Tolnai Napló, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-01 / 1. szám

A gép megkönnyíti a mezőgazdaság munkáját egyéni dolgozó parasztokét. Nőtt az üzemek termelése, emel­kedett a termelékenység, csökkent az önköltség, az üzemek egyre több és jobbminőségű áruval járultak hozzá dolgozó népünk életszínvonalának emeléséhez. Az ipar — de mező- gazdasági üzemeink is — nemcsak túlteljesítették — hosszú idő óta elsőízben — éves tervüket, hanem sok új — a terme­lés fejlesztését szolgáló — létesítménnyel, berendezéssel gazdagodtak. Akik példát mutatnak Szakály község egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt­sága igyekezett mindent megtenni azért, hogy tiszta lappal, adósság nélkül lépjen az új évbe. A gazdák közül többen nemcsak az ó, de az új év sertésbeadásának eleget tettek. Kovács János dolgozó paraszt mintagazda, Balogh József és Lehőcz Lőrinc gazdák teljesítették 1956. évi hízottsertésbe- adásukat. Ez a község nemcsak arról híres, hogy ilyen példa­mutató egyéni gazdáik vannak, hanem arról is, hogy nagyon sokan foglalkoznak törzskönyvezett sertések és növendék­bikák nevelésével, Tenyésztésével. A gazdálkodásnak ez a formája jó jövedelmet biztosít, amit igazol Kovács József gazda is: — Érdemes állattenyésztéssel foglalkozni, bár én nem olyan régen, alig két éve határoztam el, hogy a törzskönyve­zett tehenem után felnevelem, értékesítem az utódokat. Az elmúlt két év alatt két tenyészbikát adtam el, közel 24 000 forint értékben, most nevelem a harmadik bikaborjút, amely értékesítésére szintén szerződést kötöttem. Az új évben szebb eredményeket érünk el Illés Gáspárt, a kétyi községi tanács VB. titkárát keres­tük fel és kértük arra, nyilatkozzon arról, hogyan kívánják eredményeiket javítani az új évben. — Komoly probléma a községünkben az állattenyésztés fejlesztése. Elsősorban az állatok minőségi tenyésztésére akarunk áttérni, de nagyon fontos a mennyiség növelése is. Erre vezethető vissza az a sajnálatos tény, hogy községünk évi sertésbeadási tervét még 60 százalékban sem tudta telje­síteni. Nagyon sok gazdának egyáltalán nincs sertésállomá­nya, pedig az alap, a földterület lehetővé tenné. Ez nemcsak a gazdák, de a mi hanyagságunk is. Az új évben elsősorban a tanácstagokon keresztül nevelő és felvilágosító munkával igyekszünk elérni azt, hogy valamennyi kétyi gazda nevel­jen, tartson sertést. Új év küszöbén Tamásiban jártunk az ó-év utolsó napjaiban. Érdeklőd­tünk, beszélgettünk arról, hogy az 1955-ös évben hogyan dolgoz­tak a tamásiak. Több, mint 12 000 holdas a tamási határ. Benne egész évben szorgalmasan dolgoztak, szép eredményeket értek el a termelőszövetkezeti tagok és az egyénileg gazdálkodó parasz­tok. Nézzünk egy-két példát: A helybeli Vörös Szikra Termelő- szövetkezet tagjai a holdanként tervezett 10.5 mázsa búzater­més helyett 12.80 mázsa holdankénti átlagtermést értek el, a község egyéni gazdái átlagosan 9.5 mázsa búzatermésről beszél­hetnek. A gazdák közül többen még szebb eredményeket értek el. T. Szalai József 7 holdas egyéni gazda, tanácstag például 16 mázsa búzát termelt egy holdon. Kránic István 9 holdas gazda még szebb eredményt ért el. Egy holdról 18 mázsa búzát és 35 mázsa kukoricájt takarított be. Szalai István 8 holdas gazda pedig 230 mázsa cukorrépa átlagterméssel dicsekedhet. Le­hetne tovább sorolni nagyon sok gazda nevét, a 2042 gazda közül, akik becsülettel dolgoztak az ó-év folyamán és első­rendű feladatuknak tekintették állampolgári kötelezettségük teljesítését. Igyekezetüket igazolja, a begyűjtésben feljavult eredmé­nyeik is. Szabadgabona beadásukat például 225 százalékra, 933 darab szerződéses hízó beadási tervüket pedig 2814 da­rabra teljesítették. Ez a pár számadat arról beszél, hogy a tamásiak ered­ményekben gazdag évre tekinthetnek vissza most az újév küszöbén. Van még tennivaló, hogy az elmúlt évben elért eredmé­nyek az új évben még szebbek legyenek. Különösen vonat­kozik ez az állandóbizottsági tagokra, s a tanácstagokra.. Az 1955-ös évben nem nyújtották azt a teljesítményt, amit kellett volna, amit vártak tőlük. 63 tanácstagja van Tamásinak és ha ezek a tanácstagok lelkiismeretisebben foglalkoztak volna kör­zetük gazdáival és nemcsak saját eredményeik jó elérését tekintették volna főcélnak, akkor nem lennének Tamásiban Kelemen Györgyök, akik nem törődtek azzal, hogy időben földbe kerüljön a mag, hogy időben betakarítsák azt. Az ó-év sok tapasztalatot hagyott örökül, amelyeket nem szabad figyelmen kívül hagyni, hanem azok megszívlelésével kell törekedni, az új évben a jobb eredmények elérésére. 1956 január 1-ét írunk. Ez a nap újabb és fontos állomása legyen valamennyi tamási gazdának. Törekedjenek az új év első napjától arra, hogy még szebb eredményeket érjenek el, hogy becsülettel teljesítsék állammal szembeni kötelezett­ségüket. , hogy Szilveszter kalapja alatt ^ejtj a bajt... — Tud maga hallgatni? — Hétszámra azt teszem, leg­feljebb a kutyámmal értek néha szót. — Akkor ide figyeljen... — ós Szilveszter suttogóra fogta a hangját... — Az egész kisutcát? A kis- harcl alvéget? ... e'jó — és na gyot sercintett az öreg. — Ebbe be kell vonni a felvéget is ... C1 lmúlott a karácsony __ m ár megvolt a szövetke zet ünnepélyes zárszámadása is, amikor az ó év utolsó napján. Szilveszter neve napján Szilvesz­ter sugárzó arccal, nagy csomag gal leszállt a Diófacsárda előtt az autóbuszról. Kérdezték az asszonyok — Mit hoztál János? — Szilveszter csak mosolygott — újévi ajándékot... Mégis csak jó dolgotok lehet abban a szövetkezetben, ha még újévre is tellik ajándék ... — Van, akinek van, nekem pe dig van .. . Szilveszter otthon mindent el­rendezett, felöltözött és este, ami kor szilveszterezni Indultak a harciak a Diófacsárdába, ő is nekiindult az útnak. A nagy te­remben már szólt a muzsika, három szekszárdi cigány húzta a zenebonát és a kisebb terem ben a zenegép mellett az idő­sebbje iszogatott... Ott táncolt a Vince lánya a nagyobbik, s ott udvarolgatott Szilveszter fia is. Az alvégről mind eljöttek, a régi szokás, hogy itt várják az új esztendőt. Szilveszter aggódva figyelte nem toppan-e a mulatók közé az elnök. Elmúlott, az éjfél, elaludtak a lámpák és a sötétben csak a cuppanó csókok nesze jelezte, hogy beköszöntött itt is az új esztendő. A sarokban a sötétben ekkor megszólalt á csárda messze földön híres zene­gépe ... és kicsit kopott hang szinnel, recsegő cintányérral a Rákóczi indulót játszotta. Mire újból kigyúlt a villany, min­denki kezében pohár és új erő­vel folytatódott most már az új esztendőt köszöntő muri. Négyóra feló oszlani kezdett a társaság. Bizonytalanul csúsz­káltak a síkos úton hazafelé.. Külön az alvégiek és külön a felvégiek. Szilveszter megállt a házkapuban, nemsokára mellé állt az öreg juhász, amott fel­bukkant a sötétben két rózsás kedvű legény s mögötte is há­rom ... Mikor együtt voltak, Szilveszter gyufát gyújtott és a tornácról előhozott két vödröt és egy nagy nyaláb papírost. — Mehetünk — súgta — a jobb soron kezdjük, ahogy első tétednek az ablakok ... — Reggel, meg délben etetni kell az állatokat — tette hozzá Samu bácsi — No ’stennevében induljunk... Óvatosan lopakodtak az al­végre, kikerülték a házakat, ahol még danolgattak. Ketten kenték az ablakokra a csirizt, a többiek meg ragasztották. Gyufa mellett óvatosan, mintha háborúra, el­sötétítésre készítenék a falut. Be ragasztották kék papírral az uccai ablakokat a konyhaajtót, minden rést, amelyen a világos­ság szűrődhetett a házba és amikor végeztek mind a tizen­négy alvég! házzal, mert ami biz tos az biztos elv alapján nem­csak a Vince házat sötétítették el,'hanem a.többit Is ... megetet ték az állatokat, rendbe rakták az istállókat és még hajnal előtt haza mentek ... lVTem az órán, hanem az ab­1 ” lakon nézi a paraszt, mi­kor van reggel. — Újév napján egyszer Vince is felébredt, me­reszti a szemét, sötét a szoba. Eölébredtek a gyerekek is, az asszony is... Vince gyufát gyújtott... Az ősi fakerekes kukoricakörtés faliórán öt óra. Mennyi az idő — kérdez­te az asszony. — Öt múlott, aludj még... — Édesanyám, éhes vagyok — nyöszörög a ki­sebbik gyerek..; — Mindjárt megvirrad és reggelizünk... — de az asszony is megéhezett, Vince is. Vince kiment az ud­varra. Sötét volt. hideg köd ereszkedett a zombai dombról. Elvégezte dolgát s cseppet sem volt álmos. Az állatok csend­ben voltak, visszament a ház­ba... Elmúlott hét óra s kint még mindég sötét volt, s nagy csendességben voltak a szom­széd házak is. r— Rossz a mi óránk, rosszul jár, még nem virrad odakünn... ...És várták a hajnalt. Az idő ment előre, az éjszakai csend nem múlott... Az állatok is csendben voltak, mert Szilvesz­ter nemes bosszút áll az alvé- eieken... Nem úgy szól a duda. ahogy azt az alvégiek fújják..; Az állatokat pontosan etették. Szilveszterék. És ők ott a be­ragasztott ablakú házakban nem vették észre, hogy felcse­rélték nappalt az éjszakával... Tlyen sem volt még, egy éj­szaka háromszor is megéhe­zett a Vince család s ki tudja meddig aludtak volna, ha a második nap hajnalán Szil­veszterrel az élen, nem jelen­nek meg a „ragasztók“ és nem szedik le a papírokat az ablak­ról. * Tyfegvírradt végre... Nagy volt odale az öröm. Vin­ce is világosságra ébredt. Ve­szi gyorsan az ünneplőruhát. A reggelit se várta, sietett a folyón túlra. Útközben az új­évi hálaadásra templomba bal­lagó szomszédokkal találkozott s mikor túl ért a folyón, sze­kér zörgött mögötte. A szekér meg is állt és Szilveszter kö­szönt Vincére. — Jó' reggelt koma! — Jóreggelt! :— vála­szolt kényelmetlenül Vince. — Csatakos az út... — Az. Gyere. elviszlek addig. Vince Szilveszter mellé ült s nagysokára így szólt — Nincs neked istened, koma?... — No, ugyan? — Hát munkával tisz­teled az újév napját... — Szil­veszter hunyorított. — Ki. ahogy kezdi, úgy. végzi, de te mit akarsz a csoportnál? Vince elakadt a válasszal, az úton is jött szembe két szekér. Hangosan üdvözölték Szilvesztert és tovább hajtot­tak..; — Aztán kivel akarsz szótérteni nálunk? Már a tanyához értek, ami­kor Vince így válaszolt... /— Koma... — zavartan pislogott — merre van az elnök háza?... Szilveszter végig nézte s míg jobb mutatóújjával a bajszát simogatta, csendesen megje­gyezte —. de koma. az nincs ám otthon... — Hát? — riadt meg Vince. — Ilyenkor már az állattenyésztőknél jár... — Ki hinné... Akkor mi lesz az újévi köszöntővel? — Tán bizony pá- 1 Unkát is hoztál? — Éhem... — ! S rám nem lehetne köszöntem, jó az két nap után is... Vince nem értette, Szilveszter újra 1 magyarázta, január másodikén is lehet boldog új esztendőt kí­vánni s mire Vince megértette, csak úgy sápadt a nagy szé­gyenbe. Szilveszter meg nagyot húzott a pálinkából. — E jó... hát boldog új esztendőt ko­mám. lesz-e harag? — Már mi­nek lenne? — No, ha az új évet le is késted. de azért még ma­radt neked egy belépési nyilat­kozat. azt alá lehet írni és leg­alább olyan ok lesz a jókíván­ságra, meg a pálinka buktatás­ra, mint a BUÉK... Nem is tu­dom... — Nem a fenét... Pin- gáld csak oda a nevedet, meg azt is, hogy újra a komád let­tem... — Én már azt, igazán meggondoltam. azt a sértést, hogy...—Ami volt, volt. No, isten éltessen... Boldog új esztendőt, komám..; Jelentős az a szám, amely azt mutatja, hogy megyénk gépállomásain hogyan emelkedett 1951 január 1-től 1955 vé­géig a szántótraktorok száma. Míg 1951 elején (megyénk gép­állomásainak alig 230 traktora volt, addig 1955 végére ez a szám több mint 200 darabbal emelkedett. 1951 januárjában megyénk gépállomásain nem voltak zetorok, ma pedig közel 100 darab zetor végzi megyénk ter­melőszövetkezeteiben elsősorban a növényápolást, talajelő­készítést, vetést. A zetorok megjelenése nagy segítséget ad termelőszövetkezeteinknek, megkönnyíti a növényápolás munkáját. Egy zetor napi teljesítménye növényápolásban 16—20 hold. Ezzel szemben ugyanezt a munkát egy pár 16 egy nap 6—8 holdon tudja elvégezni. Négy évvel ezelőtt az aratás, a cséplés nehéz munkáját legnagyobb részt maguk az emberek végezték el. A kombáj­nok megjelenésével ez a munka leegyszerűsödött, köny- nyebbé vált. Ma már csaknem 50 kombájn aratja, csépeli a gabonát termelőszövetkezeteink határában. A kombájn egy nap 20 holdon végzi el az aratást, a. cséplést. A kombájnhoz ha a szállításnál foglalkoztatott személyeket is beleszámít­juk, mintegy 29—30 fő szükséges. Ha ugyanekkora területen kézzel végeznénk az aratást, a cséplést, akkor ez egy nap 114 dolgozó munkáját venné igénybe. Jelentős az a százalék is, amit a szemveszteségnél megtakarítanak. Kéziaratásnál Ifi— 14 százalékos is lehet a szemveszteség, míg a kombájn ara­tásánál ez 3 százalékra csökken. Megyénk termelőszövetkezetei, egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztjai, jelentősen több kenyérgabonát termeltek 1955-ben, mint a megelőző gazdasági évben. 1954- ben a termelőszövetkezetek és egyéni gazdák közel 7 ezer vagon kenyérgabonát termeltek, amely forintban, ál­lami szabadfelvásárlási áron számítva, több mint másfélmil­lió forintot tett ki. 1955- ben a termelőszövetkezetek és egyéni gazdák jelen­tősen több mint 10 ezer vagon kenyérgabonát termeltek, melynek értéke állami szabadfelvásárlási áron számítva kö­zel 3 millió forintot tesz ki. Szivesen tanulnak a fiatalok A gyönki járás DlSZ-szerve- zcteiben szívesen járnak a fia­talok Petőfi iskolára. Több községben, például Varsádon, Kölesden, Kisszékelyen, Nagy­székelyen és Kistormáson jó­val több fiatal vesz részt az oktatásban, mint eredetileg tervezték. Kistormáson például 20 fővel indult meg az okta­tás a Petőfi iskolán. Most 27 a hallgatók száma és van rá kilátás, hogy ez a létszám emel­kedni fog. A propagandista, Nagy Mihály elvtárs. Ebben az évben eltérően az előző évek­től, érdekli a fiatalokat a ta­nulás. Ezt bizonyítja, hogy rendszeresen elkészülnek és minden vita élénk. Nagyrész- ben Nagy Mihály elvtárs jó munkájának tulajdonítható; hogy a fiatalok örömmel vesz­nek részt az oktatásban. <5 maga legkedvesebb pártmeg bízatásnak tekinti a fiatalok­kal való foglalkozást és arra törekszik, hogy az ifjúság mi­nél felvilágosultabb legyen. TERV ELSŐ ESZTENDEJE

Next

/
Oldalképek
Tartalom