Tolnai Napló, 1955. december (12. évfolyam, 281-307. szám)

1955-12-25 / 302. szám

1955. DECEMBER 25. TOLNAI NAPLÓ 3 PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS ^ A pártvezetőségek ujjáválasstása elé Pártunk Központi Vezetősége határo­zatot hozott a pártvezetőségek újjává- lasztására. Ez a pártszervezeteink életé­ben nagy és fontos esemény. Ezeken a taggyűléseken teszik mérlegre kétéves tevékenységüket, munkájukat. Ez a számadás azonban csak akkor lesz eredményes, ha a még visszalévő időben minden pártszervezet rendet te­remt a maga portáján, ha minden párt­tag csatasorba áll azért, hogy tisztán adósságmentesen menjünk át az 1956-os évre. Nem szabad szem elől tévesztenünk azt, hogy pártunk és annak minden tagja az egész magyar dolgozó nép egy újabb, nagy feladat előtt áll, a második ötéves terv beindítása és annak végre­hajtása előtt. Ez növeli pártszerveze­teink munkáját, felelősségét. Pártszervezeteink minden tagja a be­csületes dolgozókkal karöltve most azon fáradozik, hogy éves tervüket teljesít­sék, sőt, túlteljesítsék. A Bonyhádi Zo­máncgyár kommunistái jogosan büszkél­kedhettek a december 15-i taggyűlésen, amikor bejelentették, „mi teljesítettük azt, amit pártunk elvár tőlünk, éves tervünket a mai nappal befejeztük”. Ez kétségtelen így is van, de ettől tovább kell menni. Az 1956. évi sikeres beindí­tása nem lesz kisebb feladat és már az első napokban teljesíteni, sőt, túl kell teljesíteni terveinket üzemeinkben. — A mezőgazdaságban, vagy más területen sem kisebbek a feladatok. Most a vezetőségválasztás azt követeli a tsz kommunistáktól, hogy továbbra is minden erővel azon dolgozzanak, hogy szövetkezetük napról-napra gyarapod­jon, erősödjön, hogy az állatállomány átteleltetését, de ezzel egyidejűleg a ho­zamok emelését is biztosítsák, hogy jól felkészüljenek a tavaszi munkákra. Láthatjuk, hogy nincs olyan terület, ahol ne lenne komoly felelősségteljes munkája a párttagoknak. A másik fontos feladat a pártvezető­ségek újjáválasztásának előkészítésében a vezetőségválasztó taggyűlések beszá­molóinak elkészítése, ami azt jelenti, hogy fel kell mérni a pátszervezet két év alatt végzett munkáját, eredményeket és hiányosságokat, meg kell szabni az el­következendő időre a feladatokat. Ezek a beszámolók csak akkor lesznek jók, megfelelők, ha ez az egész párttag­ság véleményét tükrözi. Ehhez a mun­kához pártszervezeteink többsége már hozzáfogott. A Juhé-pusztai Állami Gaz­daságban a pártvezetőség a beszámoló elkészítéséhez úgy fogott hozzá, hogy a párttagság legjobbjaiból két brigádot ho­zott létre. Ezek az elvtársak felülvizsgál­ják a pártvezetőség, de az egész párt­szervezet tevékenységét az elmúlt veze­tőségválasztás óta. Az ilyen beszámoló a való helyzetet fogja visszatükrözni és nem utolsósor­ban az egész párttagság véleményét, éle­tét. így a párttagság aktivitása nagy­mértékben fog növekedni, mert a beszá­molót magáénak érzi, hiszen az ő mun­kájáról, termelőszövetkezetéről, üzeme és községe fejlődéséről van szó. Ezekkel a munkákkal párhuzamosan a párttagság már most foglalkozzon az­zal, hogy kik azok az elvtársak, akik alkalmasak arra, hogy beválasszák őket a vezetőségbe. Olyan elvtársaka' válasszanak meg, akik a párt politiká­jának végrehajtásáért fáradságot nem ismerve, dolgoztak, akiket a területü­kön a dolgozók szeretnek, becsülnek, éppen a harcos kommunista munkájuk miatt. Nagy figyelmet kell fordítani azokra az elvtársakra, akik az iparból és külön­böző helyekről falura mentek dolgozni, hogy a falusi pártmunkát és gazdasági munkát segítsék elő. Az ilyen elvtár­sakat lehetőleg be kell választani a párt- vezetőségekbe, hogy még eredménye­sebb munkát tudjanak végezni és a pártmunkába szerzett tapasztalataikat gyümölcsöztetni tudják. RADÖ LÁSZLÓ. PTO vezető, bonyhádi JB. A párt katonája... Ki tudná megszámolni hányszor dagasztotta a sarat azon a négykilométeres úton, amely a Búzakalász Tsz-től bevezet a községbe, Faddra? Ki tudná megszámolni, hány­szor botorkált éjszakai sötét­ségben errefelé, azért, hogy végrehajtsa pártmegbízatá­sát? Gyulai János már három év óta a tsz pártszervezetének titkára, három év óta élvezi a tagság bizalmát. Nem valami rendkívüli ember. Külsőleg semmiben sem különbözik a tsz többi tagjától, tudása sem valami rendkívüli, amint mondják, „nincs neki valami nagy beszélőtehetsége sem”. De szíve, lelke az réndkívüli — legalább is a termelőszö­vetkezet méreteiben. Gazda­sági beosztása: az állattenyé­szetben dolgozik. Már itt is megmutatkozik, hogy milyen ember Gyulai János: szépen gondozott az állatállomány és ebbe nyilván neki is szerepe van. Nem lehet róla elmon­dani, hogy talán kimagaslóan maga mögött hagyta munká­ban az egész tsz tagságát, — mert hiszen a szövetkezet min den tagja igyekvő, szorgalmas ember, de neve a legtöbb munkaegységet elérők között van. Három év óta párttitkár és ez egyben azt is mutatja, — jól ellátja teendőit. A napi fáradságos munka után rend­szerint este, végezte a párt­munkát. Gyűlést készített elő, beszélt a párttagokkal, szép szóval igyekezett megértetni velük, hogy mit hogyan kell tenni, ha valahol csüggedés ütötte volna fel a fejét. A ve­zetőséggel és a tsz elnökével együtt felvették ellene a har­cot, mozgósították a kommu­nistákat. Délutánra majdnem minden nap üzenet érkezett a községi pártbizottságtól —- mert tagja a párt végrehajtó­bizottságának is, — hogy este ilyen és ilyen feladatot kell megoldani. Ilyenkor megtisz­tálkodott és nem egyszer va­csora nélkül elindult be a fa­luba. Különösen az ősszel volt ez gyakran így, amikor az agitátorok tömege járta a házakat és naponként újabb belépőkkel gyarapították a tsz-ek taglétszámát. Gyakran megtörtént az is, hogy sürgős, fontos pártmun­kája akadt. A tsz vezetősége biztosította, hogy ne legyen hiány munkahelyén, de Gyu­lai elvtárs munkaegységeinek számát bizony befolyásolta — nem egyszer a halaszthatatlan pártmunka: Gyulai elvtárs ilyenkor mindig inkább a párt megbízatást vállalta, de terme szetesen nem mondott le a munkaegységekről sem: ami­kor munkában volt, igyekezett pótolni. így év végére mégis több, mint 500 munkaegysége lett. Volt néha nála is csügge­dés, mert talán túlságosan is magára volt utalva pártvona­lon ott kint a pusztán, több kilométerre a falutól és ha valami nem úgy sikerült, — mint szerette volna, mindjárt ment panaszkodni a pártbizottságra, sőt, egy alka­lommal még az is kijött a száján, hogy jobb szeretné, ha valaki más csinálná he­lyette, ő már több évig fára­dozott. Mácsik elvtárs, a párt- bizottság titkára azonban le­csillapította hirtelen felhevü- lését, leült vele beszélgetni, tanácsokat adott neki, lelke­sítette a további harcra, ba­ráti, elvtársi szavakkal ismét erőt adott neki a munkához, így aztán Gyulai elvtárs aka­ratereje, lelkesedése nem csökkent, hanem növekedett. Sokáig nem volt politikai oktatás a tsz-ben. Az idén már azt is megszervezték és szép eredménnyel működik egy politikai iskola. Gyulai elvtárs nemcsak szervezi a tsz többi párttagját a tanulásra, ha nem maga jár elől jó példá­val. Tudja, hogy tanulni kell ahhoz, hogy eredményesen tudja megoldani ezután is a feladatokat. Munkájának egyik fő eré­nye az, hogy nem egyedül igyekszik megoldani minden problémát, hanem az egész párttagságot bevonja a mun­kába, A legközelebbi taggyű­lésen három elvtárs tagjelölt­felvételéről tárgyalnak: elő­zőleg az egyik elvtárssal ma­ga Gyulai elvtárs, a másik kettővel pedig a két pártcso- portbizalmi beszélgetett el. Gyulai elvtárs tehát, mint kommunista, nemcsak elsőnek választotta a szövetkezeti gaz­dálkodást, hanem azóta is rendíthetetlen harcosa a szö­vetkezet felvirágzásának, — eredményesen irányítja a kommunisták harcát a párt politikájának végrehajtá­sáért. Ami a tagjelöltfelvételi ívből kimaradt Már nagyon sok szó esett a tag- és tagjelöltfelvételnél elen­gedhetetlenül fontos körülte­kintő éberségről. Ennek a fel­adatnak a fontosságát nem le­het elégszer hangsúlyozni, an­nál is inkább, mert még mindig akadnak komoly hiányosságok ezen a téren, még mindig akad­nak olyan kommunisták, akik megfeledkeznek arról, hogy a párt ideológiai és cselekvési egységét veszélyeztetik, amikor arra nem alkalmas embert ja­vasolnak tagnak, vagy tagje­löltnek. Szerencsére, nem általános, de még előfordul olyan eset, mint a Fácánkerti Növényvédő Állomás pártszervezeténél. A közelmúltban a Szekszárdi Járási Pártbizottság egy „sza­bályosan” kitöltött tagjelöltfel­vételi kérelmet kapott a hozzá szükséges önéletrajzzal együtt. Ebben Horváth Mihály, a Nö­vényvédő Állomás agronómusa kéri a pártba való tagjelöltfel­vételét. A különféle kérdésekre Horváth Mihály „szabatos” vá­laszokat ad: Származási helye Sióagárd, ott élnek és dolgoz­nak jelenleg is szülei 13 hold földön, azt is „bevallja”, hogy a múltban 19 hold földjük volt, megírja, hogy milyen társadal­mi szövetségben dolgozik, meg­alakulásától kezdve tagja a DISZ-nek, részletezi még fele­sége önéletrajzát is, megírja róla, hogy párttag, apósa szin­tén az, itt mégegyszer részle­tezi saját „élettörténetét”: me­zőgazdasági élettségit végzett, munkahelyein mindig kitünte­tést kapott munkájáért, tényle­ges katona korában és azóta is lelkes szervezője volt mindig a társadalmi munkának, sokat tevékenykedett, mint kultúr- munkás. Mindezekután azt mondaná a hiszékeny olvasó, hogv „ilyen emberek valók a pártba. Fiatal értelmiségi, jól dolgozik, felesége, apósa párttag ...” Ezt a véleményt megerősítik az ajánlások is: „Alulírott a Párt előtti felelősségem tudatában kijelentem, hogy a felvételre je­lentkezőt közös tevékenység alapján ismerem és tagjelöltnek méltónak tartom: ezért tagje­löltnek ajánlom. Nálunk agro- nómusként dolgozik és a leg­jobb munkát végzi.” Ezeket a sorokat aláírta: Pataki Ervin, a Növényvédő Állomás igazga­tója. A másik ajánló: Varga István pártvezetőségi tag ezt írja Horváthról: „Mint népne­velő az agitációs munkából is lelkesen kiveszi a részét.’’ Mind ezt megerősíti a pártvezetőség véleményezése is: „Munkáját becsületesen ellátja, a közös­séghez való viszonya jó, a nép­nevelőmunkából kiveszi részét.’’ A pártvezetőség nevében ezt Magyar Ferenc párttitkár hite­lesítette aláírásával. Döntött a november 25-i taggyűlés is: egyhangúlag javasolta tagje­löltnek Horváth Mihályt. A járási pártbizottság, mint felsőbb szerv, természetesen utánanézett ezeknek a dolgok­nak. Ez nemcsak joga, hanem kötelessége is. Kiderült, hogy egy-két dolog kimaradt az ön­életrajzból is, a tagjelöltfelvé­teli kérdőívből is, és ezeket, mivel nem tudtak róla, nem vették figyelembe a döntésnél a pártszervezet tagjai sem. — Horváth Mihály szülei 34 hol­das kulákok és apja jelenleg 8 hónapi börtönbüntetését tölti közellátás érdekeit veszélyezte­tő bűncselekmény és hatósági közeg ellen elkövetett erőszak miatt. Nos, tehát Horváth nem is akármilyen családból szár­mazik, hanem egyenesen kulák sarjadék. Ez pedig nyilván el­dönti a vitatott kérdést a párt­ba való tagjelöltfelvételnél és a járási pártbizottság nem fogad­ta el a taggyűlés döntését, mert az a párt politikájával ellen­tétes; Hogyan fordulhatott ez elő? A válasz egyszerű: a Növény­védő Állomás pártszervezete nem nézte meg kellő alaposság­gal, hogy ki az az ember, aki kopogtat a párt ajtaján, felelőt­lenül csak a „bemondásra’’ épí­tettek és félrevezette őket az, hogy Horváth állítólag „kivá­ló” munkát végez. Az ajánlók felelősségét növeli az, hogy szin te kivétel nélkül felelős funk­cióban vannak és nekik illene tudniok, hogy ilyen nagyjelen­tőségű döntésnél azt is figye­lembe kell venni, ami esetleg a tagjelöltfelvételi ívből ki­maradt ... BODA. Vasárnapi fegyzetek Pillanatkép A cukrászdában öreg, parasztnéni ül, előtte három torta­szelet s lassan, tempósan eszik. A fején fekete kendő a kabátja s a nyakat szegélyező maeskaprém is fekete, mert így illik fa­lusi öregasszonyhoz csak a haja fehér, ahol elővillan a szigorú fejkendő alul. Körülötte minden mozgásban van; a cukrászda délelőtti csúcsforgalma ez; nők és férfiak beszélgetnek, sivító hangot ad a kávéfőző, ő azonban minderről nem is vesz tudo­mást. Ügy ül a kis asztalkánál, mint a nyugalom és béke szigetén, mintha egy régi balladából, vagy a Kalevalából lé­pett volna e modern környezetbe. Mellette kopott kézitáska és egy szatyor is, amelyben apró és nagyobb csomagok van­nak, nyilván karácsonyi ajándékok, amiket visz haza, de előbb betért a cukrászdába, hogy megegyék három szelet tor­tát, talán előlegként az ünnepre, talán csak azért, mert meg­kívánta. Egy kicsit történelmi pillanat, mert az öregasszony arcán évtizedek és kimondhatatlan keserűségek ráncával ül itt, egé­szen otthonosan, zavar és félszegség nélkül. Egy kicsit törté­nelmi pillanat s ha valami jellemzőt, 1955-öt és az elmúlt tíz évet ábrázolót kellene megmutatnunk a világnak, talán nem ártana ennek az asszonynak a fényképét eltenni, amint nyu­godtan és békésen falatozik. Mert itt nem arról van csak szó, hogy egy hetven év körüli anyóka eszeget, hanem másról is, arról, hogy mögötte évszázadok komor történelme áll örök figyelmeztetésül. 1514 minden rettenetessége, a magyar job­bágy nemzedékről nemzedékre öröklődő vigasztalansága, kegyetlen földesurak, kalodával és deressel ítélkező vármegye, a Bach-korszak sanyarúsága, a századvégi hontalanság, s a két háború közötti időszak is, krakéler főszolgabíróival és szívtelen végrehajtóival. Nyugodtan és kimérten eszik, minden falatot jól meg­rágva, mintha még emlékeznék mindarra, ami elmúlt, a híg, lötty levesekre, a komor telekre, amikor még zsírozóra se jutott, az állandó éhségre, ami szinte szegényparaszti örökség volt, nemzedékről nemzedékre. A cukrászdában mindenki gondtalan és vidám, s az anyó­kával senki sem törődik. Ö pedig csak eszik, három torta­szeletet, egy csokoládésat, egy vaníliásat és egy puncsot. Ami­kor befejezte, lassan felemeli a fejét s elégedetten körülnéz. A sarokba állított fenyőfa egyik ága majdnem a fejére hajlik, s a békesség és nyugalom örökzöld keretébe fogja öreg, törő­dött arcát. Á DlSZ-fagkcnyvcsere előkészítésének hírei Sok helyen helyesen kapcsol­ták össze a DISZ tagkönyv- csere előkészítését az ifjúsági szervezet megerősítésével. Ki­egészítették a hiányos vezető­ségeket. Komoly eredmények mutatkoznak a leszerelt kato­nák, a lányok és a fiatalasszo­nyok bevonása terén. A bony­hádi járás 18 alapszervezeté­ben választottak új titkárt. Ti­zenkettő 20 éven felüli s köz­tük hat leány. A fiatalasszo­nyok is jelentős számban he­lyet kaptak a vezetőségben, összesen tizenöten. A dombóvári járásban két titkárt és nyolc vezetőségi ta­got választottak leszerelt ka­tonákból. Választottak hét le­ánytitkárt is. * A dombóvári járásban 21 alapszervezet fejezte be az összeírást. Különösen jó mun­kát végeztek a kurdi fiatalok, élükön Kimmel Pál DISZ tit­kárral. Valamennyi fiatalt felkeresték, a kívülállókat is, s felvettek a DISZ-be hét új tagot. Ezzel elérték, hogy a taglétszám 77-re emelkedett s a község csaknem minden fiatalja tagja az ifjúsági szö­vetségnek. * A taglétszám emelkedését eredményezte a DISZ tagok összeírása Szekszárdon is. Hat alapszervezetben 197 tagot ír­tak össze a nyilvántartott 195- el szemben. Négy alapszerve­zetben pedig 27 új tagot vettek fel. • Az összeírás Gyönkön is felelevenítette az ifjúsági szer vezet életét. Megszervezték a DISZ-csoportokat. A kultúr­áiét fellendülését bizonyítja, hogy lázasan készülődnek egy karácsonyfa-ünnepéllyel egy­bekötött DISZ-bál megrende­zésére. „Öregek^ kösött Sokat hallottam már idő­sebb emberektől a nagy igaz­ságot: „Ha az ember fiatalok közé kerül, megfiatalodik.“ Ez így is van. A fiatalság csattanó jókedve, tüze, lelkesedése ma­gával ragadja az időseket is. De mit szóljon az ember, ha „öregek“ közé kerül? Mert a Paksi Konzervgyárban van­nak „öregek“ is. Igaz, hogy ez nem látszik meg rajtuk, mert ezek az „öregek“ látszólag csi­nos, ragyogó szemű lányok. Mégis „öregek“ ők. Aki csodál­kozik ezen, vagy kételkedésre vetemedik, az kérdezze meg őket személyesen, Adorján Máriát, vagy akár Kródi Te­rézt. Nem nehéz megtalálni őket a Paksi Konzervgyárban. Mindketten a csomagolóban dolgoznak, most éppen a ve­gyesízt csomagolják ládákba. Adorján Mária 22 éves „öreg“, minden szervezési kí­sérletet visszautasít, ami ar­ra irányul, hogy ő belépjen a DISZ-be. — Én már öreg vagyok, van­nak nálam sokkal fiatalabbak. Azoknak való a DISZ, nem nekem.;; Tervismertető értekezleten mögöttem állt Adorján Mária és amikor egy-két felszólaló megbírálta a fiatalokat, ő ezt nem vette magára, rá ez nem vonatkozott, ez a fiatalok dol­ga. Ő mór „öreg“... Kródi Teréz belépett ugyan a DISZ-be, dehát ő is „öreg­nek“ érzi magát 18 évével és most azon tépelődik, hogy va­jon feltalálja-e magát a fiata­lok között. Van egy javaslatunk az „öregek“ részére. Próbálják meg: menjenek a fiatalok kö­zé. talán ők is megfiatalodnak. (Gyenis)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom