Tolnai Napló, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-24 / 173. szám

1955. JULIUS 24. NAPIZÓ li Párt és pártépítés Tag- és tagjeiöltfelvéfeH munka Siéagárdon Ha a Sióagárd pártéletéről trágyaltak a felsőbb pártszer­veknél, eddig nem sok jót tudtak mondani róla. Külö­nösen a pártépítési munka te­rén volt mindig sok hiba. Sem a kommunisták nevelésével, aktivizálásával nem foglal­koztak megfelelően, sem a tag és tagjelöltfelvételi munkával. A sióagárdi pártszervezet az elmúlt időkben nem sokat tö­rődött az agitációs munkával sem és a tömegkapcsolat erő­sítésével. Még jelenleg sincs minden rendben a pártépítési munka területén, de megálla­píthatjuk, hogy az utóbbi he­tekben bizonyos előrehaladás, fejlődés mutatkozik. Különö­sen most, a gabonabetakarítás idején végzik úgy a munkáju­kat a napi feladatok szorgalmazása terén, hogy a pártszervezet erősödéséhez ve zessen. A begyűjtés sikeréért széles körű agitációs munkát foly­tatnak. A pártvezetőség kü­lön megtárgyalta a beadási kötelezettség teljesítésével és az állami szabadfelvásárlással kapcsolatos feladatokat. Az agitációs munka terén nagy­mértékben támaszkodnak a tanács és a végrehajtóbizottság tagjaira. A végrehajtóbizott­ság némelyik pártonkívüli tagjának, mint Deli Mihály­nak pártmegbízatást is adtak és minden tanácstagot felelős­sé tettek, a végrehajtó bizott­ságon keresztül, a körzetében az agitációs munkáért. Megszervezték a cséplőgép- agitációt. Minden cséplőgép­nél agitációs-felelős van, akik főként párttagok. Az a felada­tuk, hogy az élenjáró párton- kívüliek segítségével mozgó­sítsanak a cséplés mielőbbi befejezésére és a beadási kö­telezettségek teljesítésére. A pártonkívüliek bevonása az agitációs munkába nem­csak a párt tömegkapcsolatá­nak erősödését jelenti, hanem alapot ad a párt új tagokkal és tagjelöltekkel való erősíté­sére. A pártvezetőség elhatá­rozta, a legjobb népnevelők­kel úgy foglalkozik, hogy azok idővel alkalmasak legyenek párttag jelöltségre. Párttagnak lenni nagy meg­tiszteltetés, de ugyanakkor sok kötelezettséget is jelent. A párttagnak először is min­den területen harcolnia kell a párt politikájának végrehajtá­sáért. Éppen ezért Sióagárdon nemcsak azt veszik alapul a párt számszerű fejlesztésénél, hogy ki végez jó népnevelő munkát, vagy ki példamutató a beadásban, hanem azt is, hogy ki mit tesz a termelőszö­vetkezeti mozgalom sikere ér­dekében. Éppen ezért, amikor a pártvezetőség segíti, neveli az élenjáró dolgozó paraszto­kat, igyekszik nekik megma­gyarázni a termelőszövetke­zeti mozgalom fölényét is az egyéni gazdálkodással szem­ben. Nagy hiba, hogy a helyi Bé­ke termelőszövetkezetben sem foglalkoznak megfelelően e pártépítési munkával, s így nincs is a pártszervezet szám­szerű erősödése, a nevelő és irányító munka terén lénye­ges előrehaladás. Ez nagy hi­ba azért is, mert a községi pártszervezet titkára, Bosnyák Istvánná elvtársnő maga is termelőszövetkezeti tag. Pél­damutatóan dolgozik, de itt a pártszervezet mégsem vált még a tsz motorjává. A tsz kommunistái több esetben, ahelyett, hogy először saját portájukon harcoltak volna a hibák kijavításáért, meghát­ráltak a nehézségek elől, a községi alapszervezethez mén tek dolgozni. Ennek az lett a következménye, hogy a tsz pártszervezete csak névlege­sen volt meg. Jelenleg javulás mutatkozik ezen a téren. Az utóbbi hetekben a községi pártvezetőség segítségével hozzáfogtak a szervezeti élet­ben mutatkozó hibák kijavítá­sához. Elérték, hogy a tsz párttagjai már a tsz pártszer­vezetéhez tartoznak. Most az a feladatuk, hogy a tsz-ben is biztosítsák a megfelelő párt­munkát és többek között itt is foglalkozzanak a tag- és tagjelöltfelvételi munkával. A DISZ-szervezetek életéből A bonyhádi járás DISZ alapszerve­zetei, falusiak és a tsz-ekben egyaránt serényen dolgoznak a DISZ II. Kongresszusa határozatának szellemé­ben az aratás gyors és minél kevesebb szem veszteséggel történő befejezéséért. A 16 ifjúsági aratóbrigád eredményesen veszi ki részét a munkából. Eddig mint­egy 150 hold gabona aratását végezték el. A zombai „Szabadság” Tsz-ben az ifjúsági aratóbrigád 32 hold gabonát vágott le. Ez a tsz DISZ-szervezet nem­régiben alakult. Az alakuló taggyűlésen a szervezet 20 tagja megfogadta, a nö­vényápolásban, az aratásban és cgéplés- ben úgy fognak dolgozni, hogy kiérde­meljék a DISZ-ista név megbecsülését. Szavukat be is váltották. Az aratóbri­gád lelkes munkája is nagyban hozzá­járult ahhoz, hogy a tsz-ben időben be­fejezték az aratást. A DISZ-isták nyomban ifjúsági cséplőmunkacsapatot alakítottak és beneveztek az ifjúsági cséplőcsapatok II. országos versenyébe. A závodi DISZ-fiatalokra is a lelkes serény munka jellemző. Egy ifjúsági aratóbrigádot szerveztek és 25 hold ga­bonát arattak le a tsz megsegítésére. ^ ikó községben is 8 hold búzát arat­tak le a fiatalok a tsz-nek. Köz­ben látják a termelőszövetke­zeti gazdálkodás fölényét, s hetenként lépnek az egyénileg dolgozó parasztok, köztük fiatalok is a mezőgazdaság fej­lettebb útjára a tsz—be. Ezenkívül számtalan tsz-ben és egyénileg dolgozó parasztfiatal nevét lehetne hosszan írni, akik lelkesen, DISZ-tagokhoz méltóan dolgoznak az aratás sikere érdekében E harcban példamutatóan segítenek a munkásfiatalok is. A Bonyhádi Zo­máncgyár fiataljai a nagyvejkei tsz-nek többízben segítettek, ugyanígy a cipőgyári fiatalok is. Legjobban dolgoz­tak a Mázai Téglagyár lelkes fiataljai, a mázai tsz gabonájának betakarításá­nál. JjMdig 12 ifjúsági cséplő munkacsa­pat nevezett be a járás területén a II. országos versenybe. A závodi „Vi­dám” brigád 800 milliméter dobméretű gépével versenyre hívta a járás többi cséplőmunkacsapatait a napi norma 200 százalékra való teljesítése érdekében. Ambrus Lukács, Bonyhád. Vasárnapi jegyzetek Mindenki Genfről beszél Semmi kétség, a genfi tanácskozások puszta ténye is béke­szerető emberek diadala, függe lenül attól, hogyan, milyen ered­ményekkel végződnek ezek a tárgyalások, noha már az első na­pok is azt mutatták, hogy az optimisták teljes joggal bizakod­nak. A világ fellélekzett, a tárgyalások felett a megértés és a jószándék szelleme lebeg, s naponta érezhetjük, hogy kövesebb aggodalommal és kétellyel nézhetünk a holnap elé. Az „erőpo­litika”, mely fenyegetéssel és kardcsörtetéssel provokálta ki a hidegháborút, kudarcot vallott. Élni és építeni akarunk; ezt üzenték Helsinkiből és Lausanneból Genfbe. A nemzetközi fe­szültség és az emberek lelkében élő aggodalom mintha felsza­kadna, s a háború és pusztulás megszállottjainak is lassan be kell látniok, hogy hidrogén és kobaltbombákkal nem lehet meg­oldani semmit. Annál kevésbbé, mert a fegyvergyárosok vélt erejével szemben egy valódi és megdönthetetlen erő áll, a békét és nyugalmat, biztonságot és boldog életet követelő emberek ereje, amely nemcsak szavakban, hanem tettekben is meg lúd mutatkozni. Az újságokban ilyen híreket olvasunk: a sárpilisi Balogh Gyula brigádja eddig több mint ezer mázsa gabonát csépelt el. A Ságvári Endre cséplőcsapat versenyre hívta ki Tolna megye valamennyi ifjúsági cséplőcsapatát s vállalták, hogy 115 mázsa helyett 125 mázsát csépelnek el naponta. De az elmúlt napokban szekszárdi egyéni gazdákról is olvashattunk híreket: Tatai Mihály, Baka János a cséplőgéptől teljesítették beadási kötelezettségüket, sőt Tatai Mihály a beadáson felül 280 kiló búzát szabadeladásra is átadott a Tcrményforgalmi Vál­lalatnak. így is lehet harcolni a békéért, sőt nem kétséges, hogy igazán csak így lehet harcolni érte. S most, a Genf jegyében lezajló napokban, amikor egyre közelebb jutunk a nemzetközi nyugalomhoz, elsősorban így kell harcolni a békéért, mert az egyszerű tettek mögött igazi helytállás, becsületes szándék és őszinte, minden képmutatástól mentes békevágy van. Genfről beszélünk ezekben a napokban, mert szerte a vilá­gon most mindenki Genfről beszél, de egy-egy kormányfői fel­szólalás mögött ott él a Balogh Gyulák és a Tatai Mihályok cselekedete Is. Genfnek történelme van, a XX. század majdnem valamennyi nemzetközi megmozdulása ehhez a városhoz kapcsolódik. Itt Zajlott le 1932-ben az az emlékezetes leszerelési tanácskozás is, amely csak csalódást és kiábrándulást keltett. De most igaz hit­tel tekintünk Genf felé, ennek alapja van, mert Genf a mai lég körben, a békeszerető emberek őszinte szándékában reális re­ményeket kelt. Az emberek azt kiáltják Genf felé: nem akarunk háborút, nem akarunk pusztítást. S a történelmi Genf, amely annyi nemzetközi tanácskozás színhelye volt már, most bizako­dással és hittel tölti el az embereket. De ahhoz, hogy ma önálta­tás nélkül tudjunk hinni a békében, az emberiség szebb jövő­jében, ahhoz szükség volt és szükség lesz a kisemberek, a Ba­logh Gyulák és Tatai Mihályok becsületességére és kötelesség­tudatára is. Súlyos hibák a politikai gazdaságtan szakosított tanfolyamok szervezésében Pártunk Központi Vezetősége több esetben felhívta a figyel­met a közgazdasági tudomány elmaradottságára, fejlesztésé­nek szükségességére, párttagsá­gunk, különösen a pártfunkció- náriusok, az állami és gazdasá­gi vezetők politikai gazdaság­tant képzésének megjavítására. A Központi Vezetőség határo­zata az 1955—56-os iskolánkí- vüli pártoktatás rendszerének megváltoztatására előírja: „A szakosított tanfolyamok kereté­ben jelentősen bővíteni kell a közgazdaságtan oktatását. El kell érni, hogy a párt, állami, gazdasági és tömegszervezeti funkcionáriusok aktivisták zö­me viszonylag rövid időn belül megfelelő közgazdasági kép­zésben részesüljenek.” A Központi Vezetőség határozata, a pártszervezetek felvilágosító és meggyőző mun­kája eredményeképpen nagyon megnőtt az érdeklődés a politi­kai gazdaságtan tanulmányozá­sa iránt. Az elmúlt évek politi­kai gazdaságtan oktatásának eredményeként megnőtt a meg­felelő képzettségű politikai gaz­daságtan propagandisták szá­ma is. Ezek a körülmények kedvező feltételeket teremtet­tek a politikai gazdaságtan szín vonalas, szélesebbkörű oktatá­sának megszervezésére. Az 1955—56-os oktatási év elő készítésének tapasztalatai ar­ról tanúskodnak, hogy pártszer­vezeteink nagy kedvvel, időben és eredményesen láttak hozzá a pártoktatás szervezett előké­szítéséhez. A propagandisták kiválogatása a szakosított tan­folyamokon országszerte lénye­gében befejeződött, folyik az el­beszélgetés a hallgatókkal. Az idén minden eddiginél alaposab bán, komoly felvilágosító és meggyőző munkával, általában nem formálisan és adminisztra­tív módszerekkel szervezik a tanfolyamot. Ezek a kedvező eredmények azonban nem fed­hetik el azokat a súlyos hibá­kat, amelyek az egyes szakosí­tott tanfolyamok és különösen a politikai gazdaságtan szakosí­tott tanfolyamok és különösen terjedtek. Még a megyei és budapesti kerületi ágit. prop. funkcioná­riusok egyrésze sem értelmezte helyesen a szakosított tanfolya­mok jellegét, nem értették meg, hogy ezeken a tanfolyamokon kiket, milyen színvonalon kívá­nunk oktatni, milyen propagan­distákat kell biztosítani ezekre a tanfolyamokra. Nem értették meg, hogy a szakosított tanfo­lyamok az iskolán kívüli párt­oktatás felsőfokú tanfolyamai és nem lehet egyszerűen az 1953—54-es oktatási év közép­fokú tanfolyamai folytatásának tekinteni őket. Még az is előfordult, hogy Nógrád megyében a politikai gazdaságtan szakosított tanfo­lyamot az 1954—55-ös év felső­fokú kongresszusi tanfolyama egyenes folytatásának tekintet­ték és beosztottak a pol. gazd. II. évfolyamára olyan elvtársa­kat, akik az elmúlt oktatási évben a felsőfokú kongresszusi tanfolyamot végezték, de még sohasem tanultak politikai gaz­daságtant. A politikai gazdaságtan tanfolyamon az oktatás a poli­tikai gazdaságtan tankönyv alapján, klasszikus irodalom és magyar segédanyagok felhasz­nálásával folyik majd, heten­ként kb. húsz-huszonöt oldal­nyi irodalmat kell a hallgatók­nak megtanulni, három-négy- hetenként pedig konferenciá­kon résztvenni. Ez a tanfolyam tehát komoly igényekkel lép fel a hallgatókkal szemben, rend­szeres, színvonalas, szorgalmas tanulást követel meg tőlük. A politikai gazdaságtan szakosí­tott tanfolyam csak akkor ér­heti el célját, ha megfelelő marxista-leninista műveltség­gel rendelkező elvtársakat, első sorban párttagságunk vezető rétegét kommunista funkcio­náriusokat, állami, gazdasági vezetőket, valamint a megfelelő marxista-leninista előképzett­séggel rendelkező értelmiségie­ket fogjuk tanítani. Magától értetődik, hogyha egyes pártbizottságok, funkcio­náriusok a politikai gazdaság­tan szakosított tanfolyamot kö­zépfokú, tömeges tanfolyamnak tekintették, akkor a hallgatók és a propagandisták kiválogatá­sát sem végezhették helyesen. Budapesten is, de különösen egyes megyékben mértéktele­nül sok, megfelelő előképzett­séggel nem rendelkező hallgatót vontak be a politikai gazdaság­tan tanfolyamokra. Olyan kiál­tó és rendkívül káros hibákat is elkövettek, mint a nógrád- megyei elvtársak, akik a bá­nyász párttagság oktatásba be­vont részének kétharmadát szakosított tanfolyamokra, első sorban politikai gazdaságtan tanfolyamra irányították. Borsod megyében a DIMÁVAG bán minden gazdasági vezetőt és műszakit kötelező módon a politikai gazdaságtan tanfo­lyamra akartak irányítani. (Ar­ról már nem is beszélünk, hogy az ilyen „kötelező beiskolázás” a pártoktatás önkéntessége elvé­nek sutba dobását jelenti). Tol­na megyében az is megtörtént, hogy a hatszáz lakosú Kurd községben, ahol a párttagok száma nem éri el még a húszat sem, egyetlen oktatási formát akartak megszervezni: a poli­tikai gazdaságtan szakosított tanfolyamot. A Nógrád megyei Bércéi községben két oktatási formát: a politikai gazdaságtant és az SZKP története tanfo­lyamokat akarták beindítani. Az ilyen túlzások súlyos követ­kezményekkel járnának a kö­vetkező oktatási évben. A meg­felelő előképzettséggel nem ren delkező elvtársak erejüket meghaladó követelményekkel találnák szembe magukat, nem tudnák elsajátítani az anyagot, elkedvetlenednének és gátolnák a követelményeknek megfelelő színvonalon tanulni tudó elv­társak munkáját is. A tapaszta­latok azt mutatják, hogy párt- szervezeteink nem tudnak megfelelő propagandistákat sem biztosítani a tervezett nagyszá­mú politikai gazdaságtan tan­folyam szántára. A politikai gazdaságtan sza­kosított tanfolyam szervezésé­nek eddigi tapasztalatai, az is­mertetett hibák, a következő feladatok haladéktalan megol­dását írják elő pártbizottsá­gaink, pártszervezeteink szá­mára: 1 Felül kell vizsgálni a szako­sított tanfolyamok, elsősorban a politikai gazdaságtan tanfo­lyamok propagandistáinak és hallgatóinak kiválogatását. Azokat az elvtársakat, akiket a szükséges marxista-leninista előképzettség nélkül propagan­distának, vagy hallgatónak bevontak a politikai gazdaság­tantanfolyamokra, át kell irá­nyítani (természetesen az érin­tett elvtársakkal való beszél­getések után, közös megegyezés alapján) a számukra megfelelő oktatási formába. A politikai gazdaságtan tanulás kiszélesí­tése nem azt jelenti, hogy ala­pos válogatás nélkül kell mér­téktelenül felduzzasztani a politikai gazdaságtan tanfolya­mokat, hanem mindenekelőtt azt, hogy a megye, a budapesti kerület, a nagyüzemi és rész­ben járási pártbizottságok funkcionáriusait, valamint a megfelelő színvonalú állami és gazdasági funkcionáriuso­kat kell fokozottabb mérték­ben bevonni á politikai gazda­ságtan tanulásába. 2 Meg kell javítani a párttag­ság tájékoztatását a következő oktatási év rendszeréről. El kell érni, hogy minden párttag tudja, milyen oktatási formák lesznek az 1955/56-os évben, milyen igényeket támasztanak az egyes tanfolyamok a propa­gandistákkal és hallgatókkal szemben, mit nyújtanak, mire tanítják meg a hallgatókat. 3 Le kell számolni a helyenként még megmutatkozó formaliz­mussal, bürokratikus, papíros- módszerekkel a propagandis­ták és hallgatók kiválogatá­sában. A párttagokkal folyta­tott egyéni beszélgetések alap­ján kell eldönteni, hogy mi­lyen oktatási forma felel meg előképzettségüknek, kívánsá­gaiknak, milyen tanfolyamon tudnak eredményes propagan­da munkát végezni. Világosan kell látniok, hogy a jövő oktatási év sikere nagy­részt az előkészítés időszaká­ban dől el. A hibák kijavítá­sával oktató munkánkat úgy kell megszervezni, hogy az valóban a párttagok eszmei- politikai nevelésének hatékony eszközévé váljék. Molnár Endre a KV. ágit. prop. osztályának munkatársa.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom