Tolnai Napló, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-23 / 172. szám

1955. JULIUS 23. iVAPIüO 3 Csak azt bánom, hogy nem előbb határoztam . .. Derült, szép tavaszi este köszöntötte a Kossuth Lajos utca házainak szorgalmas lakóit. Falun azelőtt, de még ma is meg­van az a szokás, hogy a szomszédok ki­állnak beszélgetni a ház elé, vagy a kis­kapuba. Faddon is hódolnak a régi szo­kásnak és ugyan miről is beszélhetnének az emberek, mint arról, hogy milyen termés mutatkozik, de többnyire a tsz a beszéd tárgya. — Maguk csak hallgassanak Góborék *— mondotta az egyik élesnyelvű me­nyecske. — Mit agitálnak maguk a Tsz mellett, hiszen ott voltak, aztán mégis kijöttek. Hát akkor minek jöttek ki, ami­kor olyan jó ott. A szó zuhatag szinte megbénította Gobornét, hirtelen szólni se tudott. Ké­sőbb, amikor befordult a szobába csak annyit mondott férjének: — Hallottad? — Hallottam hát, de miért nem tudtál megfelelni, miért nem tudtad a szemeközé vágni aat, igaz, hogy kiléptünk, de a két évi munkánk eredménye itt van a fejünk fölött, házat vettünk. Még az első évben elpusztult a tehenünk, aztán ahelyett is lett. Varrógépet vettél, meg mi mindent. Azt gondolják ezek, hogy azért hagytuk ott a Tsz-t, mert végre jól ment a sorunk, mert... Végnélkül mondotta Góbor bácsi tovább, hangja csak úgy izzott a kese­rűségtől. — Otthagytuk a Tsz-t, mert minket is megbolondított Nagy Imre beszéde, mert akkor nem gondolkodtunk, csak mentünk a fejünk után. Húzott bennünket az a nyomorúságos föld, kis örömével és nagy bánatával. De akkor mi elvakultságunk- ban csak a kisebbik részt láttuk. De nem baj, leszünk mi még tsz tagok. Közben múltak a napok, a tíz hold föld nem sok örömet szerzett Góboréknak. A napraforgót, nó, meg a száznapos kukori­cát hörcsög pusztította ki majdnem telje­sen Góbor gazda még mindig azt mon­dotta, hogy ne késlekedjünk, most ősszel kell belépni, de az asszony szilárdan ki­tartott amellett, hogy: — Még ezt az évet próbáljuk meg. — Próbálja meg a nyavalya, engem egyszer csaptak be, de többet nem fog­nak. Nekem aztán beszélhetnek, hogy így az egyéni élet, úgy az egyéni élet. Elmegyek és kérem felvételem az Uj Élet termelőszövetkezetben. Góbor Károly 10 holdas gazda egy szép tavaszi napon megkérdezte az Uj Élet Tsz elnökét: — Bokros elvtárs, van tagfelvétel? — Van hát, miért? — Azért, mert én szeretnék tagnak bejönni. Akkor, azon nyomban aláírták a be­lépési nyilatkozatot és a tagok a köz­gyűlésen jóvá is hagyták. Nagyon szép napon, május 1-én tör­tént ez, amikor Góbor Károly ismét megkezdte a munkát a szövetkezetben. — Jól érzem magam a Tsz-ben, csak az a baj, hogy későn jöttem be — mon­dotta. Már az ősszel kellett volna, amikor én akartam, akkor most nem 100, hanem sokkal több munkaegységem lenne. Készül az új futédrrj a Dombóvári MÁV iratéi.íönél A daru teljesen szeptember 30-ra lesz kész. Az üzemfenn­tartóbrigád vállalta erre az időre 100 darab kengyelkocsi át­alakítását a daruval való rakodáshoz. Képünk a brigád tagjait: Kovács Gyulát, Király Jánost és Balogl Andrást ábrázolja mun­ka közben. Fáradhatatlanul dolgozik. •. Beszélgetés egy tanácselnőkhelyettessel Ruhája és cipője nem a legtisztább, arca is borostás és egész megjelenésén tapasztalható, hogy nem „belső” munkán dolgozik már na­pok óta. — Elnézést kérek — fogad bennünket Feny­vesi György elvtárs, a Bonyhád községi tanács elnökhelyettese — a nem megszokott külső megjelenésemért, azonban „égetően” fontos valamennyiünk számára az, hogy a határral törődjünk, az aratás és cséplési munkák biz­tosításáért. — Eddig még semmi baj nincs, a termelő- szövetkezeteink és az egyéni dolgozó parasz­tok minden percet kihasználnak. Jó a munka- fegyelem és nagy a lelkesedés, mert kiváló termés ígérkezik. Szakmai és egyéb szüksé­ges segítségnyújtással egyidőben fontos fel­adatunknak tartjuk a politikai felvilágosító munka fokozását is. Az „első gabonát a hazá- Rak”-mozgalommal, annak széleskörű alkal­mazásával sokat tehetünk a munkák meg­gyorsításáért. Már jó néhány nappal ezelőtt — még a meglévő nehézségek mellett is — a Szabad Föld Tsz elsőnek teljesítette Bony­hád községben árpabeadási kötelezettségét. Utána a Dózsa Népe Tsz s a Juhépusztai Ál­lami Gazdaság következett. — Természetesen az időszerű és legfonto­sabb mezőgazdasági munkák eh*égzése és biz­tosítása mellett a község fejlesztésére is gon­dolunk — mondja Fenyvesi elvtárs. — Több, mint egymillió forintot fordítunk lakóházak rendbehozására és szociális létesítmények megvalósítására és újjáépítésére. — Milyen segítséget nyújt a községi tanács MDP csoportja az időszerű feladatok elvégzése érdekében? — Az MDP csoport tagjai komoly segítséget nyújtanak nemcsak javaslataikkal, haaem azok megvalósításában is. Meg kell említe­nem például Kovács József elvtárs munkáját, aki cipőgyári dolgozó, munkaérdemrenddel kitüntetve, az üzemen belül fejt ki értékes tevékenységet. Bállá Jenőné szintén az MDP csoport tagja egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt. Nemcsak a községi tanácsnak nyúj­tandó segítségben jár az élen, hanem a be­gyűjtés és a mezőgazdasági munkák elvégzé­sénél is. Beszélgetésünk kissé hosszúnak bizonyult. Csendese« nyílik az elnökhelyettesi iroda aj­taja és belép a felesége, szemrehányó tekin­tetet vetve férje felé. Panaszolja, hogy férje napok óta nem jár haza időben, még ebédelni sem és még a mai napon sem volt meleg étel a szájában. Az elnökhelyettes elvtárs moso­lyogva hárítja el ezt, mondván: — Rövidesen erre is sor kerül, azonban most fontos felada­tot kell elvégeznünk. Elbúcsúzunk tőle, mert még most is sokan keresik. Fáradhatatlanul dolgozik, nemcsak az irodai teendők ellátásában, ha»em közvetle­nül a földeken a község becsületéért, a haza javáért. H. J. II szeMli ilafaloK az apafSsoan is megám a helgiel A szekszárdi DISZ fiatalok Igen jól megállják a helyüket, ki-ki a maga munkaterületén, üzemekben, hivatalokban. Szíve­sen vállalkoztak aratásra is, amikor arról volt szó, hogy se­gíteni kell a Béke termelőszövet kezeinek a gabona mielőbbi be­takarításában. Egyik nap a Tatarozó Válla­lat 12 főből álló DISZ brigádja dolgozott a tsz gabonatáblája», reggel 6 órától este 7-ig. A fia­talok szorgalmát bizonyítja az, hogy ezalatt az idő alatt 50 ke­reszt gabonát arattak le. Példa­mutatóan dolgozott Föglein Fe­renc és Jantner Jáncsné. A Terményforgalmi Vállalat DISZ fiataljai kultúrműsorral köszöntötték a gabonabeadását teljesítő termelőszövetkezetet, majd pedig a városi tanács aratóbrigádjával együtt az ara­tásban is segítettek a Béke tsz- nek. Mintha csak varázsütésre vártak volna a hajnal hírnö­kei; az éjszakai szendergésúk- böl felriadva, szinte egyszerre jelezni kezdték az új nap reg­gelét. Ébred a falu A gazdaemberek a tornácról szemlélik, hogy felhős, vagy deriüt-e az ég. Az asszonyok és a fiatal menyecskék sem üt ragadnak a kezükbe és házuk előtt rendbeteszik portájukat. Egyre lüktetőbb lesz az élei. Néhol már vállravetett kabát­tal és kaszával megindul egy- egy gazda ki a határba aratni. A termelőszövetkezet udvarán a fiatal lányok és fiúk neveté­sétől és csipkelődésétől zajos a reggel. Még alig van öt óra, de már indulnak a József At­tila termelőszövetkezet tagjai. Utolsó rohamra, mert kedden délre vagy délután két órára be akarják fejezni a búza ara­tását. Akaratban és lelkese­désben nincs hiány. Meg is van rá az ok: mióta emlékeze­tüket tudják, ilyen jó termést nem takarított be a faluban senki, mint most ők, a szövet­kezeti tagok. Nem is kell so­káig keresni a titkát: minden munkáját időben végezték és megkapta még ezenkívül az egy mázsa pétisó és szuper­foszt fát keveréket, amely meg gyorsította a növést, a szem­képződést. Kajdacsi aratás Korareggel az embermagasságú rozsban kerültek egyet-kettőt, majd a kocsira szedelőzködtek és megindultak a búzaföldre a csoporttagok. Éppen a bolt elé érkeztek, amikor összetalál­koztak Jaksa József elnökük­kel. — Bo, gyertek be egy üveg sörre, könnyebben megy az aratás — szólt oda a kocsin ülőknek az elnök. Nem kellett sok bíztatás, le­ugráltak a kocsiról a férfiak és a fiuk. A pincéből előkerül­tek a sörösüvegek, kitekerték a nyakukat és lassan kortyol­gatni kezdték a hűsítő italt. — Hát a lányok mostohagye­rekek? Vigyél csak gyorsan nekik is egypár üveggel s már kezébe is nyomkodja az egyik megszeppent gyereknek az üvegeket Jaksa elvtárs. Kint a falu végén a sáncaljai dűlőben reg gél óta dolgozik aratógépével Dömény István. Még néhány forduló és már nem lehet lá­bon álló búzát látni a József Attila termelőszövetkezetben. Megy itt minden munka, mint a karikacsapás. Néhány pél­dából hamar kitűnik ez: 192 hold kapásuk van. A kukori­cát négyszer művelték, a burgonyát kétszer kapálták és háromszor töltögették, a répa szintén négyszeri kapálást ka­pott. Az árpa aratásával még a múlt hónap 22-én végeztek, egy részét már el is csépelték. A búza vágására mindössze egy hét kellett, a rozzsal pedig két nap alatt végeznek. A nagy munka ideje alatt nem feledkeznek meg arról sem, kötelezettségeik vannak az állammal szemben: eddig árpából mindet, búzából pedig kötelezettségüknek majdnem kétharmadát szállították be a begyüjtőhelyre. Azonban ke­vés lenne, ha csak ennyit so­rolnák fel a József Attila ter­melőszövetkezetről; utána van nak ők már a sertés, a vágó­marha, a baromfi, a tojás be­adásának is. Azt tartják Kaj- dacson a szövetkezet tagjai, hogy ne legyen adósság a há­tuk mögött, ősszel így aztán már csak maguk osztozkod­nak: árpából máris kaptak fél kilót minden munkaegységre. Egyelőre csak ennyit és ősszel... A sáncaljai dűlő most a gyermekek zsiva­jától hangos. A négy fiú kifo­gásolja, hogy rájuk 13 sor ga­bona összehordását bízták a férfiak, míg a három lány csak hét sorral nyargal előre. Nem történik azonban „komo­lyabb” baj, mert visszafelé se­gítenek a kétségbeesett fiúk­nak a lányok: Jaksa Julianna, Madarász Mária és Győri Ju- lika. Még alig 13—15 évesek ezek a gyerekek és máris íz­lelgetik a munkát. És vájjon mivel jutalmazza meg őket a papa vagy a mama? A kis Jak­sa Jóska, meg a Tibai Pista új ruhát akarnak, méghozzá szűr két és mindketten hosszú nad­rággal. Nem csodálható, hi­szen tizenhárom-tizennégy éves fiatalemberek már ők!... A faluból idehallatszik a déli harangszó: ebédidő van. Az asszonyok sietnek kifelé a jó ebéddel, s míg az emberek az utolsó kereszteket is lekö­tözik, ők ott várakoznak az útmenti hűs fák alatt. Pi­hennek egyelőre, mert dél­után ők is munkába állnak. Az asszonyok kosarából a földre kerül a tiszta szalvéta, rá kenyér, kalács és tányérok. Az emberek megtörlik izzadt­ságtól gyöngyöző homlokukat és hozzáfognak ebédelni. Utá­na ledőlnek egy-két pipaszí- vásnyi időre. Ilyenkor ráér­nek arra, hogy gondolatuk fel elevenítse a kezdetet, azt az időt, amikor még csak tizen- ketten voltak. Bizony öt esz­tendő telt el azóta, s ez alatt az öt év alatt megháromszoro­zódott a létszámuk. Ugyan mi hozta be a kívülállókat? Mi késztette őket a belépésre? Nem kell számtantanárnak lennie ahhoz senkinek sem, Megjelent a Propagandista júiiusi száma A folyóirat első helyen közli Csatár Imre cikkét: „A DISZ II. kongresszusa után”, amely az ifjúság szocialista nevelése te­rén előttünk álló legfontosabb feladatokkal foglalkozik. A propagandista munkájához című rovat közli Bt za Márton: A osz­tályharc éleződése a szocializ­mus építése időszakában című cikket, amely a szocializmus épí tése időszakában folyó osztály­harc általános törvényszerűsé­geivel és időszerű kérdéseivel foglalkozik. Dégen Imre: A fo­kozatosság elvének érvényesí­tése a mezőgazdaság szocialista átalakításában című cikke a me­zőgazdaság szocialista átszer­vezése terén előttünk álló felada tok jobb megértését segíti elő. Vértes Imre: A jobboldali elhaj­lás elleni harc kérdései a szocia­lizmus építésének időszakában című cikkében a jobboldali el­hajlás lényegével, forrásaival, fő megnyilvánulási formáival és az ellene való harc helyes módsze­reivel foglalkozik. Emellett szá­mos hasznos írás könnyíti meg propagandisták munkáját. Egyre nagyobb jövedelmet biztosít az állattenyésztés a tengelici Petőfi Tsz-nek TÖBB MINT 4 MILLIÓ forint értékű állatállománya van a ten­gelici Petőfi tsz-nek. Jó az állat- sűrűség: 2.7 katasztrális holdra jut egy számos állat. A megye szarvasmarha törzstenyésztő ter­melőszövetkezetei között első helyen lehet megemlíteni, kivá­ló a szarvasmarha és a sertés állomány. hogy megállapítsa: az idei öt kilós kenyérgabona osztalék jóval több, mint a három év vei ezelőtti 70 deka. És míg 1950-ben a szövetkezet tagjai csak négy forintot kaptak pénzben munkaegységenként, addig az idén 18-at. Tavaly mindent összegezve, 43 forint ütötte a markukat, idén már hatvanat kapnak. Az idei esztendő eddig jól sikerült — ez a vé­lemény a kajdacsi József Atti­lában. S igazuk is van, mert eddig 22 mázsa árpát takarí­tottak be átlagosan holdan­ként, de volt olyan terület is, amely megadta a 26 mázsát. Nagy szó ez a kajdacsi homo­kos határban. Azonban más­hol is jónak ígérkezik a ter­més. Lesz idén bőven minden­ből. Ez az, ami vonzza az egyénileg dolgozó parasztokat: a gazdag aratás, a boldogulás. Eddig a kajdacsi József Atti­lában 15-en építettek új, ta­karos portát a keresetből. Csi­nos valamennyi, megcsodálja az ismeretlen járó-kelő a kaj­dacsi felső faluvégen. Még egy pár szót váltanak az emberek és-jnegkezdik új­ból a munkát. Kezük nyomán gyűlnek a keresztek, sok, na­gyon sok. Sietnek kenyerűk betakarításával, mert min­den kalász, minden kéve egy- egy alapkő életükben, mely saját kezük nyomán egyre szebb, egyre jobb lesz. A tsz vezetősége nagy gondot fordít az állatállományra, mely­ből ez évben Is nagy jövedelem­re számítanak. Berecz László elvtárs, a Szed­res! Gépállomás kihelyezett mezőgazdásza a Jó gazda jár­tasságával mutatja be az állato­kat és nagy lelkesedéssel beszél terveikről. — EZT A 44 DARAB HÍZÓT expressz hizlalásra állítottuk be — mondja. — Úgy számítjuk 2 hónap múlva, ha elérik a 160 kilót szabadpiacon értékesítjük. Ebből 190.000.— forint tiszta pénzt várunk. A Petőfi Tsz már nem állattar tó, hanem állattenyésztő terme­lőszövetkezet. A mennyiség mel­lett nagy gondot fordítanak a minőségre is. Idős Horváth Józsi bácsi sertésgondozó például 41 darab anyakocától anyánként 9.8 darab malacot választott le. Ezért Józsi bácsi 9 darab mala­cot kap prémiumként. — Két évvel ezelőtt, amikor rám bízták a tsz sertésállomá­nyának egy részét, bizony fél­tem, mert Ilyen „nagyban” nem foglalkoztam a sertés tenyész­téssel — mondotta. A KÉT ÉV ALATT sokat ta­nult a magyar és a szovjet me­zőgazdasági szakkönyvekből, és szívesen adja át tapasztalatait. — Mert jönnek hozzám ta­nácsért — mondja büszkén — az egész környék ismeri a tsz törzskönyvezett fehér hússertés állományát. Igen szép a tsz tehénállomá­nya is. 74 darab fejős tehén adja a tejet. A tejből befolyó haszon 400.000.— forintra tehető. Meg becsülik a növendékeket Is, fel­nevelik, mert az év végére a fejős állományt 90 darabra emelik. A TENGELICI PETŐFI TSZ nemcsak az egyéniek előtt áll jő példaként, de sok tekintetben más termelőszövetkezetek is ta­nulhatnak tőle. Van fedezet a munkaegységre. A számítások szerint, csak az állattenyésztés­ből 16 forint jut egy-egy munka egységre.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom