Tolnai Napló, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-31 / 179. szám

1955. JULIUS 31. NAPLÓ / 3 Párt és pártépítés Egy tsz, aha! a párttagok sem gondolnak a lövőre A dombóvári Rákóczi Tsz jó hírnevére joggal büszke a tag­ság: áldozatkész munkájukkal küzdötték fel magukat a példa­mutató termelőszövetkezetek közé. Megyeszerte híres törzs- tehenészetet létesítettek, mező- gazdasági kisgépekkel — vil- lanymeghajtásos szecskavágó, daráló, szivattyúskút, amely az istállókba, a jászlakba is fel­nyomja a vizet — szerelték fel gazdaságukat. Korszerű gazda­sági épületeket létesítettek: te­hénistállót, külön takarmány­előkészítőt. Hozzá kell tenni azt is, hogy a munkálatok túlnyo­mó többségét saját erejükből végezték el, sőt, még a pénz-ki­adások jelentős részét is fedezni tudták. Ez a tsz tehát jelentő­sen meggazdagodott, tagjai kö­zött nem egy van olyan, aki észre sem veszi, ha hirtelen jön egy 3—4 ezer forintos kiadása, vagy férjhez megy a lánya és annak 10—15.000 forintos stafi- rungot vásárol. Bárki, bármikor beszélget a tsz tagjaival, ilyen­re bőven talál példát. Ez a jelen, de most nagyszerű eredményeket tudnának elérni például egy kertészet létesítésé­vel, mivel Dombóvár lakossá­gának tekintélyes része havi fizetésű és ez nagyszerű alka­lom lenne az értékesítésre. Kertészkedésre alkalmas terü­letük is van. Mi hát az akadá­lya ,hogy kertészet létesüljön a Rákóczi Tsz-ben? — Kevés a munkaerő, elvtárs — válaszolja Fábián Lajos tsz-elnök — és még a jelenlegi körülmények között is alig győzzük a mun­kát. — Rövid számolás után ki­derül, hogy semmi alapja nincs az elnök állításának, mert mindössze 8 hold föld jut 1—1 tagra, márpedig ez elenyészően kevés, még ott is van erő a kertészetre, ahol 15—18 hold te­rület jut egy-egy tagra. De néz­zük, hogy miért „kevés” még 8 holdra is a munkaerő? Röviden azért, mert nem dolgoztatnak a gépállomással, hanem még azt a munkát is saját maguk vég­zik kézi- és igaerővel, amit a gépállomás elvégezhetne. Ku­koricájukat nem négyzetesen vetették, mert annak nem tu­lajdonítanak semmi különös jelentőséget. Maga a tsz-elnök, Fábián Lajos is azt mondja, hogy az emberi munkát nem könnyíti meg a négyzetes vetés és gépi kapálás. Eluralkodott tehát a termelő- szövetkezetben a gépellenes hang. De nemcsak ezen a téren van helytelen nézet és gyakor­lat, hanem például a háztáji gazdálkodás körül is. Több tagnak 2—3 tehene, több hold bérelt földje volt és részben van még ma is. Mi tette lehetővé, hogy a tsz-ben ilyen rossz irányzat ho­nosodott meg? Mindenekelőtt az, hogy a tsz kezdeti jó ered­ményei elbizakodottá tették a községi pártbizottságot és taná­csot és nem figyeltek fel idő­ben arra, hogy a tsz-ben külön kisgazdaságok kezdenek kiala­kulni, igyekeztek elszigetelni magukat a gépállomástól és ez veszélyezteti a további előreha­ladásukat. A Központi Vezető­ség márciusi határozata óta kezd imegváltozni ez az állapot: a pártbizottság és a tanács is egyre több segítséget ad a tsz tagságának és vezetőségének. Munkájuk nyomán sikerült De mit csinálnak í mert a legnagyobb felelősség nyilván őket terheli? A párttit­kár, Gyarmati János elvtárs ál­talában nem helyesli ezeket a rossz elveket és gyakorlatokat, de tenni nem sokat tesz meg­szüntetésükért, nem követeli meg elsősorban a párttagoktól, hogy szálljanak szembe a gépi munka ellenzőivel és gondolja­nak a további fejlődésre is. A párttagság nemhogy síkra- szállna az ilyen hibák ellen, ha­nem maguk is rossz példát mu­tatnak. Több olyan párttag van, aki a munkában ugyan példá­san megállja a helyét, de maga is hangadója a téves nézetek­nek, vagy, mint Jó Sándor, két hold földet művel kishaszon- bérbe. Sajnos, nem egyedül csak Jó Sándor foglalkozik mellékesen egyéni gazdálkodás­sal, hanem például Bán Ferenc A dombóvári ben még helyrehozhatók a hibák. De ha most nem javít­ják ki, csak akkor fognak hoz­zá, amikor már jövedelmükön is erősen érződik, késő lesz. Na­gyon fontos, hogy elsősorban a községi pártbizottság és tanács segítse a tsz-ben ezeknek a hi­báknak a kijavítását. Tegyenek rendet először a tsz kommunis­táinak soraiban. Ne tűrjék, részben rendet teremteni a ház­táji gazdaságok terén. tsz kommunistái, is, akinek szintén két hold kis- haszonbérlete van és sem a párttag Jó Sándor, sem a pár- tonkívüli Bán Ferenc nem akarnak erről lemondani. így tehát a tsz kommunistái sem példamutatásukkal, sem nevelő felvilágosító szavaikkal nem harcolnak a túlméretezett háztáji gazdaságok ellen. De az agrotechnikai módszerek széle- sebbkörű alkalmazása érdeké­ben sem dolgoznak kellőképpen Nem magyarázzák meg például, hogy amikor lovakkal és kézi­erővel napokig kapálgattak, a munkaerőt hasznosabban is fel­használhatták volna például a kertészetben, ha közben az em­beri munkát elvégzik gépekkel. A gépi kapálás sokkal olcsóbb, mint a lovakkal és emberekkel végzett és a gépi munkának a minősége is sokkal jobb. Rákóczi Tsz hogy még a párttag is hangadó­ja legyen a gépállomásellenes hangulatnak és a háztáji gazda­ságok rendezését párttag is akadályozza. De biztosítsák azt is, elsősorban nevelő munkával, hogy a tsz vezetősége ne a rossz irányzatoknak legyen a szószólója, hanem az alapsza­bály szigorú betartásának. A gaboiiabetakarítás sikeréért Községünk területén meg­szerveztük a népnevelőcsopor­tokat. Sikerült megértetni a népnevelőkkel, hogy nagymér­tékben függ a gabonabetaka­rítás sikere munkájuktól. Agitációs munkánk eredmé­nye nem maradt el, amelyet bizonyít az, hogy községünk­ben lévő Vörös Sugár Tsz első­nek fejezte be az aratást járá­sunkban, de az egyénileg dol­gozók is az elsők között, 22-én 100 százalékban befejezték az aratást és hozzáfogtak a be- hordáshoz. A behordást össze­társulva végzik, hogy mielőbb betakarítsák a gazdag termést. A cseresznyés pusztai egyéni dolgozók például párosverseny­ben végzik a betakarítási és a begyűjtési munkákat. E ne­mes versengés élén a kommu­nisták és a tanácstagok álla­nak. Nevelő munka folyik a dolgozók között, hogy minden­ki a cséplőgéptől teljesítse az állam iránti kötelezettségét. Gabonabegyűjtésben válto­zatlanul a paksi Vörös Sugár Tsz áll az élen. Kenyérgaboná­ból több mint 230 mázsát, ta­karmánygabonából 29.61 má­zsát adtak le eddig. A cséplés pedig fokozottan folyik. Ezért bátran mondhatjuk, hogy min­den téren élenjár tsz-ünk. Ezt a munkát a tsz kommunistái irányítják és végzik. Az agitáció során az élenjá­rókat népszerűsítjük kultúr- és szemléltető agitáción keresz­tül, úttörők köszöntik a példa­mutató termelőket. Bekő Imre Tagfelvétel a sárpillsl gépállomáson ThcsE Lajos kombájnvezető Amikor néhány héttel ez­előtt Thész Lajos kidübörgött kombájnjával a sárpilisi gépál­lomás portájáról, benne éltek Szili Péter párttitkár elvtárs szavai, amelyeket indulás előtt útravalóként mondott neki: — Felelőssé teljes munkát kell végezned Thész elvtárs a gabonabetakarítás idején. Egyrészt azért, mert kombájnvezetést bíztak rád, másrészt azért, mert tagjelölt vagy és ennek a feladatnak megoldása lesz a fokmérője annak, hogyan állód meg a helyed, mint Mgjelölt és mél­tó leszel-e pártunk tagjai so­rába. Tagjelöltségi időd le­járt és ha befejeződött a ga­bonabetakarítás, a legközeleb­bi taggyűlésen döntünk tag­felvételed ügyében. A gép egyhangúan berregett tovább és nemsokára megállt a bátaszéki Búzakalász ter­melőszövetkezet gabonatáblá­ja mellett. A tsz-tagok már várták és kíváncsian figyel­ték, milyen munkát végez a gép, nem lesz-e nagy a szem­veszteség, kitisztítja-e kellően a magot és így tovább. Az első forduló után megállt Thész Lajos elvtárs és megkérdezte: — Mit szólnak hozzá, elvtár­sak? A tsz-tagok szinte kó­rusban felelték: — Mehet a gép, csak így tovább ... A gépállomásra napról-nap- ra érkeztek a jelentések a kombájnosok teljesítményé­ről. Thész Lajos mindig a leg­jobbak között volt, noha Bö- röcz János és Czigler Ferenc is megfogadták aratás előtt, hogy nem tesz náluk jobb eredményt elérő kombájnos a gépállomáson. Szili Péter elvtárs és a töb­bi pártvezetőségi tagok gyak­ran meglátogatták Thész La­jost munkaközben. Thész elv­társ egyszer azt mondotta: — Én vasárnap is aratok. Sürget az idő és az esőzés so­kat gátol bennünket a mun­kában. Nem akarom, hogy a tsz-ben miattam legyen lema­radás. Ettől kezdve minden vasárnap aratott. Pél­dája átragadt a többiekre is, haladt a munka minden va­sárnap. Végül Thész elvtárs mégis megelőzte versenytár­sait. A héten már jóval túlha­ladta teljesítménye a 100 hol­dat és a 10 vagon gabonát. A gépállomás pártvezetősé­gi ülésén is szóbajött jó mun­kája. Mindnyájan elismerték, hogy becsülettel megállta helyét, kommunistához mél­tóan végzi munkáját, példát mutat a gépállomás többi dol­gozóinak. Ezen a vezetőségi ülésen elhatározták, hogy a legközelebbi taggyűlésen ja­vasolják Thész Lajos elvtársat párttagnak. A múlt napokban Szili elvtárs motorra ült és egy tagfelvételi nyomtatvány­nyal a táskájában, kihajtott a gabonatáblákra. Felkereste Thész Lajos elvtársat és át­adta neki a nyomtatványt. Nemsokára tehát taggyűlésre jönnek ösz- sze a sárpilisi gépállomás kommunistái, amelyen a tit­kár elmondja: Thész Lajos tagjelölt kombájnvezető kéri tagfelvételét, s javasolja, hogy döntsenek ügye felett. Ott lesz a taggyűlésen a két ajánló, akik kezükírásával is hitelesí­tették javaslatukat. Végül a titkár szavazásra teszi fel a kérdést: — Ki szavaz Thész Lajos tagfelvétele mellett? Mindenekelőtt mellette sza­vaz a példás, áldozatkész munkája, amelyet a gabona­betakarításban végzett. De mellette szavaznak a kom­munisták is, akik ismerik és egy kommunistával újra erő­södik a párt. A múltban : grófi kastély Ma: iskola és diákotthon „A Magyar Népköztársaság a munkások és a dolgozó pa­rasztok állama” (Az Alkot­mány 2. paragrafusának 1. pontja). ,,A Magyar Népköz- társaság biztosítja a dolgozók­nak a művelődéshez való jo­gát.” (Az Alkotmány 48. pa ragrafusának 1. pontja.) 1947. szeptember táján fiatal, 13—14 éves gyere­kek népesítették be a nagydo­rogi kastély udvarát. Jórészük nem falubéli volt. Rácegres-pusz- táról, Kajmádról, Fácánkertből, Bikácsról, Sárszentlőrincről és a többi környékbeli községből jöt­tek. Az egyiket ökrösfogattal, a másikat lovaskocsival hozták, akinek nem tellett többre, az gyalog jött, hátán nagy batyut cipelve. Ott volt legtöbbnek az édesanyja, vagy édesapja is. Egy tanító néhány kedves szót intézett az egybegyűltekhez: — Megnyitom a nagydorogj általános iskolát és a diákotthont Egyenlőre még csak körzeten­ként van ilyen magas műveltsé­get biztosító iskola, de a közel­jövőben még a legkisebb falu­ban is megvalósul. A tanításért nem kell fizetni, a diákotthoni ellátás is ingyenes lesz az új földhözjuttatottak számára. Utána egy munkásruhás, idő­sebb bácsi szólt a Kommunista Párt helyi szervezete nevében. Nagy nehézségek árán ugyan, de sikerült kisajátítani ezt a grófi kastélyt is és ezennel át­adjuk a fiataloknak, hogy tanul­janak, művelődjenek benne. Utána bevezették a kis diáko­kat a kastély belsejébe. Megmu­tatták kinek melyik lesz a szo­bája, hol lesz a mosdó, tanuló­szoba, tanterem. A szülők meg­elégedéssel nézték a nagy cse­répkályhákat, amelyek a télen majd ontják a meleget. Nem kell aggódni a gyermekek egész sége miatt sem. Kissé később elindultak a g-yerekek birtokukba venni a pár kot. Bezzeg nem tudták merre menjenek, mert jobbra is balra is út vezetett, a magas tölgyek, bokrok, különösfajtáju növények tanácstalanná tették őket. Sze­rencsére segítségükre sietett a munkásruhás öreg bácsi: — Gyertek, majd én megis­mertetem veletek a kastélyt, én jól ismerem. Itt cselédeskedtem Széchenyi Domokos gróf birto­kán 13 éves korom óta ... Lát­játok azt a nagy palánkot? Az körülveszi teljesen a kastélyt és a parkot. Ezt azért építették, hogy a nép, a cselédség még csak be se lásson a kastély terü­letére. Ha valaki mégis átmá­szott volna a palánkon, erre a célra farkaskutyát tartott a gróf. Nem is igen járt a kastélyban magunkfajta ember, pedig itt van a község kellős közepén. A park tele “volt dísznek tartott őzekkel, nyulakkal, szarvasokkal és ezeknek nyugalmát jobban féltette annál, hogy a cselédség közül valakit beengedett volna a kastély területére. Amint kiértek • egy palánk menti tisztásra, egy aggastyánt és mellette egy vala­mivel fiatalabb nőt pillantottak meg. Kerti páholyban ültek, ol­vastak, szemmelláthatóan meg­lepődtek a sok gyerek láttán. — A gróf és a régi kedvese — mondta a kísérő. — Még ők is itt vannak a kastélyban. Há­rom szobát kaptak az ötvenbő! és ott laknak. Itt a parkban is ki­szabtunk számukra egy kis részt és azon túl nem mehetnek, a többi a tiétek. A nagydorogi grófi kastély — a tanulóifjúság birodalma Mint érdekességet elmesélte hogy miért van két templom a kastélypark két sarkában. Azt tartotta a gróf, hogy aki jámbo­ran hisz az istenben, az tisztesé- gesen megbecsüli urát (grófját) is. Ezért építtette saját költségén a katolikus templomot is, amikor megjelentek birtokán a katolikus vallásu cselédek. A templomok tehát tulajdonképpen a grófság­hoz tartoztak. Alig telt el 1—2 hónap, a ma­gas palánkon kijáratot csináltak a gyerekek. Két kezükkel fesze­gették fel a téglákat, mert nem volt többé szükség az áthatolha­tatlan kerítésre. Szabad volt az út minden oldalról a kastély te­rületére. A következő tavaszon pedig kísérleti kertet létesítettek a kastély fiatal lakói a park egyik részében. Mire kezdődött a következő tanév, addigra az egész kastély és parkja a kis diákokat várta. A grófot és régi kedvesét kívül rakták a palánkon. Itt érte meg élete utolsó óráit is. Végrendele­tében minden ingó és ingatlan vagyonát kedvesére hagyta, aki egyedüli hozzátartozója volt. Az jelentkezett is jussáért, de vá­laszként odavezették az általános iskola harmadik évnyitójára, amelyet már hagyományosan a kastélyparkban tartottak. Népes csoport, többszáz gyerek jött össze erre az alkalomra és szo­kás szerint ott voltak a szülök Is. A hivatalos megnyitó után ugyanaz a munkásruhás, idős oá esi beszélt, aki az első évben. Szemüvegét is feltette és valami összegyűrt újságlapról olvasott: „A dolgozó nép fokozatosan ki­szorítja a tőkés elemeket és kö­vetkezetesen építi a gazdaság szocialista rendjét. . . Később: „A következő fejezet Az állam­polgárok joga; és kötelességei.” Még aznap délután legények, iskolát végzett leányok jöttek a kastélyudvarba és a nagy tisz­táson sportpályát létesítettek. A kastélyban eltüzelték a sok lim-lomot, a könyvtár egy részét elküldték a megyei levéltárnak, néhány kötetet az iskola számá ra is fenntartottak. A nagytaka­rításban segítettek a kis diákok is. Másnap pedig megkezdődött a tanítás. Az első lecke ez volt: „A Magyar Népköztársaság Alkotmánya.” Boda nézzük a jövő kilátásait is a tsz-ben. Logikusan követ­kezik ebből, hogy a jelenlegi eredményes gazdálkodás alapja az elkövetkezendő években a még nagyobb eredményeknek. Az alap tehát adva van, most az a kérdés, hogy a tsz vezető­sége és a tagsága hogyan és mit épít erre a jó alapra, vagy­is hogyan akarja kihasználni a további korlátlan lehetőségeket. Ezt a kérdést vizsgálva, már nem valami megnyugtatóak a tények. Nézzük csak sorjába... A jó állattenyészet mellett nyilván

Next

/
Oldalképek
Tartalom