Tolnai Napló, 1955. december (12. évfolyam, 281-307. szám)

1955-12-31 / 307. szám

2 TOLNAI NAPLÖ 1955. DECEMBER 31. Ázsia sokszázmilliós lakossága a világtörténelem aktív tényezőjévé válik JV. A. Bulganyin beszámolója a Szovjetunió Legfelső Tanácsában a szovjet kormányküldöttség indiai, burmai és afganisztáni látogatásáról N. A. Bulganyin, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nöke, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa ülésszakának decem­ber 29-i ülésén a szovjet kor­Küldött elvtársak! A szovjet külpolitika számá­ra 1955 olyan esztendő volt, amikor különösen aktív és szí­vós harcot folytatott a béke megszilárdításáért. Kétségte­len, hogy a béke megszilárdí­tásának ügyét nagymértékben elősegítette a Szovjetunió ba­rátságának és együttműködé­sének kifejlesztése Indiával, Burmával és Afganisztánnal, azokkal az országokkal, ame­lyekben nemrég N. Sz. Hrus­csov elvtárssal együtt látoga­tást tettünk. Látogatásunk nemzetközi jelentőségűvé vált mindenekelőtt azért, mert újból és újból beigazolódott, mennyire helyes a Szovjet­unió külpolitikájának alapját alkotó lenini elv: a különbö­ző társadalmi és politikai rendszerű államok békés egymás mellett élésének elve. Kelet országairól szólva V. I. Lenin, a mi nagy tanítónk,, többször megállapította, hogy ezeknek az országoknak a nép­tömegei elkerülhetetlenül fel fognak emelkedni, hogy véget vessenek nem teljes jogú hely­zetüknek és az új élet önálló részvevőivé és alkotóivá vál­janak. Eljön az idő — mon­dotta Lenin —, amikor Ázsia sok százmilliós lakossága a vi­lágtörténelem aktív tényező­jévé válik és részt vesz az egész emberiség sorsának el­döntésében. Ez az idő elérke­zett. Amigor Indiába utaztunk, tudtuk, hogy ez az ország ba­ráti ország és ott meleg fogad­tatás vár reánk. Mégis, amit láttunk és hallottunk, minden várakozásunkat felülmúlta. Büszkeséggel állapítottuk meg, hogy az a lelkesedés, amely- lyel az indiai nép bennüket fogadott, dicsőséges hazánk­nak, a nagy szovjet népnek szól, amely kommunista párt­jának vezetésével megvalósí­totta a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalmat, számos kül­ső és belső ellenséget szétzú­zott és tántoríthatatlanul kö­A Nehru miniszterelnök úr­ral és más indiai államférfiak­kal delhi látogatásunk idején folytatott megbeszéléseink so­rán újból eszmecserét folytat­tunk mind a szovjet—indiai baráti együttműködés további kiterjesztésének kérdéseiről, mind a legfontoasbb nemzet­közi problémákról. A Nehru úrral és más indiai állam­férfiakkal folytatott tárgyalá­sok eredménye volt a decem­ber 13-án aláírt szovjet—indiai közös nyolatkozat. A szovjet és az indiai kormány a Delhiben aláírt nyilatkozatban elítélte az egyre veszélyesebb mérete­ket öltő fegyverkezési hajszát; egyhangúlag állást foglalt a fegyverkezési hajsza beszün­tetése mellett, hogy a népek szabaduljanak a katonai kiadások súlyos terhé­től. Mindkét kormány teljes mértékben számolva azzal, hogy veszélyes helyzet az, amelyben rendszeresen és szakadatlanul felhalmoznak atom- és hidrogénfegyvereket, mányküldöttség indiai, bur­mai és afganisztáni látogatásá­ról'beszámolót tartott, amely a többi közt így hangzik: vetve pártunk fő irányvona­lát, felépítette a világ első szocialista államát. Nem lehet meghatottság nél­kül gondolni az indiai néppel lezajlott találkozásainkra. El­mondták nekünk, hogy a kal­kuttái nagygyűlés számos résztvevője már előző nap ki­ment a térre, a gyűlés szín­helyére, hogy minél közelebb foglalhasson helyet az emel­vényhez. Indiában majdnem két év­századig az angol gyarmatosí­tók uralkodtak és ez a gazdag ország az angol anyaország mezőgazdasági nyersanyagszál­lító függvénye, ipari készítmé­nyeinek felvevőpiaca volt. A gyarmatosítók igája alól fel­szabadulva és függetlenségét helyreállítva, India népe, kor­mányának vezetésével hozzá­fogott országa gazdaságának fejlesztéséhez. Ezen az úton már létrejöttek az első eredmé­nyek. Meglátogattuk és meg­ismertük India fő ipari körze­tét, amely az utóbbi években létesült. Ez a körzet Bihar- és Nyugat-Bengália államok ha­tárán, a Damodar-folyó völ­gyében terül el. Itt van az in­diai kohászati ipar, gépipar és vegyipar egy része, itt vannak India szén- és ércbányái. Az indiai kormány a mező- gazdasági termelés fellendíté­sének lehetőségeit keresi az egyéni gazdálkodás keretei kö­zött. Ebből a célból faluhelyen „az általános fejlesztés prog­ramjának“, vagy más néven a „nemzeti fejlődéssel való együttműködés programjának“ nevezett intézkedéseket hajtja végre. Mint velünk közölték, jelenleg ez a program az in­diai falvaknak körülbelül 20 százalékára terjed ki; a máso­dik ötéves tervben a mező- gazdaság fejlesztésének ezt a rendszerét az egész országra ki akarják terjeszteni. Megláto­gattunk több állami gazdasá­got. Ezek kisebb, jól szervezett vállalatok, amelyek nézetünk szerint kétségkívül betöltik a kísérleti gazdaságok pozitív szerepét. követeli e fegyverek betiltását és az emberiség megszabadítá­sát az atomháború rémétől és az atomháborúval járó mérhe­tetlen anyagi és emberáldozat­tól. Az irfdiai tartózkodásunk alatt aláírt közös nyilatkozat elítéli a katonai szövetségek, valamint a regionális katonai tömbök létrehozására irányuló politikát és hangsúlyozza, hogy a békét és a népek valódi biztonságát csupán az álla­mok együttes erőfeszítései biztosíthatják. A szovjet kormány és India kormánya annak a meggyőző­désének adott kifejezést, hogy Ázsia tartós békéje nem lehet­séges, ha a Kínai Népköztár­saságnak nem adják meg tör­vényes helyét az ENSZ-ben. Minkét kormány abban az érte lemben nyilatkozott, hogy sür­gősen meg kell oldani más távol­keleti problémákat is. Küldött Elvtársak!'A Szovjet­unió és India nézeteinek azonos­sága a fontos nemzetközi prob­lémákkal nem átmeneti okokkal és konjuktura elképzelésekkel magyarázható, hanem a békére és biztonságra törekvő két állam népeinek alapvető érdekeiből fo lyik. A Szovjetunió és India érdek- közössége a békeharcban biz­tos alap és a két ország közöt­ti baráti kapcsolatok tovább­fejlődése számára. A burmai utazásról szólva Bul­ganyin elvtárs elmondotta: Bur­ma a független nemzeti fejlődés útjára lépett azon önfeláldozó harc eredményeképpen, melyet a nép az angol gyarmatosítók év százados uralma ellen, majd pe­dig, a második világháborúban a burmai népeket kegyetlenül ki­rabló és vagyonát fosztogató ja­pán militaristák betörése ellen vívott. A burmai nép függetlenségi harcában szilárdságot és hősies­séget tanúsított. A nemzeti fel szabadulás ellenségeinek kezétől estek el Aung Szán népj hős, a burmai népek függetlenségi har­cának vezére és fegyvertársai. A nép azonban elérte a célt: a gyarmati rabiga- láncai lehullot­tak és független állam létesült, a Burmai Unió. A burmai nép leküzdötte a gyarmati- elnyomás következményei és a háborús rombolások okozta hatalmas ne­hézségeket, hozzálátott országa gazdaságának helyreállításához és megszilárdításához. Az a tény, hogy U Nu burmai miniszterelnök ez év októberé­ben és novemberében a Szovjet­unóiba látogatott, megvetette'a Burmai Unió és a Szovjetunió szoros baráti kapcsolatának az alapját. Az afganisztáni látogatásról szólva elmondotta: Nehéz felbecsülni afganisztáni látogatásunk jelentőségét és eredményét. Ebben az országban a királyi kormány vendégeként jártunk. A Szovjetuniónak 2346 kilométer hosszúságú közös ha­tára van Afganisztánnal és rég­óta szoros és baráti kapcsolatok fűzik hozzá. Az afgán nép az an goi imperialisták elleni elkesere­dett harcban kivívta nemzeti füg getlenségét. Az ango1 N. A. Bulagnyin és N. Sz. Hruscsov beszámolója után a Szovjetunió Legfelső Tanácsának csütörtöki ülésén a szovjet állam férfiak kíséretében volt szemé lyiségelc és küldöttek szólaltak fel. A felszólalók egyhangúlag helyeselték Bulganyin és Hrus csov indiai, burmai és afganisz táni kőrútjának eredményeit. A vita véget ért.. A Szovjet­unió Legfelső Tanácsa egyhan imperialisták Afganisztánt gyarmatukká akarták tenni. A vitéz afgán nép háromszor is győztesen került ki ebből a harc ból és 1919-ben véglegesen meg szilárdította függetlenseégét és államiságát. Afganisztán függetlenségének megszilárdításában nagy sze­repet játszott, hagy a szovjet állam szétverte az intervenció- sokat Közép-Azsiában. Kabulban találkoztunk Mu hammed Zahir sah őfelségével, Afganisztán királyával, Muham med Davud úrral, Afganisztán miniszterelnökével és Afganisz­tán más kiváló államférfiaival. Ezek a találkozások bebizonyí tották, hogy továbbra is fenn akarják tar­tani és fejleszteni akarják or­szágainak jószomszédi kapcso­latait. Afganisztán királyi kormányá- nyának ezt az óhaját mi csak üd­vözölhetjük és ezt kabuli tartóz­kodásunk alatt kí is jelentettük. Afganisztánhoz fűződő kapcso lataink több szerződésen alap­szanak, amelyeket a független afgán állam létrehozása óta kö töttünk. E szerződések közt fon­tos helyet foglal el az 1931. jú­nius 24-én kelt szovjet—afgán semlegességi és kölcsönös meg nem támadási szerződés. Kabuli tartózkodásunk során kormányunk és Afganisztán ki­rályi kormánya megegyezett ab bán, hogy a szóban forgó szer­ződés érvényének hatályát tíz évre, azaz 1966-ig meghosszab bítja. Megállapodtunk abban, hogy a szerződés e határidő lejár ta után is érvényben marad, ha egyik fél sem tesz javaslatot ha­tályának felmondására. E célból Kabulban külön jegyzőkönyvet írtunk alá. Ez a lépés fontos je lentőségű és arról tanúskodik, hogy mindkét fél komolyan veszi kötelezettségeit, s mindkét félnek, szándékában áll, hogy kapcsolatait a megkö­tőt szerződések és egyezmények alapján fejlessze — mondotta a többi közt N. A. Bulganyin. Bulganyin elvtárs beszámolója után N. Sz. Hruscsov szólalt fel. gúlag határozatot fogadott el. A határozat jóváhagyta N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov indiai, burmai és afganisztáni Iá togatása során kifejtett tevé­kenységét, amely a Szovjetunió békeszerető és a népek közötti barátság megszilárdítását célzó külpolitikát tükrözi. Ezzel a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszaka befejezte munkáját. Ollenhauer a bonni kormány kommunistaeilenes politikája mellett Berlin (NTI). A Német Szo­ciáldemokrata Párt sajtószol­gálata pénteken közölte Ollen­hauer pártelnök újévi cikkét. Ollenhauer cikkében elisme­ri, hogy pártjának a német újraegyesítés ügyében nincs komolyan vehető terve. A szo­ciáldemokrata pártvezetőség az Adenauer kormányhoz hason­lóan, a négy nagyhatalomra hárítja a teljes felelősséget Né­metország újraegyesítésének elhúzódásával kapcsolatban. Ollenhauer szembefordul az­zal az alapvető tétellel» hogy Németország újraegyesítése elsősorban magának a német népnek ügye és feladata. A Szociáldemokrata Párt el­nöke egyébként ebben a cikké­ben magáévá teszi a bonni kor­mánynak a Német Kommunis­ta Párt betiltására és a kom­munisták még kíméletlenebb üldözésére meghirdetett prog­ramját, hogy ezzel is akadá­lyozza a nyugatnémetországi munkásosztály akcióegységé­nek megteremtését. Ollenhauer — éppúgy, mint Adenauer — elutasítja a Né­met Demokratikus Köztársa­ság elismerését és újévi cikke szerint csupán „technikai kap­csolatok“ látrehozását ajánlja a Német Szövetségi Köztársa­ság és a Német Demokratikus Köztársaság között. Látogatásunk nemzetközi jelentőségűvé vált A szovjet—indiai nyilatkozat elitéli a fegyverkezési hajszát Végétért a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszaka II Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttsége Moszkvában Moszkva (TASZSZ). A Né­met Demokratikus Köztársaság kormányküldöttsége Otto Gro­tewohl miniszterelnök vezeté­sével december 29-én Moszk­vába érkezett. N. A. Bulganyin, A. I. Miko- jan, V. M. Molotov, V. P. Jel- jutyin, a Szovjetunió felsőok­tatási minisztere és a szovjet közélet számos képviselője fo­gadta a küldöttséget a vnuko- voi repülőtéren. Még aznap a Kremlben N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, N. Sz. Hruscsov, az SZKP Köz­ponti Bizottságának első titká­ra és V. M. Molotov, a Szovjet­unió Minisztertanácsa elnöké­nek első helyettese és külügy­minisztere beszélgetést folyta­tott Otto Grothewohllal, a Né­met Demokratikus Köztársaság miniszterelnökével és Lothar Bolz cal, a Német Demokrati­kus köztársaság miniszterel­nökhelyettesével és külügymi­niszterével. A beszélgetés során eszme­cserét folytattak a mindkét fe­let érdeklő nemzetközi kérdé­sekről. Megerősítették: mind­két fél ragaszkodik ahhoz a közös véleményhez, hogy sür­getően szükséges az államok további erőfeszítése az európai kollektív biztonság biztosítása felé. Kifejezésre jutatták azt az egységes véleményt, hogy e je­lenlegi viszonyok között Né­metország békeszerető és de­mokratikus államként történő újraegyesítésének egyetlen jár­ható útja: megfelelő megegye­zés elérése a két német állam — a Német Demokratikus Köz­társaság és a Német Szövetségi Köztársaság — között. Elutaztak Bukarestből a Román Munkáspárt II. Kongresszusán résztveít külföldi küldöttségek Bukarest (Agerpres). — A Román Munkáspárt II. Kon­gresszusa befejezte munkáját. A kongresszuson résztvett kül­földi küldöttségek hazautaztak. December 29-én a Lengyel Egyesült Munkáspárt, az Osz­trák Kommunista Párt kül­döttsége, a Svéd Kommunista Párt, Nagy-Britannia Kommu­nista Pártjának küldötte, a Francia Kommunista Párt, a Bolgár Kommunista Párt, a Luxemburgi Kommunista Párt, a Csehszlovák, Olasz, a Belga és a Trieszti Kommunista Párt küldöttsége hagyták el Buka­restet. A vendégeket Mogyorós Sán­dor, M. Constantinescu, S, Voj- tec, G. Vasilichi és I. Chisi- nevsehi a Román Munkáspárt Politikai Bizottságának tagjai búcsúztatták. Hit hozott az elmúlt év ? Rája Ivanova szakácsnő: Mit hozott* nekem az elmúlt eszten­dő? 1955-ben teljesült kívánsá­gom: elvégeztem a moszkvai közétkeztetési technikumot és szakácsnő lettem. Akárcsak tanfolyamtársaim- nak, nekem sincs állásgondom. Még le sem tettük vizsgáinkat, máris vártak bennünket a kü­lönböző vendéglátóüzemekben. Mindjárt a technikum elvégzé­st: után Moszkva egyik első­osztályú éttermébe, a „Prágá­ba“ kerültem. Most az a feladatom, hogy minél ízletesebb ételeket ké­szítsek, hogy főztömet minden­ki jóétvággyal fogyassza. Aki Moszkvába érkezik és betér a „Prága“ étterembe, pompás ellátásban részesül úgy, ahogy azt az orosz vendégszeretet előírja. (Foto: M. Ozerszkij.) Az amerikai munkaügyi minisztérium az 1955-ös sztrájkokról Az amerikai munkaügyi mi­nisztérium jelenti, hogy az 1955-ben az Egyesült Államok­ban 4200 sztrájk volt. Ez a szám 21 százalék növekedést jelent az előző évhez viszonyítva — közli az AFP. A sztrájkok okozta munkaki­esés megfelel 28 millió munka­napnak. Ez 24 százalék többle­tet jelent az előző évvel szem­ben. Külpolitikai kislexikon SZUDÁN Szudán, vagy ahogy ősi ne­vén hívják, Be ad-esz-Szudán, vagyis a Feketék Országa, Egyiptomtól délre terül el, 2 618 000 négyzetkilométer te­rületen. Lakóinak száma meg­közelíti a 6 milliót. Az 1899-ben keletkezett an- —egyiptomi megállapodás értelmében Szudán kondomi- nium volt, ami azt jelenti, hogy jogilag angol és egyiptomi el­lenőrzés alatt áll. Az 1953-ban létrejött angol—egyiptomi meg­állapodás értelmében népsza­vazásnak kellett volna eldönte­nie, hogy Szudánban megma­radjon-e a kondominium, Egyiptomhoz akar-e csatlakoz­ni Szudán, vagy .teljes önálló­ságot kíván. A szudáni parla­ment azonban december 19-én egyhangúlag megszavazott egy határozati javaslatot, mely ki­mondja, hogy az országnak független köztársasággá kell alakulnia. Ezzel időszerűtlenné vált a népszavazással kapcso­latos tervezés s azonnal felszó­lították sir Knox Heim főkor- mányzót, hogy az angol és egyiptomi kormánytól kérje a független Szudán elismerését. A két kormány még aznap el­ismerte az ország függetlensé­gét. A parlament történelmi je­lentőségű határozatával a kö­zépafrikai ország is lerázta a brit gyarmati rabságot s a tervezettnél jóval korábban lé­pett a függetlenség útjára. Je­lenleg az alkotmányozó gyű­lési választások előkészületei folynak Szudánban, de meg­kezdték az új alkotmány elő­készítését is s valószínűleg rö­videsen sor kerül az új államfő megválasztására is. Addig öt­tagú kormányzótanács látja el az eltávozott angol főkor­mányzó jogkörét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom