Tolnai Napló, 1955. október (12. évfolyam, 231-255. szám)
1955-10-23 / 250. szám
1955. OKTÓBER 23. NAPLÓ FEJLŐDŐ IPARI ÜZEMEINK A Paksi Konzervgyár Ha most előkerülne valahon- nét a Paksi Konzervgyár egyik másik régi tulajdonosa, nem ismémé könnyen rá az üzemre. Már nemcsak azért, mert a kapa fölötti cégtábla más, sok változás törtéfit azóta, hogy a tőkéseket kisöpörték az üzemekből. Ahogy belépünk a gyárba, balról egy nagy, emeletes épület tűnik a szemünkbe. Tavaly készült el, irodák, munkásöltöző és fürdő, üzemi konyha és kultúrterem van benne. A múlt évben több, mint egy millió forintot fordított államunk a gyár fejlesztésére, ebből futotta erre az épületre is. Most is építkeznek. Közel két és félmillió forintos költséggel átépítik az : üzemi helyiségeket, rövidesen már a múlt emléke lesz a sok sötét zug, egészségtelen, rosszlevegőjű munkaterem. Az épületek egy része már elkészült, javában folyik a termelés a magas, sokablakú korszerű szellőztetőberendezésekkel ellátott helyiségekben. Az új szociális létesítmények, az egészséges, világos munkahelyek, a sok munkaköpeny, védőruha, gumicsizma, amivel a dolgozókat ellátták, mind-mind azt hirdeti, hogy „nálunk legfőbb érték az ember”. Az üzemi épület hátsó része már elkészült, most egy új rak tárt építenek mellé, most húzzák fel falat. A raktárt fedett folyosó köti össze majd az üzemben, ne kelljen Szabadban szállítani a készárut. Kímélni kell az embert, kímélni kell az árut is. Vessünk néhány pillantást a gyár történetére. Negyedszázaddal ezelőtt fatelep állt itt. 1932- ben vásárolta meg ezt a budapesti Krausz—Moskovits Részvénytársaság, majd a fatelep helyére egy szeszfőzdét építtetett. Kifizetődő üzlet volt, amit az is mutat, hogy a kis telep gyors növekedésnek indult. A szeszfőzés mellett elkezdtek gyümölcsaszalással foglalkozni, majd szárítóüzemet építettek. A háborús konjunktúra következtében aztán rövid idő alatt nagyra nőtt a gyár, gazdái teljesen a német háborús célok szolgálatába állították. Milyenek voltak ezek az idők? — Jól visszaemlékeznek erre a gyár régi munkásai. Idős Ta- ricskó István közel húsz év óta dolgozik a gyárban, sokat emlegeti azokat az időket, amikor 14—16 óra volt a munkaidő, a legrosszabb körülmények között éltek a munkások. Ma meg becsült dolgozója a gyárnak. A gyár legrégibb dolgozója, Kiss Feri bácsi 1933-ban kerüli ide. Kőműves a tanult mestersége,. de szinte minden munkaHÍREK — A munkásvédelmi beruházásokra tervezett összegről még nincsenek végleges adatok. Az előzetes jelentések alapján azon bán bizonyos, hogy ezek az ösze- szegek már 1956-ban tovább nö vekednek. Az új tervidőszakban a minisztériumok sokkal inkább szabadkezet kapnak a munkás védelmi beruházásokhoz mint ed dig. Az Országos Tervhivatal 1956-tól nem határozza meg a munkásvédelemre szánt össze gek nagyságát, hanem a minisz tóriumok maguk döntik el: teljes beruházási keretükből mennyit fordítanak a munkásvédelmet közvetlenül szolgáló létesítmé nyekre. Ez az új intézkedés je lentékenyen csökkenti a bürokrá ciát és egyben lehetővé teszi, hogy a minisztériumok a legmeg felelőbben gazdálkodjanak anyagi eszközeikkel. — A faddi Búzakalász TSZ 5 holdas burgonya táblájáról 617 mázsa burgonyatermést takarítottak be. Jó jövedelmet hoz a tsz tagságának még a 10 hol das fűszerpaprika termés is, melyért 100 ezer forintot kapnak. — A bogyiszlói Uj Élet TSZ- ben jól halad az őszi búza vetése A tsz tagsága a 70 holdas tervből már 46 holdat elvetett. — A termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodók egyre nagyobb területen telepítenek szőlőt. A szőlőoltvány és Facsemeteforgalmi Vállalat ennek elő segítésére az idén nagymennyi ségű gyökereztetett szőlőolt ványt hoz forgalomba. Kadarká ból, Kövidlnkából, Ezerjóból, Olasz rizlingből különösen jó lesz az ellátás, de kisebb tételekben csemegeszőlő vesszőket is árusítanak. Az idén mintegy húszmillió gyökerezett szőlőve- szőt hoznak forgalomba. — 80 000 forintos beruházás sál új égetőkemencét építenek a tél folyamán a Gyönki Téglagyárban. — Uj, korszerű postahivatal épöl Miszla községben egy régi épület bontási anyagának használásval, fel— A Kölesdi Tejüzem DISZ- szervezete Mikszáth Kálmán ,,Noszti fiú esete Tóth Marival" című háromfelvonásos színművét tanulja. — Népi együttest alakítanak a faddj termelőszövetkezetek fiataljai a község kulturális életének fellendítésére. Az öt termelő szövetkezetből eddig 65 fiatal jelentkezett kultúrmunkára. Eseménynaptár OKTÓBER Vasárnap Gyöngyi 1844. október 23-án született Edouard Branly francia fizikus, a kohérer feltalálója. Előbb vi déki tanár, azután a párizsi Sorbone egye tem kutatólaboratóriumában fi zikai és elektrotechnikai kísérle teket végzett 1890-ben felfedezte a fémszilánkok közötti kohé rer jelenséget. A Branly-féle kohérert 1894-ben Lodge angol fizikus használta fel detektor ké szítésére. /dőjár ás Várható időjárás vasárnap estig: Felhőátvonulások, több felé eső, mérsékelt délnyugati szél, enyhe éjszaka. A nappali felmelegedés gyengül. Várható legalacsonyabb hőmérséklet 8 — 11, legmagasabb nappali hőmérséklet vasárnap 13—16, helyen- kint 16 fok felett. A fűtés alapjául szolgáló vár ható. középhőmérséklet vasárnap 10 fok felett. MOZI Garay Filmszínház. Október 20- tól 26-tg, csütörtöktől szerdáig: Különös ismertetőjel. Izgalmas történet az 1940-es évek Magyar- országáról. Uj magyar film. Előadások kezdete: vasár- és ünnepnap fél 4, fél 6 és 8 órakor. Hétköznap: fél 6 és 8 órakor. helyen dolgozott már a gyárban. Most az új üzemhelyiség betonozásánál dolgozik. „Egész életemben mindig dolgozni kellett, — mondja —, de mennyire más az élete most a munkásembernek, mint régen! Azelőtt csak a munkát követelték tőlünk, hol volt akkor munkaruha, gumikötény, csizma, mint most? — Mindenki azt ebédelt, amit hozott a tarisz nyában. Most pedig a szépen berendezett ebédlőbe megyünk délben, elfogyasztani a jó ebédet.” Taricskó István, Kiss Ferenc és a többiek a régiek közül, nemcsak munkájukkal, hanem a fiatalok nevelésével is tevékeny részesei az új élet építésének, a munka, a gyár megbecsülésének. A gyár fejlődik, évről-évre korszerűbb lesz. Gyártmányai! megtalálhatjuk az üzletekben de a külföldön is keresett cikk ^ paksi savanyúuborka, gyümölcsbor, finomíz, amiből egyre többet szállítanak exportra. Dől gozói azon vannak, hogy minél nagyobb megbecsülést szerezzenek a magyar iparnak, gyáruknak. Kiss Ferenc, a gyár legrégibb dolgozója az egyik új munkaterem betonozásán dolgozik. ü Duvanov-féle gyorségetés problémái tanácsi téglagyárainkban. Mint minden területen, a téglagyártás terén is a leghasznosabb újításokat, módszereket bocsátja a Szovjetunió rendelkezésünkre, hogy minél jobban tudja téglaiparunk kielégíteni építkezéseink egyre növekvő mennyiségi és minőségi szükségleteit. Egyik legjelentősebb módszer, amit téglaiparunk átvett a Szovjetuniótól a Duvanov-féle gyorségetési eljárás. Ennek az eljárásnak legfontosabb előnyei: az égetési idő meggyorsítása, a lehülési folyamat megrövidítése, jelentős szénmegtakarítás, minőségjavulás és selejtcsök- kenés. Mint sok más helyen, úgy a téglaiparban is tapasztalható az újtól való idegenkedés, a régi megszokotthoz való ragaszkodás. Főként megyénk kisebb téglagyáraiban a tanácsokhoz tartozó téglagyárakban találkozunk olyan nézetekkel, amelyek különböző kibúvókra hivatkozva — így a kemencék alkalmatlanságára, a szén nem megfelelő minőségére — próbálnak kitartani a régi „jól bevált“ módszerek mellett. Ennek ellenére elmondhatjuk, hogy azok a tanácsi téglagyárak, amelyek az elmúlt évben bevezették a Duvanov-féle gyorségetési eljárást olyan meggyőző eredményeket értek el, amelyek az új módszer győzelmét hirdetik régi eljárások felett. Idén alkalmazták először a Duvanov gyorségetési eljárást például a Keszőhidegkúti Téglagyárban. Simon elvtárs telepvezető elmondta; annak ellenére, hogy javításra szorul kemencéjük és égetőjük, Paoloni Ernő gyakran hanyag, felelőtlen munkát végez — amióta a Duvanov gyorségetési eljárást alkalmazzák ezer téglánként 70—80 kiló szén megtakarítást érnek el. Régen 1000 téglát 4 mázsa szénnel égettek, most pedig csak 3,2—3,3 mázsa szenet használnak fel 1000 tégla kiégetésére. Ezenkívül lényegesen gyengébb minőségű szenet is jól fel tudnak használni. Elmondotta azt is Simon elvtárs, hogy régen nagyon sok baj volt a Keszőhidegkúti Téglagyár minőségi munkájával: csak II. és III. osztályú téglát tudtak előállítani. Jelenleg — éppen a Duvanov-féle égetési eljárás következtében javul a minőség, csökken a repedés és a defor- málódás, nem megy tönkre az úgynevezett „struktúrás tégla.“ A Duvanov-féle gyorségetési módszer megköveteli a behordok kihordók és főleg az égető munkájának megjavítását. Ugyanakkor növeli ezek keresetét. Példa erre Keszőhidegkúton Lajkó Ferenc behordó brigádja, amelynek tagjai átlag 170 százalékra teljesítik tervüket és így 2000—2200 forintot keresnek átlagosan havonta. A Gyönki Téglagyárban idegenkednek a Duvanov-féle gyorségetési eljárás alkalmazásától. Ifjú Jindrich Ferenc azt állítja, hegy az ország több téglagyárában csődöt mondott ez az eljárás, egyrészt azért is, mert ez nem szénmegtakarítással, hanem több és jobb minőségű szén felhasználásával jár együtt. Ha Jindrich elvtárs ellátogatna a Keszőhidegkúti Téglagyárba, ami Gyönktől nincs is olyan nagyon messze, nem a gyors égetés, hanem saját véleményének csődjéről győződne meg. A Bánya- és az Epítőanyagipari Egy esülés a télen tanfolyam mot indított a telepvezetők és az égetők részére, amelyen mind elméletben, mind gyakorlatban megismertetik a Duvanov-féle gyorségetési eljárás előnyeit. Ezután mozgalmat indítanak az égetési körforgás hét napra való lerövidítése érdekében. Idén már sikerült — éppen a gyorségetési módszer bevezetésével — a régi 12—14 napról 8—10 napra lerövidíteni a körforgási időt. Tanácsi Téglagyárainkban a nehéz, de sikerekben gazdag idény után végefelé járnak az égetések, kezdődnek a karbantartási és felújítási munkák. Sok gyár nagy összegű kemence felújítási keretet és új szárítószíneket és gépeket kap, hogy jövőre mind mennyiségileg, mind pedig minőségileg megjavíthassa munkáját. A felújítások és beruházások azonban csak akkor járnak eredménnyel, ha azokat jól ki tudják használni majd a jövő évben az élenjáró termelési eljárások minél tökéletesebb alkalmazásával. r Iskolások MEH-szofgalma A MINAP Bonyhádon jártam. Dolgom végeztével a forgalmas utcákon sétáltam az olyan ember érdeklődésével, aki először jár egy bizonyos helyen. Egyszerre érdekes látvány állított meg. A Vörösmarty általános iskola Perczel Mórutcai bejáratánál három 12 év körüli legényke foglalatoskodott egy kis kocsi és néhány zsák körül. Három zsák a kocsin feküdt, egy pedig mellette állt a földön. Kíváncsian mentem közelebb s közben törtem a fejem, hogy mi lehet a zsákokban. Megálltam tőlük néhány lépésre, s megláttam a kocsi mellett, a másik oldalon egy vesszőkosarat, amely félig volt üvegekkel. Azonnal sejteni kezdtem a tényállást, s mikor azt is észrevettem ,hogy a negyedik, a kocsi mellett álló zsákban, amelynek ki volt bontva a szája, hulladékpapír van, már egészen bizonyos voltam benne, hogy mi jóban járnak a nebulók. De nem mentem tovább, hanem közelükben állva, kíváncsian néztem fontoskodásukat. Ép azon fáradoztak, hogy a negyedik zsák száját bekössék s elhelyezzék a kocsin, hasonlóan a többihez. Ahogy álldogáltam ott, mosolygó kíváncsisággal, észrevették. Megálltak kicsit kipirulva a nagy igyekezettől, s bátran és egyenesen néztek a szemem közé, saját jelentőségük teljes tudatával. MÓST MÁR, hogy így felhívtam magamra a figyelmüket, nem állhattam minden szó nélkül odább. Beszédbe ereszkedtem hát velük. — Mi van a zsákokban? — kérdeztem. — Ez is, az is. Rongy, papiros, meg gesztenye. — Vadgesztenye? — Vad. — Mit csináltok vele? — A MÉH-nek visszük. Ezt ugyan felesleges volt megkérdeznem, úgyis tudtam már, hiszen kérdezgetni kell valamit, nehogy elakadjon a beszélgetés. — Úttörők vagytok? — Igen. — Jól van — mondtam, és cigarettára gyújtottam. Közben gyerekek, gondolván, hogy kíváncsiságomat ki elégítették, újra munkához láttak. A negyedik zsákot is fölpakolták a többihez, s egy vastagabbféle madzaggal erősen kötözgetní kezdték a zsáko kát a kocsihoz, nyilvánvalóan azért ,hogy útközben le ne potyogjanak. Velem már nem igen számoltak, csak néha vetettek rám egy-egy rövid pillantást. De én tovább illetlen- kedtem. — Aztán mennyi idő alatt gyüjtöttétek ezt a... — kezdtem meg ismét a kérde- zősködést. — Ö gyűjtötte egyedül — felelt az egyik gyerek, nem is a kérdésre, hanem valószínűleg azzal a szándékkal, hogy eloszlassa tévhitemet a gyűjtő személyére vonatkozólag. Közben fejével szomszédjára intett. — Te gyűjtötted? — fordultam a nevezetthez. — Én ... — egy délután. — Hogy hívnak téged? — Barabás Attilának. — Nagyra nőjj. És hol szedted össze ezt a sok hulladékot? — A papirost a gimnáziumban, a többit meg ... összevissza. — Hm. — Mit gondol bácsi, adnak ezért ötven forintot? — kérdezett most már ő. ÉN MÁR AKKOR sem valami jól ismertem a rongy, a hulladékpapír, meg a vadgesztenye árfolyamát, a súlybecsléssel is eléggé hadilábon álltam egész életemben, de nem mondhattam ezt a gyerekeknek, mert egyből oda a tekintély. Erősen töprengő képet vágtam hát, kétszer-három- szor körüljártam a rakományt, megtapogattam a zsákokat, hogy eléggé meg vannak-e tömve, majd megálltam s összehúzott szemmel egyhelyben folytattam a látszólagos töprengést, úgyhogy, gon- . dolom, kívülről nézvést olyan lehettem, mint a fejtörés eleven szobra. — Hát — kezdtem, de erősen akadozva, mert mindig szégyeltem ilyen nagy nyilvánosság előtt hazudni. — Hát — ismételtem meg e sokat jelentő szót, — bizonyosan. — De a hangom nem volt elég szilárd, s a lurkók már- már csalódva néztek rám. — Persze, feltétlenül megér 50 forintot — tettem hozzá gyorsan, megerősítésképpen. — Lehet egy mázsa körül — mondta elgondolkozva kis hősünk, az egyik zsákon nyug tatva kezét. — Még tán több is — tódí- tottam nagy szakértelemmel. — Kíváncsi vagyok, hány pontot kapok ezért — gondolkodott hangosan —, jó lenne elnyerni a futball-labdát. KEZDTEM ÉRTENI, hogy itt egy versenyről van szó, amelynek első, vagy nem tudom hányadik díja egy futball labda. — Tavaly is nyertünk labdát, inget — folytatta — és kisorsoltuk egymás közt. Az idén is nyerhetünk. Helybenhagyólag bólintottam. Már hogyne nyerhetnének ennyi szorgalommal? De láttam a legénykék végképp úgy gondolják, hogy mindent elmondtak, mert már a kocsi megindításával bajlódtak, — miután felrakták a zsákok tetejére a vesszőkosarat is. — Nem tartottam hát fel őket, elköszöntem s tovább indultam. Mikor egy hajításnyira értem, eldobtam cigarettámat s visszanéztem. Az én kis barátaim már az úton robogtak terhükkel, ketten elől húzták a kocsit rúdjánál fogva, a harmadik pedig hátulról tolta leszegett fejjel. Vidáman üget tek a MÉH átvevőhely felé. BODÓ.
