Tolnai Napló, 1955. november (12. évfolyam, 256-280. szám)

1955-11-19 / 271. szám

Világ proletárjai egyesüljetek ! T Tolnai 11 Egysteiai Könyvtä PÉCS k>LÓ r A MAI SZAMBÁN: Az Albán Minisztertanács javasolta a katonai szolgálati idő csökkentését (3. old.) — A bölcskei gépállomás versenyre hívja a megye valamennyi gépállomását (3. old.) — Múzeumi napok Szekszárdon (4. old.) — A Sárközben megkezdik az elmúlt 10 év néprajzi hagyományainak gyűjtését (4. old.) V _______________________________J E GYEI PÄRTBIZOTTJA’GA'NÄK LAPJA XII. ÉVIYhuiaM, 271. SZÁM. ARA: 50 FILL£HL SZOMBAT, 1355. NOVEMBER 19. Bulganyin és Hruscsov índiába érkezett Uj-Delhi. N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja pénteken, helyi idő szerint 14.30 órakor az indiai Palami katonai repülő­térre érkezett — jelenti az AFP. A szovjet vendégeket a repülő téren Dzsavaharlal Nehru indiai miniszterelnök és külügyminisz­ter, valamint Radhakrisnan, az Indiai Köztársaság alelnöke fo­gadta. V. M. Mólótor beszéde a berlini repülőtéren: I szovjet és német népnek együtt ketl haladnia, hogy megakadályozza azi új háborút A genfi értekezleten részt vett szovjet küldöttség Géni­ből Moszkvába vezető útján, V. M. Molotov vezetésével no­vember 17-én Berlinbe érke­zett. A schönefeldi repülőtéren a szovjet küldöttséget J. Dieck­mann, a Német Demokratikus Köztársaság Népi Kamarája el nökségének elnöke, O. Grote- wohl, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke, W. Ulbricht, Németország Szo­cialista Egységpártja központi bizottságának első titkára, mi­niszterelnökhelyettes és má­sok fogadták. V. M. Molotov repülőtéri be­szédében kijelentette: „A szovjet küldöttséget örömmel tölti el, hogy újból találkozik itt, Berlinben, a Német De­mokratikus Köztársaság fővá­rosában német barátainkkal.“ Molotov a továbbiakban hangsúlyozta: A szovjet népnek és a né­met népnek együtt kell ha­ladnia, jó és tartós baráti kapcsolatokat kell teremte­nie, hogy megakadályozza az újabb háborút. Ehhez Európában kollektív biztonsági szervezetet kell megteremteni, olyant, mely minden európai államot fel­ölel, tekintet nélkül állami és társadalmi rendjének külön­bözőségére. Ehhez véget kell vetni az egyes európai államo­kat más európai államokkal szembeállító katonai csopor­tosulások alakításának. A , szovjet nép és a német nép joggal nem bízik azokban, akik védelmükbe veszik az európai katonai csoportosulásokat. A genfi értekezlet megmu­tatta — folytatta Molotov —, hogy az alapvető kérdésben még nincs meg a szükséges egyetértés közöttünk és egyes nyugati államok között. Ez a helyzet nehézségeket támaszt a német kérdés megoldásában. Hozzátette: a szovjet küldött­ség nem látta indokoltnak, hogy beleegyezzék abba, hogy a német kérdés megoldása egész Németországnak bizo­nyos katonai csoportosulások­ba való bevonására vezessen. Ilyen körülmények között a Német Demokratikus Köz­társaságra, amely bebizonyí­totta odaadását a munkás- osztály és valamennyi dol­gozó ügye iránt, különleges felelősség és megtisztelő fel­adat hárul az egész német nép nemzeti érdekeinek és az európai biztonság érde­keinek megvédésében. Ezen a téren természetesen csak azon az alapon lehet el­érni pozitív eredményeket, ha összefognak az egész német nép békeszerető erői és ugyanakkor tovább erősödnek a baráti kapcsolatok Európa valamennyi népe között. Molotov kijelentette: Teljes mértékben ezt a célt szolgálja a Német Demokratikus Köz­társaság kormányának az össznémet Tanács megalakí­tására vonatkozó javaslata. A genfi értekezlet jobban, mint valaha bebizonyította, hogy a németek részvétele nélkül nem lehet gyümölcsöző ered­ményekre jutni a német kér­dés megoldásában. A szovjet külügyminiszter végül sok sikert kívánt” az NDK kormányának és az egész német népnek. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa küldöttségének látogatása Szegeden A Szovjetunió Legfelső Tanácsának hazánkban tar­tózkodó küldöttsége N. M. Pegov, a Legfelső Tanács Elnökségének titkára vezetésével pénteken Szegedre látogatott el. A küldöttséget útjára elkísérte Vég Béla, a Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetőségének titkára, Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, Darabos Iván, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsá­nak titkára, Nagyistók József, az országgyűlés alelnöke. A küldöttséggel utazott a Szov­jetunió magyarországi nagykö­vetségének képviselője. A szovjet küldöttek a pálya­udvarról a városi tanács szék­házához mentek, ahol a város lakosainak, az üzemek, hivata­lok dolgozóinak, az egyete­mek és iskolák tanulóinak sok­százas tömege meleg szeretet­tel, virágcsokrokkal fogadta őket. A magyar és a szovjet him­nusz elhangzása után a ven­dégeket Dénes Leó, Szeged vá­ros tanácsa végrehajtó bizott­ságának elnöke üdvözölte. A küldöttség nevében P. G. Moszkatov, a Nemzetiségi Ta­nács mandátumbizottságának tagja, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Revíziós Bizottságának elnöke válaszolt az üdvözlésre. A szovjet vendégek ezután megkoszorúzták a felszabadító szovjet hősök emlékműveit, majd a küldöttség résztvett Szeged város tanácsának ren­des ülésén. A tanácsülésen felszólalt N. M. Pegov, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnökségének titkára. Az országgyűlés elfogadta az 1956. évi népgazdasági tervet tagja, a Minisztertanács első elnökhelyettese szólalt fel. Gerő Ernő: Dolgozó népünk, munkásosztályunk szívvel-lélekkel támogatja pártunkat, kormányunkat a terv megvalósításában Felszólalása elején méltatta azt a fordulatot, amelyet ätz 1955-ös év az 1954. évi meg­torpanás és részleges vissza­esés után bizonyos tekintét- ben népgazdaságunkban, egéáz állami életünkben hozott Hangsúlyozta, hogy a munka termelékenységének, az ipar termelésének emelkedése, az önköltség csökkenése, a mun­ka- és állampolgári fegyelem megszilárdulása, a termelő- szövetkezetek fejlődése, a reál­bér és a dolgozó parasztok jö­vedelmének emelkedése két­ségtelenül bizonyítja, hogy az a politikai irányvonal, amelyet pártunk Központi Vezetősége márciusi és júniusi határozatai megállapítottak, helyes volt. — Újból bebizonyosodott ország­világ előtt, hogy pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja, mun­kásosztályunk, népünk hivatott, bölcs vezetője. Az a célkitűzés, mely szerint az idei évet a második ötéves terv meg­alapozására kell felhasznál­ni, reális volt és igazol­ta a hozzáfűzött reménye­ket. Hiba volna azonban, ha az eredmények elkápráztatná­nak bennünket, ha elbíznánk magunkat — folytatta Gerő elvtárs s hangsúlyozta, hogy az idén elért eredményeinket és a következő évek előreha­ladását nem helyes állandóan 1954-hez hasonlítani. A fordu­lat egyelőre még csak 1954-hez képest fordulat. Az igazi teljes fordulatot iparunk fejlődésében, a termelékenység növelésében, az önköltség csökkentésében, — gyártmányaink korszerűsítésé­ben, termelésünk műszaki szín­vonalának emelésében és mező- gazdaságunk szocialista átalakí­tásában még csak ezután kell elérnünk. Ezután áttért az ez évi, viszonylag kedvező ered­mények mellett mutatkozó ked­vezőtlen jelenségekre, s hang­súlyozta: nem szabad abban reménykedünk, hogy az 1955-ös évi terv magától fejeződik be, hogy az eredmények már a zsebünkben vannak. Nem két­séges, hogy az ez. évi Tervet túl is teljesítjük, mégsem mindegy, sőt, rendkívül fontos 1956. évi munkánk szempont­jából, hogy a hátralévő más­fél hónap alatt hogyan dol­gozunk. Sok tekintetben ez dönti el 1956. évi tervünk sike­rét, azt, hogyap kezdjük má­sodik ötéves tervünket. Ezzel kapcsolatban Gerő elvtárs bírálta a szénbányá­szatot ,amely a tervhez képest mintegy 80 millió forinttal drágábban termel, aminek oka a rendszertelen, rosszul szervezett munka, a hóvégi hajrá, a gépek rossz kihasz­nálása, a minisztérium meg- nem felelő irányítómunkája. — Reméljük, hogy év végéig a szénbányászat felszámolja elmaradását — mondotta, majd hangoztatta, hogy a szén­bányászat termelésének 80 millió forintos indokolatlan drágulása 1600 kislakástól fosztja meg az országot és mindenekelőtt a bányászokat. annak a mélyreható folyamat­nak, amelyet a jobboldali op­portunizmus, a jobboldali el­hajlás leleplezése, elszigetelé­se és szétzúzása után elindí­tottunk, s amelyet az első ko­moly sikerekre támaszkodva, tovább kell vinnünk a teljes győzelemig. Az 1956. évi nép- gazdasági terv jelentős lépés lesz ezen az úton. A terv fő feladata abban áll, hogy to­vább építve a szocializmus alapjait, tovább folytatva a szocialista iparosítást, gyor­sabban fejlesztve nehézipa­runkat, s főként alapanyag- iparunkat, villamosenergia­termelésünket, gépgyártásun­kat, vegyiparunkat, élelmi­szeriparunkat, folytatva a me­zőgazdaság szocialista átalakí­tását, termelésének és hoza­mának növelését, biztonságo­san, következetesen emelve dolgozó népünk életszínvona­lát, egyúttal szilárdan meg­alapozzuk nemzetközi pénz­ügyi helyzetünket is, jelentős aktív külkereskedelmi egyen­leg útján. Növeljük a lakosság ellátását a könnyűipar termékeivel Teljesítse a tervet minden üzem — mindén részletében Ezután a gazdaságosság szempontjait nem érvénye­sítő iparágakat és üzemeket bírálta. A Szénbányászati, a Kohó- és Gépipari, a Vegyipari és Energiaügyi, és a Könnyű­ipari Minisztérium összes vál- latainak 26 százaléka, vagy­is minden negyedik, jelenleg veszteséggel dolgozik. Legki­rívóbbak a KGM területén mutatkozó hibák, ahol a nye­reséges vállalatok eredményé­nek ötven százalékát felemész­tik a veszteséggel dolgozó vál­lalatok. A Szénbányászati Mi­nisztérium területén a terve­zett jelentős dotáción túl a vállalatok egyharmada továb­bi nagyösszegű veszteséggel dolgozott, amiben azonban a szénbányászat nem kielégítő munkája mellett része van az ipari szénár helytelen megál­lapításának is. A minisztériu­mok azonban általában teljesí­tik, sőt, túlteljesítik az előírt nyereségbefizetési tervet, ami azt jelenti, hogy a rosszul dol­gozó üzemek más vállalatok terhére, más üzemek jó munká­jából élnek. Itt példák egész so­rát hozta fel, köztük olyam üze­mekét, mint a Ganz Kapcsolók­és Készülékek Gyára, amely 15 százalékkal elmaradt a terv- teljesítésétől, míg a KGM erősáramú berendezési igaz­gatósága, amelyhez az üzem tartozik, 101,3 százalékra tel­jesítette októberi termelési tervét. Hasonló a helyzet az egyes vállalatokon belül az üzemrészek tekintetében, mon­dotta Gerő elvtárs. A jelenlegi helyzetben nem­tűrhetjük, hogy a jól dolgozó üzemek és műhelyek rovására mások parazita módon éljenek. Az ipar vezetésétől, a termelés parancsnokaitól meg kell köve­telnünk, hogy a munkát úgy szervezzék meg, hogy a tervet minden üzem, műhely, minden mutató szerint, minden részle­tében teljesítse. Ne legyen egyetlen üzem, egyetlen műhely, amely ne teljesítené tervét! Ez 1956. évi új népgazdasági tervünk, s a következő évek egyik legfőbb követelménye. — Ezek szerint a fordulat — folytatta —, amelyet ez évben megvalósítottunk, még nem teljes fordulat, csak kezdete Az 1956. évi népgazdasági terv alapján előrehaladásunk viszonylag, bizonyos tekintet­ben, még lassú lesz, és az ütem csak a következő években $ gyorsulhat meg, ennek oka az 1954. évi visszaesés, illetve megtorpanás és egy helyben topogás. A nemzeti jövedelem emelkedése 1956-ban még ala­csonyabb lesz, mint a tervezett 1956—60. évi' átlag, nem éri el a második ötéves terv átlagos évi emelkedésének ütemét. A második ötéves tervidőszak első évében tehát viszonylag lassan indulunk. Ez azonban olyan nehézség, amelyet, ha 1955 még hátralevő heteiben és 1956-ban jól dolgozunk, le tudunk küzdeni s az ütem a további években jelentéke­nyen meggyorsul. 1956. évi tervünk egyik jellegzetessége abban áll, hogy mialatt a gép­ipar termelése mintegy 15 szá­zalékkal emelkedik, a nehéz­iparé általában pedig több mint 10 százalékkal — a köny- nyűipar termelése valame­lyest csökken, ugyanekkor az élelmiszeripar termelése* erő­sen emelkedik, s a fogyasztási iparágaké együttesen mintegy 3%-kal nő. Könnyűiparunk termelésének némi csökkenése mellett is jelentősen növelni fog juk lakosságunk ellátását a könnyűipar termékeivel, s könnyűiparunk 1956-ban a la­kosság számára több, jobb mi­nőségű választékosabb árut fog termelni, mint 1955-ben. Ez azért lehetséges, mert mint erről már szó volt, csök­kentjük a nemgazdaságos áruk kivitelét és mert hatal­mas árukészletek állnak ren­delkezésünkre. Könnyűiparunk jelenlegi termelőképessége általában fe­dezi és túlhaladja — különö­sen a textil- és ruházatiiparra áll ez — az ország jelenlegi szükségletét. Azonban köny- nyűiparunknak is, mint egész iparunknak, korszerűsítésre van szüksége, mondotta Gerő elvtárs, s hangsúlyozta, hogy szükség van a műszaki szín­vonal emelésére, emellett új iparágak létrehozására. — De könnyűipari termelésünknek általában nem a termelőkapa­citás hiánya szab határt, ha­nem az, hogy viszonylag elma­radt a nehéziparunk en­nek következtében elma­radt alapanyagtermelésünk. — Példának felhozta, hogy van­nak iparilag fejlett országok, ahol a műszálakból, műrost­ból, perionból, nylonból, kap- ronból, orlonból készített ru­házati cikkek aránya megha­ladja már a harminc százalé­kot. Mi ezen a. téren elmarad­tunk, mert' elmaradott vegy­ipari gépgyártásunk és nehéz- vegyiparunk. Elmaradt az a vegyipar, amely az alapanya­got állítja elő. Ennek megte­remtése óriási befektetéseket követel. A feldolgozó üzemek létrehozása viszonylag kisebb költséggel jár és sokkal gyor­sabban megvalósítható. 1956. évi tervünk figyelem­be veszi nemcsak a nehézipar elsősorban való fejlesztésének szükségességét a szocializmus építése, a dolgozók életszínvo­nalának emelése szempontjá­ból, hanem külön is előírja. a gépipar, a villamosenergia-ter- melés és különösen a vegyipar fokozott ütemű fejlesztését. S ez mindenképpen helyes. — így népünk — életszínvonalának emelkedésén keresztül is — is­mét látni fogja, hogy pártunk­nak, a Magyar Dolgozók Párt­jának igaza volt, a gyakorlat­ban méginkább fogja érezni a marxizmus-leninizmus tanítá­sának mindent legyőző erejét. A termelékenység s egyben az életszínvonal emelése szem­pontjából rendkívüli jelentő­ségű az a határozat, amelyet a Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége a napok­ban hozott iparunk munkájá­nak megjavításáról, s műszaki színvonalának emeléséről. Nagymértékben ennek a hatá­rozatnak következetes végre­hajtásától függ, hogy milyen ütemben tudjuk fejleszteni népgazdaságunkat, s emelni a munkásosztály, a dolgozó nép életszínvonalát. Vannak, akik amikor az ipar műszaki színvonalának emeléséről beszélünk, kizáró­lag új, modern üzemekre, gé­pekre, felszerelésre gondolnak, s hajlandók lenézni, lebecsül­ni azt, amivel ma rendelke­zünk. Mi természetesen hatal­mas összegeket fordítunk új, korszerű gépekre, ipari felsze­relésre, műszerekre, egész sor új üzemet építünk és szere­lünk fel. Azonban iparunk mű­ták meg. A vitában elsőnek Gerő Ernő, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának Az országgyűlés csütörtöki ülésén először az 1956. évi nép- gazdasági tervjavaslatot vitat-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom