Tolnai Napló, 1955. november (12. évfolyam, 256-280. szám)
1955-11-13 / 266. szám
NAPÚ) 1955. NOVEMBER IS. Á IRODALOM * MŰVÉSZET * TUDOMÁNY Ismerd meg megyénket C i k ó n. 1427, 1838-ban 1381, 1896-ban 1744, 1937-ben 1886, 1940-ben 1905, 1943-ban 1908, 1948-ban 1347 és 1953-ban 1414 fő. A „Domi9cus”-féle visita megemlíti, hogy a német telepesek tanítót is hoztak magukkal. Ugyanebben az időben a fenti visita említést tett arról, hogy titokban működött egy evangélikus tanító is, azonban nevét nem említi. A feljegyzésekből egészen 1811-ig nem sikerült kihámozni, hogy kik lehettek a tanítók. 1810-ben a köz ség egy iskolaépületnek megfelelő házat vett. Cikó község 2. házszám alatt lévő iskola alapkövét 1844-ben helyezték el és 1849-ben épült fel. A volt római katolikus olvasóegylet épületét az iskola vette át. Az olvasókör 1946-ban feloszlott és 1948-ban az államosítás alkalmából az iskola vette át a tulajdonjogot. Az épületben jelenleg két tanterem van. 1952- ben a földalap átengedte a 176. házszám alatti épületet iskolai célokra. Az épületben 3000 forintos költséggel két tanterem létesült. A tanerők száma jelenleg 9. Nyolc tanterem áll rendelkezésre, a tanulócsoportok száma nyolc. A K. M. teljes tantermi felszerelést adott az iskolának. 1952 nyarán napközi otthont, majd óvodát kapott a község. Az új betelepítés már 1945- ben megindult. A legtöbb telepes a bukovinai Hadikfalváról, illetve a bácskai Temerin községből jött. Több család Erdélyből, Orosházáról és a szomszédos községekből érkezett. 1947- ben 6 felvidéki család kapott új otthont Cikón. község fejlődése: A villanyt 1949-ben. vezették be. A rádiók száma 63-ra emelkedett. A kerékpárok száma is állandóan növekedik. 1951-ben népkönyvtárat kapott a község, 1952 óta egészségház áll a dolgozók rendelkezésére. 1951-ben III. típusú termelő- szövetkezet alakult. — Eleinte igen nagy nehézségekkel küzdött, de most már határozott fejlődésnek indult. A községben a bányászok száma 160-ra emelkedett. Közel harmincán a vasútnál dolgoznak. A lakosság 60 százaléka ipari dolgozó Három parasztszármazású ifjú a Néphadsereg tiszti iskoláját végzi, egy pedig műegyetemi hallgató. A lakosság életszínvonala emelkedőben van. Jelenleg egy szövetkezet látja el a falu lakosságát a" szükséges áruval. — Fejlődésnek indult a község sportköre is. Az ifjúság nagy szeretettel sportol, a felnőttel« is élénk érdeklődést tanúsítanak a sport iránt. A különböző vidékekről hete. lepült lakosok most már szoros egységben építik a boldog, szocialista jövőjüket. í ' ikó a török hódoltság 1 alatt a budai pasalik 1 kormányzóság) szandzsák (ke- 1 ■ület) közé tartozott. Egy 1660 ] anuár 13-án kelt adományle- ;él megemlíti, hogy „a régi bir- :ckosának öregbik Bosnyák Tanásnak magvaszakadván, Ju- t rassin György tihanyi vajda ^ negnyeré’’. Majd 1677-ben Li- ; pót király uralkodása alatt a r ,Cameral adminisztration Ofen’ ( i még török uralom alatt álló j ■észben lakott, részben elpusz- < ;ult Cikó, Kovátsy, Bonyhád és 1 revei községeket 2000 forintért ] 2ladja Michael Kersnerisch < soproni polgármesternek. Ebből ] következően ebben az időben ] üikó csupán pusztának számít- ] hatott. A török uralom 1687-ben 1 szűnt meg e vidéken. Lakosai- nak számáról feljegyzéseink nincsenek. A Rákóczi felkelés is alig lakott területet talál Cikón. Utána megkezdődött a modern alapokra fektetett állami berendezés munkája. Ebben az időben a cikói határ Kun Ferenc birtokát képezte. Ez a Kun Ferenc ezután egy Szűcs András nevű szabadosával a következőkben egyezik meg: Szűcs Andrásnak szabadságot ad, de Szűcs kötelezi magát, hogy minél eiőbb, minél több telepest toboroz erre a vidékre. A lakosoknak egy esztendei szabadságot ,adó- és robotmentességet engedélyez, de utána kötelesek a gazdák kötönböző szolgáltatásokat adni. A mezei vete- ményből kilencedet kötelesek beszolgáltatni a gazdák. A földesúr engedélyezi a falu részére a kocsma nyitását. Két év eltel- telte után a gazdák hasonlóképen a borból is kötelesek kilencedet fizetni. Majd teljes vallásszabadságot biztosít a lakosoknak és megengedi az iskola nyitását. Ez a szerződés azután megtenni a gyümölcsét és a mai Cikó területi kialakulásának alapját képezi. A templomot az 1725-ik évben fából és sárból állították össze, szalmatetővel, — sekrestye nélkül, de ablakkal, szentély felett egy torony egy haranggal. A lakosság (31 lute- ránust leszámítva), katolikus vallású és mind német anyanyelvű. A lélekszám ekkor 284. 1743 május 28-án báró ’Schil- son bonyhádi birtokait eladta Simontornyán Perczel Józsefnek és Gál Sándornak. Az új földbirtokos 1751-ben Cikó községben plébániát emelt, amelybe bekebelezte Apátit, Mórágy községet, Zsibriket, Mőcsényt, Öfalut és Palatincát. A lakosság száma ekkor 680 fő. A jelenleg is álló templom 1767-ben épült Perczel József anyagi hozzájárulásával. A templom hossza 17 öl, szélessége 7 öl. A templom szentélye alatt van a bonyhádi Perczel-család családi sírboltja. A lélekszám alakulása: 1729- ben 408, 1755-ben 680, 1769-ben 907, 1811-ben 1273, 1828-ban Borbély Tibor: Á percek dicsérete Órám két mutatója, Szokott sétaútját, Naponta kétszer körbe rójja, Időmezőt szánt, Két villogó acéldarab, S amit magába zár a perc-barázda, Egyszer kihajt, — az eszme — mag. Mert perceink, — nem múlnak nyomtalan. S hogy így igaz, — reá előttem példa van. Harmincnyolc éve múlt, Mikor Pétervár alatf, A zöldesszínű hab ringatta Auróra, Dübörgő ágyúszója, — Korunk felé utat nyitott, így mérem már a perceket, Mert róluk, én tudom: Mindegyikük a cél felé vezet, — A percekből épített úton. Kovács Ferenc: Kommunisták Egy új világba visznek lépteink: az új időknek, új utat gyúrunk. Bozótot tép fel két izmos kezünk — a pirkadatban napsugár vagyunk. Vagyunk a jobb kor szálló hímpora: az érdemünk, ha dús gyümölcs terem;, és vétkezünk, ha dús lombok között, a rút meddőség lopva tesped el. Erekben vér, a testben csont vagyunk; kebelben szív, a mindég lüktető; a húsban csonthoz tapadt dús izom; a csontüregben dús, fehér velő. Megállna minden, minden nélkülünk, s a Föld is szürke éjbe veszne el. Korom maradna mindenütt csupán, ahol ma dúsan életnedv terem. Híven, merészen álmokat vetünk — terem belőlük százszordús való, hogy napsütéses, tiszta ég alatt, velünk arasson sok-sok millió. Hegedűs Éva: Az őszi napsütés Tört fénnyel ragyog a felhők felett, Széles képe bágyadtan ragyog, Az ökömyál szála szelíden remeg, Búcsúzn ’fc már a nyári napok. Izzott az élet a forró mezőkön, Hevített a dal, a fű, a lomb ... Pásztor víg sípja szól a legelőkön, S esténként édesen ragyogott a hold .. Elmúlt... Mert ez az élet rendje. A kora őszi alkony bús és hallgatag, Talán megérti a halk búcsúszót, Amit fújnak a vándormadarak, S jő az eső, a sötét felhő, S a ház végén az eresz sírdogál, Olyan a határ, mint egy temető, S a ravatalon ott fekszik a nyár... Bay Endre: ŐSZ Ruhát vált az erdő, a rét, A nagy folyamat végétért. Nyár-zöld helyett most őszvörös A lombszín, mindig szép — közös. A szél dicsekszi erejét, Sürgönydróton zeng éjzenét. Kísér zordul száz jó dobon, Zörög a tetőn és ablakon. Tejből kél a nap — ködbe jár, A táj sejtetőn mórikál , A fák derékból lengenek, Fújnak az őszi, zord szelek. Dombóvár és a dombóvári járás kulturális életének jövője Dombóvárott és a dombóvári járásban a kulturális élet 2—3 esztendővel ezelőtt nagyon siralmas volt. Ennek bizonyítására elég csupán annyit megemlíteni, hogy a járásban mindössze 29 kultúrcsoport működött, Dombóvárott pedig csak az iskolákban és a helyi MNDSZ-szervezetben volt kultúráiét. De egy olyan színjátszó- vagy tánccsoport, amely az egész község egyre növekvő igényeit kielégíthette volna, mely évről-évre nagyobb, nem volt. A dombóvári járási- és községi párt- és járási DISZ- bizottság rövid időn belül megszüntette ezt az áldatlan állapotot, s az 1954—55-ös évben a járás területén már 24 színjátszó-, 19 tánc-, egy bábcsoport, 11 ének- és két zenekar működött és működik jelenleg is. amelvek egy év leforgása alatt összesen 337 műsorszámmal nevelték, szórakoztatták a hálás közönséget. Az ifjúsági seregszemlén részt vett valamennyi kultúrcsoport és a Járás színjátszói közül a megyei versenyen, a dombóvári MÁV tánccsöportja és a gimnázium énekkara megszerezte az elsőséget. Ezenkívül még két második és egy harmadik díjjal tértek vissza a színjátszók. Korántsem mondható el azonban, hogy Dombóvárott és a járásban minden a legtökéletesebb rendben van. Hiba még manapság az, hogy a kul- túrcsoportok legtöbbje egy évben egy-két darab lejátszására felkészül és utána tétlenkedik, kivétel Kurd, Csibrák és Ko- csola színjátszó gárdája, amelyek még a nagy nyári munkák idején is megörvendeztették a lakosságot. Maga Dombóvár kulturális élete hatalmas távlatok elé néz. A dombóváriak ugyanis azt a gondolatot forgatják a fejükben, hogy létrehozzák a központi kultúrcsoportot, amely magában foglalja a színjátszókat, az ének- és zenekart, a tánc- és bábcsoportot. A tervük egy része már megvalósult, mert már működik a tánccsoport, dolgozik a képzőművészeti- és a fotókör; rövid időn belül pedig létrejön az énekés zenekar. Már működik a színjátszócsoport is, mert a tanítóképzőben megalakult „Népművelési kör“ tagjai Afi- nogenov: „Kis unokám“ című háromfelvonásos színművét tanulják, amelynek az ünnepélyes bemutatójára február elején kerül sor. Ez a színjátszó csoport a magja a későbben megalakuló központi színjátszógárdának. Dombóvárott a tevékeny kultúrélet megteremtésének a lehetőségei megvannak. A népművelési osztály vezetője szerint számítani lehet mintegy 40 pedagógus segítő és tevékeny munkájára. A fiatal tehetségek kiválasztására bőven adódik alkalom a Cementipari-, a Fémtömegcikkgyártó Vállalat, a Vasipari KTSZ üzemeinek és a területi DISZ-szervezetnek a fiataljaiból. De lehet még számítani a kendergyár, a lenfel- dolgozó, a vajüzem, az MNDSZ és a három téglagyár fiataljaira is, csak természetesen arra van szükség, hogy a párt- és DISZ-szervezetek mozgósítsák a fiatalokat ennek a nemes ügynek a megvalósítására. A központi kultúregyüttes megteremtése ne azt eredményezze azonban, hogy az üzemekben teljesen megszűnjön a kultúrélet, mert máskülönben a dombóváriak, amit megnyernek a réven, azt elvesztik a vámon. Az ilyen munkának se eleje, se teteje nincsen. A cél az legyen, hogy az üzemekben is erős kultúr- csoportok legyenek, amelyek munkájukkal képesek elősegíteni közvetve az üzemek és a vállalatok termelékenységét. Ez a helyes cél és ha eszerint cselekednek, kétszeresen nyernek, mert egyrészt biztosítani tudják a 16 000 lakosú község kulturális igényét, másrészt az üzemi kultúrcsoportok elő tud. jék segíteni a kollektíva szórakoztatását és a magasabb termelékenységet. Ez a megalakuló központi kultúregyüttesnek is elsődleges célja, mert rövid, aktuális műsorszámaikkal bármikor fel tudják köszönteni mind az ipari, mind a mezőgazdasági termelésben élenjárókat. Másrészt feladatának tekinti majd ez az együttes azt is, hogy segítse a járás községeiben működő kultúrcsoportok munkáját. A járási párt- és DISZ-bl- zottság, valamint a járási tanács népművelési osztálya feladatának tekinti azt is, hogy a szocialista szektorokban (egyenlőre csak néhányban) megalakítsák a kultúrcsoporto- kat, így többek között a naki, a csibráki, a gyulaji tsz-ekben, a dalmandi gépállomáson és az Alsóleperdi Állami Gazdaságban. A távolabbi célokon kívül közvetlen feladatuknak tekintik a meglévő kultúrcsoportok megerősítését, megszilárdítását. Minden kultúrcsoport feladata, a közönség szórakoztatásán és nevelésén kívül, a termelékenység emelésére és a legfontosabb mezőgazdasági munkák elvégzésére való mozgósítás. — Ahhoz, hogy ezt a feladatot sikeresen megoldják a dombóváriak és a járás minden együttese, felsőbb segítségre is szükség van. A mezőgazdasági témákkal foglalkozó rövid, egyfelvonásos színművek alig vannak. Vagy ha vannak is, mert vannak: a Begyűjtési Minisztérium rendezésében a Gyulajon szereplő együttes nagyszerű, rövid műsorszámokkal dicsérte a beadásban élenjáró, illetve pellen- gérezte ki az elmaradó gazdákat, — miért nem adatja ki a Népművelési Minisztérium?! Helyes ez a megkezdett út, amelyen a dombóváriak haladni akarnak, s jó a népművelési osztály azon célkitűzése is, amit a járás területén működő együttesek megsegítése céljából maga elé tűzött. Most még csupán arra van szükség, hogy a párt és DISZ-bizottság fogja össze, kovácsolja egybe ezt a rengeteg fiatalt, akikkel reális célok és nagy tervek valósíthatók meg. K. J.
