Tolnai Napló, 1955. október (12. évfolyam, 231-255. szám)
1955-10-09 / 238. szám
1955. OKTOBER 9. NAPLÓ PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS A pártsajfó terjesztése a pártszervek és szervezetek fontos feladata Tapasztalatok a Paksi Járási Pártbizottság munkájáról A pártsajtónak mindig nagy szerepe volt a munkásmozgalomban. A Bolsevik Párt létrejötte szervesen összefügg az Iszkra létrejöttével és tevékenykedésével. A pártsajtó szerepét Lenin elvtárs így határozta meg: Kollektív propagandista, kollektív agitátor és kollektív szervező. Ha a Magyar Kommunista Párt harcait, munkáját tanulmányozzuk, mindenütt ott találjuk a sajtót, mint a program megvalósításáért folytatott harc egyik legfontosabb módszerét. Az illegális pártnak ezer és ezer veszéllyel kellett megküzdenie, hogy újságot tudjon készíteni és az eljusson a tömegekhez. Nem egyszer kezdetleges és fáradságos módszerekkel készült el a lapnak egy-egy száma — de mégis elkészítették az elvtársak, mert gyakorlatból tudták, hogy annak milyen jelentősége van a párt harcának sikere érdekében. Az illegális körülmények között a lapok kinyoma- tása után következett a munka legnehezebb része, a terjesztés. Minden utcasarokról, minden rejtett zeg-zugból rendőr- kopók lesték, figyelték az embereket, mindenki kommunista-gyanús volt és ilyen helyzetben a szabadságával, nem egyszer az életével játszott, aki pártlapot terjesztett. NAGY SZEREPE volt a pártlapnak a felszabadulást követő időkben, amikor a föld felosztásáért, a jó forintért, az ország újjáépítéséért és a hatalom megszerzéséért kellett küzdeni. A pártsajtó azóta is ott küzdött és küzd azok soraiban, akik az új, szocialista társadalom megvalósításáért harcolnak. Elmondhatjuk róla, hogy a párt szócsöve és egyik legfontosabb eszköze, amellyel az új társadalomért harcol. így van ez napjainkban a Szabad 'lép mellett a megyei Pártbizottság lapjánál a Tolnai Naplónál is ahol jelenleg komoly problémaként vetődik fel a terjesztés kérdése. A lapon keresztül a Megyei Pártbizottság nap, mint nap szól a dolgozók széles tömegeihez, mozgósít a soronlévő feladatok megoldására, agitál a nagyüzemi gazdálkodás mellett, kultúrát terjeszt és szórakoztat. Ezzel azonban a feladatoknak csak egy része oldódott meg és visz- sza van még a lap terjesztésének feladata. A pártsajtó csak akkor éri el a kívánt hatását, csak akkor lesz kollektív agitátor, propagandista és szervező, ha azt a dolgozók legszélesebb tömege olvassa, tanul, okul belőle. Meg kell állapítani, ezen a téren hiányosságok vannak és ez elsősorban abból adódik, hogy a pártszervezetek, szervek jelentős része — megfeledkezve a Kommunista Párt példaadó hagyományairól — nem fordítanak kellő gondot a pártsajtó terjesztésére, így hiába vannak ennek a feladatnak a technikai lebonyolításával megbízott szervek — nem tudnak kellő eredményt elérni. Ha megkérdeznénk sorra a járási pártbizottságokat, hogy az elmúlt egy év alatt mit tettek a pártsajtó terjesztéséért, nem sok jót tudnának válaszolni. Ez alól csupán a Paksi Járási Pártbizottság kivétel, ahol különösen az utóbbi időkben javult meg a pártsajtó terjesztésével való foglalkozás. A PAKSI JÁRÁS több esetben nyert elsőséget a pártsajtó terjesztése terén. Ez azt mutatja, hogy a oártbizott- ság eddig is feladatának tekintette ezt a munkát. Erről különösen az utóbbi idők tapasztalatai tanúskodnak. A járási pártbizottságok az egyik végrehajtóbizottsági ülésen napirendre tűzte a pártsajtó terjesztésének munkáját, ahol beszámoltatták a járási lapszervezőt, tanácsokat, feladatokat adtak neki és határozatot hoztak a sajtóterjesztési munka megjavítására. A pártbizottság tagjai e munka fontosságához méltóan készültek fel Befejeződött Szekszárd város propogandistáinak tanfolyama. A járási tanfolyamok közül ez sikerült a legjobban, mert a pártbizottság az egyéb feladatok mellett már hetekkel ezelőtt is foglalkozott az oktatással. Itt sem volt hibátlan a felkészülés a tanfolyamra, de a propagandisták többsége tanult és jegyzetelt a tanfolyam előtt. Ennek azután az lett a következménye, hogy alapos elvi viták bontakoztak ki még a legnehezebb kérdéseknél is. Sok módszertani segítséget adott a tanfolyam a propagandistáknak. Felvetődött a kérdés, hogy milyen követelményeket állítsanak fel a hallgatóknak az anyag megtanulásával kapcsolatban, mivel van, aki már résztvett politikai oktatásban, de olyan is akad, aki először tanul pártanyagot. Érés szóltak hozzá az ülésen. UTASÍTOTTAK A PÄRTALAPSZERVEZETEKET, hogy a többi feladatok végrehajtása mellett rendszeresen ellenőrizzék a posta lapterjesztési munkáját, ellenőrizzék, hogyan teljesítik a kiadott tervet. Határozatba foglalták, hogy népnevelőértekezleteken kell megbeszélni minden községben a Tolnai Napló terjesztésével kapcsolatos teendőket és a népnevelőknek ezt is szorgalmaznak kell. Utána — körülbelül egy hónap múlva — ismét napirendre kell tűzni a sajtóterjesztést és értékelni kell az elért eredményeket. Meg kell valósítani, hogy a sajtóterjesztés ne kampány, hanem állandó feladat legyen. A pártvezetőségeknek először október első felében, utána pedig kéthavonként kell meg- tárgyalniok a pártsajtóterjesz- tés problémáit. Minden községben sajtófelelőst kell választani — ezért a pártvezetőség felelős és ezt a munkát párttaggyűlésen kell pártmegbízatásként adni. A sajtófelelősöket és postavezetőket pedig rendszeresen be kell számoltatni vezetőségi üléseken. Határozatot hoztak arra, hogy a népnevelőket rendszeresen kellő érvekkel lássák el, hogy eredményesen tudják terjeszteni a pártsajtót. A HATÁROZAT pontosan megjelöli az egyes feladatokért a felelősöket is. A párt és tömegszervezeti osztály re többen helyesen azt válaszol ták, hogy a hátralévő napokban meg kell ismerkedni a hallgatókkal, hogy kinek milyen a képzettsége, beszélni velük arról az anyagról, amit tanulni fognak, hogy már az első foglalkozásra is készülni tudjanak és nagyobb követelményt kell felállítani a tanulásnál, különösen az elvi' kérdések megmagyarázásánál, mint az elmúlt években volt. Két szeminárium között pedig biztosítani kell ennek érdekében a folyamatos tanulást és a gyengébb hallgatókat külön is kell segíteni. Egy másik vitás kérdés az volt, hogy a könyv, vagy a kiadott irodalom legyen az előadások alapja. A gyakorlott propagandisták saját tapasztalataikból mondották el, hogy az előadás gerincének annak kell lenni, ami a tankönyvben van és erre kell felépíteni a kiadott felelős például azért, hogy a vezetőségi üléseken napirendre tűzzék a sajtóterjesztést, az agitációs és propaganda osztály a lapterjesztéssel foglal- lalkozó népnevelőértekezletek előkészítéséért felelős. Az ágit. prop. osztály elhatározta, hogy még a propagandistákat is mozgósítja a lapterjesztés sikere érdekében. A járási propagandista tanfolyamokon már foglalkoztak ezzel a kérdéssel és olyan munkát végeznek, hogy lehetőleg minden propagandista és hallgató olvassa a Tolnai Naplót, mivel abban nagyon sok olyan írás van, amely közvetlenül, vagy közvetve elősegíti a politikai oktatást. A PÄRTBIZOTTSÄG *HATÁROZATA szerint október végéig a járás két községében — Pakson és Nagydorogon — tájértekezletet kell tartani, az ágit. prop. felelősök, propagandisták és sajtófelelősök bevonásával a sajtóterjesztésről. Jó lenne, ha a többi járási pártbizottságok is követnék a Paksi JB. példáját, mert elsősorban ők felelősek azért, hogy területükön a pártsajtó — Szabad Nép, Tolnai Napló — olvasottsága nem éri el a kellő színvonalat. Nekik kell ellen- őrizniök az alapszervezetek munkáját, hogy betartják-e a Szervezeti Szabályzatot, amely többek között előírja a pártirodalom és pártsajtó rendszeres terjesztését. Boda irodalomban lévő anyagot. Az alap a tankönyv, de az irodalom tanulmányozása nélkül kevés, ha csak azt mondaná el valaki „előadás” formájában, rontaná a foglalkozás tekintélyét, csökkentené a megjelenést és az előadás színvonala is azon múlik, hogyan dolgozza fél az irodalmat. Weisz elvtárs kiselőadása alapján felvetődött az a kérdés is, hogy milyen arányban legyen egy-egy előadásban személyes élmény, történeti tény. Erre a foglalkozást vezető elvtárs válaszolt: — Feltétlenül szükség van az előadás érthetősége és érdekessége szempontjából a különféle személyes élményekre, történeti tényekre, de csak az elvi rész alátámasztására, mert a főcél az, hogy elvileg tisztán lássuk az előírt anyag lényegét. 36 eredménnyel zárult Szekszárd város propagandistáinak tanfolyama Hz agitációs munka pártirányítása a siker feltétele Tolnai jegyzetek Néhány héttel ezelőtt beszámoltunk arról, hogy a tolnai pártbizottság újjászervezte a n'pnevelőhálózatot a soronlévő feladatok sikeres végrehajtása érdekében. A népnevelőmunkának ez a szervezeti formája a békekölcsönjegyzésnél átesett az első „tűzkeresztségen” és hozzá tehetjük, jól kiállták a próbát. Ez az agitációs hálózat azonban nem mentes a kezdeti hibáktól sem. Nem tanultak meg egyszerre több feladat sikeréért agitálni. így fordulhatott elő, hogy amikor befejeződött a békekölcsön-jegyzés, leállt az agitációs munka annak ellenére, hogy feladat akad bőven: lemaradás van a vetés, kukorica szerződéskötés terén. Ezért elsősorban a körzetbizalmiak felelősek, akik nem úgy irányították a hozzájuk beosztott népnevelők munkáját, hogy az agitáció a békekölcsön-jegyzés után is zavartalanul folyjon tovább. Á békekölcsönjegyzés idején a pártbizottság biztosította a községben folyó agitációs munka pártirányítását. Az eredmény nek nyilván az volt az egyik alapja. A békekölcsön-jegyzés utáni napokban azonban kezdett visszaállni a régi rossz gyakorlat: az egész községet átfogó agitátorhálózat nem tevékenykedett, mert úgy gondolták, hogy a népnevelőmunka kampányfeladat, helyette a föld művesszövetkezet, a tanács, a terményforgalmi külön-külön igyekezett magának kiépíteni egy-egy agitátorhálózatot és így próbálták megoldani a so- ronlevő feladatokat. Ennek természetesen sokféle hátránya van: az ilyen külön „vállalkozások” rendszerint keresztezik egymást és figyelmen kívül hagynak sok fontos feladatot. A földművesszövetkezet népnevelői például kezdtek tevékenykedni a szerződéskötésért, de az őszi vetési munkálatokkal már nem törődtek. Ebből az a tanulság, hogy kellő, mindenre kiterjedő eredmény csak úgy várható, ha a párt irányítja a különféle szervek bevonásával az agitátorokat. Ami a községben történik, azért elsősorban a pártbizottság a felelős és így nyilvánvalóan az irányító is csak az lehet. Ha néhánynapi késés után is, de felfigyelt a községi pártbizottság ezekre a hiányosságokra. Rájött arra, hogy igen sok fáradtságos munkát takaríthat meg azáltal, hogy nem engedi feloszlani a már meglévő agitátorhálózatot. A pártbizottság népnevelőértekezletet hívott össze a községbe. Itt értékelték a népnevelők addig végzett munkáját és újabb feladatokat adtak részükre. Most a legfontosabb teendő az őszi betakarítás, vetés és a kukorica értékesítési szerződéskötés. Ennek sikeréért indította harcba a pártbizottság a népnevelőket. A tanács és a többi szervek rendszeresen megadják a párt- bizottságnak az őszi munkálatokról, begyűjtésről, szerződés- kötésről a jelentéseket és ennek nyomán a pártbizottság rendszeresen tudja tájékoztatni az agitátorokat a legfontosabb feladatokról és mindig oda tudja küldeni őket, ahol legnagyobb szükség van munkájukra. ;í Emlékezés SciiöiÉercz Zoltánra halálának 13. évfordulóján A Horthy-fasizmus idejének egyik legnagyobb mártírhalottja a KMP Központi Bizottságának titkára, Schönhercz Zoltán. Csak 37 évet élt, de rövid életét a munkásság nagy ügyének szentelte. Élete utolsó leheletéig a szabad, független demokratikus Magyarországért harcolt, ezért is halt mártírhalált. Szíve mindig a népért és annak szabadságáért dobogott. A felvidéki munkásosztály neveltje. Kassán született, 1905- ben. Egész fiatalon elhagyta szülővárosát, s Budapestre jött az egyetemre, elktroméi nők akart lenni. Az egyetemen került szoros kapcsolatba a magyar munkássággal, s itt mér hirdeti a proletárinternacionalizmus eszméjét. A munkás- osztály eszméinek lelkes harcosa lett. Az egyetemi oklevél megszerzése után állást keres, de az ő élete is a Horthy-reak- ció állástalan értelmiségének példája. Mint mérnök elhelyezkedni nem tudott, s villanyszerelő lett belőle. Ez alatt az idő alatt állandóan tanult, fejlesztette politikai tudását, s csakhamar megtalálta kapcsolatát a Kommunisták Magyarországi Pártjával. A párt vezetői csakhamar felismerik az ifjúban a forradalmárt. Ezért küldik ki a Szovjetunióba. Az épülő szocializmus országa nagy hatással van az ifjú forradalmárra. — 1940-ben Moszkvában találkozik Rákosi elvtárssal. A magyar munkásság nagy vezére fontos feladattal bízza meg Schönhercz Zoltánt. — Rákosi elvtárs jól ismerte a hazai viszonyokat, tudta, hogy nagy szükség van itthon az illegális mozgalom további szervezésére. A párt egyik kiváló harcosát, Schönhercz Zoltánt bízta meg ezzel és hazaküldte Magyarországra. ö megfelelt a bizalomnak. Hazafelé a Kárpátokon jött keresztül. Útleírásában erről az embertelen szenvedéssel teli útról ezt olvassuk: „Az ötödik napon az életösztön alig működött bennem. Csak az a gondolat éltetett: Rákosi elvtárs utasításait viszem.” Ez volt számára a legfontosabb; végrehajtani azt a feladatot, amit rábízott a párt. Az itthoni helyzet mélyen lesújtotta, látta a magyar dolgozók szomorú helyzetét a fasizmus rabságában. Egyre inkább látta, hogy nálunk nincsen parlamenti ellenzék. Valóban az egyedüli ellenzéket a fasizmussal szemben a kommunista párt képviselte. — Schönhercz Zoltán egy fasizmus elleni egységfront kialakítását valósította meg és egyik vezetője ő lett. 1941-ben az az országban több helyen komoly tüntetések voltak. A fasizmus rendőrsége, a Gestapo egyre lázasabban kutatott*hogy felgöngyölítse a szervezetet. Elfogták mindazokat, akik harcoltak az igazságért. Megkezdődött a kommunisták üldözése. Ennek ellenére Schönhercz Zoltán nem hátrált meg. 1942. február 1-én Rózsa Ferenccel létrehozta a „Szabad Nép”-et. Az első vezércikk címe ez volt: „Szabad nép, szabad országban.” A kommunista párt sajtóján keresztül szembeszáli- tak a reakciós demagógiával, leleplezték a bácskai vérengzéseket, s foglalkoztak az igazi hazafiság kérdésével. A fasiszta rendőrség egyre dühödteb- ben kutatott az illegális szervezet tagjai után. A magyar nép legjobbjai estek áldozatul dühüknek. A hazafias erők előretörésére az uralkodó osztály a terror fokozásával válaszolt. A Szabad Nép azonban irányította tovább a harcot, sőt, felhívta a munkásság figyelmét az osztályellenség fokozott támadására. 1942 nyarán az Andrássy-úti hírhedt kínzó börtönök megteltek. A munkásság harcosait összeverték, de a véres emberroncsok nem árulták el vezetőjüket: a pártot. A rendőrségnek sikerült elfognia Schönhercz Zoltánt. Sokszáz elvtársat tartóztattak le, a pártba befurakodott árulók segítségével. A kémelhárító osztály bérgyilkosai válogatott kínzásokkal vallatták, de nem tudtak egy áruló szót sem kicsikarni belőle. A kínzások nem törték meg, változatlanul hirdette a fasizmus pusztulását, s a Szovjetunió győzelmét. Katonai bíróság elé állították, a büntetése halál volt. Búcsúlevelében ezt írta: „Sokat dolgoztam, és abban a hitben halok meg, hogy munkámban tovább élek. Tudom, hogy munkám nem volt hiábavaló. Ha mégegyszer születnék és újból élnék, akkor sem tudnék másképpen élni.” Itt áll előttünk e férfi emberi nagysága, de hősiessége is az eszméért való következetes harcban. 1942 október 9-én volt a halálos ítélet végrehajtása. A fogház ablakaiból nézték végig a bebörtönzött kommunisták vezérük kivégzését. Majd felcsendült ajkukról az Internacio nálé. Schönhercz Zoltán utolsó szavaival a pártot, a Szovjetuniót éltette! * A felszabadult s szocializmust építő hazánkban gondolunk Schönhercz Zoltánra és a többi hős kommunistára, akik életüket adták a hazáért, a szabadságért. Schönhercz Zoltán halálának 13. évfordulóján büszke tudattal állapíthatjuk meg mártírhalála nem volt hiábavaló. A Szovjetunió felszabadította népünket, s valóra váltottuk a KMP titkárának álmát: a proletárdiktatúrát. Rákosi elvtárs szavaival emlékezünk: „Ádáz ellenségeink tűz- zel-vassal tiportak bennünket, de nem tudták kicsavarni kezünkből az emberi haladás vörös lobogóját, melyet mártírjaink adtak kézről-kézre, amíg •hozzánk eljutott, hogy szilárdan és magasan lengessük a győzelemre vivő úton!” HORVÁTH IMRE. Középiskolás DISZ fiatalok! Segítsétek^ betakarítást! A DISZ M. V. B. felhívásából Most az őszi gabonavetés áll a mezőgazdasági munkák első sorában, ezen fáradozik egész dolgozó parasztságunk, a pártós állami szervek, falusi DISZ alapszervezeteink. E munka fontos előfeltétele a kukorica gyors betakarítása. Diszisták! Vállaljatok vasárnapi önkéntes kukoricatörő munkát egy-egy közeli tsz-ben, szerezzetek még nagyobb megbecsülést középiskolásoknak a környéken. Változtassátok az iskolai DISZ-szervezetet egyetlen nagy rohambrigáddá, s adjatok segítséget ott, ahol a legfontosabb. A DISZ Megyei Végrehajtó Bizottság versenyt indít a megye összes középiskolai DISZ-szervezete között: 1. Az iskola tanulói milyen arányban vesznek részt a bri gádmunkában? 2. Hány holdon törték le a kukoricát összesen, és mennyi jut ebből egy-egy főre? 3. Hány vasárnap segítették kollektiven a kukorica törést? A megyei első helyezettet bejegyezzük a DISZ Megyebizottság dicsőségkönyvébe és 20 kötetes könyvtárat kap. DISZ M. V. B.
