Tolnai Napló, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)
1955-07-17 / 167. szám
1955. JÚLIUS 17 NAPLÓ 5 Baros István 5 holdas gazda egyszer már belekóstolt a szövetkezeti élet be. Hogy mégis otthagyta a Fadd-dombori Szabadság Föld je Tsz-t, annak csak égy oka volt, mégpedig a ház. Akkor, 1951-ben nem tudtak a tsz környékén házhelyet biztosítani, így később az új soron kapott házhelyén kezdte meg az építkezést. Még nem épült jel teljesen, igaz, teteje van, de még nem lehet benne lakni. Az új háztól a kerítésig drótot húzott ki a gondos gazda. Itt Csöpi, az örökké mérges, hangos házőrző kutya az úr. Alig ér idegen a kertajtó közelébe, mint most is, éktelen csaholással jelzi. — Nyughass már, te kutya! — szól a gazda. — Nini ,az öcskös, hát téged mi szél hozott erre? — szól az ajtón belépő Baros András hoz. • — Hát csak úgy benéztem. Na, István nem gondoltad még meg, nem untad meg az egyéni életet? — Aztán hogy gondolod András máról-holnapra? Persze, te könnyen beszélsz, csoporttag vagy. se gondod, se bajod, de én ... Meg aztán látod, már félig készen áll a ház... — Aztán? — Aztán sokat beszélnek a környékbeliek is. VISSZATÉRÉS — Ejnye, ejnye, te még hall gatsz azokra a... — Mondom én, két éve mondogatom — kapcsolódott a beszélgetésbe az asszony, — de nem akar rámhallgatni, pedig ügyes ember, tudja azt mindenki, dehát nem lehet kiverni fejéből a házat, meg azt a nyomorúságos 5 hold földet. Pedig annyit dolgozunk rajta, aztán mégsincs látszatja. Nekem aztán beszélhetnek a környékbeliek, ha kalácsot nem adnak, akkor tanácsot ne adjanak. — Jó van, nem erőszak a disznótor, csak benéztem, de már megyek is. — Aztán látogass meg Tiás- kor is bennünket András, szívesen látunk — búcsúzott tőle a gazda. — Biztos az? Nem csak olyan tessék-lássék szívesség ez — nevetett hamiskásan, de már indult kifelé. — Neked aztán mindenbe bele kell szólni — mov.lta feleségéhez fordulva Baros István. — Ha egyszer nem akarod megérteni, hogy jobb lesz a csoportban! Kibeszélhetem én neked a lelkem is reggeltől estig, meg nap-nap után, de te mindig a háznál, meg a földnél kötsz ki. Aztán miből akarod befejezni a házépítést? így ment ez heteken, hónapokon keresztül. A kardos menyecske nem hagyta annyiban a dolgot és annyira vitte, hogy a végén nem azon vitatkoztak, hogy belépjenek-e a tsz-be, hanem azon, hogy melyikbe lépjenek. — Jó tsz ám az Uj Elet is — szólt a gazda — dehát ott nem ismerünk senkit, pedig az közel is lenne hozzánk.. — Akkor menjünk vissza a Szabadság Földje tsz-be — javasolta az asszony — ott isme rősek vagyunk. — De az meg messze van, hogy gondolod? — A ház itt, a tsz meg 8—9 kilométerrel odébb — te mindig találsz kifogást — mérgelődött az asszony. .... Nem tudtak dűlőre jutni. míg egy szép napon a Csöpi ismét váratlan vendég közeledtét jelezte. De nem is égi jött, hanem kettő. — Ide nézzen elnök elvtárs! — szólt Baros András Szűcs Ferenchez, a Szabadság Földje tsz elnökéhez. Itt van az új kertészünk, nézze milyen káposztái, paradicsomai, paprikái vannak. A mi 10 holdas öntözéses kertészetünkben olyan eredményi tud majd felmutatni, hogy csak na! — Ne tréfálj öcskös, ne tréfálj! Látom, hogy csak úgy nevet a szemed, nem kom.i.- lyan mondod te ezt, — Nem tréfa ez, — szólt az elnök, hanem valóság, ilyen emberek kellenek nekünk, mint maguk, akik értenek a kertészkedéshez. Na, meggondolta már, visszajön közénk? — Meg hát — szólt az asz- szony — csak az baj, hogy nem lehet a ház alá kerekeket szerelni, s azt eltolni, meg húzza a szíve a földhöz. — Ne sajnáld bátyám a házat, adunk neked másikat, ne félj, nem olyan cselédlakást, amilyenben egykor te is laktál, meg én is, hanem szépet, takarosát. Most is épül négy, jövőre megépítjük tovább a megkezdett utcasort. Földed sokkal több lesz, mint eddig, a jövedelem vetekedni fog egy középparaszt jövedelmével. Igaz-e, elnök elvtárs? — Úgy bizony, a házat vagy eladják, vagy elbontják, segítünk egy másikat építeni. — Hallod, apjuk, meg lesz a ház, csoporttagok leszünk, ott, ahol ismernek is bennünket, mennyivel könnyebb, jobb lesz az életünk. — Nem azt mondom... Én belátom, hogy 5 holdon nem lehet úgy gazdálkodni, hogy jó legyen. Na, anyjuk mit... — Még mindig gondolkodsz? Adjanak egy belépési nyilatkozatot, hadd írja alá. Megtörtént. Baros István visszalépett a Szabadság Földje tsz-be, azok közé, akiket ismer, ahonnan nem megy el többé soha. Varsád! jegyzetek A MEGYÉBEN MÁSODIK lett a varsádi gépállomás. Tavaszi munkatervét jóval száz százalékon felül teljesítette. Csupán a hőgyésziek előzték meg őket, akikkel párosverseny ben voltak. A tavaszi növény- ápolásban azonban messze lemaradtak — a 13. helyet biztosították maguknak. Mi volt ennek az oka? Sebestyén igazgató elvtárs szerint a termelőszövetkezetekbe kihelyezett agronó- musok követték el a hibát, akik már legtöbb helyen a vetést sem szervezték jól meg. így fór dúlhatott elő, hogy a lófogatos vetőgépekkel földbetett kukoricát nem tudták rendesen géppel művelni, mivel a esatlako- zósorok jóval keskenyebbek vol tak, mint a többiek. Tetőzte még a baklövést az is, hogy a vetésterv elkészítésekor olyan helyekre kerültek a kukorica vetések, ahol géppel nehezen vagy egyáltalán nem tudtak járni. Ez a magyarázata annak, hogy a szerződött 600 hold helyett mindössze csak 479-et végeztek el. Hiba volt, hogy teljes mértékben bíztak a Makóról küldött nehéz kultivátorokban, me Iveket jól hasznosítani szinte le heteden volt, s így nem készítettek saját műhelyükben köny nyű három és öt soros hidraulikus kapákat, melyekkel még a domb okozta egyenetlenségek is kiküszöbölhetők lettek volna. Nemszólva arról, hogy tervük megvalósításához ezáltal adva lett volna a teljesítés lehetősége, mert így nem kétszer, hanem háromszor megkapálhatták volna a termelőszövetkezetek növényeit. AZ ELMÚLT HÓNAP utóján kezdték meg a körzetükbe tartozó termelőszövetkezetekben az aratást. Szervezettebb munkával: előre elkészítették minden brigád és minden traktoros menetirány- és munkatervét, elérték azt, hogy a július 5-i értékelés szerint harmadikak lettek a megyében. De ha mindjárt a meginduláskor nincsen az a fejetlenség, ami megtörtént: összecserélték a ponyvákat, a kévekötő-aratógépek kaszáit s ezzel összesen két nap kiesésük volt, akkor bi zonyára a második helyet is biztosítani tudták volna maguknak. Nagyobb fegyelmet és szerve zettséget követel meg az ország érdeke még ilyen aprónak látszó dolgoknál is gépállomásaink vezetőitől, amikor minden perc drága, amikor az ország kenyeréről van szó. Több lelkiismeretességre és nagyobb fegyelemre van ilyenkor szükség. Ezt manapság már elvárhatjuk minden gépállomás, min den vezetőjétől. A legszembetűnőbb azonban az, hogy az aratásban iekötött nyolc traktor mellett 20 erőgép áll a tarlóhántás elvégzésére, mégis a július 10-i értékelés szerint a 301 hold tarlóból mindössze ötvenhármat bántottak fel. A gépállomás igazgatója szerint nem ez a helyzet, a főkönyvelő számadatai azonban ezt bizonyítják. Húsz gépnek két hét alatt szinte meg kellett volna ennie ezt a területet, nem pedig még húsz százalékkal sem végezni. A termelőszövetke zetek a takarmányhiány pótlására tarlóvetést akarnak végezni: a kérdés csupán az, hogyan? A gépállomástól függ, hogy a 16 termelőszövetkezetük időben elvethesse a 159 hold másodnövény vetőmagjait. De ha nem is kerül valamennyi tarlóba másodnövény és biztos, hogy nem kerül, akkor is az a cél: minél előbb megforgatni minden talpalatnyit, mert ezzel jövőévi kenyerünknek vetjük meg az alapját. AZ EMBEREK SZERETIK és elvárják, hogy megbecsüljék munkájukat. így van ez a varsádi gépállomáson is. Mégis ha megtekinti bárki a dicsőségkönyvet, nem talál abban egyet len nevet sem, pedig vannak a gépállomásnak sztahanovistái. A versenytábla is ott feketélik már tavasz éta. Nemcsak az üb. elnököt terheli ezért a felelősség — ezirá- nyú elfoglaltsága mellett még párttitkár is —, hanem a gépállomás valamennyi vezető emberét, mert a tíz napos értékelések eredményeit már nem nehéz felírni a verseny táblára. Csupán egy kis akaratra van szükség, semmi másra. Erről ők megfeledkeztek, pedig a traktorosok sokkal szívesebben dolgoznak, ha látják, hogy törődnek a munkájukkal. AZ ELMONDOTTAKBÓL ne azt vonjuk le végkövetkeztetésként, hogy a varsádi gépállomás munkája nem ér semmit. Nem erről van szó, hiszen tavasszal másodikak lettek és most nyáron az aratásban is megállják a helyüket. Csupán arról van szó, hogy a meglévő hiányosságokon sürgősen változtassanak, mert ezt követeli az ország érdeke. Erről valamikor álmodni sem mertem Feldobják a kocsira az utolsó zsákot és megindul a nagyszokolyi Béke termelő- szövetkezet kocsija a begyüjtőhely felé. A tagok megpihennek egy kis ideig, közben megindul a beszélgetés. Miről is folyhat a beszélgetés? A megváltozott életről. Áz apám cseléd volt, én is cseléd voltam — kezdi Radovics János a Béke tsz kitüntetett tehenésze.— Annakidején Kecsegén Heisler bérlőnél dolgoztam, majd később Alsómedgyesen a Landesmann uraságnál. Milyen is volt a cselédsors? Egyik hely csak abban különbözött a másiktól, hogy az egyik rossz volt, a másik még rosszabb. Becsületet soha nem adtak az embernek. A lakás amelyben laktam csupán egy földes szobából állott. Volt hozzá még egy közös honyha, amit négy család hasz nált.. Abban a kis földes szobában hatan éltünk. Még életnek sem lehetett nevezni azt az életet, inkább csak tengődésnek. Kértem az uraságot, adjon olyan lakást, amelyben megfelelő körülmények között lakhatunk. Oda se neki. így én is, meg a többi cselédek is az istállóban aludtunk hogy bent nagyobb helye legyen a családnak. Csak akkor láttam őket, mikor enni mentem haza. Nem is érdemes már mindezekről beszélni. — Mi indította arra, hogy belépjen a termelőszövetkezetbe? — Az, — gondolkodik el közben, — hogy más életet éljek. 1950-ben léptem be feleségemmel együtt a szövetkezetbe. El sem lehet mondani mennyivel más az élet. Becsülete van itt az embernek, meg kapom amiért megdolgoztam. A belépés előtt figyeltem már a tsz munkáját. Sokat beszéltek róluk, megírta az újság is, hogyan dolgoznak. Mondtam az asszonynak, én tovább nem élek cselédsorban. — Akkor a 115 holdas Papp Ferenc kuláknál voltam cseléd. Beléptünk a termelőszövetkezetbe. így történt a belépésem. — Radovics János egyre jobban belemelegedik a beszélgetésbe. — Arról érdemes beszélni, hogyan élünk most. A feleségemmel ketten mintegy 50.00 0 forintot kapunk évente a megdolgozott munkaegység után. Ezen felül még prémiumot is kapunk. Legutóbb is 670 forint prémiumot kaptunk, a fejés után. Valamikor álmodni sem mertem ilyen jövedelemről. Három lányomat adtam férjhez, mindegyiket elláttam bútorral, kelengyével. A legkisebb lányom 9.000 forint értékű bútort kapott. Mit mondjak még? A múlt évben három hízót vágtam, most is az ólban vannak már a hízónak valók. H ogy megbecsülnek a munkám után, azt bizonyítja a munkérdemérem, amivel kitüntettek. Amikor cseléd voltam, még jó szót sem kaptam. — — De most már megyek az istállóba, megkezdem az etetést. A Zsemlye tehénnel készülök a mezőgazdasági kiállításra nem akarok szégyent vallani vele, 24 liter tejet ad naponta. Magyarszéki József Gazdag termést takarítanak be a Dombóvári Sertéstenyésztő V. szarvasdi üzemegységében Indul az aratógép a nagy bú- hét, géppel aratnak le. zatáblában. A búzából, amit le- ! A tábla másik végén Völgyi val aratja a megdőlt, de bősé- Károly hattagú csapata kaszá- j ges termést ígérő búzát. Közben folyik az árpa csép- i hordják a géphez az árpát, lése. A megrakott szekerek Az utolsó árpás zsákokat te- I A tizenkilenc holdról 390 mázsa szik a mázsára a cséplő gépnél. | lett a termés. Képek az ozorai Petőfi Tsz-bdl A termelőszövetkezet földjén folyik a búza aratása. Bödő István traktoros jó termést takarít be aratógépével. A termelőszövetkezetben kor szerű baromfiól biztosítja a sikeres baromfitenyésztést.
