Tolnai Napló, 1956. február (13. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-26 / 49. szám

19,■K FEBRUÁR 26. TOLNAI NAPLÓ 5 Esti beszélgetés Ä tsz-dlakialás előzményei Dúzson Duzs kicsi község, főleg Bukovinából idetelepült székelyek lakják. A duzsi dolgozó parasztok sokat hallottak már a termelőszövetkezetekről, arról, hogyan dolgoznak, milyen jövedel­met érnek el a tsz-tagok, a községet min­den oldalról tsz-f öld területek határolják. A községben azonban eddig nem alakult meg termelőszövetkezet. A község lakossága többnyire Hő- gyészre járt át vásárolni, mert ott na­gyobb választékot találtak a szövetkezet boltjaiban. A duzsi asszonyok többször felfigyeltek arra, hogy néhányan milyen sok rühaneműt vásárolnak Hőgyészen. Kérdezték is több esetben: — Hol keresnek ilyen jól, hogy eny- nyit tudnak vásárolni? — A termelőszövetkezetben, — volt a válasz, s a kérdezették ilyenkor rendsze­rint felsorolták azt is, mennyi mindent kaptak. — Jó lenne, ha nálunk is alakulna termelőszövetkezet, szívesen dolgoznánk mi is, ha ennyit lehet keresni, — mond­ták a duzsiak. — Alakítsák meg a szövetkezetei Duzson is., — Ott úgy sem lehet úgy gazdálkod­ni, mert kevés a föld. — Van elég föld Duzson is. Ugylát- juk, hogy inkább a tsz-től idegenkednek — mondták a hőgyésziek. A másik oldalról a csibráki Viharsarok Tsz határolja a községet. Több duzsi dolgozó paraszt járt már itt is, érdeklődtek, milyen jövedel­met értek el az elmúlt évben a csibrá- kiak. Azok elmondták, hogy 35.70 forin­tot osztottak munkaegységenként. — A "duzsiak gondolkodni, számolgatni kezd­tek, a végén megállapították, hogy jóval nagyobb jövedelemhez jutottak a tsz- tagok, mint ők. Néhány gazda aztán — elsősorban párttagok — hozzáláttak a tsz szervezéséhez a járási elvtársak segítségével. Egymás­után keresték fel a dolgozó parasztokat, beszélgettek a termelőszövetkezet mun­kájáról, s arról is, hogy pártunk, kormá­nyunk, milyen segítséget ad a termelő- szövetkezeteknek. Nagy Gáspár 6 holdas dolgozó paraszt éppen az udvaron tett-vett, mikor látja, hogy néhányan mennek az utcán. — Mi járatban vannak az elvtársak — köszönt rájuk. — Termelőszövetkezetet akarunk ala­kítani — kapja meg a választ. Hm ... hm. Nehéz ügy az. Hozzálát­tak itt már a szervezéshez néhányszor, de maradt minden a régiben. Aztán ilyen magamfajta rokkant embert is felvesz­nek oda? — kérdi. Igaz, hogy a család­ból még hárman tudnak dolgozni. — Miért ne vennénk fel? A termelő- szövetkezetben mindenkinek lehet meg­felelő munkát találni. — Hát éjjeliőrnek megfelelek? — kérdezi. — Miért ne. Kell éz is a tsz-ben. S így ment ez nap nap után, s az eredmény nem maradt el. Sipos Vilmos bácsi 12 hold földet írt a neve után a belépési nyilatkozatra. — Én már kétszer írtam alá belépési nyilat­kozatot — mondotta. Úgy látom, hogy most valóban megvan a lehetőség ahhoz, hogy megalakuljon a tsz. Hosszas tépelődés után még számos duzsi dolgozó parasztban megszületett a végleges elhatározás, megalakítják a termelőszövetkezetet. Akik aláírták a belépési nyilatkozatot, máris mentek a többiekhez ,hogy meggyőzzék őket, meg­nyerjék a közös gazdálkodás számára, így történt aztán, hogy egyik nap négy, a másik nap nyolc, s a harmadik napon tíz dolgozó paraszt' írta alá a belépési nyilatkozatot. így jött létre Duzson a Kossuth Termelőszövetkezet, 30 család mintegy 150 hold földterületet vitt a kö­zösbe. Ezzel a duzsi gazdák kiszakadtak a régi kerékvágásból, hogy a közös gaz­dálkodás útján haladjanak tovább. VISZTI GYÖRGY. A szemle előtt ••• NEM KÖNNYŰ, de szép fel­adatot kaptak gépállomásaink, hiszen a traktorosok, a mező­gazdászok és igazgatók szorgos, lelkiismeretes munkája nyo­mán mindig többet és többet terem a föld. Gépállo­másainknak igen nagy része van abban, hogy termelőszövet­kezeteink mindig gazdagabbak, tagjai pedig mindig gondtala­nabbá váljanak. És hogy való­ban biztosítani tudják évről- évre körzetük tsz-tagjainak biz­tos megélhetését, a közös va­gyon állandó gyarapodását, an­nak alapjait, a téli gépjavítások során kellett lerakni, mert a jól, vagy a rosszul kijavított gé­pektől nagyon sok függ. Alig pár nap választ el ben­nünket a téli gépjavítás befeje­zésének határidejétől. Megkez­dődnek a szemlék a több, mint '2 hónapon át tartó munka első vizsgája. Sok függ ettől a vizs­gától. mert-lehet, hogy ismétel­ni, egyes gépeket újra kell javítani. A SZEMLE ELŐTT pár nap­pal a nagydorogi gépállomáson jártunk. A szerelőműhelyekben szorgalmasan dolgoztak az em­berek. Ifjú Mónus József, Kúp István, Csille József és még többen az utolsó javításokat végezték a huszonnegyedik traktoron. E munka végeztével a nagydorogiak teljesítették is téli gépjavítási tervüket. Amíg azonban a nai napig elértek, addig sok munkával szorgos nap múlt el, amelyekről a gép­állomás igazgatója, • Takács István elvtárs beszél. — A kezdet kezdetén bizony nem a legjobban ment a mun­ka, mert nemcsak a javításnál, hanem kint a határban is helyt kellett állni. Január utolsó he­téig szántottak a már kijavított és a még ki nem javított trak­torok. Ez a kettős munka rá­nyomta bélyegét gépjavításunk­ra, amelynek eredménye lett, hogy a beütemezés szerint nem tudtuk végezni a gépjavítást. Gondoltunk arra, hogy ez így tovább nem mehet. Ezért át­szerveztük a javítóbrigádokat, olyan elvtársakat osztottunk be a javításhoz, akik alapos, jó munkát végeztek azelőtt is. — Ebben a munkában segített gépállomásunk pártszervezete azzal, hogy valamennyi javító­brigádba 3—4 kommunistát osz­tott be. Ezek után megjavult a munka és január 31-ig sikerült a lemaradást behozni. A javítás ezután kisebb-nagyobb zök­kenőkkel haladt tovább. A gép- állomási igazgatóságtól többször kaptunk ellenőrzést, amelynek során kisebb hibákat állapítot­tak meg, többek között ilyen volt a vetőgépeknél, ahol a rugós nyelv, ami a magok szóródását szabályozza, nem zárt megfele­lően. Ezeket a hibákat minden esetben kijavítottuk és igyekez­tünk minden munkagépnél minőségi javítást végezni. A JAVITÓBRIGÁDOK ver­senyre hívták, egymást, ame­lyek közül talán a cséplőgép­javító brigádot illeti meg jó munkájáért leginkább a di­cséret. Igaz, ők már évek óta végzik együtt a javítást, de munkájukat meg is lehet néz­ni. A szerelők közül Szőke Jó­zsef, ifjú Szőke József, de a többiek is jól dolgoztak, a mun­ka, a hidegebb idő beálltával sem állt meg. A TRAKTOROSOKBAN, a gépállomás vezetőségében meg­volt az igyekezet, az akarat, hogy a gépjavítást jól, a mi­nőségi követelményeknek meg­felelően végezzék el és az ered­mény nem fog 'elmaradni. A nagydorogiak okultak a tavalyi példából, amikor is a kijavított gépek a szemlén nem feleltek meg. Az idén jobban vigyáztak valamennyien, arra törekedve, hogy pár nap múlva majd ne forduljon elő a tavalyi eset. Elszakadnak a gyökerek | ,assú víz partot mos” ,'°l — tartja egy régi köz­mondás, s ez mindíg-mindíg beigazolódik. Nagyon sok víz­nek kell lefolyni, amíg a part egy-egy darabja lesza­kad. mert erősen tartják az össze-vissza fonódó gyökerek. Azonban bármily erősek, bár­hogyan át, meg átszövik is a partot, a víz lész az erősebb, lassú, de kitartó munka után magával ragadja a part egy darabját és lerakja amikor a síkságra ér, meglassúdik, a hordalékból szigetet épít. Az embereket is egy patak partjához lehet hasonlítani, a patak a teljesen új, megvál­tozott élet, egy jobb, embe­ribb élet, új gazdálkodási mód a közös gazdálkodás felé viszi a földmívesembert. Manapság ez a patak már folyammá da­gadt, s egyre nagyobb erővel ostromolja a partot, amelyet még mindig erősen tartanak a gyökerek... a régihez, a megszokotthoz való ragaszko­dás gyökerei. Erős azonban a víz sodra is, és a partból mind gyakrabban szakad le jókora darab ... így alakult meg Regölyben is a termelőszövetkezet. Ad­dig beszélgettek, tervezgettek néhányan, mígnem megalakí­tották a termelőszövetkezetet. Leszakadt a part egy darab­ja, elszakadtak a gyökerek .. S a part azóta is szakadozik... Csaknem naponta írja alá a belépési nyilatkozatot újabb- újabb dolgozó paraszt. Az elmúlt héten Riba Já­nos is aláírta a nyilatkozatot, hogy belép az Uj Korszak ter­melőszövetkezetbe. 21 hold földet írt a neve után. Sokat vitatkozott Farkas János párt titkárral addig, amíg odaka- nyarította nevét a belépési nyilatkozatra. mikor a termelőszövet­kezet negalakult, Far­kas elvtárs János bácsi előtt is megpendítette a húrt. — János bácsi, még magának is lehetne helyet csinálni ott a tagság között. — Még hogy énrólam be­széljenek a faluban? Nem, ilyesmibe nem megyek bele. Azelőtt, míg fiatalabb vol­tam, benne voltam minden parádéban. Elegem volt már ebből. Csinálják mások. — De Riba bácsi! Ez nem parádé, amire vasárnapi ruhá­ban kell menni. Ott dolgozni kell. Azért van a termelőszö­vetkezet, hogy jobban élje­nek. Hogy jobb életük legyen, mint eddig volt. — Jobb élet, jobb élet. — Olyan mindegy már nekem. Eltengődök én a földemen. — Terem annyi, amiből meg­élünk. — Miért lenne mindegy? Ha valaki, hát én ismerem, hogyan élnek. Hiába van a 21 hold föld, nagyon keveset ad maguknak, aztán látástól­vakulásig kell dolgozni benne. — Igaz, igaz. Az 1952-es év megette a holnapot, az na­gyon lerongyolt bennünket — bólogat János bácsi. — Látja, ha közösön gaz­dálkodnak, nem fordulhat elő, hogy egy gyengébb év hosszú évekre hátravessen valakit, — magyaráz a párttitkár. — Az sem mindegy, hogy sült­paprikát, vagy paprikás- krumplit eszik reggelire, vagy pedig lekerít egy darab szalonnát. A háztájiban tart­hat tehenet, anyadisznót, hí­zókat. Meglássa, sokkal több jut a szövetkezetben, pedig könnyebben dolgozik, mint •így. Nem kell napokhosszat a barázdában gyalogolni. — Hát magyarázd csak el azt az ‘ alapszabályt, mi lehet a háztájiban — enged vala­mit János bácsi. J gy folyt a beszélgetés jónéhány estén keresz­tül Ribáéknál. Hiába, 21 hold föld nagyon magához' láncolja az embert, nagyon nehéz az „enyém”-et felcserélni „mi- énk’’-kel. Nagyon erősek voL tak a gyökerek ... A belépés után észrevehe­tően megváltozott Riba János bácsi. Sokkal bizákodóbbá vált. Megvolt hozzá az alap, hiszen megtörtént már nála 'a leltározás, mit visz be a közösbe. — Na, János bácsi, meny­nyiben vették fel a leltárt köszön rá a párttitkár. — Mit szól hozzá, Farkas elvtárs. 10.000 forint értékre számolták fel, — újságolja örömmel. — Ebből már . most annyit kapok, hogy tehenet tudok venni. Úgy látszik, még sem volt hiába ennyi magya­rázat. Úgy gondolom, csak­ugyan másként lesz, mint eddig volt. Eddig: ma meg­ettem a holnapot. — Látja, János bácsi! Nem foglalkoznánk mi annyit a szövetkezettel, ha nem lát­nánk mennyivel többet ad az egyéni gazdaságnál. — Farkas elvtárs! Aztán mindig így marad ez? — két­kedik még az öreg Riba. H óvá gondol, János bá­csi? Ki akarja egyál­talán, hogy mindig így ma­radjon? Éppen azért van a termelőszövetkezet, hogy meg változzon az élet, minden dol­gozó paraszt élete. Nem ígér­jük azt, hogy máról-holnapra, de megváltozik. Lépésről-lé- pésre, ahogyan elszakadnak azok a szálak, amelyek még az egyéni gazdálkodáshoz fű­zik az embereket, — így be­szél a párttitkár és Riba Já­nos bácsi, aki alig egy hete tett döntő lépést az életében, helyeslőén rábólint. — Ha már beléptünk, azon leszünk, hogy úgy is legyen. BOGNÁR. tás előtti utolsó héten naponta egyszer kell itatni. Tekintetbe kell venni, hogy az újszülött borjú gyomrának befogadóké- ' pessége az első napokban ki­csi és így egy-egy alkalommal csak kevés tejet tud befogadni, tehát ritka itatás esetén egy­részt mohón iszik a borjú,- — melynek hátrányait már ismer­jük, másrészt pedig elegendő tápanyagot nem kap, fejlődésé­ben visszamarad, csökötté válik. M inden borjú részére kü­lön itatóedényt kell biz­tosítani. Semmi sem menti az olyan eljárást, amikor két itató­edényből itatják végig az összes borjút, tovább kínálva őket az egymás meghagyott tejével. — Ennél jobb fertőzéses lehetősé­get hurutos-gennyes tüdőgyul­ladás, vírusos bántalom stb. — esetén nem is lehet elképzelni. Amennyiben nem valósítható meg a külön itatóedény, azt minden újabb borjú előtt el kell mosni és fertőtleníteni. — Egymás tejmaradékával- a bor. jakat megkínálni nem szabad. Előírás szerint a borjak szá­ját az első két-három héten na­ponként kifőzött külön szájtörlő ruhával kell az itatás után megtörölni. Indokolás a foko- .zott tisztaság és az esetleges fertőzésektől való óvakodás. em szabad elmulasztani a pasztőrözéssel, vagy egyszerű melegítéssel csírátla- nított tej ásványi anyaggal va­ló kiegészítését. Ugyanis a he­vítés közben a tej kolloidális mészsói kicsapódnak, ezért cél­szerű az előállott hiányt pó­tolni és a tejhez literenként 2 gramm szénsavas meszet adni. A tisztán tejtáplálékon tartott borjú a tejben lévő másznék 97 százalékát kihasználja, ez­zel szemben a kéthónapos és abraktakarmánnyal jól ellátotl borjú esetében a kihasználás 31 százalékra csökken. Fölözött tej nagyobbmérvű használása esetén szem előtt kell tartani, hogy a fölözéssel elvonjuk a tejből a zsírban ol­dódó vitaminokat, melyek közül különösen az A- és D-vitamin hiánya súlyos beszámítás alá esik. Pótlásuk elengedhetetlen akár a tejbe kevert csukamáj­olajjal, akár injekciókban nyújtott vitaminkészítmények­kel. Bár a C- és B-vitamin elő­állítására a szarvasmarha elő gyomrainak azirányú működése révén képes. A szopós borjak C- és B-vitamin szükségletét mégis ki kell elégíteni, mert ez a vitaminelőállítás az előgyom- rok fejletlensége miatt a szo­pós kor első heteiben még nem működik. Ezt igazolja az a ta­pasztalat is, hogy borjak has­menése esetében a B-vitamin adagolás jó eredményeket adott. A szoptatás időszakában az A- és D-vitamin legfőbb for­rása a tej. A tehenet télen szénával és bő víztartalmú ta­karmányokkal kell etetni, hogy A- és D-vitaminban gazdag te­jet kapjunk. Ebből a két vita­minból sok van cukorrépában, a jóminőségű szilázsban a ko­rán betakarított édes fűfélék­ben és a pillangós növények­ben. (Folytatjuk.) IV. ^z áthidaló megoldás, a borjak 10—14 napos ko­rig anyjuk alatt való hagyása, a borjú élete legkényesebb fá­zisának kikapcsolásával jó ered ményeket adott, azonban nem jelenti azt, hogy a borjúneve­lést mindenütt ezen az alapon kell végezni. Ahol megfelelő előkészítés és lelkiismeretes dolgozók vannak, ott változat­lanul sikerrel akalmazható borjúnevelésnek az előírt for­mája, amikor a borjút azonnal elveszik az anyja alól és a szabványszerű, helyes kezelés­ben részesítik. Itt nem szabad megfeledkez­ni arról a fontos tényről sem, hogy a borjúban már születés kor megvan a szopási ösztön. Ezen ösztönnél fogva táplálékát ezen az úton óhajtja felvenni. Olyan esetekben, amikor a bor­jút meghatározott ideig, álta­lában 10—14 napig az anyja alatt hagyjuk, a szopási ösztön érvényesül, vagyis az állat „rá kap a szopásra”. Ha az anya alól való elvétel után a további nevelésben az itatásos mód­szert alkalmazzuk, ez a borjú emésztési rendjére^ mór kiala­kult életfolyamataiba rendkívül durva beavatkozást jelent és csak egészen gondos, lelkiisme­retes, szakszerű, kivitelezés ment meg a súlyosabb károso­dástól. E meggondolás alapján mindazon esetekben, amikor valamely kezelési, felszerelési vagy egyéb hiányosság miatt a borjakat kénytelenek va­gyunk bizonyos ideig anyjuk alatt hagyni és természetes úton szoptatjuk azokat, az anya alól történő elvétel után a nevelést nem itatásos, hanem szcptatásos módszerrel kell to­vább folytatni. Sok balsikert előzhetünk meg e szempont fi­gyelembevételével. a a borjútól már élete első napjától kezdve megvonjuk a szopás lehetősé­gét azáltal, hogy a föcstejtől kezdve a tej táplálékot mind­végig itatva adjuk, a nevelés­ben a későbbiek során sem kö­vetkezik be törés. A borjú ne­velését, mindig olyan módszer­rel kell elválasztásig folytatni, ahogyan azt világrajötte után elkezdtük. Az említett szoptatásos neve­lést fa- vagy gumicsecses szop­tatás formájában végezhetjük, A facsecses szoptatásra legjob­ban bevált a laposf piskóta­alakú ,hossztengelyében ketté­hasított, közepén vályattal el­látott facsecs, amelyet gumi­gyűrűvel, vagy spárgával lehet összetartani, de legtöbbször a tej nedvessége is összetartja őket. A borjú nagyon hamar megszokja. Használat után szét kell venni, megtisztítva, köny- nyen fertőtleníthető. Semmi, esetre sem ajánlatos használni az egy darabból kiesztergályo- zott facsecset, amelynek tisztán tartása és csírátlanítása nehéz­kes. A napi itatások számát pon­tosan be kell tartani. Egyhetes borjút nem lehet itatni öt ita­tás helyett háromszor, a négy­hetest naponta egyszer. A szab­vány az, hogy kéthetes korig naponta ötször, négyhetes korig négyszer, azután háromszor, a napi hat liter tejadag beveze­tése után kétszer, az elválasz-1 H Készen a tavaszi munkákra A faddi Uj Élet Tsz jól fel­készült a tavaszi munkára. A henger, a fogas, a vetőgép menetkészen várja a munkára alkalmas időt. Legközelebbi te­endő a várható felfagyott veté­sek hengérezése és a vetés. Szántanivalónk már nincs, mert a tsz a gépállomás által már fel nem szántott területet még a rossz idő beállta »lőtt sa­ját fogataival felszántotta. A tél folyamán a tagság fakiter­meléssel foglalkozott és nádat vágott, mellyel a dohánypajtát fogjuk megjavítani. A felszaba. dulás évfordulójára, április 4-re a tsz felajánlotta, hogy addig 150 hold őszi vetését felültrá­gyázza, 10 hold borsó és 25 hold bükköny vetését pedig befejezi. Kertész János brigádvezető. Szüntessük meg as itatásos borjúnevelésnél előforduló hibákat Tegyük jövedelmezőbbé a szarvasmarhatenyésztést Irta: KOVÁTS JENŐ járási állatorvos.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom