Tolnai Napló, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-08 / 7. szám

Jrodalom * 'Ttlüvéázei * TZudomány Ismerd meg megyénket Pak I. jpaks mezőváros, a Dunán­túl egyik legjellegzete­sebb tájának, a Mezőföldnek délkeleti sarkában van. Hatá­rának északi kisebb fele a 80 —90 méteres viszonylagos ma­gasságot elérő lőszös dombok­ra húzódott. Ezek a dombok kelet felé meredeken néznek le a Dunára. Délen és délnyu­gaton pedig beleolvad a szom­szédos homokbuckákba. — Maga a mezőváros a lőszös dombok mellett közvetlenül a Duna partján terül el. Ha­tára csak a keleti oldal déli részén természetes, ahol a Duna régi medrét követi. Pakson és környékén a te­lepülés nyomait csiszolt kő­korszakig állapíthatjuk meg visszamenőleg. A községben számos porladozó edénytöre­dék, hasogatott kőeszközök, ékalakú csiszolt bőbalták ke­rültek elő. Hasonló leletek ke­rültek elő a községtől északra fekvő Bottyánsáncról, a Waj er-völgy bői, — valamint Gyapa-pusztáról keletre hú­zódó tágas mély völgy keleti oldalából a Petrics-pusztával határos része. Gazdag lelő­helye ez a vidék a bronzkor­nak is. Ebből a korból bronz­buzogány, domború geometri­kus vonalakkal készített bal­ták töredéke, lándzsacsúcs, bronz karvédő alsó töredéke spirális korong és szárnyas véső maradt fenn. A Tolna megyei múzeumnak adomá­nyozott dr. Novák-féle gyűjte­ményben 21 darab bronzkori edény van, melynek legna­gyobb része mészbetéttel díszített. A Duna torkolata körül fekvő városok már az időszámítás előtti évezredben kereskedelmi kapcsolatba ke­rültek a thrák és dák népek­kel. így jutott el a görög ezüstpénz az akkor itt lakó eraviscus kelta törzsekhez. Ez a görög befolyás azonban gyenge volt, csupán a népek pénzgazdasággal való meg­ismertetésére szorítkozott. — Ezeket, a még ritkán előfor­duló görög pénzeket,, az idő­számítás előtti X. századtól kezdve mindnagyobb mérték­ben szorította ki a római dé­nár. Paks és vidéke a római birodalom tényleges birtoká­ba Claudius császár uralkodó, sa alatt — időszámítás után 41—54 között — került. A császári csapatok elhelyezé­séről előkerült egy helyőrségi könyv, a „Noticia Imperii”, amely az V. század elejéről, Nagy Theodozius korából va- • ló. Ebből a könyvből megtud­juk, hogy Tolna megyében a Duna mentén Valériában a „légió 11. Adiutrix, vagyis a 11. légió kisegítő csapata (gyalogság) feküdt. Pakson pedig ennek egy része az „equites Stabesiana" és az „equites Dalmatae” (Dalmát lovasság állomásozott. Római kori településre engednek kö­vetkeztetni azok a leletek, — amelyek a környéken előke­rültek. A Sánc-hegyen a vas- útépítési munkálatok közben cserépmécseket, vastag cséu széket, római korsókat ta­láltak. üakstól északra a Duna medrében egy épület romjaira találtak, melynek anyaga terméskő és római tégla volt. ^ romfalakból erő­sen beépített sírköveket fe­szegettek ki. A téglák között sok bélyeges téglát találtak. A húnok betörésével Paks is elpusztult és ismételt betele­pítéséről csak a magyarok be­jövetele utáni időből tudunk. Az első hiteles adat 1332-ből származik. Ez egy jegyzék, melyben a pécsi püspöki me­gyéhez tartozó községek sze­repelnek, akik 1332-ben a hat. évi tizedet befizették. A török megszállás idejéből a legfon­tosabb feljegyzs Elvia Cselebi tői való. „Paks (Pakhsel) a szekszárdi szandzsákba tarto­zik, s a Duna partján egy hármas halom tövében elte­rülő palánka. Benne Szulej- mán szultánnak egy kolostor­ból átalakított Dsámia, 50 deszkatetejű ház, hadiszertár és ágyúműhely van. Árka na­gyon mély... Az erődítmény­ben kétszázig menő katona őrködik. Az árok fölött ennek is van egy fából készült csi­gás felvonója, melyet minden éjjel felvonnak és a kapuhoz támasztanak ... Külvárosa egyszerű sorompó és palánka. Két kapuja van, melyek a főútra esnek. Az egyik bejá­rat, a másik pedig a kijárat. Összesen 200 nyomorult desz- kazsindelyes viskót találunk benne, közepén egy keramit- tal fedett szép dsámi, melynek építője ismeret­len. — Van egy fogadója is, s ehhez közel egy egészsé­ges vizű kútja. Ugyané helyen mintegy 50 bolt számlál­ható ... ^ város nagy pusztulása a török kivonulásakor kö­vetkezett be. A törökök min­dent magukkal vittek, vagy elpusztítottak. A lakosságot is, vagy elcipelték, vagy meg. ölték. Igen nagy részük azon­ban elmenekült. Ezeket a sok szenvedés annyira elriasztot­ta, hogy csak sokára merték elfoglalni itthagyott javai­kat ... A török kivonulása után megindult a telepítés. — Pakson az első telepítésről 1720-ból van adatunk, amikor 15 sváb és frank családot te­lepítettek le. 1767-ben az úr­béri összeírás szerint Pakson 506 család volt. Lakosainak száma körülbelül 4000. 1823- ban már 6666, 1851-ben pedig 8294 volt a lakosság száma. A község így a mezővárosok so­rába emelkedett. Ezt a köz- igazgatási jelleget 1871-ig megtartotta, amikor nagyköz­ség lett. Németh Imre „Paks tele­pülés és gazdasági földraj­za” nyomán összeállította BUNI GÉZA. (Folytatjuk.) Heltai Jenő: Üt mesejáték, A néma levente, Az ezerkettedik éjszaka, Lumpácius Vagabun- dusz, Szépek szépe. A szerző felhasználja a történelmi esemé­nyeket, de a mesét is ,,A néma levente” Mátyás király korából feldolgozott téma,, a „Szépek szépe” Hamupipőkéje a mesevi­lágot tárja a néző elé. A művek nyelvezete élénk. A darabok elevenek és fordulatosak. Hubai Miklós: István napja (Színmű.) A háromfelvonásos színmű a polgári értelmiségek problémáin keresztül ábrázolja újjáalakult életünket. Illyés Gyula: Ozorai példa. (Színmű három felvonásban.) 1848-nak állít dicső emléket a szerző a műben. Ozora népe mint állt a szabadság ügye mellé. Karinthy Frigyes: A bűvös szék és egyéb komédiák. A bű vös szék, Kázusz belli, Ugyanaz férfiben. Tegezés, Téma, Ének­óra, Egy ember. A bűvös szék az 1910-es évek uralkodó figurái­nak bemutatása. A darab lelep­lező ereje éles, szatirikus hangja Műsortanácsadás ma is elevenül hat és hasznosan mutat vissza a múlt rendszer al jasságaira. A „Kázusz belli”-t szinte ma is megírhatta volna egy Karinthy erejű író, hiszen hasonló mesterkedéseit napjaink ban is állandóan tapasztaljuk a háborús uszítóknak. A többi je­lenet a polgári világ egy-egy ti­pikus figurájának, vagy fonák­ságának kigúnyolása a szatíra fegyverével. Kárpáti Gyula: Zrínyi. (Törté­nelmi dráma.) A történelem egyik kiemelkedő alakjának, Zri nyi Miklósnak életét eleveníti meg a darab. Hazafiságra való nevelésre, kiválóan alkalmas mű. Katona József: Bánk bán. A Bánk bán 120 éve él a magyar színpadom első változata pedig 1815-ben született. A mostani kiadás előszavában Molnár Mik­lós méltatja a színművet, ezt pe­dig a szerző rövid „jegyzése” kö veti a dráma születéséről. Kisfaludy Károly: Hűség pró­bája. (Vígjáték.) A Hűség pró­bájában a királyi birtokon a nép­sanyargató anarchia üti fel a fe­jét a Sáfár személyében. Mátyás királynak magának kell rendet teremteni. Megtaláljuk a haladó darabok jellegzetes előremutató motívumát, a fiatalok lázadó sze- relmében. Mikszáth Kálmán: Különös há­zasság: Dőry Mária és Buttler János szerencsétlen házasságá­nak és az ezt követő évekig ered ménytelenül húzódó perüknek története. Ez a fondorlattal ki­erőszakolt házasság hosszú idő re elválasztja Buttler Jánost sze­relmétől, Horváth Piroskától Miután látják, hogy hiába vár­nak egymásra, mert az egyház nem bontja fel Buttler házassá­gát. eltűnnek a világ szeme elől. Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig. (Színmű.) Igazság talanul vádolják egy debreceni iskolában a szegénysorsú kis Nyilas Misit. Ebben a látszólag egyszerű történetben a kort éle­sen bíráló és leleplező gondolat rejlik. Különösen ajánlható kö­zépiskolás kultúrcsoportoknak. Sándor Kálmán: A senki váro­sa. (Színmű.) A háromfelvonásos dráma 1944, decemberében egy Felsőmagyarországi kisvárosban játszódik. Cselekménye egy rob­bantás körül bonyolódik. A kis városból kivonuló németek meg bíznak egy fiatal magyar tisztet a villanytelep felrobbantásával. Az ellenállók kis csoportja végűi megakadályozza a pusztítást. Sós György: Pettyes. (Vígjá­ték.) A darab derűs mulatságos, játék. Pettyes, aki ka­tona, vélétlenül belekerül egy almalopásba. Tisztjei úgy döntenek, hogy bocsána­tot kell kérnie a kert vezetőjétől. Az almáskert vezetője, Erzsiké éa Pettyes között szerelem fejlődik ki. Sárközi népművészet — Jegyzet — Könyvismertetés Hatvány Lajos: így élt Petőfi II. kötet A magyar irodalomtörténet kiemelkedő eseménye Hatvány Lajos most megjelent „így élt Petőfi“ című munkájának második kötete. A szerző ebben a kötetben Petőfi életét 1841- től 1844-ig kíséri nyomon a kortársak eredeti visszaemléke­zésein, -feljegyzésein és szá­mos történelmi dokumentumon keresztül. Ezek az írások beszá­molnak Petőfi pápai diákévei­ről, katonáskodásáról, vándor­színész-életéről, pesti szerkesz­tői tevékenységéről, ellen­ségeiről és jóbarátairól. Az évtizedeken át gyűjtött hatalmas anyag akadémiai kiadását számos, eddig ismeret­len képes és írásos dokumen­tum élénkíti, s ezek még telje­sebbé teszik az olvasók előtt halhatatlan költőnk életét és alakját. Valahányszor végigjárja az ember a Sárközt, mindannyiszor újból és újból megcsodálja, el gyönyörködik a sárközi asszo nyok szebbnél-szebb készítmé nyein; emitt a gyönyörű hímzési párnák nyújtanak csodálnivalót amott a mátka- és komakendők majd a szépen és ízlésesen elké szített teritők, függönyök, ruha anyagok nézésével nem tud be telni a szépségre szomjas ember A Sárközi Népművészeti Ház ban, az ajtó mellett középterme tű, barátságos asszony üldögél ölében egy sárközi himzésű ágy terítő. Kezével, melyben tű, gyor san végzi az öltéseket. Már nem sok idő kell hozzá és készen lesz egy újabb sárközi himzésű szőttes, s ezt is a többivel együtt útnak bocsáthatják az ország minden részébe ... Vincze Jó- zsefné, a népművészeti ház ve zetője örömmel újságolja: — Nagy esemény van a szö­vetkezetünk életében. — No, micsoda? — Először történt meg, hogy decemberben export megrende­lést is kaptunk . . . nagy öröm mel mondja e szavakat, de ért­hető is, mert,a sárközi népművé­szek készítményei olyanok, hogy még a legkritikusabb szem sem emelhet ellene kifogást. A külfö! diek tetszését különösen a ga lamb- és csillagmintás készítmé­nyek nyerték meg. A múlt év utolsó hónapjában már 80 térítőt szállítottak el, s ebben a negyed­évben újabb megrendelésekre számítanak: ígéretet kaptak rá. Az országon belül már közismer­tek készítményeik, ezt igazolja, hogy az elmúlt esztendőben többezer méter ruhaanyagot kel­lett készíteniök, 500 díszpárnát az év utolsó negyedében, ren­geteg mátka- és komakendőket, térítőkét és szád függönyöket vá súroltak meg tőlük. A Komárom megyei kultúrhá- zakat az ő általuk készített füg­gönyökkel díszítik, a székek be­húzására pedig csibeszemes min­tás huzatokat • készítettek . . . Nevük és munkájuk ma már Is­mert külföld előtt is: tavaly a varsói VIT-én Széles Józsefné szőttese nyerte a második dijat és jutalmul 2 000 forintot kapott. A sárközi népművészeti szö­vetkezetnek 120 tagja van, s ebből 60—70 állandóan dolgo­zik. Közülük ketten a népművé­szet mesterei, négyen megkapták a Könnyűipar Kiváló Dolgozója és ugyancsak négyen a Szocialis­ta Kultúráért kiktüntetést. Tizen­négy iparművészük van, akik al­kotó munkájukért 150 — 500 fo- szítik tömegesen a mátka- és ko­rint jutalmat kaptak. A 120 makendőket, a reggeliző-, ágy­asszony és leány nagy tervekkel térítőkét és különösen a sok nyá- foglalkozik. Ebben az évben ké- ri háziszőttes ruhaanyagot hoz­Kovács Ferenc: ( . ■ Í-: Oly jó volt érteni... (Ajánlom: V. J. volt magyar tanáromnak.) i Áldom azt a baráti jobbot, mely emberré gyúrni megfogott. Most gyermeki hálám száll felé, szeretném, ha kicsit meglepné. — Tudom, hogy ott vagyok még vele, s néha még rámtekint a szeme, mint egykor, talán oly gondosan, férfiszívében mindig diákosah! ... Meglátom, mint megáll közöttünk, beszélget, néha nevet velünk és engem megölel, ha megyek félszegen, mint szerény kisgyerek... — Oly jó volt érteni a szavát s érezni üdítő mosolyát, mikor az egyhangú hűs falak csendjében elhagytam magamat. — ... De most már — az Élet felszívott, mert, aki poharából ivott, annak csak szép szíve a jussa s szívében mindenki májusa! Szászy Sándor: Sztálinvárosi kikötőben Gránit mólón állok és csodálom A folyóparti acél várost, Melynek helyén néhány éve még Kérges tenyerű paraszt szántott. Vasérc hegy mellől acél daru nyaka Nyújtózkodik a kék égre fel, Mint nagy tettekről írott mű végén Az óriás felkiáltó jel. Mert dicső nagy tett ez, mely itt Az ember szeme elé tárul, Sok szép közül legszebbik Épülő drága szép hazámból. Te alkottad e művet kicsiny népem Az elmúlt öt esztendő alatt, Megmutattad mire képes a Benned izzó erő, akarat. Ismét megyénkben az Állami Faluszinház Január 8-tól kezdve ismét me­gyénk községeiben tart előadá­sokat az Állami Faluszínház mű­vészegyüttese. A jelenlegi műsor a „Dankó Pista” című daljáték, melyet január 8-án Pakson, 9-én Bonyhádon, l'Ü-én Nagydo­rogon, 11-én Tamásiban, 12-én Dombóvárott, 13-án Tengelicen, 15-én Tolnán, 16-án Dunaföldvá- ron, 17-én Nagymányokon, 18-án Bátaszéken, 19-én Szekszárdon, 20-án Decsen mutatnak be. nak forgalomba, mert ez tavaly is nagyon közkedvelt volt, külö­nösen a pesti asszonyok körében. Tavaly még Berlinbe is eljutot­tak ezek a háziszőttesek. Export ra idén szedett és kás méter­árukat szállítanak ... örvendetes dolog, hogy a népművészeti sző vetkezet asszonyai ebben az év ben olcsóbb sárközi himzésű anyagokat is készítenek, hogy a lakosság köréből minél többen megvásárolhassák. Azonban ügyelnek arra, hogy az eredeti sárközi népi motívumok megma­radjanak a készítményeken, ha egyszerűbb formában is. Ugyan­akkor a 4 község: Báta, Decs. Öcsény, Sárpilis asszonyai felku­tatják a még fel nem fedezett régi hagyományokat. Tavaly is egy értékes mintájú párnára ta­láltak. Emellett művelik a török időkből fennmaradt mintákat, az úgynevezett bíborvég mintát, melyhez egy érdekes legenda fűződik: a sárközi asszonyok ak­kor is nagyon szépek voltak, azonban, hogy elkerüljék a törö­kök tolakodásait, a fejkendöt meghosszabbították és a kendők sarkaikat bíborvég mintákkal díszítették. A kendőt az asszo­nyok a nyakuk köré csavarták és így a törökök azt hitték, hogy torokgyikosok. Már pedig tudva­lévő, hogy a törökök nagyon fél­nek ettől a betegségtől. így az­tán nem mertek többé közelíteni a sárközi asszonyokhoz ... A régi sárközi mintákat to­vábbra is felhasználják, de azért a kornak megfelelően fejlesztik is, szebbé, Ízlésesebbé teszik. Ebben az évben tervezik azt is, hogy több mintát feldolgoznak egy szőttesre, de mindezt az eredetiség megtartása mellett cselekszik. A népművészeti szövetkezet nem egy elkülönülő valami, ha­nem annak tagjai tevékenyen részt vesznek a falu életében. Azoknak, akik nem tagjai a szö­vetkezetnek, segítségükre van­nak bármiben és a legjobban harcolnak az ellen, hogy a sár­közi minták eredetiségét egyesek „modernizálják”. A szövetkezet tagjai jó mun­kát végeztek eddig is. Az 1955- ös éves tervüket 135 százalékra teljesítették. Idén hasonló mun­kát akarnak kifejteni; jó munká­juk eredményeként most már nemcsak az országon belül, de külföldön is megbecsülést sze­reznek a sárközi népművészet­nek és egyben az egész magyar népművészetnek külföld előtt. Kovács József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom