Tolnai Napló, 1956. február (13. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-05 / 31. szám

TOLNAI NAPLÓ 1856. FEBRUÁR 5. Eisenhower válasza N. A.Bulganyin január 23-i üzenetére (Folytatás az 1. oldalról.) Az államok közötti barátságos együttműködés nemcsak a szer­ződésben foglalt Ígéretektől, ha­nem az érdekelt államok kor­mányait eltöltő szellemtől és tényleges akcióiktól is függ. Éppen az ilyen szellem és ilyen akció megteremtése re­ményében mentem el tavaly jú­liusban Gén be. Ez a lépés az amerikai történelem békés évei­ben példa nélkül áll. Bár sokan kételkedtek abban, hogy ez a küldetés ' valóban valamilyen hasznos célt szolgál, én úgy vél­tem, hogy a fennálló helyzet annyira komoly, hogy nem le­hetett a javulás semmiféle esé­lyét sem elhanyagolni, bár­mennyire jelentéktelen esély volt is ez. Genfben Ön azonos nézeteket és törekvéseket feje­zett ki. Őszintén reméltem, hogy az Önnel, valamint Franciaország és az Egyesült Királyság kor­mányfőjével folytatott tanács­kozás eredményeként megja­vulnak a nemzetközi kapcsola­tok, különösen az ott képviselt négy ország között, azokat a különleges problémákat illetően amelyek miatt a négy országra különös felelősség hárul. Sajnos, az amerikai népnek arra a szomorú következtetés­re kellett jutnia, hogy az érte­kezletünket követő események nem igazolták e reményeket. Engedje meg, hogy röviden emlékeztessem önt a legutóbbi események történetére. Genfben azt az utasítást adtuk külügyminisztereinknek, hogy hathatós intézkedéseket dolgozzanak ki három konkrét kérdés megoldására. Az első ilyen kérdés az euró­pai biztonság és Németország problémája volt. Határozottan megegyeztünk abban, hogy a német kérdés rendezését és Németországnak szabad válasz-j tások útján történő újraegye­sítését a német nép nemzeti érdekeivel és az európai bizton­ság érdekeivel összhangban kell végrehajtani. Azonban a három nyugati hatalom által Német­ország újraegyesítése és az európai biztonság kérdésében előterjesztett építő jellegű ja­vaslatok ellenére az ön kor­mánya úgy vélte, hogy jelenleg nem fontolhat meg semminő olyan javaslatot, amely Német­országnak szabad választások útján való egyesítését érinti. A második kérdés a leszere­lés problémája volt. — Midőn Genfben e kérdést megvitattuk, azon reményben terjesztettem be a „nyílt égre” vonatkozó javaslatomat, hogy valóban te­hetünk valami olyant, amivel meggyőzzük a világot: nincse­nek ágreszív céljaink egymás ellen. Az ön kormánya azon­ban a külügyminiszteri érte­kezleten elvetette e javaslatot. A harmadik kérdés a Kelet és a Nyugat közti kapcsolatok fejlesztése volt. A nyugati ha­talmak miniszterei számos kon­krét intézkedést javasoltak a szorosabb kapcsolatok és a jobb kölcsönös megértéi megterem­tésére, az ön kormánya ezek­nek egyikét sem fogadta el. N. A. Bulganyin válasza Eisenhower január 27-i üzenetére E tény ellenére az utóbbi idő­ben, mint Ön rámutat, a Szov­jetunió és az Egyesült Államok kapcsolataiban bizonyos javu­lás állt be. Rosszabbodás ezután azért következett be, mert szemünk­ben úgy tűnt, hogy az ön kor­mánya a világ különböző terü­letein olyan irányvonal követé­sébe kezdett, amely a történel­mi nemzetközi vitákban rejlő gyűlölet és ellenségeskedés fo­kozásával növeli a feszültséget. Osztozom az ön arravonatkozó meggyőződésében, hogy a szov­jet—amerikai kapcsolatok meg­javítása halaszthatatlanul szük­séges. Azt azonban, ami szá­munkra úgy tűnik, mint az Ön kormányának szándéka e terü­leteken, őszintén szólva, né­pünknek nehéz összeegyeztet­nie az ön jelenlegi szavaival, azokkal a szavakkal amelyek oly. helyesen hangsúlyozzák, — hogy kormányaink különös fe­lelősséggel tartoznak a nemzet­közi feszültség csökkentéséért és az államok közti bizalom és együttműködés elmélyítéséért. Kizárólag azért érintem a múlt év történetét, hogy na­gyobb siker kilátásával vázol­hassuk jövőnket. Országunk baráti jobbot nyújt mindazok­nak, akik őszintén szorítanák meg azt. Gyakran mondottam és újból ismétlem: nincs semmi amit ne tennék meg az egész világ igazságos békéje előmoz­dításáért. — Azonban tudjuk, hogy a tettek számítanak, nem csupán a szavak. Gondolja el Elnök Ur, milyen hatalmas változás történnék, nem csupán a mi kapcsolataink ban, hanem az egész világon is, ha haladéktalanul intézkedése­ket foganatosítanának Német­ország szabad újraegyesítésé­re a biztonság keretein belül; ha teljesítenék a háború alati tett ígéretünket: tiszteletben tartjuk a népek azon jogát, hogy megválaszthassák azt a kormányformát, amelyben élni fognak; ha intézkedéseket ten­nénk országainknak a felügye­let számára történő olyan köl­csönös megnyitására, hogy a váratlan támadás lehetősége megszűnjék, s ha a fegyverzet csökkentése gyakorlatilag meg­valósíthatóvá válnék azzal, hogy a felszabadult termelő­erőket az emberiség életkörül­ményeinek megjavítására hasz­nálják fel. Gondolja el ezen­kívül azt is, hogy a felhalmozó­dott bizalmatlanság és félreér­tés eltűnnék, ha népeink szabad hír-, tájékoztatás-, látogatás- és eszmecserét folytathatnának. Ezek mindazon kérdések, — amelyeket ön és én Genfben együttesen megvitattunk. Ezek azon végcélok, amelyekhez or­szágom hű marad, s amelyek felé mi bármely pillanatban ké­szek vagyunk haladni a megbé­kélés szellemében. Az ön levele alapján remélhetem-e, hogy ön szintén e nemes céloknak szen­teli magát? Várom az Ön néze­teinek további kifejtését. 1956. január 27. Őszinte híve D. DWIGHT EISENHOWER Vorosilov fogadta a Bolgár nemzetgyűlés küldöttségét Moszkva (TASZSZ) K. J. Voro­silov, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa Elnökségének elnöke pén­teken a Kremlben fogadta a Bot gár Népköztársasaág Nemzet- gyűlésének küldöttségét. Vorosilov szívélyesen üdvö­zölte a vendégeket, sok sikert kívánt a szocializmus építésében és azt a meggyőződését fejezte ki, hogy a Nemzetgyűlés küldöt­tei éppúgy, mint a bolgár nép, minden eszközzel erősítik majd a szovjet néphez fűződő barát­ságukat és harcolnak a világbé­kéért. Mihajlov szovjet kolturálisügyi miniszter Londonban London (TASZSZ). Mihajlov szovjet kulturálisügyi miniszter pénteken beszélgetést folytatott William Williams-szel, az ang­liai Művészeti Tanács főigazga­tójával. Mihajlov meglátogatta a BBC rádiótársaságot és elbe­szélgetett Jacob-bal, a társaság vezérigazgatój ával. Dodds-Parker külügyi állam­titkár ebéden látta vendégül Mihajlovot. Mihajlov este meg­tekintette Shakespeare: V. Hen rik című drámájának előadását. (Folytatás az 1. oldalról) ke volna e téren, minthogy or­szágaink a szerződéstervezet­ben előirányzott legfontosabb kötelezettségek vállalásával megszilárdítanák a bizalmat és megnyugvást hoznának az egész nemzetközi helyzetben. Ez azt jelentené, hogy országa­ink nem szorítkoznak a barát- közős óhaját emlegető szóbeli nyilatkozatokra, hanem meg­kezdik vállalt kötelezettségeik gyakorlati teljesítését. Egyben megjegyezhető, hogy a genfi ér­tekezlet után történtek már eb­ben az irány oan olyan fontos lépések, amelyek elősegítik a nemzetközi feszültség enyhülé­sét. Ily módon nehéz egyetér­teni azzal az állítással, hogy a Genf utáni időszak nem iga­zolta a népek reményeit. A szovjet kormány a maga löszéről már több olyan in­tézkedést tett, amelyeknek az a céljuk, hogy enyhítsék a nem­zetközi feszültséget és szilárdít­sák az államok közti bizalmat. Ezzel kapcsolatban szeretném megemlíteni, hogy a Szovjet­unió 1955-ben 640 000 fővel csökkentette fegyveres erőinek létszámát, 1956-ban 1955-höz viszonyítva 9,6 milliárd rubel­lel csökkenti katonai célokat szolgáló előirányzatait; a Szov­jetunió lemondott Finnország­ban a Porkkala-üdd-i katonai tá maszponíról, amely idegen ál­lam területén fekvő utolsó tá­maszpontja volt; a Szovjetunió kezdeményező lépést tett az osztrák államszerződés megkö­tését illetően, és ez arra veze­tett, hogy minden külföldi csa­patot kivontak Ausztria terüle­téről és Ausztria kötelezettsé­get vállalt, hogy állandó semle­gesség! politikát folytat. Isme­retesek a Szovjetuniónak más olyan lépései is, amelyek a nem zetközi feszültség enyhítésére és az államok közötti kapcsola­tok javítására irányulnak. A Szovjetunióban úgy vélik, hogy más államok is alátámaszt hatnák kijelentéseiket határo­zott tettekkel. Egyébként, ha őszinte akarok lenni, Elnök Ur, akkor meg kell mondanom, hogy egyes nagyhatalmak nem­csak hogy nem tettek hasonló lépéseket, hanem ellenkezőleg, néni keveset tesznek a nemzet­közi feszültség fokozására. Genfi találkozásunk kedvező eredményei ellenére, egyes nyu gáti hatalmak, köztük az Egye­sült Államok, katonai előirány­zatai nemcsak hogy nem csök­kennek, de még növekednek is. Növekszik az idegen területen levő amerikai katonai támasz­pontok száma is, ráadásul eze­ket a támaszpontokat főképp 3 Szovjetunió mentén levő térsé­gekben helyezik el. Megértheti, hogy ez szükségképpen teljesen érthető aggodalmakat kelt a Szovjet népben az Egyesült Ál­lamok szándékai iránt. Fel kell hívnunk a figyelmet arra is, hogy az Egyesült Álla­mok egyes vezető személyisé­gei annak ellenére, hogy a gen­fi értekezleten mi, Elnök Ur, köl­csönös békeszerető nyilatkoza­tokat tettünk, továbbra is olyan kijelentéseket tesznek, amelye­ket egyáltalában nem lehet „a genfi szellemmel“ összhangban levőnek nevezni. Ismeretes pél­dául, hogy az Egyesült Álla­mokban nemrég nyilatkozat hangzott el, amely helyeselte azt a politikát, amely az orszá­got a „háború küszöbén“ tartja. Fel kell hívni a figyelmet a NATO néhány katonai vezető­jének harcias kijelentésére is. Ezek a vezetők nyiltan a to­vábbi fegyverkezési hajszát és azt követelték, hogy a NATO csapatainál atomfegyver-készle­teket halmozzanak fel és nem riadtak vissza attól, hogy e fegyver bevezetésével fenyege­tőzzenek. Amikor az országaink közötti barátsági és együttműködési szerződés megkötését javasol­juk, abból indulunk ki, hogy e szerződés megkötése és az orszá gaink közötti viszony megjaví­tása megkönnyítené a fegyver­zet és a fegyveres erők lénye­gen csökkentése megvalósításá­nak lehetőségét. Meg lehetne például állapodni az öt hatalom fegyveres erőinek arra a szín­vonalra való csökkentésében, amellyel annak idején mind az Egyesült Államok, mind a Szovjetunió egyetértett. Ezt elősegítené az atomfegyverről szóló megállapodás is, amely­nek betiltását a népek követe­lik. Könnyebbé válna a megfe­lelő nemzetközi ellenőrzés lé­tesítésének megoldása is. •Üzenetében Ön ismét felhívja a figyelmet a katonai értesülés­cserére és a „nyílt égről“ szóló javaslatára, amely utóbbi sze­rint a Szovjetunió és az Egye­sült Államok területét megfele­lően amerikai és szovjet repülő gépek repülnék át, légifényké­pezés céljából. Nekem és kollé­gáimnak már lehetőségünk voíí véleményt mondani erről a ja­vaslatról. ügy véljük, hegy a jelenlegi nemzetközi helyzetben és főképp a teljes korlátlan fegyverkezési hajsza közepette, az ilyen repülések nemcsak, hogy nem szabadítanák meg a népeket az új háború miatti ag­godalomtól, hanem ellenkezőleg fokoznák ezt a kölcsönös gya­nakvást. ítélje meg Ön, Elnök Ur: Mit tennének az Ön orszá­gának katonai vezetői, ha je­lentenék nekik, hogy a légi fel­vételek szerint a szomszédnak több repülőtere van? Valószí­nűlég megparancsolnák, hogy haladéktalanul növeljék repülő tereik számát. Természetes, hogy a mi katonai vezetőink hasonló esetben ugyanígy jár­nának cl. Nem nehéz megérte­ni, hogy ez további fegyverke­zési hajszát eredményezne. Más volna a helyzet, ha meg­állapodnának a fegyverzet és a fegyveres erők csökkentésében. Akkor a megfelelő ellenőrzés — amelynek módszereiben meg lehetne állapodni — indokolt és szükséges volna. Azt is látni kell, hogy a Szov­jetunió és az Egyesült Államok azon kötelezettségvállalása, hogy egymás között minden vi­tás kérdést kizárólag békés esz­közökkel oldanak meg, s amely kötelezettségvállalás azt jelenti, hogy elvetik egymás között az erő vagy az erővel való fenye­getés alkalmazását, beleértve az atom- és hidrogénfegyvert, valóban megnyugvást vinne a nemzetközi helyzetbe és kedve­zőbb feltételeket teremtene a többi rendezetlen nemzetközi problémában való megállapo­dás számára. Ily módon az Egyesült Álla­mok és a Szovjetunió barátsági és együttműködési szerződésé­nek megkötése azt jelentené, hogy valóban tehetünk valamit, mint Ön üzenetében mondja, „amivel meggyőzzük a világot; nincsenek agresszív céljaink egymás ellen.“ Ami az Ön üzenetében érin­tett konkrét nemzetközi problé­mákat illeti, továbbra is meg ­győződésem, hogy azok közül a a leszerelés problémája mel­lett az európai biztonság szava­tolásának problémája a legfon­tosabb. A Szovjetunió kormá­nya 1955 őszén a külügyminisz­terek genfi értekezletén e prob­léma megoldására több konkrét javaslatot tett. A szovjet kor­mány, mint eddig is, úgy véli, hogy az európai biztonság ha­tékony szavatolásának felada­tát legjobban az egységes, álta­lános európai kollektív bizton­sági rendszer megalakításának alapján lehet megoldani. Javaslatainkban egyúttal elébe mentünk sok fontos kér­dést illetően a három nyugati hatalom kívánságainak, és fi­gyelembe vettük az erre vonat­kozó konkrét eszméket, ame­lyeket a nyugati hatalmak kép­viselői genfi találkozásunk ide­jén kifejtettek. A szovjet kor mánynak az európai biztonság szavatolásáról szóló javaslatai figyelembe veszik azt a rend­kívül fontos szerepet, amelyet az Amerikai Egyesült Államok az európai ügyek eldöntésében betölt. A három hatalom kormánya azonban nem értett egyet ja­vaslatainkkal, és olyan tervet állított vele szemben, amely a militar izmus egész Németor­szágban való feltámasztására vezet és ráadásul előírja, hogy az egyesített Németország csat­lakozzék a nyugati hatalmak által alakított katonai tömb­höz. Könnyen megérthető, hogy ez a terv nem jelentheti az igazi európai biztonság biztosí­tása kérdése megoldásának és a német kérdés rendezésének az alapját. Mivel Európában a háború utáni időszakban két, különbö­ző társadalmi és gazdasági remi szerű, és különféle úton fejlődő német állaim keletkezett és szi­lárdult meg, az egységes Német országnak, mint békeszerető és demokratikus államnak a meg­teremtését, természetesen nem lehet megoldani anélkül, hogy maguk a németek — a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság — ne- érjenek el erre vonatkozó megállapodást. Egyúttal meggyőződésem, hogy a szovjet—amerikai vi­szony rendezése, többi között a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok barátsági és együttmű­ködési szerződésének megköté­se, rendkívüli kedvező jelentő­ségű volna a német kérdés megoldásához szükséges féltéi telek megteremtése szempont­jából. Ami Önnek azt a megjegy­zését illeti, hogy a népeknek jo­guk van megválasztaniuk azt a kormányformát, amelyben élni akarnak, meg kell mondanom, a Szovjetunió mindig ahhoz az elvhez tartatta és most is ahhoz tartja magát, hogy az állam belső rendje — népének bel- ügye. Elvárjuk, hogy ez fogja vezérelni nemzetközi kapcsola­taiban a többi hatalmat is. Ön üzenetében a Kelet és a Nyugat közötti kapcsolatok fej­lesztésének fontos problémáját is érinti. E kapcsolatok jelentő­ségét illetően teljesen egyetér­tünk Önnel. Éppen ezért a Szovjetunió tavaly ősszel, a kül ügyminiszterek értekezletén, olyan javaslatokat terjesztett elő, amelyeknek célja a normá­lis kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok fejlődését akadá­lyozó sorompók eltávolítása, va lamint a kulturális, a tudomá­nyos, a művészeti, a sportérint­kezések, az idegenforgalom stb. kiterjesztése. Valamennyien megelégedéssel állapítottuk meg, hogy ebben a kérdésben az értekezleten bizonyos meg­egyezés rajzolódott ki. Az Egye­sült Államok és más nyugati hatalmak küldöttsége azonban az utolsó pillanatban olyan kö­veteléseket támasztott, amelyek ellentétben álltak azokkal az irányelvekkel, amelyeket mi Önnel, Eden úrral és Faure úr­ral külügyminisztereinknek ad­tunk. A szovjet kormány nem fogadhatta el ezeket az új kö- — vetéléseket, mert ezek szuverén államok belügyeibe való nyílt beavatkozást írtak elő. Sajnos, a szovjet kormány- gok az országaink közötti kap­csolatok, a többi között a kül- döttságcsere fejlesztésére irá­nyuló gyakorlati intézkedé­sei amerikai részről komoly akadályokba ütköznek. Hiszem, hogy közös erőfeszí­tésekkel sikerül megszüntet­nünk az úgynevezett „vasfüg­gönyt“, és sikerül megterem­tenünk az országaink állampol­gárai közötti személyes kapcso­latok széleskörű fejlesztésének feltételeit. Szeretnék hangot adni ama reményemnek, hogy Ön osztja ezt a véleményt. Az országaink közötti barát­sági és együttműködési szerző­dés megkötése c kérdésben is kétségtelenül igen pozitív jelen tőségű volna. Ez az a néhány elgondolás, amelyet ki akartam fejteni Ön­nek, tisztelt Elnök Ür, azokkal a megjegyzésekkel kapcsolat­ban, amelyeket Ön üzenétében tett. Nagyon szeretném, ha ezek az elgondolások segítené­nek megvilágítani azt a jelentő­séget, amelyet én és kollégáim a Szovjetunió és az Egyesült Államok barátsági és együtt­működési szerződése megköté­sének tulajdonítunk. Mi készek vagyunk a legfi­gyelmesebben megvizsgálni az Ön minden megjegyzését, me­lyet a szerződéstervezet egyik vagy másik tételével kapcsolat­ban szükségesnek tart meg­tenni. Várom erről a kérdésről az ön további elgondolásait. 1956. február 1. Őszinte megbecsüléssel: N. BULGANYIN. Amerikai sajtó a Szovjetunió ötéves tervéről Newyork (TASZSZ). Az ame­rikai sajtó' továbbra is kommen tálja a Szovjetunió hatodik ötéves tervének tervezetét. A Newsweek című folyóirat azt írja, hogy a Szovjetunió, „a gigászi ipari fejlődés terveit tette közhírré.“ A Kreml nyil­vánvalóan valóra akarja vál­tani azt a szándékát, hogy fe­lülmúlja az Egyesült Államo­kat.“ t A Time című folyóirat meg­jegyzi, hogy a nyugati szakem­berek elemezve a terv számada tait, „egyre nagyobb tiszteletet kezdenek érezni a Szovjetunió gazdasági haladása iránt.“ A lap rámutat, hogy jelenleg a Szovjetunió gazdasága kétszer olyan gyorsan fejlődik, mint az Egyesült Államoké. A San Franciscóban megje­lenő Chronicle szerint a terv kifejezi az egymás mellett élés és a kölcsönös verseny politiká­ját, amiről a Szovjetunió be­szél. A Szovjetunió eredményeit tanúsító számok okvetlenül ha­tást keltenek. A lapot különösen nyugtala­nítja a nehéziparnak az új öt­éves terv alatt előirányzott fej­lődése. Ennek kapcsán rámutat, a Szovjetunió ipari kapacitása lehetővé teszi, hogy gépeket és gépi berendezéseket ajánljon fel Ázsia, Közép-Kelet, sőt ma már Latin-Amerika országai­nak is. A Christian Science Monitor című lap rámutat annak a nyug talanságnak az okaira, amelyet az Egyesült Államok bizonyos körei éreznek az új szovjet öt­éves terv miatt és annak a vé­leményének ad kifejezést, hogy a nyugati diplomatáknak szá­molni kell a Szovjetunió gaz­dasági hatalma növekedésének tényével és ennek megfelelően felül kell vizsgálniok politiká­jukat. A lap rámutat, hogy a Szovjetunió gazdasági erejének növekedése „komoly probléma” az angol—amerikai diplomácia számára. „Egy évvel ezelőtt a nyugati országok általában abból a fel- íevésből indultak ki, hogy Moszkva rendkívül nehéz gaz­dasági viszonyokkal küzd és ezek a gazdasági nehézségek esetleg a szovjet rendszer gaz­dasági csődjéhez is vezethetnek Az utóbbi események leleplez­ték ezt a mítoszt” — írja a Christian Science Monitor. A lapok nyilatkozatai azt ta­núsítják, hogy az Egyesült Ál­lamok bizonyos köreit aggoda­lom tölti el a Szovjetunió gaz­dasági hatalmának megerősö­dése miatt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom