Tolnai Napló, 1955. november (12. évfolyam, 256-280. szám)
1955-11-10 / 263. szám
1955. NOVEMBER 10. NAPLÓ A tsz-ek zárszámadása és egyes vállalatok! EGYRE KÖZELEDIK az idő, hogy termelőszövetkezeteink az őszi betakarítási és vetési munkák végeztével számot vessenek egész évi munkájukról. A zárszámadás hűen tükrözi, hogyan dolgoztak tsz-eink, milyen eredményeket hozott az elmúlt gazdasági év, hogyan gyarapodott a közös vagyon, valamint a tagok jövedelme. Természetes tehát, hogy az őszi munkák mellett foglalkoz tatja a tsz-ek vezetőit, tagjait egyaránt, milyen lesz az esztendő mérlege. Helyenként már folynak a leltározások az előkészületek. A mérlegbe, többek között belekerül a kiadás, a bevétel Rendezik a még fennálló esedékes tartozásokat úgy az állam, mint az egyéb szervek vállalatok felé és jogosan elvárják, hogy a vállalatok is ezt tegyék fordítva a tsz-ek követeléseivel. Azzal nagyon jól tisztában vannak a tsz-ek vezetői, tagjai, kinek-kinek — mi jár. Azonban, „hogy meg ne feledkezzenek”, na, meg, hogy nagyobb legyen bürokrácia, a postaforgalom, meg nehogy megtakarítás legyen egyes vál lalatoknál, mennek a körlevelek tucatjával, — ha kell, ha nem. FÉLREÉRTÉS NE ESSÉK nem arról van szó, hogy jogos követeléseiket ne kérjék a zárszámadások beállításába azonban az felháborító, amit egyes vállalatok tesznek. Nézzünk konkrétan egy példát: A Terményforgalmi Vállalat felszólítja egy november 2-án kelt levélben a Bikács- Kistápéi „Béke” TSZ-t, hogy 1955 október 31-i fordulónappal az alábbi egyenleget tartja nyilván, vagyis 2050 forint 20 fillért. (Somkóró minőségi különbözet.) A teljesség, a körforgalom kávéért a levél egy másolata ment még a Paksi Járási Tanács mezőgazdasági osztályára, ezenkívül a Magyar Nemzeti Bank járási fiókjának is. Nem is itt van a baj, hanem ott, hogy a Terményforgalmi nál nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. Mert pénzt, (sok kicsi sokra megy), időt, fáradságot takaríthattak volna meg, ha nem lenne káosz a könyvelésben, és csak némi összhang lenne az egyes reszortok között. Nem utolsósorban a tsz vezetőit egy csomó bosszúságtól, jogos felháborodástól mentették volna meg, s ez esetben jobb véleményük is megmarad az illető vállalatról. Miért tehát a felháborodás? Egyszerűen azért, mert annak ellenére zaklatják a tsz-t, hogy az minden felszólí- tásravárás nélkül a múlt hónap, azaz október 10-én a Terményforgalmi címére postán elküldte hiánytalanul a kért összeget. A pénzesutalvány feladóvevényét az elnök, Ulbert elvtárs, hajlandó megmutatni a vállalat vezetőinek is. Ha a felszólítás nem megy, talán az elnök elvtárs már el is felejti, hogy idestova egy hónap telt el, azideig azonban a másik érdekelt félnél nem volt elegendő ez az idő a lekönyveléshez. HA MAR ITT TARTUNK feltétlenül említést érdemel az is, amiben szintén a „Béke” TSZ a sértett fél. A Magtermeltető Vállalat is követel 8G4 forintot, melyet a TSZ elismer, mivel elszámoláskor a borsó vetőmag árát nem vonták le. Azonban azt is szeretné tudni a tsz vezetősége és tagsága, hogy a sok utánjárás és ígéretek után vajon mikor kapják már meg a még múlt évről nekik járó 1000, azaz egyezer forintot, a heterózis kukorica gazolási költségét (Kiss Gábor körzeti felügyelő úgy látszik már nem emlékszik ígéretére.) — Mennyivel másként hangzana, ha c MAGÉRT termeltető például ezt közölte volna a tsz-szel: „Vállalatunk önöknek tartozik 1000 forinttal, követelésünk 864 forint, így tehát átutalunk a tsz számlájára 136 forintot és nem tartozunk egymásnak.” AZT HISZEM, felesleges lenne több példát felsorakoztatni. Okulásra ez is elegendő hogy csak jogos követelésekkel lépjenek fel, feleslegesen ne zaklassák a vállalatok termelőszövetkezeteinket, hogy rendet teremtsenek saját portájukon, ezzel nem növelik az amúgy is eléggé nagy bürokráciát, hogy költségeiket ne lépjék túl, hanem megtakarításuk legyen és nem utolsósorban termelőszövetkézeté- inknek is megelégedésére dolgozzanak. SZABÓ P. D kisvejkei Boldog Szabadság TSZ-ben javult a munka, de a tagok és a közösség érdeke többet követel Még október 14-én történt. — Újvári Jenő és Patócz Rezső a kisvejkei Boldog Szabadság TSZ két brigádvezetője feltűnően hangosan vitatkoztak a TSZ gazdasági udvarában. — Amint később kiderül, a Tolnai Napló október 13-án megjelent számának egyik cikkén vitatkoztak. A.Z' újságnak tökéletesen igaza volt, — állapították meg mind a ketten, s mindjárt azt beszélgették maguk között, hogy miként kellene intézkedni. Arról van itt tulaj donképen szó, hegy a Tolnai Napló* október 13-i számában a „Vessenek véget a kisvejkei Boldog Szabadság TSZ-ben a nemtörődömségnek’’ című cikk alaposan, de reálisan bírálta a szövetkezet tagjait azért, mert közömbös nekik a jövőévi kenyér sorsa, nem iparkodnak a gazdagon fizető őszi kapások termésének a betakarításával. Ez volt akkor, ma már más a helyzet. Amikor az újságcikk megjelent :a Boldog Szabadság TSZ tagjai rendkívüli közgyűlésen jöttek össze. A tagság itt a vezetőségtől már követelte, hogy ■egy korábbi közgyűlés határozatát most már, — ha késve is, — de maradék nélkül hajtsa végre. A vezetőség igazat adott a tagságnak és hozzálátott korábbi mulasztásának sürgős pót lásához. A vezetőség a tagok között kiosztotta a területet és megkezdődött az őszi munkák elvégzésében mutatkozó lemaradás sürgős pótlása ... * November 8-án ismét ellátogattunk a kisvejkei Boldog Szabadság TSZ-be. A vezetőség egyik tagja örömmel újságolta, hogy a cikk, illetve a vezetőség intézkedése nyomán, megjavult a munka. A napraforgót és a 40 hold cukorrépát teljesen betakarították, elvetették ä 135 hold búzát és a 23 hold burgonya betakarításával is rövid időn belül végeznek. Hogy teljes legyen a kép a szövetkezeti tagok közül is többet megkérdeztünk a megjelent cikkel kapcsolatosan. Gyalog Sándor, Bakó Dénesné, — Varga István és a többiek azt mondották, hogy mióta az újságcikk megjelent, jobban megy a munka. A vezetőség kiosztotta végre a területeket, s ez mindenkinek nagyon jól jött. Amint Gyalog Sándor mondotta, ő is sertésgondozó, de helyesnek tartja, hogy számára is kiadták a területet, mert az igazság szerint egyik se dolgozhat a másik helyett. Ilyen alapon pedig ez teljesen kizárt dolog. „Én ise várok a másikra, a másik se várjon én reám, — mindenki tudja, hogy mit kell elvégezni és nekilátott dolga végzéséhez.” Valóban így van Az idős Varga István és felesége csak néhanapján dolgoztak a közösben. De most ők is határban vannak, hogy a családnak kiadott területen minél előbb végezzenek a munkával, így a két ünnepen, november 6-án és 7-én a szövetkezet ösz- szes tagjait a határban lehetett megtalálni, mindenki dolgozott. Persze hiba volna azt állítani, hogy most már minden rend ben van, semmi sincs amelyen sürgősen javítani kellene. Erről nincs szó. Tagadhatatlan tény, hogy a munka javult. De a szövetkezeti tagok és a közösség érdeke még többet követel. Hiszen kukoricát még egy szemet sem törtek le a szövetkezet tagjai és még 100 holdon a búzát is el kell vetniök. Hogy lehet most még jobban megszel vezni a munkát? íme itt egykét javaslat: Nem volna ésszerűtlen most néhány napra az összes munkaerőt a betakarításra átcsoportosítani. Tagadhatatlan, hogy a 100 férőhelyes istálló építésének a befejezése is fontos. De most mindent meg előz a jövőévi kenyér biztosítása. No, meg építkezni akkor is lehet, ha esik az eső, a kukoricát törni, búzát vetni viszont csak akkor lehet, mikoi jó idő van. Tehát, hogy a kecske is jóllakjon, meg a káposzta is megmaradjon, a következőt kellene tenni. Ha a 107 tsz-tag- ból naponta csak 80-an dolgoznak, — ha csak az állattenyésztők és a kocsisok maradnak saját posztjukon más mindenki a növénytermesztésben dolgozik, könnyen megvalósítható, — akkor 10 nap alatt befejezhetik a 129 hold kukorica betakarítását s utána már a szár betakarítása, a gépek segítségével gyorsan megy. A betakarítás után aztán a növénytermesztő brigád tagjai is segíthetnek az épít kezesen és még ezzel a munkával is végezhetnek időre. Ezt kell most tenni a Boldog Szabadság TSZ-ben, mert a jövőévi kenyér biztosítása, a tagok jövedelmének megalapozása meg a közösség érdeke £zt követeli meg. Á DISZ Városi Bizottsága nem ellenőrzi az oktatást Szekszárdion S zekszárdim igen jól készítették elő a DISZ oktatást. A propagandista tanfolyam eredményes volt, s arra a reményre jogosított, hogy az idén a Petőfi-iskolák jobbak lesznek, mint tavaly. Az oktatás is megindult már hetekkel ezelőtt. Némelyik Petőfi-iskolán, például a Népbolt DISZ alapszervezetében, már három foglalkozást is tartottak. A megjelentek létszáma azonban itt sem volt megfelelő. Nyilvánvaló hogy a többi Petőfi-iskolán is problémák vannak a megjelenés és a felkészültség körül, de ezekről, sajnos, nem tud a DISZ Városi Bizottsága. Nem tud, mert nincs ellenőrző hálózata. A Városi Bizottság munkáját csaknem egészében Pánczél Cézáné végzi, ő pedig egyedül nem képes az alapszervezetek munkáját ellenőrizni. Vannak a Városi Bizottságnak olyan munkatársai, akik ebben a munkában részt tudnának venni, . .kik azonban mindeddig nem sokat segítettek Pánczélnénak Szabó Ilona szervező titkár például jóformán semmit sem segít. Pedig az oktatás ellenőrzésére lenne alkalma, mert munkaideje délután 5 óra körül befejeződik. Az ágit. prop. felelős a taggyűléseket ellenőrzi, a Petőfi iskolák ellenőrzésére azonban nem fordít gondot. Az ellenőrzés problémája egyébként nem újkeletű. Fennállt ezelőtt is, hiszen a városi DISZ bizottság ellenőrző munkája eddig is hiányos volt. — A külső kerületekre Ozsükra, Palánkra sohasem jutottak el a Városi Bizottság munkatársai. Most, az oktatás az ellenőrzés problémáját még inkább növeli. Szükség lenne 6—8 politikailag képzett elvtársra, akik az ellenőrző munka elvégzésére képesek lennének. Ezeknek az előteremtése azonban — mint Pánczél Gézáné mondja, nem könnyű dolog. Ez igaz Egyáltalán nem könnyű megft elő ellenőrző hálózat megteremtése. Azonban a Városi DISZ-bizoltságnak nem most, hetekkel az oktatás megindulása után kellett volna az ellenőrzésre gondolnia. Az a legnagyobb hiba, hogy a Városi Bizottság nem szervezte meg az ellenőrző, hálózatot az előkészületek idején Ezen azonban még mindig lehet segíteni, ha a Városi Bizottság a hibákból okulva, rövid időn belül megszervezi az ellenőrzést és ilyen formán tájékozódni tud az alapszervezetekben folyó oktatás problémái felől és ahol arra szükség van, képes segíteni. A Bonyhádi Cipőgyár új gyártmánya: a bundacipő Nemrég új színnel gazdagodtak a cipőüzletek kirakatai. Szőrmebéíéses, magasszárú, női cipők hívták fel magukra a járó-kelők figyelmét. Sokan várták már ezeket a cipőket, hiszen a cipőipar évek óta nem gyártott ilyeneket. Megyénk egyik legjelentősebb ipari üzeme, a Bonyhádi Cipőgyár kapta azt a feladatot, hogy még a tél beállta előtt negyvenezer pár ilyen bundacipőt készítsen el. Sok problémát okozott az új gyártmány bevezetésének műszaki előkészítése, a gyárban ilyet még nem gyártottak. A gyár műszaki kollektívája azonban — Kiss Fazekas Pál főmérnök vezetésével — sikerrel oldotta meg e feladatot. Már csak néhány ezer pár van vissza a negyvenezerből és ezzel nem csak mennyiségileg teljesítik a tervet a gyár dolgozói, hanem a minőség terén is szép eredményeket értek el, túlteljesítették már eddig is az elsőosztályú áru arányának tervét. A csáltozógépnél Havasi Ödön modellőr végzi a báránybé- I.és kiszabását. Gondosan ügyel arra, hogy a rendelkezésre álló anyagból minpl íölibet hozzon ki, amellett a minőségnél se legyen hiba. A bélés legszebb részéből lesz a gallér, de belülre is jóminőségű bélés kerül. Nagy figyelemmel és gondossággal végzik munkájukat a tűzödei futószalagnál Vödrös Erzsébet és Szántó Magdolna körülífizőaf. 99,9—190 százalék között végeznek műszaki hibamentes munkát, amellett teljesítményük is állandóan 125 százalék körül van. Az aljaüzem egyik legjobb dolgozója Keresztes Márton, Az aljaüzem egyik legjobb dolgozója Keresztes Márton, a fárafoglalást végzi. Normájának állandó túlteljesítése mellett — hibátlanul. A szalag végén Schvvarcz Jakab minőségi ellenőr beüti az „I. o.‘‘ bélyegzőt.
