Tolnai Napló, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)
1955-09-03 / 207. szám
1955. SZEPTEMBER 3. NAPIiO 3 As instruktor.. Hz új belépőké a sző Szinte naponta gyarapszik azoknak a száma, akik úgy határoznak, hogy a termelőszövetkezeti gazdálkodást választják. TÍMÁR imréné A napokban történt a faddi tanáesházán. Egy idősebb néniké, Tímár Imréné négy holdas parasztasszony írta alá a belépési nyilatkozatot. Tímár néni a helybeli „Győzelem“ Termelőszövetkezetbe kérte felvételét. — Tíz éve már — kezdte a néni a beszélgetést —, hogy özvegységre jutottam. Azóta ketten a lányommal együtt dolgozunk a négy hold földön. Ha visszagondolok erre a tíz évre, bizony nagyon szomorú emlékek jutnak eszembe. Nagyon sokat dolgoztunk és mégsem volt elég. Persze nem volt igaerő. Ha valaki eljött felszántani a földet, vagy bevetni, akkor nekem, vagy a lányomnak négy teljes napot kellett visszadolgozni. — A mi földünk is a réten, a „Győzelem“ Tsz határában van. Láttuk, hogy azok hogyan dolgoznak, milyen eredményeket érnek el. Ök már el is felejtették a búzaosztást, amikor az én búzám még kint a földön ázott. — Nem vagyok éppen fiatal, hiszen 60 éves vagyok már, de amikor aláírtam a belépési nyilatkozatot az jutott eszembe, hogy idős koromra nem élhetnék én nyugodtabban. Nagyon sokat dolgoztam én, mire 69 éves lettem, de hol van az megírva, hogy életem végéig nekem szakadásig dolgoznom kell. A négy hold föld nagyon sok gondot és bajt adott. Ennek az életnek én egyszer s mindenkorra véget vetek. Bízom abban, hogy a termelőszövetkezetben megtalálom a nyugodt és gondtalan életet. MÁCSIK JÓZSEF — Szeretném elmondani, hogy miért lettem termelőszövetkezeti tag. — Hosszú-hosszú évek óta 7 hold földemen gazdálkodtam. Mondhatom azt, hogy az éjszakát is nappallá tettem családommal együtt, mégsem tudtam úgy tartani magam, mint egy tsz-tag. — Az igazságról magam szoktam meggyőződni és mielőtt határoztam volna, elmentem a Búzakalász Termelőszövetkezetbe és beszélgettem a tsz tagokkal. Arra a kérdésemre, hogyan éltek — egy mondattal válaszoltak. „Gyere nézd meg a kamrát, a padlást, győződj meg magad.“ — Láttam, hogy mit kaptak, arról meg hallottam, hogy mi mindent fognak még kapni. Úgy gondoltam, hogy részemről is ez az út lesz a legjobb. Van két jármas ökröm. Ez a tsz-ben nem kell. Eladom őket és veszek a pénzen egy jó tejelő tehenet. Az majd sokat segít nekem. Egyszóval elhatároztam magam, hogy nem kínlódok tovább, jobb, százszorta jobb lesz a csoportban. És búcsúzóul azt mondom valamennyi dolgozó paraszttársamnak; ne kínlódjatok tovább, jöjjetek utánam a termelőszövetkezetbe. A terménybegyüjtési verseny értékelése „SZABADSÁG ... Szabadság ... Gratulálok, hát, hogy csináltátok ... Munkába állt mindenki... Eljöhetnétek nekünk is segíteni.. A bonyhádi községi párt- bizottság kapuja előtt várakozva e rövid párbeszéd ütötte meg a fülemet. Szabó elvtárs, a községi pártbizottság titkára és Back Gyula elvtárs, a járási pártbizottság instruktora beszélgetett egymással. Abból az alkalomból gratulált Szabó elvtárs, hogy Szálka község — s ez Back elvtárs területéhez tartozik — termelőszövetkezeti községgé alakult át. Az összes földterületek 81,4 százaléka a községben a szövetkezetekbe tömörült dolgozó parasztok kezén van. Uj, még szebb, boldogabb jövő kapuja tárult itt ki sarkig. Közben többen is körül- álljuk Back elvtársat, s nem egy olyan vélemény hangzik el, hogy; — „Te vagy a nap hőse.“ — Kétségtelen, hogy a falu kommunistái és a pártonkívüli tsz-tagok mellett neki is nagy része van e nagyszerű, lelkesítő eredmény elérésében. SZEMÜVEGES, egyszerű ember Back elvtárs, első láPakson a járási tanács kultúrtermében szombaton Somogy, Tolna, Baranya, Fejér és Bács megyék állatorvosai értekezletet tartottak. Az értekezleten a környékbeli termelőszövetkezeti és egyéni dolgozó parasztok közül is többen vettek részt. A Megyei Pártbizottság részéről Szabó Piroska elvtársnő, a Megyei Mezőgazdasági Igazgatóságtól Markovics János elvtárs igazgató, a járási tanács részéről Lakos József elvtárs1 tásra nincs rajta semmi feltűnő. A szeme, talán a szeme az, amely híven tükrözi a párt iránti hűségét, oltha- tatlan szeretetét a falu népe, a falusi pártmunka iránt. S a beszéde, amely ezt a szere- tetet formába is önti. Tavaly áprilisban került Budapestről az Egyetemi Nyomdából a bonyhádi járási pártbizottságra. — Már 1952- ben elhatároztam — mondja beszélgetés közben —, hog> vidékre megyek, de csak az elmúlt évben sikerült a Központi Vezetőség határozata után. Igazi vágyam azonban csak néhány hete teljesült. Azóta vagyok ugyanis Szálka és Grábóc községek instruktora. Még közelebb kerültem tehát a faluhoz, ahova mindig vágytam. Azóta e két község s általában Szálka a tanyája. — Úgy gondoltam — mondja —, hogy először az egyik községben segítek a pártszervezetnek többet, s azután, mikor ott már rend van, akkor a másikban. Ezután arról beszél, hogy a pártszervezetek megerősítését tartotta legfontosabb feladatának s vele párhuzamosan a DISZ fiatalok összefogását. Az eredmények nem is maradmezőgazdasági osztályvezető i jelent meg az értekezleten. Az értekezlet a szarvasmarha meddőség kérdésével foglalkozott. Az értekezlet előadója dr. Cseh Sándor egyetemi tanársegéd docens előadásában rámutatott a szarvasmarha meddőségokozta nagy károkra. Bebizonyította, hogy igen nagy kár származik a betegségeken kívül a nem kielégítő takarmányozásból és a takarmányfélék 1 helytelen megválasztásából. Útiak el, s egyik visszahatott a másikra. A pártszervezet munkájának segítése nyomán például erősödött a DlSZ-szerve- zet. A fiatalok aktív munkájának eredményeképpen pedig erősödött a pártszervezet. — Most is hozok négy párttagjelölt felvételi kérelmet a járáshoz, amelyet a minap rendkívüli taggyűlésen hagytak jóvá a falu kommunistái. Ezek mindegyike DISZ fiatal — mondja örömmel. A PÁRT ÉS A DISZ-SZER- VEZET erősödésével munkájuk javulásával együtt haladt a falu szocialista fejlődése is. A kommunisták, a DISZ fiatalok példamutatására a falu pártonkívüli dolgozó parasztjainak többsége is felemelkedésükre, a párt által mutatott egyetlen helyes utat, a termelőszövetkezetet választotta. A négy ifjú kommunistából is három, Fábián István, Murányi Lajos, ifjú Nagy Ferenc mostanában léptek be a tsz-be, s mindjárt ott is megalakították a DlSZ-szerve- zetet. — Mindezekre azonban először meg kellett nyerni a fiatalokat — mondja Back i mutatót adott a betegségekből eredő meddőségi esetek szervezett leküzdésére és gyógykezelésére vonatkozóan. A hozzászólások után Lakos elvtárs szólalt fel és közölte az értekezlettel, hogy a járási tanács a meddőség elleni küzdelem fokozására a megye területén felállításra kerülő 10 meddőségi állomás közül egyet Paksra kér és az állomás részére a járási állatorvosi rendelő mellett megfelelő helyiségről gondoskodik. • elvtárs. — Létrehoztuk a falusi sportkört. Itt kezdtük ... AZ EREDMÉNYEK, a siker mellett gondok is vannak. De milyen gondok ezek? Az ellenség hangját a népnevelők visszaverik. Dulai Jánosné és a többiek szemléltetően bebizonyítják, a plakátok is hirdetik: a tsz-é a jövő. Ezt példázza idős Geisz Ádám esete is. Alig két hónapja dolgozik a tsz-ben, s máris kapott 7,5 mázsa búzát. A gond most a létszámban is ipegerősödött pártszervezet munkájának beindítása — sorolja Back elvtárs. Majd mosolyogva teszi hozzá: — Képzelje az elvtárs, most három párttitkárunk is van a tsz-ben. Ugyanis a tsz párttitkára, Dulai János elvtárson kívül tsz-tag a községi pártvezetőség titkára, iíj. Murányi György elvtárs, és az alapszervezeti Nagy Dénes elvtárs is. S a fő gond? Hasonló eredményt elérni Grábóc községben is — mondja ki röviden búcsúzóul Back elvtárs további terveit. (i—e) II jólvégzetl munka jutalma Szorgalmasan dolgoztak a nyári munkák során a naki „Űt a szocializmus felé“ Tsz. DISZ fiataljai. Az aratásban, cséplésben mindenütt ott voltak a fiatalok. A megérdemelt jutalom sem marad el a jól végzett munka után. A termelőszövetkezet a fiatalokat most felküldi az őszi mezőgazdasági kiállításra. A 27 fiatal két napot tölt el Budapesten, tanulnak, tapasztalatokat szereznek a kiállításon. A 27 fiatal utazási és szállásköltségét a termelőszövetkezet fizeti. Elfogadták a tolnanémediek felhívását Lapunk augusztus 10-i számában megjelent a Tolnanéme- di Kendergyár dolgozóinak felhívása a megye többi kendergyárának dolgozóihoz a III. negyedéves terv túlteljesítésére, a kenderbeszállítási munkák időbeni jó elvégzésére. A felhíváshoz azóta már két kendergyár csatlakozott. Elfogadták a versenykihívást a Szekszárdi Kendergyár és a Dombóvári Kendergyár dolgozói. A dombóváriak a III. negyedéves terv befejezését nem szeptember 28-ra — mint a tolnanémediek, — hanem szeptember 25-re vállalták. 1327 mázsa szabad gabonát adtak el augusztus 31-ig az államnak a szedresi dolgozó parasztok és a Petőfi termelőszövetkezet együttvéve. Galág István 10 holdas gazda például 20 mázsa szabad gabonát adott el, Dózsa Gyula 8 holdas gazda 18 mázsát és Lambert József 9 holdas gazda 19 mázsát adott át államunknak a Terményforgalmi Vállalat átvevő telepén. * Murányi István szedresi dolgozó paraszt már eleget tett az 1956-os évre is sertésbeadásának. 1955-re pedig már a sertésen kívül teljesítette kötelezettségét baromfiból, tojásból és I vágómarhából. Az Alkotmány ünnepének tiszteletére 7488 dolgozó paraszt és 84 termelőszövetkezet tett vállalást. Közülük ez- ideig a vállalást teljesítette 6143 dolgozó paraszt és 48 termelőszövetkezet. A megyében a paksi és a szekszárdi járás között nagy versengés folyik a megyei elsőségért. Az eddigi eredmények szerint a szekszárdi járás a gabonabegyűjtésben első 77,49 százalékkal, míg a paksi járás az állat- és állati termék begyűjtésében az első 42,91 százalékkal. A paksi járás ezzel az eredménnyel az I. kategóriájú járások versenyében az országos első helyezést érte el az utolsó értékelés szerint. A paksi járás a termény, míg a szekszárdi járás az állat- és állati termékek begyűjtésének fokozásával kívánja magának az első helyet biztosítani, melynek érdekében e két járás dolgozói fokozott munkát fejtenek ki. A községek előtt követendő példaként álljon Tolna község, illetve a tolnai dolgozók, akik munkájukkal elérték azt, hogy a megyében másodiknak szerezték meg a szabadpiaci értékesítés jogát, melyet a községi tanács, az állandóbizottság és a községi pártszervezet segítségével tudtak elérni. A paksi járás községeiben népszerűsítik a jól teljesítőkét és kipellengérezik a hanyagokat, hogy ezáltal is tudatosítsák azt, hogy államunk megbecsüli a lelkiismeretes gazdákat de ugyanakkor a törvény szigorával jár el a kötelességüket nem teljesítőkkel szemben. A terménybegyűjtési verseny értékelése alapján 1955. augusztus 28-ig a járások, községek, termelőszövetkezetek versenyállása a következő: Járások: I. csoport: 1. Szek- szárd 77,49 százalék, 2. Paks 72,10 százalék. II. csoport.: 1. Gyönk 67,68 százalék, 2. Dombóvár 61,18 százalék. Községek: I. csoport: 1. Báta- szék 95,1 százalék, 2. Dombóvár 87 százalék. II. csoport: 1. Mözs 105,4 százalék, 2. Tolna 102,8 százalék. III. csoport: 1. Kisvejke 119,7 százalék, 2. Szakadát 100 százalék. Tsz-ek. I. csoport: 1. Tenge- lic Petőfi 96,9 százalék, 2. Bonyhád Dózsa Népe 90,5 százalék. II. csoport: 1. Sióagárd Béke 102 százalék, 2. Pári Béke 101,5 százalék. III. csoport: 1. Nagykónyi Uj Élet 133,3 százalék, 2. Pincehely Rákóczi 103,4 százalék. Város. II. csoport: 1. Szek- szárd 74,03 százalék. A termelékenység emelésének, az önköltség csökkentésének néhány „rejtett" tartaléka — Pillanatképek a Paksi Konzervgyárból — A Paksi Konzervgyár éveken keresztül a megye egyik legrosszabbul gazdálkodó üzeme volt. Terveit nem teljesítette, rendszeresen túllépte az önköltségi tervet, a béralapot. A gyár munkájában egy idő óta komoly javulás állt be. A felszabadulási verseny idején magasan túlteljesítette első negyedéves tervét, túlteljesítette az exporttervet is. Túlteljesítette a legtöbb tervmutatót júliusban is. Azonban lehetnének jobbak is az eredmények, a termelésnek még számtalan olyan „.rejtett” tartaléka van, aminek feltárásával növelni lehetne a termelékenységet, takarékosabban lehetne gazdálkodni, javítani lehetne a minőséget. Sok olyan hiba van még, amit jobb népnevelő munkával, ellenőrzéssel ki lehetne küszöbölni. A fényképezőgép lencséje néhány ilyen — futtában észlelt hibát rögzített le: A gyár udvarán állnak ezek a — savanyúsággal telt — hordók. Mindegyikéből szivárog a lé. Ha az elfolyt levet utántöltéssel nem pótolják, megromlik az áru. Ha pótolják, az anyagnormát lépik túl (júliusban jelentősen túllépték az anyagnormát a gyárban). Újabb utántöltés sok munkába is kerül. Vannak objektív okok is, a hordók tárolására nincs fedett hely a gyárban, azok a napon száradnak. De a hibának gyakran az az oka, hogy rosszul javítják meg a hordókat. A kádárok igyekeznek minden hibát az „objektív okok”-ra fogni. Ez ellen kell fellépni. Tízkilós vegyesízes ládák. Kézzel, deszkadarabbal kanyarít ki magának egy-egy darab vegyesízt sok dolgozó, aki arrajár. A kár nemcsak az a pár kiló, ami hiányzik, hanem az egészet újra kell főzni. Ládánként húsz forintba kerül egy láda vegyesíz újratűzése. A munkaidő végén kézzel cipelik le a hulladékkal telt ládákat az udvar végébe. Fenti felvétel húsz perccel a munkaidő befejezése előtt készült. Ha a hulladékot az üzemben összegyűjtenék, kocsival szállítanák *»1, nem fordulna elő félórás munkakiesés, a dolgozók többet termelhetnének. A szarvasmarha meddőség elleni küzdelemről tárgyalt az állatorvosi értekezlet
