dolgozó embernek nagyobb a jövedelme, jobban élhet mint akármelyik középparaszt. Miért fordult India népe egyre következetesebben szembe a gyarmatosítókkal, miért támogatja a béke'ábor országait a béke megszilárdításáért vívott harcban. A számos érdekes képet tartalmazó füzet a városi, üzemi, községi békebizottságoknál, valamint az utcai hírlapárusoknál kapható 1.50 forintos áron. Aparhanton jártunk a mi. nap, beszélgettünk Läufer József, elvtárssal, a Felszabadulás Tsz elnökével, aki örömmel közölte velünk, hogy új belépőjük van,. László József mégis csak a közöst választotta. Na, de hosszabb története van ennek. Läufer elvtárs így mesélte el: . — László Józsefet 1948-ban ismertem meg, amikor a hadifogságból visszakerült, ö 13, én pedig 7 holdon gazdálkodtam,' nem akarok dicsekedni, de mindketten jó eredmény- nyeí. A kezdeti ismeretség később mély barátsággá erősödött. 1952-ben azután, amikor Aparhanton mind többet beszéltünk a szövetkezésről és amikor augusztusban Felsza-, badulás néven megalakítottuk a szövetkezetét, László József nem tartott velem. Később a tsz elnökévé választottak és valamennyien igyekeztünk, — hogy kis családunknak gondtalanabb életet teremtsünk. A kezdeti nehézségeket állandó sikerek váltották fel, amelynek eredményeként' ma már több. mint 2.5 millió forintot számlál, a közös vagyon. Mi erősödtünk, de László József még mindig egyéni gazda volt, nem akart közeledni hozzánk. Úgy éreztem, válaszfal emelkedett közöttünk, amelyet nehéz ledönteni. Elhatároztam, hogy akármilyen nehéz is lesz, de az én barátomnak köztünk a helye. Könnyebben született meg ez az elhatározás, mint annak végrehajtása. Éveken keresztül szinte naponta találkoztam és beszéltem vele arról, hogy jöjjön közénk. — ö mindig azt felelte, — nem, még nem. Nem erőszak a disznótor — gondoltam —, majd jössz te még’a mi utcánkba. A kedvező pillanat nem váratott soká magára. Az elmúlt hét csütörtökén bekopogtatott hozzánk Jóska. Azt hittem, azért jön, hogy meggondolta. Örömmel siettem elébe. — Azért jöttem, — mondotta, — hogy kölcsön kérjem a disznóketrecet. Szeretném a hízót leadni. — A ketrecet nem adom oda! — Nem, aztán miért nem? — Hát figyelj ide. Először is nagyon örülök, hogy be mertél- hozzánk látogatni. Szeretnék veled mégegyszer komolyan beszélni. Ne szólj közbe, várd meg a végét. Tudom, jó gazda vagy, előteremted ami a családnak kell. De élhetnél jobban, könnyebben is. Nem kellene minden évben a hízót leadni. Nagy a család, két disznó húsára is rábírtok. Ha pedig nem kell, eladod, aztán azt veszel a pénzen, amit akarsz. Közben kivettem a fiókból egy belépési nyilatkozatot és Jóska elé tettem. — írd alá, nu ne gondolkodj. — Nem adod oda a ketrecet? — kérdezte — mintha nem is hallotta volna, amiről én az előbb beszéltem. — Nem — feleltem kissé keményebben. Erre fogta magát és elrohant. Másnap reggel a tanácstitkár látogatott el hozzánk, — mondva, hogy vegyek magamegy belépési nyilatkozatot és menjek vele. — Aztán hova kérdeztem. — Ide a sarokra — felelte ő. — Én nem me- . gyek, mert... Tudniillik ott lakik László József. Nehogy az' higyje, erőszakkal akarom behozni — Nem is mentem. Délfelé jött ő. Többen voltunk, beszélgettünk. — Na, Jóska, aludtál-e már, az elhatározásra? — Hát... gondolkodtam .. be is kellene lépni, meg nem is. — Itt a nyilatkozat, írd alá. — Dehát... — Nézd, okos ember vagy te. Számoljunk egy kicsikét. Adósságod nincs, beadási kötelezettséged teljesítetted. — Nem tartozol senkinek. — Jó gazda' vagy, kitartásod van újig. Van tehened, az maradhat a háztájiban, a tehén haszna tehát a tiéd, — Igazad van ... De várj még estig. — Na jó, gyere el este, én itt leszek. Az elmúlt héten ankéton beszélték meg az ezüstkalászos tanfolyamvezetők, az oktatás tartalmi és módszertani kérdéseit. Megyeri István elvtárs előadása és a hozzászólók szavaiból kitűnt, hegy szívesen és lelkiismeretesen látogatja az a 700 fő az ezüstkalászos tanfo lyamokat. Ott iá voltam, de ki nem jött, mint az én Jóska barátom, de még másnap, és azután sem. Nem mondom, bősz szántott egy kicsit. Ejh ... Mint mindig, kedden reggel is a házuk előtt mentem el. Áz istállóba igyekeztem. Amikor elléptem előttük, visszanéztem. ’ Az ablakon valaki lassan elhúzta a függönyt. — Mosolyogva igyekeztem tovább, rögtön tudtam, hogy ki figyelte jöttömet. Amikor az irodához értem, már ott is volt. — Itthon leszel ma — kérdezte. — Itthon, megtalálhatsz bár mikor. — Na és eljött? — kérdeztük kíváncsian. — El és alá is írta. László József negyedmagával fog dolgozni és szavamat adom, hogy égy év múlva gazdagabb lesz, mint azelőtt bármikor. — y — a — Az ankéton felszólalt Földes Lajos elvtárs, a lengyeli mező- gazdasági szakiskola tanára, aki sok hasznos pedagógiai és módszertani útmutatást adott részveyőknek azzal, hogy ismertette a kisvejkei tanfolyam megszervezésé terén szerzett tapasztalatait. India tegnap és ma Az ezüstkalászostanfolyam-vezetők ankétja Szekszárdon