Tolnai Napló, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)
1955-08-02 / 180. szám
1955. AUGUSZTUS 2. NAPLÓ 3 Egyre többen lépnek a szocialista nagyüzemi gazdálkodás útjára Négy hónap alatt 182 taggal és 948 hold földdel gyarapodtak a tsz-ek a gyönki járásban KTSZ-ek a mezőgazdaságért A Központi Vezetőség márciusi határozata felmérte az utóbbi évek eredményeit és többek között meghatározta a mező gazdasági termelés fokozásának lehetőségeit. Leszögezte a határozat, hogy a dolgozó parasztság számára az igazi jólétet, a fejlett magasszínvonalu mező- gazdaságot csak a szövetkezeti gazdálkodás biztosíthatja. Csak így lehet alkalmazni, kihasználni a gépeket, az új termelési módszereket, megkönnyíteni az emberi munkát. Mint másutt a megyében, vagy az ország területén, a gyönki járásban is éreztette hatását a Központi Vezetőség határozata. Azok a dolgozó parasztok, akik vonzódtak a szövetkezeti gazdálkodás felé, nem haboztak tovább. Április folyamán a tolnanéme- di Felszabadulás Tsz-be két család, a Meggyőződésbe ugyancsak két család lépett be. A si- montornyai Alkotmány tagsága 8 családdal gyarapodott. A nagyszékely! Dózsa Népe Tsz-be két család, a diósberényl Március 9 Tsz-be két család, a varsádi Szabadság, a miszlai Sarló Kalapács és a keszőhideg- kuti Uj Élet termelőszövetkezetekbe egy-egy család lépett be. Az év. elején egyre jobb eredményeket elérő simontornyai Alkotmány Tsz-be májusba újabb 2 család lépett be, egy csa ládot pedig a miszlai Szabad Föld Tsz-be vettek fel. Júniusban újabb nagy lendületet adott a tsz mozgalom fejlődésének a Központi Vezetőség júniusi határozata. Júniusban Belecskán tsz előkészítő bizottság jött létre. Felső nánán új termelőszövetkezet alakult Rákóczi néven 14 családdal 124 hold földön. A meglevő Uj Barázda Tsz-be pedig belépett 6 család. Miszlán a Sarló Kalapác termelőszövetkezetbe az I-es típusú termelőcsoportból lépett át 7 család. Két család pedig a Szabad Föld Tsz-be lépett be. Azonkívül a községben tsz előkészítő bizottság is alakult. A kistormás! Dózsa Népe Tsz-be az I-es típusú termelőcsoportból 5 tag jelentette be az átlépését. A be- lecskai Szabadság, a kisszékely! Március 9, a Felszabadulás, az udvari Uj Élet, a varsádi Szabadság, a hőgyészi Uj Barázda termelőszövetkezetekbe egy-egy család lépett be. A varsádi Béke és a kölesdi Kossuth Tsz-ek tagsága két-két családdal szaporodott. Pálfán is új termelőszövetkezet alakult, az Uj Élet 12 családdal, 41 hold földön. Júliusban Kalaznón és Felsö- nánán volt a legjelentősebb fejlődés. Kalaznón két termelőszövetkezet alakult, az Uj Élet 18 családdal, 108 hold földön, és a Petőfi 12 családdal, 89 hold földön. Felsőnánán megalakult a harmadik termelőszövetkezet is, a Zöld Mező 15 családdal, 103 hold földön. A júniusban megalakult Rákóczi termelőszövetkezet 9 családot, az Uj Barázda Tsz 11 új családot vett fel. A miszlai Béke tagsága 5 családdal, a tolnanémedi Meggyőződés és a kölesdi Uj Élet tagsága egy-egy családdal gyarapodott. Újabb két család lépett be az előző hónapban megalakult pálfai Uj Élet termelőszövetkezetbe, A járás területén nem egészen 4 hónap alatt 165 család, 182 taggal, 948 hold földdel választotta a nagyüzemi gazdálkodást. Számok, adatok bizonyítják te hát azt, hogy a gyönki járásban nap mint nap érlelődik a dolgozó parasztság körében a szövetkezés gondolata. Egyre többen és többen lépnek az egyéni gazdák közül a boldogabb jövőt biztosító termelőszövetkezeti gaz dálkodás útjára. A kisipari termelőszövetkezetek nemcsak fogyasztási cikkek termelésével, szolgáltatásokkal és javításokkal segítik a dolgozók jobb ellátását. Megjavítják a tsz-ek, állami gazdaságok, egyénileg dolgozó parasztok kisgépeit, felszereléseit, sőt készítenek új mező- gazdasági eszközöket is. A Gyönki Épületkarbantartó KTSZ a Varsádi Gépállomás részére arató- és cséplőgépekhez, kombájnhoz készített faalkatrészeket. Tamás András az asztalos részleg vezetője vasárnap is dolgozott az alkatrészeken, hogy azok időben elkészüljenek. A lakatos részleg a Gyapjútermeltető Vállalatnak gépalkatrészeket hegesztett. A Regölyi Vegyes KTSZ három darab új lovaskocsit készített a termelőszövetkezetek részére, ezenkívül tíz ekekapát kukorica- és burgonya kapálás hoz. öt pár lószerszám javítását végezték el a csernédi gazdaság részére és öt láncboronát készítettek az egyéni dolgozó parasztoknak. — ,,No, ebből se lesz tilos sohase” — mondogatták sokan vagy hat héttel ezelőtt, amikor Pálkovács Györgyné a Dombó vári Kendergyárba került. A DOLOG ÚGY TÖRTÉNT, hogy fölvették a gyárba, mindjárt a tilóhoz osztották be. MuAz új tilos sitz bácsi, a művezető reggel, a munka megkezdése előtt elmagya rázta, hogyan kell fogni a Kócot, hogy kell odatartani a nyíláshoz, a kezet a bakon kell csúsztatni, nehogy bekapja a gép, a fészkeket hogyan kell szétszedni. De aztán dolga volt másfelé is — magáramaradt Pálkovácsné. A harmadik fogásnál történt a baj. A dobogón megcsúszott, meg akart kapaszkodni, hogy el ne essen, hát éppen a tilóbakot kapta el, a kések közé nyúlt. Még szerencse, hogy az ujjai nem törtek el, csak jó- néhány gyors ütést kaptak a forgó késektől. FELT IS NAGYON az eset után a géptől, amely már az első napon így bánt vele. De ez nem tartott sokáig. Az első dekádban még nem teljesítette a száz százalékút, de ma már egyike a legjobb' kóctilósoknak. A múlt héten egyik nap „lehagyta” a versenyben a legjobb kóctilóst, Berta Józsefnét, 124 kiló kócot tilolt, 155 százalékot ért el. Hogyan sikerült? — „Igyekez tem — mondja. — A munkaidő minden percét kihasználom, meg aztán megtanítottak a jó munkafogásokra. Kelemenné, az üb. elnök — akárhányszor erre járt, idejött hozzám, tanított. Sokat tanultam a művezetőtől és a telepvezetőtől is.” NEM AKARTAK ELHINNI a régiek közül sokan, hogy egy új munkás elhagyja őket. Biztos a minőséggel s van baj nála, hogy ilyen sokat csinál — mondták — De ott sincs hiba, ö az, aki legritkábban kap vissza fészkes, vagy pozdorjás kócot újratilo- lásra. — MEGY EZ, ha az ember neki gyürődzködik — móhdja. — Én is jól járok, többet keresek, meg aztán a tervet is teljesítjük. öt kilót ajánlottam naponta terven felül, de most már mindig többet teljesítek.’* ■ . .J:;:; ■ : Ezt a karámot a Tolnai Épületkarbantartó KTSZ ácsrészlege építette a bogyiszlói legeltetési társulat részére. A kajdacsi Március 9 Tszkocsiját javítják a Nagydorogi vegyes KTSZ-ben, hogy a betakarításra rendben legyen. Németh József, Szegedy Imre és Sárvári István — ha szükség van rá — munkaidő után is javítják a mezőgazdasági szerszámokat. 1952 őszén | a fővárosi villamosvasút egyik munkása — Rózsa Imre levelet kapott. A levelet Ozoráról hozta a posta, édesapja írta. A kedves, mosolygóarcú fiatalember — akinek udvariasságát levelekben dicsérték az utasok — ettől kezdve egyre szótlanabb lett. A felesége kérdezgette — mi a baj — mi történt? — Mi történt? — Apámék szövetkezetei alakítottak ... Én hazamegyek Rózsa Imre hazakívánkozott a faluba. A fővárosi utcákon is a hazai földet látta. Bár szerette munkáját, hiszen a villamosvasútnál lett tevékeny pártmunkás és munkatársai is megszerették a nyíltszívű, örökvidám fiatalembert. A villamosvasút pártbizottságának munkatársává választották, jól, eredményesen dolgozott. Mégis úgy határozott, hazamegy, haza azok közé, ahonnan négy-öt éve elindult a fővárosba. Amikor a pártbizottságon megtudták elhatározását, néhány elvtárs ellene beszélt. — Hova akarsz menni, a sárfészekbe, ahol elásod magad? Ott se színház, talán még mozi sincs. És a fővárost itthagyni? — Azzal segítünk legjobban, ha mi magunk megyünk a parasztok közé. Az ő életüket éljük és így velük együtt változtatjuk jobbá, szebbé az életet. — Vidékre menni? Ezer aranyért sem. — Én nem is az aranyért megyek, hanem az emberekért. Ki más segítsen, ha nem mi, kommunisták, hogy azok a falusi parasztok is annyit kapjanak majd a kultúrából, mint a városi ember. A csendes ember — Hát én bizony nem vállalnám — mondogatta változatlanul egyik-másik munkatársa. — Pedig nagy szükség lenne rátok is „a sárfészekben”. * Végre 1953-bon | teljesült Rózsa Imre vágya. A párt falusi pártmunkára küldte. A bonyhádi járási pártbizottság harmadtitkára lett. Elejével meglehetősen bizonytalanul tapogatózott az új környezetben. A bizottság első titkára, Szabó elvtárs, amikor először találkozott vele, egyenesen a szemébe mondta: „A mi járásunk nagyon szép, de nagyon nehéz itt' a pártmunka. Az a módszer, amely eredményes, a székelyeknél nem biztos, hogy eredményre vezet a felvidékiek között. Sokoldalú munkára lesz itt szükség, elvtárs, még meggondolhatja. — Már választottam. Remélem sikerül — mondta csendesen Rózsa elvtárs. Mindenki csodálkozott, | milyen rövid idő alatt ismerte meg alaposan a járást, a különböző embereket. Különös varázs van ebben a csendes fiatalemberben, akivel egyszer beszélt — ha rövid időre is — az örökre a szívébe fogadta. A kezdés nehéz volt. Hosszú hónapokig nem mert önállóan határozni. Minden aprósággal a titkárhoz ment. — Légy határozott, dönts önállóan az ügyekben — biztatta a titkár. Rózsa Imre kemény akarattal dolgozott, saját munkájában tapasztalta most, mennyivel könnyebb Pesten a nagyüzemi pártmunka, mint itt . szűk völgyek közé telepedett falvakban. Amikor elcsüggedt, a felesége segítette. — Emlékezz csak mit mondogattál nekem, még Budapesten. A falut is olyan erővé kell szervezni, mint a várost... Ne hagyd magad Imre. * A dombos—vőlgyes | bonyhádi járásban is erősen bíznak a járási bizottság vezetőiben, bíznak a pártban. Sok történet szól erről... A napokban egy idősebb tekintélyes székellyel beszélgetett Rózsa elvtárs a szövetkezésről. Molnár bácsi maga sem tagadta a szövetkezet előnyét, hiszen ő is látja, hogyan működik Bonyhádon a két szövetkezet. — Be is'állok én, de ne légy türelmetlen, majd megérik a gyümölcs és magától lepottyan a fáról. — Mondja, Molnár bácsi, érzik-e maguk tekintélyes őre gek a felelősséget, hogy minden székely embernek jobb legyen? — Érezzük. — Hát akkor vezessék őket a jobbra, a szövetkezeti gazdálkodás útjára. — Hm ... Erre még alszunk egyet, de így lesz. Jó szíved van neked fiam és nem akarhatsz te rosszat nekünk. — A párt mindenkinek a javát akarja, minden dolgozóét. Akad gond | a szövetkezetekkel is. Aparhanton évek óta farkasszemet néz egymással a két szövetkezet — a Március 9. és az Alkotmány. Szépen gyarapodott mindkettő, de hogy, hogy nem — ezt ma már nehéz lenne megállapítani, olyan versengés támadt a két szövetkezet között, ami két nagy táborra szakította a falut. Amikor az Alkotmány épített egy hatalmas tyúkfarmot, a Március 9. nyomban azért is 15 holdas halastavat létesített. Az ilyen versengés mindkét félnek hasznos, azonban, amikor egy napon fejezték be az aratást, a Március 9. tagsága így szólt, aki azt meri mondani, hogy az Alkotmány az első, azt megverik. Az Alkotmányban ugyanezt mondották a Március 9. elsőségéről. Ehhez jött még a lucernaföld ügye. Mind egyik arra esküdött, ő ezt már betervezte, neki jár. A községi tanács elnöke békít- gette őket, végül a járási párt bizottságra telefonált. — Rózsa elvtárs azonnal gyere... — Ég a ház? — Nem, de egymást tépi a vezetőség a lucerna miatt. Húsz perc múlva megérkezett Rózsa Imre. A két szövetkezeti elnök dühösen nézegette egymást. Kint a tanácsháza előtt pedig a két tábor gyülekezett. — No fene, mióta fogadják itt ilyen mérges képpel a vendéget, — köszönt rájuk Rózsa elvtárs. És mielőtt megszólalhatnának, kedélyesen, mosolyogva beszél tovább. — Arató ünnepségre hívtatok? És kiderül, hogy... — Mert nekünk van igazunk — csattan az Alkotmány elnöke. — A lucerna minket illat — így a Március 9. elnöke.— ön ne beszéljen. — ön... —... Mi a szösz? Ezt nevezem, hogy Ti milyen rendes emberek lettetek, ügy tudom, a múltkor még tegeztétek egymást és most „ön"... ez a francia udvariasság Apa- ron. A két elnök meghökkent, még hogy ez udvarias megszólítás, amikor ők sértésnek szánták? — A lucerna ügyét eligazítjuk — folytatja Rózsa — egyik szövetkezet se károsodik és mivel Ti nagyon szeretitek az igazságot, hát bíróságra adjuk az ügyet és amelyik szövetkezet veszít, annak az elnöke fizet a saját zsebéből. Szót szóra, a két elnök inkább a békés egyességet választotta, mint a bíróságot, mert ki tudja előre, melyikő- jük fizet majd a végén. És ekkor Rózsa Imre kihajolt az ablakon, az utcán várakozó tagoknak, csak ennyit mondott: — Aki jól akarja magát érezni ma este, azt szívesen látja a Március 9. tsz tagsága az aratóünnepségén. — Nagyon szeretem | a falut, az embereket és nem bántam meg, hogy ezt választottam, hogy felcseréltem a várost a faluval. Igaz, sokszor nagyon nehéz, de az úiért dolgozni sohasem volt köny- nyű feladat. SZAMOS Bírósági hírek Csehi Lajos kulák, tamási lakos 1000 négyszögöl őszi árpáját Sebők Istvánnal arattatta le. A cséplésre vonatkozóan megjelent minisztertanácsi rendelet szigorú rendelkezést tartalmaz arra vonatkozóan, hogy az aratórészt csak a cséplőgéppel elcsépelt terményből lehet kiadni. Nem lehet tehát kiadni kicsépeletlenül, keresztben. Csehi Lajos kulák a Minisztertanács ezen rendelkezését semmibe véve, Sebők Istvánnak aratórész címén két és fél kereszt őszi árpát adott ki. Csehi Lajos megszegte a Minisztertanács rendeletét és az aratórészt csépeletlenul adta ki. A tamási járási ügyészség vádiratot nyújtott be ellene a járásbírósághoz. Ugyancsak vádat emelt Sebők István ellen is, aki a két és fél kereszt árpát engedély nélkül kézzel kicsépelte. Gulyás János 8 hold földön gazdálkodó tamási lakos, a Fornádi Állami Gazdaság földjéről körülbelül 2 mázsa zabcsalamádét lopott el, 120 forint értékben. Az ügyészség vele szemben is vádat emelt a tamási járásbíróságnál.
