Tolnai Napló, 1955. november (12. évfolyam, 256-280. szám)
1955-11-23 / 274. szám
1955. NOVEMBER 23. 3 NAPIZÓ PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS « Hozzászólás „Hz én módszerem“ vitához A műszaki lejlesztés egyes kérdései a Bonyhádi Ruházati és Szolgáltató KTSZ-ben Swnon Mihály elvtárs vitaindító cikke, amelyet a Tolnai Napló október 30-án közölt nagyon jó arra, hogy a propagandisták megtudják mi a helyes, mi a helytelen propagandista módszer. Simon elvtárs módszerében elsősorban helyes az, hogy első feladatának a foglalkozásokra való jó felkészülést tartja. Jó az is, hogy az egyes kérdéseknél, például, a kapitalista Horthy-rend- szer megmagyarázásánál, elmond több személyes élményt is. Az előadásban feltétlenül be kell építeni az akkori időben lejátszódó és ismeretes helyi eseményeket és ezzel is szemléltetőbbé tenni a hallgatók előtt, hogy mi volt a dolgozók sorsa a múltban és ez mennyire változott meg. HELYES MÓDSZER, hogy Simon elvtárs a foglalkozáson kívül is segíti a hallgatókat abban, hogy egy-egy kérdést világosan megértsenek. Itt azonban vigyázni kell arra, hogy a hallgatók ne csak a segítésből éljenek, hanem ők maguk is tanuljanak. Jó az elgondolása egyes vitás kérdések megtárgyalásánál, azonban nem lehet megengedni, hogy a tisztázatlan problémákat csak a végén az összefoglalóban magyarázza meg a propagandista. Nem lehet elsikkadni egy- egy elvi tévedés mellett, azt azonnal tisztázni kell, mert különben a vita sok félreértésre ad okot. NEM TARTOM HELYESNEK, hogy Simon elvtárs a tankönyveket az előadáson el- Takja, mert ha nem a tankönyvből tartja az előadást, a hallgatók azt így is észreveszik és jegyzetelni fognak. Természetesen a jegyzetelésre külön fel kell hívni a figyelmet. ■ Abban igaza van Simon elv társnak, hogy a lemorzsolódás ellen elsősorban azzal kell küzdeni, hogy jó előadást tart, jól vezeti a vitát, érdekessé teszi az anyag tanulmányozását, de emellett szükség van arra is, hogy a propagandista menetközben elbeszélgessen a hallgatókkal, jó kapcsolatot tartson a pártvezetőséggel és közösen harcoljanak, nevelő szóval a lemorzsolódás ellen. Most szeretnék néhány szót szólni az én módszereimről. Négy év óta végzek propaganda munkát saját munkaköröm mellett, az idén a politikai iskola propagandistáinak vagyok a vezetője. Ezért elsősorban a múlt évi tapasztalataim alapján akarok beszélni. AZ ALAPVETŐ FELADAT az, hogy a propagandista jól felkészüljön az előadásra, a megadott irodalom alapján, hogy a hallgatók érezzék, hogy ők most tanulhatnak a propagandistától, mert az lényegesen többet tud náluk. Menet közben gyakran el szoktam beszélgetni a hallgatókkal, megkérdezem tőlük, mi a véleményük az anyagról, hol tartanak a tanulással, egy-egy kérdést kiragadok és arról elbeszélgetek velük részletesebben. Mindig szoros kapcsolatot tartottam az illető párttitkár elvtárssal és vele rendszeresen megbeszéltük a tapasztalatokat és a hiányosságok kijavításának módját. A szemináriumra való felkészülésnél vitavezetési vázlatot készítek magamnak és minden főkérdéshez háromnégy alkérdést is beiktatok, és az ai kérdéseknél a fő elvi dolgokat feljegyzem. A foglalkozáson nemcsak a fő-, hanem az alkérdéseket is megmondom a hallgatóknak, hogy könnyebben tudják rendszerezni gondolataikat a vita során. Ha téves nézet merül fel és azt a hallgatók -sem tudják tisztázni, magam magyarázom meg, még az összefoglaló előtt. Ha valamelyik hallgató hozzászólás közben elkalandozik a tanult anyagtól, egyéb, felesleges dolgokról beszél, megállítom és felteszek neki egy olyan kérdést, ami közvetlen az anyaggal kapcsolatos. Többször előfordult, hogy egy- egy hallgató nem szólt hozzá az ilyen elvtársat természetesen felszólítom és szükség esetén könnyebb kérdést teszek fel neki. JÓL BEVÁLT az, hogy minden foglalkozás végén megvitatjuk annak tapasztalatait. A hallgatók elmondják véleményüket a szeminárium-vezetés módszereiről, én szintén elmondom tapasztalataimat. Jól bevált módszer még az is, hogy a két foglalkozás közötti beszélgetést nem egyedül végzem, hanem a legaktívabb elvtársakat is megbízom hasonló feladattal. A Bonyhádi Ruházati és Szolgáltató KTSZ az ország szövetkezetei között folyó verseny harmadik) helyezettje. Pártunk Központi Vezetőségének november 9—12-i határozata újabb feladatokat, eddigi szép eredményeik további fokozását állítja a szövetkezet dolgozói elé. A III. negyedévben nem volt kielégítő az önköltség alakulása: ahelyett, hogy csökkent volna, emelkedett mind a II. negyedévhez, mind pedig a tervhez viszonyítva. A szövetkezet termékeinek önköltségében döntő helyet foglal el az anyagköltség. Éppen ezért legfontosabb teendő az anyaggazdálkodás megjavítása, amely egyrészt az anyagnormák szigorú betartását, másrészt pedig a hulladékanyagok fokozott felhasználását jelenti. A cipész részleg például hulladékanyagból sarkakat készíthet, amely ugyanazon, sokszor jobb minőség mellett, egy sarok önköltségét harmadrészre csökkenti. Ugyancsak tág tere van a hulladékanyag felhasználásának a bőrdíszműves részlegnél, ahol hulladékanyagból pénztárcákat és más kisebb dísztárgyakat is készíthetnek. Nemcsak az anyagtakarékosság, hanem az egyéb költség csökkentése is nagymértékben hozzájárul az önköltség csökkentéséhez. Például a villanyárammal való takarékosság, a villanymeghájtású gépek felesleges járatásának megszüntetése. A termelékenység nagyarányú növekedését fogja jelenteni a szalagrendszer bevezetése, a szabórészlegben és ennek tökéletesítése a cipész részlegben. Eddig egy terméket, elejétől végéig egyetlen ember állított elő. Jövőre üzemházat épit a szövetkezet, ahol a jelenleg szétaprózott műhelyeket egyesíti, így aztán lehetőség nyílik arra, hogy egy ember egy munkafázisra specializálja magát. Kellő begyakoroltság és a munkaszervezés kezdeti nehézségeinek leküzdése után az ilyen irányú munkamegosztás nagymértékben fogja növelni az egy főre eső termelést. Mind a termelékenység növelésében mind az önköltség csökkentésében sokat várnak a szövetkezet dolgozói a munkaeszközök (varrógépek, szabóollók, stb.) motorizálásától. A villamosmeghajtású gépek amellett, hogy termelékenység emelkedést és önköltség csökkentést eredményeznek, nehéz fizikai munkától kímélik meg a dolgozókat. Ugyanakkor minőségi javulást is eredményeznek azáltal, hogy a dolgozó egyes munkamozzanatok feleslegessé válása következtében jobban koncentrálhatja figyelmét a munka kivitelezésére. A műszaki fejlesztés önmagában nem elégséges, a fejlődő technika megköveteli alkalmazóitól a magasabb szakképzettséget. A Bonyhádi Ruházati és Szolgáltató KTSZ-ben még az a körülmény is megköveteli a szakképzettség emelését, hogy a divat állandóan változik és a dolgozók igényei is állandóan növekednek. Ezt a fejlődő igényt kell a szövetkezet dolgozóinak mind tökéletesebben kielégíteni. A női szabórészleg munkájával azért vannak a megrendelők különösen megelégedve, mert a részlegvezető és szabász: Lafferthon József, a Szakma Kiváló KTSZ dolgozója, állandóan figyelemmel kíséri a divat fejlődését, szakkönyvekét, folyóiratokat olvas, hogy az egyre fejlődő igényeknek megfelelő fazonokat tudjon előállítani. A dolgozók szakmai fejlődésének szükségességét felismerve a télen szakmai továbbképző tanfolyamra küldik a részlegvezetőket. A szövetkezeten belül pedig ankétokat rendeznek egyes szakkönyvek, folyóirat cikkek, vagy napi szakmai problémák megvitatására. Az új technikának, a szakmailag fejlődő dolgozónak az új termelési eljárások bevezetésének hatékonyságát jelentősen képes megnövelni a dolgozók eleven munkaversenye. A Bonyhádi Ruházati és Szolgáltató KTSZ-ben eddig formális volt a versenymozgalom és ez is főként a normák túlteljesítésére és a termelés meny- nyiségére irányult. A múlt héten a MDP Központi Vezetőségének határozatai nyomán a női szabórészleg versenyre hívta a többi üzemrészt „ki végez legjobb minőségi munkát?“ jelszóval. Ez egészséges kezdeményezés. Most az szükséges, hogy az üzemrészek versenye mellett az egyes részlegekben alakuljanak ki párosversenyek is a minőségi munka megjavításáért. Tegye magáévá minden egyes dolgozó női szabórészleg szabászműhelyében olvasható felírást: „Első a minőség, mert szégyen volna, ha szövetkezetünk népünk részére silány munkát végezne!“ — Gy Dózsa László propagandista, Gyönk. Uj elnököt választottak • • JTiss elvtárs, a decsi Alkotmány Termelőszövetkezet egykori elnöke nem azért mondott le tisztségéről, mert nem tudta azt ellátni vagy a tagok elégedetlenek lettek volna. Nem, Kiss elvtárs nem éppen fiatal, idős ember már, ezért a döntő tényező a betegség volt, amely erre a lépésre késztette. így kezdődik ez a kis történet, amelyet megírni szándékozunk és folytassuk talán azzal a sorsdöntő eseménnyel, amely az egyik novemberi estén a tsz-ben zajlott le. Közgyűlésre jöttek össze a decsi Alkotmány TSZ tagjai. Ezen az estén búcsúztak Kiss elvtárstól, mint elnöküktől, aki éveken keresztül irányította, vezette őket. A búcsút nem kell véglegesnek gondolni, hiszen Kiss elvtárs ottmaradt a tsz-ben és a tagság jóindulatának igen szép megnyilvánulása volt, amikor úgy határoztak, hogy megválasztják elnökhelyettesnek. pélhangosan beszélgettek a teremben. Egyszerre csend lett, a szót az új elnök vette át. Valentin János egy kispesti gyárban dolgozott. Ott is megállta a helyét és amikor arra került a sor, hogy falura kell jönni, segíteni a termelőszövetkezeti élet kialakításában, elsőnek jelentkezett. Örömmel jött, na, de adjuk át a szót Valentin elvtársnak. — Faluról kerültem fel a fővárosba, — az üzembe. Apám cselédember volt, saját földet nem mondhatott magáénak. Tőle örököltem a föld iránt érzett megbecsülést, a szeretetet, amely engem is visszahívott a zakatoló gépek hazájából. Jöttem a hívó szóra és úgy érzem, nem fogom megbánni. Célom lesz, hogy a tudásom legjavát nyújtsam ahhoz, hogy az Alkotmány TSZ még szebb eredményeket mutathasson fel. Az én igyekezetemen kívül azonban valamennyi tag segíteni akaró, lelkiismeretes munkájára is szükség van. Legfontosabb feladatunk a még kintiévá kapások betakarítása, á burgonya, s a répa szedése, a kukorica törése. Bezárjuk az irodaajtót és mindannyian már holnap a munkához látunk. Tíz ember a silózásnál segít, a többi pedig velem együtt burgonyát szed. A z új elnök határozottan, komolyan beszélt és a tagok megfogadták, hogy ott lesznek. Ezen a közgyűlésen vették fel az elmúlt hetek alatt jelentkezett új tagokat is; Zsiga Ilona, Bak István, Jóba Istvánná, Varga Ferenc, ifjú Varga Ferenc, Kiss István, Kiss Istvánná, Pásztor Antal, Fodor Bálint és Major József választotta a szövetkezeti gazdálkodást. Bizony éjfélre járt az idő, amikor a tagság hazafelé indult. Hazamentek, hogy másnap újult erővel, nagyobb kedvvel lássanak a mun kához. s/aryasmarhatenyés/tési tanácskozást Á gyönki járás legjobb földművesszövetkezete 4 053 kiló tejet termelt egy te héntől 4 százalékos zsírral. A zombai Szabadság TSZ tehenészetében az egy tehénre eső átlag a múlt évihez képest 985 kiló tejjel emelkedett, s 0.1 százalék kai emelkedett a tej zsírszázaléka is. A harci Uj Élet TSZ elnyerte a megye legjobb tejtermelő tér melőszövetkezete vándorzászlajat és Horváth József tehenészt Alkotmányunk ünnepén kormányunk Munkaérdeméremmel tüntette ki. A zombai Szabadság TSZ-ben Pálfi Mihály tehenész ugyancsak Munkaérdemérem kitüntetést kapott. A tsz ezévben eladott egy tenyészbikát (a bikáért 19 000 forintot kaptak) amelyet a Nagytormási Állami Gazdaság törzsállományához helyeztünk ki. Szarvasmarhatenyészetünk további fejlesztésének legfőbb alapja a takarmánybázis biztosítása. A még hátralévő őszi időben biztosítani kell azt, hogy tsz- eink teljesítsék silőzási tervüket. E téren nem kielégítő több tsz nél a helyzet. Gyengén halad a silózás- a gyönki járás tsz-einél. de ugyanez mondható el a sárpilisi Márciusi Ébredés és a medinai Béke TSZ-ről is. Van megyénkben több olyan mezőgazdász, aki szívügyének tekinti az állattenyésztést, ilyen például Wéber József, a faddi Uj Élet TSZ, Berecz László a tengelici Petőfi TSZ állattenyésztője. Komoly hiányosságok tapasztalhatók a nagykónyi Alkotmány, a koppányszántói Uj Barázda és a murgai Petőfi TSZ-eknél. Meg kell javítani növendék- állat nevelésünket, olcsóbbá keil tenni a tej előállítási költségét. Azokban a tsz-ekben, ahol az istálló átlag 10 liter felett van, ott a termelés sokkal olcsóbb, mint ahol 3—4 kiló a tejtermelés. Természetesen itt azt mondják, hogy a szarvasmarhatenyész tés ráfizetés. A tehén életfenntartáson túl kapott takarmányt tejre értékesíti és amennyiben úgy takarmányozunk, hogy az a takarmány megfelelő mennyiségű és minőségű, akkor abrak nél kül Is könnyen lehet biztosítani a 8—9 kilós istállóátlagot. A növendéknevelés szarvasmarhatenyésztésünk legelhanyagoltabb része. Azok részére takarmánybiztosítás alig történik. Különösen a borjak leválasztása után áll meg a fejlődés. Pedig tsz- eink részére igen előnyös az olyan tehenektől származó utó.! felnevelése, amelyek jó tulajdonságait már ismerik. Állattenyésztésünkben nem alkalmazzuk széles körben a fej lett zoótechnikai eljárásokat. Szarvasmarhaállományunk ezek megfelelő alkalmazása mellett többre volna képes. Edzettebbé tehetnénk állatainkat, növelhetnénk a tejhozamot, a vágósúlyt, ami alacsony, bár némi emelkedés tapasztalható az elmúlt évihez képest. Ezen eljárások bevezetése mellett igen fontos ténye-, ző lenne az, hogy a szarvasmarhatenyésztésben a dolgozók több éven keresztül ott dogozzanak. Kevés tsz-eink szarvasmarhatenyésztésében a női dolgozók száma. A moszkvai 1954. évi mező gazdasági kiállításon a ,,12 Vörös Október" kolhoz összes kosztrómai szarvasmarhaállomá nyával ott volt a kiállításon. Itt a tehenészetben csak nők dolgoznak. 105 darab tehén 1 éves tér melési átlaga 5014 kilogramm. A tehenészetben dolgozó 14 nő közül 12 magas kormánykitünte tés tulajdonosa, egy közülük a Legfelső Tanács tagja. Megyénkben a bonyhádi Szabad Föld TSZ ben Omacht Mária bebizonyította azt, hogy a nőknek helyük van az állattenyésztésben és tudnak is eredményesen dolgozni. Megyénk szarvasmarhatenyész tői munkafelajánlással üdvözlik a szarvasmarhatenyésztési tanácskozást. A szakcsi Uj Élet, a kurdi Dózsa Népe, a zombai Szabadság TSZ-ek vállalták silózási tervük határidő előtti teljesítését. Mi továbbra is azon leszünk, hogy szarvasmarhatenyésztésünket még jövedelmezőbbé tegyük. Ez a hivatásunk és ezen keresztül kívánunk hozzájárulni a nép életszínvonalának további emelé séheZ. Az országos szarvasmarhate nyésztési tanácskozásnak sok sikert és jó eredményt kívánunk. Mohar László Hét évvel ezelőtt alakult 10 —15 taggal az Udvari Földművesszövetkezet. Egy kis, négyszer öt méteres helyiségben egy asztal, ez volt minden felszerelése. Az udvari dolgozó parasztok egy része idegenkedett a földművesszövetkezettől nem egyszer hangzott el olyan megjegyzés, hogy „mit akarnak ezek egy két darab árujukkal, úgy sem fogják tudni ellátni mindennel a lakosságot.“ Nem ment így sokáig, hamarosan nagy változás állt be a szövetkezet életében. A helyi pártszervezet segítségével megindult tagtoborzás, ma már a lakosság 75 százaléka tagja a földművesszövetkezetnek. Uj épületet kapott üzlethelyiségnek a szövetkezet, teljes felszereléssel, az áruellátás is megnövekedett. 1953. áprilisában Körzeti Földművesszövetkezet lett, hoz zácsatolták a miszlai szövetkezetét is. Egy évre már mutatkozott eredmény, száztízezer forint jövedelemmel zárták az évet. Most az irodában, az ügyvezető elvtárs asztalán áll a Földművesszövetkezetek Járási Központjának vándorzászlaja. Büszkén mondja az ügyvezető, hogy szövetkezetük első a járás földművesszövetkezetei közti versenyben. A harmadik negyedévben 165 000 forint tiszta jövedelemmel zártak, de év végére előreláthatólag felmennek kétszázezer forintig. Meg is fogadták Gárdi és Mohai üzletvezető elvtársak, a szövetkezet vezetőségi tagjai, hogy az év utolsó negyedében is olyan forgalmat bonyolítanak le, hogy a vándorzászló továbbra is náluk marad. Az eredményes munkát figyelemmel kíséri a falu lakossága is, mert tudja minden tag, hogy az év végén a jövedelem arányában visszatérítést kap. Schmidt János szövetkezeti tag.