Tolnai Napló, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-18 / 220. szám

1955. SZEPTEMBER 18. NA PT.O o Ismerkedés a kiállításén | hosszú tehénistálló közepén áll c-f*- Juhépusztai Állami Gazdaság Annus nevű tehene, mely II. díjat nyert az Országos Mezőgazdasági Kiál­lításon. Mellette fekszik kisborja, s ott áll a jászol végénél Pencz József is, az állatok gondozója. Az istálló végén, az ajtónál kis iskolásak, 7—8 éves gyere­kek jelennek meg kettős sorokban, s az üde, vékony gyermekhangok csakha­mar megtöltik a termet. Mindegyik gyerek kezében papír és ceruza. Való­színűleg azt kapták feladatul, hogy a kiállításról fogalmazást készítsenek, így aztán buzgón jegyeznek mindany- nyian. Néha annyira elmerülnek a mun kában, hogy tanítójuknak kell odébb noszogatni őket. Igazi pesti gyerekek, még sohasem láttak talán ennyi tehenet egyrakáson, Pillanatonként fiáóik és 'másik kíájt fel közülük az elragadtatás hangján: — Jé ... nézd csak ... juj, de érde­kes ... Lassan halad előbbre a sor. Az első pár már éppen ideér Pencz elvtárs tehene elé, amikor az egyik pöttömnyi szőke kislány odaugnk a tehén mellé s éles hangon elkiáltja magát: — Jé, nézzétek csak: boci!... Felbomlik a sor, s azonnal ott terem­nek mindannyian. Az előző kislány —« úgylátszik ő a legbátrabb közülük — illedelmesen megkérdezi: — Tessék mondani, hány éves a boci? 0 Pencz József elneveti magát: — Hogy hány éves? Hiszen két hetes még csak ... — Jé... — a gyermekek újabb cso­dálkozás-hulláma fut végig a sorokon, — Hát mit szokott enni? — hangzik az újabb kérdés. — Az bizony csak szopik még. — Es — tessék mondani — meg sza­bad simogatni? — Hát persze, csak simogassátok — biztatja őket a gondozó, de mosolyog magában, mert látja, hogy a gyerme­keket nagyon aggasztja Annus jelen­léte. Pedig minden hozzáértő láthatja, hogy a boci „mamájának” semmi rossz szándéka nincs, inkább csak azért nyújtogatja fejét a látogatók felé, mert — hiába, no! ő sem látott még ennyi gyereket egy csomóban. A bocit szépen felállítják a vendégek tiszteletére, s minden kis látogató, ha kicsit remegős kézzel, ha kicsit a „mama” felé sandít­• ra is, megsimogatja végre. — Na, gyerekek, írjátok fel szépen, hogy itt mit láttatok — szólalt meg a tanító. / egyzik szorgalmasan és indulná­nak már, amikor Pencz bácsi hangja megállítja őket: — Várjatok csak gyerekek! írjátok fel azt is, hogy éppen két héttel ezelőtt a vagonban született. Erre aztán megint csak az előző szö­szt kislány ugrik elő: — Jé, hát én is a vonaton születtem. Kaptam a MAV-tól szabadjegyei. A boci is kapott? Nagy kacagások közepette megnyug­tatták a kicsit ,hogy a bocinak ninc. szüksége ilyesmire. Viszont most aztán tényleg búcsúzni kell, hiszen mások i:\ látni akarják Annust, Juhépuszta egyik büszkeségét, mert a gyermekeknek is sok mindent meg kell még nézniök. S ki tudja? Pár nap múlva vala­melyik budapesti általános iskola II. vagy 111. osztályában talán ilyen soro­kat is olvashat a tanító, miközben a házifeladatokat javítja: L áttunk egy bocit is. Vonaton szü­letett. Nagyon aranyos volt." S a szőke kislány talán még azt is oda írja a végére, hogy: „Éljen a falu és a város egyre erő­södő barátsága!” CSERHALMI IMRE. n beadás teljesítése törvény Kagyderegon is Nagy dörög község ezideig nem teljesítette gabonabeadási kötelezettségét, adósa maradt az államnak. Joggal kérdezhet­jük, miért? Talán nem folyt megfelelő agitáció? Talán hi­ányzott a legjobb gazdák pél­damutatása? Nem, nem hiány­zott. A nyolc holdas Gölöncsér János például a kötelező be­adáson felül 14 mázsa, a hét holdas Imre János 13 mázsa -gabonát adott el szabadáron az államnak. Lehetne még so­rolni tovább a kötelességtudó gazdákat, az ő szorgalmuk azonban nem volt elég, nem tudta pótolni néhány gazda- társuk hanyagságát. Kik azok a kötelezettségüket nem teljesítők, akik miatt a becsületes nagydorogiaknak szégyenkezniök kell? A sort nem is nyithatná meg más, mint a kulák, Gál József, aki 12 mázsa gabonával tartozik Kishaszonbérbe adta ki föld­jét, hogy ne kelljen teljesíteni a beadást. Persze, követői is akadtak: A nyolc holdas Ton- csa Józsefné 11,37 mázsa, Végh János 12,03 mázsa, az 5 holdas Szabó János 8,92 mázsa, a ki­lenc holdas Zsebő József 3,95 mázsa gabonával tartozik az államnak. Rajtuk kívül tíz gazda van hátralékban ha­sonló és kisebb mennyiséggel, ök azért nem teljesítették a beadást, mert „nem volt mi­ből“, mivel nem is vetettek. A tanács természetesen megtette a feljelentést a kulák ellen és a többi hátralékos ellen is, hogy a törvény szigorával ér­tesse meg, mindenkinek telje­síteni kell kötelezettségét az állam iránt. A szakályi gazdák felkészülnek az őszi munkákra Szakály községben 1040 hold kenyérgabonát kell elvetni. A tanács most sokkal nagyobb gondot fordít az ellenőrzésre, hogy ezt a területet elvessék a gazdák, nehogy megtörténjen az, mint az elmúlt évben, mi­kor 300 holddal kevesebbet ve­tettek. A gazdáknak a vetés befeje­zését be kell jelenteni, a ta­nács ellenőrzi, hogy valóban bevetették-e a kötelező terü­letet. ügy szerveztük meg a mun­kákat a mezőgazdasági állandó bizottsági, a termelési bizott­sági tagok és a dűlőfelelősök bevonásával, hogy azokról a földekről történjen meg első­sorban a betakarítás, amelyek vetésre kerülnek. Az őszi mun­kákat a tanácsülésen tárgyal­tuk meg és egyénenként js beszélgettünk a gazdákkal ezekről a munkákról. A községben 22 gazda vesz részt a 35 mázsás kukorica- termelési mozgalomban. Az előzetes számítások alapján Bognár Márton 3 hold kukori­cája 40 mázsa termést ígér. Lehőcz Lőrinc és Szőke Géza kukoricája pedig 36 mázsát. A többi gazda termése eléri a 35 mázsás átlagot. Ezek a gaz­dák a talajt őszi mélyszántás­sal, tavaszi simítózással és ne­héz fogassal készítették elő s háromszor kapálták meg a kukoricát. Lezsák Béla Mg. előadó, Szakály. 1 Azért a közösben mégis jobb... A FADD1 GYŐZELEM Ter­melőszövetkezet alig tekintett vissza egyéves múltra, ami­kor Tóth János egyéni gazda azt gondolta magában, hogy ■nem kínlódom én ezzel a 3 hold földdel, inkább belépek ■a tsz-be. — Ott többen leszünk, aztán ha nem úgy si­kerülne az év, akkor is közö­sen, könnyebben viseljük. Így lett Tóth János bácsi termelőszövetkezeti tag egé­szen a múlt év őszéig. Akkor ugyanis olyan sérelem esett meg rajta, hogy megharagu­dott, bevágta maga után a ■nagykaput és másnap feléje sem nézett a tsz-nek. A nagy sérelem ugyanis a következő volt. — Hallja-e, János bátyára, hiába veri előttem az asztalt, ami szabály, az szabály. Az alapszabály betartása magára is vonatkozik. — De miért pont velem szemben csináljátok? Miért sajnáljátok tőlem azt a ron­gyos 2.90 mázsa kukoricát? — Értsük meg egymást, nemcsak magától, hanem min idén egyes olyan tagunktól le­vontuk a kukoricát, akinek nagyobb a háztáji területe. Vagy talán azt akarja monda­ni, hogy az 1000 négyszögöl háztájin kívül a 400 négy­szögöl, meg az az egy hold bérletes föld nem a magáé? — Nem azt mondom, hogy nem az enyém, de a keserves istenit ennek a világnak, hát sajnáljátok tőlem, hogy most levonjátok részesedésemből a kukoricát. — MONDOM JÁNOS BÁ­TYÁM, hogy nem a sajnálás- ról van szó, hanem arról, hogy a termelőszövetkezeti alapszabály valamennyiünkre kötelező. Még a saját apámtól is levonjuk a kukoricát, mert rendnek kell lenni. — Hát, vettem észre, hogy az apádtól is levontátok, de nekem az a véleményem, hogy ... Elég az hozzá, hogy a tsz- elnök, no, meg Tóth János is a maga igazsága mellett kar­doskodott. A nóta vége aztán az lett, hogy János bácsi kije­lentette: — Ha ezt megcsináljátok, én kilépek a tsz-ből. — Kije­lentését nem ijesztgetésnek szánta, mert másnap búcsút mondott a szövetkezeti élet­nek. AZTÁN TELTEK-MULTAK a napok. A Győzelem TSZ tagjai, meg Tóth gazda is a maga külön útját járta. Míg a tsz-ben kombájn aratta a ga­bonát, a tagoknak jóformán kaszát sem kellett fogni, ad­dig János bácsin sokszor meg­izzadt o.z ing. — Hej, nem fog ez így men­ni — gondolta bölcsen. Vén- ségemre dolgozzam agyon ma­gam. Nem mondom,. csúnyán összejöttünk, amikor otthagy­tam őket, de nem kellett vol­na velem ezt a csúfságot csi­nálni. Fene egye meg, hiszen v,em akartam én kimenni a tsz-ből, különösen amikor kezdtük összeszedni magun­kat. Nagyon mérges voltam, de kellett ez nekem. Legalább megláttam a különbséget a két élet között. Nem is volt talán olyan nap amikor ne jutattak volna Tóth János eszébe e gondola­tok. Dehát hogyan kezdjen hozzá. Az egyik napon, éppen szeptember 15-én, aztán vé­letlen-e, vagy akarattal, de betévedt a Győzelem TSZ irodájába. — Ezzel az elszámolással baj van, — mutatott a kezé­ben lévő beadási könyvre. — Látja, János bácsi — mondta a könyvelő, ha tsz-tag lenne, nem kellene magának ilyesmivel törődni. — Hát eljöttök hozzánk, az­tán majd... — Minek menjünk el János bácsi, inkább itt és most írja alá. MEGTÖRTÉNT. Hazafelé menet János bácsi megköny- nyebbülten már azon gondol­kodott, hogy betakarítja a do­hányt, a krumplit, meg a töb­bit aztán nem is várja meg nz új gazdasági év kezdetét, hanem azonnal munkába áll. Dolgozik, folytatja a munkát, mintha abba se hagyta volna. Ti. R. A türelem meghozza a várt sikert Elmondja: Sebők József tsz elnök Megye-, sőt országszerte írnak arról, hogy a termelőszö­vetkezeti mozgalom fejlesztése érdekében milyen nagy­arányú agitációt folytatnak a termelőszövetkezetek tagjai, a gépállomások, a tanácsok, a párt és állami szervek dolgozói. Ehhez a szívós népnevelő, agitáló munkához türelem és akarat kell. Mi, a dunaszentgyörgyi Szabadság Termelőszövetkezet tagjai is hetekkel ezelőtt komolyan hozzáláttunk a népnevelő munkához, termelőszövetkezetünk fejlesztéséhez. Nagyon sokszor bizony hosszú órákon keresztül beszéltünk és győz­tük meg a gazdákat arról, hogy a mai parasztság felemelke­désének egyedüli útja a termelőszövetkezet. A népnevelő munka nem könnyű. Ezt tapasztaltuk mi is. De mégis azt tudom mondani, hogy megéri a fáradságot, mert a mi jobb életünk kialakításáról van szó. Az a célom, hogy elmondjam megyénk valamennyi ts2 tagjának és népnevelőjének, hogy a türelem, a szívós nép­nevelő munka meghozza a várt sikert. Tapasztalatból mon­dom, hogy a beszélgetés során nem mindegyik gazda írja alá azonnal a belépési nyilatkozatot. Előfordul, hogy a tizedik beszélgetés után is azt mondta a gazda, hogy szövetkezésről már pedig szó sem lehet. Ne gondolja azonban senki, hogy ez a gazda belül is ezt érzi. Még ezer szállal húzza a föld, a csikók, de a mi szavaink, tsz-ünk eredményei már gondolko­dásra késztetik. Ceruzát, papírt fog, oszt és szoroz és ered­ményként megkapja, hogy akkor marad neki több gabona a padlásán, ha termelőszövetkezetbe lép. Röviden egy példát szeretnék elmondani. Én nem olyan régen, alig egy éve vagyok Dunaszent- györgyön. De azért figyelgettem, hogyan dolgoznak az egyéni gazdák. így esett a választásom Kőmíves József 6 holdas gazdára. Láttam, hogy ért a munkájához és gondoltam, ilyen gazdára lenne nekünk szükségünk. El is mentem hozzá egy­szer, kétszer, háromszor, de nem akart hallani sem a belé­pésről. Ö csak azt mondogatta, hogy független ember akar maradni. Én nem hagytam annyiban a dolgot és beszéltem arról, hogy például egy hosszabb betegség esetén is bizto­sítva van minden tag kenyere. Aztán beszéltem a tsz-tagok eredményéről, életéről és jövőjéről, ötszáz hold földünk az őszre ezer holdra fog növekedni. A több föld nagyobb jöve­delmet jelent. A gépeket jobban ki tudjuk használni. Az állandó vetésforgó bevezetésével termésátlagunk és jövedel­münk nagyobb lesz. A múlt évihez viszonyítva így is óriási a javulás. Míg tavaly 21 forint volt zárszámadáskor egy , munkaegység értéke, addig az idén meg fogja haladni az 50 forintot. Nagyobbmérvű lesz az építkezés. Harminc főnyi fejőstehén állományunkat száz darabra növeljük. Építünk tejházat, ahol feldolgozzuk a tejet, a tejtermékeket pedig el­adjuk. Jóska bácsi mindezek hallatára is csak a fejét rázta. A reményt azonban nem adtam fel. Láttam, hogy szavaim erősen foglalkoztatják. Gondoltam, majd eljövök hozzá holnap estére is Erre azonban nem került sor, mert Jóska bácsi maga jött el hozzám és kérte felvételét. Kőmíves József 6 holdas gazda csak egy az 51 új tag közül. Továbbra is látogatjuk a község dolgozó parasztjait, meggyőzük őket igazunkról és reméljük, hogy rövid időn belül meg fog kétszereződni a termelőszövetkezetünkbe lépő új tagok száma. Több jut mint tavaly ­Elmondotta Kleithal János a paksi Vörös Sugár TSZ brigádvezetője Ha nemcsak futólagosán, hanem mélyebben betekin­tünk, vagy figyelemmel kísérjük megyénk bármelyik ter­melőszövetkezetének életét, akkor nagyarányú fejlődésről, gazdagodásról győződhetünk meg. így van ez a paksi Vörös Sugár TSZ tagjainak életében is. Nem lehet azt mondani, hogy tavaly, vagy azelőtt rosz- szul dolgoztak a tagok. Az egy munkaegység értéke azon­ban mindent átszámítva, mégis csak 33 forintot tett ki. — Ezzel szemben — mondotta Kleithal János brigád­vezető — az idén meglesz a tervezett 62 forint 20 fillér. Ez a hatalmas változás — folytatja tovább — abban keresendő, hogy jobbak voltak az idén termésátlagaink. Míg tavaly 8 és fél mázsa búzát takarítottunk le egy holdról, addig az idén elértük a 14 mázsát. Többet termett a föld, mert mi is alaposabban készítettük el a magágyat. A nagyobb ter­més eredményezte, hogy a búzából a tavalyi 2.80 kiló he­lyett ,az idén 5 kilót osztottunk munkaegységenként, ami csak előleg. Tavaly 21 forintot tudtunk osztani, ezzel szem­ben az idén meg lesz munkaegységenként a 25 forint. Zárszámadásra a pénzt hízottsertésekből fogjuk előte­remteni. Közel 20 mázsa évi sertésbeadásunkat az utolsó dekáig teljesítettük, de eleget tettünk évi vágómarha, tojás és soványbaromfi beadásunknak is. A még ólban lévő to­vábbi 33 hízót szabadpiacon fogjuk értékesíteni. A hízók ára is kiosztásra kerül. Ezenkívül 150.000 forintot fog hozni a dohány, 4 mázsával több gyapjút nyírtunk az idén, a több mint 4 vagon gyümölcs és 8 hold szőlő termése fogja még gyarapítani jövedelmünket. Ezek a mai eredmények azonban még tovább növeked­nek. Négyszáz hold területünk az őszre kétszeresére fog emelkedni. Ami azt jelenti, hogy termésátlagaink még job­bak lesznek. A vetésforgó alkalmazása lehetővé teszi majd, hogy a legjobb elővetemények után vethetjük a gabona­féléket. Tervünk még összesen 5 hold szőlő (2 hold rizling és 3 hold kadarka) telepítése. Két holddal növeljük eddigi 15 jiold gyümölcsösünket, továbbá 5 holdon erdősávot telepítünk. De nemcsak a növénytermesztés, hanem az állatte­nyésztés vonalán is jelentős felfejlesztést akarunk elérni. Egyszóval termelőszövetkezetünk adottságai lehetővé teszik, hogy terveinket megvalósítsuk. Ami sikerülni is fog, mert összesen 96 régi és új tagunk lelkesedéssel és kedvvel végzi a munkát. Ez a taglétszám azonban nem végleges, mert szinte naponta vannak községünkben olyan dolgozó parasztok, akik a nagyüzemi gazdálkodást választják.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom