Tolnai Napló, 1956. február (13. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-14 / 38. szám

1966. FEBRUÁR 14. TOLNAI NAPLÓ 3 PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS « Vezetőségválasztás a Bonyhádi Cipőgyár MDP alapszervezetében i A Bonyhádi Cipőgyár kom- m mnistái is megtartották ve- zetóségválasztó taggyűlésü­ket. Az ialpszervezet vezetősége nevében Kovács Béla titkár elvtárs beszámolt A VEZETŐSÉG KÉT ÉVES MUNKÁJÁRÓL. Kimondotta többek között, hogy az 1954-es év a termelés területén nem nevezhető „di­csőséges" esztendőnek, amikor is a tervet mennyiségben csu­pán 94,1 százalékra tudták tel­jesíteni. — A jobboldali elhaj­lás jelei nálunk is megmutat­koztak, — mondotta — ami abban is megnyilvánul, hogy mi magunk is kétségünket fe­jeztük ki a vállalatunkat érin­tő egyes tervmutatókkal szem­be». Ennek tudhatjuk be azt, hogy a tervteljesítés területén nagymértékű lemaradás volt. Pártunk helyes iránymutatása nyomán sikerült az üzem kom munistáinak helyreállítani a rendet, ami azt eredményezte, hogy az 1955-ös tervet már si­került 101.5 százalékra teljesí teái. Elnyertük az Élüzem cí­met. Kétségtelen, hogy a mun kafegyelem megszilárdításá­ban, a kommunisták harcában rejlik az elért eredmények si­kereinek az alapja. A KÖZPONTI VEZETŐSÉG: LEVELE NYOMÁN — amint a beszámoló is megál­lapította-— szinte rohamos fej­lődés indult meg az üzem ter­melési életében. Az önköltség- csökkentés terén az 1955-ös év­ben 1.4 százalékos eredmény mutatkozott. A szocialista munkaverseny fejlesztése, a tö- megszervezetek támogatása révén ugyancsak komoly ered­ményt biztosított, mely lehető­vé tette azt, hogy termelési tervünket értékben már 1955. december 5-re teljesíteni tud­tak. Az anyagtakarékossági mozgalom is nagyszerű ered­ményeket hozott. A dolgozók egyéni anyagtakarékossági ver senyének tudható be, hogy az 1955-ös évben ezen a területen 560 000 forintos eredményt ér tünk el. Az új technika fejlesztésé­ben az üzem kommunistái jól megállták a helyüket. Pártta­gok által beadott újítási ja­vaslat 64 darab volt, melyből 45-öt elfogadtak. Jó munkája jutalmaként számos párttag megkapta a Kiváló Dolgozó és a Szakma Kiváló Dolgozója ki­tüntetést. a pártépítéssel KAPCSOLATBAN megállapította hogy a munka az elmúlt két esztendő alatt nem hozott minden területen megfelelő eredményt. Az alap­szervezet az elmúlt két esz­tendő alatt csupán hat tag­jelölttel és 3 taggal erősödött. Ez a szám nagyon csekély. Megállapította a vezetőség, hogy a dolgozókkal való fog­lalkozás, az egyéni elbeszélge­tés, a dolgozók nevelése terüle­tén alig tettek valamit. Ezért valamennyien hibásak. Bírálat illeti az alapszervezet tagjait Kiosztották az új tagsági könyveket a Tolnaszigeti SERNEVÁL felsőtengelici üzemegységének DlSZ-szerve- zetében. A gyűlésen a fiatalo­kon kívül az idősebbek közül is részt vettek huszonhatan. Á gyűlés előkészítésében, ün­nepivé, élményszeruve tételé­ben nagy szerepe volt Kádár Antal elvtársnak, az iskola igazgatójának, akinek vezeté­sével az úttörők szép műsorral köszöntötték az egybegyűlt fia talokat és szülőket. A VIII. osztályosok pedig megígérték, hogy igyekeznek méltók lenni a DISZ tagsági könyvhöz, melyet a tanév végén ők is átvesznek. A műsorszámok után Juhász elvtárs, az üzemegység vezető je a fiatalok munkájáról be­szélt. Megdicsérte azokat, akik példásan elvégezték feladatai­kat, s bejelentette, hogy ifjú Danizs Lajost és Sörös Györ­gyöt, az üzemegység két kivá­lóan dolgozó fiatalját, kitünte is, mivel ők maguk sem tettek annak érdekében úgyszólván semmit, hogy az üzem kiváló dolgozóival, akik magukénak vallják pártunk politikáját, el­beszélgettek volna és segítet­tek volna számukra, hogy kö­zelebb kerüljenek sorainkhoz, erősítsék alapszervezetünket. A TÖMEGSZERVEZETEK MUNKÁJÁRÓL, a velük való foglalkozásról a következőket állapította meg a beszámoló: — A munkaversenyben elért eredmények azt bizonyítják, hogy a szakszervezettel való kapcsolat jó volt. Bár az 1955- ös esztendőben a többszöri ÜB. elnöki csere akadályozója volt a még nagyobb fejlődésnek, ennek ellenére eredményeiket el kell ismerni a szervezés te­rületén végzett munkájukban. Az ifjúság nevelése területén már súlyosabb a helyzet az üzemben. Az üzemi DISZ-szer tésre terjeszti fel. Megígérte, hogy a fiatalok számára meg­teremtik a tanulás, a kultúrá- lódás lehetőségeit. Kádár elvtárs is ígéretet tett, hogy mindenben segítik a DISZ-szervezetet. Színdara­bot tanít a fiataloknak, s meg­tanítja őket röplabdázni is. Az új tagsági könyveket Triber Mihály elvtárs, a, járási DISZ-bizottság munkatársa adta át a fiataloknak. Arra kérte őket, hogy mindennapi munkájukban, tanulásukban, szórakozásukban megbecsülést és tiszteletet szerezzenek a DISZ-nek, s tartsák új tagsági könyvüket ugyanolyan becs­ben, mint a komszomolisták. A taggyűlésen új DlSZ-tit- kárt választott a fiatalság. Baka Tibort, aki nemrég töl­tötte ki katonaidejét. Lelkesen vállalta feladatát, s megígérte, hogy minden tőle telhetőt mestesz a DISZ-szervezet eredményes, sikeres munkájá­ért. vezet munkája nem kielégítő. Tevékenységük inkább a kul túra területére irányul, azon­ban politikai nevelés alig van a DISZ-ben, amit az is bizo­nyít, hogy mindezideig nem le­hetett létrehozni a Petőfi is­kola beindítását. A felelősség az alapszervezet vezetőségét terheli, mivel a fiatalokkal való foglalkozás csak szórvá­nyos volt. A vezetőség beszámolója után került sor a vitára. Ha­lász József elvtárs arról be­szélt, hogy a vállalatnál miben mutatkozott meg a jobboldali elhajlás, majd elmondotta, hogy az üzem jelenlegi viszo­nyai lehetővé teszik azt, hogy erősítsük az alapszervezetet, arra érdemes, élenjáró, becsü­letes dolgozókkal. Javasolta, hogy az új vezetőség nagyobb figyelmet fordítson a dolgozók nevelésére és a velük való fog­lalkozásra. Kovács József elvtárs, mun­kaérdeméremmel kitüntetett dolgozó elmondotta, hogy az üzem a termelés területén igen szép eredményeket ért el, azonban nem lehetünk elbiza- kodottak. Súlyos hibának mi­nősíti, hogy alapszervezetünk az elmúlt két év alatt alig erő­södött számbelileg. A vállalat előtt álló feladatokat csak úgy lehet megvalósítani, ha erős alapszervezettel’ rendelkezünk, aminek erősítésére minden le­hetőségünk megvan. Felszólalt Ivancsik Lajos elv­társ, a Megyei Pártbizottság tagja is. Bejelentette, hogy a Bonyhádi Cipőgyár jó mun­kája eredményeként az elmúlt év utolsó negyedében elnyer­te a Megyei Pártbizottság vándorzászlaját. Beszélt az üzem termelési eredményeiről és az új vezetőség feladatairól, az üzemi alapszervezet tagjai a pártmunka további megjaví­tása érdekében teljes erejük­kel segítsék a pártvezetőséget, mert csak akkor várhatnak fejlődést — mondotta többek között. A hozzászólások után került sor az új vezetőség megválasz­tására. Horváth József Bonyhádi Cipőgyár Ünnepi DISZ-gyűlés F elsőtengelicen meg Petinek is hozna egy-két jó falatot. Felkelt. Leakasztotta a szegről szoknyáját és magára vette, utána a férjétől maradt kabátért nyúlt, de hirtelen szé­dülni kezdett, vágtató karikák jelentek meg szeme előtt, tán­colt vele a szoba, a bútorok. — összeroskadt. Ott feküdt a szoba hideg földjén, eszméletle­nül. Délben aztán megjött Peti az iskolából. Még a sikoltás is torkára szorult, amikor meg­látta anyját a szoba földjén el­nyúlva feküdni. Ráborult, rázta, csókolta, míg kinyitotta fátyolos szemeit. — Vi-zet... Petikém ... vi-zet... Peti vizet öntött a csuporba és anyja cserepes szájába csö- pögtette a hideg italt. Majd az ágyra segítette, betakarva és elszaladt keresztanyjához a Maris nénihez ebédért. Maris néni ma bablevest főzött, teg­nap krumplileves volt. Mit főz­zön a szegényember, ha olyan szerencsétlen. Maris néni ura együtt halt szörnyet négy évvel ezelőtt Peti apjával, amikor a Gaálék nagy szilfáját döntöt­ték ki a csergödörben. Rájuk zuhant az a hatalmas szilfa . .. Ebből a szilfából készült aztán a Gaál-présház ajtaja. Hazaérve tányérba öntötte Peti a leves felét és anyjának adta. A másik felét ő kanalaz- gatta ki a bögréből. — Ma jó vacsoránk lesz, édes anyám — vigasztalta Peti édes­anyját, amikor étvágytalanul szürcsölgették a sovány bable­vest. Estére hozok valami finom ságot, elmegyek Gaálékhoz nyársot dugni. — Dehogy mégy el fiacskám, nem dolgoztunk meg érte, nem tudtam elmenni belet mosni. — Úgy se tennének semmit a nyársodra. — Megpróbálom édesanyám... * Estére Gaáléknál már min­den böllér lerészegedett, alig tudták elvégezni a hurkatöltést. De azért nem hagyták abba az ivást. — Meg kell vetni az ágyát a. vacsorának — mondogatták. Az öreg Gaál nagy pocakjára fektetett hosszúszárú pipából szívta a füstöt, ö nem dolgozott semmit. Minek is dolgozna? Ö itt a gazda, neki parancsokat kell osztogatnia, a vejének, meg a többi böllérnek. Az asszonyok a nagy tűzhely körül szorgoskodtak, készítették a vacsorát. A nagy szobában már terítve állt az asztal, fehér porcellán tányérok, csillogó üvegpoharak árulkodtak a gaz­da jó módjáról. Az utcán a kerítések mellett halkan surrant a Gaál-porta felé Berta Peti. Apjáról maradt nagy gumicsizmába dugta a lá­bát, Maris néni adott neki egy vasutas sapkát és ő segített megfesteni az álarcot is. — Peti Gaálék házához ért. Kinyitotta a vaskaput és bement az udvar­ra. A tágas udvart betöltötte az Ínycsiklandozó sülthús szaga. — Micsoda illat! Pár perc és már mafkában szorongathat egy da­rab sült húst, egy kis sültkol­bászt, vagy egy kerek kishur- kát. Szívszorongva lépett az ab­lakhoz. Megkopogtatta. A tűz­hely körül sürgölődő asszonyok az ablakra néztek. A böllérek összenevettek. Valaki kiszólt az ajtón. — No, bújj be!... Peti megörült. Álarcos fejét bedugta az ajtón. Köszönés he­lyett megemelte sapkáját és mé lyen meghajolt. Az álarc nyílá­sán megcsillant fekete szeme. — Lássuk, mit tudsz gyerek! Gyerünk táncolni... A böllérek disznó nótába kezdtek. Peti arca égett az ál­arc alatt, táncolni kezdett. Sza­porán szedte nagy csizmás lá­bait. A részeg böllérek kiabáltak rikoltoztak. Az egyik meghúzta Peti fülét. A másik egy nagy­hasú böllér lerántotta a gyerek álarcát. Peti' eszeveszetten ka­pott arcához, kis kezével elta­karta. Mindegy. Megismerték. — Nini, Berta Peti! — hörög­te az öreg Gaál. Volt pofája an­nak a ringyónak ideküldeni ezt a kölköt, egész nap döglik az ágyon, a meleg szobában, ahe­lyett, hogy eljött volna belet mosni. Szeretnétek enni mi? Lusta disznók ... Koldusok! A kis Petinek a torkában ugrált a szíve. Az ajtóhoz ug­rott, ki akart szökni a szobából. Nem engedték. A pocakos böl­lér a teknőbe nyúlt, belemar­kolt a maradék véreshurka töl­telékbe és Peti arcába vágta az egész marékkal. — Ne, te ördögfajzat, itt van, egyél, az anyád ... A böllérek vigyorogtak. — Na, ez az éhenkórász jól megkapta. Peti a tölteléktől véres orcá­val bukott ki az ajtón. A sötét,- csendes utcán lehajolt a földre és hóval dörzsölte le arcáról a szennyet és a könnyeket. Ami­kor újra felegyenesedett, s ön- kénytclenül visszanézett Gaálék komor, vaskapus házára, a hi­degtől, vagy tán a gyűlölettől ökölbeszorult a keze ... GYENIS JÁNOS. A kommunizmus építésének terveiről fl nehézipar elsődleges fejlesztése a Szovjetunió hatodik ötéves tervében Ahhoz, hogy a termelés ál­landóan és gyors ütemben nö­vekedjék feltétlenül szükséges, hogy a nehézipar: a termelési eszköz-gyártás gyorsabban nö­vekedjék, mint az ipari terme­lés általában. A Szovjetunió hatodik ötéves tervének idő­szakában a termelési eszközö­ket gyártó iparágak termelése átlagosan 70 .százalékkal nö­vekedik. Ez pénzértékben ki­fejezve azt jelenti, hogy évente körülbelül 35 milliárd rubel értékű termelési eszközzel ter­melnek többet az előző évnél. A Szovjetunió iparágai öt év alatt végbemenő nehézipari tex melés emelkedés értéke fedez­né nálunk másfél ötéves terv összes beruházásait. A termelési eszközökön be­lül a gépipar fejlődik a leg­gyorsabban. Öt év alatt 80 szá­zalékkal nő a gépipar terme­lése. A nehézipar gyors fejlődése az alapja annjxk, hogy az egész ipar fejlődése töretlenül gyor­san halad előre. Á nehézipar gyors fejlesztése egyben az ipar műszaki fejlesztésének az előfeltétele. A Szovjetunió ha­todik ötéves terve éppen a ne­hézipar gyors fejlesztése alap­ján növeli a műszaki színvo­nalat. A műszaki színvonal emelésében a fő módszerek közül legfontosabbak: a komp. lex gépesítés, az automatizálás és a k'emizálás. A komplex gépesítés a ter­melési folyamat olyan gépesí­tését jelenti, amikor is a ter­melési folyamat minden moz­zanatát géppel végzik. A mun­kásnak csak az a feladata, hogy egyik gépről a másik gépre rakja át a megmunkálás alatt lévő terméket. Ennek a bevezetése mindenek előtt a szénbányászatban történi le meg. Az automatizálás a komplex gépesítéstől abban különbözik, hogy itt már a gépek és a gépsorok önműködően adják tovább a megmunkálás alatt lévő terméket, egészen elkészü­léséig. Itt a munkás feladata csak a ' gépek kezelésére kor­látozódik. A Szovjetunió ha­todik ötéves tervében, főleg a fémfeldolgozásban szélesítik ki a munkafolyamatok auto­matizálását. A kemizálás azt. jelenti, hogy a termelési folyamatban egyre nagyobb teret kap a kémiai folyamatok alkalmazása. Az ipar nagyarányú műszaki fejlesztésé teszi lehetővé, hogy sokkal kisebb mértékben nö­vekedjék a termelésben részt vevők száma, mint a termelés vagyis a termelés növekedését döntő részben a munkaterme­lékenység növekedése alapján érjék el. Gacsályi István Beszélgetés egy mozdonyvezetővel a széntakarékosságról Kemény szél hordja a havat a Dombóvári Fűtőház előtt. A 424—201-es mozdonyt melegí­tik a csikorgó hidegben. Bán- hidi Imre elvtárs, a mozdony- vezető éppen a vízfolyásoknál ellenőrizte az előmelegítést, — amikor odaértem. — Mi a célja az előmelegí­tésnek? . — Ilyen hidegben úgy kell vigyázni a masinára, mint a gyerekre, mert ha megfázik, megbetegszik és nem megy. Főleg a vízfolyá­soknál kell gondosan előmele­gíteni, nehogy befagyjanak a csövek. — Igaz-e, hogy Bánhidi elv­társ januárban 19 tonna sze­net takarított meg? — Ez igaz, de ebben nagy része van Babai Béla és Nagy József fűtőknek is, akik más­fél év óta miden úton együtt járnak velem. — Milyen módszerrel érték el ezt a 19 tonna szénmegta­karítást? — Elsősorban azzal, hogy átvettük a szovjet vasutasok egylapátos tüzelési módszerét. Aztán az indulás előtt mindig gondosan előkészítjük a sze­net. Ez az előkészítés abból áll, hogy a szerkocsin lévő kü­lönböző minőségű szenet jól összekeverjük, így nem for­dulhat elő az, hogy egyik ada­golásnál jóminőségű, a másik­nál rosszminőségű szén kerül a kazánba. Nagyon fontos az is, hogy a szén mindenütt egyenletesen legyen benedve­sítve. — Nem könnyű most a moz­donyvezetőnek és a fűtőnekl — folytatja a beszélgetést Bánhidi elvtárs. — A jó együttműködéssel azonban — minden nehézséget le lehet küzdeni. Néha jobban össze kell fogni a mozdonyszemély­zetnek, mint egy családnak. — Ha én lezárok, akkor a fűtőim nek rögtön meg kell kezdeni a tűztisztíiáshoz való felké­szülést. A jó munkának megvan az eredménye. Bánhidi elvtársék 19 tonna megtakarított szené­vel Dombóvárról Budapestig és vissza egy 1000 tonnás vo­natot lehetne továbbítani. A 424—201-es mozdony személy­zete még arra is büszke lehet, hogy február 7-én, az 1919-es távolsági személyvonatot ké­sés nélkül vitték Dombóvárról Budapestre. A kelenföldi pá­lyaudvaron a leszálló utasok közül ketten felszóltak a moz­donyra: „Kszönjük a jó mele­get és a gyorsaságot vezér elv­társ!” — Ez jobban esett, mint a havi fizetésjutalom — fejezte be mosolyogva a beszélgetést Bánhidi elvtárs. IFJ. EGRI PÉTER, levelező. DISZ-szervezet alakult Szekszárdim, az általános leányiskolában Kedves ünnepségen adták át az elmúlt napokban a szék szárdi általános leányiskola tizennégy évet betöltött tanuló­inak a DISZ tagsági könyvet. Az ünnepélyes taggyűlést a Garay János gimnáziumban rendezték meg. Résztvettek ezen a gyűlésen az új DISZ- tagok szülei, az iskola igazga­tója és több nevelője. Képvi­seltette magát a Megyei és a Városi DISZ Bizottság, a Ga­ray János gimnázium DISZ szervezete, a pedagógusok párt szervezete és a városi tanács oktatási osztálya. Eljöttek a taggyűlésre a leányiskola út­törőcsapatának képviselői is. A szekszárdi leányiskolá­ból 32 tanuló kérte felvételét a DISZ szervezetbe. Az ünne­pélyes taggyűlésen három tagú vezetőséget választottak, olya­nokat, akik az úttörőcsapatban már bebizonyították, hogy mél. tóak a DTSZ-tagok bizalmára, így került be a vezetőségbe Rácz Erzsébet, Kaposi Erzsé­bet és Majoros Ilona.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom