Tolnai Napló, 1955. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-24 / 147. szám

TOLNAI NAPLÓ DISZTÄVIRAT Üdvözöljük a Tolna Megyei Tejipari Válla­lat doigrzíií abból az alkalomból, hogy jó munkájuk eredményeképpen a vállalat féléves tervét határidő előtt — a termelési tervet jú­nius 11-ére, a begyűjtési tervet június 19. nap­jáig teljesítette. Kívánunk a vállalat dolgozóinak továbbra is sok sikert és eredményes munkát! M DP TOLNAMEGYEI PA'RTBIZÖTT5ÄCÄNAK LAPJA XII, ÉVFOLYAM, 147. SZÁM ARA 50 FILLÉR PÉNTEK, 1955 JÜNIUS 24 A falu legfontosabb kötelessége és érdeke Aratásra készül a meggye Bő termés — növekvő jólét Látogatás a simontornyai Alkotmány tss-ben 416 mázsa 88 kiló gabonát kapnak ingyen A párt Központi Vezetősé­gének a mezőgazdaság szocia­lista átszervezésének és a me­zőgazdasági termelés fellendí­tésének további feladatairól szóló határozatában többek között szó van az állampolgári fegyelem betartásáról és be­tartatásáról is. A határozat a többi között kimondja: — Dolgozó népünk állandóan nö­vekvő élehniszerszükségleté- nek kielégítése megköveteli a begyűjtési rendszer fenntartá­sát, a begyűjtési tervek mara­déktalan teljesítését.... A dolgozó nép még jobb el­látása megköveteli, hogy Tol­na megyében is sürgősen ja­vítsuk meg az állampolgári fegyelmet. Ahhoz, hogy több hús, több kenyér és több zsír jusson mindenkinek ebben az országban, szükség van arra, hogy mi-ndein dolgozó paraszt, minden beadásra kötelezett állampolgár eleget tegyem kö­telességének. Ha valahol van lemaradás, — ez pedig elég sok helyen van — haladékta­lanul pótolni kell, mindenki­vel meg kell értetni, hogy a falu legfontosabb kötelessége és érdeke a begyűjtési tervek maradéktalan teljesítése. Kormányzatunk nagy össze­geket fordít mezőgazdaságunk fejlesztésére. Munkásosztá­lyunk hősi erőfeszítéseket tesz a tervek teljesítéséért, hogy minél több gépet, felszerelést, műtrágyát adjon hű szövetsé­gesének, — a dolgozó paraszt­ságnak. De ezt a feladatát csak úgy tudja továbbra is sikerrel megoldani, ha a falu is bizto­sítja a városi lakosság élelmi­szerrel való ellátását. Egyet­len dolgozó parasztnak sem le­het közömbös, hogy mennyi és milyen kenyér, hús, zsír jut a városi dolgozók asztaléra. Ha a falu dolgozói elmulasztják kötelességüket, nem adnak elég élelmiszert, a munkásosz­tály joggal mondja: a munkás paraszt szövetség a dolgozó parasztságot is kötelezi. Megyénk dolgozó parasztjai, a termelőszövetkezetek tagjai, a begyűjtési apparátus dolgo­zói és a falu kommunistái előtt napjainkban az a nagy- jelentőségű feladat áll, hogy biztosítsák a gabona szemvesz­teség nélküli betakarítását, az állam iránti kötelezettségek maradéknélküli teljesítését. Ha a begyűjtési tervek tel­jesítését vizsgáljuk, megálla­píthatjuk, hogy megyei vi­szonylatban nincs mindem rendben. Jelenleg ezt csak az állat és állati termékeik be­gyűjtésénél lebet felmérni. Ez pedig szomorú képet mutat. Megyénk például a sertésbe­adási tervek esedékes részé­nek teljesítéséiben jelenleg is a 19 megye közül az utolsók között kullog. Felvetődik a kérdés: talán nincsen elég ser­tés a megyében? Ezzel egyál­talán nem lehet magyarázni. Hiszen ha megnézzük több járásban a szabadfelvásárlási tervet e tekintetben nagyobb arányban teljesítették, mint a törvényesen előírt beadást. A paksi járásban például a kőtelező sertésbeadási tervet, — 8 hónapot véve alapul — csak 12.2 százalékra teljesítet­ték, a szabadfelvásárlási ter­vet pedig 20.1 százalékra. A tamási járásban még ennél is rosszabb a helyzet. A szabad- felvásárlás 24.5, a kötelező be­adási terv teljesítése pedig csak 9,6 százalék. Ezek a szá­mok nagyon beszédeseit. Min­denekelőtt arról tanúskodnak, hogy állami és pártszerveímk elnézőek a törvényesen előírt beadási kötelezettségek telje­sítésével kapcsolatosan. Mit sem érne azonban, ha állandóan csak beszélnénk az államfegyelem megjavításáról. E tekintetben most már ha­ladék nélkül cselekedni kell. A gabonabegyűjtés megkezdé­séig el kell érni, hogy minden­ki kiegyenlítse tartozásét. El­lenkező esetben a dolgozó pa­raszt jár rosszul, mert egyéb hátralékát is gabonával kell kiegyenlítenie. A begyűjtési apparátus ré­széről a Központi Vezetőség legutóbbi határozata óta több­ször hangzottak el olyan meg­jegyzések: „A gabonabegyűj­téssel egyidejűleg nehéz lesz biztosítani az állat és állati termékek begyűjtését is, ment erejük túlnyomó részét leköti a gabonabegyűjté&i tervek tel­jesítésének biztosítása.” Hogy nem lesz könnyű feladatuk a begyűjtési szerveknek, az biz­tos. De arról nincs és nem is lehet szó, hogy ezt a nehéz, sokoldalú feladatot nem lehet megoldani. Ha a párt és álla­mi szerveink helyesen agitál­nak a Központi Vezetőség leg­utóbbi határozatával, a több évre szóló begyűjtési rendszer helyességével, támaszkodnak a falu legjobb dolgozó paraszt­jaira, a begyűjtési aktívákra, akkor ezt a feladatot is siker­rel oldják meg. Párt és állami szerveinknek a következő hetekben minden lehető alkalmat, gazdagyűlé- seket, népnevelő értekezlete­ket és az egyéni elbeszélgetést fel kell használni a legutóbb megjelent gabonabeadással kapcsolatos rendelet ismerte­tésére. Az élenjáró, becsüle­tes dolgozó parasztokat kell harcba szólítani annak érdeké­ben, hogy az egész község mi­nél előbb teljesítse beadási tér vét. Elsősorban a párt és állami szerveknek kell biztosítani, hogy a kulákok is mindjárt a cséplőgéptől teljesítsék törvé­nyesen előírt kötelességüket. Az elmúlt évek gyakorlata ugyanis azt bizonyítja, hogy számtalan községben a kulá­kok megpróbálták kijátszani a törvényt, eltagadták termé­süket, még arra is képesek voltak, hogy más nevén csé­peltessék el gabonájukat. Ezt nem szabad megengedni A törvény szigorával biztosítani kell hogy egyetlen kulák sere maradjon adósa a nép álla­mának. A begyűjtési apparátusnak és a falusi pártszervezeteknek a jó, vagy rossz munkáján múlik, hogy megyénkben si­kerül-e augusztus 20-ra telje­síteni a gabonabegyűjtési ter­vet. Több község dolgozó pa­rasztjai már tettek ilyen fel­ajánlást. A Tengelic szőlőhegyi dolgozó parasztok például a június 17-én megtartott gazda gyűlésen Ígérték meg, hogy augusztus 20-ig mindenki tel­jesíti kötelességét. De hasonló Ígéretet tett nagyon sok ter­melőszövetkezet tagsága is. Most az a feladat, hogy eze­ket a jó kezdeményezéseket továbbra is szervezzék, min­den községiben kiszélesítsék, a „szemveszteség nélküli betaka rlfást" és „az első gabonát a hazának” mozgalmat minde­nütt sikerre vigyék. AZ IVÉBEN MEGTÖRT vízsugár, melynek cseppjeia megtört a színpompás szivár­vány, áztatta a jó fekete föl­det. Azt a földet, amely ta­valy a senki földje volt, ben­ne embermagasságra nőtt a gaz. Termett burgonya is, de az a tény nem a gazda ja­vára írható, hanem arra, hogy jó volt a föld. A „sen­ki földje” ma igazi gazdájá­ra lelt, beolvadt' a simontor­nyai Alkotmány tsz területé­be. Eltűntek az embermagas­ságú gazok és a jó fekete föld ma kultúrnövényeket táplál. Ad a föld, csak az ember­nek kell tőle elvenni, azt, amire szüksége van. Jártuk a határt, láttuk a napról-napra sárgább gabo­natengert, a középes termést adó búzát, de az ennél sok­kal szebb őszi árpát, rozsot és takarmánykeveréket. AZ ÖSZIÁRPA meghajtja fejét, érik, szűkül a tábla. Móré József, a termelőszö­vetkezet mezőgazdásza sze­rint holdanként megadja a 16 mázsa termést, ennél ke­vesebbet semmi esetre sem, jól fizet a rozs is. A bő ter­més titka vem ördöngösség, a magok időben, szeptember utolsó harmadán kerültek a kitűnően előkészített magágy ba. Vetés előtt holdanként ISO kiló műtrágyát kapott a föld, a vetést keresztsorosan végezték el. Az őszi takar- mánykeverétet eredetileg ta­karmányozásra szánta a tsz tagsága, a keverék, a zömé­ben rozs, azonban olyan gyö­nyörűen fejlődött, hogy meg­hagytuk, érjen be, legyen több kenyérgabonánk — mon dották. — A SIMONTORNYAI Alkotmány tsz tagsága — mondotta Faluközi elvtárs, a tsz elnöke, — csatlakozott a 30 mázsás kukoricatermelési mozgalomhoz. Vállaltuk, és ennek meg kell lennie. Pedig ennek a vállalásnak a telje­sítése nem lesz kis dolog, hi­szen még tavasszal is kap­tunk földet, amelybe kényte­lenek voltunk kukoricát vet­ni. Nehéz lesz, hiába, érezni fogja a föld, a termés, de mi valamennyien is az őszi mélyszántás hiányát. Na, de nem azért vagyunk mi itt, hogy csak várjuk a sűrűsödő felhőtől az esőt, ha nem lesz — öntözünk mi. Nem csak a kertészetet, hanem kukorica­területünk egy részét is ön­tözni tudjuk. Cukorrépánílcat kétszer tellett vetni, ma­holnap befejeződik az 5 hold cukorrépa egyelése és kapá- lása, ha ez meglesz, akkor a cukorrépát is öntözni fogjuk, a hiányokat pedig ültetéssel pótoljuk, a termésnek, holdan ként több, mint 200 mázsá­nak kell lennie. Régen ezen a területen az a szólás-mon­dás járta, hogy minek kapál­ni a napraforgót, megél az még a jég hátán is. Elvetni, esetleg egyszer megkapálni, — aztán jól van. Az évek múlásával ez a helytelen fel­fogás is feledésbe ment, nem először, hanem harmadszor kapáljuk kézzel és ekézzük fogattal, mert mi holdanként nem pár mázsa, hanem 13 mázsa termést akarurút. A TÖBB, MINT 400 holdas határában változatos, eleven élet tárul elénk. A kertészet­ben, a kukorica- a cukorré- paföldön, a réteken szorgal­masan dolgoznak a tsz tag­jai. Munkájukat, fáradságu­kat, százszorosán visszafizeti majd a bű termés. (-dl—a.) HARMADIK ESZTENDE­JE ARAT, CSEPEL termelő- szövetkezetünkben iparunk egyik büszkesége, a legkor­szerűbb mezőgazdasági gép, a kombájn. Eleinte bizony mi is idegenkedtünk a nagyszerű géptől, mert nagyon sok rossz hírét hallottuk. De maga a gép megcáfolta, hogy rosszul dolgozik, már az elmúlt év­ben is bebizonyította, hogy a szokásos és leggyakrabban előforduló 15—18 százalékos szemvesztsséget lényegesen csökkenteni lehet. Szövetkezetünk tagsága már az ősszel számított a kombájn munkájára, ezért úgy készítettük el a talajt, hogy semmi akadálya ne le­gyen a kombájn jóminőségű munkájának. A tavasszal ga­bonatábláinkat gyomtalaní- tottuk, az apró rögöket ösz- szetortük. Ezen túlmenően az elmúlt napokban a gépállomáson megtartott szemlén megvizs­gáltuk, hogyan javították ki a hozzánk küldött kombájnt, megvannak-e a tartozékok? Minden előzetes intézkedés után a következőképpen szer­veztük meg a kombájnara­tást: A KOMBÁJNARATÁS csaknem minden munkafolya mat&t gépesítettük. Van meg felelő szalmagyűjtő, szemszál­lító, szalmalehúzó és kazalba rakó gép. összesen 18 főt osztottunk be a kombájnok­hoz. A kombájnszérűt a gép­állomás féleg zárt gépszíné­ben biztosították, ahol az er­re átalakított cséplőgép azon­nal elvégzi a magtisztítást. A szárításhoz, illetve a forga­táshoz négy főt biztosítot­tunk. A szalmakazal a tábla két szélén lesz elhelyezve, amelyet az aratás után azon­nal végzünk, így biztosítva lesz a kombájn utáni tarló­hántás is. Termelőszövetkezetünk tag sága mindenképpen ragaszko­dik a kombájn aratáshoz, mert kiszámították, hogy 5 százalékkal kevesebb a szem­veszteség, mint a kézi ara­tásnál,. Ha 12 mázsás hol­dankénti átlagtermést ne-> szünk alapul, a termelőszö- vetkezetnek 342 kiló téri ménybe terül 1 hold gabo­na learatása, összehordása, osztagba rakása és elcséplé- se. A szokásos szemveszteség kézi aratással minimálisan 12 százalék. Kombájnaratásnál ezt 5 százalékkal le lehet csökkenteni. Ha mindent ösz- szegezünk: kombájnnal egy hold learatása 231.6 kg gabo­nával terül kevesebbe. Ha ezt szövetkezetünk 180 hol­das búzatáblájára vonatkoz­tatják, ez nekünk négy va­gon, 16 mázsa, 88 kiló búzát jelent. Ennek következtében 1.15 kiló gabonával lesz ma­gasabb az egy munkaegység­re eső részesedés. TERMÉSZETESEN a kom* bájnaratás csak akkor jár si­kerrel, ha megfelelő sze­mélyzetet biztosítanak hozzá, Mi biztosítottuk a legjobb szövetkezeti tagokat, a leg­harcosabb kommunistákat tét tűk felelőssé a folyamatos munka biztosításáért. így az aratásnál Holik Mihály, szál­lításnál Doszpod István és Buga Antal igazgatósági tag, a szalmalehordásnál Doszpod János, a terményforgatásnál pedig Nagy Imre a felelősi Szövetkezetünknek ezek a tagjai már eddigi munkájuk­kal is bebizonyították, hogy az év legnagyobb murájá­ban is, mint mindig, biztosan számíthat rájuk szövetkeze­tünk egész tagsága. A fentiek alapján minden termelőszövetkezeti elnöknek és tagnak javaslom, hogy vegyék igénybe a kombájnt/ amely olcsóbban, hamarabbt jobban dolgozik és megsza­badítja az embert a nehéz/ fáradságos fizikai munkától. Ha még akad termelőszövet­kezet, ahol idegenkednek a kombájnaratástól, a vezető­ség fogjon ceruzát, papírt/ számítsa ki a tagságnak/ hogy a kombájnaratás követ­keztében hány vagon gabo­nát kapnak ingyen. SZŰCS JÁNOS a mözsi Úttörő tsz elnöke. Fürgédén is új termelőszövetkezet aakult Fürgéd a tamási járás egyik legkisebb községe. Eddig itt sem volt termelőszövetkezet. A dolgozó parasztokat már régóta foglalkoztatta ugyan a közös gazdálkodás gondolata, de a tsz megalakításához csak június 21-én este érkeztek el. Tíz család, 11 taggal, 51 hold földön, Vas Gereben néven megalakította az új termelőszövetkezetet. Híradás a némelfeéri termeloszövefkezefeiÉííl (Tudósi tónktól) Aratás előtt állnak Németkénen a termelőszövetkezetek, a legöregebb Ságvári és a legfiatalabb Április 4 is. A Béke és az Április 4 termelőszövet­kezeteknek ez lesz az első közös ara­tása. A Ságvári és az Uj Élet termelő- szövetkezetek már az elmúlt évek ta­pasztalatai alapján látnak munkához. A Ságváritoan már komoly nagyüzemi mód szerrel végzik ebben az évben az ara­tást. Míg a Béke és az Április 4 tag­sága a gabona túlnyomó részét saját erejéből vágja le. Be ennék ellenére az említett termelőszövetkezetek meg­ígérték, hogy elsőnek végzik el az ara­tást, teljesítik állam iránti kötelessé­güket. * A németkéri Ságvári termelőszövet­kezetben az elmúlt évekhez viszonyítva sokat javult a munka. Fegyelmezetten viselkednek a tagok, mindenki szerve­zetten részt vesz a munkában. Ennek tudható be, hogy a 60 hold kukoricát már harmadszor kapálja kézzel a tagság. A kapálás mellett szervezetten folyik a gabonabetakarításra való felkészülés is. Megszervezték a kombájnokhoz és az aratógépekhez szükséges munkacsa­patokat. A németkéri Ságvári termelőszövet­kezet tagsága segít a két új termelő­szövetkezetnek is. Gyakran eljárnak a vezetők az új termelőszövetkezetbe, elmondják tapasztalatukat, saját éle­tükből merített példákon keresztül magyarázzák meg, hogy mit jeleni a jó munkaszervezés, a fejlett állatte­nyésztés. A közelmúltban például a Ságvári ter- me'őszöveíkezet vezetősége a legfiata­labb Április 4 termelőszövetkezet veze­tőségének elmondotta, hogy hogyan építették fel a 600 férőhelyes foaromfi- ólat, a 60 férőhelyes hizlaldát, az 52 férőhelyes sertésfiaztatót, s minek alap­ján sikerüli a termelőszö vetkezetnek jószágállományát ennyire felfejleszteni. * A Központi Vezetőség június 8-i határozata után alakult Április 4-e ter­melőszövetkezet a Ságvári tsz példája nyomán már elkészítette a gazdálko­dási tervet, A legutóbbi közgyűlésen tervismertetést tartott az elnök. A tagság elhatározta, hogy megkez­di a közös állattenyésztést. Elsőnek 200 darab baromfi törzsállománnyal, 3 tehénnel, 2 előhasi üszővel, 20 anya­kocával, egy tenyészkannal kezdődik a közös állattenyésztés. Az állatok részére megfelelő férőhelyek ről is gondoskodik az új termelőszövet-' kezet tagsága. Már tervbe vették a ser- tésfiaztató építését és egy tehénistálló átalakítását. A közeljövőben 100 köb­méteres betonsilót készítenek, s egy kalapácsos, villanymeghajtásu darálót vesznek. A termelőszövetkezet talajviszonyai nagyszerűen alkalmasak gyümölcster­melésre is. Ezért a szövetkezet tagsága tervbe vette, hogy 5 hold gyümölcsöst telepít. Melléküzemágként pedig létre hozzák a kádárműhelyt, mert ilyen szakembere van a szövetkezetnek. A szövetkezet tagsága mér most megte­remti az -alapját annak, hogy rövid időn -belül jól jövedelmezzen a közt* gazdálkodás. Bognár István -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom