Tolnai Napló, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-18 / 194. szám

1955. AUGUSZTUS 18. lV aplo 3 Párt és pártépítés Tervszerűen, személyhez szóló érvekkel segítse e pállai pártszervezet a tsz erősödését Közel két hónappal ezelőtt örömmel adtunk hírt arról, hogy Pálfa községben is „megtört a jég”. A kommunisták kezdemé nyezése példamutatásuk nyo­mán hosszú hónapok, sőt évek erőfeszítései után a dolgozó pa­rasztok egy kis c.soportja rátért az igazi felemelkedés útjára: megalakították az első termelő­szövetkezetet. Akkor is hangoztattuk, s a pártszervezet vezetői ezzel egyet is értettek, hogy mily nagy fel­adat vár rájuk, hiszen a meg­kezdett munkát tovább kell foly­tatni, s tovább kell erősíteni a falu szebb, boldogabb életének első hírnökét. Bizonyos mértékig ezt meg is fogadták. Hiszen az­óta a 11 taggal megalakult ter­melőszövetkezet létszáma 16-ra emelkedett. A belépők között van Böröcz Lajos, a tanácselnök felesége Csike Józsefné és mások ök megértették pártunk idei márciusi és júniusi határozatá­nak jelentőségét, amelynek vég­rehajtása során biztosíthatjuk, 'hogy a következő ötéves terv so­Mlre van most szükség? Mit kell tennie a pálfai párt- szervezet vezetőinek? Továbbra is elsősorban a kommunisták példamutatására van szükség, hiszen enélkül meggyőző, haté kony, tervszerű agitációs mun­kát nem is tudnak végezni. A köz ponti Vezetőség határozatai nyo­mán világos, hogy Pálfán is a S mezőgazdasági kiállításra készül Gyalus Ferenc Érdemes a tsz-ben dolgozni.. rán az úttörők nyomán lerakjuk a szocializmus alapjait mezőgazda­ságunkban is. Ez az eredmény azonban nem kápráztatja el Pálfa község veze­tőit. s elsősorban nem a kom­munistákat, a pártszervezet veze­tőit. Ugyanis a legfontosabb terü­leten a kommunisták példamuta­tásának további fejlesztésében egyhelyben topogás észlelhető. Az új belépők körében ugyanis egyetlen párttag sem található. Mint minden feladat végrehaj­tása, úgy ez is harc kérdése. Harc a maradi, sőt néhol ellen­séges nézetek hangoztató!, ter­jesztői ellen. Ez a munka nagy körültekintést, s elsősorban terv- szerűséget követel. Ezt tévesz­tette szem elől a pártszervezet vezetősége. Lehet, hogy úgy gon dolták: megvan a termelőszövet­kezet, most már különösebb erő­feszítések nélkül is majd csak mindenki belátja, hogy ez p leg­jobb út a felemelkedésre Pálfán is. kommunistáknak, s elsősorban a pártszervezet vezetőinek igenis küzdeniük kell azért, hogy ml nél több dolgozó paraszt válasz- sza a közös gazdálkodás útját. Természetesen ez nem jelentheti azt, hogy a lenini szövetkezeti elv megsértésével „ha törik, ha szakad” módon fejlesszük Pálfán a termelőszövetkezetet. A meggyőzés, az önkéntesség elvének szigorú betartása itt is múlhatatlanul kötelező. Ehhez azonban feltétlenül szűk séges, hogy elsősorban a párt- szervezet vezetői egységesen áll­janak ki a termelőszövetkezet továbbfejlesztése mellett. Má- nyoki Lajos elvtárs, a pártveze­tőség tagja arról beszél: garan­tálom, hogy ha a termelőszövet­kezet megindul az első kapavá­gást én teszem a földjén.” De ez a „ha” szócska is ott van, s en­nek hatására még mindig nem írta alá a belépési nyilatkozatot. Második fontos feladat. hogy a felvilágosító munkát? a tsz fejlesztése érdekében jól megala pozottá és tervszerűvé tegyék. Erre azonban jó két hónap után csak most gondolnak. Elhatároz­ták, hogy a tsz legjobb tagjaival és a népnevelők bevonásával há­zi agitációt szerveznek. Ehhez azonban az eddigieknél nagyobb segítséget kell nyújtani a párt­vezetőségnek. Meg kell tanítanlok ezeket a népnevelőket papírral, ceruzával is agitálni. A környező falvakban számta­lan jól működő termelőszövetke­zet van. A faluban is több jó eredménnyel gazdálkodó dolgo­zó paraszt él. A termelőszövet­kezeti mozgalom, a közös gazdái kodás fölényét csak úgy tudják bemutatni a népnevelők ered­ményesen, ha a pártszervezet ve­zetői hozzásegítik őket, hogy e mondván: még azt találnák hi- resztelni a faluban, csak azért lépek be a szövetkezetbe, mert elnök akarok lenni. Nem méltó kommunistákhoz az ilyen aggá­lyoskodás, de a becsületes embe­rek nem is hiszik ezt. Igenis szűk ség van rá, hogy azok a kommu­nisták, akik 'becsületbeli ügyük­nek tartják a Központi Vezetőség határozatainak végrehajtását, a falu jobb életének megteremtését az első pillanattól kezdve harco­san, bátran álljanak ki mellette, aláírásukkal is, de majd munká­jukkal is. két gazdálkodási forma közötti óriási különbséget papíron, pénz értékben is be tudják mutatni a kétkedőknek. Az ilyen számvetés győzheti meg csak igazán a két­kedőket. Csak ezután lesznek egyre többen olyanok a faluban, mint Patkós Lajosné, akinek az a véleménye: „Nekem beszélhetnek, amit akarnak egyesek, engem nem tudnak letéríteni erről az útról.” Az a néhány kommunista, akinek erőfeszítései nyomán az új élet hírnöke megjelent a köz­ségben úttörő munkát végzett. Most arra van szükség, hogy szé lesedjen, terjedjen, erősödjön e nagy munka gyümölcse. De elő­feltétele, hogy a pártvezetőség a lehető legtöbb segítséget adja meg további munkájukhoz. Meg­van a lehetősége ennek Pálfán is, csak munkához kell látni. Teremtsenek rendet Dunaszentgyörgyön! A dunaföldvári földművesszö •vetkezet vezetősége és tagsága ez év végén 34 taggal 12 hold földterülettel szőlőtermelő szak csoportot alakított, hogy a szőlőtermelő gazdák közös erő­vel gyorsabban, előnyösebben juthassanak növényvédő sze­rekhez a szőlőtelepítéshez szük­séges anyagokhoz és jobb áron értékesíthessék terményeiket. A szakcsoport tagjai ebben az évben is több, mint 160 mázsa ■csemegeszőlőre kötöttek szállí­tási szerződést a földművesszö­vetkezettel. A télen ezüstkalá­szos gazdatanfolyamon sajátí­tották el az eredményes ter­melés ismereteit, és csoport­gyűléseken rendszeresen meg­beszélik a szőlőmunkákkal kapcsolatos teendőket. A szakcsoport tagjai szép eredményeket érnek el a szőlő- termelésben, de a legjobbak közül is kiválik Gyalus Ferenc dolgozó paraszt mintaszerűen kezelt 1300 négyszögöl szőlője. A tél folyamán jó eredménnyel végezte el az ezüstkalászos gazdatanfolyamot, rendszeresen tanulmányozza a szakkönyve­ket és a szakcsoport több tag­ját szívesen ellátja jó tanácsok­kal. Gyalus Ferenc már az elő­ző években is szép eredménye­A 25. sz .AKÖV Vállalat for­galmi osztályának homlokzaJ tán tábla hirdeti: szeptember -1-től őszi csúcsforgalom. Egy másik tábla pedig a gépkocsik karbantartására hívja fel a fi­gyelmet. Az őszi csúcsforgalom a közlekedési vállalatok legna­gyobb erőpróbája. Ennek sike­res lebonyolításától függ -ob- bek között, jövő évi kenyerünk biztosítása. Az első lépés, amit ennek érdekében a vállalat megtett — mondja Radnai elv- társ az volt, hogy a műszaki és forgalmi dolgozók karöltve hoz­zákezdtek a gépkocsik kijavítá­sához. Szoros kapcsolatot léte­sítettek megyénk termelőszö­vetkezeteivel s az állami gazdá­két ért el a szőlőtermelésben. Tavaly 25 százalékos jégkár ellenére is 45 mázsa termése volt. Ebben az évben pedig 80 mázsa termésre számít. Ö is je­lentkezett a tavasszal az orszá­gos mezőgazdasági kiállításra és most úgy gondozza szőlőjét, hogy ne valljon szégyent. Ala­csony kordonműveléssel mun­kálja a szőlőt, amelynek tőtá­volsága 100 centiméter, sor­távolsága pedig 160 centiméter. Három évenként istáliótrágyá- val szakaszosan trágyázza a szőlőt. A közbeeső években pe­dig kálisó, szuperfoszfát és péti­só műtrágyát használ. A szőlő nyitását, metszését időben meg­kezdte. A permetezést már ak­kor elkezdte egy százalékos bordóilével, amikor egy arasz­nyi hajtások voltak. A tisztoga­tást is időben elvégezte, hogy a felesleges hajtások ne vonják el a tápanyagot. Háromszor ka­pálta, többször sarabolta és kö­tözte a szőlőt, hogy állandóan tiszta legyen. Hatszor végzett permetezést és kétszer porozást így meg tudta védeni a beteg­ségek ellen. Több, mint 200 szőlőtőkét választott ki, ame­lyekről 1.8—2 kilós szőlőfürtö­ket vár. Ezekkel vesz részt a mezőgazdasági kiállításon és szőlőt is árusít majd. Ságokkal. A kocsik elosztásánál a legfőbb hangsúly a begyűjté­sen van. A legfontosabb fel­adat, hogy a gabonaneműeket za vartalanul odaszállítsuk, ahova azt az illetékesek irányítják. De nemcsak erre gondolunk mi. Az őszi csúcsforgalom időszakában éppen a termékek értékesítése eredményeképpen megélénkül a vásárlási kedv és az állami, valamint a szövetkezeti keres­kedelem árukészletét biztosí­tandó 7 kocsi beállítását tervez­tük. Ez a hét kocsi lesz hivatva eljuttatni iparunk termékeit a falvakban dolgozó parasztsá­gunkhoz. A felszabadulás meghozta a paraszti jólét lehetőségét. S mióta a dolgozó parasztság je­lentős része a szövetkezeti gaz­dálkodás útjára lépett, azóta egyre több azoknak a száma, kiknek olyan reménységeik váltak valóra, melyekre gon­dolni is csak félve mertek. Most egyetlen tsz maroknyi csoportjáról szeretnék megem­lékezni, hogy mi mindent vá­sároltak tagjai a közelmúltban. A bonyhádi Szabad Föld ter­melőszövetkezet tagjai közül A GYÖNKI PETŐFI terme­lőszövetkezetben látszatra sok szép eredményt értek el. Építkeztek, fejlesztették állat állományukat és saját erejük­ből is sok beruházásra voltak képesek. Kezdetben nem is volt baj a szövetkezetben: ment minden a legnagyobb rendjén,a tagság közös erőfeszítéssel küzdött a nagyobb eredményekért. E kezdeti jó eredmények azon­ban akkoriban elbizakodottá tették a községi pártszerveze­tet és a tanácsot. „A Petőfi tagjai jól dolgoznak” — mon­dogatták, ha erről a tsz-ről jött elő a szó és közben meg­feledkeztek még arról is, hogy a termelőszövetkezetben köz­vetlenül nem él ott a párt, mert nincs sem pártszervezet, sem kommunista a tsz-ben. Ennek aztán természetesen következményei lettek. Elő­ször is otthonra talált a szö­vetkezetben olyan „dolgozó paraszt”, mint Kelesy Dezső volt alispán. De otthonra ta­lált Steitz János „gazduram’, is, nászával, Gál Sándor volt bíró úrral együtt. Ők is régi „ismerősök”, mert már a ku- láklistán is találkoztunk ve­lük. ez a díszes társa­ság aztán egyre' inkább hangadóvá vált a szövetkezet­ben. Kelesy urat megbízták azzal, hogy intézze a szövet­kezet adminisztratív dolgait. I ‘Megmondták neki: „Aztán ebben a gazdasági évben Szipli János egy szobabútort és egy világvevő rádiót vásárolt. Cmacht Józsefné ugyancsak szobabútort, de miután rádiója már volt, varrógépet vásárolt. De varrógépet vett Wagner Györgyné, Háhner József is. Magyari Mártonék egy asztali tűzhelyt, Bőte Gáspáréit egy konyhabútort, Kring Pálné asz­tali tűzhelyet, szőnyeget és ágyneműt vett abból a pénzből amit munkaegységei után ka­pott. Arató tudd ám, milyen jelentéseket kell küldeni..Kelesy úr tudta is ... Sorra küldözgette a felsőbb szervekhez az olyan jelentéseket, hogy aki azt el­olvasta, még csak álmában sem mert gondolni arra, hogy ebben a szövetkezetben neta- lántán valami hiba is akad ... Hiába, az alispáni gyakorlat sok mindenre jó ... Mindenekelőtt úgy igyekez­tek beállítani a szövetkezet gazdaságát,, hogy az külsőleg megtartsa szövetkezeti formá­ját, de a valóságban úgy gaz­dálkodjon mindenki, ahogyan „hasznosabbnak” tartja és ahogyan jobban ki tudja ját­szani a törvényeket. A tagok egy része például külön egyé­ni gazdálkodást folytatott a szövetkezeten belül. Volt egy olyan tag, mint Sebestyén Zsigmond, aki még lovat is tartott, a többi tagnak 2—3— 4—5 hold háztáji földterülete volt. A szövetkezetei tehát fő­leg arra igyekezett felhasznál­ni ez a díszes társaság, hogy kevesebb beadási kötelezett­séget kelljen teljesíteni és adót fizetni. De mi történt a közössel? A kertészetet például tavaly ki­adták résziből és ez nyilván már nem gátolta őket az egyé­ni „gazdálkodásban”. Ha vé­geztek a háztájival, akkor „természetesen” megkapálták, megművelték a közös terüle­tet is, mert azért onnan Is tudtak maguknak jövedelmet Ez a rendkívüli esős időjárás bizony kedvezőtlenül hat a ga- bonabehordásra. Megyeszerte az a tapasztalat, hogy az egyéni gazdák igyekeznek kihasználni a legkevesebb jó időt is, hogy mielőbb befejeződjön a csép- lés, hogy mielőbb zsákban le­gyen a búza. Ez az igyekezet azonban nem tapasztalható Dunaszent­györgyön. A helybeli gépállo­máson Faludi igazgató elvtárs arról beszélt, hogy a gépállo­más körzetébe tartozó négy község közül egyedül Dunaszentgyörgy az, ahol nem megy a behordás, ahol nem törődnek a gazdák azzal, hogy már egyes helye­ken csíráznak a gabonaké­vék. Természetesen ennek a saj­nálatos ténynek is megvan az oka, hogy miért nem hordanak a gazdák, hogy miért nem tö­rődik ezzel a kérdéssel a helyi tanács és a községi pártszerve­zet. Rákosi elvtárs a Csepelen megtartott képviselői beszámo­lójában mondotta, hogy „a re­akciós körök, nálunk az utolsó hetekben azt hirdették, hogy meg kell várni a genfi érte­kezlet kimenetelét, mert utána „megfordul a világ“. Ezt a helytelen nézetet ter­jesztette Dunaszentgyörgyön a reakció, a kulákság, akik köz­tudatba dobták azt, hogy „meg­fordul a világ“, és akkor nem lesz beadás. Ez a hír minden házba eljutott és hiába volt jó idő, hiába álltak a kijelölt kö­zös szérűkön a cséplőgépek, nem hordtak a gazdák. A tanácsapparátus, a helyi pártszervezet pedig tétlenül nézte és tűrte azt, hogy P. Dömötör József kulák ezt úton útfélen terjessze és ez­zel „fertőzze“ a községet. De más hiba is van Duna­szentgyörgyön. Halász Lajos elvtárs a gépállomás párttitká­rának szava szerint valamikor biztosítani. Ettől függetlenül, ha valaki megkérdezte a szö­vetkezet vezetőit, hogy a csa­ládtagok kiveszik-e részüket a közös munkából, a válasz mindig az volt, hogy dolgoz­nak. Azt már nem tették hoz­zá, hogy hol dolgoznak, de elsősorban a túlméretezett háztáji gazdaságban. Talán csak egyedül Steitz János ku­lák volt ez alól kivétel, aki elővigyázatosabb volt minden­kinél. Neid volt régóta egy cselédje, akit a szövetkezet­ben úgy mutatott be, mint családtagját és ezt küldte „családtagként” állandóan a szövetkezetbe dolgozni. NEM AKADT A SZÖVET­KEZETBEN senki sem, aki szót emelt volna a kulákga- rázdálkodás, az alapszabály nagyarányú megsértése ellen, mert rövid idő alatt elérték, hogy rossznak részese lett a tagság egy jelentős része és „kéz kezet mos” alapon pró­bálták ugródeszkának, lepel­nek felhasználni a termelő­szövetkezetet. Arra ügyeltek, hogy új tag és főleg kommu­nista véletlenül bekerüljön a szövetkezetbe és maga az el­nök, Zengő Konrád is csak olyan „bólogatójános”. Ha fel­sőbb szervektől figyelmeztet­ték a hibákra, elvileg egyet­értett velük, megígérte kija­vításukat, de nem tett sem­mit, mert a valóságban maga is az alapszabály megsértésé­nek a híve. pünkösdtáján megtartott ta­nácstagi beszámolóján volt szó arról, hogy a közösszérűre való hordást meg kell szervezni. Ez a kérdés azóta már gazdagyűlé­sen is szóbakerült. Sajnos er­ről csak beszéltek és nem csele­kedtek. A község 600 gazdája közül körülbelül csak 70 gazda ta­karodott közös szérűre: azért történhetett meg, mert a községi tanács, a községi pártszervezet nem tartotta fontosnak a gabonakérdést. Felelőtlenül járt el a tanács, amikor a rengeteg behordás! engedélyt kiadta, de ugyanez mondható el a tűzoltóság helyi képviselőjéről, aki nem vizsgál­ta meg, hogy a gazdák szérűje az előírt tűzrendészeti követel­ményeknek megfelel-e. A hiva­talos utasítást félre rúgva ki­adták a behordási engedélyt. Kiadták a 91 kulák zömének, közöttük Oláh Lajos 12. ház­szám alatti kuláknak is. Meg­engedte a tanács azt is, hogy az egyéni gazdák a kulákhoz takarodjanak. Ugylátszik megszűnt, telje­sen elhalt a kulák elleni osz­tályharc Dunaszentgyörgyön. A tanácsvezetők, a pártvezetők, a kommunisták belenyugodtak és tétlenül nézik, hogy a kulák­ság, a reakció hatalmába ke­rítse az embereket. Nem esett mindig az eső, volt jó idő is, de akkor is álltak a gépek, mert nem takarodtak a parasz­tok. 120 vagon gabona vár elcsép- lésrc a dunaszentgyörgyi ha­tárban, és eddig körülbelül 47 vagonra valót csépeltek el, pedig már a duplájánál is tarthatnának. Sürget az idő, minden perc drága, tegyenek hát már va­lamit Dunaszentgyörgyön is, hogy ne érvényesüljön a kulák­ság hangja, hogy hordják a ga­bonát, hogy a cséplés folyama­tos legyen. A községi pártvezetőségek és pártbizottságok megválasz­tása óta változás következett be a szövetkezetbe. A községi pártbizottság a tanács segítsé­gével, hozzálátott a hibák fel­számolásához. Azoknak a ta­goknak, akik nem hajlandók betartani az alapszabályt, szi­gorúan kivetették területük után azt a beadási kötelezett­séget, ami az egyéni gazdasá­gokra érvényes. A túlzott ház­táji gazdaságok után járó sza- badgabonabeadási terv meg­állapításánál is ragaszkodnak a rendeletekhez. TERMÉSZETESEN ez csak kezdetnek jó, mert mindez még nem szünteti meg az ösz- szes hiányosságokat. Biztosí­tani kell mindenekelőtt a nem odavaló elemek eltávolí­tását'és azt, hogy a szövetke­zet életét a kommunisták köz vétlenül irányítsák, hogy a jelenlegi hibák felszámolásá­val a szövetkezet tovább ha­ladjon a fejlődés útján és ne forduljanak elő olyan hiányos ságok, amelyek jelenleg még fennállnak. Ennek a szövet­kezetnek sem kisebbek a le­hetőségei, mint a többinek, ez is éppúgy képes nagy ered­ményeket elérni a szövetke­zeti gazdálkodás terén, mint a többi, de természetesen csak úgy, ha a kommunisták bizto-. sítják az alapszabály pontos betartását. Felkészült az AKÖV az őszi csúcsforgalomra A község kommunistái felelősek a gyönki Petőfi Tsz hibáiért

Next

/
Oldalképek
Tartalom