Tolnai Napló, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-11 / 214. szám

4

NAPLÓ

1955. SZEPTEMBER 11.

Ismerd meg megyénket

Bonyhád II.

Közművelődés, vagy népoktatás terén először a reformátusokat kell említeni, mert nekik volt először tanítójuk és papjuk. A katolikusoknak csak félművelt szerzeteseik voltak, tanítót csak 1780-oan hoztak magukkal Fuldából (Bajorország). A leginkább Hessenből érkezett evangélikusoknak nagyon képzett tanítójuk lehetett, mert állását otthagyva, a császári seregbe századosi rangot kapott. Az iskolák mind a templomok szomszédságában épültek, 3 ma is megvannak. A mai .Sztálin tér épületei; templomok, iskolák, Perczel kúriák i740— 1800 között épültek s ma mint műemlékeket őrizzük őket.

Az 1700-as évek vége felé a Dózsa és Rákóczi utcában gerendák közé rakott vályogfalú kétszobás parasztlakások épültek külön téli és nyári konyhákkal, az udvarok végében, sokszor a házaknál is tágasabb pajtákkal. Az 1800-as évek végéig ezeket a házakat mindinkább átépítik és csinosítják.

1813-ban új iskolával bővül a község. Egy német apáca — volt grófnő — „nemes leánykák részére“ leánynevelő intézetet alapít (zárda), ahol azonban kizárólag német nyel- i ven tanítottak. Egyed Antal plébános, talán Vörösmarty hatása alatt kifogásolta a tanítást, ahol „a magyar egészen elhagyatik, de a tánz és a franz nyelv nem.“ Vörösmarty Mihály 1817—1826-ig neveli Börzsönyben a Perczel fiúkat, de sokat jár be Bonyhádra Egyed Antal és Teslér László káplánhoz. A halhatatlan költő elragadtatva állít emléket az akkor még erdős domboldalak és vadvirágos réteknek „Szép-lak“ című költeményében. Igaz, ifjú szívét a táj szépségén kívül titkolt szerelme, Perczel Etelka iránt is ide köti.

1818-tól Bonyhád a vármegye egyik forgalmi központja lesz, ahonnan naponta egy négylovas és egy kétlovas kocsi indul postával és utasokkal a járás községeibe. A lakosság száma 1826-ban 4639.

Ezidő tájban a község vezető személye. Borbély József evangélikus esperes, aki később nagy szerepet vitt a szabadságharc alatt. Bizonyára a személye iránti tisztelet és megbecsülés eredménye, hogy a dalköltő Kiss János püspök 1848 júniusában Bonyhádra hívta a kerületi gyűlést. A vármegye is itt tartotta gyűlését 1844. augusztusában, igaz, kényszerűségből, az egész vidéket vándorsáskák lepték el és irtásukról kellett gondoskodni. A parasztság az elemi csapások dacára vagyonilag igen szépen gyarapodott és már azon volt, hogy Kakasd mintájára pénzzel váltja meg az úrbériséget, de az 1848-as események tárgytalanná tették ezt.

Már 1840-től megyénkben erősebben kezd megnyilvánulni az Ausztria iránti ellenszenv. 1844-ben Perczel Miklós kezdeményezésére Szek- szárdon az osztrák iparcikkek beözönláse ellen „védegyletet' szerveznek, ennek elnökévé Perczel Bélát választják meg. A Habsburg 0il2r.es Perczel családhoz csatlakozott t rendkívül népszerű Borbély József is. Olyan bensőséges barátság fűzte a katolikus főúri családot az evangélikus espereshez, hogy Perczel Etelka vőlegényével még komaságot is vállalt papáknál. (Lásd lapunk 1955. március 15-i számát.) Perczel Mór állandó levelezésben állt Borbély Józseffel, s így történt aztán, hogy Bonyhád, talán elsőnek az országban, 1848. március 23-án a főtéren tartott népgyűlésen kimondta az úrbériség megszűnését és a község vezetését Borbély Józseffel az élen a

nép kezébe adta. A megye is felfigyelt a bonyhádi mozgalmakra és 1848 június 19-én „bizottmánya" itt tartotta ülését, melyen 2000 főből álló szabadcsapat felállítását határozták el. Az esperes és Erhardt Frigyes szabó céhmester lelkes agitációjára a község előbb 34, majd 85 önkéntest küld ebbe a csapatba, kik aztán Perczel Mór és Perczel Miklós seregében jól megállják helyüket Ozoránál, a Muraközben és Szenttamásnál. A szabadságharc leverése után, 1849 augusztus közepe táján Ottin- ger osztrák generális szállja meg Bonyhádot. Borbély József csak kifogással menekül az akasztófától, a két Perczel testvér pedig Törökországba szökik. Perczel Mór ott marad a kiegyezésig, de öccse, Miklós, Amerikába távozik és mint ezredes részt vesz az amerikai polgárháborúban.

A Bach-korszakban Borbély József feljegyzése szerint az örökös rekvirálásolc, házkutatások, katonabeszállásolások és az idegen tisztviselők zaklatásai annyira elkedvetlenítették — úgy a parasztságot, mint az „iparosokat“, hogy csak annyit dolgoztak, ameny- nyi családjuk fenntartásához szükséges volt. A kiegyezés utáni években a lakosság új munkakedvet kap, s a község úgy kulturális, mint gazdasági szempontból nem sejtett fejlődésnek indult. A Sárszent- lőrincen alapított IV. osztályú gimnáziumot, melyben Petőfi Sándor is diákoskodott, 1870- ben Bonyhádra helyezi át az evangélikus egyházmegye. (1906-tól államsegélyes főgimnázium a mai épületben.) Hoffer Károly karmester 1871- ben szervezi meg a sok díjat nyert országosan ismert „Bonyhádi Dalárdát". Amerikai szőlőtelep létesül 1897-ben a mai vásártéren, s az 1900-as évek elejétől az Olajgyár és Zománcmű sok munkásnak nyújt megélhetési lehetőséget. 1903- tól 1909-ig a tanácsháza udvarán álló épületben magánpolgári leányiskola működött, de az 1905-ben megnyílt Szt. Vincéről elnevezett irgalmas nővérek polgári iskolája fokozatosan elnéptelenítette és be kellett szüntetni. A község az 1900-as évektől már városias jelleget ölt. Az I. Világháború alatt 163 bonyhádi katona vesztette életét a Balkánon és az Isonzó fronton. Emléküket az 1925-ben felállított „Baj társak szobra örökíti meg.

Az 1918—1919. évi forradalmak alatt Bonyhád intézkedéseivel az ország sok városát megelőzte. (Lásd lapunk 1955. április 24-i számát.) A még

'l 8-ban alakított Nemzeti Tanácsot a szakszervezetek sürgetésére feloszlatták és helyébe a „Paraszt és Katona Tanácsot" ültették, majd a Tanácsköztársaság kikiáltása után, 1919 április 1-én titkos választással „Munkástanács" került a község élére. A Tanácskormány bukása után a besúgók sok embert juttattak fogházba. Tömegtüntetésre került sor a főtéren, mire a községházától kézigránátot dobtak a tömegbe, többen megsebesültek.

A II. világháború alatt, mikor a Bethlen kormány megengedte a „Volksbildungsve- rein“-ok megalakítását, a pán- germán-mozgalom kezdett lábrakapni.

Az egész lakosság nagy örömmel fogadta 1944. november 31- én a felszabadító orosz hadsereget. Megindult a posta és a vasút forgalom, megkezdődött a tanítás az Iskolákban. Népköztársaságunk Alkotmánya általánossá és kötelezővé tette a népoktatást és államosította az iskolákat, azóta már alsótagozatú iskolákban is szakképesítéssel rendelkező tanítók tanítanak és nevelik az új nemzedéket.

K. V.

TOLNAI HAJTÁSOK

Lelkes Miklós:

Kiránduláson

Vasárnap van, kirándul a család Kishugom, Zsuzska, boldogan nevet A harmatgyémántos mosolygó fű közül A rét ezer színes virága integet. Péterkét mindenki virgoncnak ismeri S az is, — veszteg egy percig sem

marad

Alighogy indulunk, a réten át Egy sárga pillét kergetve elszalad. Zsuzsika persze, aki mohón lesi Mindig, hogy mit csinál kisebbik bátyja Felkiált: „Várj még, én is jövök!"

S azzal már buzgón el is szalad utána. Az erdőnek csábítóan kacsingat Felém árnyaszöld, puha karja A fákon napfényben fürdő tölgylevél Mosolyog a süppedt, puha avarra. Nemsokára szűk ösvényen megyünk Elől apu... hátul meg én vagyok. Zsuzsika tréfás-félénken kérdezi: „Mondd, anyu, nincsenek itt farkasok?" Egy tisztás szélén letáborozunk, Előszedve az elemózsiát Az árnyas fűre leül megpihenni S ingán falatozik az egész család.

Sára Barát József:

Kovács József:

GENF

(Részlet.)

És száll a dal;

Elsöpör mindent, ami rossz, a háború minden borzalmát,

Elsodorja az ágyút, a bombát Lehajítja a tenger fenekére,

Hogy soha többet ne jöjjön felszínre. És száll a dal kelettől nyugatig, Átfogja a világot jótékony kezével, Melyből kincsek, életek születnek. Ezer, százezer és millió torok Zengi a dalt áhítattal,

Boldogságtól kipirult arccal;

„Egy a jelszónk: a Béke!”

Borbély Tibor:

Emlék

Ö, ki tudja hányszor gondoltam én terád a messzi, távol,

katonai sátortábor kemény szigorát enyhítve lelkem szökésivel.

S ha névsort olvasott a rajparancsnok, előttem kedves arcod képe kelt,

s míg téged néztelek, helyettem testem felelt;

— Jelen!

Vén anyóka

,Gond-gyűrte ráncok ülnek arcán, termetét elszabták az évek, karjából már elszállt az erő, csak ösztöne éled.

Szemében már hamvas fény ragyog, merengve néz hosszú tegnapot; a múltjába réved ...

Talán az ifjúság tengerén evezgetnek csendes gondjai, s emléke szaggatott hálóját csak lassan bontja ki, hol kedves szép órák csobognak csókoló fényében a holdnak (egy nyárnak bojtjai?) —

Vagy talán szomorú kétkedés emléke árad szívébe s nehezült napok bús özöne iramlik elébe? ’

— Nem látszik... A ráncok:

egyformák

— mint a köd, a hegycsúcsok ormán arca tengerébe’. —

Nyugodt, de múltjának vádlója leroskadt asszonyi létében bár kicsi unokája kezét tartja kis kezében,

* újszínü fény derül homlokán

— elfogyó élete alkonyán szelíd békességben ...

Vörösmarty és Perczel Etelka

(Vita)

NOVEMBERBEN lesz 100 éve, hogy Vörösmarty meghalt A haza egyik legnagyobb költőjéről megemlékezni nekünk szinte kötelességünk, hisz ifjúsága egy részét itt töltötte Bonyhád vidékén. Itt ébredt szívében első szerelem, melyről egy századon át annyit írtak és vitatkoztak. A Tolnai Napló augusztus 24-i számában is e kérdésről jelent meg cikk, melyhez a magam kuta tásainak eredményeit szeretném csatolni. Talán így sikerül tollforgató és kutató irótiár saim közreműködésével a Vö rösmarty körüli emléket össze gyűjteni és a feledéstől meg menteni.

A 20 éves Vörösmarty 1820 bán Börzsönyben az akkor 13 éves Perczel Etelkával találkozott. Igaz, hogy 10 éves kora tói, 1817-től ismerhette, de akkor talán csak a vidám játékos gyermeket láthatta ben ne. Most azonban egy, a költeményei nő alakjaiban folyton említett kékszemű, sötéthajú, sudár fejlődő hajadon Perczel Etelka közelségébe került. A családban vele való sokszori ta lálkozás mindenesetre befolyás sál volt érzelmi világára. Avagy el leftet-e képzelni 20 éves fiatalembert, kinek szívében bájos, művelt lány hosz szabb ismeretség után nem ébreszt holmi vonzódást? Nem fo gadjuk el a korkülönbség el lenvetést sem, hisz napjainkig számos példát hozhatunk fel arra, hogy a nevelők férjhez- mehető korig várták meg sa ját tanítványaikat. A kor romantikája és lírája csak szál malángszerű szerelmet ébreszt hét, de nem olyan tartósat mint amilyent Vörösmartynál tapasztalunk, egészen 1831-ig. ,,A szerelemhez” című versében így vallja be:

„Még egyszer szerelem,

Erezzem lángodat,

Mégegyszer édesen

Gyötrő hatalmadat.”

NEM REGENYEK, versek után formált bábú kelt ilyen

mély vágyódást, hanem élőlény: Etelka. Ismét az ellcnve tés, hiszen a józan gondolko dású költő nem számíthatott a gazdag leánynál meghallgatás ra. Igaz, de a mindennapi élet ezer példával is igazolja a bol dogtalan, de meg nem szűnt szerelmet. Azután, hogy a ,,gő gös, szellemiekkel mit sem törődő” család a szegény költő érzelmeiről tudomást sem vett, s talán észrevevén ki is utasította volna házából? Nem helytálló érvelés, a tények mást igazolnak. Perczal Mór emlékirataiban (Vasárnapi Újság 1868. január) így jellemzi édesapját: „Ha némileg heves, büszke és szigorú volt is atyám de szintoly igazságos. Amilv gazdag vala azonban földi javakban, lelki tulajdonságokban sem volt szegényebb.” Könyv tára magába foglalta a német és francia irodalom minden

jobb termékét, félszázadon át járatta az akkori Európa leghíresebb hírlapját, az: „Augsburger Altgemeine Zeitung"-ot Hogy azonban úgy Perczel Sándor, mint Etelka valamit mégis csak sejthetett a költő szerelméről azzal magyarázha tóm, hogy a „Zalán futása” 78 előfizetője közül ők tlzz2l szerepelnek. Etelkáról szól a IX. énekből kiragadott két sor:

„Délnek völgye, szívem tulkának régi hazája.

... Megtétek Hajna, tehoz- [zád".

HAJAS BÉLA gimnáziumi igazgató évtizedes kutatásai val Vörösmarty költeményei bői kimutatja a költő epedő, bár reménytelen szerelmét Perczel Etelka iránt. (Irodalomtörténeti füzetek 41. száma 1931.) A Hajna, Tünde.

Á magyar egészségügyért

Felszabadulásunk előtt, amikor még az egészségügy osztály jellegű volt, az egészségügyi középkádereket legtöbb esetben csak fűtésre és takarításra hasz nálták, szakmai továbbképzésükkel az akkori uralkodó ősz tály nem törődött.

Felszabadulásunk után ezt az állapotot pártunk és kormányzatunk teljes egészében felszámolta és igen nagy súlyt fektet -.z egészségügyi középkáderek szakmai kiképzésére, továbbképzésére és komoly egészségügyi feladatok orvoslásának elvégzésérte. Pártunk és kormányzatunk az Egészségügyi Minisztérium irányításával azt a célt tűzte ki, hogy minden egészségügyi intéz ményben városi és járási főorvosok mellett szakképzett egészségügyi középkáderek legyenek és szakmai képzettségükkel, min den tudásukat latbavetve segítő és megelőző tevékenységet fejtsenek ki dolgozóink egészségének megvédése érdekében.

A gyönki járás részéről 4 és fél hónapos egészségőri Iskolán vettem részt, a bdapesti Közegészségügyi és Járványügyi Állomáson. A tanfolyamon 26 hallgató vett részt, ellátásunk kitűnő volt. 1955. agusztus utolsó napjaiban ért véget a tanfolyam. Az ország különböző ré szélből behívott egészségőrök nagy lelkesedéssel készültek erre a napra, mikoris a vizsga napján felelni kellett a 4 és fél hónapon át tanultakról.

Én 1951. november 1-én kerültem a gyönki járási tanács egészségügyi csoportjához, mint egészségőr. A 4 és fél hónapos iskolán megtanultam azt, hogy a legkisebb egészségügyi kihágásokból, vagy mulasztásokból dolgozóink, népi demokráciánk milyen károkat szenvedhet.

Pápai József

Ilona, Hedvig, Lenke, stb nem akármelyik Mari-Juli idealizált alakja, hanem Etelka képmása. Gyulai Pál talán nem egészen határozottan mondja Etelkát a költő szerelmének, mint Mór bátyja az említett újságban ily szavakkal kifogásol: ,,S midőn Vörösmarty első szerelméről sokat és szépen emlékezik, azt nem tudja, hogy annak tárgya az annyiszor, s annyi alakoan megénekelt Etelka, szintén házunk leánya vala, nekünk leg- idősb nővérünk.” Vörösmarty egyik legbensőbb barátjának Stettner Györgynek 1825. augusztus 27-én többek közt ezt írja: „Én láttam a déli völgy világát, s most ő nincsen ott. Nem Is kérdeztem meddig ma rád el, vagy még vissza jön-e7 Mert mit használ: a valóságot még úgyis elég korán lesz megtudnom.” Ugyanez év szép tember 28-án Ismét Stettner nek írja Börzsönyből: „Láttam nem a szerelem szólamlik meg belőle, de még egyszer megál- dám istenemet, hogy ötét lát hattam, s erősen fogadtam, őtet holtig emlékezetemben éltem angyalainak tartani.” Nem mondja ki tehát az az élő, te hát nem képzelt lány, ki szívét meghódította, de Stettner tudja, hogy ez Perczel Etelka. Zalán futása megjelenésének 100 éves érfordulóján Börzsönyben emléktáblát lepleztek le. A leleplezés ünnepére Lám pérth Géza költőnk alkalmi köl teményt írt, melyben Etelkát így idézi:

„S jön Etelka — szöghaju [deli Hajna

A költő szűz szerelme, szent [sugalma.”

Etelka nem a legendaszerű család és környezet által előléptetett múzsája a költőnél-., hanem élő valóság.

Knábel Vilmos