Tolnai Napló, 1955. november (12. évfolyam, 256-280. szám)

1955-11-10 / 263. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! (---------------------------------------------------------------------------­A MAI SZAMBÁN: Továbbra is az európai biztonságról és a német kérdésről- tárgyalnak Genfben (2. o.) — A tsz-ek zárszámadása és egyes vállalatok (3. o.) — A kisvejkei Boldog Szabadság TSZ-ben javult a munka (3. o.) V____________________________________J AZ MDP TOLNAMEGYEI P ARTBIZOTT5 AG AN A K LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 263. SZÁM. ARA: 50 FILLÉR. CSÜTÖRTÖK, 1955. NOVEMBER 10. Másodszor nyerte el az Élüzem címet a Dombóvári Fémtömegcikkgyártó V. MEGYÉNK ÉLETÉBŐL lassan a vetés Kakasdon? A kitüntető Élüzem cím má­sodszori elnyerését ünnepelték a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójával — együtt szombaton este a Domb­óvári Fémtömegcikkgyártó Vál­lalat dclgozói. Eljöttek az ün­nepségre a dolgozók családtag­jai, resztvettek a Járási Pártbi­zottság és a Járási Tanács kép­viselői is. Bagyal István elvtársnak, Megyei Tanács Ipari Osztálya vezetőjének ünnepi beszéde után került sor azok megjutal- mazására, akik a legtöbbet tet­ték a tervek teljesítéséért, az Élüzem cím elnyeréséért. Moklc A Bátaszéki Vasútállomás nemrég még az utolsók között volt a Pécsi Igazgatósághoz tartozó állomások közötti ver­senyben. Most pedig már az­zal büszkélkedhetnek az állo­más dolgozói, hogy övék az elsőség, maguk mögött hagy­tak ezzel olyan nagy állomá­sokat, mint Kaposvár és Komló. Az állomás már egyszer el­nyerte az idén az élüzem cí­met. Az őszi forgalom megindu­lásakor elhatározták a dol­gozók, hogy ismét megszer­zik a kitüntető címet. Segíti őket ebben a törekvé­sükben a Pécsi Igazgatóság is. A múlt hónap elején ellen­őrző brigádot küldött az állo­másra, melynek észrevételeit a szakvezetés megvitatta a pártszervezettel és üzemi bi­zottsággal, valamint a DISZ vezetőséggel. Határidőket szabtak ki és felelősöket je­löltek ki a hiányosságok fel­számolására, majd aktívaérte­kezleten a társszolgálati ágak vezetőivel és a szállíttató vál­lalatokkal beszélték meg a tennivalókat. Az eredmények megmutat­koztak már szeptemberben A Tolnamegyei Téglagyári Egyesülés dolgozói — mint ar­ról néhány nappal ezelőtt la­punkban hírt adtunk — szépen teljesítették november 7-ére, a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 38. évfordulójának tiszteletére tett vállalásaikat. A nagy ünnep után újult erő­vel fogtak munkához a tégla­gyárakban, hogy — kihasz­nálva a jó időt — minél több nyerstéglát gyártsanak és ugyanakkor teljesítsék az égetési tervet is. Az égetési terv teljesítése most nem könnyű feladat, hi­szen a nyerstégla — a nedves, hűvös, őszi időjárás következ­tében — nehezen szárad, ned­vesen kell a kemencébe rakni, ez az égetést meghosszabbítja. János „Szakma Kiváló Dolgo­zója’’ jelvényt és oklevelet, va­lamint az ezzel járó félhavi fi­zetést kapta jutalmul. — Több dolgozó — köztük a „Zója” DrSZ brigád tagjai — elismerő oklevelet és pénzjutalmat ka­pott. Nagy taps fogadta Ten- gerdi Gyula elvtársnak, a vál­lalat igazgatójának rövid beszé­dét, amiben elmondta, hogy a negyedik negyedévben is úgy fognak dolgozni, hogy ismét megkapják az Élüzem kitünte­tést. Az ünnepséget közös vacsora, majd vidám táncmulatság kö­vette. és októberben is, de különö­sen a november 7-e tiszte­letére szervezett forradalmi műszakban értek el szép eredményeket. az állomás dolgozói. Vállalták, hogy a kocsitartózkodási egy­ségidőt 109 százalékra teljesí­tik. E vállalásuknak eleget is tettek. A kocsikihasználásnál a vállalt 105 százalékkal szemben 125 százalékot értek el. A vonatok átlagos terhelé­sénél a vállalt 108 százalék helyett 109 százalékot teljesí­tettek. Különösen kiemelkedő Detári Géza forgalmi szolgá­lattevő brigádjának eredmé­nye, a vállalt 107 százalékkal szemben eredményük 113 szá­zalék. A vágányfelelős rendszer bevezetésével sikerült a ko­csiforduló tervének teljesí­tését a korábbi 103 száza­lékról 112-re emelni. Az állomás dolgozói most azokra a tervmutatókra irá­nyítják figyelmüket, aminek teljesítésével elmaradtak, mint a menetrendszerinti in­dítás és a kocsimozdítási egy­ségidő terve, hogy itt is kikö­szörüljék a csorbát, minden téren túlteljesítsék a tervet. így is, az ünnepek utáni első munkanapon, kedden az Egye­sülés 107,8 százalékra teljesí­tette napi égetési tervét. Különösen jó eredményt ér­tek el a Dombóvár III-as üzemben, ahol 5500 darabbal, a Dombóvár I-es gyárban, ahol 3900 darabbal teljesítet­ték túl a tervet. Még jobbak az eredmények a nyersgyártásnál. Az Egyesülés négy gyárában — ahol gépi nyersgyártás folyik — ezen a napon 42 650 darab nyerstéglá­val gyártottak többet, mint amennyit a terv előír. A mázai gyár 15 800 darabbal, a paksi 13 ezerrel, a szekszárdi 6000-rel, a Dombóvár Il-es pedig 3700 darabbal teljesítette túl a nyersgyártási tervet. Lapzártakor jelentették: fl szsdresi gépállomáshoz tartozó tsz-ekben is befejeződött a vetés A szedresi gépállomáshoz tartozó termelőszövetkezetek­ben ezelőtt 3 héttel még kevés búza volt a földben, vontatottan ment az őszi mezőgazdasági munka. De a termelőszövetke­zetek tagjai és a gépállomás ki­váló traktorosai közösen meg­beszélték a munkák meggyorsí­tásénak legfőbb feladatait és megsokszorzott erővel láttak a munkához. Fáradságuk nem volt hiábavaló. Tegnap este a gépállomás jelentette, hogy a hozzátartozó termelőszövetke­zetekben a 909 hold helyett 915 holdon földbe tették az őszi ka­lászosok vetőmagját. Ezzel a gépállomáshoz tartozó termelő- szövetkezetek eleget tettek ve­tési kötelezettségüknek. A bölcskei gépállomás traktorosai a tsz-eknél befejezték a vetést A dunaföldvári Alkotmány, a dunakömlődi Szabadság, a madocsai Igazság és a bölcs­kei gépállomáshoz tartozó többi termelőszövetkezet tag­jai bizton számítottak arra, hogy a gépállomás derék trak­torosai segítenek a nehézsé­gek leküzdésében, melyek aka­dályozzák az őszi mezőgazda- sági munkák, főleg a vetéster­vek gyors teljesítését. A terme­lőszövetkezetek tagjai nem csalódtak. A bölcskei gépállo­más traktorosai nehézségek el­lenére állták szavukat. Kiszli F'erenc, Bakos János, Besenczi János és a többiek váltott műszakban éjjel-nap­pal dolgoztak. Előfordult, hogy a dunaföldvári Alkotmány Termelőszövetke­zet határában 8 traktor szán- tott-vetett egyszerre. De a töb­bi termelőszövetkezetben is ha­sonlóan ment a munka. November 6-án este a sok fá­radságos munka ellenére nem fejeződött be a vetés a bölcskei gépállomás körzetében. Ezért a traktorosok novem­ber 7-én egész nap dolgoztak. Este a gépállomás jelenthette, hogy a hozzátartozó 5 termelő- szövetkezetben befejeződött a vetés. A gépállomás traktorosai 918 holdon tették földbe gép­pel a magot. A legtöbbet, 289 holdat a dunakömlődi Szabad­ság TSZ-ben vetettek el zetor- ral a traktorosok. A termelőszövetkezetek ve­tésének a befejezésével egy­idejűleg a gépállomáson újabb négy traktoros teljesí­tette éves tervét, úgymint Besenczi János, Kiszli Ferenc, Bakos János és idős I Mola Imre. Miért megy Jogosan kérdezhettük ezt Illés elvtárstól, a kakasdi ta­nácselnöktől, mivel október 30-ig vetéstervnek mindössze csak 15.2 százalékát teljesítet­ték. A tanács mindenkit írás­ban figyelmeztetett a köteles­ségére. A tanácstagok és a népnevelők, a pedagógusok, személyesen is beszéltek min­den gazdával. Lapos Józsefet és Jakab Ágostont 800—800 forintra büntették meg, mivel akkor még neki sem fogtak a munkának. Mintha az időjárás teljesen lehetetlenné tette volna a ve­tési munkákat, pedig nem egészen van így. Palkó Ferenc — Nem mertem volna arra gondolni, hogy én valamikor is traktoros leszek, — kezdte bevezetőül Varga Katalin, a dunaszentgyörgyi gépállomás dolgozója, akivel a raktárban a megannyi apró csavarok, al­katrészek birodalmában talál­koztunk először. A fiatal szőke kislány, sza­vai nyomán elénk tárul a kezdet kezdete, a munkában eltöltött első napok keserve és boldogsága. Mert ne gondolja valaki is, hogy olyan egyszerű a traktoros élet. Pályát vá­lasztott a szőke kislány, majd traktoros iskolára került, ame lyet kitűnő eredménnyel vég­zett el. Ezután 1953 nyarán ült először traktorra, élénken él emlékezetében az is, ami­kor a németkéri Ságvári TSZ- ben végzett talaj előkészítést. Eszébe jut és kedves, felejt­hetetlen emléke marad az el­ső éjszakai szántás és most és a többi élenjáró gazda most is idejében vetett. A ta­nácstagok nagy része szintén eleget tett kötelességének. — Vetni tehát lehetett. Az agitációnak meg is lett az eredménye, csak elég ké­sőn. November 8-ig több, mint 55 százalékra emelkedett a bevetett terület és Kakasd 350 gazdája közül egy sincs olyan, aki még nem vetett volna. Ebből az a tanulság, hogy a tanácsnak jóval előbb kell mozgósítani a falu dolgozóit, mint ahogy azt most tették. Fokozott mértékben kell be­vonnia a jó gazdákat az agi- tációs munkába, mert az ő már nevetve gondol akkori félelmére. Szép, nagyon szép a trakto­ros élet, gondol vissza, pedig eléggé nehéz. Varga Katalin talán még mindig traktoron ülne, ha a lappangó betegség le nem kényszerítette volna Megbetegedett és ott kellett hagynia a nehéz, de szép munkát. Most raktárban dol­gozik, teremtve katonás ren­det az állványokon. Gyorsan múltak a hetek hónapok, Varga Katalin har­madik féléve dolgozik már új munkahelyén. Azóta nem ült traktoron. Nem olyan régen, a napokban történt. A gépállomáson többször beszélgettek arról, hogy még vasárnap is dolgozni, szán­tani, vetni kell, hogy a búza magja mielőbb a földben le­gyen. „Mindenki traktorra!” — adta ki a jelszót a gépállo­más igazgatója, Faludi elv­szavuknak kétszeres súlya van. Ha pedig a tanács tudja a feladatát, akkor a faluban mndenkinek tudnia kell a magáét. A vetés nekünk f> ke­nyeret jelenti és az ország ke­nyerének sorsa a falu dolgo­zóinak kezében van. Id. Mol- ■ ár József tisztában volt ezzel, mert minden pillanatot ki­használt, hogy vetni tudjon. Ha szép csendes éjszaka volt, akkor az éjszakán is. De ah­hoz, hogy Kakasd százszázalé­kos munkát végezzen, a falu minden egyes dolgozó pa­rasztjának így kell gondol­kodnia. társ, — szántani és vetni kell. Nem kellett bíztatni, rábe­szélni, vagy kérni, tudta, érezte a Kis Kati, hogy mivel : artozik. Másfél év után egy vasár­nap délelőttön ismét traktor­ra ült. Szántotta a földet, ké­szítette a búza helyét, a hely­beli Szabadság Termelőszövet kezet határában. Szántott, bol öogan ült az ismerős acélpari­pa nyergében, keze alatt most is engedelmesen fordult a gép szántva a mély barázdát. Egyszerűen mondja, hogy örömmel tettem. Sokat, hálát, szeretetet fejeznek ki ezek a szavak és biztosak vagyunk abban, ha kell, Varga Katalin ismét traktorra ül. Nevezzük a cselekményt hőstettnek, amely hétköznapi életünk nagyon kis töredéke csak, de száz és ezerszámra található, amely fényesen iga- ■ ólja, ifjúságunk áldozatválla­lását. Javuló eredmények a Bátaszéki Vasútállomásnál Üjabb munkasikerek a téglagyárakban az ünnep utáni első munkanapon Legalább december közepére Bátaapátiban a község begyűjtési megbí­zottja jól végzi a munkáját. Balázs Rózsának segít ebben a munkában a tanácselnöke Barna Dezső elvtárs. Időt és fáradságot nem kímélve, minden héten, de ha a helyzet úgy kívánja, naponta is felkeresnek egy-egy dolgozó pa­rasztot, akivel elbeszélgetnek és amely beszél- ‘getésnek megvan az eredménye. A tanács ezen­kívül minden hónapban értékeli a begyűjtés munkáját, számonkéri Balázs Rózsától, hogy milyen eredmények vannak, milyen munkát végzett. Ennek az áldozatos munkának az ered­ménye, hogy a háromnegyedévi begyűjtési kö­telezettségének a faluban — egy ember kivéte­lével, — mindenki eleget tett. A tanács és a begyűjtési megbízott és a falu jó munkáját igazolja a háromne­gyedévi értékelés. A község tejből 100, tojásból 99, baromfiból és sertésből 103— 103, vágómarhából 96 százalékra teljesí­tette állammal szembeni kötelességét. Éves viszonylatban az értékelés szintén azt mu­tatja, hogy jól dolgoznak a bátaapátiak, mert tojásból és vágómarhából 98—98, sertésből 5S, baromfiból 55, tejből 81 (október havit nem j számítva), napraforgóból 50 és burgonyából 55 j százalékra teljesítették beadásukat. Lemaradá­• • • suk sem a sertés, sem a baromfibeszolgáltatás­ból nem mutatkozik, mert a nagyobb beüteme- zés novemberre és decemberre történt. A községben van már olyan, aki jövőre is beszolgáltatta a sertésjárandóságát. Névszerint Száraz János hatholdas gazda, Rohrer Henrikné pedig januárban tesz eleget kötelezettségének az 1956-os évre. Barna elvtárs tanácselnök és Balázs Rózsa rendszeresen ellátogatnak a gazdákhoz és figyelemmel kisérik, hogy mindenkinél megtör­tént-e a hízóbaállítás. Bátaapátiban örvendetes jelenség, hogy már minden gazdánál megvan az a sertés is, amelyet jövőre adnak át az államnak. Bátaapátiban tehát segíti a tanács a begyüj tés munkáját. Ennek eredményeképpen jól ha­lad a begyűjtés, de ha a tanács hiánytalanul eleget akar tenni annak a vállalásának, hogy legalább december közepére mindenki telje- ßitse beadását a faluban, akkor arra is ügyel- niök kell, hogy VtasiP. Péter se legyen kivétel, akinek többéves hátraléka van. Tőle éppen úgy követeljék meg a kötelesség teljesítését, mint a falu minden lakosától. Leány a talpán

Next

/
Oldalképek
Tartalom