Tolnai Napló, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-07 / 185. szám

1955. AUGUSZTUS 7, NAPLÓ 7 Á technikai szinvonal emelésével növeljük a termelést a téglagyárakban Kiváló minőséget a fogyasztóknak n Bonyhádi Cipőgyár dolgozóinak eredményes munkája a minőség megjavításáért A Téglagyári Egyesülés gyár­telepei az államosításkor rend­kívüli elhanyagolt állapotban voltak. E gyárakban — a paksi kivételével — a termelés ugyan­úgy folyt, mint 400—500 évvel ezelőtt. Annak ellenére, hogy- a téglaipar az egyik legrégibb iparág és nagy lehetőségek vol­tak a technika fejlesztésére, gé­pesítésére, automatizálásra, mégis az államosításig a gyárak­ban korszerűtlen, elavult gyár­tástechnológiával és gépekkel dolgoztak. A téglagyári dolgozó csak idénymunkások voltak, rossz la­kásokban éltek, a munkásosztály legnyomorúságosabb körülmé­nyek közt élő rétegéhez tartoz­tak. Az államosításkor kezdődött meg a téglagyárak korszerűsí­tése. A dolgozó nép állama ko­moly összegeket fordított arra, hogy a téglagyárakban a nehéz munkafolyamatokat gépesítsük, a kézierővel végzendő munká­kat a legkisebbre csökkentsük, korszerű gyártástechnológiai el­járásokkal fokozzuk a termelést. Egyesülésünknek ma négy, korszerűen felszerelt, gépesített téglagyára van és csak kettőben dolgoznak kézivetéssel. Az Egye sülés állóeszközeinek (gépi be­rendezés, épületek stb.) értéke ma 226.2 százaléka az 1950-es állapotnak, tehát jóval több be­ruházást kaptunk, mint amennyit a gyárak az államosításkor értek A gyárak termelése azonban mindössze 66.2 százalékkal emel kedett azóta, tehát nem áll arányban a beruházásokkal Egyedül csak a beruházásoktól vártuk a termelékenység emelé­sét. Annak ellenére, hogy a leg­több munkafolyamatot gépesí­A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének már­ciusi határozatát mi, a Székes- fehérvári Vízügyi Igazgatóság Szekszárdi Szakaszmérnöksé­gének dolgozói is megvitattuk és megbeszéltük azokat a fel­adatokat, amelyek a határozat megvalósításában reánk hárul­nak. Az éves felajánlást úgy tettük meg, hogy az előző év­ben elért eredményeinket fo­kozzuk és a ránk bízott tervfel­adatokat minden esetben 100 százalékig megvalósítsuk, a le­hetőség szerint jóval túlteljesít­sük. Ezt azzal érjük el, hogy munkaterületeinken a munka­fegyelmet megszilárdítjuk, ta­karékossággal csökkentjük az önköltséget, munkánkkal hozzá járulunk a mezőgazdaság fej­lesztéséhez, szocialista átszer­vezéséhez. Dolgozóink az egész évre szó­ló felajánlásban az alábbiakat vállalták: A III. negyedévi tervet szep­tember 30 helyett szeptember 25-re, az éves tervet december 31 helyett december 15-re be­fejezzük. Éves tervünk minden szak­ágazatában előirányzott föld­munkát, csatornák gaztalanítá- si munkáit, valamint a beton­munkákat, műszaki mennyiség­ben 4 százalékkal túltelje­sítjük. Alkotmányunk Ünnepére, augusztus 20-ra nyolc darab dűlőúti fahíd felújítási munkáit elvégezzük, ezzel is segítjük a dolgozó parasztságot a mező- gazdasági betakarítási munkák gyors elvégzésében. Az 1955. évre előirányzott anyagfelhasználást — forint ér­tékben — az előző évhez viszo­nyítva, 7.6 százalékkal csök­kentjük. Széleskörű felvilágosító mun­kával elérjük, hogy az igazo­latlan mulasztásokat december 31-ig a múlt évihez viszonyítva tettük, a téglagyártás önköltsége nem alakult kedvezően. Évek óta nem tudjuk megvalósítani az ütemes termelést. Sok a gépállás, munkaidő kie­sés, mint például a mázai gyár­ban a legutolsó időszakban 39 százalék volt a gépállás. Az elmúlt negyedévben 3272 munkanapkiesés volt, ami a munkafegyelem lazaságát mu­tatja. Hibák vannak még a munka- szervezésnél is, nem tudjuk még megfelelően megszervezni és összhangba hozni az egyes mun­kafolyamatokat, i sok esetben egyik brigád gátolja a másikat a munkában. A beruházások és korszerűsí­tések ütemével nem tart lépést a korszerű gyártástechnológia kidolgozása és alkalmazása sem. A technológiai előírások betartá­sát még egyetlen alkalommal sem követeltük meg és ennek kö vetkezménye, hogy évről-évre nemhogy csökkenne, hanem nő a selejt mind az égetésnél, mind a nyersgyártásnál. A paksi gyár például 10 száza­lékos égetési selejttel dolgozik. A gyártelepek vezetői nem is tarthatják be a technológiát, hisz az üzem dolgozói előtt nem is­mertetik azt. Pedig ha a dolgo­zók ismernék, sok javaslattal se­gíthetnének a technológia töké­letesítésénél, javításánál. Nem törődünk eléggé a dol­gozók javaslataival sem. Az elmúlt negyedévben mind­össze öt újítási javaslat érkezett a dolgozóktól,. ebből is csak négy volt megfelelő. A termeié kenység növelésének lehetőségét mi is főképp a munka intenzitá­sának fokozásában láttuk, nem népszerűsítjük egyes élenjáró 2.5 százalékkal csökkentjük. Az év folyamán minőségi kifogás alá eső munkát nem végzünk. SEPSI GYULA dolgozók eredményeit, munka- módszereit. Kevés tapasztalatcse rét tartottunk, amelyek minden bizonnyal meghozták volna a jó eredményeket. Nem alkalmazzuk a máshol bevált jó termelési módszereket. A Somogy megyei Téglagyári Egyesülés és a Kerámiai Tégla­gyár bátran hozzányúlt a Karta- cev-féle szárítási rendszer beve­zetéséhez és náluk 25—30 százalékkal meg­növekedett a szárítási kapacitás. A Szovjetunióból ittjárt elvtár­sak szerint e módszerrel a kapa­citást 60—70 százalékkal lehet­ne növelni. Hogy erre mennyire szükség van, ezt az mutatja, hogy gyárainkban nagyon sok tégla megy tönkre esőkár miatt és számtalan műszakot kell állni szárítóhely hiány miatt. Rendkívül alacsony kemencé­ink fajlagos kihasználása is. Alig érjük el a 20—25-ös légköbmé­ter kihasználást és a 8—12 mé­teres tűzsebességet, amíg az or­szág egyes üzemeiben 25—30 méteres tűzsebességet és 50— 60-as légköbméterkihasználást érnek el. A fejlett termelési módszerek bevezetésének az az akadálya, hogy félünk az újtól, mereven ragaszkodunk a régihez, a meg­szokotthoz. Félünk attól, hogy az új technika bevezetése esetleg kiesést okoz a termelésben, pe­dig nyilvávaló, hogy minden újí­tás áldozatot követel, átmeneti­leg — amíg a dolgozók a kellő gyakorlatot megszerzik, — elő­fordulhat visszaesés is, azonban később meghozza gyümölcseit. Mereven ragaszkodnak égető- ink a régi, elavult módszerhez, mert megszokták. Pedig a szek­szárdi gyár példája megmutatta, A Tolnai Selyemfonógyár az első félévben 106.8 százalékra teljesítette tervét, a minőség­nél 104.9 százalékot ért el, hogy milyen eredménnyel jár a fejlett, szovjet módszernek az alkalmazása. Mióta itt a Duva- nov-égetést bevezették, 20—25 százalékkal nőtt a termelés. Kezdeti eredmények mutat­koznak a paksi gyárnál is. Feladatunk az, hogy a helye­sen kidolgozott gyártástechnoló­giát minden dolgozóval ismer­tessük, hogy azt betarthassák és a fejlődésnek megfelelően állan­dóan tökéletesítsék. A dolgozók sok esetben javaslataikkal elő­segítik a termelékenység emelé­sét. A dolgozók ilyenirányú ja­vaslatait nem szabad olyan bü­rokratikusán kezelni, mint eddig mert ez elveszi a dolgozók ked­vét az újításoktól. Különösen a műszakiakra/ vár a feladat, hogy segítsék a dolgo­zókat az újításoknál. A napok­ban megtartandó értekezleten bizonyára sok dolgozó tesz majd javaslatokat a termelés tökéle­tesítésére, a jobb módszerek al­kalmazására. E javaslatok képezik majd az alapját az 1956. évi műszaki in­tézkedési tervnek, majd ezekből kell egy 15 éves távlati műszaki intézkedési tervet is felépítenünk A Szovjetunió példája mutatja, hogy ez mennyire hasznos, ahol nyolc évvel ezelőtt kezdték meg a műszaki intézkedések tervének kidolgozását és ma már megelőzi a termelési tervet. A korszerű technika fejleszté­séhez, alkalmazásához minden dolgozónak tehetségéhez, képes­ségéhez mérten kell hozzájárul­nia. Ezzel segítjük elő életszín­vonalunk további emelését, ha­zánk erősítését. Várni Gyula ezzel kiharcolta magának a megye ipari üzemei közt az első helyet, elnyerte a Megyei Pártbizottság által rendszeresí­tett vándorzászlót és immár harmadszor a büszke élüzem címet. A második helyet a Simon- tornyai Bőrgyár érte el 106.4 százalékos tervteljesítéssel és 100.8 százalékos minőséggel. Harmadik a Tolnai Textilgyár 105.8 százalékos tervteljesítés­sel és 101.6 százalékos minő­séggel. Negyedik a Bonyhádi Zománcgyár 103.9 százalékos tervteljesítéssel, 78.2 százalé­kos minőséggel, ötödik a Bonyhádi Cipőgyár 102.5 szá­zalékos tervteljesítéssel a minő­ségi tervet 20.7 százalékkal teljesítette túl. Csupán ez az öt üzem több- millió forinttal teljesítette túl féléves tervét. A Bonyhádi Ci­pőgyár 20.7 százalékkal több elsőosztályú cipőt, ezenkívül 4.000 pár gyermekszandált adott terven felül az országnak A Bonyhádi Zománcgyár 10.5 tonna zománcedényt, a Tolnai Selyemfonó 350 kg selyemfo­nalat, a Tolna megyei Tégla­gyári Egyesülés több, mint egy millió téglát gyártott előirány­zatán felül. Megyei Operatív Bizottság T arsasutazások Csehszlovákiába Az IBUSZ szeptemberben újabb társasutazásokat szervez a Csehszlovák Köztársaságba a Magas-Tátrába, Marianske Lazneba és Prágába. Ezenkí­vül különvonatot indít Prágába a csehszlovák—magyar váloga­tott labdarúgó mérkőzésre. A magastátrai és marianskelaznei társasutazásokra aug. 4-től, a prágai társasutazásokra és a különvonatokra augusztus 8-tól kezdve lehet jelentkezni az IBUSZ Molotov-tér 2. számú házban lévő főirodájában. Aki még nem járt cipőgyár­ban, el sem tudja képzelni, milyen bonyolult, magasszín­vonalú technikát és szaktudást követel a nagyüzemi gépi cipő­gyártás. Amikor a fogyasztó megvásárolja a kész cipőt, ta­lán nem is gondol arra, mennyi szorgalmas kéz dolgozott azon. Üzemünkben egy pár cipő 44 különböző, bonyolult mechani kai gépen megy keresztül, mintegy száz munkás dolgozik rajta a bőr felszabásától a be­csomagolásig. A gépek között vágó, hasító, maró, faragó, csiszoló, varró, sajtoló, hajtogató mechanizmus­sal találkozunk, köztük számos olyan automata gép van, mely 8—10 ember munkáját végzi. Negyvenkilenc teljesen különbö­ző fajta, különböző tulajdonságú anyagot kell felhasználni, ugyan akkor egy dolgozó átlagosan 0.3 percig végzi a munkát egy da­rab cipőn. A divatnak megfelelően két- három hetenként újabb és újabb fazonokat kell gyártani, ilyen időközben kell a gyártást és a munkaerőket átszervezni. Egy pár cipő jó minőségéhez tehát az szükséges, hogy a be­dolgozott negyvenkilenc külön­féle anyag jóminőségű legyen és a cipőt elkészítő mind a száz dolgozó kifogástalanul vége'.ze munkáját. Mindehhez magas­fokú műszaki szervezettség, tökéletes gépkarbantartás és példás munkafegyelem szük­séges. Ebben az évben üzemünk igen jó minőségű cipőt adott a fo­gyasztóknak. Eddig több, mint ötvenezer párral több elsőosztá­lyú minőségű cipőt gyártottunk, mint amennyit tervünk előír. Ezzel nemcsak a fogyasztók igényét elégítettük ki nagyobb mértékben és nemcsak a válla­lat bevételét növeltük, hanem a dolgozók keresete is növeke­dett. A terven felül elkészített jóminőségű cipők után 355.000 forint minőségi prémiumot kap tak a dolgozók. A minőség javulását külön­böző intézkedésekkel ér­tük el. Mindenekelőtt annak köszön­hető az eredmény, hogy a part- és szakszervezeti munka közép pontjába a munkaverseny szervezésénél a minőség meg­javítása került. Ugyanakkor különböző jutalmakat tűzött ki a gyár vezetősége a legjobb mi­nőséget elérő üzemrésznek, egyes dolgozóknak. Az új gyártmányokhoz szük­séges valamennyi intézkedést, tennivalót a műszaki intézkedé­si tervben előre, teljes részle­tességgel kidolgoztunk, amit a kijelölt felelősök kötelesek végrehajtani. Egy kísérleti üzemet, úgyne­vezett modellériát szerveztünk, ahol minden új modellből — mielőtt annak nagyüzemi gyár tását megkezdjük — próbagyár tást vezetünk le. Már ekkor kialakítjuk a leghelyesebb te. h- nológiát. A karbantartó üzemet oly mértékben kifejlesztettük, hogy a gépek tökéletes karban tartása mellett a cipők kiszabá­sához szükséges acélkéseket sa­ját magunk készítjük el. Megszerveztük a minőség egyénenkénti kiértékelését, en­nek nyilvánosságát. A minőségi tervet egyénekre bontottuk fel és ennek teljesítését naponta ellenőrizzük, erről minden mű­helyrészben kiértékelő táblát ve­zetünk. Ezen — műveletekre felbont­va — négy adat szerepel: 1. Engedélyezett napi leminősítés; 2. engedélyezett leminősítés a hó eleje óta; 3. tényleges lemi­nősítés az előző nap, 4. tényle­ges leminősítés a hó eleje óta. Ebből minden dolgozó le tudja olvasni, teljesítette-e minőség terén feladatát. Jelzi a tábla azt is, ha valakinél már több a le­minősítés, mint aznapig lehet. Ilyenkor nem részesülhet mi­nőségi prémiumban, csak akkor ha a hónap végéig lemaradását kiváló minőségi munkával pó­tolja. Rendszerint pótolni szok­ták a dolgozók ezt és ritkán fordul elő, hogy valakinek a hónap végén is „adóssága ’ van. A minőséget leginkább befo­lyásoló szabászatot úgy szervez­tük át, hogy itt is alkalmazni tudjuk a minőségi prémizálást. Külön-külön minőségi ellenőrt állítottunk be a beérkező felső­bőrre, alsóbőrre és a kellékekre, így az anyagot, bedolgozás előtt minőségileg ellenőrizni tudjuk és a meg nem felelőt visszaszállít­juk. Ezek az ellenőrök a műszaki osztályvezető irányítása alatt dolgoznak és ilyenformán a felhasználásra kerülő anyagok minőségéért nem a MEO, ha­nem a műszaki osztály vezetője a felelős. A gyártásközi minősé gi ellenőrzéssel az üzemrészek művezetőit bíztuk meg. A MEO csak a kész cipőt minősíti. Fokoztuk a szakmunkás után pótlást és ennek keretében ez évben eddig 46 fő tette le a cipész szakvizsgát. Az elsőosztályú cipők ará­nyának növelésén túlmenően, számos olyan intézkedést való­sítottunk meg, mely a minősé­get, a cipők tartósságát javítja és ezzel a fogyasztók igényét fokozottan elégíthetjük ki. Pél­dául azelőtt a férfi- és gyermek cipőkön lévő bőrsarkok úgyne­vezett mozaik bőrdarabokból készültek. Ezeket egymáshoz ragasztottuk és szegeztük, még­is használat közben gyakran szétvált a sarok. Most már ilyen sarkokat nem teszünk a cipőkre. A gumitalpú cipőkön eddig a talp síma gumiból készült Ez esős időben csúszik. Most 3 mil­liméter magas bordázattal ellá­tott talppal gyártjuk e cipőket. Ezzel nem csúszik a sáros úton a cipő és könnyebb is. A magas­szárú cipőkbe a befűző lyukak alá hasításbőrből tettünk bélést. Ez az anyag a lyukak mentén gyakran beszakadt és a cipőt nem lehetett befűzni. Most már szín-bélésbőrt alkalmazunk, ami ugyan jelentősen drágább, de nö véli a cipő tartósságát. A korábbi években csak ser­tés felsőbőrből, legfeljebb pré­selt marhaboxból gyártottunk cipőket, ezévben gyártmá­nyaink 90 százaléka jóminősé­gű -sima marhaboxból készült. Állandó törekvésünk az, hogy jóminőségű és tetszetős kül­sejű cipőket gyártsunk. Rövidesen megkezdjük a szőrme béléses női magasszárú varott cipők gyártását. Már javában folynak a kísérletek egy minél csinosabb modell gyártása érde­kében, figyelembevéve, hogy mind a városi, mind a falusi igé­nyeket kielégítsük. E cipők a legjobb minőséget gyártó futó­szalagon fognak készülni. Az elmondottak csak egy ré­szét tartalmazzák azoknak az intézkedéseknek, eredmények­nek, melyeket elértünk, illetve tettünk. A fogyasztók tehát lát­hatják hogy a nagyüzemi ter­melésben is készülnek jó, tar­tós és szép cipők, amelyeket érdemes megvásárolni. Kiss Fazekas Pál lakta KaiBlfia, a szaüma Mid dolgozója Takács Magdolna ifjúmunkás 1953-ban került a Simon- tornyai Bőrgyárba. Ma már üzemünk egyik büszkesége. Július havi 154%-os átlagteljesményével tizenötödször érte el a sztahanovista címet, ma már a „Szakma kiváló dolgozója”. Szerényen mondja, hogy „nemcsak az én érdemem, hogy ilyen szép eredményeket értem el. Sok segítséget nyújtott Ka- lányosi Jánosné elvtársnő, aki szintén többszörös sztahano­vista kenő. Ö tanított meg a legjobb munkafogásokra, so­káig dolgoztunk együtt. Segítettek a művezető elvtársak is. Hamar belejöttem a munkába, megismertem a különböző fo­gásokat. Igyekeztem a munkaidő minden percét kihasználni, soha el nem késtem a munkából”. Takács elvtársnő DISZ tag tagja az MNDSZ nek is. Mindkét szervezetben példásan vesz részt a mozgalmi munká­ban. Munkájáért megbecsülik, szeretik munkatársai. MICSKÓ GYULA levelező. DISZ szervezet alakult a yyönki Vörös Csillag Tsz-ben A gyönki Vörös Csillag termelőszövetkezetben a napokban alakult meg a DISZ szervezet kilenc fiatallal, akik elhatározták, hogy a még szervezeten kívül lévő 4 fiatalt is beszervezik a DISZ-be. Titkárnak a szervezet legfiatalabb tagját, Bajusz Györ­gyöt választották meg, mert őt találták a legrátermettebnek a vezetésre, mivel fiatal kora ellenére a munkában is megállja a helyét és emellett jó szervezőnek is bizonyult. A fiatalok különösen a gabonabetakarításnál állták meg eddig derekasan a helyüket. Laksz Gyula fiatal például a legne­hezebb munkára, a zsákolásra kérte magát. Az anyagfelhasználást^ 7*6 százalékkal csökkentjük A Tolnai Selyemfonó nyerte el a Megyei Pártbizottság vándor zászlaját

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom