Tolnai Napló, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)
1955-09-01 / 205. szám
1955. SZEPTEMBER 1. NAPLÓ ;í Hindern erőt mozgósít a mőcsényi községi pártvezefőség a DISZ megerősítésére Az elmúlt évek során bizony a mőcsényi fiatalok nem sok segítséget kaptak a község vezetőitől. Néha, néha, különösen egy-egy kampányfeladat végrehajtása közben eszükbe jutott, hogy van DISZ szervezet, foglalkoztak is velük, de utána megint magukra hagyták őket. Van pedig a mőcsényi fiatalokban is erő, s ezt éppen a kampánymunkákban mutatták meg. Szép sikereket értek el egy-egy nagy ünnep alkalmával kultúrműsorukkal, pedig még helyiségük sem volt. Az aratásnál 20 fiatal segített a termelőszövetkezet tagjainak az aratásban. A sport terén is volt egy időszak, amikor próbálkoztak eredményesen működni. A legfontosabb területen, a fiatalok politikai oktatása, nevelése terén nem sok történt. indul ugyan egy Petőfi-iskoEa volt olyan eset, hogy huszon- ketten is megjelentek, de mivel a pártszervezet a propagandista kiválasztásában nem segített megfelelően, ez sem érte el a kívánt célt. Mindezeket azon a pártvezetőségi ülésen állapították meg a falu vezetői, amelyen a Központi Vezetőség határozatát az ifjúsági munka segítésével kapcsolatos feladatokat beszélték meg. Erre a községi« pártvezetőség meghívta a DISZ-szervezet titkárát, Bar- ducz Mártont és a szervezet 2 tagját, Lotz Lászlót és László Bélát is. Itt határozták el, hogy mit tesznek a Központi Vezetőség határozatának szellemében politikai, gazdasági, kulturális valamint sport területén a DISZ-szervezet megerősítéséért. Elsősorban is Váncsodi Lajos elvtársat a községi pártvezetőség tagját megbízták, hogy közvetlenül is segítse a fiatalok munkáját. Taggyűlésen fogadták meg a párttagok, hogy személy szerint is elősegítik minél több ifjú belépését a DISZ-be. A fiatalok oktatására is nagyobb gondot fordítanak az idén. Nagy segítségükre van ebben Király István az általános iskola igazgatója, aki például vállalta, hogy a nemrég odakerült, megnövekedett pedagógusgárdával nemcsak ezt, de a kultúr- és sportéletet is igyekeznek fellendíteni a Díszben. — „Mához egy évre hírneves DISZ-szervezetet akarunk Mőcsényben teremtem“ — mondotta többek közt. A tanács különösen anyagi támogatás terén vállalt komoly kötelezettségeket, amelyeknek egy részét már teljesítette is. Ki- meszeltették a DISZ-nek adott helyiséget s a labdarúgó felszerelés egy részére, a cipőkre, több mint 1500 forintot adtak. A további tervek szerint még ebben az évben a többi felszerelést, a nadrágokat, dresszeket is megkapják. Ezenkívül mintegy 1300 forint értékben asztalt és széket is juttatnak a fiataloknak. Komoly anyagi támogatás ez, hiszen ha mindent összeszámolunk 3900 forint jön ki, amelynek felét már meg is kapták a fiatalok. Most arra van szükség, hogy ez az együttes támogatós minden téren még tovább fokozódjon. Ennek egyik alap- feltétele, hogy a pártvezetőség gondosan ellenőrizze és segítse a kommunisták és a tömegszervezetek vezetőinek további, a DISZ-szervezet megerősítéséért végzett munkáját. Ekkor lehet állandóvá tenni a fiatalok nevelését, jó munkáját. Megvan az alap a mőcsényi fiatalokban is, hogy betölthessék hivatásukat maradéktalanul, s a községben a pártszervezet álhatatos, bátor segítőtársai legyenek. DISZ-sz©ra?ez©t ólukul! o szálkai Fejlődés Tsz-ben Az éves vállalások helyzete a bonyhádi üzemekben A húsz budapesti ipari vállalat felhívásához csatlakoztak a bonyhádi üzemek dolgozói is. A cipőgyár és a zománc- gyár dolgozói az éves terv határidő előtti teljesítését, a minőség javítását, a termelékenység emelését és az önköltség csökkentését vállalták. Azóta már eltelt néhány hónap, így már meg lehet állapítani, hol tartanak vállalásuk teljesítésével. A CIPŐGYÁRBAN A Cipőgyár dolgozói az éves terv teljesítését december 22- re vállalták. Terven felül 2 050 000 forint értékű árut termelnek az év végéig. A lerv túlteljesítését nagyrészt a minőség javításával, a hulladékanyagok bedolgozásával, a termelékenység emelésével érik el. Vállalásuk nagyrészét mór teljesítették. Az év első hét hónapjában 1 586 000 forinttal teljesítették túl a tervet. A minőség javításánál vállalták, hogy 6 százalékkal növelik az 'elsőosztályú áru arányát, ezzel 1 159 000 forinttal emelik a tervteljesítést. Ténylegesen 10,7 százalékkal több az elsőosztályú áruk aránya a tervezettnél, ami 1 130 000 forintot tesz ki. A ZOMÄNCGYARBAN A Zománcgyár dolgozói az éves terv 103,7 százalékos teljesítését vállalták. A terv túlteljesítésével 30 tonna zománcedényt gyártanak terven felül. E vállalásuknak július 31-ig esedékes részét túltelje-, sítették. A tervet 104 százalékra teljesítették, már eddig 18 tonna zománceuénnyel gyártottak többet az előírtnál. Az 1954. negyedik negyed- évéhz viszonyítva 21 százalékos selejtcsökkentést vállaltak. Tényleges eredmény 22,5 százalék. A vállalt egy százalékkal szemben 1,6 százaléknyi energiát takarítottak meg. A gyárban az év hátralévő részében nagyobb figyelmet kell fordítani a vállalás két igen fontos pontjának teljesítésére, amivel el vannak maradva: A termelékenységnél a terv 2,7 százalékos túlteljesítését vállalták, ténylegesen csak 1,5 százalékot értek el. Az önköltség terén a tervet 1,2 százalékkal túllépték a vállalt 0,25 százalékos megtakarítás helyett. A legutóbbi taggyűlésen a szálkai pártszervezet behatóan foglalkozott a DlSZ-szerve- zet megsegítésével. Határozatba is foglalták, hogy három párttagot; Zám József, Nagy Sz. István és Varga Kálmán elvtársakat megbízzák a fiatalok munkájának közvetlen segítésével. Ez az intézkedés és a megbízottak jó munkája máris érezteti hatását. Tanácsukra a DISZ munka további megjavítása érdekében újjáválasztották a fiatalok a falusi DISZ-szervezet vezetőségét. A taggyűlésen közel 60 fiatal vett részt s a szervezet titkárává ifj. Jelics Miklóst választottak meg. A DISZ taggyűlés emellett foglalkozott a mezőgazdaság szocialista átszervezésének eredményeivel, feladataival. Különösen azért, Mivel az utóbbi időben mintegy 10 fiatul méréséként öt dolgozót: Weisz Gyulát, Csibráki Józsefet, Reich Sándort, Bányai Károlyt és Nyíró Józsefet oklevéllel és jelvénnyel tüntette ki, mert a versenyfeltételeket 6 hónapon keresztül folyamatosan teljesítették, illetve túlteljesítették. Továbbá nyolc dolgozó: Fride Máriát, Krémer Pétert, Csanádi Józsefnét, Somorjai Józsefet, Ordasi Sándort, Barth László, Reitenger Istvánnét és Khiesz Lászlót oklevéllel tüntették ki. Ezek a dolgozók az egyéni versenyfeltételeknek választotta a nagyüzemi gazdálkodást. Néhány hónappal ezelőtt bizony még alig volt fiatal a tsz-ben, s így DISZ-szervezet sem alakulhatott. E taggyűlésen a fiatalok számba vették, erőiket, s elhatározták, hogy 15 taggal megalakítják a Fejlődés tsz-ben a DlSZ-szer- vezetet. Az új DISZ-szervezet titkárává ifj. Nagy Sz. Ferencet választották meg, aki maga is mindössze néhány hete tagja a tsz-nek, s a falusi DISZ-szervezetnek vezetőségi tagja volt. Á taggyűlés által megbízott kommunisták segítsége azonban nemcsak ebben mutatkozik meg, hanem abban is, hogy a fiatalok még közelebb jutnak a pártszervezethez is. Ezen a taggyűlésen például négy fiatal, köztük a két megválasztott DISZ titkár is bejelentették, hogy kérik felvételüket a pártba. megfelelően tervüket három hónapon keresztül folyamatosan túlteljesítették. A kitüntetések mellett ezek a dolgozók pénzjutalomban is részesültek, de rajtuk kívül még 17 dolgozó kapott pénzjutalmat. A jutalmakon és kitüntetéseken kívül a KPDSZ Területi Bizottsága a jó szakszervezeti munkáért dicsérő oklevelet adott át Somorjai József, Németh László és Csanádi Jó- zsefné dolgozóknak. Perecsi József Éliizem lett a Tamási Földművesszövetkezet Pista esjty&í&mw M egkezdődik a tanítás, megnyílnak az iskolák kapui, s újra élet költözik a régi falak közé. Sok-sok éve ismétlődik ez minden őszön. Az első tanítási napot ünnepnek érezzük mindnyájan, és ebben az ünnepi hangulatban arra szeretném figyelmeztetni a „tudomány várának vívóit", hogy munkájukat lelkiismeretesen végezzék, hogy hasznos tagjaivá válhasanak szocializmust építő társadalmunknak. Egy ilyen fiatal történetét mondom el. Még a nyáron, amikor a felvételi vizsgák folytak Budapesten, nekem is dolgom akadt, s felutaztam autóbusszal. Az autóbuszon találkoztam egy régi ismerősömmel. Büszkén mutatta felvételre hívó lapját... de beszéljen inkább a történet. Itt Szekszárdon végezte a gimnáziumot két éve jeles eredménnyel. Egyébként itt lakik Tolna megyében egy Duna melletti kis faluban. Apja négy hold földön gazdálkodott, de öregsége miatt nem tudta művelni a földet, elkelt volna a fiatal a házhoz. Este Pista ahogy zsebében az érettségi bizonyítvánnyal, megérkezett, boldogan újságolta apjának továbbtanulási terveit. — Édesapám, tanulni szeretnék. Az öreg türelmetlenül legyintett. — Kell az erő itthon is, nem mész sehova! A gyerekben egy világ dőlt össze, de nem volt mit tennie, belenyugodott. Bekzcsolódott a falu DISZ-életébe, kultúr- csoportot irányított. Édesanyjának azonban elmondta szíve titkos óhaját, hogy tanulni szeretne. Az megértette, dehát az apjuk... Apjuk éppen az egyetlen lovukkal bajlódott az udvarban. Nem sokára el is indultak ki a földre: apa és fia. Ezen az estén is későn értek haza, de Pista még fáradtan is, késő éjszakáig könyvei fölé hajolva tanult... így ment ez majdnem két évig. z otthon melege, kedves ismerősök, már majdnem felejttették vele bánatát. De mégsem volt egészen a régi. A falu párttitkára felfigyelt rá. Látta, hogy valami szomorúság üli meg a gyerek szívét. Csak az okra volt kíváncsi. Egyik nap behivatta Pistát, elbeszélgettek: Pista kiöntötte szíve bánatát. * Egy vasárnap délután a párttitkár bekopogtatott Pistáék- hoz. Sok mindenről beszélgettek csendes pipafüst mellett a hűvös szobában. Szó esett a falu életéről, az alakulóban levő szövetkezetről... A jó szőlőlé megoldotta az öreg Pista bácsi nyelvét is. — Tudja, az én legnagyobb bajom ez a gyerek — mondotta a párttitkárnak. — Mégse maradhat ez így, hogy ne tanuljon, de ki segít, ha elmegy? És hát ha elmegy, tán vissza se jön a faluba. — Csak ez a baj, Pista bátyám — így a párttitkár — ismerem én a Pistát, jó dolgos gyerek, szereti a falut, s ha el is megy vissza jön ő ide. Az egyetemen megtanulja, hogyan kell okosan gazdálkodni, hogyan kell vezetni nagy gazdaságot, hogy jobb termés legyen, mint az apró parcellákon... gondolkodjék Pista bátyám!... na, viszontlátásra. A rfista késő este ment haza, de rögtön látta, hogy valami történhetett, mert apja szokatlan ünnepélyes volt. Amint pipáját csendesen szivogatta és szopogatta az eléje állított kancsó levét. — Jóestét, édesapám. — Jóestét, fiam. — Ülj le, töltsél, aztán figyelj ide. A gyerek csodálkozva nézett apjára, nem tudta mire vélni ezt a komolyságot. — Volna neked még kedved tovább tanulni? — kérdezte komolyan apja. — Nekem? Nekem volna — mondta hirtelen —, dehát édesapámékat itthagyjam? Az öreg kivette szájából a pipát és a hatás kedvéért odacsapta az asztalra. — Hát csak menj, én akarom, hogy menj! De tanulj meg okosan gazdálkodni, tanuld meg, hogyan kell vezetni nagy gazdaságot, me: t hát én belépek a szövetkezetbe. Közösben dolgozunk. a konyha szögletében a sparheld mellett, köténye sar- kával az édesanya törölgette a szemét. — Mégis csak okos ember az én uram — suttogta maga elé... ... Eddig a történet. Az autóbusz egyenletes zúgással haladt, kint a határban mindenütt dolgoztak. Az én Pista barátom csak nézte az elmaradó tájat. A szél friss levegőt csapott be az ablakon: a föld üzent, a falu, ahol sok dolgos, irányító kézre van szükség ... HORVÁTH IMRE. Ö Jóska bácsinak is köztünk a helye • • • ÉPPEN BEFEJEZTÉK a vacsorát, amikor a népnevelők bekopogtattak Lázár Jóska bácsi 4 holdas faddi gazda otthonába. A gazda barátságosan, szíves szóval fogadta őket, és csakhamar élénken bizonyítgatták, ki-ki a maga igazát. — Hát kedves Jóska bácsi — mondotta az egyik népnevelő Kvárik Istvání, a helybeli Kossuth Tsz tagja — gondolhatja, hogy miért kerestük fel magát. Délelőtt már beszélgettünk feleségével, ő mondta, hogy jöjjünk el estére és beszéljünk magával a belépésről. — Azt tudom, hogy a feleségem szeretné, de én nem megyek. Én annak idején dolgoztam „csoportban,“ tudják, amikor az uraságnál részes arató voltam: 35—40-en dolgoztunk egy csoportban, és mindig volt olyan ember köztünk, aki nem fért össze. Nekem nem kell a csoport, ebből elég. — Kedves Jóska bátyám, azt a csoportot és a mai termelőszövetkezeti életet nem lehet közös nevezőre hozni, nem lehet egy napon megemlíteni. Nálunk nincs parancsolgatás, nálunk megszűnt, hogy hajnali 2 órakor kell felkelni jelentkezni és attól félni, hogy kellek-e munkára vagy sem. — Tudom én, nagyon jól emlékszem, amikor Várszegnél vártuk a kompot, jött az intéző és azt mondotta: Na a Horonyányi a sógorával, Baross a fiával jöhet, a többi mehet haza, nincs szükség rá. — Látja, Jóska bácsi, ez volt. Ennek az életnek a betege maga is. Éppen ezért meg kell érfeni, hogy nálunk a termelőszövetkezetben találhatja meg a gondtalan életet. — Én dolgoztam — folytatta Jóska bácsi — és akarok is. Nagy családdal vagyok és tudom azt, hogy a 4 hold föld jövedelméből nem tudok megélni, ügy gondolom, hogy a termelőszövetkezetben sem tudom megkeresni azt... — Mért ne tudná megkeresni a termelőszövetkezetben, Jóska bácsi? Itt van a fia 15 éves, maholnap komoly munkaerőt képvisel és ketten tudnak annyit keresni, hogy elég legyen. Jóska bácsi nagy családdal van. Megkapja az 1 hold háztáji földet, vesz egy tehenet, ezután nincs beadás, a tehén haszna mind a maguké. Nem mondok sokat, de 600 forint minden hónapban megvan. Tarthat anyadisznót, eladhatja a választási malacokat, vagy a süldőket. így nem lehet probléma a pénz körül. A teljesített munkaegységekre pedig havonként előleget kap, mi jelenleg 8 forintot kapunk, ez az összeg azonban jövőre emelkedni fog. —ÉN NEM MEGYEK termelőszövetkezetbe. Lehet, hogy később meggondolom, lehet, hogy két nap, egy hónap, vagy egy év múlva, de... — Minek gondolkodik Jóska bácsi ilyen sokat? Higyje el, a termelőszövetkezetben megtalálja a számítását. — Nekem hiába is beszélnek, én bányába akarok menni, vagy olyan helyre, ahol havonta kapok pénzt, mert nekem ez a legfontosabb. — Erről pedig szó sem lehet, oda nem engedlek el! — Szólt a beszélgetésbe az asszony, aki eddig hallgatott, de magában a népnevelőnek adott igazat. — Higyje el kedves Jóska bácsi, nem megoldás az, hogy maga az ország túlsó fölén dolgozzon, a család meg itthon legyen. Na, gondolkodjon, és írja alá a belépési nyilatkozatot. A fiú akár holnap is jöhet már dolgozni. — Hát holnap akkor se, esetleg a jövő héten, mert cséplőgépnél van. — AKKOR JÖJJÖN a jövő héten. A teljesített munkaegységekre megkapja a zárszámadáskor azt, ami jár. Ne gondolkodjon még mindig. Látja a felesége is szeretné. Jobb lesz ott maguknak. Mondja meg őszintén, miért nem akar tsz-tag lenni, mitől fél? — Nem félek én semmitől és senkitől. Lehet, hogy meggondolom, de ma még néni írom alá a belépési nyilatkozatot. — Miért húzza az időt, kedves Jóska bácsi? Inkább ma lépjen be, mint holnap, látja, menyecske lánya már közénk jött. Én négy éve dolgozom termelőszövetkezetben. Minden becsületes, dolgos, szorgalmas embernek, így magának is köztünk van a helye. — ELMENTEK A NÉPNEVELŐK, hogy holnap, vagy holnapután ismét visszajöjjenek, hogy meggyőzzék Jóska bácsit arról, hogy a jólét az ő számára is csak a termelő- szövetkezetben található meg. B. R, Augusztus 28-án adták át a tamási íöldművesszövetkezqt- nek az „Élüzem“ kitüntetést és az ezzel együtt járó 5000 forint pénzjutalmat. A tamási földművesszövetkezet, a SZÖVOSZ Igazgatósága és a KPDSZ Országos Elnöksége közös határozata alapján megállapított verseny- feltételeket 1955. II. negyedévben minden üzemágával túlteljesítette. Az „Élüzem“ cím elnyerése mellett a MÉSZÖV Igazgatósága a kiváló munkájuk elis-