Tolnai Napló, 1955. december (12. évfolyam, 281-307. szám)

1955-12-14 / 292. szám

1335. DECEMBER 14. NAPLÓ 3 Néhány tapasztalat a Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság munkájáról Csakugyan úgy van, mint Swébl Károly elvtárs a terv­osztály vezetője mondotta. A Mezőgazdasági Igazgatóság dol­gozóira szép, de nehéz feladatot bízott a párt, a dolgozó nép. A mezőgazdasági termelés meg­gyorsítása érdekében szervezé­si, műszaki és adminisztratív munkát kell végezni egyszerre a megye mezőgazdaságát irá­nyító legfontosabb szervnek, a Mezőgazdasági Igazgatóság­nak. Nos, hogy tölti be hivatását ez a fontos intézmény? Ez itt a kérdés ... AZ IGAZSÁG AZ, hogy sok jó vonás van az igaz­gatóság munkájában, de ugyan akkor nem mondható teljesen kifogástalannak még sem. Néz­zük sorjában ... Tolna megye mezőgazdasági jellegű. Ez röviden azt jelenti, hogy a megye párt és állami szerveinek elsősorban a mező- gazdasági termelés fellendíté­sére kell összpontosítani ere­jüket. • Ezen a téren ebben az évben sokat mentünk előre. A párt és állami szervek segítségé­vel a Mezőgazdasági Igazga­tóság, majd ezen keresztül a járási mezőgazdasági osz­tályok irányításával sokat javult a mezőgazdasági ter­melés. Igaz, hogy ebben az évben az időjárás is kedvezőbb volt a tavalyinál. De ez önmagában nem lett volna elég, szükség volt arra, hogy a gépállomások dolgozói, a termelőszövetkeze­tek tagjai és az egyéni gazdák a szakemberek tapasztalatai nyomán és sokoldalú közremű­ködésükkel jó munkát végezze­nek. Ez az őszi munkák kezde­téig kisebb, nagyobb hibáktól eltekintve, jól ment. Az őszi munkák kellős kö­zepén azonban MEGKEZDŐDTEK A BAJOK. A Szabad Nép is írta, s a Föld­művelésügyi Minisztériumban is, meg az illetékes felsőbb pártszervek is — nagyon helye­sen — megállapították, hogy baj van, azonnal rá kell kap­csolni a vetés érdekében kifejtett jobb munkára, mert veszély­ben á jövő évi gabonatermés. Ekkor kezdődött a nem éppen szerencsés állapot a Mezőgazda sági Igazgatóságon. Kapkodás, szervezetlenség, sok esetben felelőtlenség jel­lemezte az őszi, főképp a ve­tés meggyorsítására irányuló munkát. Kiadták a jelszót, mindenki a területre, a tömegek közé. Ez önmagában helyes is, csakhogy amit ebben az esetben elvesz­tettünk a réven, azt nem kap­tuk vissza a vámon, sőt néha többe került a leves, mint a hús. Egy községbe kiküldték például Weisz Lajos anyaggaz­dálkodási előadót is — vetés­felelősnek. Míg Kocsolán szorgalmazta a vetést, ugyanakkor több traktor üzemanyaghiány miatt állt. Ezért igazság szerint Weisz elvtárs volt a felelős. No, de mit tehetett? Végrehajtotta az utasítást és kész. Ugyanígy helyhezkötötték a Gépállomá­sok Megyei Igazgatóságának több funkcionáriusát is. Papp Lajos elvtárs, a gépállomások megyei igazgatója azt állítja, ez nem volt helyes. Mint mondja, (igaza is van) ha a gépállomási igazgatóság funk­cionáriusai a gépek maximá­lis kihasználásán, a betakarítás fokozottabb gépesítésén, a gépi munka jobb megszervezé­sén munkálkodtak volna, sok­kal jobban előre viszik az ügyet. Úgy hiszem, a felsoroltakon kívül most már felesleges vol­na mindazt felidézni, amit a Mezőgazdasági Igazgatóság az őszi munkák elvégzése érdeké­ben nem tett meg, vagy amit az elvtársak csak részben vé­geztek el. Hogy A VETÉS NEM FEJEZŐDÖTT BE még napjainkban sem, azért elsősorban a Megyei Igazgató­ság vezetője, másodsorban az igazgatóság osztályvezetői fe­lelősek. Munkájukban, volt né­hány olyan fogyatékosság, amelyeknek egyik napról a másikra való kiküszöböléséhez nem kellett volna több gép­kocsi (munkájuk akadályának azt is felhozták, hogy a vb. nem adott elég gépkocsit), csu­pán több körültekintés, több felelősségérzet. Az igazgatóságról több fele­lős, kevésbé felelős és jóné- hány hozzá nem értő ember is volt kint a vetés elősegítése érdekében hosszabb ideig egy- egy faluban. Munkájuk köz­ben sok olyat tapasztaltak, amely máshol feltétlenül elő­segítette volna az őszi munkák meggyorsítását. De a jó tapasz­talatokat senki sem hasznosí­totta, senki nem értékelte. Az történt ugyanis, hogy rövid írá­sos jelentést adott az illető elv- társ tapasztalatairól az igaz­gatóság vezetőjének, Marko- vics elvtársnak. Markovics elv­társ ezt a meglehetősen sok jelentést, vagy elolvasta, de sokszor még arra sem futotta ideje, hogy valamennyit átnéz­ze. így aztán a jelentéseknek az lett a.sorsa, hogy a jó tapasz­talatokkal együtt bekerültek a fiókba. Vagy ki tudja ... Annyi azon­ban biztos, hogy a területen szerzett tapasztalatokat az osz­tályvezetőkkel Markovics elv­társ nem beszélte meg, ami szintén kedvezőtlenül éreztette hatását. Ez volt az egyik hiba. A másik az, hogy SENKIT SEM VONTAK felelősségre a kiküldött elvtár­sak közül azért, hogy mit vé­geztek a községben. Akadt olyan ember — mégpedig jó- nchány —, aki lelkiismerete­sen dolgozott. Megfogta az öle- ző lécet és az agronómussal, vagy éppen a tanácselnökkel fáradhatatlanul járta a határt, szúrópróbákat végzett. De bi­zony a kiküldött vetésfelelősök között olyan is volt, aki beült a tanácselnök irodájába, idézéseket gépelt, vagy éppen várta a beidézett feleket. Per­sze olyan elvtárs is volt, aki jól dolgozott, a dolgozó pa­rasztság körében sok kisgyűlést tartott, ahol ismertette a vetés­terv teljesítésének fontossá­gát, módszerbeni segítséget adott a mezőgazdasági állandó bizottságnak. A tanácselnök­nek és a község mezőgazdasági szakemberének olyan segítsé­get adott, melyet egy megyei szerv kiküldöttjétől mindenkor elvárnak. De sajnos az igazgató Ságról kiküldött elvtársak kö­zül kevés cselekedte az utób­bit. A Mezőgazdasági igazgató­ság munkájával kapcsolatban az a vélemény, hogy Marko­vics elvtárs nem mindig a leg­jobb módszerekkel dolgozik. A növénytermesztés és a gé­pesítés rovására, sokat fog­lalkozik az állattenyésztéssel. Szem elől téveszti, hogy a fej­lett állattenyésztéshez, az álla­tok hozamának fokozatos nö­veléséhez elengedhetetlenül fontos a technika tökéletesí­tése, széleskörű elterjesztése, ezen keresztül a növényter­mesztés fokozása. Markovics elvtárs nagyon becsületes, ál­dozatkész kommunista. Napon­ta 13—14 órát dolgozik. A hiba az, hogy törekvése sokszor nem az egész megye mezőgazdasági termelésének fellendítésére irá­nyul. Sokat, túl sokat jár Mar­kovics elvtárs Aparhantra. Munkája persze meg is látszik. Oroszlánrészé van abban, hogy a két aparhanti termelőszö­vetkezet ebben az évben a me­gye legjobbjai közé küzdötte fel magát. A hiba az, hogy a rosz- szabb termelőszövetkezeteket Markovics elvtárs elhanyagolta. MINDEZT ÖSSZEGEZVE a Megyei Mezőgazdasági Igaz­gatóság munkája ebben az év­ben sokat javult. Abban, hogy emelkedtek ebben az évben a termésátlagok, népszerűbbek lettek a mezőgazdasági gépek, a párt helyes politikája nyo­mán sokat fejlődtek a termelő - szövetkezetek, nagy része van a Mezőgazdasági Igazgatóság- ,ak. De mindez nem mentesíti az igazgatóság vezetőjét, dolgo­zóit a felelősségtől, mely az őszi munkák, főképpen a ve­tések elmaradásával kapcso­latban rájuk hárul. Igaz, hogy itt az objektív okok is közrejátszottak, hiszen em­beremlékezet óta nem volt olyan év, melynek október hó­napjában 144 milliméter csapa­dék hullott volna. De jobb szer­vezéssel, december elejéig be lehetett volna, be kellett volna fejezni az őszi vetéseket. Nem indokolt az őszi mélyszántás­ban és a gépjavításokban mu­tatkozó lemaradás sem. Nem lenne teljes a kép, ha szó nélkül hagynánk a Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága és a Földművelésügyi Minisz­térium segítségét. A MEGYEI TANÁCS VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA az őszi mezőgazdasági munkák­kal kapcsolatban sok helyes, a munkákat előbbrevivő határoza tot hozott. A végrehajtó bizott­ság több olyan kiváló elvtársat küldött a Megyei Mezőgazdasá­gi Igazgatóság segítségére, mint Lóki elvtárs. Abban vi­szont hibás a végrehajtóbizott­ság, hogy sokszor olyan jelen­tést követeltek Markovics elv­társtól, arfii nem helyes. Azt például nem feltétlen fontos tudni Markovics elvtársnak, hogy milyen a tömegszervezési munka és milyen versenyszel­lem van a megyében. Ennek a területnek külön gazdája van persze nem különálló a mező- gazdasági munkáktól, szoro­san hozzátartozik, de nem egy mezőgazdasági igazgató köte­les ezt számontartani. Azt is felvetették a Mezőgazdasági Igazgatóságon többen, hogy a Végrehajtó Bizottság fukarko­dik a dicsérettel, az elismerés­sel. Igaz, hogy az őszi mun­kákkal kapcsolatban az igazga­tóságot nem igen illeti elisme­rés. Azt azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy milyen nehéz körülmények kö­zött dolgoznak ott az elvtársak és azt, hogy azért vannak ered­mények is. Ebben az évben például 10 köbméter silót készítenek egy-egy szarvasmarha ré­szére a megyében . Tavaly 7 köbméter volt az ilyenirányú előirányzat, mégis napjainkban jobban áll a me­gye, mint tavaly ilyenkor. Már­pedig ebben feltétlenül része van a Mezőgazdasági Igazgató­ságnak, személy szerint, Mar­kovics elvtársnak. Ami A FÖLDMŰVELÉSÜGYI MINISZTÉRIUM segítségét illeti, azzal kapcso­latban keveset tudunk mon­dani, mert erről keveset tud­tunk meg. Mindössze annyit mondott dr. Mió János az igaz­gatóság titkárságának vezető­je, hqgy a Földművelésügyi Minisztériumban egyes elvtár­sak nem mindig helyes utasí­tásokat adtak az igazgatóság­nak. A közelmúltban például megyénkben járt Szőke Mátyás elvtárs, a földművelésügyi mi­niszter helyettese. Akkor még jó párezer hold vetnivaló volt a megyében, Szőke elvtárs még is olyan utasítást adott, hogy elsősorban a termelőszö­vetkezetekben végezzék el a mélyszántást és azután segít­senek csak a még visszalévő vetések befejezésében. Mire az utasítást az igazga­tóság továbbította, addigra megérkezett egy másik, ép­pen ellentétes utasítás. Olyan rendelkezést adott ki a Földművelésügyi Minisztérium, hogy első a vetés, ennek érde­kében köteles dolgozni minden traktorvezető. — Mindezt csupán azért írtuk le, hogy a jövőben az ilyeneket lehetőleg elkerül­jék még a Földművelésügyi Minisztériumban is. Levelező-ankét Tamásiban A levelezők, azok a hűséges segítőtársai a kommunista saj­tónak, akik a lapot hozzásegítik ahhoz, hogy valóban eleven, érdekes legyen, tükrözze, szer­vezze azt a hatalmas munkát, amely üzemeinkban, falvaink- ban napról-napra folyik a szo­cializmus felépítéséért. Ennek szellemében jöttek össze az elmúlt hét szombatján Tamásiban a járás munkás, pa­raszt és értelmiségi levelezői, hogy elmondják milyen segítsé­get adott a Tolnai Napló bekül­dött írásaik leközlésével, s ho­gyan segítette elő: a hibák kija­vítását. Firgi László ozorai levele­zőnk arról beszélt, hogy leg­utóbbi levelében az állatátvétel­lel kapcsolatos hibákra hívta fel a szerkesztőség figyelmét. „Örömmel tapasztalta a szer­kesztőség intézkedését” —■ mon­dotta. „Az utóbbi időben az állatforgalmi vállalat dobszó útján értesítette a falusiakat, hol, mikor lesz állatfelvásárlás, így az illetékes gazdák idejé­ben felkészülhettek az állatok átadására, s nem fordul elő az, ami miatt panaszt tettem — nem vették át a leszállított sertést.” Horváth Jánosné a tamási JB politikai munkatársa három év óta segíti leveleivel a lap munkáját. „Előfordult, hogy a lap cikkeiben bírálta egyes elv­társak, sőt, az én munkámat is. A bírálat általában rosszul esik az első pillanatban, s azt gondoltam, tiltakozók ellene — mondotta. — Aludtunk rá egyet kettőt, megvitattuk, s megálla­pítottuk a bírálat nevelő hatá­sát, igyekeztünk a hibákon ja­vítani.’’ A levelező ankét résztvevői hasznos javaslatokat is tettek a lap színvonalának emelésére. Nagy segítséget adhat a lap a falusi kultúrmunkásoknak — mondotta többek között Mráz József járási könyvtárvezető. — Javaslom, hogy időközönként műsorválasztási tanácsadót is közöljenek a lapban, ha van er­re lehetőség, így megelőzhet­nénk azt, hogy egyes kulturcso- portok politikailag nem meg­felelő színdarabok tanulásával töltik idejüket. Tóka József ozorai pedagógus örömmel üdvözölte a lap kez­deményezését, s elmondta, hogy a pedagógusok munkájához nagy segítséget ad a hetente egyszer megjelenő Úttörő Hír­adó, s ennek színesítésére tett néhány javaslatot. „Nyolcadik osztályosainknak már vannak pályaválasztási problémái és e tekintetben sokat segíthetne megyénk saj­tója” — mondotta. „De jó lenne, ha e lapon keresztül mi pedagó­gusok is állást foglalnánk egy- egy fontos kérdésben. Hasznos lenne például vitát indítani ar­ról, hogy a felnőttek hogyan se­gíthetik a pedagógusok nevelő munkáját. Befejezésül Tóka eiv társ ígéretet is tett arra, hogy a közeljövőben ír egy vita­indító cikket." A levelező ankét résztvevői valamennyien elmondták véle­ményüket és ígéretet tettek arra, hogy továbbra is segítik a Tolnai Napló munkáját, igye­keznek betölteni a kommunista sajtó levelezőjének megtisztelő feladatát. Levelezőnk írja: „A Járási DISZ-bizottság nem nagyon segít bennünket44 Közel két hónapja vagyok alapszervi DISZ-titkár. Igyek­szünk lehetőleg minél több munkát végezni, de nagyon hiá­nyoljuk, hogy a járási DISZ-bi- zottság nem nagyon segít ben­nünket. A DISZ-bizottság tag­jaival itt Tolnán alig találkoz­tunk, legfeljebb akkor, ha vala­mi kampánymunkát kellett megoldani. Vezetőségi ülésein­ket sem ellenőrizte még a DISZ-bizottság, sem pedig a taggyűléseinket. Pedig szüksé­günk lenne arra, hogy itt kint a helyszínen segítséget adjanak a munkánkhoz. Hiányoljuk azt is, hogy már egy hónapja beküldiünk a já­ráshoz több tagfelvételi kérel­met, de azok „elfeküdtek” a DISZ-bizottság szekrényeiben még értesítést sem küldtek ar­ról, hogy elfogadják-e vagy sem és a tagkönyveket sem küldik. Most, amikor a DISZ tagkönyvcsere előkészítésén — dolgozunk, fokozatos gondot kell fordítanunk új DISZ-tagok szervezésére. Az ilyen dolgok nyilván nem segítik elő a mun­kánkat. Az a feladatunk, hogy a tag­könyvcsere alkalmával lehető­leg minden fiatalnak adjunk DISZ-tagkönyvet. Ennek érde­kében igyekszünk is megtenni mindent, de szükség lenne arra is, hogy az egyes állami és gaz­dasági vezetők segítsék ennek a feladatnak a végrehajtását. De, sajnos, az a tapasztalatunk, hogy egy-két vezető nem fog­lalkozik a fiatalokkal. A tolnai postánál dolgozó fiatalok pél­dául nem igen jönnek a DISZ- szervezetbe. Ebben hibás a DISZ-vezetőség is, de nem utol­sósorban a posta vezetője, aki még csak meg sem kérdezte, hogy a fiatalok hol töltik szabad idejüket. Ezeket a hiánj'osságokat azért írtam meg, hogy ezentúl ne for­duljanak elő. MOLNÁR JÁNOS, községi DISZ-titkár, Tolna. (Folytatás) MÉG EGY JEGYZET. Zombán élesedik a harc. Ez a lappangó harc ma már első sorban nem a különböző nép csoportok egymás elleni küzdel me. A község leghaladóbb erői már évekkel ezelőtt megalakí tották az első termelöszövetke zeteket. Lassan érik a szocia­lizmus a ma még kívül álló pa rasztok gondolatában is. Na gyón sok egyénileg dolgozó pa raszt forgatja már fejében hogy ha szövetkezésre áll keres annyit .mint ez vágy az az ism< rőse, aki már szövetkezeti tag Közben ott van még a régi szó kás és ez mondja — még ma­radok. — De meddig, amíg gazda­ságilag leromlanak? — Nem, azt nem várjuk meg, mert’ akkor hogyan kezd­jük a közöset? Ez a kérdés fog lalkoztatja a parasztokat. A hosszú téli estők alkalmat ad Szamos Rudolf: Jegyzetek egy falu életéből — Zombcs — nának arra, hogy a már ismer tetett módon segítse a zombai pártszervezet, felvilágosító okos szóval ezeket az embere . két. A kommunizmus, a szocia lizmus nem ijesztő kísértet a dolgozó parasztság előtt, hanem az új emberi élet nagyszerű célja és ez a cél most bontako zik egyre erősebben a faluban A régi szokás már kopik, nem­csak az öltözködésben kopik hanem a szellemében is. A falu plébánosa arról panaszkodik hogy felmondja a szolgálatot mert egyre életképtelenebb lesz az egyházközség. A templomba járás nem olyan nagy divat, mint volt régebben — egy két évvel ezelőtt... A parasztok' nem fizetik az egyházi adót.. . A telepesek új hazára leltek. — Bár beadás van — mondta az egyik — de azért létezni le­het és ha a szövetkezetre fordít juk magunk, talán még jobb is lesz. Biztosan jobb lesz. Ott a bi­zonyság Zomba határában a há rom termelőszövetkezet életé­ben. Am a bizonyságot a zom- ba: haladó erőknek, azoknak az embereknek, akik már tovább látnak a mánál, kell napról napra okos szóval a bizonyta­lankodók elé tárni. A faluban megvannak azok az erők, amelyek győzelemre vihetik a szocializmus ügyét... A pártépítésnél pedig ne gon­doljanak Ambrus gazda szavá ra, ki e sorok írójának így nyi­latkozott, „Lettem volna én kommunista, meg velem együtt Igen sok paraszt ember, mert a szívünk odahúz, csak hát an­nak idején a paraszt meg a kis gazda párt nagyon széthúzta itt a népet... s mióta annak vége senki se hívott minket, mi pe dig nem szeretünk tolakodni. ’ Mindez csak néhány jegyzet Zomba mai életéből. Ezekben a hetekben a Járási Bizottság egy brigádot küldött a faluba, hogy a pártmunka alapos vizgálatá- val. a hibák feltárásával és hasznos módszerekben adjon segítséget a zombai kommunis­táknak. Remélhetőleg a segítés nyomán megerősödik a pártszer vezet és vele együtt a falu. A feladat nehéz, de segítő akarattal Zomba lakói az eddi­ginél sokkal szebb és haszno­sabb életet alakíthatnak ma­guknak. Vége.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom