Tolnai Napló, 1955. december (12. évfolyam, 281-307. szám)
1955-12-01 / 281. szám
1965. DECEMBER 1. VAPT.Ó 3 PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS * Taggyűlés a Tolnai Selyemfonógyárban Most már a boiti dolgozókon a sor. Nagyfontosságú taggyűlésre ültek össze a napokban a Tolnai Selyemfonógyár fonórészlegének kommunistái. Ennek a taggyűlésnek az volt a feladata, hogy az üzemrész kommunistái megvitassák a Központi Vezetőség november 19-i határozatát a pártvezetőségek, bizottságok és revíziós bizottságok újjáválasztásáról. A VEZETŐSÉG BESZÁMOLÓJA — amelyet Bolváriné elvtársnő terjesztett a taggyűlés elé — helyesen ismertette a tagsággal, hogy miért vált szükségessé az újjáválasztás: — A párt irányító szerveinek rendszeres időközönkénti újjává- lasztását előírja a Szervezeti Szabályzat — mondotta beszámolójában. — De nem utolsó sorban szükségessé vált azért, mert a második ötéves terv sikeres beindítása és végrehajtása az eddiginél sokkal nagyobb feladatokat ró a párt- szervezetekre és a megnövekedett feladatokat csak megerősített vezetőségekkel és irányító szervekkel lehet végrehajtani. Olyan elvtársakat lehet beválasztani a vezetőségekbe, akik eddigi munkájukkal bebizonyították, hogy fáradságot erőt nem kímélve képesek harcolni a párt politikájának végrehajtásáért, a szocializmus felépítéséért. Helyesen megállapította azt is a beszámoló, hogy nem sza bad előfordulni annak a rossz gyakorlatnak, ami az előző választásoknál több esetben megmutatkozott és gátolta a vezetőségválasztás eredményességét. -— A vezetőségvá lasztás előkészületeinél és végrehajtásánál ngm tűrhető meg a befeléíordulás — hangsúlyozta a beszámoló — A vezetőségválasztás éppen a soronlévő feladatok eredményesebb megoldása miatt vált szükségessé és éppen ezért az előkészületi munkálatokkal egyidőben mozgósítani kell a napi feladatok végrehajtására is. A beszámoló tehát azokkal a kérdésekkel foglalkozott, amelyeknek e taggyűlés irányelveivé kellett volna válniok. Volt azonban egy KOMOLY HIÁNYOSSÁGA is: a helyes elvi és általános jellegű megállapítások mellett nem beszélt arról, hogy konkrétan abban az üzemrészben, amelyben a taggyűlésen részvevő kommunisták dolgoznak, mi az alapvető teendő, hogyan, milyen módszerekkel kell és lehet azokat megvalósítani és egyik-másik párttag nak mi a konkrét feladata. Saját üzemükről lényegében annyit mondott a beszámoló, hogy „december 20-ig teljesíteni kell az éves tervet és ennek érdekében biztosítani kell a műszaki előfeltételeket és javítani kell a technológiai fegyelmet, mint ahogyan azt a Központi Vezetőség ipari termelés fellendítéséről szóló novemberi határozat előírja.“ Ebből vajmi keveset tudtak meg az üzemrész kommunistái, legfeljebb annyit, hogy sok a teendő ... Ezt a beszámolót a néhány név megváltoztatásával elmondhat ták volna a Simontornyai Bőrgyárban is, vagy akár a Majosi Vajüzemben. SOKKAL EREDMÉNYESEBB hatásosabb lett volna a beszámoló, ha utal azokra a hiányosságokra, amelyek a fonórészlegben léteznek és azok kijavításának módjára. Ilyen példákat minden megerőltetés nélkül találhatott volna, mert az eredmények mellett több olyan látszatra apró-cseprő hiányosság is tapasztalható, amelyek nagymértékben befolyásolják az önköltség alakulását. Sok esetben nem megfelelő az ösz- szedolgozás, sok az orsótörés és ha az elvi meghatározások mellett konkrétan megmagyarázza, hogyan kell a kommunistáknak segíteniök e hiányosságok kijavítását, sokkal hatásosabb, eredményesebb lett volna a beszámoló. Az általános beszámolónak az lett a következménye, hogy nem szólt hozzá senki. Két elvtársnő felvetett két problémát: az egyik azt, hogy miért nem iparkodnak a neonvilágítás teljes beszerelésével, a másik pedig azt, hogy az új orsók nem megfelelőek, köny- nyen törnek. A beszámolóhoz a taggyűlés mintegy 30 részvevőjének nem volt hozzáfűznivalója, egyszerűen tudomásul vették, hogy „nagy feladatokat kell megoldani...“ Ez a taggyűlés nem teremtette meg az alapokat arra, hogy az üzemrész kommunistái megoldják azokat a feladatokat, amelyek rájuk várnak. Éppen ezért helyes lenne, ha a pártvezetőség úgy igyekezne kijavítani, pótolni a taggyűlés hiányosságát, hogy a pártcsoportokon keresztül konkrét feladatokkal látná el a párttagokat, olyan feladatokkal, amelyek végrehajtása nap, mint nap segíti az üzemben a termelést, mert így érhető el többek között a vezetőségválasztásra való megfelelő felkészülés is. Egyszer volt könyvvásár Dalmandon . • • Néhány évvel ezelőtt a dalmandi gépállomás volt a legjobb az egész országban. Volt is ott munkateljesítmény, prémium, elismerés, vándorzászló, meg miegymás. De nemcsak a munkában volt ez a gépállomás az első, hanem kulturális téren sem kullogott hátul. Törő elvtárs ÜB titkár olyan könyvvásárt rendezett a dől. gozók között, hogy 1300 forintot forgalmazott. Ezen a könyvvásáron történt az, hogy két traktoros összeveszett egy bizonyos könyvön. Persze nagyobb baj nem lett belőle, mert mindenkinek jutott megfelelő könyv a végén és Törő elvtárs büszkén számolt el a dombóvári könyvesboltban. Minden könyv elfogyott. Ez bizony így volt régen. Ügy hangzik, mint egy mese, pedig igaz történet. No, de forgassuk előre az idő kerekét. Nézzük meg most, hogy miként rendezik ma a könyvvásárt Dalmandon? A gépállomás vezetői megkapják a csomagot, felbontják és ijedten látják, hogy könyvek vannak benne. No, meg röplapok, plakátok. Jól tudják a vezetők, hogy az ilyesmi csak bajt okoz, megint összevész két-három traktoros a könyveken, kész az egyenetlenség, a baj. Röplapok? Árjegyzékek? — Vigyázat! A legjobb lesz szépen összecsomagolni mindent és sürgősen visszaküldeni a dombóvári könyvesboltnak. Eddig szól a mesém. Nagyon kár, hogy nem mese. Igaz történet. VERSENY a Tolnai Napló terjesztéséért Kedves Elvtársak! A Szekszárdi Városi Párt Végrehajtóbizottság elfogadja a Tamási Járás Párt Végrehajtóbizottság versenyfelhívását a Tolnai Napló terjesztésére és a versenyhez csatlakozik. A Pártbizottság elhatározta, hogy a Tolnai Napló példányszámát 1955. december 31-ig 400 példánnyal fogja növelni a város területén. A terjesztési munkában résztvevő, legjobb eredményt elérő sajtófelelősöket, népnevelőket, postás kézbesítőket értékes jutalomba fogja részesíteni. Scherer Sándor ágit. prop. oszt. vez. Ebédszünet Pattog a tűz a kályhában. Pufajkába öltözött emberek ülik körül a gyár fiatal vezetőjének asztalát. Nemrég jöttek a szabadból, arcukat pirosra csípte a ‘ hideg novemberi szél. Ebédidő van éppen, jó étvággyal fogyasztják a hazulról hozott szalonnát, vagy a vasárnapról maradt csirkehúst, s beszélgetnek. AZ ÚJ KEMENCÉRŐL Nemrég fejezték be egy új 40 méteres szárítószín építését, most a régi rossz kemencét bontják el, hogy újjáépíthessék: kicserélhessék a kemence boltozatát és bélését. Több mint 80 000 forint felújítási keret áll rendelkezésükre, ezt kell takarékosan és gazdaságosan felbasználniok. Mifler János kőműves a Zombai Téglagyáriról jött Gyönkre, ő irányítja most a bontási munkálatokat. Berger Dénes, Wolf Ádám és Kontra József segédkeznek neki. A gyönkiek nem dolgoztak roszul ;az 1955-ös idényben ) 150 000 téglával teljesítették túl a tervüket, annyi téglát adtak a népgazdaságnak, amiből 60 darab 2 szobás családi házat lehetne felépíteni. És ennek a téglamennyiségnek több mint 70 százaléka I. osztályú! A régi kemenceadta lehetőségek között dicséretes mind a mennyiségi, mind pedig minőségi eredményük. Most éppen azt számolja Brett- ner György berakó, hogy az új kemencében egy-egy alkalommal 1000 téglával többet tudnak égetni, mint eddig és a minőség is megjavul, mert egyenletes lesz a tűz, így minden tégla egyformán fog kiégni. Legjobban talán idős Jindrich Ferenc égető örül az új kemencének. Jindrich elvtárs eddig is kitűnően égetett, sok múlott az ő jó munkáján. Az új kemence fűtése könnyebb lesz, több szenet is lehet majd megtakarítani. A FÖLD KITERMELÉSÉRŐL Télen, amikor kialszik a kemence tüze, megüresednek a kazalozók és a szárítószínek, csendes a Gyönki Téglagyár területe. A csendet néha egy- egy vontató, vagy teherautó berregése töri meg: áruért jönnek, szállítják a piros téglát az építkezésekhez. A kemence mögött a földbányában ilyenkor is serény mun ka folyik. Wilhelm Henrik, Becker Ádám és Szénás Ádám földet termelnek ki, hogy tavasszal induláskor minél több „pihent“ föld álljon a nyersgyártók rendelkezésére. Ezen a télen ezer köbméter földet kell kitermelniök. Nincsenek megelégedve az eredménnyel, nem is lehetnek, mert a terv úgy írta elő, hogy a téli föld- kitermelést novemberben kell befejezniük és ők még csak 60 százaléknál tartanak. Igaz, hogy az időjárás is akadályozta őket, meg a kemencebontási munkálatok is munkaerőt vontak el, de úgy kellene a munkát megszervezniük, hogy rossz időben a földbányászok is a kemencét bontanák, jó időben meg a bontásról mennének át dolgozók a bányászokhoz. A FÜRDŐRŐL. A mi társadalmunkban jellemző, hogy napról napra növekszik az emberek igénye. Ez a jelenség természetes: gazdasági és társadalmi rendünk alaptörvénye. Régen a téglagyári munkások örültek, hogy munkát kaptak és csekély keresetükből valahogy fenntarthatták szegényes életüket, nem is gondoltak arra, hogy a munkásnak munka után a gyárban fürdeni is kell. A Gyönki Téglagyár dolgozói azonban azt szeretnék, ha munka után tökéletesen tisztálkodhatnának, átöltözhetnének és az üzemből kilépve senki se látná rajtuk azt, hogy ők félórával ezelőtt még földdel, sárral és téglákkal dolgoztak. Nem mintha szégyelnék, hogy ők téglagyári munkások — ellenkezőleg, büszkék erre —, de hát 1955-öt írunk és ritka manapság az olyan üzem, ahol nem áll fürdő a dolgozók rendelkezésére. így teljesen jogos a Gyönki Téglagyár dolgozóinak a kívánsága. Annál is inkább, mert ahogy Wilhelm Henrik a többiek nevében elmondja, ők saját erejükből és társadalmi munkával felépítenék a fürdőt, ha csöveket és víztartó berendezéseket kapnának. Lassan mindenki végez az ebéddel, a maradékot visszarakják a tarisznyába, megtöröl- getik zsebkéseiket és a papírokat tűzbe dobják. Visszatérnek az emberek földet termelni, vagy a régi kemencét bontani, hogy jövőre még több és jobb téglát adhassanak második ötéves tervünk megvalósításához. Az eddigi prémiumos bérrend szer nem segítette elő kellőképpen a kereskedelmi munka színvonalának emelését, nem volt eléggé ösztönző arra, hogy az egy főre eső forgalom emelkedjék. A bolti munka gazdaságosságának, a fogyasztók jobb ellátásának érdekében a Minisztertanács határozatot hozott a kereskedelmi bolti dolgozók jutalékos bérezésére. A Népbolt Vállalatnál decem. bér 1-től kezdődően bevezetik a jutalékos bérezést, tehát ezzel kormányunk módot adott arra, hogy a dolgozók megérdemelten több fizetéshez juthatnak. Most már a boltok dolgozóin a sor, hogy ezt a lehetőséget ki is használják. A helyes áruajánlással, a szocialista kereskedelem kulturált vevőszolgálatával igen sokat tehetnek — és kell is, hogy tegyenek — dolgozóink a boltok forgalmának emelése érdekében, amivel nagyobb jövedelem is jár. Mi, bolti dolgozók ki is használjuk a lehetőséget. Tudjuk jól azt is, hogy ehhez meg. felelő áruellátás is kell. Mostanában sok boltból panaszkodnak, hogy egyes áruféleségekből nem kapnak, vagy csak igen keveset. Iparunk, mezőgazdaságunk egyre bőségesebben bocsátja a kereskedelem rendelkezésére a különböző árucikkeket. Bár itt is vannak még hiányosságok, de gyakran a rossz áruelosztás akadályozza a boltok jó munkáját. Válalatunk központi dolgozóitól és a nagykereskedelmi vállalatoktól elvárjuk és bízunk abban, hogy mindent megtesznek annak érdekében hogy az áruhiány ne akadályozza a jutalékos bérezés sikerét. SALAMON JÁNOS az 50-es Népbolt vezetője. Bölcskén tanulnak már az András-puszíai pajtások Az 1955—56-os tanév főbb feladatairól szóló OM rendelet egyik pontja az iskolafejlesztéssel foglalkozik, felhívja az iskolák igazgatóinak figyelmét, hogy keressenek lehetőséget a kisiskolák felső tagozatai részére a szakoktatásban való részvételre. 1955. november elsejével beindították a járatot, mely minden reggel 8 óra és 3 percre behozza az András-pusztai felső tagozatot és 16 órakor viszi vissza. A viteldíjat havi 22 forintban állapították meg. November-elsején, az első napon az iskola helyettes vezetője kiutazott András-Dusztára a tanulók fogadására. Idebent ün. nepélyes zászlófelvonással köszöntöttük pusztai pajtásainkat. Rövid kis ünnepség után termeikbe kísérték a pajtásokat és megkezdődött a munka. Most pedig folyik a nemes verseny, hogy utolérjék tanulásban a belterületen, szakosított oktatásban részesült pajtásokat. Délután 14—16 óráig nevelők felügyelete mellett tanulószobában készülnek pajtások másnapi óráikra. Tervünk ,hogy 1956. január elsejétől általános iskolai napköziotthont is létesítünk, hogy tanítás után meleg ebédet tudjunk részükre biztosítani. Reméljük, hogy a felsőbb hatóságok megértik és lehetővé teszik részünk re, hogy a körzetesítést a napkö. zi-otthon felállításával 100 szá. zalékosan befejezzük. Tsz-ta- gok, SERNEVÁL dolgozók gyér mekeiről van túlnyomóan szó, tehát mindenképpen indokolt tervünk és kérelmünk. A viteldíjat maguk a szülők fedezik, de van olyan család is András-pusztán, ahonnan négy tanuló is bejáró lett. A viteldíj tehát nem is anyagi gond. Az iskola vezetősége azonban erről is gondoskodott időben. A Vörös Október TSZ tagok gyermekei részére a bérletdíjat a TSZ fedezi a szociális alapból. Ezenkívül az első hónapban hét tanuló bérletét teremtette elő az iskola vezetősége, illetve fizette ki. A bölcskei általános iskola úttörői pedig a bejáró pajtásokkal együtt megtalálják ezután is annak a módját, hogy hivalkodás nélkül ott tudjanak segíteni és akkor, amikor arra legnagyobb szükség van. MÓDOS ISTVÁN igazgató. Könyvtárosok könyvekről. . , Aki nincs megelégedve szőlőjének termésével és azt akarja, hogy jövőre többet teremjen, az olvassa el Prohászka Ferenc: „Szőlő és bor’’ című munkáját. A könyv célja, hogy megismertesse az olvasót a szőlőtelepítés, a szőlőművelés, házikerti lugasművelés és az egyszerű borkezelés legfontosabb tudnivalóival. A szőlőtermelés fejlesztése szempontjából igen fontos, hogy a szőlőtermeléssel foglalkozók egyrészt ismerjék azokat az agrotechnikai és növényvédelmi eljárásokat, amelyekkel termésüket és ezzel jövedelmüket növelhetik: másrészt pedig tisztában legyenek mindazokkal a kérdésekkel, — amelyek szükségesek ahhoz, hogy eredményesen telepíthessenek szőlőt. Ez utóbbi azért fontos, mert szőlővidékeink nagyrészén a szőlő kiöregedőben van, a meglévő öreg szőlők pedig már nem sokáig mű- velhetők gazdaságosan. Eltűnik a szőlőkből az újratelepítéssel az a sok régi nem megfelelő | fajta, amely nagyon lerontotta a termésátlagokat, mert keveset és rosszminőségűt termettek. Olyan kiváló bor és csemege fajtákból találunk máris az egyes borvidékeken telepítéseket, melyek terméshozama meg haladja a régi szőlőkben eddig elért terméseredményeket.. A szőlőtermés legnagyobb mennyiségben mint bor kerül fogyasztásra. Mérsékelten fogyasztva a bor is értékes táplálék. Kiváló étrendi hatású és fertőtlenítő tulajdonságainál fogva betegségek megelőzésében, sőt, gyógyításában is fontos szerepet játszik. A szőlőből azonkívül szőlőízt, stb. készítenek. Besűrített (töményített) mustja pedig sütemények Ízesítésére használható. Ugyancsak sütemények Ízesítésére használjuk az aszalt szőlőt (mazsola) is. A könyv hozzá kíván járulni a szőlőtermelők ismereteinek gyarapításához és ezzel közvetve szőlőtermelésünk fejlesztéséhez. TAKÁCS JÁNOS, járási könyvtár vezető.
