Tolnai Napló, 1955. október (12. évfolyam, 231-255. szám)

1955-10-23 / 250. szám

1955. OKTOBER 23. NAPLÓ 5 Miért megy lassan a vetés Pincehelyen ? A pincehelyi gazdák az el­múlt év őszén, illetve ezév tava­szán alaposan félrevezették a felsőbb szerveket. Bejelentették, hogy kenyér- és takarmányga­bona vetési kötelezettségűknek eleget tettek — s nem volt igaz. Mikor tavasszal felmérték a veté seket kiderült, hogy kenyér- és takarmánygabonából 700 hold­dal kevesebb van. Hogy mi lett azokkal, akik félrevezették a ha­tóságokat? — Semmi, a mai na­pig még a hajuk szála se görbült meg, — igy mondja ezt a köz­ség agronómusa. Azért beszél­getjük az elmúlt idők hibáit, mert néhány vezető ugyan ka pott fegyelmit, de nem tanult be lőle, a mostani időkre nem vonták le megfelelően az egy évvel ezelőtti hibák tanulságait. Hogy miért? Az a következőkből kiderül. A pincehelyi gazdák fondor­latosak. Úgy hírlik, nem igen szeretnek gabonát termelni. Olyan gazda Is akad a község­ben, aki 12 hold földön gazdái kodlk, s évek óta nem termel búzát. A népgazdasági érdekre enyhén szólva fütyül egyik-másik gazda. Termelő létükre odaáll- nak a földművesszövetkezet bolt jába kenyérért, éppúgy, mint az az ipari munkás, vagy hivatal­nok, aki nem tud búzát termelni. Megkérdeztük a pincehelyi ve zetőktől: ml a véleményük a rendkívül lassú vetésről. A köz­ség pártbizottságának titkára például azt mondja, hogy csu­pán a sok eső, meg a kapások kései érése hátráltatja a vetést. Ezzel magyarázni mégsem lehet a vetés lemaradását Pincehelyen Hiszen a helybeli termelőszövet kezet földjei is a község határá­ban vannak, azokra is éppen- olyan volt az időjárás, mint az egyéni gazdák kisparcelláira. Mégis a termelőszövetkezetek elvetették már gabonájuk túl­nyomó részét, akadály nél­kül takarítják be a gazdagon fizető őszi kapások termését. Azt sem lehet állítani, hogy Pincehelyen csak hanyag, nem törődöm gazda van. Itt is, mint mindenütt, nagyon sok a becsű letes előrelátó gazda, aki ipar kodik minden munka elvégzé­sével. A hiba gyökere ott van, hogy a községi és a já­rási vezetők azzal áltatják ma­gokat, ezzel akarják félrevezetni feletteseiket is, hogy a község­ben a vetésterv teljesítésével nem lesz semmi baj, idejére meg lesz. Ezzel nem igen lehet egyetérteni... A községi pártbizottság és a tanács a vetéstervek teljesítése érdekében nem végzett alapos munkát. Megbízták a 49 ta nácstagot azzal, hogy ki-ki a maga körzetében ellenőrizze a vetést, ezenkívül elsősorban pél­damutató munkával, de nem utolsósorban jó felvilágosító szó val is segítse elő a vetés raeg- gydrsítását. Ez az intézkedés nem volt rossz. Nok de mit sem ért, ha még egyetlen alkalommal sem kérdezték meg se egyik, se másik tanácstagtól, hogy mit hajtott végre a megbízatásból. így fordult elő, hogy október 20-ig mindössze 130 hold bú­zát vetett el az 1110 egyéni gazda Pincehelyen. Kilenc kistermelő fejezte be tel­jesen a vetést, ezek között csu­pán egyetlen tanácstag van. Arról sincs tudomásuk Pince­helyen a vezetőknek, hogy a kommunista egyéni gazdák hol tartanak az őszi mezőgazdasági munkákkal. Az állandó bizottság elnökétől sem kérdezte meg m^; ezideig senki, hogy miért nem vetette már el őszi gaboná­ját, miért nem mutat példát. A pincehelyi tanács mindent felülmúló hanyagságát tetézik: a rossz jelentő szolgálat a járáSj szervek liberális, elnéző intézkedései. Abból kiindulva. hogy sok élenjáró gazda van Pincehelyen Is, nem lehet elhin­ni, hogy a búza vetéstervnek mindössze 10 százalékát teljesí­tették eddig. Ennél már egész biztosan többet elvetettek a gaz­dák. Csak éppen „elfelejtették" a községi tanácsnak bejelenteni. Ezt annál la Inkább fel lehet tételezni ,mert már a szúró­próba alkalmával akadt olyan gazda, akiről megállapították, hogy becsülettel elvetette ga­bonáját és nem jelentette be. Béres Istvánt például törvény- sértés miatt már feljelentette Fo ricsek István, a község agronó­musa, mert nem jelentette be a másfél hold búzája elvetését. A feljelentés már több mint két hete megtörtént, de a járási szer vek még a mai napig sem adták meg rá a választ. Pedig helyes lenne, ha Ilyen és ehhez hasonló ügyekben a járás illetékes szer­vei hatékonyan, haladék nélkül intézkednének. Az intézkedés elmulasztása ugyanis azt vonja maga után, hogy egyik gazda látja: a ko­mán Is megszegte a törvényt, feljelentették nem lett semmi ba ja, ha én elmulasztom kötelessé gémét, engem Is hiába Jelente­nek fel, nekem sem lehet semmi bajom. Pedig ez nem így van Csupán a járási szervek libe­rális, elnéző magatartása kö­vetkeztében történt meg, hogy még eddig Béres István nem kapott méltó büntetést a tör­vény megszegése miatt. Pedig napjainkban a járási ügyészség, a járásbíróság is az­zal tehetne legtöbbet az ország jövő évi kenyerének biztosítása ért, ha ilyen és ehhez Hasonló ügyekben haladék nélkül intéz­kedne. Olyan dolgok ezek, melynek el intézőt nem lehet tovább húzni, halasztani. Nem kevesebbről van szó, mint az ország jövőévi ke­nyerének biztosításáról, amiből ki kell venni részüket a pince­helyi gazdáknak Is. Hogy ez így legyen, ahhoz nem kellenek cso­daszerek. Csupán arra van most szükség, hogy minden dolgozó paraszt gyorsabb, lendületesebb munkával fogjon dolga végzésé­hez. A tanács és a párt vezetői pedig nagyobb felelősséget érez- zenek a rájuk bízott munka el­végzéséért. Pesti Erzsébet Egy tanácselnök, akit nem izgat a jövő évi kenyér sorsa A varsádi tanácselnök irodájában va­gyunk. így néz ki ott egy pillanatkép: a járási pártbizottság instruktora meghívókat gépel- get. hogy papíron értesítse ki a párttagokat a taggyűlés megtartásának időpontjáról és napi­rendjéről. A tanácselnök feleket fogad, pasz- szust csinál, ilyen igazolást' ír, olyan igazolást ad, papírmunkán dolgozik. Ebben a zűrzavarban még mi is azzal a kellemetlen kérdéssel zavartuk a tanácselnö­köt: „A bűzavetésterv teljesítésével hogyan áll a község?’’ Az előbbihez hasonló nyugalommal hátra­dőlve a székben, kutatott valamit az íróasztal­fiókban, s végre kimondta: „A tanácsnak csu­pán két hold vetésről van eddig tudo­mása, de ennél már biztosan többet vetettek. Na, meg ha nincs is elvetve több... A föld mindenütt el van készítve, megszikkad és máris kezdődik a vetés. Én bízom abban, hogy 30-ig Varsád község teljesíti kenyér- és takar­mánygabona vetéstervét.” Nem tudom, mire alapozta a tanácselnök ezt a kijelentését, (bár. igaza legyen) hiszen erre pillanatnyilag semmi biztosíték nincs. Először is: Rosszul van értesülve a tanács­elnök abban, hogy a búza talajelőkészítő mun­káit már minden gazda befejezte. Ez nem így van. Többen még ezután takarítják be a kuko­ricát arról a földről, ahova búzát vetnek. So­kan, például Dómján János is arra várnak, hogy a gépállomás traktort küldjön, s még ez­után szántsa fel a földet. Mások azt mondják, nem hajlandók elvetni azt a vetőmagot, amit minőségi magnak kaptak. Másodszor: Az őszinteség okáért megírjuk, nem is csodálkozunk azon, hogy a tanácselnök ilyen tájékozatlan, hogy Varsádon mindössze két hold kenyérgabonát vetettek eddig. A tanácselnök beül a befütött szobába, s várja a feleket. De míg ott voltunk véletlenül sem kérdezte meg egyetlen gazdától sem, hogy mennyit vetett, mikor vet, vagy vet-e egyálta­lán. Pedig igazán lett volna rá alkalma. Mikor megkérdeztük, hogy miért ő intézi a papírmunkát, azt válaszolta: „A titkár isko­lán van, valakinek ezt is meg kell csinálni.” Hogy valakinek meg kell csinálni, ez biztos. Dehát éppen azért intézkedett a járási tanács olymódon, hogy a kistormási tanácstitkár min­den héten két napot Varsádon töltsön, s elin­tézze az ügyeket, vagy másszóval fogadja a feleket. Az biztos, hogy könnyebb az irodában fo­gadni a feleket, mint a határban ellenőrizni, hogy milyen ütemben megy az őszi munka, el­beszélgetni egy-egy gazdával a vetés biztosí­tása érdekében. Még a varsádi tanácselnöknek sem lehet közömbös, hogy lesz-e jövőre elég kenyér, vagy sem. Nem ártana, ha ennek érde­kében biztosítaná a tanácselnök, hogy minden gazda határidőre teljesítse előírt kenyérgabona vetéstervét. Persze, hogy ezt végre tudja haj­tani, ahhoz elsősorban az kell, hogy elszakad­jon a papírmunkától, inkább a dolgozó parasz­tok között legyen kint a határban, mintsem a meleg irodában. A Tolnai Napló gaziia-fanác^adéja A must erjesztéséről Gazdag szüret elé nézünk az idén. A nyári csapadékos, nyir­kos időjárás azonban hatáss"l volt a szőlőtermés minőségére. Az őszi érlelő napfény már csak keveset tud pótolni ebből, de szükséges, hogy a meglévő ter­més leszedése után a ■ mustot gyorsan és szakszerűen erjesz- szük. Ez két okból fontos: 1. Gyors és szakszerű erjesz­tés esetén tisztaízű és jobb minő­ségű bort nyerhetünk. 2. A kierjedt bornál kisebb a lehetősége annak, hogy megro­moljon a bor. Szükség esetén, hogy a must erjesztését az aláb­bi irányelveknek megfelelően végezzék. Kifogástalan minőségű bort elsősorban a gyors szüreteléssel, illetve a szőlő gyors feldolgozá­sával biztosíthatunk. Emellett azonban feltétlenül gondos’.od nunk kell az erjedés gyors meg­indulásáról. Ezt úgy érhetjük el, hogy az erjesztést végző bor élesztőnek szaporításához a le­hetőséget megteremtjük. Táp­anyagról és oxigénről nem kell gondoskodnunk, mert ezekből rendes körülmények között ele­gendő van a mustban. A must hőmérséklete azonban nem min­dig kedvező az élesztőre, ezért a megfelelő hőmérséklet elen gedhetetlenül szükséges. Az er jedés megindulásához legkedve­zőbb ha a must hőmérséklete 14—16 Celsius fok. A borélesz­tők általában 24—25 Celsius foknál erjesztenek a legjobban. A must erjedését kísérjük állan­dóan figyelemmel. Ha rendelle­nességet veszünk észre, okát azonnal kutassuk ki és a lehető leggyorsabban szüntessük meg. A megfelelő hőmérséklet Bizto­sítása mellett az erjedés 2—3 nap alatt megindul. 5—10 nap alatt a zajos erjedés is megtör­ténik, amikor a must cukortar talma majdnem 100 százalékig ki érj ed. Az utóerjedés 2—3 hét alatt befejeződik. Ez az idő azon bán függ a must cukortartalmá­tól. Általában a 20 cukorfokon felüli must utóerjedése húzód­hat csak el. Ügyelni kell arra, hogy az erjedésre szánt musttal a hordót csak nyolc-kilenctized részig töltsük fel, így elkerülhe­tő az, hogy erjedés közben mustlefolyás keletkezzen. A za joserjedés befejezése után a hor dókat azonnal töltsük fel és az akna dugót fordítva tegyük a hor dóra, hogy az utóerjedésnél ke­letkezett szénsavgáz ellllanhas són. Nagy Károly Gyümölcsfák ültetése A gyümölcsfákat ősszel és ta­vasszal ültetjük. A gyakorlati ta pasztalat azt bizonyítja, hogy az őszi ültetés eredményesebb. A kora ősszel ültetett gyümölcsfák megmetszett gyökerein hegszö- vetképződik, sőt fehér hajszál­gyökerekkel is találkozunk. Azonkívül erőteljesebb fejlödé- süek és jobban bírják a száraz­ságot, mint a tavasszal ültetett fák. A gyümölcsfák ültetéséhez a talajt gondosan elő kell készíte­ni. Legjobb az egész területet 60—70 centiméter mélyen meg forgatni. Mivel az kevésbé áll módunkban, ezért 120 centimé­ter széles, négyszögletes és 60 centiméter mély gödröket kell ásni. Az őszi ültetéshez a gödrö­ket már nyár végén kell kiásni, a tavaszi ültetéshez az ősz folya­mán. A gödör kiásásával egy­idejűleg a gyomokat és pajoro kát össze kell szedni. A kiásott gödörbe trágyát ne tegyünk, mert a gyökerek megpenésze- sednek és elrothadnak. Jó ha a gyökerekhez a gödör oldalait megdöngöljük. Ezzel Is növeljük a gyökér fejlődési lehetőségeit, és egyúttal tápanyagokban gaz­dag talajt is biztosítunk a gyö kerek számára. A széljárta vidéken a fiatal gyümölcsfa mellé még az ültetés előtt támasztókarót helyez­zünk. A karó magassága a gyü­mölcsfakorona elágazásáig érjen A támasztókaróhoz való kötözést a talaj üllepedés után végezzük el Mind az őszi, mind a tavaszi ül­tetés esetén a fákat 30—40 cen­timéter magasságban fel kell kupacotok A földhalom télen a fagytól, nyáron a szárazságtól védi meg a gyümölcsfa gyöke­reit. Ne feledjük el, hogy a fia­tal gyümölcsfa kérge kedvenc csemegéje a nyulaknak és az egereknek. Hatalmas károkat képesek okozni az újtelepítésű gyümölcsösökben. Ennek elkerü­lése végett a fiatal gyümölcsfák törzsét télire vastágon újságpa pírral, náddal, vagy drótháló val kell körülkötözni. A korona kialakító metszését akár ősszel, akár tavasszal ültet­jük, minden esetben tavasszal végezzük. Csigl György kertészeti felügyelő Tollhegyre kívánkozik em annyira érdekes, mint sajnálatos ese­ményről hallottunk a minap. Köztudomású már az érdekelt ■vezetőszervek előtt is, hogy a kölesdi Kossuth Termelőszö­vetkezetben komoly hiány ■van a sertésférőhelyek terén. A felszaporodott sertésállo­mány miatt kénytelenek a 8 hetes malacokat együtt tarta­ni a kocákkal. Ez a túlzsúfolt­ság nemcsak azért elengedhe­tetlen, mert szinte naponta vannak elhullások, hanem azért is, mert ilyen lehetetlen állapot mellett nem lehet ser­téstenyésztéssel foglalkozni, így természetesen a tsz nem tudja beállítani a szerződési­leg lekötött kocákat sem, mert nincs helye. Gondolhatja mindenki, hogy egy sertéshizlaldát máról-hol­napra nem képes senki sem építeni. Éppen ezért gondol­tak a kölesdi Kossuth TSZ tagjai arra, hogy kibérlik azt a sertéshizlaldát, amely a helyi körzeti földművesszövetkezet használatában volt. Könnyű ezt elgondolni, de sokkal ne­hezebb véghez vinni. a, de kezdjük az elején. A kölesdi Május 1. Malom mellett levő hizlalda a Tolna megyei Malomipari Egyesülés tulajdonát képezi. A hizlaldát éveken keresztül a Kölesdi Körzeti Földművesszövetke­zet bérelte. Utoljára két év­vel ezelőtt hizlaltak benne vagy 15 darab sertést, azóta hol ezt, hol azt tárolnak ben. ne. A bérleti szerződés azon­ban tavaly lejárt és a földmű­vesszövetkezet nem újította meg. Ezekután világos, hogy nem tarthatnak igényt a hiz­laldára. Ennek ellenére a föld művesszövetkezet ügyvezető­je, Sebestyén Zsigmond nem hajlandó átadni a hizlaldát azért, mert nekik az 1956-os évben hízlalási tervfeladatuk van. Ellenben, ha a felettes szervek, a MÉSZÖV „leemeli" hízlalási tervét, akkor átadja. Ezekután a tsz vezetősége a Megyei Tanács elnökhelyette­séhez, Czeber Árpád elvtárs­hoz fordult kérésével. Czeber elvtárs is azon a véleményen volt, hogy a hizlaldát a tsz- nek kell átadni. A MESZÖV- től Fridmann elvtárs viszont ráhivatkozva, nem járult hoz­zá a hizlalda átadásához, sőt, arra utasította a földszöv. ve. zetőjét, hogy azonnal vásá­rolják meg a hízónakvalókat, és ha nincs kukoricájuk, etes­sék tökkel a hízókat. Mivel a földműves szövetkezet még nem vett hízónakvalót, hogy a hizlalda ne álljon üresen, 3 vagon meszet raktak be, de ott tárolták a gazdák által be­adott burgonyát is. K őzben múlnak a napok. A malacok nap, mint nap hullanak. A körzeti föld­művesszövetkezet nem adja át a hizlaldát, pedig semmi kö­zük ahhoz. A Megyei Tanács elnökhelyettese pedig napi­rendre tért a dolgok felett. Végül felvetődik a kérdés, a kölesdi körzeti fölművesszö­vetkezet honnan vesz annyi bátorságot, hogy kereken meg tagadja a hizlalda átadását, amikor a bérleti szerződés már lejárt. Boncolgatva a kér dóst, eljuthatunk addig, hogy mint mindennek, ennek is van alapja; a földszöv. „tisz­teletreméltó” ügyvezetője és a főkönyvelő a községben mint osztályidegen ismeretes. Las­san érthetővé válik, hogy egy knláknak nem érdeke, hogy a tsz sertésállományának meg­felelő férőhelye legyen. Most már csak az nem érthető, hogy ilyen embert miért tá­mogatnak a felsőbb szervek. B. R. A nyugale-m BURGONYA I.: Istenugyse, hallatlan nyugalommal rendelkezik ez a mi gazdánk. | BURGONYA II.: Hát pajtás, nem mernék versenyezni véle. Ez a fennkölt nyugalom már nekem is megártana, pedig most már Idestova fél esztendeje kuksolok a földben. BURGONYA III.: De figyelitek, most már felneszeit. Úgy látszik meghallott valamit a beszélgetésünkből.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom