Tolnai Napló, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-14 / 191. szám

1955. AUGUSZTUS 14. NAPLÓ 5 Ä házat is felépítjük Jelentjük, hogy ... ... községünk egyénileg dolgo­zó gazdái a zab kivételével a cséplést befejezték. A gabona­beadást mindenki teljesítette a faluban. Szabad gabonából 117 százaléknak megfelelő mennyi­séget adtunk el az államnak. Hogy a cséplést ilyen korán befejeztük, azt Ács Gusztáv DISZ munkacsapatának kö­szönhetjük. Munkájukat szervezetten végezték és min­den nap 100 százalékon fe­lüli volt a teljesítményük. A reggeli- és uzsonnaidő alatt sem álltak le, hanem felváltva fogyasztották el az ételt, hogy a cséplőgép egy percre se áll­jon meg. Hozzájárult még a cséplés befejezéséhez az is, hogy a gazdák közös szérűre hord­ták a gabonát és négyen-öten összesegítettek, meg aztán se­gített a termelőszövetkezet 16 fogata is. A termelőszövetkezeteknek mindössze egy pár napra van Ebben az évben több, mint 400 000 csirke kelt ki a tolnai keltetőállomáson Tolnai Napló gazda-tanácsadój a SíPiessü, iPüjiSi, tsggeinii! Az elmúlt napok nagy esőzései folytán a tarlón maradt Keresztek beáztak, attól függetlenül, hogy milyen volt az ösz- szerakása és hány kéve került egy keresztbe. A tapasztalat az, hogy a 14-es keresztekben nagyobb kárt tett az eső, mint a 22-es és 28-as keresztekben. A csütörtöki és a pénteki napos idők lehetőséget adtak arra, hogy megkezdjük a megázott kévék szárogatását. Éppen ezért most minden perc fontos, minden perc aranyat ér. Használjunk ki minden időt és szárogassuk a kévéket. A legajánlato­sabb az. hogy már a reggeli órákban szétrakjuk a keresz­teket, kalásszal felfelé álljanak a kévék, mert a szeles, napos idő két-három órán belül megszárítja. A talaj állapota is annyira javul, hogy 10 óra tájban már meg­kezdhetjük a hordást. A behordásnál feltétlenül ügyeljünk arra, hogy a vonta­tók és a kocsik aljára ponyvák vagy zsákok kerüljenek, mert sokkal nagyobb pergésre lehet számítani, mint bármikor. Ugyanis a szemek az esőzés után megduzzadtak, a szemet tartó pelyvarészek megrokkantak és így a gabonaszem könnyen kipereg belőle. A lerakodás helyén is ajánlatos a kocsik alá ponyvát teríteni. Az asztagolásnál arra ügyeljünk, hogy kisebb asziagokat rakjunk mint eddig, vagyis olyképpen oldjuk meg, hogy alapmérete kisebb legyen, a magassága pedig nagyobb. » Szükség van erre feltétlenül, mert ha újabb esőzések lesznek, a kúpalakú asztagról hamar lefolyik az esővíz és nem lesz nagymérvű a beázás. A cséplést azonnal kezdjük meg, ahol csak lehetséges. A külső részen lévő megázott kévéket rakjuk szét a gép kö­rül és csak az asztag belsejében lévő száraz kévéket csé­peljük. Mire végez egy-egy asztag elcsépelésével a gép, addigra megszáradnak a szétteregetett kévék is és így állandóan száraz kévéket etetünk a dobba, amiáltal a munka is meggyorsul. Ha mégis kissé nedves gabo­nát vagyunk kénytelenek csépelni, szükségképpen fordítsunk nagy gondot a gabona szárítására, tárolására. Szükség van erre annál is inkább, mert a begyűjtést ezáltal jelentősen meg­gyorsíthatjuk. Elmondotta: Markovics János igazgató. Äz állattenyésztés mesterei Hogyan emelték a fejési átlagot a szedrest Petőfi Tsz tehenészei? — Akkor hát bevonul ez a gyerek is, mint a többi — for­dult meg Bíró bácsi fejében. — Most még több lesz itthon a munka. A malomban is, a föl­dön is, közben csomagot, pénzt kell küldeni a gyerekeknek — nehéz így az élet. A 12 hold föld megköveteli a munkát, igaz, jól is terem. — Mi lenne, ha... ? — Gon­dolta el Bíró Ferenc és meg is állt egy pillanatra kint a földön. Nem is merte tovább folytatni a gondolatot, meg­döbbent tőle. — Talán ki is ne­vetnének? — Valósággal ma- gaelőtt látta a csodálkozó ar­cokat, hallotta a gúnyos kér­dést. — Talán elment az eszed? Soha nem lesz semmid. Este Kenyér bácsival talál­kozott, a Petőfi termelőszövet­kezet tagjával. — Ej, Ferenc, Ferenc, mér’ töröd magad any- nyit. Gyere hozzánk Szedres­be. Nem bánod meg, ha hall­gatsz ránk. — Nem tudom mit csináljak, — válaszolta. — Ha rátok hall­gatok, nektek adok igazat. Ha Az egyik asszonyt Barabás Gás párnának hívják, a másiknak Forral Andrásné a neve. Ba­rabás néni 54 éves és férjével együtt három éve tagja már a cikói Alkotmány Tsz-nek. Forralná tíz évvel fiatalabb Barabás néninél. A KÉT ASSZONYT rokoni szálak fűzik egymáshoz. Édes apáik testvérek voltak. Buko­vinából —' az áttelepítések során — költöztek ide Cihára tíz évvel ezelőtt. Azóta mind­két család gyökeret eresztett már a tolnai földbe. De el is érkeztünk a két asszony beszélgetésének tár­gyához — a földhöz. Cikon most mindenki a földről be­szél. Egyrészt azért, mert bi­zony a kelleténél jobban áz­tatta mostanában az eső, más­részt meg azért, mert Cikó is nagy időket él át ezekben a hetekben. Uj idők új szelleme vív nehéz küzdelmet itt a. ré­givel, a maradival. Cikón nem megy könnyen a termelőszövetkezetek fejlesz­tése. S hogy mi ennek az oka, arról szól ez az írás, helyeseb­ben arra jó példa Forrainé és Ba.rabásné beszélgetése. Forrainé betegeskedik. Most is odahúzódik konyhája tűz­helyéhez és panaszosan, meg­kínzott hangon beszél: — HÁROM ÉVVEL ezelőtt operáltak az epémmel és az- <őta nem tudom visszaszerezni azokat hallom... Tényleg jobb lenne az az élet? — Hát csak gondolkozz. Nem akarunk ráerőszakolni, a magad dolgáról neked kell dönteni. Ha határoztál, szólj majd ... Teltek a napok, egyik a má­sik után. Bíró Ferencet egyre csak két gondolat foglalkoztat­ta, talán minden percét ez foglalta le. Egyik húzta a ré­gihez, a földhöz, a maga 12 holdjához. A másik arra ösztö­kélte, hogy válassza az isme­retlen újat, amely — aho­gyan hallotta — jobb életet jelent. — Hogyan is lenne jobb? Két hétig gondolkozott, míg végre határozni tudott. El­ment a termelőszövetkezetbe. Vegyetek fel, talán haszno­mat tudjátok venni. — Nem­sokkal ezután, már mint a ter­melőszövetkezet tagja, Apáti­ból Szedresbe költözött át. A lakás ugyan még a régi cse­lédház volt, de nem törődött vele, úgy gondolta, hogy egy­szüksége és náluk is készen lesznek a csépléssel. Most nekik az egyéni gazdák segítenek vissza, ki fogattal, ki pedig gyalogmunkával. Egy napi cséplésből meg ele­get tesznek a visszalévő be­adási kötelezettségüknek és községünk hamarosan vissza­nyeri a szabadpiaci jogát. A nagyüzemi gazdálkodás fölénye most már megmutatko­zik községünkben, bár a ter­melőszövetkezet teljes egészé­ben nem csépelt el. A szövet­kezetnek minden holdon 13 mázsa búzája termett, az árpa meg megadta a 16 mázsát. Az egyéni gazdák átlagtermése búzából 9, árpából 13 mázsa volt. Búzából a termelőszövet­kezetnek a 244 holdon így 956 mázsával termett több, mint termett volna az egyénieknek. Seres Dezső vb. elnök. Kisvejkej az egészségemet. Aztán még­is folyton agitálnak, hogy menjünk a termelőszövetke­zetbe. Hát tudok én dolgozni? Meg kellek is én nekik! Egész séges ember kell csak oda, akinek ereje van. — Én is beteg voltam — szólal meg Barabásné. Bi­zony nem tudtam dolgozni menni. Mondták is, hogy mi­nek léptem be, ha csak otthon ücsörgők naphosszat, Mennyit sírtam, keseregtem, hogy inkább halnék meg, ha már egészséges nem lehetek. Aztán elvittek, megoperáltak, s azóta egy napot sem hiányoz tam! — De a férje bírja a mun­kát, nem? — A, — felel Forrainé — 3 is beteges nagyon. A gyomrá­val van baja. Látta, milyen sovány? — AZ ÉN FÉRJEM — szól közbe újra Barabás néni — brigádvezető a tsz-'oen. Bi­zony megkeres harminc mun­kaegységet is egy hónapban. S máris Forrainé felé for­dítja a szót: — Az igaz, hogy sovány az urad, de bírja azért a munkát. Mennyit dolgozik ide is, oda is, szorgoskodik állandóan. Én csak azt mondom, hogy én meggyógyultam a Isz-ben. Meg is híztam. Nincs annyi gondom... Mi rengeteget tréfálkozunk, nevetgélünk. Jókedvűen, serényen dolgo­szer majd sajátmagának is épít házat. Ez 1950-ben volt. Az évek teltek egy más után. Bíró Ferenc — már mint a szö­vetkezet kovácsa — a műhely­ben verte a vasat, javítgatta a szerszámokat. Ha éppen úgy hozta a munkák sora, kint a határban markolta meg a ka­sza, kapa nyelét. Nem vallott szégyent sehol sem, mindenütt az igyekezet hajtotta, hogy el­érje azt, amiért annakidején a szövetkezetei választotta. — A keserves istenit! — Ha ezt tudom, akár négy évvel ezelőtt beléptem volna a szö­vetkezetbe. Mennyire igazuk volt Kenyér bácsiéknak akkor. — Eddig jók voltak a rég! cselédházak, egyébbel kellett törődni. Azok, akik nem akar­ják ezt az új életet, ftem tud­nak más mondani már. csak azt, „a. nagyobb jövedelemről beszéltek, hiszen még most is a régi cselédházakban laktok.“ — Hát megmutatjuk most, hogy igenis, jobban élünk. Há­zakat fogunk építeni, nemcsak én, hanem velem együtt vagy 18 másik tag. Telik most a jö­Az egyre fejlődő állattenyész­tésünkön belül a baromfite­nyésztés országosan is nagyje­lentőségűvé kezd válni. Az ál­lattenyésztési irányító szerve­ink nagy gondot fordítanak arra, hogy a baromfi tenyész­tése minél gazdaságosabbá vál­jék nemcsak a baromfi tenyész­tő minta gazdaságokban, az ál­lami gazdaságokban és a ter­melőszövetkezetekben, hanem az egyéni tenyésztőknél is. Iparunk évről évre több és több keltetőgéppel látja el a keltetőállomásokat. így lehető­vé vált, hogy a mi megyénkben is évente sokezer darab csir­két, kacsát, libát és pulykát keltessenek az állami keltető­állomások. Egyik legnagyobb keltetőál­lomásunk a tolnai, ebben az évben jelentősen bővült. Már­cius végéig 5 darab 10 000-es keltetőgép üzemelt az állomá­son; Április elejére 10 hasonló zunk. Reggelenként leseK ki­felé, hogy jó időnk van-e, me­hetünk-e a mezőre. Mert ott érzem éi\ csak igazán jól ma­gam, a többiek közt. Forrainéhoz intézeti a-kér­dést: — Hát maguk miért nem lépnek be? Félnek a közös gazdálkodástól? Még fel sem emeli fáradt arcát, amikor Barabás néni már helyette is válaszol: — Félnek hát! Bizony, én is féltem először. De most már hálás vagyok a tanácselnök­nek, mert ő mondta, hogy lép­jünk be. Jó dolog ez a közös. Megszoktam már. Aztán min­dent kapunk: árpát, zabot, lisztet... Tarthatunk hízót, baromfit. Nem cserélném én el a kamrámat egy egyéniével sem. — AZ TAGADHATATLAN, hogy nektek több lesz — röppentgeti halkan a szavakat Forrainé — de mi nem ..., mi még nem akarunk belépni. Csend van. Most — kivéte­lesen — Barabás néni is szóf­ián marad. — Nézze, a férje párttag, a végrehajtóbizottság helyettes elnöke — folytatom — szor­galmas, jó gazda, aki mindig időben teljesíti az állam iránti kötelezettségeit. A falu felnéz az urára, becsülete van az emberek közt. Elvárná hát a párt, meg a tanács, hogy az védelemből, meg segítünk egy­másnak. A család most több mint negyven mázsa búzát kap, az év végén még kapunk majd hozzá. A felesleget elad­juk, a kukoricából hizlalunk két-három hízót eladásra, meg lesz a pénz a házépítésre. Még arra várunk, hogy kicseréljék a házhelyeket, itt akarunk épít­kezni a szövetkezet központjá­hoz közel. — A gyerekek már letöltöt- ték a katonaidőt, maholnap megnősülnek. segíteni kell őket. Most már meg vagyok elégedve, nem számítok többre, csak a házra. Eddig meg vol­tunk ugyan együtt, de nem le­hetett úgy baromfit tartani, mert ment szanaszét. Ott lesz majd kerítés,betondúcokkal lesz majd baromfi is. Ott gyümölcs­fákat is lehet ültetni tetszés szerint. Akkor nézhetnek majd azok, akik nem hitték el, hogy jobb az élete azoknak, akik a közösben dolgoznak. Meglát­hatják, győz a mi igazságunk. (Bognár) méretű gép érkezett Tolnára és azóta a 15 darab 10 000-es keltetőgépből állandóan rajza­nak elő a sárgapihés apró jó­szágok. Ebben az évben eddig 400 000 darabnál több csirke kelt ki az állomáson. Most egy újabb „tyúkalja“ kel, mely­ből 20 000 darab magyar-sárga kiscsibére számítanak. Ezt az értékes, jól tojó és húsra is kitűnő fajtát keltetik a tolnai keltetőállomáson, mert kül- és belföldön a sárga-ma­gyar baromfinak a tojása és a húsa legjobban keresett cik­kek közé tartozik. A keltető ál­lomás a keltetéshez a tojásokat az állami gazdaságokból és ba­romfitenyésztő minta-közsé­gekből kapja. Az állomás így állandóan egészséges, jó fajta, vérfriss, a továbbtenyésztésre kiválóan alkalmas napos csi­békkel tudja ellátni az igénye­ket. elsők közt legyen, akik meg­értik a párt szavát, a kormány célját. Elvárnák, hogy példát mutasson... BARABÁS NÉNI sem áll­hatja meg szó nélkül: — Bizony, jól tennétek, ha belépnétek, ha nekünk jó, nektek is jó lenne ott. Itt is, ott is dolgozni kell, de ott hasznosabb, több a látszatja, meg könnyebben is megy. A két asszony, mivel eljárt az idő, már tisztítja az ebéd­nek valót. Közben még beszél­nek a tsz-ről. Arról is, hogy így is lehet gazdálkodni, de a tsz-ben sokkal jobb ... * Két asszony — két világ. Az egyik már megtalálta a boldo­gulás útját. Vidáman, kacagva jár rajta. A másik még a ré­git tapossa, sok gonddal és mégis: nem tud még elszakad­ni a régitől. És férje, Forrai András nem tud segítségére sietni tépelődésében. A KIS KÖZSÉGBEN, Ci­kón, nagy napokat élnek most át az emberek. Harc folyik most itt. Nehéz és kemény küzdelem. Az egyik oldalon a maradiság, a másik oldalon a jómód, az eredmények, a vi­dámság, az alkotó munka. Harc folyik. Barabás néni jól harcol. És a sok-sok elé­gedett, dolgos Barabás néni és Barabás bácsi győzelemre is viszi. CS. I. A szedresi Petőfi termelőszö­vetkezet tehenészetében szem­betűnő fejlődés volt tapasztal­ható a fejési eredményekben. Ez a fejlődés annakidején hir­telen, ugrásszerűen állt be, majd egyenletesen emelkedett. Azok a tagok, akik régebben dolgoztak a tehenészetben, ide­genkedtek a napi háromszori fejéstől. Az év elején, január­ban egy közgyűlésen úgy hatá­rozott a tagság, hogy a tehené­szetben be kell vezetni a há­romszori fejést. A közgyűlés Körösi Istvánt bízta meg az állattenyésztő munkacsapat vezetésével, ő szí­vesen vállalta ezt a megbíza­tást. Február 1-én vette át a tehenészetet és azonnal meg­kezdték a háromszori fejés al­kalmazását. Körösi Istvánnak nagy segítséget nyújtott Kertai János, aki kezdettől fogva bát­ran kiállt az új módszer mel­lett. A termelőszövetkezetben a tehénállomány után 3000 li­ter volt a havi .tejtermelési terv, ezt kétszeri fejőssel is könnyen elérték. A háromszori fejés megkezdésekor már az első napon szembetűnő ered­ményt értek el. Egy fejés alatt 29 liter tejet fejtek, holott ed­dig a legtöbb legfeljebb 25 li­ter volt.. Érdemes megfigyelni a tejtermelés emelkedését a háromszori fejés bevezetésétől kezdődően. Januárban 3287, februárban 4427, márciusban 4587, áprilisban 4636, május­ban 4827, júniusban 5101 liter tejet fejtek. Ezeket az eredményeket csak úgy érhették el, hogy megvál­toztatták az állatok takarmá­nyozását, gondozását is a há­romszori fejés mellett. Első fel­adatnak a takarmányozás rendszeressé tételét tekintették. Megbeszélték, hogy minden nap egy megszabott időben fognak etetni. Az etetések ide­jét úgy osztották be, hogy a te­henek rendesen megemészt­hessék a takarmányt, hogy le­gyen elég idő az egyes eteté­sek között. Az etetésen kívül nagy gondot fordítottak az ál­latok állandó tisztántartására. Az abrakolásnál is új mód­szert alkalmaztak. Egy napi abrakmennyiséget a követke­zően adták meg: tehenenként 6 kiló korpa, 1 kg kukorica­dara, 40 kg pácolt siló és 15 kg széna. — Ezt a mennyiséget a napi háromszori etetésre úgy osztották el, hogy reggel és este többet adtak, míg délben kevesebb abrakot etettek. Ezekkel a módszerekkel sike­rült a jelentős emelkedést el­érni a tejtermelésben. A termelőszövetkezetben ma már mindenki látja, hogy az új módszerek alkalmazásával mi­lyen eredményeket lehet elérni, ha mindehhez olyan szorgal­mas, lelkiismeretes tagok mun­kája párosul, mint Körösi Ist­váné és Kertai Jánosé, akik fáradságot nem kímélve töre­kedtek azon, hogy-a tejhoza­mot, s ezen keresztül a szövet­kezet jövedelmét emeljék. Kurdon sem tűrik a föld „fekete“ használatát Még csaknem minden községben vannak olyanok, akik éveken keresztül, de még jelenleg is, nagyobb mennyiségű föl­det használnak úgy, hogy az utána járó beadását nem teljesí­tik. Így volt ez Kurd községben is, ahol a volt vb. titkárnál a vizsgálat alapján 10 hold földet talált a járási tanács kivizs­gáló bizottsága és 4,5 holdról volt még haszonbérleti szerző­dése, a többit csak úgy használta. A begyűjtési nyilvántartó­nak 8,5 hold földje volt és 2,5 hold szerződött. Hogyan is akadályozza meg a tanács a feketeföldek hasz­nálatát Kurdon, amikor maguk a vezetők követtek el ilyen hibát tudatosan és szándékosan?! A községi tanács vb. lett volna arra hivatott, hogy felszámolja a községben uralkodó törvényellenes állapotot, de nem tehette, mert egyes tagjai érdekeltek voltak az ügyben. Kurd községben a becsületes dolgozók nem tűrik tovább ezt a helytelen állapotot és követelik a felsőbb szervektől: vonják felelősségre Nagy Mihály, volt községi tanácstitkárt a tudatosan és szándékosan elkövetett hibáiért és az állammaL szemben elkövetett csalásaiért. Viszti György levelező. Két asszony — két világ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom