Tolnai Napló, 1955. november (12. évfolyam, 256-280. szám)

1955-11-13 / 266. szám

1955. NOVEMBER 13. NAPLÓ i Az önköltségcsökkentés és az életszinvonalemelkedés összefüggése fi Xölesdi Sajtüzem dolgozói o minőség javításáért Félreértelmezve és helytele­nül magyarázva az MDP. Köz­ponti Vezetőségének 1953 jú­niusi határozatait nagyon so­kan — még neves közgazdá­szok és funkcionáriusok is — az életszínvonal állandó emelé­sének szükségességéről beszél­tek anélkül, hogy ennek alap- feltételét, az önköltség csök­kentésé! hangsúlyozták volna. Pártunk Központi Vezetőségé­nek márciusi határozata szét­zúzta a jobboldali elhajlók ká­ros elméleteit és világosan meg­magyarázta azt is, hogy az élet- színvcnal emelkedésének — ami az árak csökkentésében, a reálbérek emelkedésében jut elsősorban kifejezésre — elen­gedhetetlen feltétele az önkölt­ség állandó csökkentése. Önköltségnek nevezzük az egyes termékek előállítási költ­ségét, amely magába foglalja az anyag, munkabér és egyéb költségek összegét. Az önkölt­ség csökkentése azt jelenti, hogy olcsóbbá válik egy bizo­nyos termék előállítása. Nyil­vánvaló: ha egy termék előállí­tási költségei csökkennek, ez egyrészt szilárd alapját képezi az illető termék árleszállításá­nak, ami közszükségleti cikkek esetében közvetlenül hat az életszínvonal emelkedésére. Másrészt pedig az önköltség- csökkentésből származó megta­karításokból új beruházásokat létesíthetünk, A Bonyhádi Cipőgyár, a Bonyhádi Zománcgyár és a Tolnai Pamutszövőgyár ké­szítményei legelemibb minden­napi szükségleteink kielégíté­sét szolgálják. Mindenkit köz­vetlenül érint a cinők, zománc- edénvek. ágynemű, fehérnemű és pevéb textilanyagok árá­nak alakulása. Eonen ezért ér­demes megvizsgálni e három üzem önköltségének alakulását az elmúlt negyedévben. Elmondhatjuk, hogy mind­három üzemben sikeresen ol­dották meg a III. negyedév ön- költségcsökkentési feladatait. ABonyhádi Cipőgyárban 7,6 százalékkal, a Tolnai Pamut- szövőgyárban 3,4 százalék- ital, a Bonyhádi Zománc­gyárban pedig 0,7 százalék­kal volt kevesebb a termékek önköltsége, mint amit a terv előírt. Amint a számok is mutatják, a három üzem közül a Bonyhádi Cipőgyár érte el a legszebb eredményt. A Bonyhádi Cipőgyár termé­keinek önköltségében átlag 75 —80 százalékos arányban sze­repelt az anyagköltség. Ez azt jelenti, hogy az önköltség egé­szére leginkább az anyaggaz­dálkodás hat. Ha anyagot ta­karítanak meg, csökken, ha anyagnormákat lépnek túl, emelkedik a cipők önköltsége. Éppen ezért volt nagy szere­pük az önköltség csökkentésé­ben azoknak a műszaki intéz­kedéseknek. amelyek anyag­megtakarításokat eredményez­tek. így például több mint 40 000 forint megtakarítást eredményezett az az új eljá­rás, melv szerint együtt szab­ják ki a férfi és női magasszá- rú cinők vászonbélését. Ez az eljárás csökkenti a szabásnál keletkezett hulladékot. A ki­sebb női és a nagyobb férfi cipőbélések kivágásának tár­sítása a kisebb darabok fel­használását is lehetővé teszi. Egy másik műszaki intézke­dés a gyermekszandálok gyártásának bevezetése, amely sok hulladékbőr fel­használását teszi lehetővé, 151 100 forint megtakarítást eredményezett a III. negyed­évben. A műszaki intézkedésekkel kapcsolatban közel 20 000 fo­rint megtakarítást eredménye­zett három hónap alatt hat 'újítás bevezetése. Tapasztalatok megyénk három üzeméből. A Tolnai Pamutszövőgyár szintén anyagigényes termé­keket állít elő. Az önköltség szerkezetében több mint hat­van százalékos arányban sze­repel az anyagköltség. Tehát az önköltség csökkentésben itt is döntő szerepet játszik az anyagtakarékosság. Az elmúlt negyedévben a ,j"l megvalósított műszaki in­tézkedések terve és a beve­zetett újítások nyomán a Tol­nai Pamutszövőgyár 60 000 forint értékű anyagot takarí­tott meg, amely 3000 kilogramm fo­nalnak. felel meg. Ebből a fo­nalmennyiségből 13 040 méter hosszú, 178 centiméter széles kánavász ágynemű anyagot, vagy 112 320 darab férfi zseb­kendőt lehelne előállítani. Felvetődhet a kérdés, hogy vajon az önköltség csökkentése nyomán nem romlik-e a termé­kek minősége. A tapasztalat azt Igazolja, hogy nem. i A Bonyhádi Cipőgyárban például jelentősen növeke­dett a III. negyedévben az I. osztályú cipők aránya. jelentős önköltség csökkenté­süknek egyik oka volt az is, hogy túlteljesítették minőségi tervüket és így megnőtt az ér­tékesebb termékek aránya. Hogy az önköltségcsökkentés mennyire összefügg a minőség­gel világosan kitűnik a Bony­hádi Zománcgyár példájából. A vizsgált három üzem közül itt csökkentették legkisebb mér­tékben az önköltséget: 0,7 szá­zalékkal. Ennek oka többek között az is, hogy a tervezett 82 százalékos I. osztályú áru helyett csak 77,2 százalék I. osztályú edényt termeltek és I, 2 százalékkal volt több a se­lejt, mint az előbbi negyedév­ben. A márciusi párthatározat előtt, de még napjainkban is talál­kozunk olyan nézetekkel, ame- lvek a bérköltségek terén mu­tatkozó megtakarításokat (ez másik döntő feltétele az ön­költségcsökkentésnek) úgy tüntetik fel,, mintha ez a mun­kások keresetének csökkenését eredményezné. A Tolnai Pa- mutszövőgyárban a III. negyed év folyamán a több gépre való áttérés, a munkafegyelem meg- úivitása és a munkaidő jobb kihasználása következtében 87 000 forint munkabért taka­rítottak meg. Ugyanakkor a II. negyedévhez képest 30 fo­rinttal emelkedett az egy főre esc átlagkereset. Tehát: az a bérmegtakarítás, amelyet a műszaki színvonal emelése, a jobb munkaszer- vézés és munkafegyelem eredményez nem csökkenti, hanem megnöveli az egy főre eső keresetet. összefoglalva megállapíthat­juk. hogy az önköltség csök­kentése mindenkinek személyes érdeke. Azonkívül, hogy előfel­A legjobb száltilós Alig pár hónapja került a Dombóvári Kenderüzembe Bra­vácz Tihamérné, aki korábban a fenékpusztai gyárban dolgo­zott. A forradalmi műszakban a szálíilósok közötti verseny­ben ő lett az első. Kiváló ered­ményeket ért el azóta is. Leg­utóbbi teljesítménye 136 száza­lék. Tolnanémedi Kendergyár: Bocs Mihály műszakja vezet Október elseje óta folyik a verseny a Tolnanémedi Ken­dergyár brigádja között. A két műszak, Bocs Mihály és Né­meth István művezetők mű­szakja verseng az elsőségért. A legutóbbi értékelés szerint Bocs Mihály művezető mű­szakja vezet a versenyben. Bocs- elvtárs •— aki nemrég még maga is tilos volt — sokat foglalkozik a csoportjába tarto­zó gyengébb tilósokkal, ennek is köszönhető, hogy a tilósok átlagosan 103 százalékra telje­sítették tervüket. Németh Ist­ván művezetőhöz beosztott ti­lósok csak 98 százalékot ér­tek el. A törő brigádok közti ver­senyben a Táncsics-brigád az első (Németh-műszak) 118 szá­zalékos teljesítménnyel, a Kos­suth brigád (Bocs műszak) csak 98 százalékot ért el. A rázósok­nál ismét a Bocs Mihály mű­szakjában dolgozó Petőfi-bri- gádé az elsőség 122 százalékkal. tételét képezi az árleszállítá­soknak, így életszínvonalunk emelkedésének, az önköltség egyes elemeinek csökkentése, helyes műszaki és szervezési intézkedések következtében, a termékek minőségének meg- javulásával és a kereset nö­vekedésével jár együtt. Éppen ebből az alapvető összefüggés­ből kiindulva üzemi párt- és tömegszervezeteink tekintsék feladatuknak a széles tömegek bevonását, az önköltség csök­kentéséért vívott harcban. El kell érni azt, hogy az ön­költségcsökkentés feladata ne csak néhány vezető, ha­nem az üzem egész kollektí­vájának ügye legyen. Meg kell magyarázni érthető, eleven agitációval az üzem dol­gozóinak, hogy a normák túl­teljesítése, a minőségi munka megjavítása, a hulladéknorma csökkentése, a munkaidő jobb kihasználása és egyéb ténye­zők milyen megtakarításokat eredményeznek és ezek milyen kapcsolatban vannak egyrészt az egyéni kereset növekedésé­vel, másrészt pedig az árak le­szállításával. Ha a dolgozók széles tömegei megértik és magukévá teszik az önköltség csökkentésének ügyét, akkor a IV. negyedévben tovább fo­kozhatják üzemeink eredmé­nyeiket, megszilárdul a mun­kafegyelem, javul a minőség és emelkedik a műszaki színvo­nal. ... Szégyen a mi üzemünkre, hogy ilyen bajok vannak a minő seggel, ezen sürgősen változ­tatni kell.” — Sok felszólalás­nak volt ez a lényege a múlt hóban megtartott termelési érte 1 ezleten a Kölesdi Sajtüzemben így éreztek nemcsak a vezetők, a hozzászólók, hanem az üzem összes dolgozói is. Hiszen az üzem életében volt már olyan időszak, hogy a minőség terén a legjobb eredményeket érte el az Egyesülésen belül, most pedig már hónapok óta nem eljesítette exporttervét, a gyártott rajt minősége nem volt megfelelő. Az üzem vezetősége hozzálá- ott a hibák felszámolásához. Segítséget kaptak ehhez a vál­lalat központjától is, a Közpon­ti Sajtérlelőből ideküldtek egy műszaki vezetőt, a Tejtermék Ellenőrző Állomás központjá­nak is itt tartózkodik már ho >z- szabb idő óta egy munkatársa, hogy segítsen a hibák kijavítá­sában. Most is folynak az úgyneve­zett „fázisvizsgálatok”, azt vizs­gának, hogy gyártás közben hol fordulhatnak elő a hibák. Ha­marosan kiderült, hogy már a beérkező tej sem megfelelő mi­nőségű sok esetben. Ugyanak­kor a műszaki vezetők a továb­bi műveleteknél nem fordítanak elég gondot a higiéniai követel­mények betartására. Értekezletre hívták össze a tejkezelőket, akik a községek­ben, az átvevőhelyeken gyűjtik össze a tejet és szállítják az ü?:embe. A kezelők többsége — akik jól dolgoztak — helyesel­ek azt a döntést, hogy be kell vezetni a selejtbérezést. Az üzembe beérkező tejnek akkor lesz magas a tejsavtartalma, ha begyüj tőhelyen nem kezelik megfelelően, nem hűtik, nem kezelik tisztán. Ilyenkor fertő­ződök. Ezt pedig gondosabb munkával ki lehet küszöbölni. Sok ilyen hiba fordult elő az áll mi gazdaságok által be- : ;állított tejnél is, különösen a N gytormási Állami Gazdaság­nál. Az üzem vezetői megbe­szélték az állami gazdaságok tejke: élőivel is, hogy hogyan ügyeljenek a minőségre. Itt is a : erjedésben megállapított köt­bérrel sújtják a rossz minőségű szállítmányokat. Az üzemben az átvételnél korábban nem volt szigorú el­lenőrzés. Ma már minden beér­kező kanna tejet ellenőriznek minőségileg. Az üzemen belül is elhanyagolták a műszaki ve­se ők a tisztasági szabályok be- artását. Sok baj volt a sajt­gyártás leikével, a sajtkultúra enyé zet kezelésével. Gyakran volt fertőzött ez is. A bevezetett intézkedéseknek mór mutatkoznak az eredmé- ~o ei javul a minőség. Gyakran fordul elő, hogy egy-egy napon az összes legyártott sajt export- minőségű, mint például az ok­tóber 22-i, 24—25-i, és a 31-i gyártás. Az üzem jó úton halad hogy visszaszerezze régi hírne­vét, újból jóminőségű sajtot gyártson. Téglagyáraink felkészülnek a Második Ötéves Terv első évére Az 1956-os év, második ötéves tervünk első éve, fokozottabb feladatok elvégzése elé állítja az egész ipart, s ezen belül a tég laipart Is. A téli előkészületeket, nagyjavításokat a Szovjetuniótói átvett tapasztalattal és körülte­kintéssel végezzük, mivel ezen téren még az 1955-ös évben is komoly hiányosságaink voltak és a gépállási órák száma a ledol­gozott óráknak több mint 15 százalékát tették ki. Ennek te lére való csökkentésével is több mint százezer téglával tudtunk volna többet adni a népgazd3 Ságnak. Most a nagyjavítások megkezdése előtt műszaki bízott ság fogja a gépeket átvizsgálni, hogy milyen javítást igényelnek és a hibafelvételezési jegyző­könyvek elkészítésekor a Szovjet unióból átvett normatívák alap­ján az egész munkára előré elké szítik az utalványokat. Ez a mód szer ösztönzőleg fog hatni a munkák mielőbbi és minőségi elvégzésére. Nemcsak a meglévő termelési eszközöket újítjuk fel, hanem egy téglagyár gépesítését is fel adatul tűztük ki. — A Dombóvári I. sz. Téglagyárban a régi el avult és nehéz fizikai munkát igénylő kézi téglagyártást akar juk kiküszöbölni. A téglaipar előtt a második ötéves tervben komoly perspek tíva áll. Ahhoz, hogy feladatát meg tudja valósítani, nem elég csak a műszaki feltételeket biz tosítani és korszerű gyártástech­nológiát kidolgozni és betartani hanem feltétlenül fontos a mű­szaki dolgozók szakmai és poli tikai képzettségének állandó emelése. Ezt felismerve a Tégla gyári Egyesülés vezetősége a gyárvezetőket és művezetőket a- Egyesülés központjában képzett előadókkal kéthetenként 6 órás oktatásban részesíti, hogy gya­korlati tudásuk párosuljon az elméletivel, amely nélkülözhe­tetlen további feladatuk elvég­zéséhez. Nemcsak a gyárak veze­tői tanulnak, hanem a karban­tartó gépészek, lakatosok is. Ezek még ebben az évben vizs­gázni is fognak, hogy a jövő év­ben szakmai tudásban gyarapod­va a gépállási órákat legalább 50 százalékkal csökkenteni tud­ják. A szakmai oktatás mellett négy téglagyárban beindultak a politikai iskolák Is, hogy a gyár telepek kommunistái, a párton- kívüli élenjáró dolgozókkal együtt emeljék politikai tudásu­kat, hogy a gyár vezetőségének segítve közösen könnyebben old­ják meg feladataikat. Várni Gyula Téglagyári Egyesülés igazgatója. Ufitő házaspár Ma az ózdi bányászok írtak, tegnap a komlóiak, holnap máshonnan jön egy megren- de'és .elismerő, vagy érdeklő­dő levél. így megy ez napról- r.inra. A Dunaföldvári Cipész KTSZ levéltárában vastagod­nak a kötegelt.. . Arról van itt szó, hogy győ­zött a gumicsizmák gyártásá­ban javításában a melegra­gasztás. Győzött Holmár Jó­zsefnek országos jelentőségű újítása, amely annyi rosszin­dulattal, gyanakvással találta magát még nem is olyan ré­gen szembe. Eddig hidegen gyártották a gumicsizmát, ami azt jelenti, hogy a ragasztást egyszerűen természetes hőmérsékleten — hajtották végre. 1951-ben jött rá Holmár József arra, hogy a hideg ragasztásnál lényege­sen íartósabb a melegragasz­tás, a vulkanizálás. Több, mint fél évig kísérletezett, — kezdetleges eszközökkel, hul­ladék anyaggal, éjt-napallá téve, minden erejét megfe­szítve. Akkor még nem lehe­tett megvalósítani újítását. — Pénz kellett volna hozzá, sok pénz. A szövetkezetnek pe­dig akkor még nem volt pénze. Sok idő telt el, amíg elkezd­hették Holmár József mód­szerével gyártani a gumicsiz­mát. És a melegragaszt ású csizmák híre rövidesen bejár­ta az egész országot, ózdtói.— Komlóig, Békéscs abutól—Al­másfüzitőig jutott el az új módon gyártott gumicsizmák híre. A Dunaföldvári Cipész KTSZ érejét meghaladó meg­rendeléseket kap melegragasz tású javításokra, fejelésekre és új. csizmákra. A megrende­lések teljesítése után még- egyszer bekopog a postás, elhoz za a vásárlók elismerő, dicsé­rő levelét. Holmár József idén március bán 28 000 forint újítási díjat k?pott. Megválasztották a gumisrészleg művezetőjének Kétszer nyerte el a sztahano­vista címet. Amikor felkerestem alig akart ,-,régi” újításáról beszél­getni velem. Újabb terveiről beszélt. Megfigyeltem a sze­mét. Sötét, mélyenülő szemé­ben az örökös nyugtalanság tüze szikrázik. Nyugtalan em­ber Holmár József. Állandóan újításokon töri a fejét, nem in tudja megmondani, hány újí­tása volt már. Szabad idejé­ben szakkönyveket olvas. — Jellemző rá az is, hogy min­denkivel vitatkozik. Nincs so­ha megelégedve azzal, ami van, mindig többre, jobbra, tökéletesebbre vágyik. Jobb kazán kellene. Aztán hulla­dékból házilag kellene előállí­tani a kenőmasszát, így fele annyiba kerülne, mint most, hogy Pestről szállítják ... — Még egy alapvető jellemvo­nása: minden porcikájával a szövetkezetnek él. Magáról ke veset beszél, csak a szövetke­zetről szeret beszélni, társai­ról, a termelés problémáiról... A felesége is ilyen. Ő is a szövetkezetben dolgozik. Be­osztása: „evikkoló” a gumi­üzemben, „Spórolós” asszony Hclmárné, a háztartásban is, de a szövetkezetben is. így ju­tott el arra a gondolatra, hogy hulladék gumiból is le­het sarkat és talpat gyártaríi Férjével közösen kidolgozták az eljárást: kötőmasszából és gumihulladékból ma már el- téphetetlen sarkat és talpat gyártanak Holmárné újítása nyomán a Dunaföldvári Ci­pész KTSZ gumisrészlegében. Fiuk is gumisnak készül. — Folytatni akarja apja művét. Most harmadikos gimnazista, jórendű tanuló. Este, éjszaká­ba nyúló órákig tanulja az orosz nyelvet, mert szovjet egyetemre szeretne menni, hogy itt megismerkedjen a ’ngfeilettébb gumiipari eljárá­sokkal. Újító házaspár, újtípusú család. Nemcsak a családi élet apró problémái fűzik egymás­hoz őket, hanem társadalmi törekvéseik Is megegyeznek és ez eltéphetetlen kapcsola­tokkal köti össze őket, egye­síti, megsokszorozza erejüket és boldogságukat. —ÍS OS—

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom