Tolnai Napló, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)
1955-08-06 / 184. szám
/ Világ proletárjai egyesüljetek ! J TOK ^--------------------------------------------------------------------------^ A MAI SZAMBÁN: A genfi értekezlet fordulatot jelent a négy nagyhatalom viszonyában. N. A. Bulganyin beszámolója a Legfelső Tanács ülésén (2—3. o.) — A nagydorogi gépállomáson... (3. o.) — A Molnár házaspár (3. o.) — Falusi hétköznapok (4. o.) L _______________________) X II. ÉVFOLYAM, 184. SZÁM. ÁRA: 50 FILLÉR. SZOMBAT, 1955. AUGUSZTUS 6 A genfi értekezlet fordulatot jelent a négy nagyhatalom viszonyában N. A. Bulganyin beszámolója a Legfelső Tanács ülésén Augusztus 4-én a nagy Kreml palotában a Szovjetunió Legfelső Tanácsának harmadik ülésszakán N. A. Bulganyin a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, beszámolt a Genfben megtartott négyhatalmi kormányfői értekezlet eredményeiről. Beszéde elején N. A Bulganyin hangsúlyozta: a szovjet kormányküldöttség azzal indult Genf be, hogy nyíltan megvitassa az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország kormányfőivel a legfontosabb nemzetközi kérdéseket, együttes erőfeszítésekkel kiküzdje a nemzetközi feszültség enyhülését és megvesse az államok közötti bizalom megteremtésének alapját. A szovjet kormány régen állást foglalt e tárgyalások megtartása mellett, mert úgy vélekedett, hogy a kormányfők találkozója kedvező feltételeket teremthet a béke megszilárdítását célzó, megegyezésen alapuló határozatok kereséséhez. A második világháború befejezése óta eltelt tíz évet az jellemezte, hogy kiéleződött a viszony azok között az államok között, amelyek a múltban szövetségesek voltak a közös ellenség, a fasizmus elleni harcban. A Szovjetunió ez alatt az időszak alatt és különösen az utóbbi másfél-két év folyamán lépéseket tett a nemzetközi kapcsolatokban keletkezet t feszültség enyhítésére, arra törekedett, hogy legyen vége a hidegháborúnak és álljon helyre az együttműködés a békéért és a népek biztonságáért folyó harcban. A Szovjetunióval együtt aktívan síkraszállt a béke megszilárdításáért a Kínai Nép- köztársaság és valamennyi népi demokratikus ország. Lehetetlen nem látni, hogy az utóbbi időben pozitív eredményekkel jártak a Szovjetuniónak és az összes békeszerető országoknak a béke megszilárdítása érdekében kifejtett erőfeszítései. Mindenekelőtt meg kell mondani, hogy a feszültség enyhülését elősegítette a koreai háború beszüntetése. A következő nagyjelentőségű esemény a délkelet-ázsiai béke megszilárdulása és az egész nemzetközi légkör egészségesebbé válása szempontjából a? indokínai hadműveletek beszüntetése volt. Mégis, a koreai és az indokínai háború megszüntetésének óriási jelentősége ellenére, a nemzetközi helyzet továbbra is feszült maradt. Az egye.' államcsoportok között továbbra is fennállt a bizalmatlanság és a gyanakvás, fennállt a hidegháború légköre. Ezzel kapcsolatban foglalkoznunk kell az úgynevezett párizsi egyezményekkel, ameA genfi értekezleten való részvételünk során — mondotta — a szovjet állam lenini külpolitikájának, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élését, a népek közötti békéért folytatott harc politikájának alapelveit követjük. Abból indultunk ki és indulunk ki ma is, hogy a Szovjetunió kormányának békeszerető politikája összhangban áll a szovjet nép érdekeivel. Nem kételkedünk abban, hogy ez a politika összhangban áll valamennyi nép vágyaival is, mert a népek életbevágó érdeküknek tartják a nemzetközi feszültség enyhülését, a béke és a biztonság biztosítását. A népek békemozgalma egyre növekvő befolyást gyakorol a politikára és ezzel az államférfiaknak feltétlenül számolniok kell. Ilyenformán az Amerikai Egyesült Államok. Anglia, Franciaország és a Szovjetunió kormányfőinek értekezletét a békeszerető erők lyek idén májusban léptek életbe. A szovjet kormány nem egyszer felhívta az Amerikai Egyesült Államok, Nagy- Britannia és Franciaország kormányának, valamint a párizsi egyezményekben részt vevő más országoknak a figyelmét arra, hogy ezek az egyezmények az európai helyzet kiéleződésére vezetnek. Rámutattunk arra, hogy ilyen körülmények között nem lehet egyesíteni a Német Demokratikus Köztársaságot a remilitarizált és más államokkal katonai tömbökbe tartozó Nyugat-Németországgal. Sajnos. annakidején nem számoltak a Szovjetunió figyelmeztetéseivel. A fegyverkezési hajsza évről évre mind nagyobb arányokat öltött. Az Egyesült Államok közvetlen katonai kiadásai az 1948—1949. évi 32,6 százalékról az 1953—1954. költségvetési évben a költségvetés kiadásainak 68,6 százalékára emelkedtek. Anglia közvetlen katonai kiadásai elérték a költségvetési kiadások 38,3 százalékát, Franciaországban a 32,5 százalékot. Magától értetődő dolog, hogy ilyen körülmények mellett a Szovjetuniónak gondoskodnia kellett saját fegyveres erői erősítéséről. A Szovjetunió katonai kiadásait 1955-re 112 milliárd 122 millió 710 ezer rubel összegben irányozták elő, ami a költségvetés kiadási részének mintegy 20 százaléka. A párizsi egyezmények megkötése nyomán a Szovjetunió és a többi békeszerető európai állam kénytelen volt május 14-én megkötni a varsói barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést, amely előirányozza a biztonságuk biztosítását szolgáló erőhatározott sikerének kell tekinteni. A genfi értekezleten a négy nagyhatalom vezető személyiségei személyes kapcsolatot teremtettek egymással és kicserélték véleményüket a nemzetközi helyzet egész sor kérdésében. Mind a hivatalos ülések, mind az üléseken kívül lezajlott nemhivatalos találkozók, az együttműködés és a kölcsönös megértés szellemében folytak le: az értekezlet minden részvevője — ezt megelégedéssel kell megállapítani — arra törekedett, hogy nozitív eredmények jöjjenek létre. A négy hatalom kormányfőinek Genfben megtartott értekezletét a fontos történelmi események közé sorolhatjuk, mert fordulatot jelent a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, Anglia és Franciaország viszonyában. feszítéseik egyesítését az európai béke fenntartása érdekében. Különös aggodalmat kellett a népekben a távol-keleti helyzet. Ebben a térségben még a koreai háború beszüntetése után is rendkívüli feszült maradt a helyzet, sőt ez a feszültség időnként veszélyes jelleget öltött. A szovjet kormány felismerte, hogy minél tovább fennáll a feszültség egyes államok között, annál jobban kiéleződik a nemzetközi helyzet, amely egy újabb háború veszélyét rejti magában. Gyökeres külpolitikai intézkedésekre volt szükség, olyanokra, amelyek enyhítik a helyzetet visszaállítják a bizalmat az államok között. A Szovjetunió kormánya ezért, a béke megőrzésének és megszilárdításának érdekeitől vezérelve, kezdeményező lépéseket tett ebben az irányban és az utolsó év leforgása alatt több fontos külpolitikai intézkedést foganatosított, amelyek a békeszerető népek általános helyeslésével találkoztak. Nem lehat nem elismerni, hogy a szovjet kormány békeszerető lépései a nemzetközi feszültség enyhülését eredményezték. A nemzetközi feszültség enyhítése szempontjából kiemelkedő jelentőségűek a szovjet kormány május 10-i javaslatai, amelyek a fegyverzet csökkentésének, az atom- és hidrogénfegyver eltiltásának és az újabb háborús veszély elhárításának kérdéseit illetik. Nehéz felbecsülni egy olyan esemény jelentőségét, mint az osztrák államszerződés megkötése, amire a Szovjetunió kezdeményezése alapján került sor. Az osztrák kérdés megoldása, amelynek alapján Ausztria független és szuverén állammá válna kötelezte magát, hogy az állandó semlegesség politikáját folytatja, összhangban áll mind az osztrák nép nemzeti érdekeivel, mind az európai béke fenntartásának érdekeivel. Különösen ki kell emelni, mekkora jelentősége van a béke ügye szempontjából annak a fordulatnak, amely a Szovjetunió és Jugoszlávia viszonyában jött létre a szovjet kormányküldöttség jugoszláviai utazásának eredményeként. A belgrádi megbeszélések véget vetettek annak a rendellenes és megengedhetetlen helyzetnek, amely a két ország között 1948 után alakult ki, amikor is mesterségesen megbontották a jugoszláv és a szovjet népek testvéri barátságon és szoros együttműködésen alapuló viszonyát. A szovjet—jugoszláv viszonyban egész a közelmúltig fennálló rendellenes helyzet csak a béke ellenségeinek malmára hajtotta a vizet. Ez a helyzet komoly kárt okozott mindkét ország létfontosságú érdekeiA szovjet kormány abból indult ki, hogy a négyhatalmi kormányfői értekezlet fő feladata a nemzetközi feszültség további enyhítése és az államok között szükséges bizalom létrejöttének elősegítése. Csak ilyen körülmények között lehet komolyan beszélni a megoldatlan nemzetközi kérdések rendezéséről. A szovjet küldöttség ezt irtva szem előtt, már a genfi értekezlet munkájának kezdetén kijelentette, hogy a szovjet kormány véleménye szerint az értekezletnek nem az a feladata, hogy ilyen vagy amolyan vádakat sorakoztassanak fel egymás ellen, hanem az, hogy megkeressék az új utakat és eszközöket a nemzetközi feszültség további enyhítésére és a bizalom légkörének megteremtésére az államok kölcsönös viszonyában. Egyenesen kijelentettük, azzal az óhajjal érkeztünk Genfbe, hogy együttes erőfeszítések útján megoldást találjunk a rendezetlen kérdésekre és' a magunk részéről kifejeztük készségünket arra, hogy figyelmesen megvizsgáljuk az értekezlet többi résztvevőinek javaslatait. Az értekezlet valamennyi résztvevője a következő kérdések megtárgyalása mellett foglalt állást: a német kérdés, a leszerelés, az európai biztonság és a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok fejlesztése. Sajnos, nem fogadták el azt a javaslatunkat, hogy az értenek és a népek közötti béke fenntartása érdekeinek is. Ez a helyzet nem maradhatott fenn tovább és a két ország kormányai arra a következtetésre jutottak, hogy gyökeresen meg kell javítani a szovjet—jugoszláv viszonyt. A Szovjetunió és Jugoszlávia viszonya ma és a jövőben is a béke oszthatatlansága, a szuverenitás tiszteletbentar- tása, a függetlenség, a területi sérthetetlenség és az egyenjogúság alapelveinek elismerésén, a népek békés egymás mellett élésének elismerésén és továbbfejlesztésén, a kölcsönös megbecsülésen és a bel- ügyekbe való be nem avatkozás elvén épül fel. A szovjet—jugoszláv viszony megjavítása terén ezideig elért eredmények alapossá teszik azt a feltevést, hogy a két ország az egyetlen helyes utat választotta és a két kormány teljes komolysággal törekszik a Szovjetunió és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság viszonyának továbbfejlesztésére és megszilárdítására. Mi erről a szónoki emelvényről üdvözöljük jugoszláv barátainkat és Tito elvtársat, Jugoszlávia elnökét és szükségesnek tartjuk kijelenteni, hogy pártunk kéziét vitassa meg az ázsiai és távol-keleti problémákat, bár e problémák időszerűsége nyilvánvaló, ha szembenézünk a tényekkel. Magától értetődő dolog, hogy a szovjet küldöttség nem járulhatott hozzá a kelet-európai országok helyzete kérdésének, valamint a „nemzetközi kommunizmus“ kérdésének megvitatásához. Rámutattunk arra, hogy az adott értekezleten a keleteurópai országok helyzetének kérdését felvetni annyit jelent, mint arra késztetni bennünket, hogy beavatkozzunk ezen államok belügyei- be. Közismert dolog ugyanis, hogy ezekben az országokban a népi demokratikus rendszert maguk a népek teremtették meg, szabad akaratnyilvánításuk alapján. Ezenkívül senki nem hatalmazott fel bennünket arra, hogy megvizsgáljuk ezeknek az országoknak a helyzetét. Ami óidig a „nemzetközi kommunizmus” kérdését illeti, amivel egyes helyeken szeretik ijesztgetni a naiv embereket, mi kijelentettük, hogy a genfi értekezletet a nemzetközi viszonyok problémáinak, nem pedig a különböze országokban működő ilyen vagy olyan politikai pártok tevékenységének, illetve az e pártok közötti viszonynak a megvitatására hívták össze. Figyelembevéve azt a körülményt, hogy néhány állam központi bizottsága, a szovjet kormány és az egész szovjet nép további erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy tovább haladhassunk a Jugoszlávia testvérnépeivel való barátság és őszinte együttműködés együttesen választott útján. Rá kell mutatni továbbá, milyen nagyjelentőségű esemény volt Dzsavaharlal Nehru indiai miniszterelnöknek a Szovjetunióban tett látogatása. A szovjet kormány nagyra értékeli a szovjet—■ indiai együttműködés jelentőségét, mint fontos tényezőt az ázsiai — és nemcsak az ázsiai — békéért folyó harcban és ezért a szovjet kormány szükégesnek tartja, hogy továbbra is fenntartsa ezt az együttműködést, a szovjet— indiai közös nyilatkozatban kifejtett és a békeszerető államok részéről széleskörű támogatásra talált elvek alapján. Nagy vonásokban ilyen nemzetközi helyzet alakult ki a négy hatalom kormányfőinek genfi értekezlete előtt. Ezek voltak azok a tényezők, amelyek a nemzetközi feszültség bizonyos enyhülésére vezettek és ezzel kedvező feltételeket teremtettek a genfi értekezlet megtartásához. kormánya — legalábbis ez idő szerint — nem akar megválni az általa létesített katonai tömböktől, továbbá könnyíteni óhajtván a megegyezés elérését az érdekelt államok között, a genfi értekezleten ujaoó javaslatot terjesztettünk elő az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésére. Azt javasoltuk, hogy e biztinsági rendszer létrehozása két szakaszban történjék. A szovjet javaslatok egyfelől figyelembe veszik az Európában kialakult tényleges helyzetet, azt, hogy katonai államcsoportosulások vannak, másfelől — e javaslatok elfogadása esetén — biztosítják a békés egymás mellett élést az európai államok között. E kérdés páratlan jelentősége érthető. A történelem tapasztalatai azt mutatják, hegy a legvéresebb és legpusztítóbb háborúk Európában dúltak, Európában kezdődött mind az eiső, mind a második világháború, amelyek más országokra és kontinensekre is kiterjedtek, felmérhetetlen áldozatokat követelve és anyagi rombolásokat okozva a' emberiségnek. A szovjet kormány azt vallotta és vallja, hogy az európai biztonság biztosításának legmegbízhatóbb útja az összeurópai biztonsági szerződés megkötése, vagy ahogy mi mondjuk, a kollektív biztonság rendszerének megteremtése az összes európai államok és az Ameri- (Folytatás a 2. oldalon.) I. Milyen volt a nemzetközi helyzet a genfi értekezlet előtt? II. A genfi értekezlet és a szovjet kormány javaslatai