Tolnai Napló, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)
1955-08-28 / 202. szám
4 NAPLÓ 1955. AUGUSZTUS 28. Ismerd mwg Megyénket Z 0 M B A 1 E táj kialakulása a tudomány megállapítása szerint az úgynevezett Ujharmadkorban történhe tett, amikor a föld kérge lesüly- lyedt és a Mecsek hegység nyúlványai fennmaradtak . A dombok átlagos tengerszínt feletti magassága 175 méter. Zomba község határának legmagasabb pontja 191, a legalacsonyabb pontja 96 méter. A vidék tehát nem haladja meg az alföldek meghatározásánál szokásos 200 méteres felszínmagasságot. A kőkori leletek arról tanuskod nak, hogy a környék valamikor lakott hely volt. A Kis-Azsiából vándorló törzsek a Mecsek hegységben gazdag bányászterületre találtak, s innen húzódtak a kisebb folyópartok mellett erre a vidékre. A mamuttal, szőrös orv- szarvuval élhetett itt a legősibb embertípus, a homoprimigénius. Ennek a kornak az emberei kőből és állati csontból készítették szerszámaikat. Halottaikat össze- zsugorítottan temették, ruhájuk állati bőr volt, csont-árral és szarvas-innal összeróva. Edényük durva szemcsés iszapolatlan agyag. Az asszonyok ékszerei: agyag-gyöngy, átfúrt kagylók és csigaékszerek (I. E. 2000-ben)A bronzkorszakban a népvándorlások vándortörzsei sajátos műveltséget hoztak magukkal. Fejlett földművelést folytattak (bizonyítják a talált sarlók), de se után Zomba, — mint általában a visszahódított uratlan területek — fegyver jogán a császár katonai birtokába jutott. Ezeket a területeket az uralkodó azúrra ,,érdemes” személyeknek megfelelő összeg lefizetése ellenében eladományozta. így került Zomba és közvetlen környéke Dőry László kezére. Az idők során állandóan növekvő elégedet lenség akkor érte el tetőfokát, amikor a vallási ellentétek megmutatkoztak. Az első zombai telepesek között ugyanis nagy számmal voltak evangélikusok is, akiknek már 1728-ban saját imaházuk volt. A katolikus földesúr Dőry Adám azonban 1743- ban elvette a protestánsok imaházát, miután előzőleg megtiltotta a szenbeszédek tartását, később a hétköznapi könyörgéseket is. Az ilyesmi a vallásüldözés kor szakában szinte földesúri jog óe kötelesség volt. Ugyanebben az időben Harruekerr báró Békésmegye ura terjedelmes pusztai birtokaira jobbágyokat keresett. Nemcsak földet ígért nekik, hanem vallásuk szabad gyakorlását is megengedte. A békés’ telepítés hire eljutott Zombára is. A zombai jobbágyok felkerekedtek és hosszú fáradtságos dunai, majd tiszai tutajozás után Békás megyében állapodtak meg, ahol a báró a mai Orosháza helyén jelölt ki számukra új otthont. A FILM ff ÍREK Filmfesztiválokról: * A pulai filmfesztivál nagydíját Cap jugoszláv rendező kapta a ,.Véres folyó” című alkotásáért. Július végén Haifában lezajlott az izraeli filmek fesztiválja. Húsz film került bemutatásra, közöttük a legújabb ,,Kövekkel teleszórt út” című Izrael film. A locarnói fesztiválon az olasz filmgyártás becsületét Ruffo, a fiatal rendező „Ideje, hogy szeressük egymást” című filmje mentette meg. A film egyes hibái ellenére is rendkívül haladó szándékú. A locarnói fesztivál másik nagy eseménye egy rövid, 55 perces délafrikai vígjáték volt. A filmet négerek készítették, né ger szereplőkkel. Címe: „Bűvös kert”, s nagyszerű, hiteles képet nyújt a mai délafrikai helyzetről. A velencei dokumentum és ifjúsági filmfesztivál augusztus 16-án kezdődött. Japán két filmmel vesz részt a fesztiválon. Címeik: „A sors és az álarc”, valamint a „Jang Kvei Tel”. A San Sebastiano-i fesztivál nagydíját a bírálóbizottság egyhangúan De Santis „Szerelmes napok” című filmjének ítélte oT’ Az olasz kormány sokáig nem engedélyezte a film benevezését a fesztiválra. Az 1955 ös velencei nemzetközi filmfesztiválon a Szovjetunió a következő filmekkel vesz részt: „Borisz Godunov”, „Uj partok felé” és „Vihar Itália felett”. TOLNAI HAJTÁSOK M. Tádi Géza: VIGASZTALÓ LEVÉL Beteg vagy? Harminckilenc a lázad? Úgy röppent felém a hír, mint sas a hegytetőre száll. Nem akarom én hinni, hogy beteg vagy. Reszket kezedben a toll? Tán felizgatott, hogy holnap még csak szerda és én szombaton este érek haza... Vagy tán megfáztál, s köhögni fogsz míg két karom majd átkarol, s nevetni fogunk, hogy nem is betegség ez csak huncutkodnak a bacillusok. Hessentsd ki őket hanyag mozdulattal. — Mit élősködnek tüdőd csücskein? Hagyják a meszes kavernákat... Úgy ... látod a doktor is segít, mert drága az ember. Ma a legdrágább. Vigyázunk rád; én is, meg minden ember. Kőműves, bányász egyaránt. Anyádra nem vigyáztak; ő elment, de mi téged úgy se engedünk el, mert ma már mi parancsolunk hátraarcot a halálnak is ha akarunk. Hát persze, hogy akarunk... Lelkes Miklós: Csipkés tölgylevelek s hegyes, karcsú fűszálak Nyújtózkodnak a gyér, imbolygó fényben A távolban színes virágok virulnak S nagy puffadt gombák lankatag-kövéren. I Fejem felett parányi pók szövi a hálót S egy kövön türkizzöld gyémántos gyík ragyog Én álmosan, lustán elnyúlok a fűben, Szívom a lágyan omló illatot. Boldogan nézem üde színeit a tájnak A buggyanó csend is oly jólesőn meleg Felettem foltos darázshad döngicsélget Egyhangú zümmögő éneket. K. Mészáros Lajos Vitorlás (Lermontov után oroszból) Egy magános vitorlás fehérük, A távolnak enyhe kék ködén, Mit keres ő itt e messze tájon, Mit hagyott el szép szülőföldjén? Zúg a hullám, süvít a szél bőszen, Az árboc meghajlik és recseg. Óh! Neki nem kell már a boldogság sem, Emiatt ő sohasem kesereg. Az azúrkék tengerár alatta. Napsugara csillan odafenn, De ő vad lázadó: vihart kér, Nyugalmat biz ő csak abban lel. Vidám falu FADD zombai magyar jobbágyok üldözéséről, vándorlásáról és orosházai letelepülésüknek körülményeiről részletes és hiteles feljegyzéseket találhatunk Darvas József: „Egy paraszt család története” című regényében. Húsz évvel a zombai 30 evangélikus magyar jobbágy család elköltözése után: 1764-ben száz és ezer székely menekült ki Mádéfalvá- ról Moldvába Mária Terézia összeíró rendelete elől. S a történelem „csodálatos játéka”, vagy törvényszerűsége: ma Zom- bán 30 felvidéki (alsószeli) ma-/ gyár család kapott új otthont, szabad hazát és a mádéfalvi kiűzött székelyek utódai Hadikfal- váról Zombára és környékére tér tek vissza, hogy akiket az édes haza balkézzel kikergetett, jobbjával újra magához ölelje. S őslakos és telepes, magyar és el- magyarosodott német, Rákóczi kurucainak és Bocskay hajdúinak leszámazottjal ma egy völgy nek az ölén laknak, egy földnek a kenyerén élnek s ugyanazt az egyet gondolják mikor a dunántúli, alföldi palócos, vagy székely kiejtéssel, de egyformán édes zengéssel és tartalommal kimond ják a forrón szeretett otthon nevét: Zomba. .. Élénk kulturéleí a dombóvári járásban Teslényi Jóska és Körösi János DISZ fiatalok az Uj Életben mindig egy fényképezőgép után vágytak. Vágyuk teljesült. A Vidám Vásáron tombolajegy- gyei 250—250 forintos utalványt nyertek. Be is robogtak nagy boldogan Szekszárdra és beváltották az utalványt egy-egy fényképezőgépre. Mosolyogva indultak hazafelé. Egyszer csak Jóska meglát egy előttük ballagó paprikásnénit. Odaszól Jánosnak: Siessünk a néni után, hadd örökítsem meg a batyuját. El is érték és Jóska hirtelen a néni elé kanyarodik. / — Álljon meg kedves néni — kiált 1 rá —, le akarom kapni. — Majd lekaplak én benneteket rögtön. — Már szedi is elő a vásárban vett nagy fakanalat. A két fiatal árkon, bokron át meglépett, nyakukban a fényképezőgéppel. — Nehéz ez így — lihegi futás közben Jancsi. — még modellt se ' kap az ember a fényképezéshez ... * Furcsa dolog történt az elmúlt héten az Uj Életben. Zörényi István éjjeliőr, — akit aludni még soha sem láttak —, valami halk zörejt hallott. Fülelt, fülelt két marokra fogta furkósát és elindult a nesz felé. Már éppen kólintani akart, amikor ijedten megszólalt Lubos- nyik. — Meg ne üss, komám a kirelejszo- mát. Én vagyok. — No fene, aztán mit keresel itt ilyen későn? — Tudod, a Rózsi egy kis szénát kíván, aztán viszek neki egy kötéssel. — Aztán honnan tudod, komám, hogy szénát kíván? — Hát a bőgésibül. — Nincs semmi baj, komám, hanem azt üzenem a Rózsinak, hogy éjtszaka ne egyen, hanem aludjon. Körülnéztek és figyelemesek lettek egy alakra, aki a ködös sötétben a hátán egy nagy batyuval lopakodott nem messze. Szinte rogyadozott a nagy teher alatt, összesúgtak és elhatározták, hogy ezt elfogják. Megegyeztek, hogy egyik erre megy, a másik arra, oszt füttyentenek, ha támadni akarnak. Hosszú kötelével Lu- bosnyik kezdett keríteni. Óvatosan lopakodtak, fogva a kötél végét, és egyszer csak éleset füttyentett Révész. Diadalordítással vetették magukat az ismeretlenre, csak akkor hökkentek meg, amikor Révész felkattintotta a villanylámpáját. Szuprics volt, a lógondozó. — Megéheztek a lovaink — dör- mögte kicsit ijedten. * Ismeri mindenki Antal János bácsit, mert ezermester ő. Ért mindenhez: órát reperál, magtárt épít, kocsit javít, gépet szerel, egyszóval mindenhez ért. Keresett is július végéig 350 munkaegységet. A múltkor Szekszárdra ment beteget látogatni a kórházba. Éppen arra megyek és látom, hogy nagy csődület van a kórház kapujánál, sírnak, rínak keservesen az orvosok. Kíváncsian mentem oda és megkérdeztem a nagy szomorúság okát. A sok közül az egyik rámemelte nagy szomorú szemét: — Oda vagyunk mindnyájan,mert ez a szerencsétlen kapus beengedte Antal bácsit Faddról és most mi valameny- nyien kenyértelenné válunk. — Hogy-hogy — kérdem. — Hát úgy, hogyha itt lesz egy napig, kitanulja mindnyájunk mesterségét... TÓDOR BOLDOGSÁG volt háziiparuk is: szövés, fonás, kerámia, ötvösség. Az ebből a korból fennmaradt, kiásott leletek első bizonyítékai Európa őskori kultúrájának keleti eredetéről. A vaskorszak kezdetén a vasolvasztás, acélkovácsolás mesterei a szkiták és thrákok (1. e. VIII. század). Később az 111 Írek, akiknek magasfokú kultúrájuk volt. Fémtárgyaikkal nyugatfelé kereskedtek, őket nyugatról a kelták szorították ki. Titus Livius római történetíró szerint Brennus kelta vezér innen indult Róma ellen, s azt 391-ben el is foglalta. A Duna melletti keltákat Nagy Sándor győzte le: ebből az időből származó pénzmaradványok a szekszárdi múzeumban találhatók (paradicsomi leletek). Attila félelmes serege ezen a környéken győzi le a római légiókat 444-ben. Később a vidék gót, gepida, avar fennhatóság alá tar tozott, majd a frank birodalom fennhatósága alá került. A honfoglalás után a vidék Árpád területéhez tartozott. A tatárpusztítást aránylag könnyen kiheverte a tolnai dombvidék, de annál többet szenvedett a török hódoltság alatt. A török idők emlékét egy érdekes szentgálpusztai hagyomány őrzi... A török klüzéA dombóvári járásban minden községben lelkiismeretes munkával készültek a kultúrcsoportok. augusztus 20, Alkotmányunk' ünnepének méltó megünneplésére. Az ünnepség valamennyi községben sikerült, kivéve Dombó- várott, ahol a délutáni műsort elmosta az eső. Kocsolán az aratás és cséplésl munkák ellenére a kultúrcsoport felkészült a „Ludas Matyi” előadására. A múlt vasárnap Nágo- cson voltak, vasárnap pedig Szakcsra mennek játszani. Ezzel párhuzamosan készülnek a „Cigány” előadására s a télre már a „Légy jó mindhalálig” című Móricz darabról tervezgetnek. Az Alsóleperdi Állami Gazdaság kultúrcsoportja a dalmand! új tsz-t patronálja, s már két esetben adtak ott agltációs kultúrműsort. Kurdon a nyár ellenére szintén megtanultak egy színművet: a „Dulszka asszony erkölcse”-ét. A dombóvári Fatelítő Vállalat ugyancsak elkészült a „Gül Baba” előadására. Hetes! elvtárs a vállalat kultúrfelelőse szoros: kapcsolatot tart a Népművelési Osztállyal s így állandóan tájékoztatást nyer a soronkövetkező feladatokról. C sodálatos valami a boldogság ... Ha egy ember sokat gyűjt belőle, — és másokkal nem osztja meg — megkeseredik az ize, — a nevetés is egyre csöndesebb lesz, — majd elhal egészen. A boldogságot nem lehet, kevesek birtokának tekinteni, hiszen mikor kevesen boldogok, — akkor sok a boldogtalan, — és azoké a keveseké sem igazi boldogság. Valahogy így tanította nekem az én jó Gyula bátyám sok sok évvel ezelőtt. Tárgyának neve szerint magyar irodalmat tanította, de most, amikor felidézem magam bán a tőle hallottakat, — talán csak most értem meg igazán mit gyűjtöttem össze a szívemben abban az időben, — amíg az ő kezében alakult a lelkem. N őtlen ember volt, — és azt a simogató, meleg, szerelmes ragaszkodást, amit férfi nyújt a nőnek, ő az irodalomnak adta. Szájából a súlyos versek is törékenyen suhantak a levegőbe és emlékszem: — amíg verset olvasott, — lágy zene zsongott. S ha iga zán szép verset olvasott, — még ma is az a halk, ringató muzsika szólal meg bennem, amit akkoriban, oly sokat hallgattam. Velem szeretett beszélgetni, különösen akkortól kezdve, hogy elárultam neki egyetlen titkomat: verseket Írok. Elolvasta őket s szelíd szóval, de Igen keményen olvasta rám a hibákat. Pedig tetszett nekem az én versem, nagyon, nagyon tetszett. Úgy csenglek-bongtak azok a szavak, ahogyan én akartam, — s büszke voltam. — mint a mester titkát elleső bűvészinas. Hogyne lettem volna az, hiszen olyan játékszerem volt, mint amilyen egyetlen másik diáknak sem. Neki meg éppen ez nem tetszett. Nem örült annak, hogy játszom, — s nem törődöm mással, csak a magam boldogításával. > Ő volt az én első olvasóm, első bírálóm, — és neki köszönhetem, hogy ma minden leírt, szavam így bírálom el: kinek írtam, hány embernek szerzek vele örömet. T őlem ezt ő kérdezte akkor először. És én a vidám, gondtalan diák tanárom tói olyan feladatot kaptam, amit azóta is irok. Pedig egyszerűen mondta Gyula bátyám. Arra tanított. — ha boldog vagyok, — versemben osszam meg mindenkivel, mert a boldogság, — furcsa, — de osztva szaporodik. És minél többet adunk másoknak — annál több lesz önmagunknak — mert boldog érzés, — boldogságot szerezni. S hogy ne nyújtsam túl hosz- szúra amit mondani akartam. — elárulom miért jutott ma mindez az eszembe. Azért, — mert néhány napja, hogy elmúlt augusztus 20-a — Alkotmányunk ünnepe, — és a bölcs tanítónevelte költő így sumázza az Alkotmányt a maga nyelvén: a Magyar Népköz- társaságban minden boldogság a dolgozó népé! Ez az élet legelső paragrafusa. Borbély Tibor
